Csak kiegészítésként megemlítendő Bolyai J. zsenije az ált rel. előtt :
Bolyai János születésének 150. évfordulója alkalmából egy emlékkötet jelent meg, melyben Benkő Samu, Szarvadi Tibor és Tordai Zádor szemelvényeket közöltek János addig még nem publikált kézirati hagyatékából. Ezek között található egy olyan szövegrész, melynek kiemelkedő jelentőségére Toró Tibor hívta fel a figyelmet: Az nehézkedés törvénnye is szoros öszveköttetésben foljtatásban tetszik (mutatkozik) az Űr termetével, valójával (alkatával), miljségével; s (gondolom) az egész természet(világ) állapotával". Ez végeredményben annak felismerése, hogy a fizikai gravitációs erő-tér és a tér geometriai szerkezete között szoros összefüggésnek kell lennie. Ezt a csodálatos meglátást több mint fél évszázaddal késobb, 1916-ban az általános relativitáselmélet kidolgozásakor A. Einstein konkrétan ki is mutatta, mely elméletének híres alapösszefüggésében jut kifejezésre:, ahol gij a geometriai tér metrikus alaptenzora, mely komponensek a tömegek révén kreált tér által meghatározott görbült tér-idő szerkezetét adják, Rik a tér Einstein-féle kontrahált görbületi tenzorának komponensei, R az invariáns görbületi skalár, Κ az egyetemes gravitációs állandót is magába foglaló arányossági tényező, Tik pedig az energia-impulzus-tömeg tenzor (vagy rövidebben anyagtenzor) komponensei. Ha jól megfigyeljük, az egyenlet bal oldalán a tér geometriai szerkezetét leíró mennyiségek, a jobb oldalán pedig a fizikai gravitációs tér tulajdonságait kifejező mennyiségek szerepelnek. Ennek alapján -Toró Tibor megfogalmazásában - Bolyai János joggal tekinthető a 20. századi fízika egyik legszebb és legalapvetőbb fízikai alapeszméje: a fizika geometrizálása gondolatának legelső megfogalmazójaként, a fizika geometrizálása előfutáraként".
"Vagyis a gyorsuló tömeg körüli görbület növekszik ha a tömeg gyorsul."
Ezt nem értem.
"Mekkora lehet a görbület mértéke ha pl. 100 kg-os ember, 10 m/s2 gyorsulással 25 évig gyorsul???"
Mihez képest? Egy rögzített inerciális rendszerhez képest nem lehetséges ez, mert akkor túllépné a fény sebességét 3*10^7 másodperc, vagyis úgy 347 nap alatt.
A gravitációs tér forrása egyébként precízen szólva nem a tömeg, hanem az energia-impulzus tenzor (vagyis az energia-impulzus térbeli eloszlása).
A testek súlyos tömege görbíti a teret. Az, hogy a tehetetlen tömeg = súlyos tömeg, egy nagyon nemtriviális, de nagyon pontosan tesztelt törvény, az ekvivalencia elv következménye. Az áltrel egyik alapposztulátuma maga az ekvivalencia elv.
Kaluza és Klein javasolt először olyan elméletet, amelyben a téridő 5 dimenziós. Az ötödik dimenzió nagyon kicsire (Planck méretűre) van felcsavarodva. Az 5 dimenziós térben Einstein-féle gravitációt feltételezve a 4 dimenziós világban ebből effektíve a standard gravitáció és elektromágneses tér lesz.
Az eredeti KK elmélet nem realisztikus (nem írhatja le a valóságot), de a húrelméletben ez a szcenárió újra előbukkant, tehát a KK elmélet variánsai mai is léteznek, sőt ezeket alkalmazzák kozmológiai modellként (brane kozmológiák), és a gyorsítók adatait is átnézik ilyen extra dimenziók jelei után kutatva.
Egyébként pedig a három részecskefizikai kölcsönhatást (elektromágneses, gyenge, erős) leíró elméletek mai alakjukban is nagymértékben geometrizáltak (ún. mértékmezőelméletek, angolul gauge field theory). A standard modell sem más, mint egy specifikus mértékmezőelmélet. Bizonyos értelemben már ma is térgörbületként értelmezzük az összes mezőt, csak az elektromos, gyenge és erős kölcsönhatást leíró mezőket nem a fizikai 4 dimenziós téridő, hanem valamiféle absztrakt "belső" tér görbületeként fogjuk fel. Mondjuk ez még messzire nem annyira radikális, mint a gravitáció esetén. A KK elméletek pont oda szeretnének eljutni, hogy a többi mező esetén is ugyanilyen realisztikus geometriai kép legyen, valódi fizikai extra dimenzókkal.
A tehetetlenség szó mást jelent a "tehetetlenségi erő" szókapcsolatban, és mást akkor, amikor azt mondjuk: "a tömeg a tehetetlenség mértéke". A probléma inkább abból adódik, hogy egy szót tipikusan több jelentésben használunk.
Köszi, de a fényutak nem hinném, hogy változnak attól, hogy elfordítom az interferométert..
Ha a fény az éterben terjed, akkor a futási időt az éterben megtett út hossza határozza meg. Ha éterszél fúj, akkor változik a fény éterben megtett útja, ha elfordítod a készüléket.
Ez nem hit kérdése, hanem tény. Számold ki, vagy ha nem tudod kiszámítani, legalább be beszélj zöldségeket...
Beraksz testeket ide meg oda, azok majd jól meggörbítik neked. Egyébként tenned sem kell ennek érdekében, hiszen körül vagy véve velük. Legfeljebb átrendezed őket, ha másfajta geometriát akarsz.
Vegyünk egy inerciarendszert messze kint az "üres" térben. Vegyünk egy ahhoz képest egyenletesen gyorsuló megfigyelőt. Akkor ez a megfigyeléseit úgy értelmezheti, hogy homogén gravitációs mezőt vezet be ("tehetetlenségi erő").
Ekkor azonban a térgörbület nulla. Ugyanis az ilyen "álgravitációs terek" esetén (vagyis amelyeket globálisan ki lehet transzformálni más koordinátarendszerre, jelen esetben az eredetileg felvett inerciálisra való áttéréssel) a görbület egyszerűen zérus. Pont ez a feltétele annak, hogy a kitranszformálás megtehető legyen.
Vagyis: Riemann-görbület = zérus
ekvivalens azzal, hogy
választható olyan koordinátarendszer, ami globálisan inerciális. Ez esetben bármiféle vonatkoztatási rendszerben mért "gravitációs erő" csak artifaktum (newtoni mechanikában ezt hívják "tehetetlenségi erőnek").
Valódi gravitációs térben ezt nem lehet megtenni. Ha a Riemann-görbület nemzérus, akkor csak lokálisan lehet kitranszformálni a gravitációs teret, ami azt jelenti, hogy ha megadok egy pontosságot, amekkora pontossággal meg akarok szabadulni tőle, akkor ezt egy adott pontnak csak egy elegendően kicsiny környezetében lehet megtenni.
"Fénysebességet manapság senki nem ad össze egy másik sebességgel csak a Lorentz formula segítségével, bármit is számolgat vele, mert különben abszurd, a valóságot rosszul leíró eredményeket kapna."
Relativisztikusan még kevésbé megy a dolog. Számolj csak utána, persze ha képes vagy egy nyomorult specrel számolást egyáltalán elkezdeni :)
"A nyomó gravitáció nem létezhet, mert annak egészen más az állapotegyenlete mint a sötét energiának (lingarázda), vagy a vonzó gravitációnak, esetleg az üres tér (a semmi) görbítgetésének."
Én ezt írtam:
A nyomó gravitációra a fékeződéses érvelés működik. A sötét energiára nem, mert annak teljesen más az állapotegyenlete, mint a nyomó gravitáció feltételezett közegének. A neutrínók hatása teljesen elhanyagolható, mivel csak igen-igen kicsi töredékük lép kölcsönhatásba a Földdel. A 99.99999999999999999999999... %-uk egyszerűen átzúg rajta. A napszél hatása valamivel jelentősebb lenne, de az meg sugárirányból éri a Földet, és nem fékezheti.
Valahogy nem ugyanaz, amit leírtál. Strawman fallacy bejátszik.
Present a misrepresentation of the opponent's position, refute it, and pretend that the opponent's actual position has been refuted.
Amúgy pedig érdekes egy álláspont:
"Még nem láttuk a nyomó gravitáció állapotegyenletét, de megmondom őszintén nem is nagyon érdekel.."
ha a gravitációt valamiféle közeg nyomás okozza, hogy ezután meg nem vagy kíváncsi az adott közeg állapotegyenletére. Nem szabad tovább vizsgálni a kedvenc hipotézisedet, ugye, neghogy kiderüljön hogy égbekiáltó hülyeséget írsz?
"Csakhogy az Eötvös féle gravitációs inga a gravitáció árnyékolásának kimutatására NEM ALKALMAS."
Érvek? Szokás szerint nincsenek. Ex cathedra kijelentést, azt kapunk.
" nem tudom, hogy az ő eszköze alkalmas-e erre a célra..."
Az én "eszközöm" egy bizonyos célra tökéletesen megfelel, de ennek tárgyalása a "Hölgyek, urak, szex" fórum tárgykörébe tartozik :)
" Teljes biztonsággal kijelenthető, hogy a valóságban is ugyanolyan térgörbület van mint a modellben?"
Az a kijelentés, hogy "a valóságban térgörbület van" csak egyféleképpen értelmezhető konzisztensen, mégpedig úgy, hogy van egy modell, amiben térgörbület van, és a modell jól leírja a megfigyeléseket. Ebben az értelemben tehát igen, kijelenthető. A "teljes biztonsággal kijelenthető" kifejezés helyett maximum "jelenlegi ismereteink alapján" írható.
Nem, nem. A kérdést át lehet fordítani állítássá. Ennek meg lehet mutatni az abszurditását, és ez egyben választ ad - nem a kérdésre, hanem annál mélyebben, megmutatja, miért értelmetlen maga a kérdés. Ha úgy tetszik, a kérdezőre, az ő mögöttes előfeltevéseire ad választ, és nem a kérdésre.
Köszi, de a fényutak nem hinném, hogy változnak attól, hogy elfordítom az interferométert..
Másrészt, miért Newton szerint számítsam ki? Úgy számítom ki, ahogy nekem tetszik (nem számolok pl. hosszkontrakcióval. De ha számolnék is, 90 fokkal elfordítva, ugyanúgy meglenne a hosszkontrakció a másik karon, de nem számolok):
Nem változott..
Vagy arra gondolsz, hogy a két karban különbözőek a fényutak? Dehiszen ezt egy csavarral addig állítgatják amíg be nem áll egyformára. Eztán elforditják 90 fokkal a készüléket. Innentől a 2. sugár járja be az előbbi állás 1. sugár útját.
Az egyszerűség kedvéért (hipotetikusan) állítsuk be a műszert úgy, hogy a karok merőlegesek legyenek az éterszélre (a karok X és Y tengely, az éterszél a Z tengely). Ekkor biztosan nincs semmi baj a hosszakkal. Eztán kezdjük forgatni a műszer X karját a Z éterszél irányába. Majd az Y karját.
5. A Michelson kísérlet bebizonyította, hogy nincs éter..
Csakhogy a Michelson interferométer erre a célra NEM ALKALMAS.
Egyszerűen számold ki a fényutakat éterszélben Newton szerint, mindjárt rájössz hogy nem jó amit a linken írtál. Ennyit igazán megtehetnél, ha már forradalmi új elméletet akarsz bevezetni... :-)
