Horoszkóp: milyen jegyben születtél volna indiánként? 2007. Január 25., Csütörtök, 18:55:00
Sok hasonlóságot mutat az indián asztrológia a hagyományos nyugati asztrológiával, ám a kettő között szembetűnő különbségek is vannak. Az egyik legfontosabb talán az, amit maguk az indiánok úgy fogalmaznak meg, hogy a "fehérek" a fejükkel gondolkodnak, az indiánok a szívükkel. A totemek (az állatövi jegyek) meghatározását kizárólag az állatok természetes viselkedésére, nem pedig a logikára, a racionalitásra alapozzák.
Sólyom (III. 03-IV. 19.) Erénye: dinamikus és optimista Hibája: fölényes, tapintatlan Remek megfigyelő, egyetlen pillanat alatt átlátja a helyzetet; sok múlik az életében a gyorsaságán. Ebből adódóan örökös feszültségben él, hiszen mindig kész arra, hogy lecsapjon az "áldozatára", vagy a kínálkozó lehetőségekre. A kis és nagy ügyek között azonban nem tud különbséget tenni, mindkettőre ugyanakkora elánnal veti rá magát. Mindig nyílt lapokkal játszik, a ravaszság nem kenyere. A kötöttségeket rosszul tűri; azt szereti, ha szabadon szárnyalhat, önállóan dönthet, bátorságát bizonyíthatja. Vezetőként is megállja a helyét. Tele van vitalitással, lendülettel, ám állóképessége nem túl jó, ezért teljesítménye hullámzó. A nagy erőfeszítések után halálos fáradtság vesz rajta erőt, de gyorsan regenerálódik. Hód (IV. 20-V. 20.) Erénye: kitartó, állhatatos Hibája: makacs, korlátolt A hód nem kockáztat soha semmit, mindig biztosra megy. Pedig a földön éppúgy boldogul, mint a vízben - igaz, a víz alatt is a szilárd talajt keresi. Ha valamit elhatároz, azt biztosan véghezviszi. Zavarba csak akkor jön, ha váratlan helyzetbe kerül. Ilyenkor nemcsak komoly fejtörést okoz neki az alkalmazkodás hanem kínszenvedést is, hiszen amit megszokott, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodik. Szívesen hódol a testi örömöknek, élvezi a finom étkeket, italokat. Fontos számára a kényelem, a biztonság és a nyugalom. Nem vágyik vezető szerepre. Végtelenül becsületes, nyugodtan rá lehet bízni az értékeket vagy akár a házipénztárt. Huzamosabb ideig képes komoly erőfeszítésekre, hiszen nemcsak állóképessége kiváló, de az ellenállóképessége is. Szarvas (V. 21-VI. 20.) Erénye: sokoldalú, mozgékony Hibája: felületes A szarvas örökké a változatosságot keresi. Belső erő hajtja, hogy új tájakat fedezzen fel magának. A hosszú, erőltetett hegymenet azonban nem neki való. Útja során mindenbe belekóstol, és nem riad vissza attól sem, hogy veszélyes szakadékokat ugorjon át. Érdeklődése sokirányú, talán ez az oka annak, hogy soha semmire sincs ideje. Gyakran változtatja a véleményét - számára ez természetes, de sohasem érdekből teszi. Következetesség, kitartás nem várható el tőle. Hivatása területén remekül megállja a helyét, ha sokoldalúságát kamatoztathatja, és ha tevékenysége nem helyhez kötött. Észjárása gyors, feltalálja magát minden helyzetben, könnyen szót ért mindenkivel, a híreket viszi-hozza. Harkály (VI. 21-VII. 21.) Erénye: együttérző, odaadó Hibája: szeszélyes A harkályt nem véletlenül nevezik a fák doktorának. Erős csőrét és karmait kizárólag arra használja, hogy megtalálja, hol van a baj, és azt ott azon nyomban orvosolja. Érzelmi élete intenzív, de gyakran kiszámíthatatlanok a hangulatváltozásai. Az embereket két nagy csoportra osztja, az egyikbe azok tartoznak, akiket szeret és akikért áldozatokra is kész, a másikba pedig azok, akiket nem kedvel, ám a bajba jutottakon mindig megesik a szíve. Hűséges, nemcsak a kapcsolataiban, hanem tárgyakhoz is ragaszkodik. Megszokott környezetét nem szívesen hagyja el, a régi erdőbe, az ismert fákhoz mindig visszatér. Nem vágyik karrierre, a hatalom hidegen hagyja. Ha családias légkör veszi körül, és feladataival érzelmileg azonosulni tud, nyugdíjas koráig kitart egy munkahelyen. Lazac (VII. 22-VIII. 21.) Erénye: öntudatos, melegszívű Hibája: büszke, arrogáns A lazacot a halak királyaként tartják számon, amit nemcsak elegáns küllemével érdemelt ki, hanem bátorságával is. A lazac ugyanis - bár az óceánban él - az ívás idejére visszatér abba a folyóba, ahol maga is világra jött. Vándorlása során, amely akár több ezer kilométer is lehet, a folyó sodrával szemben halad és mindenre képes, hogy elérje célját. A lazac jószívű, nagyvonalú, kicsinyes vitákba, perekbe soha nem megy bele, ezeket méltóságán alulinak tartja. Nemcsak anyagiakban bőkezű, de nagy, mindent elsöprő érzelmekre is képes. Határozott és célratörő, jó vezetői képességekkel van megáldva. Olykor azonban a fejébe száll a dicsőség, és túlértékeli saját magát. Ha irányítják, elveszti az érdeklődését, erőt vesz rajta a lustaság. Barnamedve (VIII. 22. - IX. 21.) Erénye: kötelességtudó, pedáns Hibája: szigorú kritikus A barnamedve hatalmas, erős. Kétféle, egymásnak ellentmondó hír járja róla. Sokan állítják, hogy nem tanácsos a közelébe menni, mások pedig, például a mesékben, szelídnek, bájosnak tartják. Vitathatatlan, hogy a barnamedvét meg lehet szelídíteni: képes két lábra állni és táncolni. Soha nem akar a középpontba kerülni, inkább a háttérbe húzódva, szorgalmasan teszi a dolgát. Mindent pontosan megtervez, alaposan előkészít, mert nem szereti a meglepetéseket. Már csak azért sem, mert a váratlan helyzetekben elbizonytalanodik. Hivatása területén sem akar kitűnni, de megbízható, pontos, felelősségteljes feladatokat is rá lehet bízni. Megelégedésére szolgál, ha hasznossá, nélkülözhetetlenné teheti magát. Holló (IX. 22. - X. 22.) Erénye: diplomatikus és alkalmazkodó Hibája: hiszékeny, határozatlan A fehér ember a hollót a szerencsétlenség szimbólumának tekinti, az indiánok ezzel szemben nemcsak elfogadják, de értékelik is különleges adottságait. Például azt, hogy a levegőben éppoly ügyesen mozog, mint a földön, hogy képes - főleg télvíz idején - még a nagyvárosi élethez alkalmazkodni, és ha úgy adódik, döghúst is eszik. A hollóval remekül együtt lehet működni, hiszen kerüli a konfliktusokat. Betegesen fél viszont a magánytól, az egyedülléttől. A természetben is megfigyelhető, hogy táplálékszerző körútjára is párban vagy csoportosan jár. Nagyon fontos számára, hogy mások elvárásának megfeleljen, jelenlétével, tevékenységével kellemes légkört, harmóniát teremtsen. Művészi tehetségét is ezért kamatoztatja. Kígyó (X. 23. - XI. 22.) Erénye: elszánt Hibája: képtelen kompromisszumot kötni A kígyónak az indián kultúrákban óriási tekintélye van. Egyrészt azért, mert a megújulás, az újjászületés képességét szimbolizálja, hiszen valóban olykor bőréből kibújva új életet kezd, másrészt misztikusnak, nagy titkok tudójának tartják. Adottságai is figyelemre méltóak: tud úszni, feltalálja magát a föld alatt, és a levegőbe emelkedik a bűvös furulyaszóra. A kígyó mindig többet akar tudni, mint ami szemmel látható. Nemcsak a tudományok érdeklik, de a lélek, a hit és a mágia rejtelmei is. Annak ellenére, hogy viselkedése, reakciói általában kiszámíthatatlanok, mégis határozott, és akaratát tűzön-vízen keresztülviszi. Kemény és következetes, még akkor sem dobja be a törülközőt, amikor egyértelműen vesztésre áll. Bagoly (XI. 23. - XII. 21.) Erénye: idealista, bölcs Hibája: felfuvalkodott, nyughatatlan A bagoly a lélek, a tudás, a bölcsesség madara, az éjszaka leple alatt érzi magát biztonságban: sötétben csap le zsákmányára is. A föld és az ég között él, a kötöttségektől irtózik. Óriási szabad mozgástérre, függetlenségre van szüksége. Gyakran előfordul, hogy hirtelen ráun valamire, és csapot-papot maga mögött hagyva elrepül, de hamarosan visszatér és más szemszögből újravizsgálja a dolgokat. Ennek köszönhetően mindenkinél többet tud az élet nagy kérdéseiről. Végtelenül idealista és ez viszi rá arra, hogy nemes, fennkölt célokért harcoljon, esetleg misszionáriusként tevékenykedjen. Imád vitatkozni, ilyenkor teljesen megfeledkezik a hétköznapi dolgokról, a realitásokról, annyira magával ragadja a hév, a lelkesedés. Lúd (XII. 22. - I. 19.) Erénye: állhatatos Hibája: szigorú, rosszhiszemű A lúd jó úszó, ezer kilométereket képes repülni, de remekül érzi magát a szilárd talajon is, ahol a táplálékát szerzi. A hideg tél elől melegebb tájakra menekül, de tavasszal mindig visszatér oda, ahonnan elindult. Ehhez persze sokoldalúságra, óriási energiára és kitartásra van szüksége. Erejével tud gazdálkodni, hirtelen elhatározástól vezérelve szinte soha semmibe sem kezd bele, megfontolt és előrelátó. Nem kerget álmokat, minden helyzetben reálisan gondolkodik. Sokan azt vetik a szemére, hogy túl óvatos és rideg. Valóban nem szeret kockáztatni, és tud, akar távolságot tartani. Minden olyan hivatás illik hozzá, ahol pontosan kell tervezni, előre kalkulálni. Ez az a tevékenység, amelyben egy lúd sohasem tévedhet. Vidra (I. 20. - II. 18) Erénye: találékony Hibája: lázadó A vidra fürge vízben, földön egyaránt, és miután igen játékos, néha vakmerő mutatványokra ragadtatja magát. Mozgékonysága fizikailag és szellemileg is megmutatkozik, és ennek köszönhetően gyakran megtörténik, hogy mire mások a startlövésre várnak, addig a vidra már célba ért. Vonzódik az új, a szokatlan dolgokhoz, szellemi áramlatokhoz. A szürkeséget, a langyosat azonban nem tudja elviselni, az unalomba belebetegszik. A folytonos változás a lételeme. Ugyanakkor remekül be tud illeszkedni minden olyan közösségbe, amely értelmes dolgokkal, netán a világ megváltásával foglalkozik. Ötletekből kifogyhatatlan, bár elképzelései gyakran utópisztikusak. A korlátokat nem viseli el: újító, feltaláló, forradalmár. Farkas (II.19. - III. 20.) Erénye: érzékeny Hibája: rest, befolyásolható A farkas hol félelmetes, hol pedig félénk, attól függően, hogy kivel áll szemben. Ha szemébe nézünk, egyszer hiszékenységet árul el a tekintete, másszor pedig elszántságot. Ez azzal magyarázható, hogy igen érzékenyen reagál a környezetében mindenre, talán még a gondolatokban is tud olvasni. Túlzott érzékenysége azonban sérülékennyé, sebezhetővé teszi és visszatartja őt attól, hogy teljesen őszintén kimutassa az érzelmeit. A farkas falkában él, ugyanakkor időnként egyedül is elkóborol, amikor személyes vágyait, álmait követi, vagy amikor csendre, nyugalomra vágyik. A farkas együtt érző és segítőkész. A falkában például minden felnőtt úgy törődik a kölykökkel, mintha a sajátjai lennének.
A feketeláb elnevezés egyébként abból ered, hogy a lábszárvédőiket (ang. leggings) feketére festették.
Charles Phillips ami történész Heritage of the West c. történelmi műve szerint 1806-1846 között a feketelábak kb. 500 prémvadászt (ang. mountain man vagy trapper) öltek meg.
Elképesztően magas szám, ha azt vesszük alapul, hogy a prémkereskedelem fénykorában, az 1830-as évek második felében az USA nyugati részén összesen kb. kétezer fehér prémvadász dolgozott.
Még egy érdekesség a feketelábakról, hogy az algankin nyelvcsaládba tartozó nyelvük állítólag nagyon bonyolult, nehezen tanulható.
Van egy anekdota egy fehér prémvadászról, aki 10 évet töltött el a feketelábak fogságában, mire úgy-ahogy folyamatosan tudott feketeláb nyelven beszélni.
Bonyolítja a feketelábul tanulni akarók dolgát, hogy nyelvük egy régebbi, archaikus változatát megőrizték aféle rituális nyelvként a vallási szertartásaikhoz.
A feketeláb indiánok 1880-as, 1890-es évekbeli életét plasztikus módon ábrázolja Bölényfia Hosszú Lándzsa magyar nyelven is megjelent visszaemlékezéseiben.
Angolul jól tudóknak a törzszövetség vázlatos története:
1650
Approximate time of gradual arrival of Blackfeet tribes on migration to Alberta and Montana from Saskatchewan and possibly Manitoba and Ontario as a result of the domino effect of the Beaver Wars
1730
Piegans defeated in an attack by mounted Northern Shoshoni, soon acquired guns and retaliated
1748
First French trappers in area
1754
Met Anthony Hendry, had horses
1760
Smallpox epidemic
1780
Buckingham House established
1781
Piegans attacked dying Northern Shoshoni camp, contracted smallpox, 50% deaths
1784
Declared relentless war on Northern Shoshoni, Flathead, and Kootenai
1787
Fur trader David Thompson wintered and traded with the Piegan, Northwest Company began trading with the Siksika and Blood
1794
Smallpox epidemic
1806
Piegans had skirmish with Meriweather Lewis at Two Medicine River
1824
Beginning of mountain man fur trade era and state of war with trappers
1831
Alfred Jacob Miller attributed tribe to killing 30-40 trapper annually, smallpox epidemic spread to Sioux
1839
Smallpox epidemic
1840
End of mountain man fur trade era
1844
Alexander Harvey killed 30 trading Piegans
1845
Alexander Culbertson negotiated peace treaties
1846
Small Robes band of Piegans destroyed by Crow
1855
Signed peace treaties
1859
St. Peters Mission established
1865
Bloods killed 10 wood cutters
1866
Piegans defeated Crow and Groz Ventres in large scale battle
1869
Smallpox epidemic
1870
Soldiers under Col. E. M. Baker massacred 173 Piegans, only 12 men of fighting age, "Massacre on the Marias"
1877
Treaty No. 7 in Canada
1882
Blood Reserve established
1884
Buffalo exterminated on the Plains, 600 Piegans starved, buried at "Ghost Ridge"
1895
Tribe sold what is now Glacier National Park for mineral exploration
1903
Fence built around entire reservation with only three gates
1904
Cut Bank boarding school established
1909
Reservation fence removed
1915
Began raising livestock
1919
Severe drought dropped cattle prices, forc the selling of land
1934
Lost lands due to Indian Reorganization Act
Az algankin nyelvcsaládba tartozó feketelábok (ang. Blackfoot, többes szám Blackfeet) a valóságban nem egyetlen törzs volt, hanem egy háromtagú törzsszövetség.
Tagjai:
Piegan (más néven Póki vagy Pikuni)
Vér (Kainah v. Blood)
Siksika
Nyelvük az algankin nyelvcsalád nyugati ágába tartozik.
Mitológiájuk és kultúrájuk sok hasonlóságot mutat a krí (Cree) törzsekkel, ezért a kutatók azt valószínűsítik, hogy a krík közül váltak ki valamikor a XVII. sz. -ban.
1700 körül lovakhoz jutottak és lovaik, no meg az angoloktól vásárolt puskáik segítségével hamarosan kiszorították a keleti sosónikat (Eastern Shoshone), kutenéket (Kootenay) és más kisebb törzseket Saskatchewan és Észak-Montana prérijeiről. Egészen a Sziklás-hg. főgerincéig nyomultak előre.
1780 körül élték fénykorukat, lélekszámuk ekkor 15 ezer fő körül volt.
Rendkívül harciasak voltak, a korai fehér felfedezők és prémvadászok a "síkság tigriseinek" is nevezték őket.
1783-tól kezdve egy sor járvány sújtotta őket, 1806-1846 között az amerikai prémvadászokkal folytatott háborúskodás is hozzájárult létszámuk csökkenéséhez.
1850-re már elvesztették korábbi jelentőségüket, lélekszámuk 5 ezer főre csökkent.
1870-ben az US Cavalry lemészárolt egy Piegan falut a Marias folyónál, ekkor sokan Kanadába menekültek.
A kanadai kormány 1877-ben kötött velük szerződést, 1880-1882 között az USA-ban maradt feketelábok is rezervátumokba kényszerültek.
A rezervátumok mai határait végül az 1887. évi Sweetgrass Hill-i szerződés rögzítette.
"Én arra lennék inkább kíváncsi, hogy mennyire hitelesek ezek az indián horoszkópok... "
Sajnos van egy olyan gyanúm, hogy semennyire.
A New Age-esek az 1970-es, 1980-as években fölkapták az észak-amerikai indián vallásokat és kultúrákat, aztán maguk is minden hülyeséget kitaláltak indián címke alatt.
Nekem pl. van otthon egy Indián Tízparancsolatom is, de arról sem hiszem, hogy eredeti lenne.
Volt egy algonkin nyelvcsaládba tartozó (őket ismerik jobban), de volt egy kisebb sziú törzs is, akiket ugyanúgy hívtak. Általában együtt táboroztak a hunkpapákkal és a sans arc-okkal, gyakoriak voltak a családi kapcsolatok is velük, ezért sokan egybemossák őket a hunkpapákkal.
Én arra lennék inkább kíváncsi, hogy mennyire hitelesek ezek az indián horoszkópok... :(( Ha tudna valaki erről konkrétumokat mondani, azt szívesen venném. Nekem gyanús, hogy kitaláció, de nem értek hozzá, sajnos....
1) A feketeláb (Blackfoot, többes szám Blackfeet) indiánok harcai a fehér prémvadászok, az ún. mountain man-ek ellen 1806-1846
2) A komancs (Comanche) indiánok portyái a texasi angolszász telepek ellen, ill. a texasi lovascsendőrség (Texas Rangers) és a hadsereg ellencsapásai cca. 1820- 1860.
A nyelvtani hibák még hagyján, belefér az átlag amerikai hiányos angol nyelvi műveltségébe.
Viszont a második dragonyos expedíciónál azt írja, hogy a Bent's Fortnál tanácsot tartottak a sájenekkel, arapahókkal, feketelábokkal, a Gros-Ventre törzzsel és másokkal.
Namost nekem az a gyanús, hogy ez a Bent's Fort a középső síkságokon van, lenn az Arkansas folyó mentén, míg a feketeláb és Gros-Ventre törzsek fönn éltek északon Montana északi részén, sőt a kanadai Saskatchewan tartományban.
Bár nagy nomádok voltak, de ennyire lenn délen az Arkansas folyónál ugyan mit kerestek volna?
Akit érdekel, annak itt van egy kicsit részleteseben angolul:
The First Dragoon Expedition of 1834 (also called the Dodge-Leavenworth Expedition) was the first official contact between the American government and the Plains Indians.
The United States Dragoon Regiment left Fort Gibson, Indian territory,on June 20, 1834, under the command of General Henry Leavenworth. The expedition made slow progress at first, slowed by the Cross Timbers, summer heat, sickness, and death—one hundred fifty of the five hundred men would die. The expedition stopped at Camp Leavenworth where Gen. Leavenworth, sick and injured from a buffalo hunt, sent the troops on ahead under the command of Colonel Henry Dodge. Leavenworth would die on July 21. On July 16 the expedition encamped at Camp Commanche leaving 75 sick men, including the artist George Catlin, with Dodge and the rest of his men continuing on.
On July 21, Dodge and the remaining men reached a Toyash Village (Wichita Indians) at Devils Canyon. There, Dodge exchanged prisoners, traded, and secured peace treaties with several of the Plains tribes. The expedition returned to Ft. Gibson August 15, 1834.
The Second Dragoon Expedition of 1835 (also called the Dodge Expedition) left Fort Leavenworth, Indian territory May 29, 1835, charged with contacting the Indian tribes across the Central Plains to the Rockies as far west as the Mexican border. Traveling first up the Platte River they made contact with the Otoe, Omaha, Grand Pawnee, and Arickaree tribes. Continuing south along the front range of the Rockies, they reached Bent's Fort on August 6. At Bent's Fort the expedition held councils with the Arapahoes, Cheyennes, Black Feet, Gros Ventres, and others. The Dragoons then followed the Santa Fe Trail eastward, arriving at Fort Leavenworth on September 16, 1835.
Riley félig-meddig sikeres küldetése ellenére a Santa Fe Ösvényen folytatódtak a civilek elleni indián támadások.
Az US Army-nak akkor még csak nagyon kis létszámú egységei állomásoztak Nyugaton és nem tudtak minden karaván mellé kíséretet biztosítani.
1831-ben a híres-neves prémkereskedő és felfedező, Jedediah S. Smith vezetett egy karavánt a Santa Fe Ösvényen nyugatra, ezt is megtámadták a Comanche harcosok, maga J. S. Smith is meghalt az összecsapásban.
A fő probléma az volt, hogy az amerikai hadseregnek ekkor még nem volt hatékony, gyors könnyűlovassága, holott az irdatlan kiterjedésű nyugati térségeken a lovas indiánok ellen a rendet csak lovas alakulatokkal lehetett fenntartani.
Ezért 1832-ben az USA Kongresszusa elrendelte az ún. Mounted Rangers (lovas rendfenntartók) alakulat létrehozását.
A parancsnokságot Henry Dodge ezredesnek (1782-1867), kora egyik legjobb amerikai parancsnokának kínálták föl, amit ő el is fogadott.
A Mounted Rangers alakulatr azonban nem volt hosszú életű, 1833-ban átszervezték az ún. US Dragoons (US Dragonyosok) alakulattá.
A frissen szervezett alakulat élén ezután Dodge ezredes két expedíciót vezetett a síksági indiánok földjeire, az elsőt 1834-ben, a másodikat 1835-ben.
Az expedíció célja nem annyira a harc, mint inkább a síksági indiánok megfélemlítése volt.
Lényegében nem is került sor fegyveres összecsapásokra, mert az indiánok nem merték megtámadni a dragonyos alakulatot.
A dragonyosoknak mindjárt nagyobb respektjük volt, mint a gyalogosoknak.
Az expedíció másik fő céja az volt, hogy békeszerződéseket kössenek a Síkságok őslakóival, ill. az indiánok táboraiban raboskodó fehér foglyokat kiszabadítsák.
Mindjár az első expedíció során pl. egy csomó fehér foglyot kiszabadítottak egy Pawnee faluból.
A dragonyosok legnagyobb ellensége a két hadjárat során nem is az őslakosság volt, hanem a Síkságokon tapasztalható eszméletlen nyári hőség, ill. a különféle betegségek.
A Missouri-beli Saint Louist és New Mexico fővárosát, Santa Fét összekötő Santa Fé Ösvényt (Santa Fe Trail) Zebulon Montgomery Pike őrnagy, az US Army tisztje tárta fel 1806-1807. évi expedíciója során.
A Santa Fe Trailen 1821-ben indult meg a rendszeres kereskedelmi forgalom, abban az évben, amikor Mexikó független lett Spanyolországtól.
Az ösvény mellett lakó "vad" indiánok, a Pawnee, Kiowa és Comanche nemzetek harcosai gyakran megrohanták a kereskedőket, kifosztották, időnként meg is ölték őket.
1829-ben egy nagyobb szekérkaraván, 36 társzekér és 60 civil vágott neki a veszedelmes útnak, az US Army úgy döntött, hogy fegyveres kíséretet biztosít melléjük.
Egy zászlóaljnyi katonát küldtek Fort Leavenworth-ből Benett Riley őrnagy parancsnoksága alatt.
Riley oszlopa 1829. júniusának közepén találkozott a szekérkaravánnal.
Rögtön ezután mintegy száz Kiowa és Comanche harcos elhajtotta a szekérkaraván marhacsordáját, majd megtámadták magát az oszlopot is.
Riley őrnagy pusztító sortüzet vezényelt, az indián harcosok hanyatt-homlok menekültek.
Riley oszlopa mindössze 1 főt vesztett, igaz az ő testében 13 nyílvesszőt számoltak össze.
Riley az Arkansas folyón át egészen a mexikói határig kísérte a karavánt (ez ekkor még a mai Colorado déli részén húzódott).
Ott egy megerősített tábort létesített.
A karaván innen katonai kíséret nélkül folytatta útját, rögtön meg is támadták az őslakók.
Ennek ellenére viszonylag nagyobb veszteségek nélkül sikerült eljutniuk Santa Fe-be, ahonnan visszaúton egy mexikói lovaslalakulat kísérte őket szintén a határig.
Közben Riley megerősített táborát is megrohanták az indiánok: Riley oszlopa ezúttal négy embert és egy lovat vesztett, az indiánok veszteségeiről nincsenek adatok.
Riley itt bevárta a szekérkaravánt, majd 1829. november 8-án visszaindult Fort Leavenworth-be.
Összeségében véve Riley őrnagy sikeresen teljesítette a nehéz küldetést.
Sajnos a kincskeresők és az amatőr és félamatőr régészek nagyon sok moundot tönkretettek, néhányat pedig a földéhes jenki telepesek planíroztak el, hogy termőterületet nyerjenek.
Pedig sok mound belseje egyúttal temetkezési helyként is szolgált és a bennük lévő csontvázak és tárgyak alapján sokat tudhatunk meg az őslakosság egykori kultúrájáról.
A legnagyobb sűrűségben - ha jól tudom - az Ohio vízgyűjtőjén találhatók meg ezek a moundok.
