Az igazság ezzel szemben, hogy aranyat egyáltalán nem csináltak.
Talán nem érted a különbséget?
Vagy csak utólag ki akarod dumálni azt a bődületes szamárságot, amikor az alkimisták aranycsináló sikereit a NASA űrkutatási sikereihez hasonlítottad?
Egyébként meg örülök, hogy te jobban tudod, hogy nekem miről nincs fogalmam se, és miről honnan értesültem. Igazán hasznos lesz egy efféle vesébe látó lélekfürkész.
Különösen ha elképesztő rejtélyekről, csodálatos akusztikai jelenségeiről adsz hírt, amelyek létrehozása egy mai tudósnak, mérnöknek építésznek is óriási fejtörést okozna, ha egyáltalán képes lenne megugorni az akadályt. S naiv lelkesültséggel idézgetsz ilyen zsurnaliszta butaságokat:
"A pekingi templom falai mind ez ideig ellenállnak minden tudományos kutatásnak és féltékenyen őrzik titkukat, amelynek megoldása kétségtelenül hozzájárulna az akusztika fejlődéséhez."
Hát ha neked ilyen egyszerű volt ezt 1400 körül megtervezni, úgy jó neked. Az egészet annyira nem is akarom misztifikálni. Mindig érdekeltek a régi korok mérnöki teljesítményei. Ezekről többszor adtam már be hsz-eket. Mint legutóbb a Szent Patrik kútja: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=155073884&t=9000303
"Az alkimisták valójában soha nem csináltak egyetlen gramm aranyat se..." - Miért, azt írtam, hogy csináltak ténylegesen több kilót? Talán csak hasonlót csináltak?
Látszik, hogy nem ismered az alkímia történetét! Vagyis olyan értelemben ismered, ahogy Ráth-Végh felhozta a könyveiben: gyakorlatilag amolyan vándor kalandorok, csalók voltak, akik beetettek több fejedelmet, herceget, hogy aranyat csinálnak nekik. Vannak Eliade, Waite, Berthelot és mások által írt könyvek az alkimistákról, abból megtudhatod, hogy az igazi alkimistáknál a legkisebb rész volt a bölcsek kövének, az alkimista arany előállítása. Arról hogy miket találtak fel, fogalmad sincs. Sajnos több ilyen könyv nincsen meg magyarul, neked meg értelmezési nehézségeid adódnak az ilyen szövegeknél:
Nem érdemes ezeket az akusztikai jelenségeket misztifikálni.
A körfalak melletti hangvezetés egy sok-sok évszázad óta ismert effektus, a neve: "suttogó galéria". Számos épületnél megjelenik, semmiféle fejtörést nem okoz egy mai építésznek vagy akusztikusnak, hogy "megugorja az akadályt".
Az se különös akusztikai csoda, ha egy terem egyik pontján egyszeres visszhang, egy másik pontján kétszeres hallatszik. Olyannyira nem, hogy épp ennek az ellenkezőjét nehéz elérni. Egy hangversenyteremben vagy előadóteremben az jelent valódi tervezői kihívást, hogy megszabaduljunk az ilyen a különbségektől. Például, hogy a színpad és a nézőtér legnagyobb részén eltüntessük azokat a kellemetlen késleltetett reflexiókat, amelyek kettős, vagy többszörös megszólalást eredményeznek. Ha valakit érdekel a dolog, annak az "időkésés retesz" kérdéskörét érdemes tanulmányoznia. Úgy kell tervezni a termet, hogy az első domináns reflexió késése nem legyen több, mint 25-30msec.
Az alkimisták valójában soha nem csináltak egyetlen gramm aranyat se. Ehhez egyszerűen nem volt meg se a tudásuk se a technikai felszerelésük.
Miközben a NASA elérte a fő célkitűzését, az alkimisták teljes kudarcot vallottak ebben. De vigasztaljon téged, hogy pálinkát legalább sikerült csinálniuk, meg rengeteg pénzt kicsalniuk hiszékeny, aranyra sóvárgó hercegekből királyokból s hasonlókból.
"Egy kerek fal, a visszhang fal veszi körül, ami nagy távolságokra is elviszi a hangot."
Több helyen írnak arról, hogy a Mindenség Istenének Temploma elképesztő akusztikai jelenségeiről nevezetes. Most az elég furcsa lenne, hogy a kínai építészek 1400-ban mindenféle kísérletezés nélkül építették meg ezt. Arról meg végképp nem beszélnek, hogy hogyan jutottak ezekhez az ismeretekhez? Korábbi hasonló építményekről sem írnak. Illetve arról sem, hogy hogyan voltak ilyen ismeretek 600 évvel ezelőtt, hiszen egy mai építésznek is óriási fejtörést okozna, ha meg is ugorná az akadályt, egy ilyen építmény létrehozása. Még az is lehet, hogy az akkori építészek sokat foglalkoztak ezzel, s számukra úgyszolván "pofon-egyszerű" volt, csak mára elfeledtük az egészet...
Egy utazó írja a neten: "A második épület a Huang Chiung Yu, azaz a Mindenség Istenének Temploma volt, ám ennek a templomnak a legnagyobb érdekessége nem magában az épületben volt kereshető, hanem a falban, ami körülvette. Ez a fal egy kb. 60-70 m átmérőjű szabályos körben keríti a templomot, s a kínaiak a Körbenjáró Hang Falának hívják, mivel azzal a különleges akusztikai sajátossággal bír, hogy a faltól pár centiméterre való suttogást is úgy továbbítja, hogy állítólag a fal minden pontján egyforma erősséggel hallani. Erről azonban közvetlen empirikus bizonyítékot manapság lehetetlen szerezni, mivel a kicsi kínaiak egész légiója kísérletezik egyszerre, így igazi bábeli hangzavar az eredmény."
A "hang" szerepéről már elejtettem itt néhány dolgot. Charroux szerint Héliupoliszban a mesterek ennek mágikus használatát, erejét tanították. Mózes is innen ismerte (amit Artapanosz elmond róla). A beavatásra várók egyik jellemvonása kellett legyen a csengő hang. De itt is pld. mondtam néhány dolgot ezzel kapcsolatban Orpheusz okán: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=101667258&t=9000303
Nem rég kezembe került egy régi cikk. Ebben írta a cikk szerzője:
"Pekingben máig is áll a legrégibb kínai templomok egyike – a Mennyország Temploma. Nagyon érdekes épületről van szó, már csak azért is, mert nincs teteje. A templom közepe derékszögű lemezekkel van burkolva. Ha a látogató az első lapra áll s elkiáltja magát, visszhangot hall – de csak egyszer. A másik lemezen már kétszeres, a harmadikon háromszoros visszhang keletkezik… Ezzel azonban még nem értek véget a „csodák”. A templom térségét magas fal veszi körül, amelyet több helyen kőkorlátok szakítanak meg. A templomban tartózkodók, ha a korlátok között állnak, száz lépésnyire is beszélgethetnek egymással suttogva!
A mai építészek még nem voltak képesek megépíteni olyan termet, amely hasonló akusztikai tulajdonságokkal rendelkezne. Sok igen neves építőművésznek sem sikerült pl. az, hogy a színpadi suttogást meghallják a nézőtér utolsó sorában is.
A pekingi templom falai mind ez ideig ellenállnak minden tudományos kutatásnak és féltékenyen őrzik titkukat, amelynek megoldása kétségtelenül hozzájárulna az akusztika fejlődéséhez." (Rejtélyek, amelyek megoldásához hiányzik a kulcs..., Tudomány és Technika, 1959/26. sz.)
Annyira nem sikerült hirtelenjében utánnajárnom, honnan van az infó. Feltételezem, hogy a 15. századi pekingi gigantikus Ég templomáról (vagyis egyik építményéről) lehet szó (bár annak meg van teteje). Ha valakinek még ez irányban van erről infója, az írja be.
Egyáltalán nem erről szólt, hogy beraktam a képet! Teljesen rosszhiszemű, "oldalról jövő" beszólás ("pálinkázás")!
Egyszerűen nem is értem, hogy jön ez ide?
A lényeg az lett volna, hogy az 1512-es alkimista kép, ha nem lett volna a középkor után fejlődés, hanem újból valami barbár kor jött volna el, hasonló stilisztikai változáson ment volna át, mint a babiloniai pecsétkép. Bár a kettőnek valószínűleg nincs köze egymáshoz, mégis, ránézésre valami hasonló kép állna előttünk. Legalábbis erre szerettem volna utalni.
Az alkimisták a közhellyel ellentétben nem csak aranyat csináltak, legalább annyi közük volt a vas tisztitásához (Eliade szerint jóval fontosabb volt nekik, mint az arany). Aztán a porcellán, lőpor, stb. készítéshez, de ők találták fel mondjuk a salétromsavat vagy kénsavat (itt lehet klikkelgetni, wikizni...). Az alkohol (Aqua vitae) lepárlás több módszere is eredetileg alkimista eljárás volt. Ők ezt élet vizének is nevezték. Kísérleteik amúgy fontos része volt a desztillálás (lepárlás). Az alkimisták számos mellékterméket feltaláltak a fő célkitűzéseik mellett (ahogy ma a NASA tudósok is több, hétkoznapi életben is jelentős dolgot feltaláltak az űrhajósokhoz kapcsolódó fejlesztések során).
A kép, amin röhögcsélsz Hieronymus Brunschwig német alkimista 1512-ben kiadott "Desztillálás művészetének könyve" c. 1512-ben kiadott munkájában jelent meg: https://en.wikipedia.org/wiki/Hieronymus_Brunschwig
Ez utóbbinál ezt írja: "Az Alkimista (vörösben) és a misztikus nővére lepárolja az élet vizét."
De az egész berakás nem erről szólt, sőt csak "mérsékelten" kapcsolódott az alkímiához is, nem ez volt a cél azzal, hogy beraktam. Erről nem is akarok többet beszélni, mert láthatólag, értelmetlen.
Persze, nem véletlenül hoztam fel a dogon témát Marcel Griaule kapcsán.
Robert K. G. Temple The Sirius Mystery c. könyve 1976-ban jelent meg. Templéről néha írtam itt, hogy nem tartom alapos kutatónak. Valószínűleg csak hazudta a könyve elején, hogy 1967-ben kezdte írni a könyvet, meg a CIA nyomozott utána emiatt, és hasonlók.
Az 1967 csak azért kellett neki, mert a franciák megelőzték ebben, de ha 1967, akkor az elsők közt lenne ő is. Hiszen Eric Guerrier sokkal jobb, de annyira nem ismert könyve 1975-ben jelent meg. Jean Servier pedig már az 1960-as évek második felében felhozta a dogon témát, olyan értelemben, mint Temple (aki még franciául sem tud).
Temple elméleteinek rövid összefoglalója: Sziriusz-B (IPM, 1977. 7. szám):
A magyar Guman István 6 oldalas magyarázó cikke a Föld és Ég 1989-es évfolyamából Temple érveire:
Innen letölthető a témában pdf-ben Guman István könyve is: Dogon mitológia és csillagászat (2006)
Még most is mosolygok ezen a mai "Vénusz-kutatásokon". Nem nehéz észrevenni az összevissza beszéd garmadáját. Csak úgy röpködnek az 500 millió meg millárd évek, most meg 2-3 millió. Mikor ki vizsgálja az adatokat, mikor mit jelez nekik a szonda... A frászt hozzák már rám ezek az új eredmények...
"Kérem haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló, a Vénusz egy teljesen unalmas, statikus bolygó:" ez valószínűleg csak rád hatott az újdonság erejével, ez a cikk (is) elkerülte a figyelmedet:
"Ezek helyszíni kutatásával pedig jobban megérthetnénk a bolygók belső folyamatait. A Vénusz sokáig unalmas szomszédunknak tűnt, ezzel kapcsolatban még a területtel foglalkozó szakemberek sem szolgálhattak sok újdonsággal, hogy azután rájöjjünk arra, hogy a bolygót, annak felszínét, vulkánok sokasága tarkítja. Egy új kutatás alapján ezek jó része ráadásul aktív, így újabb kitűnő célponttal gazdagodtunk. Tavaly ősszel még arról számoltunk be, hogy a Vénusz egykor lakható lehetett, a napokban pedig a Universities Space Research Association (USRA) oldalán jelent meg egy friss munka, amely viszont az aktív vulkánok jelenlétére hívja fel a figyelmet. A kutatók az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az aktivitás napjainkban is jelen van a felszínen, ezért a jövőben az ide irányuló újabb küldetések segítségével akár a helyszínen is megvizsgálhatnánk a folyamatokat, jobban megértve ezzel a bolygók belsejét, és választ kapva többek között arra a kérdésre, hogy (a Földdel és a Vénusszal ellentétben) a Marson miért nincsenek jelen ilyen aktív vulkánok. Az anyagban emlékeztetnek arra, hogy a kilencvenes években a NASA Magellan névre keresztelt eszközével vizsgáltuk meg a bolygót, ekkor láttuk először a vulkánok és a lávafolyamok jelenlétét. A kétezres években már az Európai Űrügynökség Venus Express műholdja mérte meg a felszín egy részén jelenlévő infravörös sugárzást (az éjszakai órákban), azt azonban továbbra sem tudtuk, hogy a friss láva milyen ütemben alakul át, vagyis a folyamok korát és a korábbi aktív időszakok időben történő behatárolását nem tudtuk elvégezni. Most (a laboratóriumi vizsgálatok révén) kiderült, hogy a bazaltban nagy mennyiségben jelenlévő ásvány, az olivin, gyorsan reagál a légkörrel való közvetlen kapcsolatra, itt pedig néhány hét alatt oxidásványokból (magnetitból és hematitból) álló külső kéregre tesz szert. A Venus Express mérései alapján ez ott néhány év alatt játszódik le, vagyis a bolygó felszínén mindenképpen aktív vulkánokba ütközhetünk. A felszíni lávafolyamok tehát viszonylag fiatalok, ezért a jövőben érdemes lesz a helyszínen vizsgálódni."
azt viszont nem gondoltam volna, hogy pont te fogod lehülyézni Scht-t - az (akár napjainkban is) aktív vulkánok jelenléte ugyanis nem változtat a Vénusz jelenleg látható kráterezettségén.
Sch szerint a jelenlegi eredmények a leszálló szondák mérésein alapulnak (sic!), ezért megbízhatatlanok ((sic!) - persze az már az aranysakál esetében is kiderült, hogy "kissé" le van maradva a tudomány valódi állásához képest.
a Vénusz radaros feltérképezését természetesen a keringő egységek (legutóbb a NASA Magellan szondája 1990-1994) végezték el, és ha ezek eredményei megbízhatatlanok lennének, akkor az aktív vulkánok jelenléte is az, hiszen:
"The simulations allowed the researchers to identify what features a currently active volcanic site would possess. Most notably, they looked for a trench around a site’s outer ring and a bulge on the trench’s edge.
Looking at the Magellan images, they found that at least 37 volcanic sites had these features, suggesting they are active."
Érdekes cikk! Főleg ezek a részek (a kiemelés tőlem): "Mindez rácáfol arra a meggyőződésre, hogy a Vénuszon a kőzetlemezek nem mozognak, és vulkanikus aktivitás sincs, legalább félmilliárd éve...
Összesen 133 koronát vizsgáltak meg, és ezek közül 37 mutatkozott aktívnak az utóbbi 2-3 millió évben - vagyis geológiai értelemben mostanában."
Hát, megy ez még lejjebb is...
Mára azt szinte biztosra veszik, hogy a Vénuszon volt víz és élet. Kérdés persze, hogy meddig. Csakúgy röpködtek itt a milliárd évek. 1988-ban még 4 milliárd évről beszéltek (Kargel), 2003-ban ez lement felére, 2 milliárd évre (Grinspoon), nemrég már 700 milló évről beszéltek (Michael Way).
Az emberi hagyományok beszélnek a Vénusz egy nagy katasztrófájáról, persze ez még nem jelenti, hogy ez okozta volna az élet pusztulását is a bolygón, hisz az lehetett korábban is.
Nagy eséllyel mondom, a mítosz mondja jól, s a tudomány, ha szakszavakkal is, de oda hajlik majd, amit a mítosz mond. Ami viszont bánat: ezekre az egyértelműbb bizonyítékokra várni kell, mert az én életem nem lesz olyan hosszú, s gondolom ez már egy 22. századi történet lesz.
Botok és bogyócskák száma nagyon is fontosak, mert ezek egzakt részletek, és nem lehet belemagyarázni semmi mást.
Ha a struktúra azonos mind számokban, mint botokban(ezzel analóg módon lehet bármi más is más képeknél), akkor egy egyszerűsített sematikus ábrázolással van dolgunk, ami azért született meg, hogy gyorsan lehessen reprodukálni. Írnoknak gyorsan kell a pecsétet nyomkodni, szemben a művésszel, aki ráér pepecselni.
Ezeknél a megfejtéseknél amúgy is paradox módon analitikusnak és egyszerre holisztikusnak is kell lenni, mert a "szétszedett" jelképek asszociatívan kifejthetőek, már ha van mivel asszociálnia a memóriánknak.
Erre van egy nagyon jó mondás: „Az intuitivitás az Univerzummal való asszociativitás.
Két francia néprajzkutató, Marcel Griaule és Germaine Dieterlen a harmincas évek óta, több mint 20 évet töltött a dogon törzsekkel együtt élve, néprajzukat kutatva. Griaule-t a törzs vezetői és HOGON-jai (szertartáspapjai) maguk közé választották az 1947-ben Ogol helységben rendezett törzsi összejövetelen, ahol a Sanga vidék öregjei gyűltek egybe. Megismertették velük vallásuk és csillagászati mítoszuk legtitkosabb rejtelmeit is.
Amikor 1956-ban a dogonok Griaule halálhírét vették, törzsi gyászt rendeltek el és többhetes DAMA siratószertartást ültek, melyen több mint negyedmillió gyászoló vett részt (Griaule először 1933-ban jutott el a dogonokhoz).
Az "Esti Hírlap" egyik 1957-es száma még egy fényképet is közölt erről, hogy a dogonok emberi bábut készítettek, amit felöltöztettek Griaule ruhájába, hogy a professzor örökké ott legyen körükben...
Berakott képek szerintem jók, egyszerűen megadtam a megfejtést, hogy honnan származnak, így már nem úgy néz rá valaki. A magyarázataid kapcsán az jött nekem fel, hogy ha van régi ábrán egy oszlop, hozzá karok, meg "bogyók" kapcsolódnak, bármikor rá lehet húzni, hogy egy életfa. Még lehet morfondírozni a bogyók és botok számán, jelentésén. Ez a rész egyáltalán nem érdekel. Hisz bármilyen vallási, mitológiai jelentése mellett éppenséggel lehetett technikai funkciója is. A babilóni pecséthengerekből is csak az utolsó ábra az, amit kapcsolatba hoztam azzal a misztikus szerkezettel-jelképpel, ami ledermesztette a vadakat és embereket.
Az a baj a régi ábrázolásokkal, hogy többszörösen másoltak, és mivel "analóg" a technika, szükségszerűen torzul.
A rajzokkal az a baj, hogy a kontextusból kiragadva félreértelmezhetőek, illene a környezetükkel értelmezni, kizárva a félreértelmezéseket.
Berakott rajzaid ezért nem jók, mert ezt a feltételt nem teljesítik, ezért klasszikus homályos tapogatózáson nehéz túljutni.
Ellenben hiába a sok lyukrafutás, legalább némi agytornaként jobb ezzel tölteni az időt, mint kocsmába elinni a konyhapénzt... :)
Képekre reagálva:
Első kettőn a bogyók azonos számúak, ergo életfa, mert a második egyértelmű ábrázolás. Harmadik ábra bár hunyorítva mutat némi hasonlóságot, de logikailag nem passzol az első kettőhöz, mert sem bogyókban, sem keresztekben nem passzol.
Ha már képelemzésre vetemedik az ember fia, akkor nagyon egyszerű sémák szerint kell azonosságokat keresni, csak ezek után jöhet a tartalmi megfejtés.
Régi korok emberei amúgy is praktikusak voltak, nem flancoltak/csicsázták túl a dolgokat, rendkívül tömören tudták kifejezni a képi ábrázolással a tartalmat.
Közben rájöttem, hogy az egyik alkimista képet már használtam arra, hogy mutassam, egy másik ősi szimbólummal, az egyiptomi dzsed-oszloppal való hasonlóságát, és az is egy kultikus tárgy, Oszirisz gerincét szimbolizálná (és még gondolom több minden mást is, amikről itt-ott írtam is): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=139676457&t=9000303
Jókat írsz amúgy, valóban összemósodnak itt a dolgok, szinte mindennnek lehet többféle értelmezése. Amit előadtam valamiféle mágikus eszközről, amiről azt hitték képes az állatok s emberek ledermesztésére, igen nehéz a bizonyítása. Ilyen eszköz nem maradt fenn (de sok minden más sem).
De te is megengedsz annyi választ az utolsó pecséthengeres kép alapján látható két állat kapcsán: "szerintem nem kimúlt, inkább ez a fény az "uruk", vagy valamilyen szinten az alattvalói, de az is elképzelhető, hogy valamilyen manipulációs technikát ábrázol(erről írsz), ami által az állatok befolyásolhatóak, meg persze az emberek". Gyakorlatilag tényleg ez utóbbi elképzelésről írtam.
Egyébként erről az ábráról még ezt írod: "Szintén inkább a fény ábrázolása lehet, mert 7 kicsi bogyó +1 db nagy bogyóból áll, ami összesen 8 bogyó..." - speciel meg itt meg lenne a Föld és a 7 bolygó ábrázolása, amit Sucellusnál nevem teve hiányolt (hogy nincs meg a 7, csak 5).
Az alkimisták a Teremtő művét ismételték kísérleteikkel. Adtam ezt a középkori rajzot, az alkimisták desztillációs eljárásáról. Szóval ezt egy másik korban, tekintve a "teremtés művének" emlékére, nyugodtan azonosíthatták volna az Életfával, ahogy némelyik babiloni pecséthengeren látjuk.
Próbaképpen a két mezopotámiai pecséthenger-kép mellé odatettem fekete-fehérben most az alkimista képet a desztillációról, s nem nehéz észrevenni a hasonlóságot, itt is vannak, karok, gömbök, központi oszlop, stb. (de ezzel nem azt akarom állítani persze, hogy a sumer életfa eredetileg desztillációs készülék volt):
Érteni vélem a hasonlatodat, azonban a mágikus tárgyak és a technikai eszközök között elég nagy differencia van, bár sokszor a mágikus tárgyak is technikai eszközök, max nem a ma ismert fizika elvei szerint működnek... :)
Fő probléma az, hogy idők során, ahogy te is írod, eltorzulnak a leírások, képek, motívumok, és eljutunk pl teljesen fals ábrázolásokig, pl szentlélek-galamb motívumig.
Persze feloldható a kérdés, csak akkor kénytelen leszel nem hagyományos módszerekhez nyúlni, de ez már vastagon misztikus vonal...
Azokon a mezopotámiai pecséthengereken vannak hasonló elemek, de nem ugyanazok természetesen. Az "életfa" motívum lehetőségét már előhoztam, kár ennyit magyarázni róla. A 14650-es hsz-ben írom: "De ha kicsit belegondolok, jöhettél volna, hasonló tudálékossággal, s legalább ekkora hitellel, hogy ez a mitikus "életfa". Amúgy ezt könnyen rá lehet húzni ezekre.
Viszont azt is írtam, hogy egy másik kor vagy nép másnak értékeli ugyanazt a tárgyat, esetleg egy jelképnek, szent szimbólumnak. Nem oltsák ki egymást (lásd a vitát a Frigyládáról, ami egyeseknek szent szimbólum, Mózes kőtáblájának tartója, másoknak technikai dolog, s megint másoknak valamiféle beavató láda).Tehát éppen lehet szent jelkép (életfa vagy más) egy értelmezésben ez a technikai eszköz (ahogy a papuák évekig tiszteltek egy szalmából és fából összeeszkábált repülőgép másolatot, ami egyszer nálunk landolt).
Ráadásul ezek a mezopotámiai pecséthengerek csak egy lényegtelen szegmense lenne az eszköznek. Erről beszélek a legkevesebbet. Erőbot, mágikus bot, van ilyen persze, de igazából szerintem ott Mózesnél nem ez volt. A következőket is elmondtam már, felesleges ez a "fakalapácsos" lehetőséget emlegetni: Sucellusnak kétségkívül a végén már valami nagy bunkója vagy fakalápácsa volt. De jeleztem, hogy ez eredetileg nem az volt nála, de abból lett ez a hosszú rudón lévő óriáskalapács.
"Első mezopotámiai pecséten a tetején 8 ágú csillag van, ami a látható fény szimbolikus ábrázolása(ez majdnem biztos). Pecsét tetején van, ergo erről szól az ábrázolás.
Alatta egy "torony", amiben a legfelső szinten 3 "bot", majd 7 bot, majd 12, majd újra 12 bot van. Összesen 4 szint van, ami szintén jelentéssel bír. Valamilyen égi hierarchikus rendszer ábrázolása lehet, de ezt nem ismerem fel..." etc. Gyakorlatilag jobban érdekelt volna, ha valaki a Val Camonica-i rajzokat elemzi, vagy mint nevem teve, hogy Sucellus szimbólumával foglalkozik, mert ezt tényleg csak említettem. De az érthetőség kedvéért, hogy éppen úgy rá lehet fogni egy technikai dologra kultikus jelentést egy másik korban. Itt van a középkorból két alkímiai kép, athanort és a desztillálást mutatja. Ha ebből jelkép válik egy következő korban, mert az ember mondjuk megint visszasüllyedt volna egy barbárabb korban (azaz most nem interneteznénk), kicsit hasonló ábrákkká alakulnának, mint a babiloni életfa motívumok (összehasonlítható azokkal):
Első mezopotámiai pecséten a tetején 8 ágú csillag van, ami a látható fény szimbolikus ábrázolása(ez majdnem biztos). Pecsét tetején van, ergo erről szól az ábrázolás.
Alatta egy "torony", amiben a legfelső szinten 3 "bot", majd 7 bot, majd 12, majd újra 12 bot van. Összesen 4 szint van, ami szintén jelentéssel bír. Valamilyen égi hierarchikus rendszer ábrázolása lehet, de ezt nem ismerem fel...
Kettő gömbös bot szimmetrikus, inkább tűnik számomra a női és férfi attribútum ábrázolásnak, mint fegyvernek.
Összegezve a pecsét a fénnyel kapcsolatos leírás lehet, de minden részletét nem értem.
Ezek mind Életfa ábrázolások, kicsit túlcizelláltak, de mind az égi irányító(angyali) hierarchiát írják le.
Ebben a témában Deák József(Dodi) nagyon penge, őt érdemes faggatni ezen ügyben.
Utolsó kép:
Szintén inkább a fény ábrázolása lehet, mert 7 kicsi bogyó +1 db nagy bogyóból áll, ami összesen 8 bogyó
Jellemezően amiben 7-es vagy 8-as ábrázolás van az a fény, és amiben 5-ös vagy 6-os ábrázolás van, az a szentlélek(keresztény terminológia), ókori nevén "levegő", modern nevén téridő. Két "kimúlt" állat(patkány?) szerintem nem kimúlt, inkább ez a fény az "uruk", vagy valamilyen szinten az alattvalói, de az is elképzelhető, hogy valamilyen manipulációs technikát ábrázol(erről írsz), ami által az állatok befolyásolhatóak, meg persze az emberek.
Teljesen bevett technika a magasabb civilizációknál az "erőbot" használata, ami a tudati energiákat felerősíti, ami által hatást bírnak az anyagi világra.
Mágikus tárgyak kb mind erről szólnak, ahogy az említett "fakalapács" sem fakalapács, ahogy Thor pörölyét Mjölnirt sem szegverésre használták, hanem komoly mágikus képességekkel ruházták fel. Van ezeknek a tárgyaknak még egy sajátságos tulajdonságuk, miszerint csak a tulajdonosuk kezében működnek. Logikus, és szükségszerű hogy így legyen, mert ha nem így alkották volna meg őket, akkor a tulajdonosa ellen is fordíthatnák. Ez egyfajta védelem, ami megjelenik a mai sci-fi irodalomban is Dredd bíró és pisztolya történetében.
Természetesen egy csomó különbséget találni Perszeusz és Odüsszeusz közt. De ez annak is oka, hogy más népek különbözőképpen emlékeznek rá. Végül már csak pár alap dologban volt hasonlóság (és nem azonosság!): s ez nyilván a Nyugati expedíció, atlanti-szigetek, papnők a szigeteken (Gorgók, Kirké vagy Kalüpszó), szent tárgy elrablása, Egyiptomba vagy Khemmiszbe visszatérés. Később meg külön fejlődött a szerepükről és tulajdonságaikról a mítosz.
Most az gondoltad, hogy a nevük felcserélhető, és Perszeuszról is fennmaradt egy mítosz, ahol utazik Kirkéhez, aki disznóvá varászolja a tengerészeit? A pelaszgok más jegyeztek meg Perszeuszról, mint az egyiptomiak Min hercegről. Még magáról az útról is különböző információik lehettek.
A görögök egy csomó istent azonosították egy egyiptomi vagy más istenséggel, pld. Athéné=Neith vagy Hermész=Thot, s ezeken se azt értsd, hogy teljesen azonosak, csak görögül Hermésznek ejtik a Thot szót (egy csomó külön kalandjuk volt attól, hogy azonosították a kettőt).
Oké, de hogy oldjuk fel a nem összecsengő eposzi infókat? Pl hogy Perszeusz félisten volt, Odüsszeusz normál ember, bár király; hogy Perszeusz hős harcos volt, aki mindig győzött, ellenben Odüsszeusz bár jó íjász és stratéga, de nem vállalt közvetlen harcot, míg Perszeusz mindig harcolt diadallal varázskarddal és Pegazussal; Odüsszeusz inkább egy szerencsétlen áldozat volt, aki sodródott az eseményekkel és épphogy túlélt minden kalandot, mindent inkább csellel, leleménnyel oldott meg, míg Perszeusz frontálisan ment és aprított, akár Herkules (ill annak bajtársaként)... Nem túl sok-, és nem túl nagy eltérések ezek?
Ez a rúdon lévő szerkezet kétségtelenül rejtélyes, mert valamilyen szinten fejlett technikát igényel, viszont nem ismerjük a működési elvét. Talán valamilyen hangot, rezgést adott ki? (lásd még Jerikó harsonáit), vagy teljesen másról lehet szó?
Még azt sem állítom, hogy feltétlen valamiféle magas civilizáció, űrhajós technika terméke, éppen egy "másik technika" emléke is lehet. Eredete úgy néz ki a prehisztorikumba vezet, akár a kabir-elekromosságé:
Egyébként nem feltétlen kellett tisztában lenniük ehhez a jelenség elméleti természetével, viszont az bizonyos, hogy az ősidők papjai sok évszázadokon át vizsgálták a természeti, emberi jelenségeket.
Másrészt láthatólag ezt a technikát az ókori beavatottak, s varázsló hírében álló csoportok birtokolták, mint a rodoszi telkhinek és papjaik, Héliupolisz titkos rendjei, bizonyos druidák, Atlantisz papjai, sumér-babilóni papok. Utólag ez már átalakult emlékké, amikor már csak a képeken, mint isteni jelvény tűnt fel. Az szintén megdöbbentő, hogy a szerkezet emléke Atlantisztól Babilónig, Rodosztól Galliáig rejtve sokhelyen fenmmaradt. Valószínűleg egy prehisztorikus kultúra terméke, onnan örökölték más civilizációk. Arról is írtam már, hogy az is elképzelhető, hogy abból az időszakból származik, mikor az ember még préda volt a Földön.
A szerkezet alapeleme egy dobszerű henger, a végén koncentrikus körökkel. Súlyos is, hiszen Mózes rézről vagy bronzról beszél a kígyója kapcsán, de v. leg elég ha fémet értünk ezalatt. Ezt a koncentrikus fémkört (kígyót) van hogy egy kerek "pajzsra" helyezik, de itt könnyen lehet, hogy ez valami hasonló lehet a központi hengerből kinyúló 2-7 küllőre, a végükön korsószerű valamivel (Mózesnél csak 2 küllő lehet a központból vagy 3, asszerint hogy Tau-keresztre vagy sima kereszt közepére teszi a kígyót). Úgy néz ki, többféle változata volt a szerkezetnek, de nagyjából mind ugyanazt a teljesítményt adta. Az egészet néha egy hosszabb botra vagy rúdra helyezték, ami talán arra utalhat, hogy a "kezelőjére" sem volt épp veszélytelen.
Ez a bot talán azonos "Isten botjával" Mózes 2. könyvében? Erre mások is hivatkoztak, bizonyítván, hogy ismerték a zsidók a gépfegyvert vagy a lézerágyút, ami nem igaz. Főleg, ha alaposabban elemezzük a szöveget: Refidimnél az amalekiták az izraeliek ellen vonultak. Mózes kiadta az utasítást a zsidóknak, hogy készüljenek a harcra, miközben ő az "Isten botjával" egy közeli domb tetejére ment, magával vitte a két másik héliupoliszi papot, Áront és Hurt.
"... Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.
Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez.
Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.
...
Ezután az Úr így szólt Mózeshez: <<Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.>>"
A szövegből kitűnik, hogy az amalekiták erősebbek, erőfőlényben voltak az izraelitáknál, s csak Mózes hozta őket győztes helyzetbe. A szöveg nem azt írja, amit sokan kiértenek belőle, hogy Mózes az Isten botjával legyilkolta őket. Hanem azt, amig a célpontra (az amalekitákra) tartotta a nehéz botot (és szerkezetet), addig az amalekiták lebénultak, de amikor már nem bírta a célra tartani, az amalekiták újra magukhoz tértek. Úgy néz ki csak rövid ideig volt képes ledermeszteni az ellenséget. Mivel az amalekiták számbelileg is sokkal többen voltak. Több órát vett igénybe, míg az izraeliták karddal lemészárolták őket.
Más-más kultúrák ugyanazt az istent természetesen más néven ismerték. Több hős-király-herceg ment nyugatra, Perszeusz volt az egyik. Ő mondáját a pelaszgok őrízték meg, míg Odüsszeuszét az egyiptomiak. A görögök már nem sejtették, hogy eredetileg ugyanaz a hős volt, hiszen a századok alatt külön búrjánzott történetük és már sok mindenben különböztek is. K. Koutrouvelis számításai szerint Perszeusz i.e. 3285 körül született, ami szintén megfelel nagyjából annak az időkeretnek, ahová mi Odüsszeusz valódi idejét helyeztük.
Szabad találgatnod, s egyáltalán nem baj, hogy más értelmezésed van, sőt titokban reménykedek is, hogy valaki olyan ötlettel, magyarázattal jön elő, ami üti az enyémet. Hisz, amit én ezekben látok, az kétségtelenül nagyon komor és bizarr. Sok év kutakodása, keresése mondatja ezeket velem, s ha valaki egészen máshogy, szelíd történetekkel magyarázná meg ezeket, hálás is lennék neki, mert terhet venne le rólam, s ahogy a nagy előd írta:
„Nem úgy adom elő, amit mondok, mintha bizonyosan tudnám,
hanem veletek együtt kutatom; ezért azután, ha kiderül majd,
hogy mond valamit, aki kételkedik bennem, én elsőnek tartok vele…
ha engemet megcáfol, nem fogok rá megneheztelni,
hanem legnagyobb jótevőmként jegyzem meg magamnak.”
(Platón: Gorgiasz, 61)
Azt mondanám, ötletnek nem rossz, amit írsz. Hogy Sucellus kapcsolatban állt a mezőgazdasággal, így a naptárkészítéssel, éppen erősítheti az elképzelést.
De ha kicsit belegondolok, jöhettél volna, hasonló tudálékossággal, s legalább ekkora hitellel, hogy ez a mitikus "életfa". Aztán: egy különleges, azóta elfeledett hangszer, s azok a rudak végén valóban dobok. Egy sajátságos kelta kandaláber, s a korsók valójában mécsesek. De jöhettél volna azzal is, hogy mivel ez egy félelmetes eszköz, így ez Sucellusnak a manó befogója (mert hát a kelta mesék már csak ilyenek), és a föld rossz szellemeit gyűjti be azokba...
Nos, az elképzelésed ránézésre nem is rossz, viszont, ami ellene van: Miért egy óriási dob az alakja a Földnek? Míg a többi bolygónak miért korsó az alakja? Ha így áll a helyzet, idővel miért vált az egész egy óriási kalapáccsá (azaz csupán a földdé)? Miért vannak ezek végén koncentrikus körök? És valóban, miért hiányzik két bolygó innen? Van-e erre a keltáknál, vagy bárhol, hogy egy isten egy boton cipeli a "naprendszert"? (Én a Rézkígyóval és más hasonlókkal, találtam analógiákat). Hozzáteszem, hogy még az sem ütné ki, hogy ez egy technikai dolog, egy különleges fegyver, ha valóban, mint jelkép, a földközpontú bolygórendszert mutatná, és gömbökkel nem dobokkal! Ugyanis a kettő nem összeegyeztethetetlen (számos példa van erre, lásd a Frigyládát).
A mitográfusok sem sokat látnak benne, sötétben tapogatóznak, hisz a bot végén hol kalapácsot, néha meg söröshordót látnak. Ugye nem kell bizonygatni, ezek mennyire távol eső képzetek (magyarán nem sok fogalmuk van róla, mi ez). Ha igaza van Daniel Bernetnek, úgy az i.e. 2. évezredben a camuni nép egy hasonló eszközt ismert, mint ami Sucellusnál van, s az ellenség ill. az állatok "megdermesztésére" használták (az istenek?). Ugyanarra, mint Athéné aigiszára erősített Gorgó-főt. A camuniak bizonyosan nem a Föld-et ábrázolták a rúd végén.
Amúgy a meopotámiai pecséthengerek mutatnak hasonlókat:
Az egyik pecséthengeren találtam egy nagyon hasonlót, mint amilyen feltűnik a Camonica-völgy prehisztorikus sziklarajzain és Sucellus legkorábbi szobrocskáján. Kivágtam a minket érdeklő részletet. Az eszköz működését mutatja, ahogy Camonica rajzain, mert mellette két állat feszik kinyúlva, megbűvölve:
Egyébként Larry Collins 1990-es "Mind Control" (Agykontrol) c. cikke angolul is fenn van a neten, amiben az amerikai hadsereg "Csipkerózsika" nevű titkos hadműveletéről beszél: https://infowars.fandom.com/wiki/Mind_Control_(article)
(speciel, ha valakit nagyon érdekel, felrakhatom magyarul is).
