antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
E furcsa álom gyakran s mélyen talál sziven egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret, s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek, és soha csupa másnak, s szeret s megért hiven.
Óh, ő megért hiven s csak ő látja, igen, hogy átlátszó szivemben zord talány nem mered, ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered, izzadt és halvány orcám megfrissül szeliden.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom, s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon, mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme, s bús hangja mintha halkan, távolból zengene, mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
piros fekete dobok szirének haj ezer tűzpiros korong a naplementében vonuló cigánykaraván lótuszülés távoli földek rovarai és gyümölcsei és költözködés utáni fáradt nyugalom a kiégett virág szemekben csupasz falak akt az ajtóban félig vagy a sarokban elfordulva elszökött hangok árnyéka a papír a reménytelen padlón a cigányok elmentek és már nem jönnek vissza soha többé a falu végén hagyták meztelen lábuk nyomát ebből épült a büszke lovagvár a teraszra varjak telepedtek és kádak teli lángözönnel és virágokkal és színes tévékkel nincs több kellemes meglepetés csupa kibúvó maradt mintha ki lenne velük tapétázva a ház
Kedves Teresa, ez a mondás nagyon szép és találó, és nem is tehetsz róla, csak itt most véletlenül nagyon "bekavart" és úgy látom, lett egy csomó félreértés. S mivel félreértés, senki nem hibás - remélem, én sem...
Hogy uralkodnék szíveden, Ha a magamé sem szabad? Törvény szerinti uradé Legyen ott minden gondolat. Két szívet bár a szerelem Külön-kötöz halálukig, Kiünk-kiünk, mondd, nem lehet A másiknál a - második?
Szövődne szenvedélytelen, Édes és tiszta kapcsolat, Mely összefűz nővért, fivért, Barátokat, kuzinokat - Ó, ily kötésből, édesem, Kettős áldás kinálkozik: Fő-fő urunk, a Szerelem, S a Barátság, mint - második.
Szerelmem! Földi utamat Bánatok tolongják körül (Kietlen sivatag, Hol rózsa nem fakad!) - De lelkem mégis földerül, Mert rólad látok álmokat, S szelíd Éden fogad.
Emléked olyan hát nekem, Mint messzi mámoros sziget Háborgó tengeren - Körös-körül az őselem Lüktet, csak ott nevet A legkékebb ég szüntelen A tündöklő sziget felett.
Világod: Szépség, Tisztaság! Sehol szenny - mindenütt virág, Rejti szerelmünk lugasát Álom-kerten, hol ott pihen Álomleány-had szüntelen S a cserkesz szél ezüstösen Álél ibolya-fekhelyen.
Ó, ami Benned látható, Oly más, mint e földi való: A legkékebb szép szemet Őrzi hamis, hűtlen keret - Édes szellőkön suhan Ékes hang szomoruan - Szív, ha érted megtörik, Öröme könnyeden szökik, Visszhangja még elidőz, Kagylóbúgást felidéz. Bánatod hű képe kél: Földre perdülő levél - Szent varázslepel borul rád: A gyász még nem búskomorság -
Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív.
Nem bíznék rá egy garasnyit, Nem bíznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal, Rég kipróbáltam, ravasz S szívünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív.
Amit írok, az se hűség, Április van, szív oson, Minden háborúnál vénebb, Hadakozik okoson, Szerelem jön holt-testekre: Ilyen a tavaszi szív.
