Nem szerettem volna azt a látszatot kelteni, mintha az általad idézett - vagy a többi hasonlóan szörnyű - tettet mentegetném. Magam is megrendültem. De én is hallom a lihegést, amit Don Quixote említett. A csinnadrattát.
Ezzel kapcsolatban akartam rámutatni arra, hogy hasonló jelzőhalmozást sosem hallottam például a hadsereg által szokásszerűnek mondható gyakorisággal elkövetett csoportos nemi erőszakkal kapcsolatban. Talán azért, mert ők a "humánus civilizált keresztények" megszokott módján, vagyis kötéllel, szíjjal, rátérdeléssel, pisztolycsővel, orrbavágással stb. rögzítették a hölgyeket a művelethez?
Amit a lelkiismeretről mondtál, szerintem ott a pont.
Azért én árnyalnám, annyiban ezt a képet, hogy több szerző szerint az indiánok az európai gyarmatosítóktól tanulták meg a kegyetlenkedés és kínzás eszközeit, fortélyait.
Persze nem akarom azt állítani, hogy É-Am, őslakói Kolombusz előtt Földre szállt angyalok voltak, de erősen úgy tűnik, hogy a brutalitás, a kegyetlenkedés, a kínzások és a skalpolás az európaiak érkezése után terjedt el igazán széleskörűen...
Azért a texasi szerzőkkel jó vigyázni, mert szerintem egy "kicsit" elfogultak:-)
Egyébként a texasiak még USA-viszonylatban is rendkívül arrogáns, izgága, erőszakos, fegyvermániákus népségnek számítanak.
Egy cikkbe olvastam néhány évvel ezelőtt, hogy a texasi fehér lakosság körében újjáéledőben van a rassizmus és a militarizmus.
Vidéki kisvárosok WASP-lakói hétvégeken állítólag táborokat szerveznek fiatalok részére, ahol többek között a fegyverek kezelésére oktatják őket.
Ezekből a táborokból mind a színesbőrűek, mind a nők ki vannak állítólag tiltva...
Visszatérve a texasi indián háborúkra, én azért el tudom képzelni, hogy texasi önkéntesek és milicisták minden ok nélkül is indítottak megtorló hadjáratokat indián települések ellen.
Persze nem akarom ezzel mentegetni a komancsok és mások rémtetteit, megtették, amit megtettek.
Majd felelnek érte az Égi Bíró előtt...akárcsak a texasiak.
"Valahol errefelé olvastam, hogy Winnetou esetleg Cochise-ról lett mintázva, amit nem hiszek."
Na ja, Cochise-nak kb. annyi köze van Winnetou-hoz mint a Pierre Brice - Lex Barker filmeknek az eredeti Karl May regényekhez. Abban már több igazság rejtőzhet, hogy Old Shatterhand eredetije Xantus János lehetett. Látta már valamelyikőtök a győri múzeumban a legendás Henry-karabélyt?
"mit szóltok az alábbi megszövegezéshez: "those inhuman, brutal savages"?
Nos, a komancs anyagban olvasom, hogy szegény "Granny" Parkert egy lándzsával a földhöz szegezték, és a fájdalomtól sikoltozó asszonyt még csoportosan meg is erőszakolták. Az efféle események fényében a fenti megszövegezés nem is tűnik túlságosan durvának... A határvidék fehér telepeseinek indiángyűlölete egyrészt az elszenvedett szörnyűségekből táplálkozott, másrészt viszont abból, hogy jól tudták: a földet amelyen élnek, az indiánoktól csaklizták el, s a kiakolbólintott, földönfutóvá tett egykori tulajdonosokra sokkal könnyebb volt "inhuman, brutal savages"-ként, mintsem emberi lényként gondolni. Így nem kellett lelkiismereti problémákkal bajlódni.
Nemigen lehet itt igazságot tenni: a mérleg egyik serpenyőjében az a megkerülhetetlen tény terpeszkedik, hogy a fehérek szépen megfosztották az indiánokat őseik földjétől, s tették ezt kontinensnyi méretekben, miközben nagyvonalúan öldökölték őket, másrészt viszont az is igaz, hogy az őslakók jó része a vadászat és némi primitív mezőgazdálkodás mellett harcos, portyázó (kevésbé elegánsan: lótolvaj, emberrabló, rablógyilkos) életmódot folytatott, s emiatt nemcsak a fehér telepesek gyűlölték őket, hanem ők maguk is utálták rézbőrű szomszédaikat, gyakorta sokkal jobban mint a fehér földrablókat.
"mit szóltok az alábbi megszövegezéshez: "those inhuman, brutal savages"?
Bizonyára van erkölcsi alapjuk hozzá ...
Amit én erről gondolok, ahhoz egy picit el kell távolodnom Texastól, egy olyan ember szavait elővenni, aki szerintem ebben az egész történetben kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel igazán és kitartóan próbált "jó indián" lenni. Chief Joseph 1879-es washingtoni beszédében mondja ezeket néhány (kevés) gyilkosságról, amit emberei a tudta és beleegyezése nélkül követtek el:
"Tudom, hogy ifjú harcosaim nagy hibát követtek el, de kérdem én, ki hibáztatható mindezekért? Ezerszer érte már őket sérelem. Apjukat és fivéreiket megölték. Anyjukat és feleségüket meggyalázták."
Máshol ezt mondja: "Tudnak nekem a fehér katonák egyetlen olyan esetet mondani, amikor indián nőket tartottak fogságban három napig és eközben nem gyalázták meg őket? ... Tagadom, hogy egy nez-perce valaha is elkövetett volna ilyen bűnt."
Azért hoztam fel ezt a példát, mert itt egyértelmű, hogy ki volt az agresszor. (Joseph mégsem használt ilyen szavakat.) A fehér bűnözők leszármazottai ma emelt fővel járhatnak. A militánsabb múltú őslakos népek talán soha nem fogják lemosni magukról a fenti jelzőket és a legtöbb szülő vonogatja a vállát, ha az ifjú nemzedék - Amerikán kívül is!-virtuálisan vadászik rájuk.
Szerintem kellenek azok a hősök a gyerekkor bizonyos pontján. És örülök is, hogy a fiaim vevők rá, mert azok a figurák sok szempontból jó példaképek. Valahol errefelé olvastam, hogy Winnetou esetleg Cochise-ról lett mintázva, amit nem hiszek. De mégis szeretném ennek kapcsán megemlíteni Cochise híres beszédét, amit Grangernek mondott el, amikor az megadásra akarta rábeszélni őt. Bocs, ha hosszú lesz, de szeretnék idézni belőle pár mondatot.
"Egyetlen apacs sem hagyhatná el a rezervátum területét a kormányhivatal megbízottja által kiállított engedély nélkül – mondta a tábornok – és sohasem kapnának olyan engedélyt, amellyel Új-Mexikó határát átléphetik.”
Cochise csendes hangon felelte:”A nap forrón tűzött fejemre, izzással töltötte el mindenemet, és felforrt a vérem, most azonban eljöttem ebbe a völgybe, ittam ezekből a vizekből, megmosakodtam bennük, mire lehűlt a vérem. És mert lehűlt a vérem, tiszta fejjel, kinyújtott kézzel jövök hozzád, hogy békét ajánljak. Őszinte a szám, nem akarlak becsapni, de azt sem akarom, hogy te rászedj engem. Szilárd, tartós, megbízható békét akarok. Amikor Isten megteremtette a világot, egy részét a Fehér Embernek adta, a másikat az apacsoknak. Miért? Miért kerültek össze? Most, hogy így beszélek veled, tudom, a Nap, a Hold, a Föld, a vizek, a madarak, az állatok, sőt a meg nem született gyermekek is örvendeznek szavaimon...
...Isten nem olyannak teremtett minket, mint benneteket. Úgy születtünk mi, mint az állatok, száraz fű között, alomban, nem ágyban, miként ti. Ezért hasonlatos életünk is az állatokéhoz, ezért kóborlunk éjszakánként, ezért kell rabolnunk és ölnünk. …
...Idejöttem, mert Isten ezt parancsolta nekem. Így szólt hozzám: békében élni jó – és idejöttem! Jártam a világot a felhőkkel és a levegővel, amikor Isten megszólalt gondolataimban, mondván, jöjjek el ide és kössek békét mindenekkel. Azt mondta, a világ valamennyiünké. Így van-e?..
...Amikor ifjú voltam, bejártam ezt az egész földet kelettől nyugatig, és sehol sem láttam mást, csak apacsokat. Sok nyár elmúltával újra bejártam, és íme láttam, új emberfaj érkezett, hogy elvegye a földet. Miért? Miért várnak az apacsok arra, hogy meghaljanak – miért hordozzák életüket az ujjuk hegyén? Kószálnak hegyen át, és arra gondolnak, bár a súlyos égbolt zuhanna le rájuk. Nagy nép volt egykor az apacsoké, ma csak kevesen élnek már közülük, és ezért akarnak meghalni ők is, ezért hordozzák életüket az ujjuk hegyén. Sokan elesnek közülük a harcban. Nyíltan kell szólanod hozzánk, hogy szavad úgy hatoljon a szívünkbe, mint a Nap fénye. Mondd meg nekem, ha a Szűz Mária bejárta az egész földet, hogyan lehetséges az, hogy sohasem lépett be az apacsok kunyhóiba? Miért nem láttuk, miért nem hallottuk őt soha?...
… Beszéljetek amerikaiak, szóljatok mexikóiak, semmit sem akarok takargatni előttetek, ti se takargassatok semmit előlem. Nem szólok hazug nyelvvel, a ti szavatok se legyen hazug."
A válasz persze csak egy be nem tartott ígéret lett, senki nem tudott és nem is akart Cochise szívébe világítani, mint a Nap fénye. De az ő szavai talán nem csak az én számomra megrendítőek. Úgy érzem, ha ennyi év és kilométer távolságából sem tudnánk úgy gondolni rá, hogy "a Nap, a Hold, a vizek és a madarak" is örvendezzenek gondolatainkon, akkor ez az öreg apacs bandita alázatosságával megszégyenítene minket.
Idealizált kép a "nemes vadember"-ekről? Maguára gondolsz például? :-)))
Karl May és Cooper védelmében el kell, hogy mondjam, hogy az ő "meséikben" szerepelnek "jó" és "rossz" indiánok és fehérek is. Ez - dacára annak, hogy fikció - még mindig árnyaltabb megközelítés, mint a "klasszikus" westernfilmek ('30-as-'50-es évek), ahol indián nem lehetett pozitív szereplő. A maximum az volt, hogy negatív sem volt, csak egy mellékfigura.
Ami engem illet, alapvetően szkeptikus vagyok, amikor egyoldalú beállításokkal találkozom, nem nagyon hiszem, hogy létezik olyan, hogy valakinek 100%-ig igaza van, de úgy érzem, hogy még mindig több érv szól az indiánok mellett, mint fordítva.
Most erre mondhatod azt, hogy túlságosan elnézőek vagyunk az indiánokkal szemben (pontosabban: a javukra), de hát egyrészt nem ők foglalták el Spanyolországot és Angliát, hanem fordítva, másrészt másfélszáz év amerikai álomról szóló népbutítását próbáljuk egy kicsit ellensúlyozni. Az utolsó 30 évet leszámítva, még a mérsékeltebb véleményformálók is csak addig jutottak, hogy talán tényleg nem volt a leghelyesebb kiírtani őket, de hát ez volt a sorsuk, alkalmatlanok voltak arra, hogy túléljenek, a haladás útjában álltak. Most túl azon, hogy ma már - szerencsére - a kártékonynak tartott állatokat sem pusztítják ki ilyen indokok alapján, már az a kérdés is felmerülhet, hogy nem hiányzik-e az a természettel harmóniában élő és nem azt kizsákmányoló szemlélet, amit többek között ők képviseltek.
Egy anyagban azt olvastam, hogy a síksági indiánok íjai meglehetősen silány minőségű fegyverek voltak, főleg, ha az eurázsiai sztyeppvidék lovasnomád népeinek íjaival hasonlítjuk össze.
Egyes adatok szerint a síksági íjakkal úgy durván 70-100 m-re lehetett célzott lövést leadni.
Az egyik komancs anyagban viszont azt olvasom, hogy az egyik összecsapásban egy komancs harcos kétszáz yard (kb. 180 m) távolságról lőtt nyíllal szíven egy bizonyos Bird kapitányt.
Bár a szerző szerint is ez volt az indián háborúk történetének legtávolabbról leadott sikeres nyíllövése.
Lehetne azon vitatkozni, hogy ki kezdte, de nincs túl sok értelme: véres, sőt brutális attrocitások, kegyetlen tömegmészárlások az indián háborúk folyamán bizony mindkét oldalon voltak.
Sőt, ha a mexikóiakat külön számítjuk, akkor mindhárom oldalon...
Immár sok értékes anyag gyűlt össze a különböző topiktársak számítógépein, igaz, hogy ezek többsége angol és nem magyar nyelvű.
Ezeknek az e-mailes küldözgetése már csak a méretek miatt is elég körülményes, ezért azt javaslom, hogy hozzunk létre a neten egy tárhelyet, ahol ezek elérhetők, ill. igény szerint letölthetők.
Romtotem topiktárs létrehozott egy honlapot, aminek a címét is megadta, elvileg ide is lehetne fölrakni anyagokat, ha beleegyezik.
"elég szörnyű dolgok vannak benne: többek között ártatlan farmerek lemészárlása, tanyák fölgyújtása"
Ezek tényleg szörnyű dolgok, de éppannyira "érthetőek", mint a bölények kiirtása. Nagy Fa kajova főnök fogalmazta meg valamikor a hatvanas évek végén, hogy a tisztekkel tárgyalni nincs értelme, a katonákat megölni nincs értelme, mert úgyis újak jönnek. Ha a bölényeket meg akarják védeni, a telepeseket kell megtámadni, akik a legelőket elkerítik, a területet beépítik és a vadállományt irtják.
"nők megerőszakolása és rabszolgának hurcolása, farmergyermekek elrablása, eladása fehér és mexikói rabszolgakereskedőknek"
Aki ilyet tesz, megérdemli, hogy szálkás deszkán csússzon a pokolba, ez igaz. A mexikóiak automatikusan együtt csúsznak a komancsokkal, már a te mondatod alapján is. De ha jobban megnézzük pl. a Carlisle kollégiumot, európai ízlésnek jobban megfelelő formája volt a gyerekrablásnak. De nagyon nehéz életük volt ott az indián gyerekeknek, és nagyon sokan meghaltak.
"ezek a komancsok egy rabló, gyilkos, fosztogató tolvajbanda voltak, és ez nagyjából-egészéből érvényers az apacsokra is."
Egyetértek. De az is a valóság része, hogy nem akárki, hanem éppen Crook tábornok érezte úgy, hogy tartozik a lelkiismeretének azzal, hogy még pozíciójának veszélyeztetése árán is rámutat: " a kormány csak őket bünteti, a fehéreknek azonban megengedi, hogy tetszés szerint fosztogassák őket." Ő emelte fel a szavát a hazug újságcikkek ellen is. Gondolom, értette, hogy mit beszél.
Ne érts félre, nem mentem fel a komancsokat. Csak olyasmit akartam mondani, amit Quanah Parker mondott nem sokkal halála előtt az anyja újratemetésén. Most nem találom szó szerint, de az volt a lényege, hogy valahol minden ember egyforma. Komancs-fehér viszonylatban lehetett erről tapasztalata.
Szerintem Sheridan-nél voltak kegyetlenebb tisztjei is az indián háborúnak.
Pl. az a faszi, aki Sand Creek mellett halomra ölte a csajen nőket és gyerekeket, a neve most nem jut eszembe.
A bölénycsordék kiirtása tényleg nem volt szép dolog, főleg, ha mai szemmel nézzük, hogy mennyi kárt okoztak ezzel az élővilágban.
A 19. században azonban ez bevett mesterség volt, meg olyat is olvastam már, hgy a nomád prériindiánok ellenállását ezzel a valóban kegyetlen módszerrel tudták megtörni az amcsik.
Elkezdtem olvasgatni azt a komancs anyagot, amit a Galgadio küldött.
Hát elég szörnyű dolgok vannak benne: többek között ártatlan farmerek lemészárlása, nők megerőszakolása és rabszolgának hurcolása, farmergyermekek elrablása, eladása fehér és mexikói rabszolgakereskedőknek, tanyák fölgyújtása stb.
Valahol ez megerősített abbéli nézetemben, hogy ezek a komancsok egy rabló, gyilkos, fosztogató tolvajbanda voltak, és ez nagyjából-egészéből érvényers az apacsokra is.
A sziúkról, csajenekről ebben az értelemben most nem nyilatkozom elegendő források híján.
Készítettem egy oldalt, Amerika elfeledett kultúrái címmel, Acaraho néven. Ugyan üres, de gondolom, megbírjuk mi tölteni :) Örömmel venném, ha regisztrálnátok, eljuttatnátok hozzám észrevételeiteket, s segítenétek :) Persze nem azt mondom, hogy az indexes társalgást hagyjátok abba, hanem hogy gyűjtsük össze az anyagaitokat, cikkeitek, képeitek, s kialakítsunk egy jó közösséget.
Ha ragszkodunk a spanyolos ortográfiához és hangzásvilághoz, akkor inkább Huiñeta :)
A spanyol ugyanis hui-val adja vissza az angol vagy más idegen nyelvek szótagkezdő wi hangcsoportját, a kettős mássalhangzók az ll kivételével a spanyol nyelvben nem léteznek.
