Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Nem kioktatásnak szántam, bocs. Mikor én voltam ott akkor normalisan működött nekem és másnak is. Akkor nem volt nagy szerencséd a mozaikokkal. Egyébként jó időben sem sok látszik belőlük. Le kell fényképezni, mert az magas ISO-n jobban lát , mint mi.
Lehet, hogy szokásos. De amikor én voltam ott, akkor hiába dobtam be a szokásos összeget, nem világította meg a mozaikot. Sőt utánam jött másik három ember, ők is bedobták a szokásos összeget, és akkor sem világított. és mivel február volt és kint szakadó eső volt, a mozaikot gyakorlatilag nem lehetett látni. Na jó, kb a 10%-át lehetett elfogadhatóan, és másik 10%-át minimálisan látni.
Szóval az én tapasztalatom szerint,( az az 4 esetből 4 alkalommal) az általad írt "Szokásos módon, szokásos összegért" azt jelenti, hogy a szokásos összeg bedob, pénz elnyel és nem történik semmi,mozaik nincs kivilágítva
Utolsó napra a program a Giannicolo és az ágyúdörgés. Van időnk délig, ezért az összes templom az enyém. A Santa Maria in Trastevere templom homlokzatán befejeződött a felújítás. Nagyon szép lett, teljes pompájában csodálható. Párom kint marad, mire közlöm vele, ott van a leghűvösebb. No innentől kezdve templomrajongó lett férjuram is. Mászás közben bemegyünk kicsit pihenni a San Pietro in Montoryi templomba. Hűsítjük kezeinket a Fontana dell’ Acqua Paola szökökútjában. A legnagyobb hőségben felcaplatunk a Giannicolóra (nem baj imádom a férjemet), dörgés kipipálva. Innen séta a Carlo Mentába. Bent légkondicionált teremben fogyasszuk el a Spaghetti all amatricianat és a trastevere gnocchit. Majd elcsábulunk egy tiramisura is. Miután kicsit lehűlünk, sétálunk tovább cél búcsúzni a várostól. Útközben betérünk a Fagyihoz, nagyon jó képeket lövök a teraszokról. Séta a Pantheonhoz, bemegyünk hűsölni. Tazza’d orro nyitva, Ati kávézik, majd séta a Pálmához fagyiért. Tényleg nagyon meleg van ma, ahol lehet, minden templomba bemegyünk kicsit. A járdák árnyékosabb oldalán sétálunk, és folyamatosan iszunk, és mosakodunk a hűs kutakból. A spanyol lépcsőnél olyan meleg van, hogy alig ülnek rajta, mindenki az árnyékba húzódik a szökőkút köré. Útközben megtalálom Babuino kutat is, jöhet a fotó arról is. A Popolon először csak az egyik templom van nyitva, (Miracoli) nem a tornacipős. Körülnézünk, nincs mise, majd párom elmegy sörért, és addig kinyílik a másik templom is (Montesanto). És megvan a tornacipős kép is. Kicsit hangosan ujjongok, mire mások is észreveszik mi a vircsaft oka. Fáradtak vagyunk, javasolom, páromnak menjünk fel a Borghese parkba kicsit szusszanni. Jól tesszük, a hűs fák között sokan pihengélnek. Későre jár az idő elsétálunk a szállásra a csomagjainkért. Shuttle busszal irány a reptér. A reptéren jóízűen elfalatozzuk a városban vásárolt pizzánkat, majd kényelmes utazás haza.
Harmadik napra van a Vatikán tervezve. Gondoltam előtte megnézünk egy templomot, de a reggeli ráérősre sikeredik, meg a felkelés is, nem baj, semmit nem hagyunk ki, minden így van jól. Szépen elsétálunk a Vatikánhoz, már 10 órakor bent is vagyunk a fél 11-es jegyünkkel. No itt azért szépen hömpölyög a tömeg, de mégis van alkalom mindenhol megállni, és megnézni ami számunkra fontos. Én most Raffaeló stanzáit, és Laokoón csoport, Belvederei Apollón, Mózes szobrait szerettem volna tüzetesebben megnézni. Sikerült mindent abszolválni, bár néha rendetlenkedtünk és rossz irányban haladtunk. A modern festők képei között is találtam izgalmasakat. Hosszasan elidőztünk a Sixtus-kápolnában is, bár az őrök folyamatosan tereltek volna kifelé mindenkit. Jártunk a pápai mobilok termében is. A Vatikánban így is 4 órát töltöttünk. Ezután mentünk a másik kedvenc tésztás helyünkre (Pastasciutta). Itt minden rendben volt, nem emeltek árat sem. Jó sokan ettünk a kövön, itt-ott. Irány a szállás, hűs szoba, pihenő. 4 órakor már újra úton vagyunk, cél a Palatinus, és a Fórum. Kíváncsi voltam a foglalt jegyünkkel ide hogyan mehetünk be, teljesen simán, leolvasták és már róhattuk is a romokat. Nem tudtam, hogyan fognak ennyi embert majd kizavarni záráskor, de erre is megvolt a magyarázat, úgyhogy tessék figyelni. Szép folyamatosan zárták le a részeket, míg már csak a kijárat felé tudtunk vonulni. Nem minden láttunk ezért, nem is lett volna mindenre idő, és agyi kapacitás sem. Így az lett a technikánk, hogy ahová még beengedtek oda bementünk. Így is zárásig maradtunk. Valahogy aztán a Herkules temploma előtt találtuk magunkat. Itt átsétáltunk a Trasteverére, csavi és vacsi. Elmegyünk a Carlo Menta előtt, nincs sor, de itt majd holnap eszünk. Ma a Dar Poétába igyekszünk. Itt már sor van, de nem vészes, pár perc alatt kapunk asztalt. Itt is árat emeltek, de a pizza és a bruschetta itt is nagyon finom. Vacsi után séta a Tiberis partjára, a vásári forgatagba. Hát izé, az árak magasak, egy aperolt ittunk volna, de drágállottuk, így megyünk aludni.
Első éjszakánk nyugodtan telik, ezért kérem párom ne reklamáljunk a hűtő miatt. A reggeli isteni finom, Hassán mindenkivel kedvesen elbeszélget. Már aki tud olaszul, vagy angolul. A reggeli gazdagabb lett, többféle felvágott, sajt, sütemény, zöldség vár minket. Van tojás, rántotta, sült szalonna is. Miután jól bereggeliztünk bemegyünk a szállás melletti templomba, San Gioacchino in Prati. Eddig mindig kihagytuk, most gyorsan megnézzük, míg nyitva van. Nagyon szép, hatalmas templom. A belső kupolája kivételes szépségű a csillagos égboltot jeleníti meg. Ezután indulunk a Pantheonhoz biztos, ami biztos, legyen nyitva. Nyitva van üres, szinte, és nincs jegy. Szépen komótosan végigjárjuk a templomot, megnézve Raffaello sírját is. Útközben bemegyünk a Campo de Fiori piacra is. Innen elsétálunk a Colosseumhoz. Útközben enni is kéne, mert a túra 2 órakor kezdődik, mire kijövünk éhen pusztulunk. Egy férfi az út túloldaláról rohan felénk étlappal a kezében, mivel nem üti el egy autó sem, gondoljuk együnk hát náluk. Jó választásnak sikerült, igazi olasz trattorióba cseppenünk. A bruschetta finom ropogós, a pizza is nagyon jó. Bár fáradt vagyok, de a friss ételek, és italok meghozzák a felfrissülést, megyünk tovább a Colosseum felé. Néha kicsit elered az eső de nem vészes. Persze, hogy nem ugyanott kell bemenni, mint télen. Persze, hogy új kaput nyitottak a Colosseum másik oldalán a csoportos, vezetett túráknak. Megtaláljuk. Okos, ügyes fiatalember nem retten meg a feladattól próbálja nekünk elmagyarázni a teendőket. Nem nagyon értem, de kapunk cetlit a ruhánkra, és várunk. Aztán egy idő után rájövök a technikára. Emberek jönnek cetlit kapnak, és egy idő után bebocsátást nyernek a szentélybe. Ezután mint a titkos ügynökök, kezdjük feltérképezni a hozzánk hasonló cetlivel rendelkező turistákat. Nem ám olyan könnyű feladat ez, nem lennék jó kém az tuti. A cetli kicsi, az írás alig látszik. De sikerül végre lila színű 3. meeting ponttal rendelkező családot találnunk. Hurrá, szemünket le nem vesszük róluk. Szóval időpont előtt 5 perccel beengednek minket is, apró motozás után már bent is vagyunk. Az idegenvezető szörnyülködik a 25 főből összesen ketten olaszok a többiek, vagyis mi is, innen-onnan. Nem érdekes, itt is inkább a látvány a fontos, amit meg is kapunk. Kicsit ront a vezetés fényén, hogy nagyon meleg van, igyekszünk mindig az árnyékba húzódni. De ez a túra is kitűnő volt. Megnézhettük közelről az emelő szerkezetet, magát az arénát.Ezután az idegenvezető átvezet minket a Colosseum nyilvános részébe, ahol addig maradunk, amíg csak akarunk. Kicsit még kinézelődjük magunkat, majd irány a szállás, elfáradtunk, ez van. Itt metrózunk egyet a szállásra. Birtokba vesszük a légkondis hűs szobát, és pihentetjük lábainkat. Este indulunk útnak, már csak nézelődni, nincs kötelező program. Terv az persze van. Irány a Popolo, ami templom nyitva megnézzük. Nyitva mind az összes, csak éppen mindenhol mise van. Kicsi kukkantás után, továbbindulunk a spanyol lépcső felé. A lépcsőn felvánszorgunk, szó szerint, majd letottyanunk a kőre, nézni az embertömeget. Ember tömeg: egyébként a frekventált helyeket kivéve, nincs olyan nagy tömeg Rómában. Besétálunk a Pantheon elé, és a Salumériában (L’ Antica Salumeria) megvacsorázunk. Ezután séta a fagyizóhoz, majd séta a szállás felé. Útközben kitalálom, hogy látni szeretném a kivilágított Szent Péter Bazilikát, ezért arra megyünk. Az eső többször is rázendít, de így szinte teljesen üres a tér, persze van még egy-két fanatikus, aki zuhogó esőben is csavarog. A hangulatunk remek, szuperül érezzük magunkat. Az eső, még egy kis pluszt is ad a látványhoz, valahogy minden fényesebbnek látszik. Aztán hazaballagunk a szállásra. Jól tesszük, mert utána jött az igazi zuhé, amit már csak az ablakból figyeltünk. Ja az ablakom egyébként a San Gioacchino in Prati templomára nézett, felemelő élmény volt.
Megjöttem Rómából. Sok segítséget kapok mindig itt tőletek a fórumon, és már szokásomhoz híven az én kis beszámolóimmal szeretném ezt meghálálni nektek.
Ismét itt a nyár, és én ügyesen előrelátóan vettem még télen repjegyet nyárra. Nem volt olcsó a jegy, de nyárra nincs is olyan olcsó jegy, mint januárra.
Szóval vasárnap reggel kicsi kocsival irány a reptér. Már megszoktuk, hogy megveszem a reptéri parkolót is, sokkal olcsóbb, mint a taxi lenne. Szépen időre kiértünk, megettük a tescóban vásárolt elemózsiánkat, én persze bementem kicsit a repi váróba is. A repcsi időben indult, szép, nyugodt utunk volt. Rég repültünk, azért kicsit izgultam. Nagyon szép volt a kilátás, klassz fotókat készítettem a Balcsiról, aztán szépen elaludtam. Rómában iszonyatos párás meleg fogadott minket. Megkerestük a Shuttle buszunkat, ami gond nélkül bevitt minket a Prati negyedbe. Megjegyzem a leszálló helyet áttették a másik oldalra, a felszállás a régi helyén maradt. Összehasonlítva a Prati sokkal nyugodtabb, biztonságosabb hely, mint a Termini. Pontos összehasonlítási alapom nincs, mert a Termininél egyszer sem szálltunk ki a metróból. Metrót is csak 2x használtunk. Nem csoda, hogy a lábainkat így kissé leharcoltuk az utolsó napra.
Szállás szuper, (Hotel San Valentino) csendes 4. emelet sarokszoba. Minibár azonban kimaradt a szobából, de rájövünk a légkondi kellemesen lehűti az innivalóinkat. Másra meg nem kell. Szállás elfoglalása után kicsit szusszanunk, majd irány az Angyalvár. Első vezetett túránk. A jeggyel már hamarabb beengednek, így előtte megnézzük a várat. Kicsit izgulok, hogy rendben legyen a túra, kis angol tudásommal intézkedem megint. De a passetto nagyon jó volt, Atinak nagyon tetszik. Az olasz vezetésből nem sokat értünk a látvány azonban kárpótol minket. A túra vége is az Angyalvárban van, így még utána is lehet nyugodtan nézelődni. Nekiindulunk a nagyvárosnak, irány a tésztázó (Pasta Imperiale). Finom a tészta de megemelték az árát, persze mindenhol minden igencsak drága, szívjuk a fogunkat a sör, üccsi, fagyi árain. Ez van, ez Róma. Besétálunk a Piazza Navona ,Trevi kúthoz, Pantheonhoz, megesszük az első fagyinkat a Del Pálmában (Gelateria Della Palma). Itt is emeltek árat. 2,8 euró a kisadag fagyi. Estére jár már, fáradunk, ezért séta vissza a szállásra.
A szállásunk közelében bukkantam rá, én egyszerűen le voltam nyűgözve a szépségétől. Tud erről a templomról valaki valamit? Még a panorámás Róma útikönyvben sem szerepel.
Parocchia San Gioacchino in Prati, Piazza dei Quiriti 17.
A kék fényben úszó kupolája, az ablakfestményei, a homlokzat mozaikja, a csodás kis kápolnája, és maga az egész templom...
Amikor Rómában leesik az első hó… - P. Vértesaljai László jegyzete Amikor Rómában leesik az első hó, akkor telefonál a szakácsunk, hogy ma inkább nem jön. A pék nem hozza reggel a kenyeret, tehát kétszersültet eszünk. Amikor Rómában leesik az első hó, úgy tízévenként egyszer, akkor többnyire elmaradnak a buszok és úgy reggel nyolc óra tájt üres a centro storico, a belváros. A süppedő hó fölfogja a hangot, olyan csend van, hogy még a tolvajok is otthon maradnak. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor a rádió hétkor bemondja, hogy az iskolák bezárnak, az egyetemek kapujára később írják ki, hogy ma „elmaradnak az órák”. Így történt velem is, gyalog jöttem vissza a Gregoriana egyetemről és egy egészen más várost találtam. Egy nagyon kedves, hósipkák födte várost, mely ilyenkor azt mutatja meg, ami egyébként elrejlik. Az éjszaka zuhogó erős eső hajnaltájt havasesőre, majd havazásra váltott és nagyon gyorsan tíz-húsz centis hó esett. Ablakomban a kinti hőmérő mínusz három fokot mutatott. Kiszaladtam a kertbe a januárvégi tavaszban ültetett árvácskáimhoz. Harcedzett kisvirágként bátran meglapultak a jó tenyérnyi hótakaró alatt. Corraggio! – bátorítom őket, kibírjátok. A nagy hóban átbotorkáltam a kert másik végibe, szemközt a Szent Péter bazilikával, de most csak sejtettem merre lehet. Ekkorra hóesésben már csak hinni lehet. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az ember hívőre fogja! Az egyetemre odafelé menet a 40-es busz hamar csurig megtelt és a sofőr a Vittorio Emmanuele néptelen korzóján egészen visszafogott, óvatos lépésben haladt. Elöl álltam, az arcát is láttam, amint elváltozott a tegnapi Színeváltozás vasárnapja másnapján, mobilján kétségbeesetten kért a főnökétől erősítést: Per favore, rinforzo, rinforzo! Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az északi turisták helyzeti előnybe kerülnek. Teli tüdővel szívják a friss levegőt és hazagondolnak. Én is, haza Hévízre és Budapestre, az otthoni mínusz tíz-tizenötre és fölujjong bennem a gyermek. Öt éve vártam erre a hóra. Most itt van a kezem ügyében, hógolyót gyúrok és elhajítom a Pantheon felé. Bemennék, hogy lássam, miként esik be a hó a likas tetején az öreg kerektemplomba, de be van zárva. Laci, hát nem érted, amikor Rómában leesik az első hó, akkor nem nyitnak ki a templomok sem rendesen, hanem csak úgy felibül-harmadábul? Ez itt például teljesen csukva. A Piazza Navona csodálatos a havazásban. Bernini szökőkútjainak a szobrai ügyetlen kézzel tapogatják a hófehér hupnikat magukon. Egyik-másik hófödte-behunyt szemmel keresi a helyét. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a járókelők arca, amennyire kilátszik a sálak és egyebek burkolatából, derűs, kópés és gyermeki. Lassabban is megyünk és egymásra nevetünk. Csak úgy! Fiatalok és öregek, kedves nővérek és a kedves nem nővérek, a többiek. A távol-keleti turisták jószerint ferdevágású szeme elkerekedik és nincs ember a fehér Urbs-ban ma reggel, aki ne értené, hogy miért csilingel oly derűsen a Buon-giorno! Mert itt minden más, amikor Rómában leesik az első hó!
A passettos dolog érdekelne. Korábban csak simán voltunk az Angyalvárban, azóta van már ez a passettós dolog is. Ha van Romapassunk (vagy kedvezményes, tanári jegyünk, még nincs eldöntve), akkor ott a helyszínen lehet jegyet venni pluszban erre is? Nem igazán értem a http://www.tosc.it/castel-sant-angelo-roma-biglietti.html?affiliate=T2C&fun=evdetail&doc=evdetailb&key=1965891$10339167&jumpIn=yCalendarView oldalt, mert úgy tűnik, csak egyben adna jegyet. De ha van már a fent említett passunk, akkor minek megvenni az egészet? Segítene valaki az értelmezésben?
