Nevem Teve "Nem tudom... mindenestre nagy szerencse, hogy csak ebben az egy topikban legalább négy ilyen szuper-tudós összejött (iszugyi, Astrojan, Győzőcske, habár, Holden stb)"
Én hatot számoltam, ha Téged is hozzáadlak a négyhez, ami a Te eredményed...
"In Paris in 1933, Irène and Frédéric Joliot-Curie took a photograph showing the conversion of energy into mass. A quantum of light, invisible here, carries energy up from beneath. In the middle it changes into mass -- two freshly created particles which curve away from each other."
Valahogy nem igazán érdekli iszügyit ez a nyilvánvaló ellenpélda.
Ha a különböző anyagok súlyos és tehetetlen tömege eltérne, más lenne a pályájuk. Emiatt az űrállomás belsejében a kisebb lebegő használati tárgyak anyaguk szerint eltérően mozognának. Végül lassan az állomás egyik vagy másik végében gyűlnének fel. Ez piszok feltűnő lenne... :-)
Mondod : " De ezt szerintem iszugyi ki is mérte... , "
Szerintem helyesen :" De ezt szerintem iszugyi is mérte... " Sajnos a mérési eredménye nem fogadható el kritikátlanul.
Eötvös rengeteg gondolatkisérletet eszelt ki a súlyos és tehetetlen tömeg nem azonossága esetén fellépő jelenségekre :( talán ez még nem hangzott el )
Ha két különböző anyagú azonos súlyt felfüggesztünk egy-egy szálra, ha nem lenne egyenlő a tömegük, akkor a két szál nem lenne párhuzamos, a nagyobb tömegű jobban kitérne...a két szál nem lenne párhuzamos . Eötvös pontossága is elég lett volna ennek a kimérésére.
"Ez a 'tömegnövekedés' egy pontatan szóhasználat, igazából a gravitációt nem érinti, inkább "a gyorsítással szembeni ellenállás" az ami növekszik..."
Látom félreérthetően kérdeztem. Akkor pontosítva:
"...igazából a gravitációt nem érinti..."
Tehát arra vonatkozott a kérdésem, hogy a tömegnövekedés amit a tehetetlen tömeg esetében tapasztalunk és a spec.rel. E=mc2 képletével öszhangban van, na ennek a tömegnek a gravitációs tulajdonságainak ugyanilyen mértékű növekedését gondolná az átlag földi halandó.
Erre vonatkozó kísérleti tapasztalat iránt érdeklődtem, mivel a gyorsítókban, katódsugár csövekben legfeljebb a tehetetlen tömeg megváltozása mérhető, a súlyos tömegé nem. (Nekem legalább is nincs ilyen információm.)
A súlyos és tehetetlen tömeget egymással arányosnak szokás venni, ebből edig azt a következtetést vontam le, hogy a tehetetlen tömeg növekedése esetén a gravitációs (térgörbületet okozó) tulajdonságok is a megnövekedett tömegnek megfelelően változnak.
Kilroy, az elméletem matematikailag és fizikailag konzisztens és megfelel a megfigyeléseknek. Nyilt és nem-konzervativ alapvetö rendszerekböl indultam ki (ellentétben az elfogadott fizikával) és rátaláltam az elemi gravitációs töltésekre. Az egész elméletet meg a variációsszámítás alátámasztja. A Lingarazda féle "felforrás" nem létezik, a kétfajta tömeg meg különbözik, még pedig m(g) > m(i) az anyagnál. Az egész fizika eddig rossz alapokra épült.
Nem tudom... mindenestre nagy szerencse, hogy csak ebben az egy topikban legalább négy ilyen szuper-tudós összejött (iszugyi, Astrojan, Győzőcske, habár, Holden stb)
A fizikában sem pusztultak el azok, akik nem tudták mi a "tömeg", mi a gravitációs állandó, miért nem érvényes az E=mc^2, miért nem léteznek fotonok és mi a Planck állandó jelentösége? Ezek mind az alapkutatáshoz tartoznak, miért nem jött senki rá elöttem és csak az ámokfutást csinálták?
A legjobb válasz: "az abszolút térhez képest" kell az összetett test sebességét venni. Az "abszolút térnek" természetesen semmi köze sincs egy éterhez. A mezök c sebességes kiterjedését is az "abszolut térhez" kell viszonyítani. Ha akarod kezeld az "abszolút teret" mint egy axiómát. Ez talán a legjobb a legtalálobb út. --- (De ne keverd össze az abszolút teret valami inerciarendszerrel és megfigyelökkel, ezek csak a SR-ben vannak felhasználva és ezeket nem is lehet átvinni a Természetbe.)
A sebesség a súlyos tömeget nem befolyásolja, csak a tehetetlen tömeget. Egy összetett próbatest (összetett részecske, vagy egy anyagi próbatest) v sebességtöl függö tehetetlen tömege m(próbatest,v;i) = m(próbatest,v=0;i) /(1 - (v/c)^2)^1/2 , ahol a próbatest nyugalmi tehetetlen tömege m(próbatest,v=0;i) = m(próbatest;g) (1- delta(próbatest)) mindig KISEBB mint a test súlyos tömege m(próbatest;g).
Holden kérdésére csak igy tudok válaszolni. Ö kérdése ez volt: ---- "És akkor mi van az E=mc^2-tel, amit Einstein legnagyobb alkotásának tartanak, és ha ma bárkit megkérdeznek a relativitás-elméletről és Einsteinről, ez azonnal az eszébe jut, még ha nem is tudja, mit jelent pontosan. Sőt, ha megkérdezünk 100 embert, mondjon egy fizikai képletet, szerintem 98 ezt fogja mondani. És most kiderül, hogy ez az"m" nem az az "m"? Akkor micsoda? Ha ez az "m" nem ugyanaz, mint amelyik a gravitációs erőtörvényben szerepel, akkor milyen alapon beszélünk tömeg-energia ekvivalenciáról? Ezek szerint mégis csak különbözik a súlyos és a tehetetlen tömeg? De akkor meg mi van az egész áltakános-relativitás elmélettel? Meg a gravitáció-gyorsulás ekvivalenciával?" ---- Az einsteini E=mc^2 a kondenzált anyagnál nem helytálló, ezt nem jól tanították meg az emberiséggel. E helyett az anyagnál E =(m(g) - m(i))c^2-et kell használni. Az tömeg "m" nem létezik, mert szétoszlik a súlyos tömegre, az m(g)-re, és tehetetlen tömegre az m(i)-re. Ez a kétfajta tömeg meg NEM EGYENLÖ. A különbségük egyenlö E/c^2-tel, ahol az E megfelel az anyag kötési energiájának. A sztatikus gravitációs erö törvény tehát m(anyag;i) a = - G M(g) m(anyag;g)/r^2, ahol a tehetetlen tömeg m(anyag;i) = m(anyag;g) (1 - delta(anyag)). A súlyos tömeg az elemi gravitációs töltésekböl ered. A tömeg-energia ekvivalencia nem használható fel a súlyos tömegre, csak a tehetetlen tömeg lesz delta(anyag)-gal kisebb a súlyos tömegnél a kötés miatt. Az egész einsteini általános relativitás elmélet, a tér görbüléssel együtt, meg a papírkosárba való. A testek gravitációs gyorsulása ezreléknyi nagyságrendben függ az anyag összetételétöl.
