"A neutron súlya ismert, mert minden izotópban azonos a súlya, emiatt a protonra rávetíthető, és megállapítható az egyenértéksúlya, ha a protont 1 értékűnek vesszük." --------- Ez óriási tévedés! A magfizika nem ismeri hogy a szabad instabil neutron mellett még a szabad stabil neutron is létezik. E mellett nem is tudja milyen állapotban van a 'neutron' a magban. Nem tudja azt sem, hogy az atommagok protonból, elektronból és pozitronból állnak. Nem tudja a proton, elektron és pozitron súlyos tömegeit kezelni. Nem is sejti, hogy az elemi g-töltések miatt a protonok tömegéböl LE KELL VONNI AZ ELEKTRON TÖMEGÉT a súlyos tömeg kiszámításánál. A FIZIKA ALAPVETÖEN ROSSZUL HASZNÁLJA A TÖMEG FOGALMÀT.
Hála isten nem vagyok kémikus, mert ha az lennék mindig lekellene a fizikusok zagyvaságait nyelni. Mivel fizikus vagyok, meg tudom mondani mik a zagyvaságok, mint amit például Te most ide írtál. Nem olvasod el azt amit írok?
Szerintem nem kéne nagyon megtisztelve érezned magad, és NevemTeve seggét sem kéne ennyire nyalogatnod, egyrészt azért, mert Ő sem lehet tévedhetetlen, másrészt pedig aligha dicséretnek szánta azt a bizonyos tagságot bárkinek, akit megemlített.
Kösz, én nem tartok igényt ilyen tagságra. Viszont ha egy olyan csapatról lenne szó, amelyben az SR-t tagadók kapnak helyet, abba már szívesen számítanám magamat. Bár nem feltétlenül a társaság (illetve annak néhány tagja) miatt.
Iszugyi rosszul használod a tömeghiány fogalmát! A kémia módszereivel tökéletesen ellenőrízhető az elved, nem kell ide belekeverni a fizikát sem. A kémia pedig súlyméréssel foglalkozik, és általa megállapítható a proton, neutron és a tömeghiány protonra vetített egyenéréksúlya. Ezt neked ismerned kell, hiszen kémikus vagy.
Vegyünk hidrogént, deutériumot és tríciumot. Ezek körül mindig egyetlen elektron van, emiatt ha súlykülönbséget képzek, az elektron súlya nem számít. A neutron súlya ismert, mert minden izotópban azonos a súlya, emiatt a protonra rávetíthető, és megállapítható az egyenértéksúlya, ha a protont 1 értékűnek vesszük. A tömeghiány a legközönségesebb analitikai mérlegen is 10^-6 mérési hibával megállapítható. A tömeghiány súlyméréssel állapítható meg, ezt nem ismered? Jobb hidrogén, deutérium helyett ezek oxidjait mérni: vizet, nehézvizet megmérni, mert mindegyikben egyetlen oxigén van, és ezek is kiesnek a különbségük képzésénél.
Tehát állításoddal ellentétben a tömegdefektus=kötési energia súlyméréssel igen egyszerűen megállapítható. Ezáltal megkaptuk a proton, neutron, deutérium, tömeghiány és bármely izotóp súlyos tömegeit. Hogyan lehetne megnézni a kémia módszerével, hogy a súlyos tömegek egyeznek-e a tehetetlenségi tömegekkel. A molekuláris kinetika erre kiválóan alkalmas. Be kell tenni a molekulák mozgástörvényeibe a súlyos tömegek méréssel kapott egyenértéksúlyait. A kémia pontosan így jár el. Az izotópok kinetikus mozgása (azaz a tehetetlen tömegek mozgása) pontosan megfelel a súlyméréssel megállapított súlyos tömegegyenértékekkel. A kémia tehát a molekuláris kinetikával már bizonyította az ekvivalencia elvet.
Ehhez még azt teszem hozzá, hogy a fentiekkel Einstein tökéletesen tisztában volt, hiszen nagyon értett a molekuláris kinetikához.
Én szerinem AZ E = MC^2 EKVIVALENCIA ELV NEM ÉRVÉNYESÜL SEHOL SEM EGZAKT, ezt mát többször elmondtam. ----- A protonnál megegyezik a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg, de a neutonnál NEM! Ha a stabil neutront = (P,e) veszed, mivel ez összetett részecske és stabil, akkor ennél a tehetetlen tömeg kb 2 MeV-vel KISEBB mint a súlyos tömeg (vedd a tömegeket is MeV-ben). Ha a szabad instabil neutront =(P,e,p,e) veszed, akkor ennek a tehetetlen tömege NAGYOBB mint a súlyos tömege! A deuteron = (P,e,p,e,P) stabil és öt részecskéböl áll (természetesen ez csak akkor stabil ha kering körülötte egy héjelektron!). Ennél is a kötési energia valamival nagyobb mint 2 MeV és ennyivel kisebb a tehetetlen tömeg mint a súlyos tömeg = 2 m(P) -m(e). Ha deuteriumot veszel akkor a súlyos tömeg = 2(m(P)-m(e)). Az (e,p) nem járul hozzá a súlyos tömeghez. Súlymérleggel a deuteriumnál az 2(m(P)-m(e)) lenne kimutatható, és mindegy, hogy a hat részecske (a hozzá jött a héjelektronnal együtt) egyben van, vagy más összeállításban van, vagy nem. Súlyhiány egyiknél SEM LÉP FEL. De a tehetetlen tömeg különbözik, ha deuteriumot, egy hidrogén atomot + instabil neutront, vagy hidrogén atomot + protont+elektront+elektronneutrínót [=(e,p)] vizsgálsz. Emlékeztetöül: A tömeghiány CSAK a súlyos és a tehetetlen tömeg különbségére vonatkozik, NEM A SÚLYKÜLÖNBSÉGRE a kötött és a szabad állapotban. A szuperpoziciós elv egzakt érvényesül a súlyos tömegre, de nem érvényes a tehetetlen tömegre.
Nevezzük nevén az E/c^2 tagot, ez a tömeghiány. A tömeghiány a deuteronban pedig úgy keletkezik, ha kötésbe jön a proton és a neutron. Ha a proton és a neutron külön vannak, tehát nincsenek kötésben, akkor szerinted is ezeknél érvényesül az ekvivalencia-elv: megegyezik a súlyos és a a tehetetlen tömegük. Érvényes rájuk a szuperpozíció elve is, emiatt p+n összeadás elvégezhető a tehetetlen és a súlyos tömegre egyaránt. Ez a kiindulásunk.
A p és n jöjjenek kötésbe a deuteronban. Súlymérleggel kimutatható a tömeghiány: a deuteron súlya kisebb lesz mint a különálló p+n összegé. Azt állítod, hogy a súlyhiány ellenére tehetetlen tömegük megmarad p+n összegének, vagyis a súlyhiány ellenére a gyorsító erővel szemben úgy viselkedik, mintha nem lenne tömeghiánya a deuteronnak. Ha súlyra lemérem a testet súlyhiányt észlelek, ha pedig gyorsítom, nem észlelek tömeghiányt. Ne haragudj, de én ezt most képtelenségnek látom.
Ha ez igaz lenne, akkor mivel a víz, a deutérium és trícium súlyában kimutatható a tömeghiány, azonban kinetikus mozgásuk nem követné a kémiát, és nem lehetne alkalmazni rájuk a tömegegyenértékűség elvét, hiszen a tömegegyenértéket ezekre súlyméréssel állapítjuk meg. No ez az ami ellentmond a kémiának.
Vigyázz, csak az 'anyagnál' vonom le a súlyos tömegböl az E(kötés)/c^2-t, hogy megkapjam a tehetetlen tömeget. A sztatikus gravitációs erönél F(grav.) = - g1g2/4pir^2 = - Gm(1;g)m(2;g)/r^2 csak a gravitációs töltések g1, g2, ill. a másik átírásban, csak a súlyos tömegek m(1;g), m(2;g) lépnek fel. De a mozgásegyenletben mind a kettö féle tömeg szerepel m(1;i) a = - Gm(1;g)m(2;g)/r^2 . Ez felrugja az E=mc^2 ekvivalencia elvet és az m(g)=m(i)-t.
Kedves Ciprián! Egész a 63-éves koromig jól ment a tanulás, és még most is jól megy. De ilyen 'megérett' korban nem vagyok hajlandó mások hibájával bajlódni. A világ összes fóruma elfogadja a PC-m beállítását, csak az INDEX nem. Itt nem használatos a Mozilla. Ezért elnézést kérek Töletek. ------ A kérdéseidre áttérve, nagyon vigyázni kell a Lorentz trafó értelmezésével az Egyesített Mezö Elméletben, és ennek az átvételével a részecskék tömegnövekedésénél. Az m(v:i) = m(v=0;i)/(1-(v/c)^2)^1/2 alatt én csak egy megközelítést értek és ezt csak ilyen értelemben használom fel az összetett részecskéknél. Két okból: Az egyik a mezök nem-konzervativ tulajonságából ered, tehát abból, hogy minden mozgó test (egy külsö e.m.- vagy g-mezöben) energiát sugároz ki. Ezért a részecskék/testek energiája nem marad meg. A testek energiamegmaradása nincs teljesítve a természetben, mert majdnem mindenhol van külsö mezö. A másik ok az, hogy ha összetett testeket a c sebesség közelébe felgyorsítsz, akkor az elért sebesség az összetevö részecskék közötti kölcsönhatások propagácíója nagyság rendjébe került. Mi történik ott az összetett részecskével? Szétesik alkotó részeire? Valószinü, de minden esetben azt külön kell megvizsgáni, hogy legalább a súlypontjukra érvényes marad az m(v:i) = m(v=0;i)/(1-(v/c)^2)^1/2 ? Van tehát elég megmagyarázatlan értelmezési probléma a Lorentz trafóval, ezt nem lehet sématikusan használni. ------- Az m(anyag,v=0;i) = m(anyag;g) - E(kötés)/c^2 összefüggés nagyvonaluságánál is van mit diskurálni, ebben igazad van. Itt belátom Einstein késöi magyarázatát a delta(E) = - delta(m) c^2-re, mert ö ott nem használja fel a korpuszkuláris fotonok fogalmát (ami létezését én eleve elvetek) és a (részecske + mezö) közös energiájából indul ki. Én se tudnák jobb magyarázatot leadni jelenleg, annak ellenére, hogy Einstein az indoklásánál csak az e.m.-mezöt használja fel, én meg ezt az Egyesitett Mezöre értelmeztem át. ---- Nem látok tehát semmilyen ellentmondást a képlethasználatomban a kötési energia és az általam bevezetett tömegek között. Nincs semmi ellentmondás az 5) és a 8) között. Az egyik a nyugalmi tehetetlen tömeg kifejezésére vonatkozik a másik meg a sebességtöl függö tehetetlen tömegre. A szezon hát nem fazon.
Még mindig nem értem, hogy a kötési energiát csak a tehetetlen tömegből vonod le, a gravitálóban viszont benne hagyod. Ha a kötési energia nincs elkülönül a részecskétől akkor, akkor egyaránt csökkenti a tehetetlen és a gravitáló tömeget is. Ha pedig benne van a részecskében, akkor pedig mindkettőt növeli. Tapasztalati tény, hogy a kötési energia a súlyos és a tehetetlenségi tömeget ugyanúgy növeli vagy cvsökkenti..
Nézzünk egy példát. A deuteron súlya a kötési energiával kisebb, mint külön-külön a proton és neutron súlyánál. A deutériumon belül elkülönül a kötési energia a protontól és a neutrontól, és ez súlycsökkenést okoz a különálló proton+neutron súlyához képest. Semmi okom nincs azt mondani, hogy a kötési energia léte felrúgná az ekvivalencia-elvet. Hiszen Te is kijelentetted, hogy a külön-külön a protonra és a neutronra érvényesül az ekvivalencia-elv. Ha pedig a deutériumban egyesülnek, akkor egyaránt súlycsökkenés és tehetetlenségi tömeg csökkenése lép fel. Másik oldalról pedig a különálló protonnak + neutronnak együttesen nagyobb a tehetetlenségi tömege!
A fentiek miatt úgy látom, hogy a tömegdefektus=kötési energia a tehetelenségi és a súlyos tömeget egyaránt növeli vagy csökkenti.
Az Egyesített Mezö Elmélet miatt bizony vissz kell menni egészen a 17. századból erdö, Galilei és Newton által megfogalmazott, feltevésekig és ezeket MEG KELL KÉRDÖJELEZNI. A testek szabadesése függ a testek összetételétöl és az m a = - G(Newton) M m/r^2 -böl eredö newtoni állandó irodalmi értéke kb 1.5%-kal nagyobb mint az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi.
A SÚLYOS ÉS A TEHETETLEN TÖMEG KÜLÖNBSÉGÉRE UTALÓ MEGFIGYELÉSEK JÓ SZÁMBAN VANNAK, csak ezeket mind 'átugrották' a gravitációs fizikusok. A legszembentünöbbeket itt többször idéztem. De térjünk vissza az izotópokhoz, mivel az egyetemes gravitációban hiszek, elképzeltem, hogy az izotópok képzésénél CSAK A TEHETETLEN TÖMEG CSÖKKEN ÉS A SÚLYOS TÖMEG MEGMARAD, tehát az m(izotóp;i) = m(izotóp;g) ( 1- delta(izotop)) = m(izotóp;g) - E(kötés)/c^2 érvényes és 0 < delta(izotóp) < 0.786%. (Ez nem az E = mc^2 reláció!) Ha már idáig eljutottam, akkor kell egy modellt csinálni a súlyos tömegre. Igy jöttem rá, hogy elemi gravitációs töltéseket g(j) = {+ és -} g m(j) vezessek be a négy stabil részecskékre és az egyetemes gravitációsállandó a fajlagos g-töltésböl ered: G = g^2/4pi. A modellem szerint a protonnak (P) ellenkezö elöjelü g-töltése van mint az elektronnak (e). A hidrogén atom súlyos tömegét, az elektron miatt, a leárnyékolt proton g-töltéséböl vezettem le, tehát m(H-atom;g) = m(P) - m(e). Mivel m(e) kb. 1/2000-a a proton tömegénék, ez a leárnyékolás csak egy 5x10^-4-es effektust jelent. Az A tömegszámú izotópnak a súlyos tömege az A leárnyékolt proton tömegéböl áll, m(A izotóp;g) = A (m(P) -m(e)), mert az atommagban még jelenlevö ismeretlen számú pozitron (p) és ugyan annyi elektron, az ellenkezö elöjelü g-töltésük miatt nem járul hozzá a súlyos tömeghez. Így, és mivel minden izotóp tehetetlen tömege meg van mérve, tehát a delta (izotóp) ismert, minden ismert összetételü anyagnál ki lehet számítania a súlyos és a tehetetlen tömeg különbségét. AZ EGYETEMES GRAVITÁCIÓ FELTÉTELEZÉSE MIATT A SÚLYOS TÖMEG MEGMARADÁSA KÖVETKEZIK ÉS FELTÉTELEZTEM, HOGY A GRAVITÁCIÓT AZ ELEMI GRAVITÁCIÓS TÖLTÉSEK OKOZZÁK. Az innen kiinduló útat én konzekvensen végig jártam és ami kijött belöle az az EGYESÍTETT MEZÖ ELMÉLET lett, az ÚJ VILÁGELMÉLET. Ezt akartam/akarom itt szebeállítani Einstein relativitáselméletével, amit az új alapokból kiindulva teljesen elvetettem, még pedig mind a kettöt az ált.rel.-t és a spec.rel.-t. E megtárgyatása ennek a topiknak az érdemleges feladata.
Valóban nem olvasom el a hozzászólásaid, amíg be nem szerzed pl. a Mozillát, vagy esetleg megtanulsz kódmódban írni, és amíg tagolt nem lesz az írásod. Tudom, hogy 63 éves korában az embernek már nehezebben megy a tanulás, mint fiatalabb korában, dehát a jó pap holtig tanul...
Elolvastam viszont, amit nekem írtál, azonban hiányérzetem még jobban erősödött a láttán, mert axiomatikus premisszáid nem elegendőek, és a kijelentésid máris ellentmondásosak.
Kénytelen vagyok most idézni tőled, bár tudom, hogy ez nem helyén való egy diskurzusban. Tehát véleményed szerint:
<i>3) A négy elemi részecske súlyos tömege m(elemi részecske;g) megfelet a nyugalmi tehetetlen tömegének m(elemi részecske;g) = m(elemi részecske,v=0;i). 4) Az összetett részecskéknél viszont megkülönböztetem a súlyos tömeget a tehetetlen tömegtöl. ---- 5) A kondenzálódó összetett részecskék (az anyag) nyugalmi tehetetelen tömege, m(anyag,v=0;i), és a súlyos tömege m(anyag;g) között a következö összefüggés áll fent: m(anyag,v=0;i) = m(anyag;g) - E(kötés)/c^2 ...................
8) A tehetetlen tömeg m(v;i) sebességváltozását is megadtam: m(v:i) = m(v=0;i)/(1-(v/c)^2)^1/2</i>
Kérdésemre továbbra sem adtál választ, a 8) megállapításod még mindig lóg a levegőben, és az eddigi igen terjedelmes hozzászólásaidban én nem leltem fel ilyesmit. (Elnézést, de kihagyhattam). Látom alkalmaztad itt a Lorentz-transzformációt, és a spec. rel. eredeti, módosítatlan alakját elfogadtad a tehetetlen tömegre vonazkozólag.
Igenám, de mi van a jobboldallal? Vagyis, ha 5) balodalába behelyettesitem a 8) pontot, akkor mindkét tagot be el kell osztani 1-(v/c)^2)^1/2 értékkel? Vagy szerinted mozgó testnél nem áll fent az egyenlőség? Ugye ez nem lehet.
A jobboldalon a második tag a kötési energia, amiből nagyvonalúan tömeget csináltál c^2-tel történő osztással. A kötési energia mégiscsak tömeg lenne? Az ellenkezőjét állítottad idáig. A kötési energiát ellenkező előjellel ugyan, de bevontad a Lorentz-transzformációba azáltal, hogy 5) mindkét oldalát el kell osztani 1-(v/c)^2)^1/2 értékkel. Lorentz-transzformációt csak tömegekre lehet elvégezni, energiára ilymódon nem alkalmazhatjuk.
Végső soron a képlethasználatodban a kötési energia is tömeg nálad, ez ellentmondásban van a kijelentéseiddel. Továbbra is úgy látom, hiányzik egy alapfelvetés, vagy ha nincs ilyen, akkor 5) és 8) máris ellentmondásban van egymással.
Lingarazda: "A végeredmény ugyanaz, a világban nagy távolságon nincsen jelen Coulomb mező (1/r^2-tel lecsengő térerősség). A legtöbb, ami jelen lehet, az dipólmező (1/r^3). " .. mondod ebben a hozzászólásban. (Erre a hozzászólásodra majd többször vissza fogok térni, mert több különbözö effektusokat lehet kihámozni a segítségével. Ezért köszönet jár neked. Most csak egy effektusra térek rá.) ------- Vegyél akármilyen bolyót, pl. a Földet, amit semleges atomokból felépítettnek elképzelhetünk. Az egyes atomok dipólmezöi a statisztikus eloszlásuk és a termikus mozgás miatt tovább kiátlagolódnak, de a Föld feszinéhez közel NEM LEHET KIINDULNI ABBÓL HOGY AZ OTT A MEGMARADÓ HATÁS TELJESEN ELTÜNIK. Ha gravitációs kisérleteket csinálsz, pl Eötvös féle torziós ingával, ez zavarást okoz, amit a fizika eddig NEM VETT FIGYELEMBE. A gravitációs hatás mellett MINDIG JELEN VAN AZ E.M.-MEZÖ EREDETÜ ZAVARÁS úgy hogy például a kétfajta tömeg különbsége mérését megcélzó kisérletek eredményeit MIND MEG LEHET CÁFOLNI. Én meg is cáfoltam, nem fogadtam el a WEP 10^-13-as alátámasztását, mert a gravitációs kröziusok mind elfelejtették a zavarást tárgyalni és az eredményüket ennek a fényében látni. Öszintén megmondom, a bonyolult helyzet miatt egy konkrét kisérletnél, nekem sem sikerült a zavarásra egy kvantitativ modellt kreálni, de a zavaró hatás mindig a szemem elött állt. Mivel a zavarás távolságfüggö, úgy kell a gravitációs kisérleteket tervezni, hogy lehetöleg nem legyen további anyag a közelben. EZÉRT MÉRTEM ÉN MEG A MANAPSÁG ELÉRHETÖ LEGNAGYOBB MAGASSÁGBÓL ÉS VÁKUUMBAN AZ ÖSSZETÉTELTÖL FÜGGÖ SZABADESÉST. Mivel az izotopok tömeghiánya eltéréseket majdnem százaléknyi nagyságban mutat fel (0.786%) reméltem, hogy 110 m ejtömagasság elegendö lesz a különbözö gyorsulások megmérésére, és elegendö is volt: A testek gyorsulása függ az összetételtöl, tehát A SÚLYOS ÉS A TEHETETLEN TÖMEG KÖLÖNBÖZIK!
Kissé nehéz követni a topikot, a néhány különösen bőbeszédű de csökönyösen a saját vélt igazát bizonygató topiktársunk jóvoltából. Ezért elnézést kérek, ha nem veszem mindíg észre ha a felvetésemre van reagálás, és késve válaszolok.
"...valami egyéb effektus jön a képbe, amit még esetleg nem ismerünk, de úgy csinál, mintha megnött volna a tömeg. Eredeti felfogásban mindenképp logikai hiba van az elméletben. ..."
Nem gondolnám azt hogy az elméletben kellene elsősorban keresni a hibát, inkább az értelmezésben. Nekem okozott némi fejtörést, amíg sikerült képbe jönnöm az "időlassulás", meg a "rövidülés" megértésében, ami nem azt jelenti, hogy a képletet nem tudom alkalmazni, hanem azt, hogy hogyan kell elképzelni a jelenséget.
A "tömegnövekedéssel" még úgy látszik kell egy kicsit lelkiéletet élnem, hogy a képlet felírásakor a valósághoz közelítő képzetem legyen róla.
(Lehet, hogy ezért kerülöm a QM-et, mert ott szinte tilos a dolgokat "eképzelni".) :o)
Egyébként tényleg abba kellene hagynod a topikrombolást. Nyiss egy új topikot magadnak, és hagyd a többieket itt arról beszégetni, ami ennek a topiknak a címe. Én nem fogok moderátorhoz szaladgálni feljelentősdit játszani, de a helyedben nem csodálkoznék, ha legközelebb megint nem tudsz bejelentkezni.
Folytatod a mellébeszélést! Tanuld meg a variációsszámítást a Lagrange multiplikátorok fellépésével együtt, akkor folytatjuk a vitát. Ès ne melegíts fell régi kamilla teákat. Új matematikai és fizikai elméletröl van szó. Ez az elektromágnesességnél is új, a mezö nincs kvantálva, csak a töltések vannak kvantálva.
Valamennyi ellenérved meg lett válaszolva. Most sem mondtál semmit, csak szavakat dobáltál ide.
Az, hogy a rendszer nyílt, milyen módon befolyásolna egy instabilitást, ami lokális módon lép fel (a sugárzás keletkezése és terjedése lokális)? A téridő tartomány végessége dettó.
A nemkonzervatív dolog hülyeség. Én nem törődöm ilyen meg olyan jelzőkkel, hanem veszem szépen a téregyenleteket és abból levezetem az instabilitást. Pont. Annak semmi köze, hogy Hamilton-elv vagy Lagrange-függvény vezet az egyenletekhez. Megoldom az egyenleteket és instabil megoldásokat kapok. Innentől tárgytalan.
A Lagrange-multiplikátoros parasztvakításod lentebb megkapja a magáét. Részletesen elmagyarázom, miért nem működhet egy ilyen eljárás és miért működik ellenben az elektromágneses sugárzással szembeni stabilizáció. Ismét csak a fránya előjel a bűnös, amit beleírtál a g-töltéses egyenleteidbe az elektromágneses elmélethez képest.
Hogy a g-töltésnek kétféle előjele van, az nem segít azon, hogy az ellenkező előjelű tötlések közti taszítóerő miatt nem árnyékolódik. (Sőt, kvantumelméletben még rosszabb sors vár rá, az effektív töltés nőni fog a távolsággal, és véges skálán felrobban).
Aki itt meg nem emésztett dolgokat csépel, az sajnos Te vagy.
A tagolás a fórum szövegszerkeszöjén múlik. Az ellenérveket is mind már többször fesoroltam: Nyílt rendszerk, nem-konzevatív mezök, véges tér-idö tartományok, Hamilton elv, a mezöegyenletek Lagrange egyenletek, fellépö Lagrange muliplikátorok, két elöjelü e-töltések és g-töltések, a mezök forrási kvantálása, stb. Egyikhez sem szóltál hozzá, egy összefogott áttekintésröl nem is beszélve. Te csak csépeled a megnememésztett idézeteidet.
Egyébként érdekes módon nem tudtál egyetlen ellenérvet sem hozzáfűzni a dologhoz. Ha neked elrettentő példa egy olyan logikus, konzisztens érvelés, amit nem tudsz megcáfolni, hát jó.
El kell ismernem, abból a szempontból tényleg elrettentő lehet, hogy nem tudsz mit kezdeni vele. 2000 hozzászólással később is csak kerülgeted, mint macska a forró kását.
