A tömeg a gyorsulással szembeni ellenállás,amit EM kölcsönhatásnál a kedvenced a FOTON határoz meg. Nagyobb tömegű, nagyobb belső energiájú objektum gyorsításához nagyobb energiájú foton kell. Ha a hozzándelhető frekit/compton hullámhosszból/ nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy ugyanolyan tömeg/foton frekvenciaaránynál ugyanolyan gyorsulás lép fel.A magerőnél a GLUO nyugalmi tömege nagyobb , emiatt a frekije is, tehát alapból jobban gyorsítja a tömegeket.
Az SR szerint minél jobban gyorsul valami, annál tovább létezik a többiek számára, hosszabb életű,lassabban telik számára az idő.
1.Ha egyrészecskének túl nagy a tömege, nem tud annyira gyorsulni, mint a többiek, emiatt rövidebb életű lesz. Ld gyorsítókban létrejött rezonanciák.Ha meg túl kicsi a tömeg, túl jól gyorsul /pl ferrari/, hamar megközelíti a c-t, és túl nagyra nő a tömege, goto 1
Ha valahol nagyobb a valószínűsége annak hogy az objektum /pl a draótkoszorú/ gyorsulásnak lesz kitéve, ott tovább létezhet a világ számára. Pl nagyobb energiasűrűségű helyen, ahol nagy a fotonsűrűség sok az anyag etc. No ez lenne a gravitáció.
Szerintem. Ez az én elképzelésem, most.
De szerinted se gluon se foton nincs. Akkor most te jössz.
Még egy-két javitás: Kezeljük az I impulzot mint egy dimeziótla mennyiség v/c függvényét: I(v/c) = m . (v/c) / sqrt(1-(v/c)^2). Igy könnyübb lesz a fogalmakat átvinni c-t megközelítö sebességekre. --------- A tehetetlenség, a tehetetlen tömeg fogalma a (kis sebességeknél érvényes) delta (m. v) = delta F -böl ered, ami m a = F -nak felel meg és amit a fizika csak konzervativ eröhatásra általánosított. Innen és az akció-ellenakció feltevésböl ered az 'súlymérés' fogalma, amit a fizika egy nyugalomban elhelyezett mérlegen mér meg. Már az e.m.-mezöben ezek áttétele nem érvényes, a mezö nem-konzervativ és a mozgó tömegre a 'súlymérés' nem alkalmazható.
Bármihez,de magamhoz képest tuti nem; Maximum gyorsulást érzel, amit akár gravitációnak is tarthatsz, de magadhoz képest 0 marad a sebességed, nem nő az energiád, csak ahhoz képest, akihez képest gyorsulsz. Márpedig nem önmagadhoz képest teszed ezt, te nem maradsz ott ahol votál.
Kedves Gergo73, Mmormota, dhcp, Mungo, Ixrose, Ciprián és Lingarazda! A kétségbe esett és eredménytelen vitátok a tehetetlenségröl, a nyugvó és sebességváltozó tömegröl, az energia-tömeg-ekvivalenciáról stb. csak egyröl tanuskodik: Nem tudjátok a fellépö fogalmakat értelmezni, mert ezeket nem tanították meg kellö tisztaságban Veletek.
Kis javítás: I(w):=mw(1-w2/c2)-1/2. Még egy adalék: ha elfogadjuk a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát, akkor ez azt is jelenti, hogy az a gömb, amelyben v sebességgel pattog két m nyugalmi tömeggel rendelkező golyó, pontosan (1-v2/c2)-1/2-szer annyit fog nyomni a mérlegen, mint az a gömb, amiben két ugyanilyen golyó nyugalomban van.
A mozgási tömeg fikció, ha a mozgási energiát ide soroljuk.
Nem fikció, ha azt érted alatta, amit a tömeg eredetileg jelent: tehetetlenséget. Tehát azt, ami kifejezi, hogy egy kis impulzusváltozás milyen kicsi sebességváltozást okoz a testnek (azaz: mekkorát kell rúgni a repülő labdába, hogy kicsit tovább gyorsítsuk). Ha egy testet v sebességre gyorsítasz, akkor annak impulzusa (1-v2/c2)-1/2-szerese lesz annak, mint amit a newtoni elmélet mond.
Egyébként egy egyszerű gondolatkísérlettel meggyőzheted magad, hogy a mozgásból származó tömegnövekedés mennyire hasonlít a hagyományos tömegnövekedésre. Tekintsünk két m tömegű pontszerű golyót, amely egy gömbben tökéletesen pattog egy átmérő mentén a középpontra szimmetrikusan. A két golyó sebessége tehát mindig azonos v nagyságú, de ellentétes irányú. Kívülről nézve persze semmi nem látszik a pattogásból (a szimmetriából kifolyólag). Na most képzeljük el, hogy egy kicsiny Δ sebességre gyorsítjuk a gömböt a golyók pattogásának egyenese mentén. A newtoni elmélet szerint a két golyó új sebessége Δ+v és Δ-v lesz, vagyis a rendszer impulzusa összesen 2mΔ-val növekszik. A newtoni válasz független a v-től. Nem úgy az einsteini válasz. A relativitáselmélet szerint a két golyó új sebessége (Δ+v)/(1+vΔ/c2) és (Δ-v)/(1-vΔ/c2), vagyis a másod- és magasabb rendű tagokat elhagyva Δ'+v és Δ'-v, ahol használjuk a Δ':=Δ(1-v2/c2) jelölést. Az I(w):=mw(1-v2/c2)-1/2 jelöléssel a rendszer impulzusnövekménye elsőrendű közelítésben Δ'I'(v)+Δ'I'(-v), ami nem más mint 2mΔ'(1-v2/c2)-3/2, azaz 2mΔ(1-v2/c2)-1/2. Persze ha v=0, akkor ez ugyanaz, mint amit a newtoni elmélet mond: 2mΔ. Tehát elmondható, hogy ha két m tömegű golyó v sebességgel szimmetrikusan pattog a gömbben, akkor a gömb tehetetlensége pontosan akkora, mintha két m':=m(1-v2/c2)-1/2 tömegű golyó lenne benne nyugalomban. Vagyis a pattogó golyókkal a gömb tömege 2m'.
Tisztábban látunk, ha azt mondjuk, hogy az anyagnak mc^2 összenergiája van, és ennek része a mozgási energia. Einstein továbbá különbséget tett energiafajták között aszerint, amely valóban tömegként jelenihet meg ellentétben a mozgási energiával. Ilyen a kötési energia.
Kevered a szezont a fazonnal. Az hogy Einstein tépelődött, az m milyen értelemben tekinthető tömegnek, nem azt jelenti, hogy úgy gondolta volna, az m ebben a képletben állandó lenne, vagyis hogy egy rendszer összenergiája állandó lenne. Ha egy rendszerbe energiát nyomatunk, akkor nő az összenergiája, punktum. Na ez az, amit illik egy kisiskolásnak tudnia.
Elég erősen vörösbe tolódott színképeket elemeznek távoli galaxisoról. Az, hogy vannak bennük egyáltalán vonalak, arra mutat, hogy az atomi szerkezetek megmaradtak.
Ez a rendszer a saját rendszerünk. Nem kell abszolút sebességben gondolkodni. Egyébként ha átmész másik inerciarendszerbe, akkor hozzád képest más energiaszintre kerülsz, ezt se feledd el.
Elfogadnám az érvelésed, ha tudnál mondani olyan anyagszerkezetet, amelyik hozzánk képest közel fénysebességgel távolodik. Utoljára a kvarkleves volt ilyen, azóta láttál tán ilyent? :-)
Ha azt gondolod, van egy sebeség, ami felett az anyagszekezet felbomlik, akkor fenti miatt kell legyen kitüntetett rendszer, amelyhez képest ezt a különleges sebességet mérni kell.
Ha van ilyen kitöntetett rendszer, a specrel egyik axiomája nem áll.
A specrelre épülő egyéb elméletek, így a standard modell sem.
Mosta részecskék információhalmazáról beszélek, amelyekben a kötéseket szintén részecskék közvetítik.
Egyik érthetetlen elképzelést a másikkal próbálod magyarázni.
Mi köze ennek bármihez?!
A SM egyik pillére a specrel. A specrelnek meg axiomája az inerciarendszerek egyenértékűsége. Ezek után valamiféle az SM-ből kiragadott részlettel akarod alátámasztani, hogy a vonatkoztatási rendszerek mégsem egyenértékűek?
Ne a newtoni fizikában gondolkodj, nem erről van szó. Mosta részecskék információhalmazáról beszélek, amelyekben a kötéseket szintén részecskék közvetítik.
Ha nem így, hanem egységes testnek fogod fel, akkor természetesen nincs entrópianövekedés a sebesség növelésével.
Tudjuk azt, hogy ha a sebességet megnöveljük egy inerciarendszeren belül akkor az entrópianövekedéssel és információvesztéssel jár, vagyis a test leépül.
Ez nem igaz.
Az rendben van, hogy zárt rendszer össz entrópiája növekszik, ha bármit csinálunk, pl. gyorsítunk egy testet. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyorsított testnek ettől bármilyen változást kellene szenvednie.
Az össz entrópia növekedés egy statisztikai valószínűségi tétel. Az adott esetben pl. benzint égetünk, hogy legyen energiánk a gyorsításhoz stb. Az elégetett benzin, a felmelegedett égésgázok stb. miatt lesz nagyobb az entrópia, nem úgy, hogy a kellően felgyorsított könyből eltűnnek a betűk... :-)
Hát igen ez nehéz kérdés, és én sem praktikusan adtam elő. Kezdjük elölről. Az volt a dilemma, hogyha felgyorsítunk egy testet a fénysebesség közelébe, képes-e megtartani az anyagszerkezetét. Azt mondtam nem képes, de ezzel (egyelőre) egyedül maradtam.
Szóval amit írtál az helytálló, vagyis a fénysebességre való felgyorsításhoz az adott képleteddel valóban végtelen energia szükséges. Itt enyhén szólva pontatlan voltam.
De milyen feltétellel lesz végtelen, vagy igen nagy az energiabefektetés? A nyugalmi energia mc^2, ha saját rendszerében áll a test. Ha egy másik, mozgó inerciarendszerből nézzük, akkor ehhez a rendszerhez képest meg kell őriznie az anyagszerkezetét, azaz nem szabad információt veszítenie. Tudjuk azt, hogy ha a sebességet megnöveljük egy inerciarendszeren belül akkor az entrópianövekedéssel és információvesztéssel jár, vagyis a test leépül. Azonban a testnek a másik rendszeren belül nincs információ vesztesége, hiszen anyagszerkezete változatlan és ebben a rendszerben sebessége nulla.
Tehát nem ugyanaz, ha a saját rendszerünkben nagy sebességgel megy a test, vagy pedig hozzákötünk egy koordinátarendszert, és ebben állónak tekintjük. A látszólagos entrópiakülönbséget helyre kell állítani, és erre kell a látszólagos energiát számítással korrigálni.
Látom egy kissé nyakatekert amit írtam, tény azonban, hogy nem ismerünk a mi álló rendszerünkben közel fénysebességű, de anyagszerkezettel rendelkező testet.
A ds invariáns távolság definició ez egyetlen, ami szükséges a tér-idö szerkezetéhez. Ezt az invariáns távolságot az alapvetö kölcsönhatás definiálja ahonnan a c ered. A ds egyértelmüen megadja a távolságot két részecske között és a mezök két pontja között. Másra nincs is szükség a fizikában. (Nem kell a tért meggörnyeszteni!)
A hossz és idö változást CSAK a fundamentális mezök fényében lehet igazán megérteni/megmagyarázni. Ezekböl CSAK az invariáns távolság ds^2 =dx^2+dy^2+dz^2 -(cdt)^2 vezethetö le. Ez egy Riemann féle metrika, semmi több és semmi más.
Igazad van mmormota! Nem léteznek lezárt rendszerek az univerzumban. Ezen túl a részecskék energiamegmaradása sem érvényes, mert a fundamentális mezök nem-konzervatívak! Nem létezik egy 'mozgásállandó' sem!
Légy szives írjál a Wikipédiához, hogy javítsák ki már azokat a marhaságokat, amiket a relativisztikus részecskeenergiáról még mindig szélesmellel leközölnek.
Légy szives írjál a Wikipédiahoz, hogy javítsák ki már azokat a marhaságokat, amiket a relativisztikus részecskeenergiáról még mindig szélesmellek leközölnek.
"Ha gyorsítasz valamit, akkor növekszik az energiája és vele arányosan m=E/c2 is. .... Persze m=m0/sqrt(1-v2), ahol m0 a nyugalmi tömeg (ami állandónak tekinthető)." ----- Mivel a c egységre mért sebesség v/c függvényeiröl van itt szó, tüntessük fel ezt és azt is, amit Te lapidáran 'nyugalmi tömegnek' neveztél és ami helytállóan a 'nyugalmi tehetetlen tömegnek' felel meg: m0 = m(v=0;i) = m(g)(1-delta)=m(g) - E(kötés)/c^2. Ezekböl tehát a következö áll elö: m(v/c) = m(g)(1-delta)/sqrt(1-(v/c)^2), = (m(g) - E(kötés)/c^2)/sqrt(1-(v/c)^2). Helyezzük be ezt a Te m= E/c^2-edbe, akkor valami érdekest, újat és néha helytállót kapunk ki: E(v/c) = (m(g)c^2 - E(kötés))/sqrt(1-(v/c)^2). Az m(g)c^2 és a E(kötés) állandóknak tekinthetö a Te m0-ád helyett. ---------- Mivel CSAK A NÉGY ELEMI RÉSZECSKÉNÉL E(kötés)= 0, CSAK EZEKNÉL jön ki az a 'hivatalos' einsteini formula, ami minden fizika könyben áll. Ezeknél, és CSAK ezeknél, egyenlö a nyugalmi tehetetelen tömeg a súlyos tömeggel. ------- Minden más részecskerendszernél ez nem érvényes. ------- Einstein elsikkasztotta a kötései energiát az energia-tömeg-ekvivalencia relációjában mert nem tudta, hogy létezik és hogy honnan ered a súlyos tömeg. Ö az m=m(i)=m(g)-t és a E=mc^2-et használta minden testre, ami nem helytálló. Az E(v/c) = (m(g)c^2 - E(kötés))/sqrt(1-(v/c)^2) egyenlethez csak azt kell még hozzáfüzni, hogy ez CSAK kötött összetett részecskerendszereke érvényes. És ha az összetett test megközelítöen fénysebességgel mozog, a formula jelentösége kétséges, mert az összetett test szétesik, mivel az ezt kitevö elemirészecskék köcsönhatása c-sebességgel propagál. Einstein az E=m c^2-énél, a kötési energia elsikkasztásával a súlyos tömeggel szemben, tette ezt és minden test kétfajta tömege egyenlöségét 'érvényessé', amiböl a 20. századi fizika káosza megszületett. A fenti energia-tömeg-ekvivalencia formula az instabil részecskéknél és a neutrínóknál (amikböl a sötét tömeg áll) még az itt megadott a kivitelezésben sem elfogadható. Itt különönálló elméletezések vezetnek a helytálló energia-tömeg relációhoz.
"De ha a sebességgel nőne a molekulák súlya, akkor változnia kellene,nem? Mert hogy egymásra is hatnának a molekulák és nem is kis mértékben."
Azt hiszem (nálam is) az okozz(ta)a a félreértéseket, hogy élesen meg kell különböztetni a relativisztikus hosszváltozást, az idő múlásának sebességét és a tömegnövekedést. A hossz, idő és tömeg sajátrendszerbeli értéke, múlása, független attól hogy mely másik rendszerből vizsgáljuk, viszont a relativisztikus effektusok koodinátarendszer függőek. Tehát a mért eredmények a megfigyelő és az objektum relatív sebességétől függ. Ezért úgy tűnik badarság azt várni a hozzánk képest v sebességgel mozgó objektum atomjaitól, hogy a saját rendszerükben másképp viselkedjenek, mintha nem néznénk oda, vagy éppen átmegyünk a "mozgó" objektum rendszerébe, és ezzel a trükkel "súlycsökkenést" idéznénk elő.
Az SR effektusait vissza lehet vezetni az egyidejűségek relatív voltára, csak ezt egy kicsit lassan látja be egyik másik emberke (ez rám is vonatkozik) de ha sikerül belátni, már nem is olyan rémesen bonyolult a dolog.
Bármely leíró rendszerben számítható egy részecske energiája E=m*c^2 formában, a kinetikus energia ebből Ek = m*c^2 - m0*c^2
Az energia kinetikus része a leíró rendszertől függ, oly módon, hogy m = f (v, m0).
Vagyis az m ebben a képletben a relativisztikus tömeg. Bármilyen m0-nál nagyobb értéket felvehet, és koordinátarendszer választás kérdése. Nem belső tulajdonság.
Az einsteini felfogás szerint amikor azt mondjuk, hogy mcc a nyugalmi energia, akkor nem különböztetjük meg az energiafajtákat, és ebben benne van a mozgási energia is.
