A konyhasó okosabb mint Te! A nátrium ion helyettesíti a hiányzó héjelektront a maga körül összegyüjtött a dipolásis vízmolekulákkal, aminek hidráthéj a neve.
Úgy tudom, hogy Maxwell 1831-ben született és 1879-ben halt meg. A fény hullámelméletének legkiemelkedőbb képviselője, aki egy ismeretlen anyagfajtából álló, ismeretlen felépítésű, általa Kontinuumnak nevezett fényvezető közegre írta fel 1862-ben a többé-kevésbé közismert, a transzverzális elektromágneses rezgéseket leíró Maxwell-egyenleteket. Az elektromágneses reztgésekről szóló átfogó munkája 1873-ban jelent meg, amelyben számos saját szerkesztésű mechanikus étermodellt is bemutat azzal, hogy nem kielégítőek.
Mindazonáltal a Kontínuum létezését élete egészen késői időszakában is feltételezte, az atomos anyag és a Kontinuum kölcsönhatását Fresnelhez hasonlóan részleges sodrásként értelmezte, és munkáiban a Kontinuum-sodrási koefficienst alfának nevezte el.
Élete végén úgy érezte, hogy az elektromágnesség területén a fizika lehetetlen helyzetbe került, mert a korabeli fizika még nem tudta értelmezni a Kontinuum ellenállásmentességét és a benne terjedő transzverzális hullámok látszólagos ellentmondását. Korai halála megakadályozta abban, hogy megismerhesse a MM-kísérlet null-effektusát, és még sok egyebet.
A mainstream fizika ezt a történetet manapság úgy állítja be, hogy Maxwell a teljesen anyagmentes ürességre, a vákuumra állította fel az em-egyenleteket. Ez véleményem szerint több, mint csúsztatás.
Persze itt is meg lehet engem győzni, de csak elfogulatlan és tényszerű, minden lényeges részletre kiterjedő alapos érveléssel, és tényekkel.
Kíváncsi vagyok, hogy szerinted miként tud egy teljesen anyagmentes (nem atomos-molekuláris anyagoktól mentes) vákuum rezegni. Ha viszont a vákuumot nem tekinted teljesen anyagmentesnek, akkor visszaérkeztünk az éterhez, vagy Kontinuumhoz, és már csak az a kérdés, hogy ez az anyag hogyan rezeg úgy, ahogyan rezeg. A közvetítő közeg megvan. Még akkor is, ha netán téridő kontinuumnak becézed át.
No és, mennyit ad az egyesített mezőelmélet két óra időeltérésére, ha a köztük levő magasságkülönbség h? Gondolom, kiszámoltad már, ha ilyen magabiztos vagy...
A majolika nem majom lika. És mit gondolsz mit csinál a 'sötét anyag' a hegy két pontja között, ha már ez a világmindenség 95%-át kiadja? Az atomóra eltérését az Egyesített Mezöelmélet (gravitáciodínamika + elektrodinamika) megmagyarázza, nem kell hozzá SR és ÁR.
Valamelyik német csatornán láttam, hogy két bőrönd-szerű atomórával bemutatták az idődilatációt. Először egy hegyre vitték az egyiket 3 napig, majd vissza a másikhoz, és kiszámoltam, az eltérés a gravitáció miatti eltérés volt.
Azután megutaztatták egy repülőgépen az egyik atomórát, majd megint vissza, és eltérés megint.
A magyar csatornákon meg megy a népbutítás, itt az eredménye. Biztos te a hórusz szemét szoktad nézni a spektrumon.
Kedves Gnudist! Az m(g) és az m(i) eltérése függ a test összetételétöl és m(g) > m(i). Az izotópok tömeghiányából következtetve az eltérésük a vasnál (56Fe) 0.786% a hidrogénnál 1.4x10^-8! Az eltérések tehát jóval nagyobbak mint az állítólagos 10^-10-esen 'megmért' megegyezések. Az elektromágneses zavarás miatt nem tudták a gravitációsfizikusok a kétfajta 'tömeg' különbségét 400 év alatt helytállóan megmérni, Eötvös féle kisérletek ellenére. Én is elméleti (részecske) fizikus vagyok és nem 'hittem' a szabadesés egyetemességében. Einsteinnel szemben én meg is mértem az összetételtöl függö szabadesést a bremeni ejtötoronyban! Az energiának meg az alárendelt jelentöségét propagálom, a részecskék energiamegmaradása nem is létezik a természetben. Kisérleti alapon eldöntve az ált.rel alapjai nem stimmelnek. Igazad van, a magyar nyelv találobban meg élesebben fejezi ki a tényeket, mint a flektáló német: 'Az nevet, aki utoljára nevet.'
Kedves Ciprián, a négy elemi részecske által okozott GRAVITÁCIÓDÍNAMIKA + elektrodinamika magyarázza meg a neutrínóból álló sötét anyagba beleépített égitestek mozgását, keletkezéset, és nem az ekvivalencia elv. Azt is, hogy nem a 'tömeg' meg az 'energia' a gravitáció magyarázata, hanem az elemi gravitációs töltések. A gravitációdínamika eltérése a newtoni/einsteini gravitáció alapjaitól óriási nagyok, taszító graviitációs hatás is létezik. Még a 'látható anyagnál' is százalék nagyságrendben lépnek fel az eltérések. Az egyetemes gravitációs állandó 1.5%-kal kisebb mint a newtoni. Megmagyarázza a 3. Kepler törvény 0.15%-os eltérését, a Merkur perihelium anormális rótációját is, de fényeltérités, fekete lyukat és Big Bang nem léteznek az univerzumban mert a tér nincs a 'tömeg' miatt meggörbítve.
Valamit nagyon nem értesz. Az ikerparadoxonban nincs olyanról szó, hogy ugyanarról az óráról, ugyanakkor két különböző megfigyelő más adatot olvasna le.
Tegyünk digitális erőmérőt a két részecske közé. Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.
Haha,
az is nyilvánvaló, hogy ha az órádat olvasod le vonaton (egyenes vonalban, egyenletesen mozgó rakétán) ülve vagy földön ülve akkor a mutatott szám ugyanaz lesz ???
Ezesetben ugyanis az ikerparadoxon bukfenc nemlétező bugyutaság lenne...
>Newton látta, hogy a 'tömeg' mint két különbözö mennyiség lép fel az m(i) a = - >GM(g)m(g)/r^2 egyenlettel ekvivalens kifejezésében. Meg is próbálta ingakisérletekkel >az m(i) és m(g) különbségét mérni, de az alig pár ezreléknyi pontosságot elérö >kisérleteknél nem tudta ezt kimutatni. (Galilei nem is foglalkozott avval is mi okozhatja >az általa poszulált szabadesés egyetemességét. A pisai ferdetornyon nem végzett >ejtökisérleteket.) Einstein 'hitt' az m(g)=m(i)-ben és eszében sem jutott ezt >ejtökisérlettel ellenörizni.
Még egyszer, lassan: a klasszikus fizikában természetesen két különböző fogalom mi és mg. Még a mértékegységüknek sem kell megegyeznie, hiszen ott van közöttük a G állandó. Ámde: a kétféle tömeg aránya 10-10ensok pontossággal megegyezik bármilyen anyagra. Ez nincs benne a newtoni gravitációs modellben, ez kísérleti tény (a Cavendish-ingás kísérleteket hagy ne kelljen még egyszer leírni). Einsteinnek természetesen eszébe se jutott ezt újra ellenőrizni (elméleti fizikus volt), elég volt hozzá Eötvös Loránd ingás méréseire hivatkoznia. Az, hogy ilyen pontosan megegyezik a kétféle tömeg aránya, elég jó "hint", hogy talán a kettő egzaktul ugyanaz. Ez van beleépítve az ált.rel-be.
> Továbbá ö csak úgy dobálozott az energia fogalommal, ezt mindenre fel is > használta: E=mc^2, az energia-tömeg-ekvivalenciával; Ejj, ejj. Azt hittem, hogy az ismeretterjesztő könyvek színvonalát túllépted. > Van egy német mondás: "Wer zuletzt lacht, lacht am Besten!" Ami magyarul is megvan: "Az nevet, aki utoljára nevet."
Miután a gyorsítókban azt tapasztalták, hogy a nagy relativ sebességgel sem
növekszik a részecskékre ható gravitációs erő,
Ennyire azért nem egyszerű.
Két egymás mellett, azonos sebességgel repülő részecske között nem nő meg a vonzóerő. (Könnyen belátható a relativitás elv segítségével. Tegyünk digitális erőmérőt a két részecske közé. Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.)
A gyorsító viszont a benne keringő relativisztikus tömegnek megfelelő mértékben nehezebb lesz. :-)
(Einstein ekvivalencia elvéből közvetlenül következik. )
Newton látta, hogy a 'tömeg' mint két különbözö mennyiség lép fel az m(i) a = - GM(g)m(g)/r^2 egyenlettel ekvivalens kifejezésében. Meg is próbálta ingakisérletekkel az m(i) és m(g) különbségét mérni, de az alig pár ezreléknyi pontosságot elérö kisérleteknél nem tudta ezt kimutatni. (Galilei nem is foglalkozott avval is mi okozhatja az általa poszulált szabadesés egyetemességét. A pisai ferdetornyon nem végzett ejtökisérleteket.) Einstein 'hitt' az m(g)=m(i)-ben és eszében sem jutott ezt ejtökisérlettel ellenörizni. Továbbá ö csak úgy dobálozott az energia fogalommal, ezt mindenre fel is használta: E=mc^2, az energia-tömeg-ekvivalenciával; E =hv, a mezö energiakvantálásával stb. Ö teljesen el akarta törölni a nyugvó 'tömeget' is és ezt energiával helyettesíteni. Segítségével még az elemi e-töltést is megsemmisítették a részecske-anihilációban. Felhasználta az energia-impulz- tenzort a mezökre, ebben látta a fizika mennybemenetelét. Tévedett, ezen most én mosolygok! Van egy német mondás: "Wer zuletzt lacht, lacht am Besten!"
Valóban: az, hogy a mező konzervatív-e, a mező tulajdonsága, tehát attól függ. Ez tautológia, azaz nincs információtartalma. De nem erről volt szó. Hanem hogy Newton mit értett a törvénye alatt és hogy többek között mit értett tömeg alatt. Persze biztos Newtont is iskoláznád, hogy nem látta tisztán a fogalmakat. Ehhez jogod van, de ne csodálkozz, ha ez mosolygást vált ki belőlünk.
Én Neked akkor azt mondom, hogy a fundamentális mezöknél olyanféle surlódásról szó sincs, amiket Te emelgetsz. A nem-konzervativ hatás a kisugárzásból és a mezö tulajdonságából ered.
Miután a gyorsítókban azt tapasztalták, hogy a nagy relativ sebességgel sem
növekszik a részecskékre ható gravitációs erő, még többszázszoros "tömegnövekedés" esetén is csupán az impulzus és a további gyorsítással szembeni "tehetetlenségi ellenállás" növekedett.
Kétlem, hogy egyszerű gravitációs ejtési kisérletekben, ahol elhanyagolható a "tömegnövekedés" mértéke, ki lehetne mérni ilyen különbséget.
Neked mondtam. Ha konstans F súrlódási erő hat ránk a jégpályán, m a tömegünk és v a sebességünk, akkor t idő múlva v-tF/m lesz a sebességünk (amíg meg nem állunk). És a súrlódási erő nem konzervatív, mert ha egy kört teszünk a jégpályán, ahhoz munkavégzésre van szükség. Szóval valóban nem értem, miért mondtad, hogy "ami ma = F -nak felel meg és amit a fizika csak konzervativ eröhatásra általánosított." De asszem teljesen mindegy, miért mondtad.
Nem akarom bevezetni az abszolút sebességet. Csupán a Galilei-elv a kérdés. A tapasztalat megköveteli-e a használatát, avagy felépíthető-e egy olyan fizika, ahol nem érvényesül a Galilei-elv, a tapasztalattal mégis egyezik az elmélet?
Érdekes lenne számomra egy vita a Galilei-elvről. A nagy sebességek fizikájában kötelező-e megtartani a Galilei-elvet, vagy enélkül is felépíthető-e konzisztens elmélet? Kapcsolódik a topik témájához, mert a relativitáselmélet megtartotta a kis sebességek fizikájából a Galilei-elvet.
