"Azt hiszem (nálam is) az okozz(ta)a a félreértéseket, hogy élesen meg kell különböztetni a relativisztikus hosszváltozást, az idő múlásának sebességét és a tömegnövekedést. A hossz, idő és tömeg sajátrendszerbeli értéke, múlása, független attól hogy mely másik rendszerből vizsgáljuk, viszont a relativisztikus effektusok koodinátarendszer függőek. Tehát a mért eredmények a megfigyelő és az objektum relatív sebességétől függ."
Akkor mikor számít a sajátrendszerbeli érték és mikor a megfigyelő szemszögéből mért? Mondjuk kimutatható -e egy gyorsan keringő kettős csillagról, hogy a nagy sebesség miatt ellipszis alakú lesz?
Kutató vagyok, csak a tényeknek hiszek. Feltettem azt a kérdést, hogy tud-e valaki mondani olyan testet, amely megközelíti a fénysebességet, ez nem látszólagos sebesség, és anyagszerkezete van. Pl.színképvonalai vannak. Ha van ilyen, nem tamáskodok tovább :-)
Éppen ezt írtam, hogy ennek az adott hozzászóláshoz semmi köze nincs. Én ugyanis a sugárzási instabilitásról beszéltem ott. Azt pedig mindig a távoli zónában lévő mezők határozzák meg. Olvass már legalább egy elektrodinamika tankönyvet!
"Minden nehéz problémának van egyszerű, világos, könnyen érthető hibás megoldása..." A múlt század fizikájára értelmezve, igazad van! Sok egyszerü megoldásokat produkált, túl sokat....
Mind a 101 húszadig századbeli hipotézist ki lehet dobni a fenébe. Még a laikusok is nagyon egyszerüen el tudják képzelni mi is történik az Új Világelméletben az univezummal.
Minden nehéz problémának van egyszerű, világos, könnyen érthető hibás megoldása... :-)
Ezek után minden fizikusnak azt ajánlom, az eszére támaszkodjon, ne a tanultakra, ha nem akar idö elött vándorbotja jutni. Ne higgye például le, hogy az univerzumunkba valaha is egyetlenegy e-töltés megszünt volna létezni, de azt sem, hogy egy fia foton létezett volna amióta világ a világ.
"A modern fizika meglehetősen pragmatikussá vált... " 1905-töl kezdve. Azóta a fizika felhalmazott 101 új hipotézist a hipotézisokra. Csak új tudott valamire jutni. Pedig csak egyeten egy újra kellett volna rájönni, az elemi gravitációs töltésekre, meg a megfelelö kozisztens formalizmusra. Mind a 101 húszadig századbeli hipotézist ki lehet dobni a fenébe. Még a laikusok is nagyon egyszerüen el tudják képzelni mi is történik az Új Világelméletben az univezummal. Nem kell görbe terekbe és 11 dimenziókba menekülni.
Nézd, én igazán nem tehetek arról, hogy nem érted a specrelt. Ha nem úgy állnál hozzá, hogy "amit én nem értek az csak hülyeség lehet" akkor lenne esélyed.
A modern fizika meglehetősen pragmatikussá vált, és megnőtt az affinitása a csinos matematikai modellek iránt. Ha a modell működik, akkor részévé válhat a fizikának. A működés a lényeg.
Egyáltalán nem fontos, hogy laikusok matematikai apparátus nélkül képesek legyenek megérteni, vagy elképzelni. Biztos jobb lenne, ha a modellek rendelkeznének ezzel a tulajdonsággal is. Ha viszont aközött kell választani, hogy mi fontosabb: a kísérletekkel való pontosabb összhang, vagy a könnyebb elképzelhetőség, nem kérdéses a választás.
Gyözöcske! Einstein is kételkedett már a húszas évek végen a kvantummechanikában, nem fogadta el. (A foton hipotézisát nem vonta vissza! Nem találta meg az egyenlet rendszert a vonalspektrumokra és a saját támogatására.) És arról sem ejtett egy szót sem, hogy az eikonál elv MINDEN mikroszkópikus rendszernél KIZÁRJA A korpuszkulásis fotonok létezését, pedig észre vehette volna. A fénykibocsátásnál mindig csak hullám tulajdonság marad érvényben.
Félek, hogy ez a megállapításod, tisztán feltételezésen alapszik
Persze. Csak elmondtam mi következik a modellből, mivel úgy tűnt, mást feltételezel a modellt illetően is.
Ha magát a modellt szeretné valaki kísérlettel megerősíteni, nyilván nem pont ezt az állítását fogja kiválasztani, és nem fog mérleget szerelni egy 30km-es gyűrű alá... :-)
Itt a fáziskésés lenne az érdekes, pl a kettős pulzároknál /binary pulsar/ , aholis az éppen közeledő és távolodó pulzár fényerőváltozásának rezgése szinkronban kellene hogy legyen.
Mert ha nem egyforma sebességgel jön róluk a fény, akkor nagy lehet a fáziseltérés.
De eddig csak a gravitációs hullámok bizonyítására találtam rá.
Ez nagyon szép volt, de inkább arra céloztam, hogy az ő egyenleteiből következik hogy az elektromágneses hullámok sebessége konstans (jele c), minden megfigyelő számára ugyanannyi. Azért érdemes erről tudni, mert ez volt a specrel-nek a kiindulópontja (nem pedig a Korom Gyula által cáfolt M-M kísérlet).
"Igenám, de az anyag állapota a sebesség függvénye. Ha pl. álló koordinátarendszerből nézem az egyre nagyobb sebességgel haladó testet, végül is a mozgó tárgy szétesik, majd elveszti az elektronjait is, végül plazmaállapotba kerül. Ugyanakkor a mozgó tárgy felől nézve én nem kerülök fokozatosan plazmaállapotba. :-) A relativitáselv határtörvény tehát, és csak a makroállapotra érvényes, a mikrokörnyezetre való alkalmazása már csak korlátozott lehet, és nagyon óvatosan kell bánni vele."
Miből gondolod, hogy az erőterektől távoli világűrben az anyag állapota a sebesség függvénye? Szerintem erről szó sincs. Az anyag állapota akkor válik a sebesség függvényévé, ha valamely olyan "nyugalomban lévő" külső erőtérben mozog, amely befolyással van a benne nagy sebességgel mozgó anyagra. A mozgó tárgy felől nézve Te nem azért nem kerülsz plazma állapotba, mert makroállapotú vagy, hanem azért, mert rád nem ugyanúgy hat a külső erőtér, hiszen Te nem mozogsz benne. Szerintem a Lorentz-transzformáció mind a makro, mind a mikrovilágban egyaránt alkalmazandó, csaképpen nem szimmetrikus. Van kitüntetett koordinátarendszer, és ez a kitüntetett rendszer az az erőtér, amelyben a próbatest áll, vagy mozog.
Nagyon köszönöm a segyítséget, megnéztem az anyagokat. A google searchben már sokszor kerestem én is, de mint ahogyan akkor, most sem találtam választ a kérdésemre, ugyanis az általad megadott aynagok táblázataiban mindössze felsorolják az ismert kettős csillagokat, és azok átlagos távolságát a Földtől.
Azonban nem ez volt a kérdés, amelyet bizonyára pontatlanul fogalmaztam meg, ezért megkísérlem pontosítani, hogy akkor talán olyan anyagot tudsz ajánlani, amely esetleg közelebb visz a problémámhoz. Tehát mégegyszer:
deSitter azt állítja, hogy a kettős csillagokon végzett megfigyelések bizonyítják azt, hogy a belőlük érkező fény sebessége független az őt kibocsátó csillag sebességétől (irányától és nagyságától egyaránt).
Ezt arra alapozza - ha jól értem - hogy a felénk éppen közeledő csillag átmérője mindíg kisebb, a közeledő csillag fényesebb, függetlenül attól, hogy éppen milyen messze van tőlünk. Csak a közeledés a lényeges ebből a szempontból.
Ezzel szemben a távolodó csillag mindíg halványabb és átmérője nagyobb, függetlenül attól, hogy milyen távol van éppen tőlünk.
Amennyiben ez valóban így van, akkor a jelenség tipikus Doppler-hatás, amelyben közeledő fényforrással kapcsolatban közismerten érvényesül a kép megkisebbedése és a reflektor-jelenség, ezzel szemben a távolodó fényforrás képe elhalványul és megnő. Doppler-effektusban pedig azért független a fény sebessége a forrástól, mert nem veszi át a forrás sebességét (deSitter szerint nem azért, mert közegben terjed, hanem csak, de ez most lényegtelen kérdés).
Ritz ballisztikus elmélete szerint viszont a közeledő csillag fénye csak azért erősödik, mert közelebb került hozzánk, a távolodó csillag fénye pedig akkor lesz halványabb, ha messzebb került tőlünk.
Különbség van abban is, hogy Ritz modelljében a közeledő csillag átmérője fokozatosan nő, és nem függ az átmérő nagysága attól, hogy a csillag közeledik, vagy távolodik. A távolodó csillag átmérője pedig csak attól függ, hogy milyen távolra került tőlünk, de nem függ attól, hogy távolodik vagy közeledik.
Azt tudom, hogy a mainstream fizika álláspontja az, hogy deSitter képe a helyes, azonban sehol nem találom ennek az álláspontnak a megfigyelési adatokkal történő részletes alátámasztását.
Akkor miért hiszed hogy jól írja le az órák időeltérését? Ha még csak számszerű becslést sem próbálsz adni az elméleted jóslataira, akkor hogyan várhatod el, hogy bárki is komolyan vegyen? És ezek után miért kell leugatni egy olyan elméletet, amit viszont sokan nem csak kvalitatíve, hanem számszakilag is leellenőriztek - ellentétben a Világelméleteddel... Erről szólna a "fizikai konzisztencia", hogy Garázda szóhasználatát idézzem.
Az a baj az érveléseddel, hogy ilyen módon csak oldatban tudna "okosabb lenni" nálam a konyhasó. De otthon már pár hónapja zavartalanul ücsörög a polcon egy doboz kristályos só, és nem alakult még át hidrogénná :)
Voigt még 1887-ben, közvetlenül Michelsonék publikációjára történt válaszként rámutatott arra, hogy a fényforrások esetében a forrás mozgása a közegben sebességarányosan torzíthatja az oszcillátorok és az éteranyag közötti ütközéseket (értsd: az ütközés iránya változik, ezért a visszapattanás szöge és mértéke is más lesz), amelynek következtében a Michelsonék által várt effektus nem jelenik meg.
Voigt ki is számította ennek a torzításnak a hatását, amelyet Voigt-féle Doppler-effektus néven ismert meg az elfogulatlan tudományos világ. A relativisták ignorálják.
Voigt számításai nem mások, mint a világon a legelső Lorentz transzformáció. Csak nem arra és nem úgy alkalmazta, mint Lorentz.
Voigt alapvető munkásságát és a relativisztikus transzformációval kapcsolatos prioritását a relativista propagandát erőltető mainstream fizika következetesen ignorálja.
A valódi tudományos világ azonban nem feledkezik meg róla.
