Hogyan magyarázod az alábbi klasszikus kvantumos jelenséget a foton feltételezése nélkül.
1. Az elektromágneses sugárzás részecsketulajdonságainak meggyõzõ kísérleti bizonyítéka volt az ún. Compton-szórás felfedezése. ( Röviden :Itt arról van szó, hogy elektromágneses sugárzás, pl. röntgensugár szóródik a könnyû elemekbõl álló anyagon, és közben megváltozik a szórt sugárzás frekvenciája a beesõéhez képest. A frekvenciaváltozás csak a beesõ és a szórt fény irányváltozásától függ. )
2. Egy másik megemlítendõ jelenség az ún. fényelektromos jelenség, amelyet már a múlt század vége felé ismertek, de a fény hullámtermészete alapján nem tudtak megmagyarázni. ( Röviden :A jelenség abban áll, hogy ha fémlemezt - különösen alkálifémet - ultraibolya fénnyel megvilágítunk, akkor elektronok lépnek ki a fém felületérõl. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kirepülõ elektronok sebessége nem függ a megvilágító fény intenzitásától, hanem csak a frekvenciájától. ) Egyszerû számítással meghatározható az az idõtartam, amennyi alatt az elektron a kilépéshez szükséges energiát összegyûjti. Ehhez 3-4 nap kellene! A megfigyelés ezzel teljesen ellentétes, ugyanis azt tapasztalják, hogy az elektronok a megvilágítást követõ százmilliomod másodpercen belül kirepülnek a fémbõl. Ez másként nem értelmezhetõ, mint úgy, hogy a fény nem folytonos eloszlásban esik rá a fémlemezre, hanem kis energiakvantumokban.
A gyorsuló e-töltés folytonosan e.m.-hullámot sugároz ki, a lassuló folytonosan energiát vesz fel a mezöböl, de FOTONOK NEM JÁTSZANAK SEMMI SZEREPET. (Ezért nem áll fenn a részecskék energiamegmaradása.) Ezt csinálják különben a gravitációs töltések is a g-hullámokkal. Mind a két mezö nem-konzervativ!
Jó lenne már mégegyszer átnézni Hamilton eikonál elméletét. Ez minden mikroszkópikus rendszernél kizárja a 'korpuszkuláris e.m.-csomagok' létezését: Fotonok E=hv-vel NEM LÉTEZNEK. (És gravitonok még kevésbé.)
Kedves Astroján, Te ismered erre "Mit lehet tudni, a foton gyorsulva éri el a fénysebességet?" a válaszomat! ----- Az ami nem létezik, nem is tud gyorsulni!
Mit lehet tudni, a foton gyorsulva éri el a fénysebességet?
Tudom, nem engem kérdeztél, ezért bocs a kotnyélért, de szerintem a foton LASSULVA éri el a fénysebességet, amennyiben a gravitonok fénysebességre lassulnak a foton kialakulásával.
> Mindegy, de probáljál egy (inercia)rendszert definiálni! Hogy rögzíted az origóját és > mivel? Milyen pontosan tudod azt rögzíteni? Te ugye ezt most csak megjátszod? Se a Galilei-féle relativitási elv, se a specrel nem mondja, hogy akár csak egyetlen egy inerciarendszernek is léteznie kellene. "Csupán" arról szól mindkettő, hogy ha van egy ilyen, akkor abból végtelen sokat lehet származtatni; és hogy ezekben a fizikai törvények ugyanolyan alakúak.
>Továbbá a gravitáció tulajdonságainál is mást hámoztam ki a kisérletek > összegségéböl. (Nem söpörtem a 'kellemetlen' megfigyeléseket a szönyeg alá, és > nem általánosítottam a rosszúl megfigyelt tulajdonságokat!) Ugye most ezzel nem az ezen topicban sokezer hozzászólással ezelőtt ízekre szedett "mérési" adataidra utalsz? :-)
"Amikor az órát elviszik, gyorsul, amikor visszahozzák lassul. Ez nem az a folyamat, amit az SR tanít, amelyben az óraeltolódás csak látszólagos (mert szimmetrikus, lásd relativitás elve), és így csak inerciarendszerekben és csak látszólagosan érvényesül."
Igaz az specrelben nincs szó gyorsulásról. De. Az jól írja le a jelenséget, a gyorsulással nem lehet leírni a tapasztaltakat.
Aki először találkozik az idődilatációval, az azon kezd filózni, hogy a doppler miatt a jeleket máshogy veszik az ikrek, és ez az idődilatáció, és hogy ez látszólagos /én is így voltam ezzel /.
DE NEM ERRŐL SZÓL A SPECREL, SEM A MÉRÉSEK.
Fogunk két atomórát, az egyiket megutaztatjuk, visszatérésnél különböző értékeket fognak mutatni. És ha megismételjük a kisérletet ugyanolyan gyorsulási körülmények között de hosszabb ideig utaztatva, akkor nagyobb lesz az időeltérés. Nem a dilatáció, hanem a valós időeltérés. Ha gyorsulással számolunk NEM jó eredményt kapunk.
Aki gyorsult az _hosszabb utat tett meg a téridőben_,emiatt kevesebbet öregedett. Ez az oka az időeltérésnek.
Aki nagyobb gravitációs térben van, annak lassabban telik az ideje, mert _hosszabb utat tesz meg a téridőben_.
Természetesen a dopplereltolódás is fontos, de csak arra kell, hogy azonosítsuk a beérkező impulzusokat, hogy mikor jön a kék, mikor a vöröseltolódott.
Remélem mostmár tisztább, ha nem fejbelövöm magam. ;)
"A spec.relt Einstein már a legelső cikkbne, 1905-ben is inerciarendszerekre definiálta." --- Mond meg, mi köze az elektrodinamikának az inerciához, az inerciarendszerekhez, ha Einstein a spec.relt. az e-dinamikára irta fel, onnan vezette le? Nem tudom! Mindegy, de probáljál egy (inercia)rendszert definiálni! Hogy rögzíted az origóját és mivel? Milyen pontosan tudod azt rögzíteni? Milyen pontosan tudod a távolságokat ebben a rendszerben rögzíteni? Milyen jól tudod a párhuzamost, a merölegest, a szögeket megszerkezteni? Milyen pontos a t-paramétered, honnan veszed a idöintervallokat? Hogy definiálod az (inercia)rendszert pl egy hidrogén atomra? Hová teszed a 'megfigyelöket' az atomokban érvényes (inercia)rendszereknél? Aztán a magokban, vagy az instabil részecskékben, hogy definiálod ezeket a rendszereket? Tudod mit, ilyen rendszerek nincsenek is, egyszerüen nem léteznek, mert nem is lehet öket fixálni!
"ha a forrás a megfigyelőhöz képest v sebességgel távolodik, és belőle a megfigyelőhöz képest c-v sebességgel közelednek az egymást állandó távolságban követő fényrészecskék, akkor a részecskék beesési frekvenciája a megfigyelőhöz pontosan az animáció szerint fog változni"
Nem egészen.
Először is ne a fény frekijét nézd, hanem a keringését. Erról szól a dal.Vegyünk egy egyszerű esetet, amikor 180 fokos fázis eltolódással keringenek. A szélső állásokat nézve amikor az egyik közeledik akkor a másik távolodik tőlünk. Csak ezeket a pillanatokat vegyük. Ekkor egyszerre indul el a két fénysugár felénk. Ha az egyikről c+v a másikról c-v vel jön a fény, akkor az impulzusok egyik oldalról gyorsabban követnék egymást.
A fázis elmegy.
Miért? Ha a freki állandó,a sebesség más, akkor a hullámhossz is más. Más sebességű és más hullámhosszú hullám triviálisan nem lehet fázis-szinkronban.
Elmegy a szinkronitás akár mit is bűvészkedsz, emiatt a jelet tuti egy sebességgel jönnen felénk. Mind a kettő c-vel.
Érdekes, hogy ezt magyarázni kell - nekem teljesen nyilvánvaló. Szerintem valami bonyolultabbra gondolsz, mint arra az egyszerűre, amire én. Mindegy, megpróbálom.
A közeledő csillag fénye gyorsabban jön, mint a távolodóé. Minél messzebb van a csillag, annál nagyobb az időkülönbség a lassú és gyor fény futási ideje között. Az időkülönbség t = L / (c-v) - L / (c+v).
Ha c>>v akkor ez az idő nagyjából t = L * 2 * v / c^2 = 2* (L /c) * (v/c)
Na most, ha L elég nagy, vagyis a csillag elég messze van, akkor t lehet éppen a csillag T keringési ciklusának fele. Ez azt eredményezné, hogy a csillagot szépen pontosan ugyanabban a pillanatban látjuk közeledni és távolodni.
Ezért írtam át a képletet, mert így látszik, mi micsoda, pl. L/c a távolság fényévben.
T/2 = 2* (L /c) * (v/c)
(T/4) / (L/c) = v/c
Ha ez teljesül, akkor a csillagot éppen egyszerre látjuk távolodni és közeledni. Nyilván periodikusan egész számú többszörös távolságokon ugyanez a helyzet.
Nem látunk ilyen érdekes jelenséget egyetlen kettős csillag esetében sem. (a Dopplerből látnánk, egyszerre lenne vörös és kék eltolódott spektrumú fény)
(A a 10 meg 23 az előző levelemben hülyeség volt, bocs)
"ad 1.) Amikor az órát elviszik, gyorsul, amikor visszahozzák lassul. Ez nem az a folyamat, amit az SR tanít, amelyben az óraeltolódás csak látszólagos (mert szimmetrikus, lásd relativitás elve), és így csak inerciarendszerekben és csak látszólagosan érvényesül."
Ez annyit mindenképpen elárul, hogy sohasem olvastad el (sőt még át sem futottad) Einstein alapcikkét. (Feltéve, hogy nem csak elfelejtetted.)
Az SR-t vulgárisan azonosítod a Lorentz tarnszformáció két inerciarendszer közötti alkalmazásával.
"A SR-t Einstein valóban 1905-ös cikkében deiniálta, de azóta az elmélet igencsak nagy változásokon esett át. Kellene olvasnod többet erről. Hogy csak Minkowski munkásságát említsem, akinek a matematikai segítsége nélkül még mindég abban a primitív állapotban lenne a modell, mint 1905-ben."
Lehet, hogy primitív a matematikája, de hát még ebben sem érted az ikerparadoxont, minden olvasottságod ellenére. Azon semmit sem változtatott Minkowski munkássága.
"A gyorsuló rendszerekre vonatkozó szűkítés pedig csak a Sagnac-kísérlet elvégzését követően jelent meg a teóriában."
Mese. Már az 1905-ös cikkében tehetetlenségi rendszerre mondja ki Einstein.
"Az óraszinkronizáció fényjel útján történő módszeréről beszélsz. Tudod Neked kellene elgondolkodnod arról, hogy miként lehet közös nevezőre jutni egy beszélgetés során. Hát nem úgy, hogy a beszélgetőpartnert a legelemibb ismeretek hiányával vádolod, miközben nem arról beszélsz, mint amiről kérdeznek."
Egy egyszerű kérdés volt, hogy hogyan tudjuk megmondani két távoli óráról, hogy szinkronban vannak-e és hogy egy ütemben járnak-e.
Továbbá a gravitáció tulajdonságainál is mást hámoztam ki a kisérletek összegségéböl. (Nem söpörtem a 'kellemetlen' megfigyeléseket a szönyeg alá, és nem általánosítottam a rosszúl megfigyelt tulajdonságokat!)
Ha ez nem is indok, de mint kiindulópont jó. A fizikai indokok meg a megfigyeléseken alapulnak. Elsö sorban nem fogadtam el az m(g)=m(i)-t, mert a kisérlei eredményeket összegezve, ezt nem láttam alátámasztottnak. Ez sem indok?
Nem arról van szó, hogy kinek a modelljébe illeszthető be a kozmológiai vöröseltolódás, hanem ha a relativitáselméletet összehasonlítjuk a többivel, akkor ne feledkezzünk meg az ált. rel.-ről sem.
Egyébként ebben a topikban a Doppler-effektus Newton-féle képlethasználatával találkoztam, a spec. rel. képleteivel úgy látom nem tárgyaltátok.
így.