Mindenki véleményére szükség van, különben nem áll össze a kép. Mindeki más nézőpontból látja a dolgokat, és mindkinek abból a nézőpontból igaza van. Miért hazudna valaki önmagának, aki meg akarja érteni a világot? Az más tészta, hogy hiányos lehet valakinek az ismeretanyaga.
A baj az, hogy lehet hogy csak én fogom érteni, mert nállam van az összes ász. De majd próbálkozom megértetni. :)
A ciprián fizikának is igaza van, de erről majd egyszer.
Biztosan ugyanaz a foton verődik vissza, mint amelyik beesik? Van ennek megválaszolására valamilyen támpont is? Komolyan kérdezem, mert nem tudom erre a választ.
Sajnos itt is kevés a kutatóvénájú ember. Miről lehet felismerni ezt? Keresi az új esetleg meglepő tényeket, ebben az irányban akar ismereteket szerezni. Itt is a legtöbben nem az újra, hanem hibára koncentrálnak, lényegében csak a hiba érdekli őket, és ezzel ki is elégülnek. Elnézést az általánosításért, azért teszem, mert nem akarok személyeskedni. És főleg nem Neked szól. Most is hálás vagyok a 4D-s mozgó kockádra, amit régebben feltettél a netre, nagyon tanulságos volt.
Mi a foton? Kroó Norbert mondta egyszer: a fény részecske vagy hullámtermészetű? Lehet, hogy rosszul tesszük fel a kérdést?
"A gyorsuló e-töltés folytonosan e.m.-hullámot sugároz ki, a lassuló folytonosan energiát vesz fel a mezöböl, de FOTONOK NEM JÁTSZANAK SEMMI SZEREPET."
Ez azért egy kicsit furcsa számomra. Ha egy töltés gyorsul (és ezt mezőben teszi), akkor energiát kellene felvegyen, nem, hiszen nagyobb lesz a mozgási energiája. Vagy akkor azt honnan veszi? Plussz még ki is tud sugározni belőle?
Kedves Muallim! A kérdéseid az 'elfogadott' fizika ismeretében jogosak. De nekem még alapvetöbb fogalmakkal problémáim vannak. Tudok az eikonál elvvel, a nem-konzervativ mezökkel és a nyilt rendszerekkel a fénykisugárzásnál, a fény kölcsönhatásánál az anyaggal. Ezekre sorra megtaláltam az egyértelmü értelmes válaszokat. És Te? --- Utánuk foglakozhatunk komolyabban a Compton szórással, amire különben Schrödinger már régen megtalálta a klassikus e-dinamikán belül a választ. De kérlek, ha ezt nem fogadod el akkor mutasd ki, hogy az leheteten volt. ---- A fényelektromos jelenségre is meg van a válasz a klasszikus e-dinamikán belül. És itt vigyázni kell a kisérletek értelmezésével is. Csak a kiváltott elektronoknak a maximális energiájára érvényes az Ek = hv - A. Az 'energia-gyüjtés' kép is megtámadható. Tudvavevöleg az elektron más kb 10^^-8 s alatt már ki is sugározza a gerjesztésböl eredö energiáját. Vigyázni kell itt is az okolással.---- Ezeket összevetve komoly kételyeim vannak az energiakvantumokkal. E mellett megtaláltam azt a mateatikai formalizmust, ami nekem igazat da.
Nincs foton és mégis szinte csak az van.Nincs a hagyományos elképzelésünk szerint, mint térben terjedő hullám.
Ha valaki ott volt az origón amikor a Maxwell-buborékos topik ment, az emlékszik rá, hogy jót nevettem a szétszakadt fotonon, hogy az egész spinből hogy lesz két fél. Meg hogy a két részecske ugyanannak az eseményhorizontnak a két oldala.
Na ezek mind igaznak látszanak, ha nem is ilyen formában.
A foton bezáródott a részecskékbe, de nagyon máshogy...
Sejtem hogy mi a foton, az elektron és a mezon. A barionok még csak sejtés szintűek. Muallim is sokat segített, valamilyen szinten igaza van az idővel kapcsoladtban.
Az egész hasonlít egy hologram-univerzumra, meg a LQG-re, de a többit majd később, máshol. Addig lehet tovább találgatni, még hiányoznak ötletek. ;)
Persze lehet, hogy megint csak egy crackpot elmélet. :)
Hogyan magyarázod az alábbi klasszikus kvantumos jelenséget a foton feltételezése nélkül.
1. Az elektromágneses sugárzás részecsketulajdonságainak meggyõzõ kísérleti bizonyítéka volt az ún. Compton-szórás felfedezése. ( Röviden :Itt arról van szó, hogy elektromágneses sugárzás, pl. röntgensugár szóródik a könnyû elemekbõl álló anyagon, és közben megváltozik a szórt sugárzás frekvenciája a beesõéhez képest. A frekvenciaváltozás csak a beesõ és a szórt fény irányváltozásától függ. )
2. Egy másik megemlítendõ jelenség az ún. fényelektromos jelenség, amelyet már a múlt század vége felé ismertek, de a fény hullámtermészete alapján nem tudtak megmagyarázni. ( Röviden :A jelenség abban áll, hogy ha fémlemezt - különösen alkálifémet - ultraibolya fénnyel megvilágítunk, akkor elektronok lépnek ki a fém felületérõl. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kirepülõ elektronok sebessége nem függ a megvilágító fény intenzitásától, hanem csak a frekvenciájától. ) Egyszerû számítással meghatározható az az idõtartam, amennyi alatt az elektron a kilépéshez szükséges energiát összegyûjti. Ehhez 3-4 nap kellene! A megfigyelés ezzel teljesen ellentétes, ugyanis azt tapasztalják, hogy az elektronok a megvilágítást követõ százmilliomod másodpercen belül kirepülnek a fémbõl. Ez másként nem értelmezhetõ, mint úgy, hogy a fény nem folytonos eloszlásban esik rá a fémlemezre, hanem kis energiakvantumokban.
A gyorsuló e-töltés folytonosan e.m.-hullámot sugároz ki, a lassuló folytonosan energiát vesz fel a mezöböl, de FOTONOK NEM JÁTSZANAK SEMMI SZEREPET. (Ezért nem áll fenn a részecskék energiamegmaradása.) Ezt csinálják különben a gravitációs töltések is a g-hullámokkal. Mind a két mezö nem-konzervativ!
Jó lenne már mégegyszer átnézni Hamilton eikonál elméletét. Ez minden mikroszkópikus rendszernél kizárja a 'korpuszkuláris e.m.-csomagok' létezését: Fotonok E=hv-vel NEM LÉTEZNEK. (És gravitonok még kevésbé.)
Kedves Astroján, Te ismered erre "Mit lehet tudni, a foton gyorsulva éri el a fénysebességet?" a válaszomat! ----- Az ami nem létezik, nem is tud gyorsulni!
Mit lehet tudni, a foton gyorsulva éri el a fénysebességet?
Tudom, nem engem kérdeztél, ezért bocs a kotnyélért, de szerintem a foton LASSULVA éri el a fénysebességet, amennyiben a gravitonok fénysebességre lassulnak a foton kialakulásával.
> Mindegy, de probáljál egy (inercia)rendszert definiálni! Hogy rögzíted az origóját és > mivel? Milyen pontosan tudod azt rögzíteni? Te ugye ezt most csak megjátszod? Se a Galilei-féle relativitási elv, se a specrel nem mondja, hogy akár csak egyetlen egy inerciarendszernek is léteznie kellene. "Csupán" arról szól mindkettő, hogy ha van egy ilyen, akkor abból végtelen sokat lehet származtatni; és hogy ezekben a fizikai törvények ugyanolyan alakúak.
>Továbbá a gravitáció tulajdonságainál is mást hámoztam ki a kisérletek > összegségéböl. (Nem söpörtem a 'kellemetlen' megfigyeléseket a szönyeg alá, és > nem általánosítottam a rosszúl megfigyelt tulajdonságokat!) Ugye most ezzel nem az ezen topicban sokezer hozzászólással ezelőtt ízekre szedett "mérési" adataidra utalsz? :-)
"Amikor az órát elviszik, gyorsul, amikor visszahozzák lassul. Ez nem az a folyamat, amit az SR tanít, amelyben az óraeltolódás csak látszólagos (mert szimmetrikus, lásd relativitás elve), és így csak inerciarendszerekben és csak látszólagosan érvényesül."
Igaz az specrelben nincs szó gyorsulásról. De. Az jól írja le a jelenséget, a gyorsulással nem lehet leírni a tapasztaltakat.
Aki először találkozik az idődilatációval, az azon kezd filózni, hogy a doppler miatt a jeleket máshogy veszik az ikrek, és ez az idődilatáció, és hogy ez látszólagos /én is így voltam ezzel /.
DE NEM ERRŐL SZÓL A SPECREL, SEM A MÉRÉSEK.
Fogunk két atomórát, az egyiket megutaztatjuk, visszatérésnél különböző értékeket fognak mutatni. És ha megismételjük a kisérletet ugyanolyan gyorsulási körülmények között de hosszabb ideig utaztatva, akkor nagyobb lesz az időeltérés. Nem a dilatáció, hanem a valós időeltérés. Ha gyorsulással számolunk NEM jó eredményt kapunk.
Aki gyorsult az _hosszabb utat tett meg a téridőben_,emiatt kevesebbet öregedett. Ez az oka az időeltérésnek.
Aki nagyobb gravitációs térben van, annak lassabban telik az ideje, mert _hosszabb utat tesz meg a téridőben_.
Természetesen a dopplereltolódás is fontos, de csak arra kell, hogy azonosítsuk a beérkező impulzusokat, hogy mikor jön a kék, mikor a vöröseltolódott.
Remélem mostmár tisztább, ha nem fejbelövöm magam. ;)
"A spec.relt Einstein már a legelső cikkbne, 1905-ben is inerciarendszerekre definiálta." --- Mond meg, mi köze az elektrodinamikának az inerciához, az inerciarendszerekhez, ha Einstein a spec.relt. az e-dinamikára irta fel, onnan vezette le? Nem tudom! Mindegy, de probáljál egy (inercia)rendszert definiálni! Hogy rögzíted az origóját és mivel? Milyen pontosan tudod azt rögzíteni? Milyen pontosan tudod a távolságokat ebben a rendszerben rögzíteni? Milyen jól tudod a párhuzamost, a merölegest, a szögeket megszerkezteni? Milyen pontos a t-paramétered, honnan veszed a idöintervallokat? Hogy definiálod az (inercia)rendszert pl egy hidrogén atomra? Hová teszed a 'megfigyelöket' az atomokban érvényes (inercia)rendszereknél? Aztán a magokban, vagy az instabil részecskékben, hogy definiálod ezeket a rendszereket? Tudod mit, ilyen rendszerek nincsenek is, egyszerüen nem léteznek, mert nem is lehet öket fixálni!
így.