Kimondatlanul , de a Lorentz-eméletre gondoltam, amikor azt mondtam hogy válasszunk ki (lokálisan!) referenciának egy inerciarendszert. A Lorentz-elv ugyanis ezt teszi. Nem szükséges ugyanis az étert választani referenciaként, mint ahogy Lorentz ezt eredetileg ezt elképzelte, hanem bármely alkalmasan választott inercirendszerre meg lehet ezt tenni. Ebben szerintem teljes a hasonlóság a referenciának használt hidrogén-elektródnak. A Lorentz-elv és a relativitáselmélet egyenértékű egymással, ezt E. Szabó László formálisan is bemutatta.
Egyetértek abban, hogy ahol lehet, hasznos dolog e fenti két elvvel párhuzamosan végig gondolni a számításokat. Nekem segít a relativitáselmélet mélyebb megértésében. Igazad van abban, hogy az egyoldalú szemlélet korlátolttá teheti a gondolkodásunkat, de sietve hozzáteszem, hogy nem mindekinél!
Rezgéssé a többi részecske teszi, amelyek a foton szupervonal-??- törései, és ezek a törések a többi töréspontot látszólag két térbeli és/vagy időbeli pontnak érzékeli. Lásd ikerparadoxon lentebb. Ha egyszeres a törés, akkor egy elektron-pozitron párt kapunk, ha két törés van egymás közelében, akkor mezon az illető. A spin valószínűleg a szupervonal ki is belépési irányai, de ez /is/ még homályos.
Ez ilyen formában még nem illeszhető jól/sehogy/ a valósághoz, de majd még formálódik.
Valami ilyesmi az egész, mint a képen.
Az elsö ep pár ,utánna a mezon kétfajta spinnel, és a proton/???,miért nem szakad szét két mezonra?/
A felsőkön a szupervonal a téridőben,
az alsókon a törés megjelenése a többi részecske számára szeparált téridő koordinátákkal.,
Einstein relativista felfogású modellje nem ismer kitüntetett koordinátarendszert. Azonban fokozatosan lés egyre kényszerítőbb erővel kénytelen volt bevezetni a kísérletek lértelmezésénel kitüntetett koordinátarendszereket.
Amit a hidrogén elektród, mint vonatkoztatási rendszer elektrokémiai bevezetéséről írsz, semmiben nem hasonlítható a SR problémájához. Az elektrokémiában ez a módszer egy egyszerű viszonyítási alapot vezetett be, amelynek segyítségével könnyebben lehet számolni, de ha nem ezzel a módszerrel számolnátok, akkor is helyes eredményt kapnátok csak sokkal nehezebbn lehetne eljutni oda.
A SR-el viszont az a helyzet, hogy más eredmény jön ki, ha nem használsz kitüntetett korrdinátarendszert, mint akkor, ha használsz. Pontosabban szólva a helyes eredmény csak akkor jön ki, ha egy, és kizárólag csak arra az egyetlen egy kitüntetett koordinátarandszerre vetítve értelmezed az adatokat. Különben a számítások hibás eredményekre vezetnek.
Legáltalánosabban fogalmazva:
A relativitás elvét fennhangon dicsőítve a relativitás elvének teljes mellőzésével kell a gyakorlati számításokat elvégezni ahhoz, hogy a mérési eredményekkel összhangba lehessen hozni a számítási módszert.
Én is kotnyeleskedek egy kicsit, de néha nem állja meg az ember.
Attól tartok, hogy iszugyinak igaza van, és foton nem létezik, a fény rezgéshullám. Ez azonban csak egy álláspont. Viszont nen találok kísérletes bizonyítékokat a foton létezése mellett. Lehet, hogy ez az én hibám. Ha tudsz ilyeneket, hálás lennék, ha beszélgethetnénk róluk.
Jegyezzétek meg szóró-szóra Lingarazada minden ellenindokát az elméletemmel szemben. Már veheti a vándorbotot, ilyen kutatóra (ha ö egyáltalán az) nincs szükség.
Nem ebben van az ellentmondás, a téridő metrika értelmében a "tavolságok" azonosak. Ezzel még nem igazoltál semmit. Csakhogy ezek egy beiktatott kitüntetett koordinátarendszerben, a téridőben kiszámított távolságok. A relativitás elve ennek gyökeresen ellentmond, amely szerint nem szükséges semmiféle kitüntetett koordinátarendszer. Mindent az egymáshoz képest deltav sebességgel mozgó két megfigyelő koordinátarendszerei között lehet és kell átszámítani. Mivel ez a gyakorlatban nem ment, be kellett vezetni a továbbfejlesztett változatokat, amelyek rejtetten visszacsempészik a kitüntetett koordinátarendszert.
Látod itt is bevezetted azt a bizonyos kitüntetett koordinátarendszert, amit téridőnek nevezel. Hát éppen ez az a módszer, ami teljesen testidegen, pontosabban szólva gyökeres ellentétben van Einstein relativitási elvével.
Azt én is világosan látom, illetve pontosan tudom, hogy a mérések nem azt mutatják, hogy az óraeltolódások kiegyenlítődnének.
Éppen ez a galiba, mert azt is elég pontosan tudni vélem, hogy a SR eredeti 1905-ös megfogalmazása szerint következetesen és minden kiegészítő feltételezés nélkül gondolkodva az időeltolódásoknak ki kellene egyenlítődniük, pontosabban szólva a megfigyelők óráinak pontosan ugyanazt kellene mutatniuk, hiszen a relativitás elve értelmében nem lehet megmondani, hogy melyik "mozgott" és melyik volt "nyugalomban".
Vagy ha úgy jobban tetszik, mindkét megfigyelőnek azt kellene érzékelnie, hogy a másik órája járt lassabban. Ez pedig ugye nonszensz (he nem tévedek!), kivéve, ha mindkettő órája valóban lassabban járt, de egymáshoz viszonyítva ugyanolyan mértékben.
A valóságos óraeltolódási mérések csattanósan cáfolták Einstein eredeti ortodox relativista felfogását, ezért módosítani kellett az elméletet, és be kellett iktatni egy ad hocnak látszó kitüntetett koordinátarendszert. Ez egyébként a relativista SR-el igen sokszor megesett már (pl. Hafele-Keating).
Persze ezek az ad hoc kitüntetett koordinátarendszerek a valóságban nem ad hoc kiegészítő hipotézisek, hanem minden esetben egy olyan valóságos erőteret jelölnek ki, amelyhez viszonyítva egyik, másik, vagy mindkét óra mozog (pl. qa Hafele-Keatingben a Föld em és gravitációs erőtere. Ez a módszer azonban testidegen a relativista SR számára, amely NEM ISMER KITÜNTETETT KOORDINÁTARENDSZERT (nem csak az éter tekintetében, hanem semmi egyéb mérésnél). Minden számítás, transzformáció két egymással teljesen egyenértékű inerciális rendszer (megfigyelő) között történik. Az eredeti modell szerint teljesen mindegy, hogy közben léteznek egyéb kordinátarendszerek is.
A ma SR-nek mondott elméleti konstrukció már régen nem ugyanaz, amit Einstein elképzelt. Bevett gyakorlat a mérési eredmények beilleszthetősége érdekében egy harmadik, kitüntetett koordinátarendszer felvétele.
Kíváncsi lennék, hogy tudod-e értelmezni az óraeltolódásos kísérleteket anélkül, hogy ne iktass be egy harmadik, kitüntetett koordinátarendszert a számításoknál. Ha képes vagy rá, igazat fogok adni Neked.
Köszönöm az adatot. Ez meglepett, valóban néhány száz km/s különbség lenne a háttérsugárzás csomósodása és mi közöttünk, ha jól értem? A csomósodás lassult le ennyire, vagy mi megyünk nagyon gyorsan? Jó a kérdésem?
Mielőtt fejbelőnéd magadat (nem venném a szívemre!) sietlek biztosítani arról, hogy ez így már világos és meggyőző. Ugyanazt a kérdést teszem fel Neked is, amit mmormotának:
Első megközelítésben és kizárólag kvalitatíve az ember benyomása az, hogy ezek után a kettős csillagokról érkező fény koherenciája és Doppler-effektusainak ciklicitásának jellegzetességei közvetlen tapasztalati bizonyítékul szolgálnak az éterelmélet mellett.
Tudnál olyan elsősorban csillagászati jellegű bizonyítékot (más is érdekel, ha van), amely egyúttal az étermodell valamennyi lehetséges variációját is kizárja? Ha igen, a felesleges kérdések megelőzése érdekében kérlek, hogy egyúttal írd meg az adekvát levezetést is.
Egy újszülöttnek minden vicc új, de a legtapasztaltabb is találkozhat olyannal, amit még nem gondolt át.
Ez a logikai sor már meggyőző, különösen, ha azt is figyelembe veszem, amit dhcp a koherenciáról írt ugyanebben a témában.
Ezek után első megközelítésben (kvalitatíve) azt gondolom, hogy a kettős csillagoknál tapasztaltak közvetlen tapasztalati adatsorokkal szolgálnak az éterelmélet mellett, hiszen a forrásfüggetlenség legkézenfekvőbb magyarázata az, ha a fényt rezgéshullámnak fogjuk fel, és sebességét a fényvezető közeghez viszonyítva tekintjük állandónak.
Tudsz olyan (elsősorban) csillagászati jellegű (persze más is érdekel) tapasztalati adatról, amely a Rizt-modell mellett az étermodellt is kizárja?
Lehet választani a kozmológia által kitüntetett "együttmozgó" rendszert, amiből nézve a háttérsugárzás fluktuációinak dipóltagja eltűnik (egyszerűbben és pongyolábban: ami nyugszik a háttérsugárzáshoz képest). Ehhez képest mi párszáz km/h-val mozgunk (a pontos adatra most nem emlékszem).
Elolvastam, ugyanaz a rizsa van benne, amit ide beír. Kicsit több képlet, ami viszont épp elég ahhoz, hogy az elmélet alapvető hibáit pillanatok alatt be lehessen azonosítani. Ilyenek:
Gravitáció: sugárzási instabilitás (világ felforrása, azért van, mert négyesvektor potenciállal akar azonos töltések közti vonzást leírni), rossz értéket ad a Merkúr perihélium anomáliájára, nem jósol gravitációs vöröseltolódást, fényelhajlást, radarhullámok késését (ezekre az effektusokra nullát ad). Ezek mind nagy pontossággal kimért effektusok, léteznek, és egyeznek az áltrel jóslatokkal.
Ezenfelül sérti az ekvivalenciaelvet 10^(-3) nagyságrendben, ilyet iszugyi elbaltázott ejtőkísérletén kívül senki nem látott ugyebár. 12-13 jegyre pontosan igazolják a kísérletek az ekvivalencia elvét (Eötvös-inga, ejtő-kísérletek, Hold lézeres távolságmérése stb.).
A Naprendszert tekintve pontosan ugyanúgy lamentál a Kepler III. állítólagos sérülésén, miközben a standard gravitációs fizika (ekvivalencia elvvel felvértezve) 10 tizedesjegyre pontosan egyezik a bolygók mért pályáival. Csak persze nem szabadna elfelejteni, hogy a Naprendszer nem 1-test, de még csak nem is 2-test probléma.
Kvantumjelenségek: lényegében a Bohr-Sommerfeld modell szintjén áll. Innen persze lehetne továbbfejlődni az igazi kvantummechanikára. De még ez sem lenne elég, mivel forráskvantálással akarja megúszni. Amíg nem kvantálja meg a mezőket is (kvantumtérelmélet -- fotonok), addig nem tudja megmagyarázni a Lamb-shiftet a H-atomban, az elektron és a müon anomális mágneses nyomatékát, általában mindazt, amit sugárzási korrekcióként ismer a szakirodalom. A sugárzási korrekciók létén bukott meg a forráskvantálásos megközelítés, ezek a korrekciók ma már nagy pontossággal ismertek, az anomális mágneses momentumok pl. vagy tíz jegyre egyeznek a standard modell jóslataival.
Szóval semmi új nincs benne. Csak annyi, hogy mivel felírja a gravitációs tér egyenleteit, ezzel megadja az eszközt, hogy matematikailag prevízen ki lehet mutatni ezek hibás voltát. Elköveti azt a hibát, amit a legtöbb crackpot nem. Ők általában nem adnak meg egyenleteket, így elkerülik azt a lehetőséget, hogy expliciten, kétséget kizáróan demonstrálni lehessen az elméletük hibás voltát, helyette csak rizsálnak. Kivétel ez alól (iszugyi mellett) Korom, akinek a cáfolata már sikeresen lezajlott, és minden elismerésem mmormotának, valamint NevemTevének ezért az alapos munkáért, valamint gratulálok Győzőcskének, aki (tényleg!) meglepő nyitottságról tanúságot téve a fejlődés útjára lépett, és jó eséllyel kikerülte a crackpot csapdát.
Nekem is kedvenc fejtörésem, hogy a relativitáselméleten kívül (amelyet egyébként helytállónak tartok) milyen modellek lehetségesek a makroanyagra. Ezeknek a modelleknek van egy közös jellemzője : kiválaszt egy kitüntetett inerciarendszert, és ezt referenciarendszerként használja. El lehet kerülni ilymódon az abszolút sebesség bevezetését, ugyanakkor egyetlen álló koordinátarendszerben tárgyalható a mozgás. Természetesen ennek is ugyanaz a korláta van mint a relativitáselméletnek; csak lokálisan lehet vizsgálni a mozgást, mert nem létezik(?) globális inerciarendszer. Úgy látom dacára annak, hogy párhuzamos, de egyenértékű elméletek ezek, és emiatt feleslegesnek tűnnek, mégis lehetnek előnyei. Ha más nem, jobban megértjük a relativitáselméletet :-)
Egyébként a kémia referenciarendszereket használ ott, ahol csak relatív különbségeket lehet kimérni. Pl. elektródpotenciált önmagában lehetetlenség kimérni. Elképzelni is szörnyű milyen lenne az elektrokémia, ha nem vezették volna be vonatkoztatási referenciának a hidrogén-elektródot.
Most úgy látom, a fizikának is jót tenne bevezetni referenciát valamely inerciarendszert kiválasztva. A nehézségek egyébként ugyanazok itt is, mint amikor az ált. rel.-ben az égi mechanikát pontosítgatják az inerciarendszerek között.
Minden kiindulási feltételezés jó indok, és a lehetséges utakon végig kell járni. Nem a kiindulási és a végcéljaiddal van bajom, hiszen azokkal - úgy érzem - maradéktalanul egyetértek. Arra lennnék kíváncsi, hogy mire jutottál a bizonyításban.
Egyébként jelzem, hogy ha ilyen sok időt töltesz a chat-eléssel, kevés időd lesz a könyvre, annak befejezésére és korrektúrájára. Csak azért mondom, mert mielőbb szeretném elolvasni.
Teljesen igazad van abban, hogy ha relativitáselméletről beszélünk általában, akkor abba a gravitáció relativisztikus elméletei is hozzátartoznak. Ha már itt tartunk, akkor ezen a területen sem kizárólag Einstein relativista szemléletű ÁR modellje van a piacon, hanem sok egyéb relativisztikus modell is létezik.
Az elektromágnesség relativitáselméletének területén is számos relativitáselmélet létezik ezek közül c sak egy van, amelyik relativista szemléletű (az SR), a többi kitüntetett koordinátarendszert alkalmaz.
Igazad van, hogy a Doppler-effektusnak van egy SR szerinti relativbista ér telmezése is, és még számos más megközelítés is van, így pl. a ballisztikus, vagy a Voigt-féle. Ezeket sem tárgyaltuk, mert nem lehet egyszerre mindenrő beszélni, legfeljebb értelmetlen és érthetetlen kakofóniában.
Még most is a MM-kísérlet null effektusát vesézzük ki, csak most már egy kicsit tovább léptünk, és jelenleg a MM-kísérlet a Ritz-modelben témakör van napirenden. Ennek során jött elő a fényterjedés forrásfüggetlensége és a csillagászati megfigyelések altéma.
Nem szeretnék a saját szemléletemről beszélni, mert ez nem lenne érthető más számára, ehhez ki kellene tárgyalni az alapokat. Elszóltam magam egyszer, ezért kénytelen voltam a Galilei-elvről egy kicsit furcsának tűnő nézőpontból beszélni. Igyekszem majd a mindenki által érthető szemlélettel írni.
Szeretek sakkozni, és a fizika hasonlít egy kicsit a sakkhoz. Ott sincs egyetlen célravezető megoldás, sok megnyitás között választhatok. Ámde a rossz megoldások kiesnek a rostán, és tulajdonképp a sakkozók tudják csak kitaposni a célravezető utakat.
Szerintem is teljesen igazad van. Az E=mc2 és a E=hmü, valamint az energia primer, anyagtól független kvantálása olyan fikciók, amelyek abszurdak és nem bizonyíthatóak. Egyre kiváncsibb vagyok a könyvedre.
Mindenki véleményére szükség van, különben nem áll össze a kép. Mindeki más nézőpontból látja a dolgokat, és mindkinek abból a nézőpontból igaza van. Miért hazudna valaki önmagának, aki meg akarja érteni a világot? Az más tészta, hogy hiányos lehet valakinek az ismeretanyaga.
A baj az, hogy lehet hogy csak én fogom érteni, mert nállam van az összes ász. De majd próbálkozom megértetni. :)
A ciprián fizikának is igaza van, de erről majd egyszer.
Biztosan ugyanaz a foton verődik vissza, mint amelyik beesik? Van ennek megválaszolására valamilyen támpont is? Komolyan kérdezem, mert nem tudom erre a választ.
Sajnos itt is kevés a kutatóvénájú ember. Miről lehet felismerni ezt? Keresi az új esetleg meglepő tényeket, ebben az irányban akar ismereteket szerezni. Itt is a legtöbben nem az újra, hanem hibára koncentrálnak, lényegében csak a hiba érdekli őket, és ezzel ki is elégülnek. Elnézést az általánosításért, azért teszem, mert nem akarok személyeskedni. És főleg nem Neked szól. Most is hálás vagyok a 4D-s mozgó kockádra, amit régebben feltettél a netre, nagyon tanulságos volt.
Mi a foton? Kroó Norbert mondta egyszer: a fény részecske vagy hullámtermészetű? Lehet, hogy rosszul tesszük fel a kérdést?
"A gyorsuló e-töltés folytonosan e.m.-hullámot sugároz ki, a lassuló folytonosan energiát vesz fel a mezöböl, de FOTONOK NEM JÁTSZANAK SEMMI SZEREPET."
Ez azért egy kicsit furcsa számomra. Ha egy töltés gyorsul (és ezt mezőben teszi), akkor energiát kellene felvegyen, nem, hiszen nagyobb lesz a mozgási energiája. Vagy akkor azt honnan veszi? Plussz még ki is tud sugározni belőle?
Kedves Muallim! A kérdéseid az 'elfogadott' fizika ismeretében jogosak. De nekem még alapvetöbb fogalmakkal problémáim vannak. Tudok az eikonál elvvel, a nem-konzervativ mezökkel és a nyilt rendszerekkel a fénykisugárzásnál, a fény kölcsönhatásánál az anyaggal. Ezekre sorra megtaláltam az egyértelmü értelmes válaszokat. És Te? --- Utánuk foglakozhatunk komolyabban a Compton szórással, amire különben Schrödinger már régen megtalálta a klassikus e-dinamikán belül a választ. De kérlek, ha ezt nem fogadod el akkor mutasd ki, hogy az leheteten volt. ---- A fényelektromos jelenségre is meg van a válasz a klasszikus e-dinamikán belül. És itt vigyázni kell a kisérletek értelmezésével is. Csak a kiváltott elektronoknak a maximális energiájára érvényes az Ek = hv - A. Az 'energia-gyüjtés' kép is megtámadható. Tudvavevöleg az elektron más kb 10^^-8 s alatt már ki is sugározza a gerjesztésböl eredö energiáját. Vigyázni kell itt is az okolással.---- Ezeket összevetve komoly kételyeim vannak az energiakvantumokkal. E mellett megtaláltam azt a mateatikai formalizmust, ami nekem igazat da.
Nincs foton és mégis szinte csak az van.Nincs a hagyományos elképzelésünk szerint, mint térben terjedő hullám.
Ha valaki ott volt az origón amikor a Maxwell-buborékos topik ment, az emlékszik rá, hogy jót nevettem a szétszakadt fotonon, hogy az egész spinből hogy lesz két fél. Meg hogy a két részecske ugyanannak az eseményhorizontnak a két oldala.
Na ezek mind igaznak látszanak, ha nem is ilyen formában.
A foton bezáródott a részecskékbe, de nagyon máshogy...
Sejtem hogy mi a foton, az elektron és a mezon. A barionok még csak sejtés szintűek. Muallim is sokat segített, valamilyen szinten igaza van az idővel kapcsoladtban.
Az egész hasonlít egy hologram-univerzumra, meg a LQG-re, de a többit majd később, máshol. Addig lehet tovább találgatni, még hiányoznak ötletek. ;)
Persze lehet, hogy megint csak egy crackpot elmélet. :)
