"Ha egy rudat végtelen lassan v sebességre felgyorsítunk, akkor a kvantummechanika adiabata-tétele szerint az állapotát meghatározó kvantumszámok nem változnak benne."
Ezzel csak az a baj, hogy a körmozgás nem adiabatikus, hanem tényleges, folyamatos, véges gyorsulással jár a korong minden kis darabkájára nézve.
Lesznek köztük mechanikai feszültségek, hiszen az ezekből származó erők eredője biztosítja a körpályán mardást. Ebbe dől bele a gondolatmeneted.
Egy csomó tanmesét is gyártottam hozzá, hogy lépésről lépésre mutassam meg a dolgot.
Csak nem olvastad el, mert nyilván valami ilyet gondolsz: ezek ostoba mechanikus ködösítések, mert nem érti a szerencsétlen, hogy a relativisztikus kontrakció nem mechanikus összehúzódás... :-)))
Úgy gondolom az előző hozzászólásommal egyet lehet érteni, ezért tovább megyek. A lényegeges kérdés ott van, hogy különbséget kell-e tenni a nyílt vagy kötött végű rudak között, ha a Lorentz-kontrakciót vizsgáljuk.
Azt mondom én is, hogy ne menjünk be a kvantumfizikába, mert a relativitáselméletnek itt korlátai vannak, és emiatt az innen hozott defíniciókban sem tudnánk dülőre jutni. Azt hiszem viszont, hogy a kvantummechanikának egy tételét átvehetjük, de ennél ne menjünk mélyebbre. Ez a következő:
"Ha egy rudat végtelen lassan v sebességre felgyorsítunk, akkor a kvantummechanika adiabata-tétele szerint az állapotát meghatározó kvantumszámok nem változnak benne."
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem ébrednek mechanikai feszültségek benne. Megfordítom: ha mechanikai feszültségek is ébrednek a testben, akkor azon más hatás is történt a Lorentz-kontrakción kívül.
ahol X1 és X2 világpontokat jelen egy (abszolút) Minkowski térben. Egyidejüségröl, szilárd testekröl (rudakról), inerciarendszerekröl szó sincs az e-dinamikában. A fénykisugárzás meg egy folytonos folyamat. E=hv-s korpuszkuláris fotonok nem léteznek.
2) Einstein E = mc^2 relációja nem állja meg a helyét. A legjobb esetben ez a reláció csak a négy stabil elemi részecskére (e,p,P,E) érvényes, de nem derití fel mi is az a 'tömeg'. Nem vet fényt a stabil elemi részecskék kvantált elemi gravitációs töltéseire sem.
3) Einstein ált.rel.-je sem érvényes mert Galilei UFF feltevése nem érvényes. A stabil összetett részecskéknél (ezekböl áll minden test) a nyugvó tetetetlen tömeg egyenlö a súlyos tömeg és az E(kötés)/c^2 különbségével, és az E(kötés) függ az összetételtöl. A súlyos tömeg állandó és csak a tehetetlen tömeg változik. A testeknél a nyugvó tehetetelen tömeg mindig kisebb mint a súlyos tömeg és a különbségük függ az összetételtöl.
A gravitációt a négy stabil részecske elemi gravitációs töltései okozzák, ebböl vezethetö le a g-dinamika, mert ezek is Maxwell töltések. Ez ugyan olyan mezöhöz vezet mint az e-dinamikában ismert mezö. Megjegyzem még, hogy mind a két fundamentális mezö nem-konzervativ, a mezök egymást nem befolyásolják és más kölcsönhatás nem is létezik, mint ebböl a két mezöböl levezetett kölcsönhatás.
A mikroszkópikus resonanciákat (az atomok fény kibocsátását és az instabil részecskéket) egyedül a kétféle kvantált töltések okozzák. -> A mezö forrásai vannak csak kvantálva.
Minden részecskerendszer a négy fajta stabil részecskéböl (e,p,P,E) van felépítve. A fizika könyveket újra kell írni.
Annyira idétlenül azért senki se gondolta, hogy annira merev hogy a Lorentz se érvényes rá... :-)
Olyan "merev test " fogalmat kellet alkotni, amelyet a Lorentz transzformálva nem lép fel önellentmondás. Ezt csinálta meg Born.
De a Born féle merev korongot specrelben nem lehet felpörgetni, önellentmondásra vezet.
Bocs, de határozottan az az érzésem, hogy még nem egészen érted a dolgot.
Teszek még egy kísérletet.
Nézzünk egy nagyon nagy korongot. A korong növelésével elérhető, hogy nagy kerületi sebesség mellett tetszőlegesen kis radiális gyorsulás és tetszőlegesen kis szügsebesség legyen a korong peremén.
Emiatt azt várom, hogy a korong pereme, bármiből is van, nagyon hasonlóan viselkedjen, mint egy érintőleges pályán éppen azonos sebességgel mellette haladó anyag.
Tegyük fel, méterrudakból raktuk ki a korong szélét.
Tegyük fel, minden korongos méterrúd mellett repül egy egyenes pályán haladó másik méterrúd.
Az álló rendszerben pillanatfelvételt készítünk. (millió megfigyelő előre egyeztetett lokális megfigyelésének összegzését nevezem pillanatfelvételnek)
Mi lehet ezen a pillanatfelvételen?
Az egyenes pályán levő méterrudak rövidek a képen. Sima specrel.
Milyenek lesznek a korongon levők?
Nincs sok lehetőség.
1. Nem rövidek - akkor valami miatt jelentősen mások, mint a mellettük levő egyenes pályás méterrúd. Mi lehet ennek az oka?
1a, Esetleg a korongon méterrúdnak lenni nagyon más, mint egyenes pályán. Ha jól veszem ki, ilyesmit gondolsz te. Viszont nagyon kellemetlen kérdés, hogy a ntetszőlegesen kicsire vehető gyorsulás, a tetszőlegesen kicsire vehető mozgás valahogy döntő különbséget tudna okozni?!!! Mi van, ha az egyenes pályás rudat egy egész kicsit megforgatjuk és gyorsulásnak tesszük ki? Teljesen furcsa lenne, hogy hirtelen ettől mittudomén dupla méretre változzon.
1b, Rövidnek kellene lennie, hasonlónak a mellette repülő rúdhoz. Ha mégse rövid, annak csak mechanoikus kényszer lehet az oka. Ezt mondom én.
De ez csak úgy érthető meg, ha el tudjuk különíteni a mechanikai deformációtól. Ebben az értelemben beszélünk merev testről.ről van szó, vagyis a spec.rel-ről.
Szerintem azt nem fogod, hogy ha definiálsz bizonyos kényszerfeltételeket (pl. merev test), akkor leszűkül azon tipusú mozgások tere, amiket a test el tud végezni.
Eddig semmi specrel. Például a klasszikus merev test (kényszerfeltétel: minden pontja mindig állandó távolságra van) nem tud olyan mozgást végezni, hogy az eleje jön, a vége pedig megy...
Spec.rel.ben nézzük, milyen lehetőségeink vannak:
1. a klasszikus merev test nem túl természetes fogalom. Nem invariáns, és kell hozzá egy csomó robot, vagyis a távolságokat mesterségesen kell a nyugalmi rendszerünkhöz hangolni. Ez tud gyorsulni, forogni, csak éppen a távolságoknak semmi közük a Lorenz-trafóhoz, bármelyik pillanatnyi lokálisan felvett "érintő" inerciarendszerben a távolságok többek lesznek, mint a nyugalmi rendszerben*.
2. A Born-merev test fasza invariáns dolog, csak kényszerei olyanok, hogy nem tud forogni, ez a hivatkozásban be van látva.
3. A merevküllös** kerék, ill. a fix gyűrűben mozgó tömegpontok láncolata. Ezzel ugyanaz lesz, mint 1) esetében, mert a sugár állandósága biztosítva van.
4. A merev gyűrűkből álló kerék: Itt a gyűrűk sugara fog leszűkülni, hiszen az egyes darabok az álló rendszerből nézve összemennek.
5....
Szóval Hraskó arra gondolhat, hogy merev testeknél pont a kényszerek miatt nem alkalmazható a Lorenz trafó a két pont közti távolságra. Erre hozott egy példát, amelyben klasszikus merev testet definiált.
Szólj, ha hibát találsz a gondolatmenetemben.
--
* Itt tehát valóban igaz, hogy a Lorenz trf. elkülönül a mechanikus deformációtól, csak semmi relevanciája, mivel a mech. deformációt mindig úgy határozom meg, hogy kijöjjön a nyugalmi rendszerben merev korong. Tehát ez a "nyers erő" módszer. Eldöntöm, milyen legyen a test (köralakú), és nem érdekel, hogy a pontok pillanatnyi sajátrendszereiben merre mozognak a szomszéd pontok*. Szerintem te még azt nem láttad be, hogy felvehető pillanatnyi saját-inerciarendszer, és ebben a szomszéd pontok valóban mozognak, vagyis az a merev test mechanikailag nyúlik. De ez triviális matek, csak hagyd az elmédet, hogy elképzelje.
Összetett fogalom, mit nevezünk merev testnek. Ha arról az oldalról nézzük, hogy létezik relativisztikus dilatáció, akkor azt kellene mondani, hogy nincs merev test. Ez azonban ex katedra lenne, mert ennél árnyaltabb a kérdés. Meg kell tudnunk különböztetni a mechanikai dilatációt a relativisztikustól. Einstein érdeme, hogy lemeztelenítette ezt, és a Lorentz-kontrakciót általánosítani tudta. Ehhez viszont ki kellett jelentenie, hogy mechanikai értelemben abszolút merev a test.
A Lorentz-kontrakciót Lorentz eredetileg álló rendszerben írta le, és a rúd összehúzódását valóságos összehúzódásnak tekintette olymódon, hogy a rúdtól távol eső pont távolsága állandó marad, ha az a pont a rúddal együtt mozog. Vagyis álló koordinátarendszerben csak az anyag kontrahálódik az üres távolság hossza állandó marad.
Einstein ezt a következőképp általánosította: ha áttérünk a mozgó inerciarendszerre, és onnan nézzük a rúdtól távoleső pontot, akkor a távolság tágulása nagyobb lesz, mint a rúdé (Lorentz-kontrahált). A számszerű eredmény ugyanaz, de a szemlélet merőben más. De ez csak úgy érthető meg, ha el tudjuk különíteni a mechanikai deformációtól. Ebben az értelemben beszélünk merev testről.
mármint, hogy ha a lányok messzebb is láttak volna, éppen azt látták volna, hogy a velük szembeni lányok ellenben rövidebbek a fiúknál. Így tehát nem olyan túl nagy a kerületük, de hogy mekkora, azt persze nem tudom hirtelen.
Viszont.
Ha a kiválasztott lány hirtelen úgy gondolja, hogy ő nem is az érintőn mozgó inerciarendszer része, hanem a forgó köré (azaz hozzá képest minden lány áll), attól még ugyanazt kell lássa.
Na ez azért izgalmas kérdés nekem, mert eddig úgy képzeltem, hogy ha valamihez képest állok, akkor az mindig úgyanolyan a számomra. De ezek szerint ez nincs így.
Az is kezd világosodni, hogy a forgó megfigyelő legalábbis problémás, akinek a rendszere tehát hiába forog minden pontban ugyanazzal a szögsebességgel.
A relativitáselmélet azt mondja, hogy ha a hengert szemből nézzük, akkor kör, ha pedig oldalról, akkor négyszögletes. Nem pedig azt, hogy ha Anita nézi, akkor kör, ha Béla nézi, akkor négyszögletes.
Gondolkozz el a különbségen, aztán szólj, ha sikerült felfogni.
Na látod ez már jobban tetszik. Nagyonis lehet tudni, hogyha egy kamuvilágban az jön ki, hogy egy méteres rúd hossza attól függ nézi e valaki a Andromédáról, akkor az a valóság leírására egyenesen ROSSZ modell. Ennek ellenére a látszat leírására jó lehet, jónak is látszik az SR erre a célra. De a valóság leírására nem jó, azt számítani kell. A relativitáselmélet körébe tartozó méréseket sem a valóságon végzed hanem a látszó világon, ami a valóságból számunkra látható, s ez többnyire fénysugár. Mire a fény ideér a valóság megváltozott, a dolog arrébb ment, stb
Valamit félreértesz, kedves Astroyan. A SR-t nem arra találták ki és nem csak arra használják (sikerrel), hogy megjósoljuk/megmagyarázzuk, egy távoli objektum képe miként jelenik meg a fotólemezen (vagy a szemtükrünkön, de a fotólemez pontosabb). Továbbá a SR sem mond ellent annak a nyilvánvaló elvárásnak, hogy egy méterrúddal együtt utazó megfigyelő egy méteresnek találja a rudat. A SR-beli hossz- és idődilatáció azonban nagyon is valóságos (közeli objektumok esetében is), ezt kísérletek sokasága igazolja: tudtommal a monitorunkba is bele van ez kalkulálva, márpedig az nincs olyan messze, mint az Androméda - remélem ebben egyetértünk. Persze ugyanazon jelenséget sokféleképpen lehet magyarázni (csak nem mindig van értelme).
Bízd a SR használhatóságát a fizikusokra szerintem. Különben csak olyan leszel, mint az öcsém, amikor megkérte a Tátrai Tibit, hogy tanítsa őt meg gitározni (a nulláról): az öcsém az első leckén elkezdte magyarázni, hogyan lenne jobb fogni a húrokat. Elég vicces volt.
Már hogyafenébe ne. Ha egy megfigyelő gyorsan megy akkor az a földön lévő botot más hosszúságúnak látja. Ha egy másik megfigyelő méggyorsabban megy akkor az ugyanazt a botot mégmás hosszúnak látja.
Ha ebben megegyeznénk akkor nem is lenne semmi hiba, csak a relativisták szerint a valóságban is más lesz a földi bot hossza. Ez a baj.
Kösz a segítőkész hozzászólást, nem találom benne amit ne fogadnék el.
ezért kell ... megtartani azt ami számodra használható
Pontosan ezt teszem/szeretném. A nyomógravitációban a relativitáselmélet is megtalálja a helyét, ahol nem egy látszólagos térgörbület okozza a gravitációt hanem egyfajta DVAG sugárnyomás, tehát fizikai tartalma van az égitestek által "előhívott" gravitációs erőnek. A különbség csak annyi lesz, hogy a fogalmunknincs mekkora térgörbület helyét egy gravitációs sugárnyomás gradiens veszi át, amelynek a hatása éppen kiadja a látszólagos térgörbületet. Csak a magyarázat lesz más, kevésbé mesterkélt, mint a térgörbület, amely semmiféle logikával nem támaszható alá. A térgörbületet be lehet magolni, lehet benne nagyon hinni, de a nyomó gravitáció meg is tudja magyarázni.
Gergo73 (14941) A fizikai modellek mindkamuvilágok... csak a Jóisten tudja, mi van a valóságban.
Na látod ez már jobban tetszik. Nagyonis lehet tudni, hogyha egy kamuvilágban az jön ki, hogy egy méteres rúd hossza attól függ nézi e valaki a Andromédáról, akkor az a valóság leírására egyenesen ROSSZ modell. Ennek ellenére a látszat leírására jó lehet, jónak is látszik az SR erre a célra. De a valóság leírására nem jó, azt számítani kell. A relativitáselmélet körébe tartozó méréseket sem a valóságon végzed hanem a látszó világon, ami a valóságból számunkra látható, s ez többnyire fénysugár. Mire a fény ideér a valóság megváltozott, a dolog arrébb ment, stb
Az SR elég jó ebből a szempontból, jól egyezik a megfigyelésekkel.
A megfigyelésekkel igen, csak a valósággal nem, lásd fentebb.
vrobbe (14942) Mivel a valósággal nem konzisztens, a valóságnak ellentmondó eredményeket ad, ez egymagában elegendő az SRbukásához. Bizonyíték?
A valóságban a méteres rúd hossza nem függhet attól, hogy valaki azt nézegeti vagy sem. Látszólag függhet. A valóságban nem. Ez a bizonyíték.
Látszólag a ház mérete is függ attól, hogy milyen távolról nézed. De a valóságban a ház nem lesz kisebb, vagy talán erre is képesek vagytok, fizikusok ?
Az egész egyszerűen nem relativitáselmélet. Ő csinált egy más elméletet más posztulátumokból. Azt, hogy jó vagy nem jó amit csinált, komoly munka lenne eldönteni.
- Born alkotott egy olyan "merev test" definíciót, ami összefér a specrellel, és hordoz több olyan tulajdonságot, amit intuitíve várnánk egy merev testtől
- a specrel keretében a Born féle merev testet sem lehet megforgatni, önellentmondásra vezet
- altrelben az önellentmondás esetleg kiküszöbölhető a végtelenhez tartó mechanikus feszültség térgörbületet okozó hatásával, konkrét megoldást nem közöl, komoly matematikai nehézségek miatt
Továbbra is fenntartom természetesen összes korábbi állításomat a koronggal kapcsolatban... :-)
Az általam vázolt mechanikus kényszereknek kitett valós anyagból készült test pont azt és úgy csinálja, ahogy leírtam.
A cikkben említett altreles rész egy érdekes játék: megoldható-e valami módon egyáltalán a Born-rigid korong forgatása. Esetleg igen, végtelenhez tartó mechanikus feszültségekkel. Értem az ötletet, jópofa. Nem biztos hogy megy, és piszkos nehéz nekimenni a problémának.
(Ez értelemszerűen nem modellje normál anyagból készült bármiféle elrendezésnek...)
Még annyit hozzáteszek, hogy a 391. oldalon a 4. pontban jegyzi meg könyvében Hraskó, hogy helytelen lenne tangenciálisan kirakni a kört, helyette húrokkal szükséges belülről közelíteni. Itt van a hiba mmormota gondolkodásában. Elismerem, hogy nehéz erre rájönni, ebből az a tanulság, hogy nem szabad csípőből tüzelni.
"ideálisan merev korongnál radiális irányú deformáció nem lép fel".......
"Tangenciális irányban(a kerület mentén) azonban bekövetkezhet, amelyet abból vehetünk észre, hogy a korongon megjelölt pontok nem illeszkednek a talajba rajzolt pontokhoz. Ez azonban nyilván lehetetlen, ha a kontrakció őrzi a tengelyszimmetriát, amit aligha vonhatunk kétségbe."
Pontos matematikai bizonyítást is levezet, amelynek következő az elve:
1. Ha kívül rakjuk körbe tangenciális n szakaszokkal, és n tart a végtelenbe, akkor téves következtetésre jutva a kontrakció a merev rudakéval azonos lenne.
2. Helyes eredményre úgy jutunk, ha húrokból rakjuk össze szintén n végtelenbe tartó húrokkal. Ha így rakjuk össze a kört, akkor a kontrakció mértéke nulla lesz.
A levezetést arra alapozza, hogy a feltételezett kontrakció egyszerre történik x és y irányban, emiatt a polárszögek kontrakcióját kell vizsgálni, és bevezeti erre a dØ'/dØ differenciálhányadost. Ennek segítségével megállapítja, hogy
"..a forgás nem vezet Lorentz-kontrakcióra" (78. oldal alján)
Kis kiegészítés: (A fiúkéval ellentétes tapasztalat valószínüleg az egyidejűségekkel oldható fel, legalábbis egyenes vonalú mozgás esetén ez tul-képp a vonat-alagút paradoxon. )
Illetve a kijelölt lányhoz képest a messzebbiek mozognak, mert a mozgás közel sem egyenes vonalú. A túloldaliak keze pl. borzasztó rövid lesz. Ezzel asszem segítséget adtunk egy másik feladathoz is ;)
Ebben nem különbözik a specrel a newtoni fizikától:
Olyan testben, amely inerciális mozgást végez magára hagyva, nincs feszültség, olyanban, ameit pörgetnek, van.
A különbség ott van, hogy a feszültség együtt jár-e deformációval. Newtonnál el lehet képzelni olyan testet, ahol minden inerciarendszerre igaz, hogy a test minden pontja közt állandó a távolság. Ezt hívják merev testnek.
Spec.rel.-ben ilyen nincsen. Ha egy inerciarendszerben igaz, a másikban nem lesz az. Ez egyszerűen a Lorenz-trafóból jön, amit végrehajtasz a téren, és megnézed, hogy hova került a két kijelölt pont*. Hullamindegy, hogy a kijelölt pontok korongon, pálcikán vagy csipketerítőn vannak. Ezért kérdezgetem én állandóan, hogy mit értesz (vagy Hraskó mit ért**) "abszolút merev test " alatt.
--- * pont alatt természetesen a világvonal és adott idősík metszete által kijelölt eseményt értem.
** (15024)-ből nekem az a szörnyű gyanúm, hogy pont valami olyasmit szeretne mondani Hraskó, hogy nem ész nélkül kell használni a Lorenz-trafót, hisz mechanikai kényszerek is lehetnek, vagyis pontosan azt, amit mmormota mondott ("nyers erőszak"). Tehát az abszolút merev test a nyugalmi rendszerben értendő, és minden tömegpont robotvezérelt űrhajókkal van távoltartva a szomszédjaitól :) .
Na, példák tömkelegét vitatjátok, én is mondok egyet.
Tánciskola. 100 fiú áll körbe, kifelé néznek, oldalra kitartott kezük összeér.
Minden fiúval szemben egy-egy lány, körben állnak, befelé néznek, oldalra kitartott kezük összeér. Ez a mérőruda mindenkinek.
A lányok elkezdenek szaladni oldalazó léptekkel körbe-körbe.
mmormota 1. kényszerfeltétele: a lányok mindig a fiúk alkotta körön kívül mennek: a sugár állandó.
Mindenki csak egy-két szomszédjányi távol lát el.
Azt mondom:
1. a fúk rendszerében
a fiúk úgy látják, a lányok keze megrövidült.
1.1.: Legalább az egyik lánynak el kell engednie az előtt levő kezét. Lehet, hogy több lány is esik két fiú közé. A lányok köre nem érik körbe a fiúkét, lesz több fiú is, aki előtt nem lesz lány egy valamely pillanatban.
Ez az, amire mmormota azt mondja, hogy összeugrik az árokba helyezett drót.
1.2.: Ha minden lány elengedi a mellette levő kezét, el tudnak úgy oszlani, hogy (a fiúk rendszerében nézve) lesz olyan pillanat, hogy ismét minden fiú előtt éppen elhalad egy lány.
Ez mmormota 2. feltétele.
Mindkét verziót elhiszem, hiszen a fiúk inerciarendszerben állnak, hihetek nekik.
Mi a helyzet a lányokkal. Egy-két szomszédra vonatkoztatva, egykét találkozás időtartamára ők is inerciarendszerben vannak. Ez alatt mondható:
Egy valamely lány szemével nézve a fiúk keze összement (azé a néhányé, akit lát)
2.1.: a lányok nem engedik el egymás kezét (csak egy helyen, ahogy az előbb, mert muszály):
Azt gondolhatják, többször is körbeérhetik a fiúkat, akár több lány is lehet egy helyen. (megnőtt a kerületük, a fiúkéhoz képest)
(A fiúkéval ellentétes tapasztalat valószínüleg az egyidejűségekkel oldható fel, legalábbis egyenes vonalú mozgás esetén ez tul-képp a vonat-alagút paradoxon. )
2.2.: elengedik egymás kezét: a forgás hatására a lányok elválnak egymástól, Ugye nem elég, hogy a fiúk közelebb kerültek egymáshoz, ők meg még ráadásul el is távolodnak. Nyilván sose lesz, hogy éppen fedésbe kerülnek a fiúkkal, (ellentétben azzal, amit a fiúk tapasztalnak).
Mintha megnőtt volna a körük kerülete, saját mértékegységük szerint.
Itt jön, amit mmormota mond: mit mérek mivel és hogyan.
Van véleményetek, mi szűrhető le ebből, vagy hagyjuk az n+1-edik példát?
Mi történik v1-ről v2 sebességre történő relativisztikus gyorsítás után? Hát bizony a két állapot között nem lehetséges mechanikai feszültség, hiszen a gyorsítás után a rúd K'-ben nyugszik ugyanazokkal a kvantumszámokkal, amelyekkel K-ban rendelkezett. De akkor pontosan ugyanolyannak kell lennie, mint K'-ben azonos recept alapján gyártott rúd, és a K-ból nézve ugyanolyan mértékben lerövidültnek kell látszania.
Az alább felhozott egy fényév sugarú 0,8c kerületisebességű korong esetének utánna számoltam egy kicsit. A kerületen elhelyezkedő megfigyelőre nem is hatnak túlságosan extrém körülmények. A centripetális gyorsulás mindössze 6 m/s2, ami egészen elviselhető érték, ha egy 1 méteres rudat tart a kezében amely rúd éppen tangenciális irányú, akkor az "álló" rendszerbeli megfigyelő számára gyakorlatilag semmiben sem különbözik attól az esettől, mintha a forgó rendszer ezen szakasza inerciarendszer lenne. A sugár további növelése egyre inkább inerciarendszerhez teszi hasonlóvá a forgó rendszer peremét. Ezért úgy érzem, bátran alkalmazhatóak a kontrakcióra az inerciarendszerekre érvényes meggondolások.
Eléggé meggyőzőnek tűnik tehát az az érv, miszerint, ha az álló rendszerbeli megfigyelő nem tapasztal kontrakciót, annak az az oka, hogy a kerület mechanikailag deformálódott, azaz megnyúlt.
Innen kezdve Hraskó azon megállapítását, miszerint a forgó rendszer peremén lévő megfigyelő szerint a nyugvó rendszerben a kerület mentén elhelyezett méterrúd nem kontrahálódik nem értem. (Azért majd igyekszem gondolkodni rajta, lehet hogy nem jól értettem amit mondani akart.)
Én kifejtettem, hogy gondolom. Meggyőzhető vagyok, de ahhoz érvek kellenek. Hraskót én is hallottam előadni, és jó fejnek tűnt. Az az egyetlen moddat gyanús ugyan, de látni kellene a környezetét.
Szinkron: attól függ, mire akarod használni. Valódi, az inerciarendszerekben elérhető szinkron lehetetlen a korongon.
