Huncutkodsz? Idézzük a butaságod? Nem tagadhatod le, hogy Te írtad le azt a kapitális ökörséget, hogy 43"/évszázad a Merkur perihélium vándorlása. Rákenjük ezt szegény pintre? Ejnye!
Az isotópok tömeghiányából számitottam ki a delta(izotóp)-ot, az elméletem segítségével. A delta(izotóp)-ot minden izotópra ismerem. Felderítettem a 'tömeg' fogalmát.
A 10^-5 nagyságrendű mérés hibája elegendö is volt a 110 m-es ejtökisérletemnél az UFF sértésének a kimutatásához, a bremai ejtötoronyban.
Mindenki felejtse el az E=mc^2 képletet. Ez tényleg helytelen és nem tartalmaz semmilyen "komoly" fizikát.
A neutrínokkal mi történik? Ezeknek fontos szerpük van az Univerzumban:
- A elektronneutrinó 'okozza' a mageröt. - A protonneutríno meg az egyik fajta szupernóva robbanást. - Mind a két féle neutrínó (meg a hozzájukhoz hasonló elektromosan semleges és 'tömegnélküli' részecskerendszerek) adják ki a 'sötét tömeget'.
Neked is Boldog Új Évet kivánok. Én teljesen békés vagyok magammal, meg a világgal, a természettel. De az elfogadott modern fizikával nem kötöttem békét, és nem is fogok soha békét kötni!
Ne felejtsd el, hogy a torziós inga mérleg, és a zavaró hatások mindkét oldalra egyformán hatnak, emiatt kiesnek. Másrészt két eltérő anyagnál azt állítod, hogy ezreléknyi effektuskülönbség jelentkezne a mérleg két karja között. Akkor ezt csak ezreléknyi nagyságú zavaró hatás tudná semlegesíteni. Ez ugye képtelenség. Aztán nem furcsa neked, hogy a zavaró hatás mindig akkora lenne, hogy az Eötvös-kísérletekben az Iszugyi-effektust éppen semlegesítené? Úgy látom a jóistent is be kell tenned a fizikus maffiózók közé. :-)
A Merkúr megfigyelt perihéliumvándorlása 576'' per évszázad, ha jól emlékszem a pontos értékre és nem a 43''! Az 576''-et kell megmagyarázni a gravitációból, a témát csak Te egyedül nem értetted meg!
Egy ilyen 'mérési utasítás' a szabadesés megmérése nagy magasságokban, elég már kb. 100 m a Föld felszine fölött. Itt már kitünöen kimutatható az UFF sértése, ezreléknyi nagyságrendben. Ez egy DÖNTÖ kisérlet a kétfajta tömeg különbsége kimutatásához.
A Föld felszinén az e.m.-zavarások befolyásolják a mérést. Ott nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz volt, a súlyos és a tehetelen tömeg különbségét kimutatni. (Eötvös Lóránt féle kisérleti eredmények nem hiteles mérések a kétfajta tömeg egyenlöségére!)
Drága pajtikám, (pedig megfogadtam h ignorállak) >A delta(izotóp) 0.786% is lehet Ez egy 5 értékes jegyű adat, feltételezem, hogy akkor a mérés hibája is 10-5 nagyságrendű. De ezeket honnan veszed? ;-) >A hirhedt E =mc^2 reláció sem érvényes! Helyette a > E(kin.) = m(anyag;g) (1-delta(anyag))/sqrt (1- (v(c)^2) > áll. (A neutrínóknál vigyázni kell erre a kifejezésre, ez náluk nem használható!) a) Az "emc" képletet felejtsd már el, nem tartalmaz "komoly" fizikát, kizárólag tudományos népszerűsítő szinten fordul elő. b) A neutrínókkal akkor mi van? :) Ha már általános érvényű kinyilatkoztatásaid vannak, legalább a saját elméleteden belül ne legyenek már kivételek :-D
Boldog újévet néked is, remélem, megbékélsz a világgal:)
"Az elektronnak és a pozitronnak nálad van egy-egy invariáns g töltése. Mi történik ezzel a g töltéssel az annihilációkor? "
Ezeknek nem EGY, hanem KETTÖ INVARÁNS TÖLTÉSE VAN! A második invariáns töltésük a gravitációs töltés, amik a gravitációs mezöt okozzák.
Az elektron és a pozitron NEM annihilálódnak! Ezek csak egy KÖTÖTT ÁLLAPOTOT képeznek a találkozásukkor, a kötött állapot az elektronneutrínó = (e,p).
A kötött állapot képzésénél nem 2 'foton' bocsátodik ki, hanem csak 2 (néha három?) E.M.-HULLÁMCSOMAG. A hullámcsomagok 2 m(e)c^2-nek megfelelö energiát visznek el az (e,p)-rendszertöl, de az elektron és a pozitron mint részecske MEGMARAD az e-neutrinóban. (Mert a kétfajta elemi töltés invariáns!) A két részecske tehát nem tud átváltozni energiává, ezek csak energiát tudnak leadni a mezöknek.
Ugyan ez történik a proton és az elton találkozásánál, ezek a protonneutrínót =(P,E) képezik.
Az e-neutrínó és a p-neutrinó elektromosan semlegesek és 'tömegnélküliek'. A 'tömegnélküliség' onnan jön, mert a két összetevö részecskének ellenkezö elöjelü gravitációs töltése van! (Létezik tehát taszító gravitáció is az elemi részecskék között. Az egyenlö elöjelü g-töltések vozzák, a különbözö elöjelüek meg taszitják egymást.) A g-töltés arányos a gravitációs tömeggel, az arányosságot a fajlagos g-töltés, g, fejezi ki, az egyetemes gravitációs állandó meg
G(grav.) = g^2/4pi.
Ez az egyetemes gravitációs állandó különbözik a G(Newton)-tól, a G(grav.) kb. 1.5%-kal kisebb mit G(Newton). A G(Newton) CODATA értéke csak egy áltagérték a gravitációs állandó mérésénél felhasznált anyagokra.
A négy (e,p,P,E) részecskénél nem kell megkülönböztetni a nyugvó tehetetlen tömeget, m(elemi részecske,v=0;i), a gravitációs (a súlyos) tömegtöl m(elemi részecske;g), mert ezek elemiek (nincsenek más részecskéböl összetéve) tehát
m(elemi részecske,v=0;i) = m(elemi részecske;g).
De minden más részecskerendszernél különbség van a nyugvó tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg között. A (stabil) izotópoknál
Mivel a delta(izotóp) függ az összetételtöl, a magokban kötött protonok számától, különbség van a szabadesésnél. A delta(izotóp) 0.786% is lehet. A szabadesés FÜGG az összetételtöl. Galilei/Newton/Einstein feltevései, az m(i) =m(g)-röl, nem voltak helytálló feltevések! Einstein áltrel-je is egy nem helytálló modell.
Az instabil részecskerendszereknél, mint az instabil neutron a töltött müon és pion, stb., 'tömegtöbblet' van, nem 'tömeghiány'. Ezeknek a nyugvó tehetetlen tömege nagyobb mint a súlyos tömege.
A neutínoknál meg a teljes tömegnek megfelelö energia kisugárzódik
Ezek 'tömegnélkülieknek' tünnek. A 'tömeg' fogalmát teljesen tisztáztam, elöször a fizikában.
Nem csak Einstein áltrelje volt rossz modell, hanem a specrel is. A "Prinzip der Realtivität" nem volt egy érvényes feltevés. Egy abszolút Minkowski tér létezés helyettesíti ezt, ahol egy invariáns távolság van a c segítségével definiálva és ahol a tér-idö mind a négy komponense (x,y,z,t) egymástól független. Csak ezt használja az e-dinamika és az általam ujonnan megfogalmazott g-dinamika. Én nem csak kritizáltamm Einstein elméleteit, hanem megmutattam mi a helytálló elmélet.
A relativitáselmélet, mind a modern fizika egyik pillére, felmondta a szolgálatot. A hirhedt E =mc^2 reláció sem érvényes! Helyette a
áll. (A neutrínóknál vigyázni kell erre a kifejezésre, ez náluk nem használható!) És a másik pillér, a kvantenmechanika, sem helytálló. Ezt is ki kell hajítani a fizikából. A kvantumféle jelenségek kizárólag a kvantált töltésekböl levezethetöek. A természetben sem az energia, sem az e.m.-mezö nincs kvantálva. (Persze a g-mezö sincs kvantálva, nem is kell a gravitonok után tovább kutatni.) Csak a mezök forrásai vannak kvantálva, az elemi töltésekkel.
Összefoglalom: Az Egyesített Mezöelmélet egy abszolút Minkowski tért használ, amiben a négy elemirészecske kétfajta invariáns Maxwell töltése a két féle fundamentális nem-konzervatív mezöt okozza. Csak a négy elemi részecske (e,p,P,E) létezik, ezeknek csak kétféle elemi töltése van (nincs spinjük, meg nincs más belsö kvantumszámuk) és ezek az e.m.-mezöt és a g-mezöt okozzák. Más kölcsönhatásra nincs szükség. (A modern fizikába bevezetett mikroszkópikus kölcsönhatások, a gyenge és az erös-kölcsönhatás, nem létezik.) A Hamilton elvet is megfogalmaztam, amiböl a töltések kvantálása miatt, Lagrange multiplikátorok keletkeznek. A Planck állandó egy ilyen L.m. A töltések folyamotossági egyenlete az egyetlen kényszerfeltétel az általam megfogalmazott új variációs elvnél. Ezt az elvet a fizika még nem vette észre, nem is használta eddig. Az Egyesített Mezöelmélet egy sokkal egyszerübb (kevesebb hipotézisekre alapul, csak a g-töltések létezéset használja, mint egy új hipotézist), de egy általánosabb modell, mint az 'elfogadott' Stanadrd Modell + áltrel.
Ezzel a bemondással akár lezárhatom a hozzászólásaimat itt ebben a topicban. Ezek a megjegyzéseimet az Einstein jubilemum évhez: Einsteinnek teljes egészében nem volt igaza. A testek összetételétöl függö szabadesés kimutatása volt a kisérleti bizonyítás. A fizikát teljesen új alapokra helyeztem.
Meg köszönöm a türelmeteket (már akinek), akik végig rágták magukat a hozzászólásaimon, és Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és BUÉK-ot kivánok mindenkinek.
Úgy látom, hogy a relativitáselmélet értelmezésénél általában nagyobb gondot okoz a megfigyelő és az inerciarendszer szétválasztása.
Többnyire ugyanis úgy tárgyalják relativitáselméletet, hogy a megfigyelő együtt mozog az inerciarendszerrel. Valahogy kiiktatódott a fejekből emiatt, hogy álló rendszerből nézve is létezhet mozgó tárgy. Ekkor a kontrakciót Lorentz-Fitzgerald kontrakciónak tekinthetjük Lorentz eredeti elképzelésének megfelelően, vagyis csak a tárgyban történik kontrakció, miközben az üres távolságok változatlanok maradnak.
Akkor térünk át a spec. rel. szemléletre, amikor mozgó inerciarendszerből nézzük az álló tárgyat. Ekkor azt mondjuk, hogy az álló tárgy tágul, de tágul az üres távolság is, viszont a tárgy tágulásának mértéke kisebb, mint az üres távolság tágulásának mértéke (az üres távolság most a mozgó tárgy teljes elmozdulását jelenti, amihez képest megállapítjuk a sebességet). A kontrakciót tehát ekkor két tágulás különbsége okozza. (Lorentz-inverz)
Ezt csak úgy lehet jól megérteni, ha nemcsak a relativitáselméletet tanulmányozzuk, hanem az eredeti Lorentz-elvet is. Nekem így sikerült azt hiszem jól megérteni.
Kedves Iszugyi ! Az elektronnak és a pozitronnak nálad van egy-egy invariáns g töltése. Mi történik ezzel a g töltéssel az annihilációkor ? Nyilván semmi, mert a rendszer összúlya nem változik, sőt azonos kell legyen az össz tehetetlenségükkel.
Akkor a dobozon kívül milyen változást észlelsz az elméleted szerint: Ha még nem történt meg az annihiláció akkor a doboz súlya éa tehetetlensége változatlan marad, amikor megtörtént az annihiláció akkor szerinted mivel a mezőnek nincs súlya, eltünik a gravitációs töltése, és tömege is? Vagy szerinted olyan, hogy 2 foton kibocsátással elektron-pozitron annihiláció nem is létezik?
mi az az egy? az egy a legkisebb természetes szám. de ezt már tényleg nem fogjuk tudni neked elmagyarázni, annyira alap dolog, gyerekek ma már iskola előtt megtanulják. nem csoda, ha a 43 az messze meghaladja a képességeidet, ha már az egyet se érted.
Na itt két dolog keveredik: modelltől és megfigyelőtől való függés.
A modell a valóság egy leírása, tömörítése. A valósághoz mérési utasítások kötik, ami alapján egy modell empirikus állításokat tud tenni. A modell önmagában sem ilyen, sem olyan. Amúgy természetes, hogy minden modell (triviálisan) empirikusan aluldeterminált, de konvenciókat is tartalmaz bőven. Nem is ezeket kell önmagában nézni, hanem a mérési utasítással együtt.
A megfigyelőtől való függést meg sokféleképpen lehet érteni, attól függően, hogy a jelent-e pl. vonatkoztatási rendszert a megfigyelő stb.
A megfigyelő független dolgokat (skalárok) szokás a valóság elemeinek tartani. Pl. a sebesség nagysága skalár, az iránya nem. (vagyis nincs „önmagában”) (Természetesen az irány vetületei már skalárok)
(Az persze egy fontos kérdés, hogy mik a skalár mennyiségek.)
A newtoni modellben is egy csomó megfigyelőfüggő reláció és mennyiség van (pl. sebesség, egyhelyűség, egy pont bármelyik koordinátája, a testek súlya), az elektrodinamikában szintúgy. A relativitáselmélet attól nem rossz, hogy mást tart megfigyelőfüggőnek (pl. események térbeli távolsága vagy a köztük eltelt idő). Főleg ha a nekik megfelelő mért valóságos mennyiségek úgy viselkednek (legalábbis jó közelítéssel), ahogy leírja.
Az nem probléma, hogy a valóságot nem ismerjük tökéletesen, közelítjük, tanuljuk és kutatjuk. A lényeg az, hogy valóság csak egy van, s az a megfigyelőktől független.
A modellektől már csak azért sem függhet a valóság, mert a modelleket fizikusok találják ki. Ez a viszony azt predesztinálná, hogy a fizikusok előtt nem létezhetett valóság, ami azért elég groteszk. Grotexksz.
A valóság leírása lehet modellfüggő és megfigyelőfüggő, pl relativitáselmélet, legfeljebb rossz a leírás, csak maga a valóság nem lehet megfigyelőfüggő, sem semmilyen modellfüggő. Mert a valóság már akkor is megvolt amikor még élet sem volt a Földön, nemhogy modell. Ezt a két dolgot nem kéne keverni. Szia.
A részecskéknek van súlyos és tehetetlen tömege és ez a kettö nem egyezik meg egymással! A részecskék a súlyos tömege megmarad, csak a tehetetlen tömege változik meg!
"Ezt úgy érted hajlandó vagy abba belemenni, hogy valóság csak egy van és így nem lehet modellfüggő ? Ami szerintem természetes, a valóság nem lehet modellfüggő."
A 'valóság' az egy van, de mi az az 'egy'?
A fizikai leírása a 'valóságnak`mindig modellfüggö, mi csak modellekben tudunk a fizikai tudományban gondolkodni.
A relativitáselméletek is csak modellek és a Standard Modell is az. Az enyém meg egy teljesen más modell mint ezek.
Az Egyesített Mezöelméletem sokszor egyszerübb de általánosabb modell mint az áltrel + Standard Modell.
A valóság nem modellfüggő, de a valóságról alkotott kijelentéseink és az azokban foglalt fogalmak igen. Tehát még az olyan egyszerű kijelentések is, minthogy vannak csillagok és bolygók sem igazak az emberi kultúrától (érzékelésünktől és gondolkodásmódunktól) függetlenül.
A megfigyelőfüggő dolgokat nem tartjuk a valóság részének.
Ez nagyon pontatlan és elnagyolt megállapítás. A hengeres példával élve az nagyon is valóságos, hogy a hengernek van kör alakú és négyszögletes kétdimenziós vetülete is, ráadásul ezt a tényt minden megfigyelőtől függetlenül megállapíthatjuk. Hasonlóan a relativitáselmélet megállapítja, hogy látszólag különböző dolgok (térbeli és időbeli távolság pl.) ugyanannak a dolognak különböző vetületei (persze ez a kijelentés nem modellfüggetlen, vö. az előző bekezdéssel).
Általában ez az elfogadott. A megfigyelőfüggő dolgokat nem tartjuk a valóság részének.
Na végre valaki, kösz notwe
Csak ezzel a definícióval az a baj, hogy a valóság modellfüggő. Felőlem megállapodhatunk ebben, de akkor erről nem szabad megfedkezni.
Ezt úgy érted hajlandó vagy abba belemenni, hogy valóság csak egy van és így nem lehet modellfüggő ? Ami szerintem természetes, a valóság nem lehet modellfüggő.
Valóság már akkor is létezett amikor fizikus még egy sem született a világra.
Mivel nem válaszoltál a legutóbbi kérdésemre, most egy újabbal folytatom :
Téged biztos nem lep meg, hogy a mezőelméleted szerint a mezőnek nemcsak tehetetlen tömege, de súlyos tömege is van és a kettő pontosan equivalens. Miért mondom. Mert ha egy tükörfalú dobozba egy elektront és egy pozitront teszel, akkor az elméleted szerint a tehetetlen tömegük éppen azonos a súlyos tömegükkel. Ez a te elméleted egyik alapállítása. Namármost, ha ezek találkoznak, akkor em sugárzássá alakulnak át és a sugárzás benne marad a tükörfalak között. Így a tükörfalú dobozok súlya ( a benne maradó em. mezővel ) nem változik meg, sőt a tehetetlen tömege sem, hiszen kívülről fogalmad sem lehet, hogy még pozitron+elektron állapotban vannak vagy már em mezővé alakultak.
Ez a jelenség az E=mc2 és a E=hv alapján simán megmagyarázható, azaz hogy az em. fotonoknak a tehetetlen tömege egyenló egy grav. térben a súlyukkal.
káromkodni szabad, tudós uram, csak személyeskedni nem illik. még annyi ideig maradj, hogy bocsánatot kérsz, amiért hülyeségeket beszéltél a merkúr-perihéliumról. utána mehetsz, majd integetünk.
ja és még azt is, hogy meddig terjed a g töltés tere? lehetőleg valami szám+mértékegység formában kéne megadni.
