"De vissza a két tudományos problémához. Az első, hogy ha szigorú bizonyítékok nélkül fogadunk meredek állításokat, az végső soron vissza fog ütni a tudományra. Hiszen azért messze nem ez lenne az első állítás, ahol az első megfigyelések alapján felmerült idegen technológia lehetősége. (...)
Ezek a példák átvezetnek a másik problémához: Loeb szerint a kutatók direkt kerülik az ilyen merész kérdéseket, nehogy elveszítsék az állásukat meg a támogatásukat. Csakhogy van Loeben kívül is rengeteg kutató, aki egyáltalán nem fél megvizsgálni meredekebb elméleteket is, beleértve élet és mesterséges intelligencia jelenlétét, és még pénzt és reklámot is kap hozzá.
Az élet kimutatásáért folytatott versenyért a Naprendszerből sem kell kilépnünk, hosszú históriája van annak is, több meredek kijelentéssel. Csak néhány példa: (...)
2020-ben a NASA világraszóló sajtóeseményt csap a Vénusz légkörében felfedezett foszfin bejelentésének, ami, bár szintén nem bizonyíték még életre, erős nyomjelző. Azóta foszfin jelentős részben, talán teljesen elpárolgott a mérésekből.
(...) Ezekhez a szélsőséges esetekhez képest a foszfin körüli párbeszéd példázza kitűnően, hogy hogyan kellene ilyen vitáknak zajlani a tudományban. Egymással szemben kritikus, de nem ellenséges kutatócsoportok addig elemeztek mindenféle rendelkezésre álló adatot, amíg kikristályosodott a végső álláspont: talán van foszfin, talán nincs, de annyi biztos nincs, mint amennyit először kimutattak az adatokból. A pontosabb eldöntéshez pedig paripa kell és fegyver, ami itt pénzt, űrszondát, meg az űrszondára tett, foszfinra érzékeny műszert jelent. Senki karrierje nem roppant bele, mindenki különösebb arcvesztés nélkül tudott kijönni a dologból, és újabb hajtóerő keletkezett a következő Vénusz-misszió elindításához."
az, hogy Loeb mit vizionál az Oumuamua kapcsán földönkívüli életről/civilizációkról, az nem jelenti sem azt, hogy 60 év múlva a mai cikkek is érvényüket vesztik, sem azt, hogy valóban léteznek földönk kívüli civilizációk a naprendszerben.
"Összességében Loeb céljai, a SETI, a más csillagok körüli intelligencia és technológia jeleinek keresésére fordított erőforrások kibővítése, jó céloknak tekinthetők. Úgy általában, az új, úttörő, szokatlan gondolatok bedobása és megvizsgálása szintén jó cél. Az igazi probléma a megvalósításnál jelentkezik. Loeb egyszerre tekinti magát a terület messiásának és áldozatának. Szerénységet és kisebb egókat követel, miközben reggeltől estig interjúkat ad, amikben a saját könyvét reklámozza. A bizonyítékok tiszteletét és a szép hipotézisek kritikusabb kezelését veti a fizikusok szemére, miközben ő maga egy másik civilizáció által elhagyott napvitorlást körít egy apró, halvány pötty köré az égen. Ahogy Ethan Siegel, a Forbes csillagász szakértője is írja:
„Loebnek, ahogy mindannyiunknak, jogában áll a karrierjét és hírnevét bármilyen ügy érdekében feláldozni”.
De a sagani elv, miszerint rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat követelnek, nem véletlenül vált a tudomány standardjává. Egy apró, halvány pötty az űr messzeségében még nem jele idegen civilizációknak. Legjobb esetben is csak egy érdekes lehetőség, egy repülő WOW!-jel, ami önmagában nem elég bizonyítéknak, de hajtóerő ahhoz, hogy tovább keressünk, hátha legközelebb már felkészültebbek leszünk. Csak elég szerénynek kell lennünk ennek felismeréséhez. "
Azok nem gagyik, akiket idézgettem, nagyrészt sf-írók (Zelazny, Asimov, Clarke, Lem, Lewis), ezek képzeletszülte novellák, érted?!? Vagy nem ismered őket? Avi Loeb meg csillagász, asztrofizikus. Ő viszont "új", sőt, friss! Neked mindenki gagyi, aki földön kívüli civilizációkról mer egyáltalán lehetőségeket felvetni? Ennyire nem lehetsz földhözragadt! Nyilván nem erölködöm, hogy egy, a még iskolai történelemkönyveken becsontosodott nézeteket valló embert meggyőzzek, ezt senki nem kívánhatja! Olyan, mintha egy lónak imádkoznék!
Hát ha te folyvást a gagyit hajkurászod, akkor persze ma is találsz belőle eleget. Amelyek nem hogy 3-4-5 év múlva vesztik érvényüket, hanem azonnal. De azért ne feledd jól kihangsúlyozni, hogy a szerzőjük mennyire híres, mennyire professzor, mennyire adjunktus!
Ami viszont egy pillanatig nem lehet kétséges, hogy az Atlantisziak a Vénuszról jöttek!
Az egész lényege, hogy 60 év múlva a mai cikkek is érvényüket vesztik. Csak nem akarod észrevenni.
Nem csak Zigel fogalmazott meg akkoriban hasonlókat. Zigel elég híres űrkutató volt, moszkvai Repülésügyi Intézet adjunktusa, s nem csak ő feltételezett földönk kívüli civilizációkat a naprendszerben. Voltak más orosz, francia, angol vagy amerikai tudósok is, akik hasonló teóriákat fogalmaztak meg. Lásd az egyik legújabbat, Avi Loebet: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157462745&t=9000303
Aha akkor, "a tudomány már rég kinőtt ebből a naiv gyermekkorából"....
Miért nem maradsz az olyan okosságoknál, hogy az egylyukú horgony régibb a háromlyukúnál (két lyukú meg nem létezett)???
Te itt hatvan-száz évvel ezelőtti egymásnak ellentmondó bulvárcikkekkel jössz, "Magyar Ifjúság"-ból meg egyéb hasonlóan jeles lapokból kiollózott "tudományos" tingli-tanglival emlegeted egy lapon a NASA közleményeit? Szovjet sf szerzők regényeiből kimásolt dialógusokkal kavarod a tudományos mérési eredményeket? Olyan olcsó retorikai fogással, hogy mindezek 3-4-5 évente változnak?
Számodra Felix Ziegel szovjet ufológus valami tudományos professzor?
Lehet, hogy neked nem gond 100 millió év ide vagy oda a kronológiában, de a tudomány már rég kinőtt ebből a naiv gyermekkorából.
A nézetek változnak. A Marsról éppen 60 éve Feliksz Zigel professzor azt nyilatkozta, hogy "értelmes lények élnek a Marson"!
Az 1961-es cikk a Magyar Ifjúságból.
Egész gyűjteményt szedtem össze a magyar sajtóból az 1900-as évek elejétől, melyek 2-3-5 évente követték egymást. Mindegyik cikk újból felfedte, bejelentette, hogy "végleg" sikerült bebizonyítani, hogy Atlantisz nem létezett, illetve nem az Atlanti-óceánon volt. Ennek ellentéteként 2-3-5 évente valaki újból bejelentette, hogy Atlantisz mégis létezett, úgymond "igaza volt Platónnak"....
"Sokak gondja a kronológia. Én erre azt tudom mondani, hogy felőlem vígan lehet, hogy mondjuk 100 millió éve érkezett ide egy vénuszi menekült kolónia..."
Lehet ők lőtték ki azt a dinoszauruszt, ami szerepel Jefremov orosz sf-szerző és paleontológus Csillaghajók c. regényében (1949)? A regény eredetileg: Звёздные корабли, 1947.
A regényben két szovjet tudós, Satrov és Davilov, egy százmillió éves dinoszaurusz csonton modern fegyver ütötte sebet talál:
"– Hihetetlen! – csóválta fejét Davidov. – Nem tudok magyarázatot találni rá. A koponya a legvastagabb csontrésznél szakadt át és a nyílás annyira szűk, hogy nem származhat valamilyen élőlény szarvától vagy fogától. Ha pedig valamilyen betegség következménye lenne – csontszúnak vagy más nyavalyának – akkor a nyílás környékén láthatók lennének a betegség jelei. Lyuk az élő csonton! A koponya mindkét falán! Érthetetlen! Mintha lövedék ütötte volna át. Igen… Ha nem lenne képtelenség, azt állítanám, hogy golyó… De ez már csak azért is lehetetlen, mert a nyílás nem kör alakú, hanem ovális, mégpedig szabályos, amely a későbbi elkövesedése folyamata következtében porhanyós kőzettel töltődött ki."
[...]
"– Úgy van. De vágjunk csak neki bátran! Hála Istennek magunk között vagyunk és senki sem gondol arra, hogy két paleontológus így együtt üldögélve és könnyedén elmélkedve min töri a fejét. Tehát kezdjük csak el! A jelek arra mutatnak, hogy ezeket a ragadozó dynosaurusokat valamilyen óriási fegyverrel ölték meg. Ez a nagy átütőerejű alkalmatosság túltett a mai ismert fegyvereken. Ilyen fegyvert csak olyan nagy gondolkodók alkothattak meg, akik a kultúra magas fokán álltak. Igaz?
– Feltétlenül. Tehát – ember! – állapította meg Satrov.
– Helyes. Csakhogy ezek az ősgyíkok a kréta-korszakban (amely körülbelül 60 millió évig tartott) éltek. Mondjuk 70 millió évvel ezelőtt..."
"És azt mire alapozod, hogy pár tízezer éve élhető hely volt?"
Nyilván nem a NASA tudósok, csillagászok által 2-3-5 évente bedobott, mindig aktuális "új mérési eredményei" alapján. Ezek nem különsebben érdekelnek, nincs is értelme ezeket követni, amíg ennyire az elején járunk a kutatásoknak.
Nos amióta a Mars hold teória előjött, kicsit ez az egész probléma más megvilágításba kerül. Megy a vita ugyanúgy a Mars kapcsán is, ahogy a Vénusz kapcsán, hogy lehetett-e valaha bármiféle önálló élet rajta (tehát nem űrből jött, hanem helyben fejlődött, de végülis nem ez a lényeg, hanem a körülmények), lehetővé tette-e azt, hogy ott komplex élet legye, akár urambocsá értelemmel bíró... A Mars hold teória azt mondja, hogy egy nagy holdja volt a Marsnak, kb mint nekünk, majd jött egy méretes aszteroida, és belerongyolt, ettől ketté szakadt, és azóta van két amorf holdja (és ez az ütközés mellesleg annyira nem rég történt, legalábbis kozmológiai léptékben, ez viszont teljesen biztos)... Namost gondoljuk el, ha ami Holdunk kapna egy ilyen sallert... Ha nekünk löki, akkor aztán abszolút nyilvánvaló hogy azonnal elpusztul a Föld bolygón minden az égvilágon és egy zaftos vulkanikus korszak köszönt be, előbb felforr majd lefagy az egész tokkal vonóval, ha oldalba kapja, akkor is globális katasztrófa jön, talán a légkör és a felszín úgy-ahogy megússza, de az életnek akkor is meszeltek nyilvánvalóan... Oké hogy kb egymilliárd évről beszélnek... de hát akárcsak a Föld, úgy a többi bolygó is kb 4 milliárd éves... 3 milliárd év alatt bőven volt ideje az életnek akár intelligens, mitöbb magas technológiai szintig fejlődni, ezt a felvetést tényszerűen bizonyítja, hogy az utolsó teljes kihalás kb 100 millió éve volt nálunk... full reset... innen eljutottunk már a kvantumszámítógépig... ugyebár kb 60 millió éve is volt egy kisebb, akkor nem esett vissza az élet bakteriális szintre, sok faj túlélt, de borzalmas globális katasztrófa sorozat volt, cunamik, itt-ott felszakadt köpeny és szupervulkán, valamint tatrós jégkorszak volt... az őskontinensek izegtek mozogtak... és most itt vagyunk, ugyebár az ember elvileg és állítólag kb 300 ezer éve jött le a fáról... tehát láthatjuk hogy pár 10 millió év is bőven elég hogy hitech civilizáció fejlődjön az állat és növényvilágból... Ha a Hold szakadás illetve holdütközés kataklizma előtti körülmények élet számára kedvezők voltak a Marson - nyilván mindez teoretikusan - ebből kiindulva, okkal gondolhatjuk, hogy mi van, ha a Vénusz is hasonlít kicsit? Mi van ha ott is történt egy nagy katasztrófa, és csak azóta 500 fokos..? Sci-fi felé elmenve ugyebár tudjuk hogy néhányan komolyan hiszik, hogy nagyon fejlett, űrhajózó civilizáció volt rajta, ami egy globális háború során pusztult el mindenestül... csak X számú túlélő távozott, a teória szerint, pont ide hozzánk... és megindultak az őskorban az események, melyek nyomait felfedezni véljük itt-ott... Tehát egy vénuszi valós katasztrófa utána érdemes nyomozni... ahogy a Marsnál is... bár teória van, de tények erről egyelőre nincsenek... azt már tudjuk, hogy kellett legyen egy kb 100 millió éves korszak a Marson, amikor vízben bővelkedett... H2O tavak tengerek folyók borították a felszínét... ha jól hallottam ill olvastam, ez már tény... A Vénusznál abból lehet kiindulni és erről már beszéltünk, hogy a sűrű légköre milyen állapotban van és milyen anyagokat tartalmaz, és tudjuk, hogy abszolút olyanban és olyanokat, hogy azt akár egy hajdani globális kataklizmatikus technológiai (akár részben vagy egészben atom) háború is okozhatta elméletileg...
Sokak gondja a kronológia. Én erre azt tudom mondani, hogy felőlem vígan lehet, hogy mondjuk 100 millió éve érkezett ide egy vénuszi menekült kolónia... itt éltek éldegéltek több tízmillió éven át, mígnem megjelent az ember (ill egyes elméletek szerint ugyebár égből leszállt istenekként a saját képmásukra teremtettek minket)... amikor az emberi értelem megjelent, amióta a feljegyzések vannak ill fejlettebb emberi tevékenység nyomai, csak annyit mutat, hogy mi ekkorra jutottunk ide, de ettől még simán lehet hogy itt éltek valahol akár az Antarktiszon akár immár tenger alatt levő területeken (Vagy eleve víz alatt? Hiszen említetted, bár sci-fi, de van a vizes elgondolás, hogy a Vénusz teljes tenger bolygó volt, a civilizáció vízi lényekből állt és azok menekültek át ide...); akárhogyis volt vagy nem volt, érdekes korszak indul most, hogy már készülődik a tudományos világ a Mars expedícióra... nyilván sorra jön a többi, tehát Vénusz expedíciók is, ha megoldható...
"Teljesen világos lett, hogy a Vénuszon az élet lehetősége képtelenség."
"- ilyet nem írtam, csak annyit, hogy ez jelenleg képtelenség, hiszen majd 500 fok meleg van a felszínén."
a 2 mondatot összerakva egy korrekt állítás jön létre. az viszont a jelenlegi ismeretek birtokában sem zárható ki, hogy a Vénusz felszínén légkörében mikroorganizmusok éljenek.
"Most akkor szerinted is képtelenség, hogy élet volt bármikor is a Vénuszon?"
- ilyet nem írtam, csak annyit, hogy ez jelenleg képtelenség, hiszen majd 500 fok meleg van a felszínén. Ezek a sci-fi szerzők abban voltak, hogy "jelenleg" (értsd, úgy 1962-66-ig) is van lehetőség az életre a bolygón.
Ellenben nekem mindig érdekes volt, hogy a fantasztikus szerzőknek milyen "látomásaik" vannak-voltak a Vénusz planétáról, milyen megérzéseik, még ha ezek mesék is.
Mivel közelebb van a Naphoz, mint a Föld, szinte mindenki melegebbnek, trópusibbnak gondolta az éghajlatát, mint a Földnek. Most ez sivatagos vagy esős-nedves, már tökmindegy... Olaf Stapledon híres 1930-ban kiadott (magyarul is megjelent!) sf-regényében az emberek a távoli jövőben kénytelenek átköltözni a Vénuszra, ami óceáni bolygó, trópusi viharokkal.
C. S. Lewis 1943-ban kiadott regénye, Perelandra, amiben ez egy óceáni, paradicsomi bolygó, szelíd vízi lényekkel. Hősét, Ransomot ide vezeti a titkos küldetése:
„Mintha egy vízhegység határára érkezett volna és onnan pillantott alá simább vidékekre. Hosszú ideig nem érte el ezt a síkságot. Az, ami az érkezte utáni hullámokhoz képest lapály-nak tűnt, mindig hegységnek bizonyult, amikor odaért. Sok nagy, lebegő tárgyat észlelt a környéken. Bizonyos távolságból úgy festettek, mint egy szigettenger, de közelebbről látni lehetett, hogyan követik az alattuk levő víz mozgását. Sokkal inkább emlékeztettek hajóhadra. Végre kétségbevonhatatlanul enyhült a hullámzás. Az eső elállt. A hullámok akkorára apadtak, mint atlanti-óceáni társaik. A szivárványos színek elhalványodtak, áttetszőbbek lettek, és előbb csak félénken, majd diadalmasan és mindent betöltve aranylott elő az ég. A hullámok ereje tovább csökkent. Ransom végre szabadon lélegzett. De most már tényleg elfáradt, és félni kezdett.” (magyarul: 1995)
Isaac Asimov 1954-ben kiadott regényében, a Lucky Starr and the Oceans of Venusban vizes bolygónak írta le a Vénuszt: „Szerencsére a növényzet, amely bőségesen látható, se nem fű, se nem bozót, hanem alga. A lapos felszín se a talaj vagy a szikla simaságának, hanem a víznek, annak az óceánnak köszönhető, amely körbefogja és beborítja az egész Vénuszt.” (magyarul: Vénusz óceánjai, Cédrus, 1992).
Roger Zelazny 1965-ben megjelent novellája a The Doors of His Face, the Lamps of His Mouth. Ebben még mindig egy óceáni bolygó, szörnyű, halszerű lényekkel: „Komor vizek árasztják el a vénuszi éjszakát. A partokról nézve nem lehet kivenni, hol végződik a tenger, hol kezdődik az ég. Amikor hajnalodik, mintha tintatartóba tejet öntenének.” (magyarul: Amikor fejének roppant kapuja kitárul..., Galaktika 16, 1975)
Stanlkey G. Weinbaum The Lotus Eaters c. novellájában (1935) is ad egy leírást: „Mivel a Vénusz nem forog saját tengelye körül, ezért a felszínén nem váltakozik nappal és éjszaka. Az egyik oldalán örökké süt a nap, a másikra pedig örök sötétség borul és csupán a bolygó lassú imbolygása miatt érezhető a szürkületi zónában az évszakokhoz hasonló enyhe változás. És ez a szürkületi zóna, a bolygó egyetlen lakható része, egyik oldalon a tűzforró sivatagig nyúlik, a másikon pedig a jéggátnál ér véget, ahol a Felső Szél nedvessége a fagyos Alsó Szél hatására lecsapódik.
És most itt álltak az apró üvegkupolában, közvetlenül a navigációs műszerfal fölött, szorosan egymás mellett, a létra legfelső fokán. A kupolában éppencsak hogy elég hely volt kettőjük fejének. Ham átölelte a lány vállát, miközben a szemük elé táruló látványt bámulták.” (magyarul: A lótuszevők, Ozirisz országa, Cherubion, 1996).
A fantasztikus szerzők mint írtam egészen az 1960-as évekig élő bolygónak hitték a Vénuszt, akár a tudomány is többnyire. 1962-66-os űrkutatási eredmények után ezek az álmok gyakorlatilag összetörtek. Teljesen világos lett, hogy a Vénuszon az élet lehetősége képtelenség.
Valdemar Jochelson orosz-zsidó etnológus az 1900-as éve elején írt egy tanulmányt a jukagirek azon hagyományáról, melyek a mamutokra emlékeztek. A gyapjas mamutra valamikor ők még vadásztak, ahogy a gyapjas orrszarvura is. Ezek a mamutok azonban Szibériában már 6000 éve kihaltak. Kolhutoknak nevezik a mamutokat. Szerintük ezek ették meg az erdőket Szibériában, majd a vízözön végzett velük, mert nem fértek fel Noé hajójára. A csukcsok szerint a föld alatt élnek és titkos alagutakon közlekednek. A földjeiken előkerült agyaraikat ezek a kis népek (csukcsok, tunguzok és jukagirek) mamut-szarvaknak nevezik, s nem agyaraknak. Viszont ha rákérdeznek elmondják, hogy az valóban a szájukból jött ki és a mamutnak sűrű, bozontos farka volt. Hoffmann Otto említi egy cikkében, hogy a jukagirek azonban a gyapjas orrszarvú szarvát a griffek karmainak hiszik (1898).
A jukagireket a régi lexikonjaink hiperboreusi népek közé sorolták. Ez egy Atlantisznál is rejtélyesebb vidék volt és ősibb is, tekintve, hogy az első kapcsolatfelvétel itt történt Charroux szerint.
Az itt élő népfoszlányok, mint a ketek, nyenyecek, jukagirek, tunguzok és mások, mind emlékeznek valamiféle hatalmas égi népre, akik erre jártak nagyon rég. A hagyományok egy titokzatos fehér népről is szólnak, akik É-Szibériában és annak szigetein éltek, majd eltűntek. Az itteni népek szent állata volt a hattyú. Ezek a madarak vontaták Apollón égi szekerét, mikor Hüperborászból göröghonba érkezett (ahogy Lohengrin csónakját is hattyúk húzták innen délre).
Az ókori görög szerzők is sűrűn emlegették ezt az északi titokzatos népet, akik az Uralon túl éltek. Nagy Sándor egyik katonája, az Indiát járt Amométosz éppen azt a szibériai partszakaszt írta le, ahol ezen nép töredékei éltek. Itt jutottak ki az argonauták az Északi tengerre. Kelet-Szibériába indultak az egyiptomi Héliupoliszból titkos papi expedíciók. A rejtélyes Arany Asszonyt, ami egy mozgó és beszélő szobor volt, akár a Homérosz által leírt szirének az Atlanti-óceánon, csak a hüperboreuszi papok helyezhették el a Konda-folyó mocsárvilágának egy titkos szigetén. A legrégibb nyomokat kétségtelenül erre találnánk, de egyrészt igazából ez írányu kutatás sosem folyt, másrészt a hüperboreuszi földeket elnyelte a tenger.
A görgök kellemes éghajlatúnak mondták a vidéküket, ugyanis úgy okoskodtak, hogy az Északi Széltől, a Boreasztól is fentebb élnek, azaz a hideg levegő ezért nem éri őket...!
Arthur C. Clarke a Before Eden c. novellájában (1961) írja le egy űrhajó megérkezését a Vénuszra:
„– Azt hiszem – mondta Jerry Garfield, kikapcsolva a motorokat –, hogy megérkeztünk. – Finom sóhajjal kihunytak a fúvókák, és a Hányódó Roncs elnevezésű cirkáló légpárnás lábazata megpihent a Heszperidák Síkságának vad szikláin.
Nem volt előre út – sem fúvókái, sem vontatói nem tudták átjuttatni az S5-öt (hogy a Roncs hivatalos nevét használjuk) az előtte tornyosuló meredeken. A Vénusz déli sarka mindössze harminc mérföldre volt, de akár egy másik bolygón is lehetett volna. Vissza kell fordulniuk, és elkezdeni négyszáz mérföldes bolyongásukat ezen a lidércnyomásos tájon keresztül.
Az idő fantasztikusan jó volt, majdnem ezer méterre el lehetett látni. Nem volt szükség radarra, hogy megmutassa az előttük levő sziklákat; ez egyszer puszta szemmel is lehetett őket látni. A zöldes hajnali fény, amely millió évekig szét nem oszló felhőkön szüremlett át, valahogy az egész tájnak tenger alatti jelleget kölcsönzött, a távoli tárgyak homályos foltként lebegtek, ami csak fokozta ezt a hatást. Mintha sekély vizű tenger fenekén haladnának..." (Éden előtt, 1973).
Ennek számomra sajnos nem sok hírértéke van. Egyszerűen még gyerekcipőben járnak a Venus-kutatások. majd vagy száz év múlva már lehet többet tudunk a mérésekből...
Van egy német szerző, Martin Heinrich, akinek még 2007-ben jelent meg a Die Venus-Katastrophe: wie das Sonnensystem verändert wurde c. könyve. Heinrich megint az a típusú német, mint Daniken hasonszőrű követői. Gyakorlatilag számos problémát, történelmi rejtélyt megold. Átalakítja a zsidó Velikovsky teóriáját a Jupiterből kiszakadt Venusról. Olyan kérdésekkel kezdi, mint a Venus kör alakú pályája, és miért más az ősi szövegekben a Venus pályája, mozgása? Hová lett a bolygó felszíni kérge? vagy miért melegebb a Merkúrnál? és hasonlók. Szerinte a Venus 13.000 éve nekiütközött a Jupiternek... egyébként ezt két szerzőtől vette át (szerintem), majd összegyúrta: Velikovskytól a a Jupitert, Charrouxtól, hogy üstökösként tört be a naprendszerbe. Viszont az ütközés szándékos volt, egy magasabb intelligencia részéről (!). Ők a Nazca felett egy "űrliftet" üzemeltettek... szóval ilyesmik, de valahogy ez a műfaj a kevesebb fantáziával megáldott németeknek sehogy nem megy.
Egyébként egészen a hatvanas évek közepéig a sf-írók történeteiben ha szerepelt a Venus, az rendszerint valamiféle trópusi, nedves bolygó, sok esővel. Általában óceáni planéta, kétéltű lényekkel, vagy gyíkszerű emberekkel, mint Lovecraft híres novellájában, ahol egy ember keresi a venusi kristályt...
Előbb valóságos ember volt és csak utána került be az irodalmi művekbe. Még a keresztelési bejegyzése is meg van az egyházi könyvben. Fénykép vagy film akkor még nem volt.
„Kappák meg kb mind a Chupachabra meg hasonlók…”
A Chupachabrát először 1987-ben jelentették, azaz egy olyan korban, amikor gyakorlatilag bármiről adtak le beszámolókat: https://hu.wikipedia.org/wiki/Chupacabra
Az ezer éves japán krónikáknak nagyobb hitele van a szemembe, mint annak, hogy 1967-ben egy brazil parasztot zöld emberkék elkábítottak és mintát vettek belőle. Ezek alapján írta Charroux: „Lehetséges, hogy az a vád ér majd bennünket, hogy a múlt tanúit nagyobb megbecsülésben részesítjük, mint a saját századunkéit.
Készséggel elismerjük, de be kell látni, hogy sokkalta nagyobb hitele van annak, amit a fáraó parancsa szentelt meg, vagy annak, ami egy isten eljövetelét hirdeti, mint ha arról van szó, hogy Földön kívüli névtelenek leszálltak egy levendulamezőre!” (A világ urainak könyve, 1967)
„Szerintem a magyar vízi ember a Hanságnál nem egyetlen lény volt szerintem.”
Ez benne van a posztban is, a vége felé. Említik ezt a vízi/nádasi törzset a régi magyar mondák („páncélos halemberek”), s már a honfoglaló magyarok, vagy a rómaiak is itt találták őket. Írom is, hogy egy kihaló humanoid törzs élhetett ezen a 2000 nkm-es mocsaras területen, akik sok ezer éve még a föld több pontján éltek (Egyiptomtól Japánig). Ezek az ókorra, középkorra s néhány helyen egészen a 18. századig fennmaradtak. Istók sem egyedül volt a tóban (akkoriban még mindig élt egy-két család a mocsarak közt).
Jól kilogikáztad, hogy nem élhette volna túl egy kisgyerek a mocsári körülményeket, vadállatokat, teleket. Volt olyan szerző, aki szerint igen, de az egész érvelése nevetséges (a gyerek „hód”-ként élt volna).
Tudunk bármi tényről velük kapcsolatban? Mert Istók regény szereplő ugyebár, a Kappák meg kb mind a Chupachabra meg hasonlók, afféle mumus szerű, pórnép körében mind riogatásra használt fantazmagória mendemonda volt, ha jól tudom... (ez volt akkoriban a thriller, körbeültek a tűz körül és egy ember jól kiszínezve mesélt e lényekről, nyilván fő cél az volt, hogy a gyerekek ne kódorogjanak el nagyon) konkrétum nincs tudtommal, hiteles feljegyzés... vagy te tudsz ilyenről? Persze sorolod az irományokat, beszámolókat, de melyik ténylegesen hiteles ezek közt? A nagy cikkedben összeöntesz minden ilyet, pedig nem biztos hogy jó összemosni. Szerintem a magyar vízi ember a Hanságnál nem egyetlen lény volt szerintem. Eleve már az időszak is túl nagy melyekben felbukkan (már ha elfogadhatjuk hitelesnek). Szerintem két különböző halember volt a Fertő tóban ill Hanságban. Az egyik volt a lápi ember, aki egy torzszülött volt, kidobták és valahogy túlélt, ez szerintem ember volt, csak borzalmasan nézett ki, és vad volt állatként élt (nyilván büdös volt, meztelen, ha megfogták visított marcangolt), ezért nem gondolták embernek, hanem sátánfattynak, démonnak stb... valaki befogadta, felöltöztette és igyekezett civilizálni még beszélni is megtanult egy kicsit... aztán elkergették, megint a vadonba kényszerült, hajtóvadászat volt, majd meg is ölték ha jól tudom végül. Ez inkább afféle Quasimodo sztori. Ez volt az Istók szerintem... A másik viszont ami érdekes lehet inkább nekünk (persze végülis az előbbi is érdekes, csak a kutatásokhoz szerintem nincs köze, hacsak nem ő is talált kódorgásai során, döbbenetes lejáratokat, elhagyatott grottókat, romokat, akár a víz alatt is... és ki-be járt azokba, de hát ezt, ha netán így volt, hogy is tudnánk felgöngyölíteni); e másik a "halember" (vagy inkább vízi gyíkember), ami a Kappa rokona lehetett, már ha hihetünk a leírásoknak... ez a pikkelyes bőrű valami gyíkszerű humanoid forma, de nem ember (szerintem túlélő kabír is lehetett, talán van arrafelé is egy lejárat a világukba (hisz hol nincs), és onnan járt fel, illetve már csak egy-két túlélő család maradhatott a középkorra, aztán végül tán már csak ő. (hisz az ember végig háborúzta a kabírok kora utáni időket és ha véletlen összefutottak, nyilván fegyveres katonák azonnal vagdalni vagy akár már lőni kezdték... Namost ez a lény viszont tényleg veszélyes lehetett, ha összefutottál vele, akkor mindenképp ölni akart, élet-halál harcba kezdett, nem menekült és bújkált, ahogy az Istók. Nagyon ez a sejtésem, hogy ugyanazon a környéken (bár Hanság, meg a Fertőtó kicsit merszé dolog egy környéknek nevezni, mert nem apró), ill régióban fel-fel bukkanó, két különböző lényről van itt szó, és az zavarja meg méginkább az egész képet... Istók is vízi életmódot folytatott nyilván, jól úszott, sokat bírt a víz alatt stb.. tehát a viselkedése és életmódja is az emberekben azt az érzetet keltette, hogy félig állat... valami vízi jószág féle... Nem hoznám azért ide az ázsiai, meg afrikai és amerikai dzsungel környéki beszámolókat... törpe humanoidok mindenfelé felbukkantak a történelem során... aztán minél butább emberek meséltek róla, már szarvai voltak, pikkelyei, meg patái aztán már sárkány lett meg mittudomén mi, Hétszűnyűkapanyániymonyók mérföldes szakállal... 8) Tehát nincsenek róluk hiteles beszámolók csak mendemondák, népmesék, úgy gondolom... azonban ha némi igazság van máshol a világon is hasonló halemberekről, elképzelhető, hogy a bizonyos homo aquatikus utolsó példányait láthatták... Hani Istók szerintem nem ez volt. Azonban a másik kvázi konkurens lény arrafelé, mivel az is ugyebár zömök vízi életmódot élő vad és rémisztő szörny volt... még jó hogy rá is azt mondták, hogy láttuk Istókot, a lápi szörny újra felbukkant jaaaaaj... :) (talán találkoztak is ketten és egymást nem bántották, talán együtt is működtek a Fertő tó illetve a Hanság mélyén jártukban-keltükben... ki tudja... sőt akár azt is elképzelem, hogy afféle maugli sztori... kirakták a torz babát a mocsárban, megtalálta a kabír vagy homo aquaticus túlélő és magához vette felnevelte... (ezért élt túl a vadonban, ahol akkoriban kb kétszer akkora farkasok éltek, mint a maiak, akik nem is élnek már hazánkban, Hanságban sem... vérszomjas medvék, de hiúzok ill testesebb vadmacskák támadását sem élhette túl egy pici védelem nélkül... még a vízben is voltak veszélysek, óriás harcsák pl (melyek simán szárazra oldalazva, tekergőzve, ugrálva a part közeli kertekbe tyúkokat elragadni, ahogy legalábbis beszélték... egy ilyen harcsa akár 3-4 méteres és 100-200 kilós volt, egy kisgyerek szembe úszott simán rárabolt) és a mérges kígyókról még nem beszéltem... tehát egyedül kizárt, hogy túlélt a vad Hanságban évszázadokkal ezelőtt egy kitett, ráadásul torzszülött gyermek... Érdekes kutatási terület, de nem tudom hogy összefüggésbe hozható ez a mítikus kabírokkal, akik egy magas kultúra, fejlett civilizáció igen ügyes és okos aprónépei voltak ugyebár. Bár a pikkelyes bőr, és az úszórhártyás kezek-lábak közös pont, már ha igaz, hogy volt nekik. Szerintem világszerte a vízi emberkék (akár a Kappa) legendái alapja lehet, hogy van aki tényleg mélyből előjövő kabírral találkozott (gnómmal vagy kobolddal), mások meg esetleg a homo aquaticus-al (akiknek akár a szép sellők is lehettek rokonai ill példányai)... a kettő között meg a különbség a népi pletykák szintjén elmosódik, ahogy már egy bújkáló, quasimodo szerű emberfi is lehetett könnyedén vízi szörnyeteg halember végül, a környékbeli néphiedelemben... szóval kettő az egyben jelenség vélelmezhető a Hanságban szerintem...
Fotó: Peter Veth and the Balanggarra Aboriginal Corporation / ROCK ART AUSTRALIA
"Több mint 17 ezer évvel ezelőtt készülhetett az az ausztrál sziklarajz, ami egy kengurut ábrázol – állapították meg radiokarbonos kormeghatározással kutatók a CNN beszámolója szerint.
A nyugat-ausztráliai Kimberley régióban található, kengurut ábrázoló rajzot az 1990-as évek óta elemzik tudósok a helyi őslakos közösség vezetőivel együtt, a kutatások eredményét hétfőn publikálták a Nature Human Behavior című folyóiratban.
A sziklarajzok gyakran ábrázolnak állatokat, és az emberi kommunikáció legrégebbi maradványainak számítanak, de a kormeghatározásuk komoly tudományos kihívást jelent, különösen akkor, ha hatezer évesnél is idősebbek. A radiokarbonos kormeghatározáshoz ugyanis szerves anyagra van szükség, ezt pedig nagyon nehéz megtalálni az ilyen ősi festékanyagokban. Viszont a kengurus sziklarajzzal együtt tizenhat különböző sziklarajz alatt és felett összesen 27 ősi darázsfészket találtak a kutatók, amelyeknek a radiokarbonos kormeghatározása jóval egyszerűbb feladat.
A kutatók ezért a kormeghatározáskor a festékek elemzése helyett darázsfészkek vizsgálatára hagyatkoztak.
Abból indultak ki, hogy ha a darázsfészek ráépült a sziklarajzra, akkor a rajz nyilván idősebb, mint a darázsfészek, ha pedig a sziklarajz került a fészek fölé, akkor fiatalabb. A darázsfészkek kormeghatározásával így minden rajz esetében meg lehetett állapítani egy olyan kortartományt, aminél sem régebbi, sem újabb nem lehet az alkotás.
A legrégebbre datált kengurut ábrázoló rajz a módszer szerint legalább 17 100 évvel ezelőtt készült, de nem lehet idősebb 17 500 évesnél.
A tizenhat vizsgált sziklarajz többsége a kutatók szerint 13-17 ezer évvel ezelőtt keletkezett. A legrégebbiek közé tartozik a kengurun kívül az a kép is, amin egy bumeráng látható."
Annyiban javítanám ki, igaz, némely középkori beszámoló hosszúkás fejűnek és nagy, kinyílt háromszög szeműnek írta le a kappákat. Te is írod, hogy "gyíkszerű fej". Viszont a beszámolók többsége "gömbszerű fejet" írt a kappáknak (lásd a szobrokon is). Ugyanezt mondja több, ráadásul a legrégibb leírások Hany Istókról (mint Kis József orvosdoktor jelentése 1797-ből, aki még azzal az öreg halásszal is találkozott, aki elfogta Hany Istókot!).
A poszt vége felé kitérek a kappákra is, mint Hany Istók "rokonságára":
Most találkoztam egy névvel: Kappa... te mondjuk nyilván ismered... beleillik a vízi-ember teóriába... úszóhártyás kezek, gyíkszerű fej, pikkelyes bőr és vízben élő (tán intelligens?) humanoid, ez a bizonyos halszerű-ősember faj, mint pl a Hani Istók is..?
Ivan T. Sanderson brit biológus fél életét a dzsungelek rejtélyes, bújkáló állatainak szentelte. Egyik afrikai expedícióján egy repülő ősgyíkhoz hasonló madarat láttak az embereivel. Erről a madárról a bennszülöttektől is hallott, akik kongamatónak nevezték. Leginkább valamilyen pteroszaurusz-félének tűnik, melyek több millió éve kihaltak.
Lentebb: a magyar Pajtás is hírt adott Sanderson egyik kalandjáról 1964-ben, mellette egy részletesebb összeállítás a Vörös Zászló romániai magyar napilap 1987-es évfolyamából.
Ezeknek a repülő ősgyíkoknak elég ronda fejük lehetett, akár az afrikai marabunak. Gondolhatnám, hogy a bennszülöttek egy nagy marabut láttak, de azt meg Sanderson azért észrevette volna.
Lentebb három néger elfogott egy marabut (hát szóval...?):
Mondjuk azt nem mondtam, hogy ne lett volna Harappában is vezető réteg, hisz anélkül, amolyan ősanarchiában ez nem nagyon ment volna. Még a nagyon primitív törzseknél is van egy vezető réteg: főnök, sámán, fő harcos, anya, stb. Sőt, nem csak az embereknél, hanem az állatvilágban is a hangyáktól a farkasokon át a majmokig. Viszont inkább valamiféle uralkodó réteg volt, s nem egyeduralkodó, azaz király (falkavezér). Viszont valóban szembetűnő különbségek vannak a babiloniakkal vagy egyiptomiakkal, ahol túltengtek a vallási építmények (sírok, piramisok, templomok, áldozati helyek, ott még a mesterséges medencék is a templomok szent tavai, s nem fürdőhelyek, és néha szent krokodilokat tartanak bennük, akiket papok etettek).
Az Indus-völgyi Harappa civilizáció lelőhelyei valóban nagyon más társadalmi szerkezetet valószínűsítenek. Bár az ő városaikban is megkülönböztethető az elit körzete, ami citadella-szerűen kissé mindig magasabban fekszik, illetve falakkal van elválasztva a kézművesek és egyéb közemberek lakókörzeteitől illetve műhelyeitől. A terménytárolók a fürdők meg a vízvezeték és csatornarendszerek is inkább csak a felső városrészben találhatók. Én Lothal városát ismerem annyira, hogy az ásatások felmérési dokumentációi alapján elkészítettem egy részletes 3D-s rekonstrukcióját is. A város a Khambhat öbölbe ömlő Bhogavo folyó egykori medre mellett áll, s mesterségesen kiásott, kifalazott kikötőjéről nevezetes. Feltűnően szabályos struktúrája, a citadellában katonás rendben sorakozó egyforma, fürdőszobás lakosztályai azt sugallják, hogy valami aprólékosan szabályozott hivatásrend, kereskedőrend, vagy papi rend irányította. A kikötőmedence rakpartján álló 8x8 hombárt tartalmazó nagy raktárépület, meg a hombárok közötti négyzetrácsszerűen elhelyezkedő 7x7 feltöltőút is egész különös céltudatosságra vallanak. Feljegyzéseiket sajnos nem nem tudjuk olvasni, s úgy néz ki, hogy ez az "Indus-völgyi írás" nem is valódi írásjelekből, hanem inkább ahhoz hasonló speciális jelzésekből, ikonokból áll, mint mondjuk a mi KRESZ-tábláink vagy a mérnöki szakmák rajzjelei, a Windows alkalmazások ikonjai, egyes vallások vagy szubkultúrák saját speciális emblémái.
És a talált csereáruk tanúsága szerint ez a civilizáció elég rendszeres kapcsolatban állt a Nílus-völgyi meg a Tigris és az Eufrátesz menti birodalmakkal, akik Meluha néven emlegették ezt az országot.
Fotó: Peter Veth and the Balanggarra Aboriginal Corporation / ROCK ART AUSTRALIA
