Biztos már többen is kérdeztek hasonlót, elnézést ha ismétlek...
Holnap lesz 2 hete, hogy jobb oldali lágyéksérvvel műtöttek (hagyományos, hálós). A heg szerintem szép, viszon hajolás, ülés esetén csípő, szúró fájdalmat érzek a heg környékén, hogy kívül, vagy belül, nehéz megállapítani. Nem fájdalmas annyira, hogy tablettát kelljen szednem, de kellemetlen. Ha lefekszem egy idő után elmúlik.
Óó, igazán semmiség volt! Ilyen társaságban készültem a műtétre. Tudtam mi vár rá, és a dolgok lényegét tekintve azt is ott és akkor, hogy mi történik, és kb. mi fog. Ettől tudtam talán a saját élményeimre is figyelni... :-)
Számomra a heverod nyápic, ha ilyenen megsértődik... :-) Milyen haver az ilyen, aki nem érti meg hogy nem szeretnél megint kórházba kerülni?? Jól döntöttél...
Minap Barátnőméknál hatalmas kutyaólat gyártottunk golden retriver-jüknek, raklap volt az alja, hogy ne közvetlenül a földön legyen a kutyaház, nikecel körbe stb. Barátnőm simán belefért, összerakásnál kellett belülről is a segítség...mondom frankó nagy ház lesz, de hogy visszük ezt ki a kecóból? (bent folyt a munka, kint nem kicsit hideg volt...) Mire kaptam a választ: kiemeljük az ablakon...Mondanom sem kell, hogy súlya is volt a nem kis kutyaháznak, természetesen közel nem 100kiló, de azért eszembe jutott, hogy ezzel csak óvatosan...mire a Párom Édeasapja megkérte Lányát és Feleségét fogják az egyik oldalt, Ő meg majd a másik oldalt..teljesen természetes volt, hogy én nem emelhetek, semmi sértődés és probléma nem volt belőle...persze nem bírtam tátott szájjal végignézni, így besegítettem a Csajoknak...nem volt gond, nem éreztem utána semmit.
Egyébként nekem naponta fájdolgál még mindig, ha megerőltetem magamat. Tiszta vicc, de tényleg így van. Ma is bevásároltam, (mert én egy ilyen pasi vagyok) és hát nem volt könnyű az egész. Mialatt ezeket a sorokat írom, szinte alig bírok ülni, a heg mentén fáj, és több mint egy éve műtöttek. Szóval egy kicsit el is kereserít, mert én azt hittem, hogy a műtét után egy évvel már sokkal jobb lesz. Na és arról nem beszélve (vagyis inkább írva...) hogy egyik barátom megemlítette nekem, hogy a műanyag hordókban lévő gagyi borát (illegálisan készíti egyébként és nagyon rossz, mégis van vásárlója..) pakoljuk már át a garázsából az utánfutójára. Egy -egy hordó közel 100 literes. Na én erre beintettem neki, hogy bassza meg, ne má, mert megint mehetek a kórházba..........
Megsértődött, és azt mondta, hogy egy nyápic férfi vagyok.
Egyszer kell megvenni és nem csak a kerékanyákhoz lehet használni. Vannak csavarok, amiknél nagyon nem mindegy mennyire vannak meghúzva. Sajnos a kisebb sem olcsóbb, sőt még drágább.
Igen, elméletileg az lenne. Van 2 db nyírfám, aminek nem éppen kevés levele van és hiába voltak már fagyos hajnalok, dér stb. nem egyszerre esik le, hanem mindennap egy kicsi. Elkezdi kevergetni a szél és az egész udvart beteríti. Egyrészt már nagyon meguntam az állandó levélsöprést, másrészt meg ha esik rá az eső (ami nincs), akkor odatapad a betonhoz, mindenhez, szóval azt felszedni... akkor meg azért tuningolom magam:-)
Világos, ha kerékcserére kerülne nálam sor, a nyomatékkulcson már nem spórolok. :-) Régen még műtét előtt én is cserélgettem, de mostanság pihen a vas a ház előtt, így már nem tartottam fontosnak a téli gumira való beruházást...
Hosszúszárú kulccsal nincs baj, lazítani és meghúzni erőlködés nélkül lehet. Viszont meghúzáskor akár meg is lehet tépni az egészet, ezért jó ha van nyomatékkulcs és a gyári előírt nyomatékkal tudjuk meghúzni. Hosszú erőkarral könnyen lehet mozgatni a csavart, de így nem érzékeljük mennyire is van megtépve. Ha túlhúzzuk, esetleg egy defektnél a gyári kulccsal nem tudjuk levenni a kerékanya csavarokat. Ha meg nem húzzuk meg eléggé, az még rosszabb következményekkel járhat. Ezért jó a nyoamtékkulcs. Erőlködés nélkül pontosan egyforma erővel húzzuk meg mindegyik csavart. Nem erőltetjük meg magunkat és nem lesz napokig kellemetlen érzés és nem kell parázni, hogy jaj, történt valami.
landsmanna Te kerékcseréd eszembe jutott nekem is...hát asszem azzal én is megeröltetném magam, lenne baj utána...nincs mese észnél kell lenni, még ha a szürke hétköznapokban el is felejtjük, hogy műtéten estünk át...
Mivel nekem még csak 3 hónap hónap telt el a műtét óta, azért még próbálok vigyázni, odafigyelni dolgokra, ami nem mindig sikerül sajnos. A héten kivittem a ketteslétrát hogy leverjem még a fáról a maradék leveleket, mert unom már hogy állandóan takarítani kell alatta. Gondoltam hogy megsiettetem a dolgokat, felmásztam a létrára és egy hosszú léccel elkezdtem csapkodni, persze a legfelső ágakat már csak úgy értem el hogy eléggé nyújtózkodnom kellett és persze egyensúlyozni is:-) A nagy sikerélmény hevében nem is gondoltam a műtött részre,addig, amíg bele nem nyilalt egy éleset... Abban a pillanatban hagytam az egészet a fenébe, de már mindegy volt. Este a fürdésnél tapogattam, nyomogattam, de semmi elváltozást nem vettem észre, pedig tompa fájdalmat éreztem. Másnap délelőtt nem is a műtött résznél, hanem jóval fölötti részre sugárzott ki a fájdalom, hol erősebben, hol gyengébben. Így ment két napig, mára már mintha misem történt volna, nem érzem igazán. Úgyhogy tud meglepetéseket okozni, az biztos...
