Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Megvettem a legrészletesebb Róma útikönyvet, a Touring Club Italiano piros könyvét. Persze építészek, művészettörténészek számára sokkal részletesebb könyvek is vannak, ez a laikusok számára a legrészletesebb. 800 oldal leírás apró betűvel és még apróbb betűvel.
Részben olyan, mint a telefonkönyv, leírás a templomok minden oltárképéről és szobráról, a múzeumok nagyon sok kiállítási tárgyáról. Nem mindegyikről, mert ez a Vatikáni Múzeumok vagy a Palazzo Massimo esetén önmagában lenne 800 oldal. Minimum.
De nagyon sok érdekességet ír, amit nem tudtam, vagy nem tudatosult bennem, vagy kifejezetten rosszul tudtam. Biztos van, aki mindent tud, de hát ha van, akinek érdekes.
Szóval a kérdés: leírjam itt, amit érdekesnek találok?
Mosolyogva olvastam a beszámolód, a fiad biztos örökké emlékezni fog az első római útjára :) Közben az járt a fejemben, hogy milyen hatással vagyunk a gyerekeinkre, a környezetünkben lévő gyerekekre. Barátnőm négy éves kisfiával sokszor játszunk rómásat a konyhaasztalon, a hűtőmágnesekkel, vespákkal és Colosseóval. Gyakran kérdezi mikor megyünk megint Rómába. Melengette a szívemet mikor tavaly Biusom megtorpant egy sikátornál " -nézd milyen gyönyörű fények, ezt lefényképezem" :) A kamaszokat ugye nehéz elkápráztatni nagy öröm, ha sikerrel járunk.
Ez a Róma legfőképpen a fiamról szólt. Ő még soha nem repült, gondoltuk akkor vigyük először a mi kedvenc helyünkre Rómába. A programokat is ennek szellemében állítottam össze. Ne legyen túl sok,és egy kamasz fiúnak tetsszen. Így hát a sok-sok templom eleve kilőve. Két napunk volt, azért elég sok minden belefért.
Első nap reggel irány a reptér, fiam rendesen izgult. Ámulattal nézte a reptér forgatagát, és a boltok kínálatait. Repülőnk időben indult, elérjük a korábbi sitbuszt is. Az idő csodálatos, az ablakból mutogatjuk férjemmel egymás szavába vágva a látnivalókat. Szegény fiam azt sem tudja merre kapkodja a fejét. Kicsit sok az infó. Aztán megérkezünk a szállásra. San Valentino. A szoba tágas négy ágy van benne. Ez még később jól jön. Kilátással a templomra. Lecuccolunk, és máris nyakunkba vesszük a várost. Szapora léptekkel megyünk az Angyalvár felé. izgulunk vajon fiamnak is fog-e annyira tetszeni mint nekünk? Kicsi sor fogad, elfogadható. Fiam szó nélkül megkapja az ingyen belépőjét a diákigazolványára. De megnézik tüzetesen tehát vinni kell. Szépen sorba járjuk a szinteket, szokáshoz híven most is van egy időszakos kiállítás nekünk épp megfelelő, hadi felszerelések. Fiam csak folyamatosan fotóz, és álmélkodik, jó elsőrómás páciens. Tetszik neki, imádja. A teraszon elfogyasztunk egy-egy frissítőt, ki mit kíván. Kicsi szusszanás után nekivágunk a városnak, de előtte még elsétálunk a Bazilika irányába is. Megmutatjuk hol szokott a pápa beszédet tartani, és megnézzük a szökőkutakat. Már jócskán besötétedett, kattognak a fotók az esti fényben pompázó várról, és a hídról. Útközben eszünk egy jó tésztát, majd séta végig a Navone Notte, Trevi kút, Pantheon felé. Valahogy utunkba kerül még a piac is, nem tudjuk hogy keveredtünk oda, de nem is baj. Aztán lazulásképp jöhet a Gelateria de Palma fagyija. Fiam hosszasan szemléli a választékot, mi ráérünk, végre kicsit pihenünk, mert ő még bírja. Nosza akkor még jöhet a Spanyol lépcső, és a Popoló irányába séta vissza a szállásra. itt teszem hozzá ez volt az első utunk, hogy semmilyen városi járművet nem használtunk, csak gyalogoltuk. Ez két napra bevállalható, de többre számunkra nem nagyon. Este fél 11-re érünk a szállásra. Ágyba dőlés.
Reggelre kissé fáradtan (de csak én), nekivágunk a napnak. Pantheonhoz séta. Úgy látszik mégsem lesz fizetős, nem nagyon bánjuk. Irtó mázlink van a mise előtt még bejutunk, majd lassan kezdik kiterelni a népet, de mi addigra sikeresen megnézzük a templomot. Innen irány a Trastevere és az ágyudőrgés. Kissé nagy kanyarral sikeredik eljutni ide, ezért a végén gyorsan szedjük a lábunkat nehogy lemaradjunk az ágyúdörgésről a Giannicolo tetején. Fiamnak ez is nagyon tetszik. Innen séta a Traseverén, és ebéd a Carlo Mentában. Ide is időben érkezünk, kifelé már hosszú sort látunk a bejárat előtt. Séta Colosseumhoz. Fiam ezt várta a legjobban. A jegyet a Forum előtt vettük meg. Fiamnak itt is kiadták az ingyenes jegyet. Azért a Colosseumhoz így is sorba kellett állni, igen sokan voltak, vasárnap délután. Végre bejutunk, és jöhet a nagy álmélkodás. Férjem már mint komoly szakértő meséli a történeteket a gladiátorokról, és az épületről, köszönhetően a Ti általatok ajánlott könyvek olvasása után. Tényleg nagyon felkészült. Eltöltünk itt is sok időt, majd mivel lábaink eddigre már felmondták a szolgálatot beülünk az első kis vendéglőbe frissítőket inni. Pihenünk, és meséljük egymásnak az élményeket. Innen már csak a szállásra vezet az utunk, persze hogy az Angyalvár felé megyünk még, búcsúzva a várostól. A szálláson már csak magunkhoz vesszük a táskákat és irány a reptér. A repülő igen későn indul, már eléggé elfáradunk, de azért fél 11-kor elrepülünk Rómából. Másnak hajnalra már otthon is vagyunk. Hát ez volt a mi kétnapos kalandunk. Szuper volt.
Az 520-asra is érvényes minden ATAC-jegy, normál buszjárat (és nagyon jó, 15 perc alatt benn vagy a Cinecittánál). Jegy kapható a Ciampino információnál vagy bárban.
Még kérnék szépen egy kis segítséget. Ha vásárolok a reptéren /Ciampino/ 3 napos közlekedési bérletet /Public Transport Pass /72 hours/ akkor azzal már a reptértől az új 520-as busszal bemehetek a Cinecittá Metromegállóig? Vagy ez nem így működik, kell még hozzá más jegy is?
Én a Sta Maria Cosmedintől sétáltam fel, kellemes séta. Ez felvisz a Via di Santa Sabinara. Ez elvezet a S Sabina majd a S Alessio mellett, az utca végén a Piazza dei Cavalieri di Malta, a 3-as ház a Priorato di Malta, ennek a kapuján a kulcslyuk.
Nemrég írta itt valaki, hogy 20 percet kellett sorbaállni a kulcslyuknál,lehet, hogy csak a sort kell keresnetek.
Szerintem a Piramide-től felsétálni, majd a Circo Massimo felé le, közben megnézni a narancsligetet a kulcslyuk akadálytalan kilátásának változatával, esetleg a templomokkal.
Mindenhol azt olvasom, hogy sétáljunk fel az Avantinus-dombra, és ott a Máltai lovagrend kapuján lessünk át a "kulcslyukon". Én 9 éve voltam Rómában, már akkor sem találtam meg ezt a lyukat, most ismét nekifutok. Abban kérem a segítségeteket, hogy mi a legközelebb vivő tömegközlekedés, /Terminitől/, és onnan melyik kis utcát válasszuk. Aztán ismét indul a keresés. /Régen mindenféle kapura ráugrottunk, hiába :-(/
Volt szerencsém a hétvégén 13 év után visszalátogatnom Rómába. Korábbi fotóimba belenézegetve döbbenetes változás látszik a turisztikában. Mondjuk ez ugye világjelenség. Tervezetten újra ugyanabban az időpontban utaztam a megfelelő időjárás miatt, mint tettem azt 2005-ben, így íme egy hasonlító kép.
Érezhetően minden látnivalónál egyre nagyobb a tortúra és kezd élvezhetetlen lenni a tömeg miatt. 2005 még közvetlen a fapadosok elindulása utáni év volt, most meg fullon miattuk minden, na meg Ázsia is beindult rendesen.
A Colosseumnak még tartozom egy alapos látogatással. Legközelebb megyek a spéci túrára is és akkor megnézem a kiállítást is. Mindig van miért visszamenni.
A legaranyosabb sekrestyés emlékem szicíliai. Siracusa. 11.45-kor akartunk bemenni a 12-ig nyitvatartó templomba. helyi idvezzel, csoporttal. Kapu akkor záródott, sekrestyés csak kikiabált, hogy kész az ebédje. Rá nem tudtunk haragudni. A másik szintén sziciliaira, Palermoban már igen. Elrobogtunk néhányan egy kisebb templomba , megnézni egy Caravaggio képet. A sekrestyés a templom bejáratánál elkérte a fejenként 2000 itl-t, majd amikor a kápolnába érve nem találtuk a képet, közölte, hogy még az előző évben ellopták....
Ezek szerint már kétféle sekrestyést ismerünk Rómában: az egyik morog és megcsinálja, a másiknak hiába szólnak, nem érdekli. De én ismerek egy harmadik fajtát is, aki készséges: Santo Stefano Rotondo, San Benedetto in Piscina, San Francesco a Ripa, San Pantaleo (ha meglát, már kapcsolja is az egész templom díszkivilágítását). Szerencsére többen vannak, mint...
Ja és megtaláltad a tornacipős képet is, szuper. Én sajnálom, hogy mikor bementünk a templomba még nem tudtam erről, így nem is kerestem és ezért nem is szúrtam ki. Majd legközelebb :)
