Én a sört csak habosan, literes korsóból szoktam inni.A literesből nem csordul ki szinte semmi ha a félliteres palackot gyakorlottan beléöntjük.Tegnap este is bevágtam egy jó kis disznótorost Véres,májas hurka meg sült kolbász utána meg a korsó sör.....esetleg mégegy.Ilyenkor mindig megjegyzem lelkesen-Istenem, de szép is az élet!
Gondoltam beköszönök, mert azért fél szemmel figyelgetek ám... :-) Üdv a régieknek és jobbulást az új sorstársaknak! :-)
Meg kérdés, hogy mi legyen ezzel a topic sörözéssel? Jön lassan a meleg és a hőség... Meg a gyöngyöző oldalú, aranysárga korsó, masszív hófehér habbal... :-)
Bugyorgásom nekem sem volt, csak az emlegetett alhasi feszülés, meg egy kb. dió nagyságú bumszli a lágyékomnál, ami hol eltűnt, hol visszajött, talán a terhelés függvényében...
Abban igazad van, hogy nem úszod meg a műtétet, előbb-utóbb túl kell esned rajta :-( Bátorság, és nagy levegő... érdeklődj, informálódj, és válassz egy szimpatikus helyet. Hülye szó egy olyan helyre, ahol feltrancsírozzák az embert... Na viccet félre téve, mindegyik módszernek (vágásos, laparoszkópos) vannak hívei, és ellenzői, olvasgass utána, és hallgasd meg az orvos véleményét is.
Nekem ilyen bugyorgás és egyéb hasonló emésztőrendszeri problémával nem járt a sérv, pedig mindkét oldalon volt. Kizáródva biztos nincs, mert akkor már nem lennél itt. Lehet, hogy egymástól független problémák ezek, csak egy időben jelentkeztek.
Az alábbi mondat olvasható a leleten, amit ma kaptam egy rendelőintézetben:
"Diagnosis: K4090; Egyoldali vagy k.m.n lágyéksérv, kizáródás vagy üszködösé nélkül."
Már időpontom is van, áprilisra. Hasi ultrahangra (ahova a sebész utalt be)...nem kapkodják el :)
A topikot még nem olvastam végig, de rajta vagyok a témán.
Meg persze bújom a netet, próbálok tájékozódni módszerekről, árakról.
Egyelőre a laparoszkópos megoldás a szimpatikus. Persze ez még változhat sok minden függvényében.
A kórelőzményekről annyit, hogy kb tizenöt évvel ezelőtt volt egy mellékhere gyulladásom, így azóta amikor néha sport illetve szeretkezés közben enyhe húzódást vagy nyilalást éreztem abban az irányban, akkor mindig valami urológiai problémának tudtam be. A gyulladás utóhatásának, vagy esetleg visszér sérvnek. A panaszok viszont elég ritkák és többnyire elég gyengék voltak, így ilyen irányban nem vizsgáltattam azóta sem ki magam. Szóval akár az is könnyen lehet, hogy a lágyéksérvem nem mostanában kezdődött, vagy visszérsérvem is van még mellette. Ezt majd megnézetem esetleg még a sérvműtét előtt.
Ami viszont mostanában kezdődött, egész pontosan másfél hete, arra sajnos tipikusan illik a lágyéksérv.
Az asszonnyal együttlét során hirtelen jelentkező erős nyilalás, húzódó érzés a mellékherék irányába, vagy azok tájékán, nehéz pontosan beazonosítani. Talán inkább picit feljebb, a lágyékban, ami kisugárzott lefelé.
Az ezt követő két-három napban alhasi puffadás, diszkomfort, székrekedés, járás közben néha rövid ideig tartó tompa alhasi fájdalom, mintha valami súlyt cipelnék a lágyékhajlat felett a hasamban. Ülés közben kellemetlen bugyborékolás. Ha néha mélyebb levegőt vettem, enyhe alhasi feszülés. Mondanom sem kell nagyon untam már, hogy egész nap tüneteim vannak. És persze lelki szemeim előtt már meg is jelent egy kizáródott bélszakasz. Szerencsére orrfújás vagy köhögés közben legalább nem éreztem semmi kellemetlent. Ahogy reggel felkelés, felülés, vagy nyújtózkodás közben sem.
Mostanra a tünetek teljesen elviselhető szintre csökkentek, persze vigyázok , óvakodom minden túlzott igénybevételtől.
De persze előbb vagy utóbb műtét lesz, tudom, h nem gyógyul magától a sérült kötőszövet. Mindenhol azt olvasom érdemes minél előbb. Csak hát a kinél, és hogyan kérdésekre nem egyszerű gyorsan megtalálni a választ.
Nagyon elhallgattunk kedves sorstársaim :-) Mindenki gyógyulgat szépen?
Én a múlt héten kezdtem dolgozni, még szerencse, hogy csak csütörtökön, az a két nap elég is volt bemelegítésnek. Nagyon nem díjazom még a nyolc órában monitor előtt ücsörgést. Utána kész kínszenvedés kiegyenesedni, de néhány óra után az ülés sem valami kényelmes... De nem panaszkodom, ezer meg egy vagyok ahhoz képest, amilyen voltam :-)
Köszi! Az az igazság, hogy szerintem ő mindent betartott, de mivel nagyon rossz állapotban van, tartósan rokkant (kb. 20 évvel ezelőtt felrobban tőle 30 méterre egy repülőgép. Szinte kiskanállal szedték össze, azóta toldozgatják-foldozgatják...) simán elképzelhető, hogy az állapotából kifolyólag sem sikerült olyan jól a műtét. Nem is okolja vagy hibáztatja a dokit, csak nem mert hozzá visszamenni... :-)
Köszi a válaszokat, eltaláltad, budapesti az illető, akinek keresünk sebészt, és pont a soproni kórházban ajánlott egy sebészt egy ismerősöm, már beszélt is velük telefonon, és a doktor nagyon normális és kedves volt (úgy veszem észre, neki most nagyon fontos a kedves-odafigyelő doki, mert az előző orvosa nem figyelt rá, állítólag paraszt volt vele, de nem tudom, ez miben merült ki, de több helyről hallottunk rosszat róla). Szóval így megerősítve a te pozitív véleményeddel már biztos, hogy lemegy oda.
Én is nagyon sajnálom az ismerősödet, de azért nem hinném, hogy az ország egyik feléből a másikba érdemes lenne átutazni egy sérvműtéttel. Arra nem gondoltál, hogy esetleg a műtött ismerősöd nem tartott be mindent a műtét után, és valójában önmagának köszönheti azt, hogy esetleg elmozdult a hálója? Arról már nem is beszélve, hogy aki a műtétet elvégezte, tudhatja mi lehet a baj, esetleg a másodikra jobban sikerülhet...
Sajnos én nem tudok segíteni, mert nem vagyok budapesti ...
Ehhez azért tudni kellene, hogy melyik részén éltek az országnak... Engem a soproni korházban műtöttek, mivel ugye ott lakom :-)) És egy szó panaszom nem lehet rájuk, se az orvosra, se a műtétre, sem utána az ellátásra. Nagyon lelkiismeretesek, és odafigyelőek. De hát ugye, a világ másik végéről nem jön ide az ember műttetni magát. De a többi hozzászólók között úgy veszem észre sok Bp-i van, esetleg az közelebb lenne nektek.
Sebészt keresek, jobb oldali beültetett és (elrontott) háló újra berakására, és a bal oldalra is kell berakni. Egy ismerősömről van szó, ezért lehet, hogy szakszerűtlenül fogok fogalmazni, szóval 7 éve betettek neki egy hálót a hasfalába, azzal valami baj történt és idén újra kellett műteni. Nagyon panaszkodott az orvosra, az érzéstelenítéssel is bajok voltak (lidocain érzékeny, de ezt nem vették figyelembe, napokig feküdt valami anesztéziás sokkban, vagy miben...).Egy hónapja volt a műtét, de elmozdult a háló és nyomhat valami ideget, iszonyatos fájdalmai vannak, nem tud járni, hajolni stb. (ami azért gáz, mert neki kell ellátnia vak feleségét és 2 gyereket...)A varrata begyulladt és szép lassan gennyesedni fog, és be kéne tenni a bal oldalra is a hálót. Nem mer visszamenni ahhoz a doktorhoz, aki műtötte, ezért keres egy sebészt, akit megbízható, vagy akivel vannak jó tapasztalatok. Mindegy, hogy az ország területén hol.
Kérlek, ha tudtok valakit ajánlani, segítsetek, elég sürgős lenne a dolog...
Én egy hétig voltam otthon, persze szabadságon. A kórházban nem mondták, hogy mennyi ideig "illik" vele nem dolgozni. Bár az én munkám nagy része műszerek melletti ücsörgés...:))
Én is szabadsággal váltottam ki a táppénzt. A második műtét utáni 6 hétből már csak 2-t tudtam letudni a még megmaradt szabiba meg szabadnapokba. 4 hét már valódi táppénzből ment.
A betegállományt, jó magyar szokás szerint szabadsággal váltottam meg, ilyen világot élünk sajnos... Könnyű fizikai munkát végzek, de azért csak álló meló egész nap, úgyhogy szoktam azért érezni még mindig hogy hol is volt a sérvem. Figyelem ám minden rezdülésem:-) és egyre ritkábban jönnek elő ezek, végülis már fél éve történt a műtét. írtam pü-t.
Köszönöm, bíztatóan hangzik. Ugyanis másodszorra már "biztosra" akarok menni. Egyrészt az a nem észrevett jobboldalam....Másrészt él bennem a gyanu, hogy azt, hogy végül is nem raktak belém baloldalra hálót a takarékosság vezérelte , nem az "erős" hasfalam (ld jobboldal).Úgyhogy megyek Istenhegyre, kerül amibe kerül, egyszer élünk. Gondolom miniplasztikával a lábadozási, forradási idő is jóval rövidebb (fájdalom, betegállomány, kiesett jövedelem nagyon nem mindegy) mint a hagyományos megoldásnál!
én kétágyas szobában voltam a szobatársam egy thai box bajnok volt aki sajnos már 10-dik napja volt ágyhoz kötve, infúzió volt az ebédje, reggelije, vacsorája,ágytál,kacsa és a többi
Hát, a kórházi társaságról én is tudnék mesélni. A szomszéd szobában volt egy idős néni, aki (nem tehet róla szegény) már nem volt teljesen Ok. Hajnali kettőkor sürgős műtétje volt, de fél órával az után, hogy visszahozták, már fel akart kelni, és közben kiabált, mint akit nyúznak. A szobatársai meg, két másik idős néni, kórusban kiabálták, hogy fel ne merjen kelni... Szóval volt egy éjszaka... Ez az én műtétem után két nappal volt. A végén az ominózus nénit lekötözték, de a hanghatásoktól így sem tudták megkímélni a többi beteget. Na... én is bocs az OFF-ért.
A műtéti terület érzéketlensége, és nem csak a konkrét vágási területé, teljesen normális. én is már elmúltam egy hónapos, és csak a napokban kezdtem érezni, hogy kezd visszatérni némileg az érzékelésem. Ezzel együtt némi tompa fájdalom is, sajna, de talán lassan majd elmúlik.
Nem vagyunk egyformák, nekem viszont mind a két oldalamat végigtapogatta az orvos....
Apám magánban volt (vagy 10 éve), nagyon sok pénzért, de ott jól "elizélték", többször is vissza kellett mennie gennyesedés miatt, meg valami cérnafoszlányok miatt.....
Én az Irgalmasoknál voltam (egy ismerős ajánlotta), nagyon kedvesek-rendesek az orvosok, de a nővérek is.
Kicsit fapados, ennek ellenére nem éreztem rosszul ott magamat.
Való világ..:)), egy szobában voltam egy 82 éves, kissé szenilis bácsikával (gyakran nem találta az ágyát sem. Gyomorműtéte volt, ehhez képest gyorsabban járt, mint én, a vacak sérvemmel...:)), egy brazíliai olasz túristával (komolyabb dolognak gondolt gyomorrontással). Nem tudtunk kommunikálni rendesen, közös nyelv hiányában, de sokat segített nekünk. Azon kívül egy nagyon rendes katona srác, őt váltotta egy nemzetiségi.
Jajgatott, hogy éheztetik (szigorú diétán volt), de titokban nyomatta befelé a sülthúst. Fél óra múlva már követelte a fájdalomcsillapító injekciót.
Bocs az OFF-ért.....
Vissza gondolva: egynapos műtétet nem vállalnék be.....
40 nap után hajlamos vagyok elfelejkezni róla, hogy vigyázzak (most is felszaladtam a lépcsőn, mert csörgött a telefon). Külső hegnek nyoma sincs, belül a varrás ceruza-kemény. Ami még idegesít, a combomon a lágyéknál a bőr - harmadtenyérnyi foltban eléggé érzéketlen, mintha nem is az én bőröm lenne. Ami furcsa a számomra, ez nem is a műtéti terület.
Talán azzal van (volt) összefüggésben, hogy a sérv valami ideget nyomhatott a lágyék/combhajlatban, mert ilyenkor brutálisan tudott fájni.(A szakadás efölött volt).
Most már abba hagyom a cinktabletta fogyasztását is.
