Az Úr ismeri az Övéit, és mindig is ismerte őket, bármelyik népből és országból valók voltak is, a kicsinyeket és a nagyokat. Nem hagyja őket elpusztulni. Életünkben és halálunkban az Övé vagyunk, és azok is maradunk
Ha megnézed, a múltbeli emberekre utaltam, és az ő felhalmozott tudásukra. Azt meg végképp nem tudjuk számosítani, hányan éltek előttünk, hányunk tudása adódott össze kollektív tudattá.
véges számot kapunk, azt pedig bármennyivel szorozzuk is, megint csak véges számot kapunk, nem pedig végtelent.
véges x végtelen =? (véges számú, megszámlálható ember a jelenben x a 'se szeri, se száma' gondolatuk)
végtelen x végtelen = ? (végtelen, megszámlálhatatlan ember a múltban x a 'se szeri, se száma' gondolatuk)
ha megszámlálhatókból (agyak száma a Földön) indulunk ki, akkor megszámlálhatót kapunk akkor is, ha az már egy rendkívül nagy szám is.
Nem tudom, te hogy vagy vele, az én gondolataimnak (sajnos vagy szerencsére, nem tudom) 'se szeri, se száma'.:-) Rendkívül sok agy szorozva a 'se szeri, se száma' gondolattal, az azért már eléggé nem számosítható.:-)
Például végigmész az utcán és rengeteg információ ér, de az éber tudatodba nem minden kerül bele, viszont a tudatalattid mindent befogad.
Emiatt a befogadott „minden” miatt is érzem végtelennek, nem körülhatárolhatónak a tudatalattit.
Hatnak egymásra, tehát zajlik információ csere a személyiségek között nem csak az éber tudatok szintjén, hanem a tudatalattik szintjén is. Ebből következik, hogy nem 100%-ig te (a személyiség) döntöd el mi történik veled.
Jaja, ezt már többször átgondoltam, de most nem ugrott be. Talán túlságosan lement tudat alá?;-)
Végeredményben így a személyiségek összemosódnak és a kollektív tudat egy végtelen egytudatnak mondható
Végül is igen.
Minél inkább elfogadó a személyiséged (jóba vagy a többiekkel) annál inkább érvényesül a te akaratod -> boldogabb vagy.
Mert a te akaratod közelít, hasonul az ő akaratukhoz? Az "egytudathoz"? Érdemes ennek alapján elgondolkodni a Miatyánk „legyen meg a Te akaratod” során.
Talán ott kezdődik, hogy még a tudatos tudásunk sem feltétlen körülhatárolható..... Illetve igen gyanús, hogy van átjárás, folyamatos oda-vissza áramlás a tudatos és a tudatalatti tartalmak között. Ahol pedig átjárás van, ott máris nem lehet pontos határokat szabni.
De ha csak a tudatalattit vesszük, abban talán egyet tudunk érteni, hogy a tudatalattinkból származnak az álmaink, a meglepő ötleteink, felismeréseink, asszociációink és a megérzéseink, intuícióink. A tudatalatti, mint egy háttértároló, őrzi passzív, látens ismereteinket, emlékeinket és egyúttal szervezi ezek spontán kapcsolódásait, összevillanásait, bonyolult szövevényét. Összeolvaszt időket és tereket, határokat bont, szabályokat old fel. A tudatalatti működésének és tudattal való összefonódásának csodálatos eredményei a művészeti alkotások. Ezek nem épp kiszámolható és kiszámítható, behatárolható dolgok.
Ráadásul alighanem ezen a szinten zajlik szervezetünk milliárdnyi működésének irányítása, változásainak követése, lereagálása.
És igen, valószínűleg átjárás van a kollektív tudat felé is, ahogy paerae írja. Vagyis a múltra alapozódó, közös, egyetemes tudás, illetve az "egytudat" felé is.
