Szia. Eleve nem jó belegondolni,hogy ébren legyek a műtét alatt,a dokinő meg kedvesen benyögte:"gondoljon bele,milyen jó lessz műtét alatt beszélgethet az orvosokkal"! Hát valahogy nem repdesek érte.
Annyit tennék hozzá, nekem mindkettő kaszabolós hálós műtét volt. Mindkettőt ugyanaz az orvos végezte, ugyanott, de mégis nagy külömbség volt a két műtét fájdalma között. Bár lehet, ez attól is volt, hogy amelyik fájt, az nagyobb is volt. Mindegy. A lényeg: Legugolni és felállni sokkal könnyebb volt, mint leülni egy székre vagy az ágy szélére és onnan felállni. Nem tudom miért, de az gyakorlatilag fájdalommentesen ment, míg az ágyról is alig tudtam lemászni. :)
Hosszú évek óta meglévő, különösebb problémákat nem okozó lágyéksérvemet néhány héttel ezelőtt operáltattam meg Buda egyik legnagyobb kórházában. Mivel a műtéti eljárások közül minden megkérdezett mást favorizált, ezért elkezdtem utánaolvasni az interneten a lehetőségeknek, miközben nem egy orvossal konzultáltam. Hamarosan teljesen világossá vált, hogy a laparoszkópos eljárások közül a TAPP és a TEP is elég biztonságos, kis fájdalommal és rövid felépülési idővel jár viszont meglehetősen drága a közkórházaknak és ezért nem végzik mindenhol (sőt, lebeszélnek róla anyagi okokból), vagy csak hónapokkal későbbi időpontot tudnak adni (Abban az egyben minden orvos és megkérdezett egyetértett, hogy ma már csak hálós módszert szabad választani, mivel a beültetett idegen anyag szövetbarát és tartós.) A laparoszkópos műtéteket a hasfal ellazítása miatt CSAK altatásban végzik, ami hordoz némi kockázatot, mint minden operáció, de mégiscsak rutinműtét ez is, sokak szerint a jövőben a nem akut eseteket ezzel fogják mindenhol műteni, akár nálunk is. Vannak fent közérthető, rövid videók az interneten, pl.: http://videoklinika.hu/video/dr._kovacs_igy_nez_ki_a_lagyekservmutet_
Mindezek után sikerült egy viszonylag gyors időpontot kapnom, bár tájékoztattak, akár a műtét napján is lemondhatják eszközhiány(?) miatt ! Nagyon jó hírű orvoshoz kerültem, aki mondhatom kiváló munkát végzett a várakozásaimnak megfelelően. Nem fizettem előre semmit, ugyanakkor talán emiatt? egyetlen egyszer sem beszéltem vele négyszemközt a kérdéseimről, félelmeimről (első műtétem volt életemben), sem az operáció előtt, sem után. A varratokat is más vette ki, csupán a folyosón, és az ágyam szélén, amíg a papírokat aláírtam, váltottunk néhány szót a dokival. Megértem, hiszen egy sebészeten nagyon le van mindenki terhelve, emiatt a beteg lelkével nincs idő foglalkozni. El kell fogadni, vagy maradnak az irreális áron gyógyító magánkórházak
A műtéti eljárás igazolására, amihez szerencsére végig ragaszkodtam (ezt tudom mindenkinek tanácsolni, akinek a közelében végeznek laparoszkópos műtétet) a következő győzött meg végleg, és legközelebb sem gondolkoznék máson: A mellettem levő ágyon teljesen véletlenül egy velem egykorú (40 éves), velem egyforma magas és súlyú férfit operáltak ugyanakkor (másik műtőben) altatásban, azonos oldali sérvvel, de hagyományos Liechtenstein eljárással. Én az ébredés után viszonylag kis fájdalmat éreztem, pár órával később már a folyosón sétáltam óvatosan, és este már le tudtam ülni. Másnap délelőtt aztán saját cipőmet bekötöttem guggolva(!) és viszonylag simán elhagytam a kórházat, majd otthon már pár órát számítógépes munkát is tudtam végezni. Egy hét múlva fájdalmak nélkül kivették a varratot, és azóta sem volt semmi problémám. Néha, ha futnom kell a villamos után, még érzek nagyon pici érzékenységet, de remélem hamarosan az aktív sportolást is elkezdhetem. Mindeközben a szobatársam a műtét napján csupán csigalépésekben tudott közlekedni, felülni-lehajolni csak óriási fájdalmak közepette, és szegénynek még egy teljes nappal tovább bent kellett maradnia. Ráadásul, akit zavarnak az esztétikai problémák, annak tudnia kell, hogy a vágásos eljárással legalább 8-10 cm heg marad (reklám csak az ennél kisebb hirdetése!), míg a laparoszkóp után mindössze 3 szúnyogcsípés, amit a szőr úgyis benő gyorsan.
Nos, remélem sikerült objektíven és kiegyensúlyozottan megírnom a tapasztalataimat, ha valaki továbbiakra kíváncsi, írjon bátran. :-)) Mindenkinek mielőbbi gyógyulást, és gyorsabban szánjátok rá magatokat a műtétre, mint én!
Azért "erőltetik" az érzéstelenítésben végzett műtétet, mert nekik egy kényelmesebb, kevesebb kockázattal jár mint az altatás és egyszerűbb. Az altatás kockázatosabb, ráadásul hosszabb nekikészülődés kell és a műtét után is bíbelődni kell a pácienssel míg magához térítik. Tulajdonképpen míg nem tér magához a beteg, nem tudhatják, hogy az altatás okozott-e valamilyen komplikációt az idegrendszerben. Jószerével a páciensnek kényelmesebb az altatás, de ezen kívül szinte nincs is más előnye. Ennek ellenére én is az altatást választottam mindkét műtét alkalmával, bár a másodiknál ugyancsak győzködni kellett a dokit, pontosabban ragaszkodnom kellett az elképzelésemhez. Végül beadta a derekát, mert kizáró ok nem volt. De elég morcos volt az altatóorvos. Nekem meg nem volt szimpatikus a búrája első perctől fogva. Totális ellentéte volt az első műtét altatóorvosának. Azzal a műtét előtti napon olyan fél órácskát elbeszélgettem, nevetgéltünk. Őt nem kellett győzködni. Megkérdezte hogy szeretném. A másik nem kérdezte, magától mondta, hogy ő hogy fogja csinálni. A végén kérdezte meg, van-e valami kérdésem. Akkor mondtam neki, hogy altatásban szeretném. Nem repesett az örömtől.
Amennyiben rá akartak beszélni az epidurális érzéstelenítésre, akkor ezek szerint Nálad válaszható az érzéselenítés. Nem mindenhol kérdezik egyébként meg.
Nekem epidurálisban volt a műtét, semmit sem éreztem akkor sem, amikor beadták az injekciót és a műtét során sem.. Nyilvánvaló, mint minden orvosi beavatkozásnak, ennek is vannak mellékhatásai. Extrém eseben le is bénulhat az ember, de ez tényleg extrém esetben következik csak be,...
A tudatvesztéses állapot nyilván kényelmesebb (altatás), mert semmit sem érzel és semmit sem érzékelsz.. Bár ez szerintem nem így van, mert a tudatalattiba elraktározódik az élmény. Arról már nem is beszélve, hogy az orvosok ilyenkor bármiről beszélhetnek, mert azt gondolhatják, hogy nem hallod, pedig az agy igen is hall (érzékel..), csak nem tudatosul, és lehet, évek múlva egy- egy emlékkémben majd feljön Neked a műtét alatti esetleg kellemetlen élmények..
Amennyiben egészségesnek érzed magad és bírod a legalább 16 órányi fekvést, mert az epidurális érzéstelenítés után minimum ennyit kell feküdni, akkor válaszd a gerinctájékit. Ha úgy gondolod, hogy végig szeretnéd alukálni az egész beavatkozást, akkor nyilvánvaló a narkózist válaszd.. A döntés a TIED!
valószínüleg oka van ,hogy az aneszteziológus az érzéstelenítést javasolta.Tőlem mütét előtt félórával kérdezték meg melyiket választom,mivel álmos voltam, éhes ,szomjas és fáradt azt mondtam inkább altassanak.Egyébként én az érzéstelenítéses változatra készültem eredetileg.Nálam nem voltak egészségügyileg kizáró okok,ami a variációkat illeti.
Sziasztok. Szerdán voltam az altatóorvosnál. Nagyon rá akart beszélni az epidurális(remélem jól írtam) érzéstelenítésre,én azonban az altatáshoz ragaszkodnék. Szerdáig adott időt a döntésre. Szerintetek? Ti mit választanátok?
csak azt akartam kérdezni, hogy az a bizonyos "lágyék" fájdalom és érzékenység, illetve érzékenység mikor múllik el? Valahol azt olvastam, hogy kb. fél év is lehet....
Kedves (sors-, és topic)társaim a Lágyéksérv Fórumon!
Nagyon szép napokat kívánok erre a hosszú hétvégére és azutánra is!
Nos, ahogy jeleztem április 27.-én pénteken megműtöttek, röpke fél év után ismét, a jó öreg -és sikertelennek bizonyult-Bassini technika után immár laparoszkópos, jobb és baloldali hálóbeültetéses technikával, altatásban, a Telki Kórházban.
Jelentkezés a kórházban 8:00. Regisztráció, szoba elfoglalása, átöltözés decens hálóingbe, millió papír átolvasása és aláírása. Kapok egy pár kompressziós harisnyát - ez végig rajtam van. Aneszteziológus, sebész átvizsgál, branül bekötése,véralvadásgátlót kapok és 9-kor irány a műtő!
Altatásban. Fél egykor ébredek,első pillantásom a jó Isten csodálatos, kondenzcsíkok szántotta nyári kék egére esik...túlvagyok...de szép is az Élet! A műtét 9-től 12-ig tartott, hiába ez kétoldali eset volt, no meg igen aprólékos a technika.
Jól betakarva, ámde még pucéran fekszem az ágyban, hasamon nyomósúlyok, férfiszerszámba katéter bekötve, vénámban infúzió. Hasamon három kis "lyuk" helye leragasztva, egyéb látható seb nincs.Ha jelzek a nővérnek, jön és ürítjük az ürítenivalókat.
Vérnyomás-, és hőmérsékletmérés, (ezek kb. kétóránként ismétlődnek), antibiotikum kb. 5 óránként.Fájdalomcsillapító kapszula. A fájdalom egébként egyáltalán nem olyan nagy, mint a vágásos Bassininél, inkább tompa sajgás jellegű.
14 órakor súlyok levéve, katéter kivét (ez brrr.....), felöltözés, kompressziós harisnya marad. Felülés, felkelés, járás. Nem nagy a fájdalom!!!!! Megindulnak a természetes folyamatok.
Késő du. aneszteziológus az éjszakás nővér jelenlétében kikérdez, megvizsgál.Vacsora tea és egy tányér üres húsleves (a dietetikus rendelkezett eképpen).
Megint mérések, antibiotikum, véralvadásgátló, fájdalomcsillapító, kicsit tévézek, majd alvás...ami nem volt éppen nyugodt, hiába műtét az műtét! De nem fáj nagyon!
Fél 6-kor reggel nővér be, szokásos műszeres mérések, ezúttal műszeres légzésfunkcióval is kiegészítve. Könnyű reggeli.Orvosi vizit.Megepően jól és relatíve fájdalommentesen tudok mászkálni!!! Megint gyógyszerek...
11-kor sebész be. Vizsgálat, három kis "kötést" (inkább ragasz) kicseréli. Tanácsok a következő napokra. Egy hétig viseljem a kompressziós harisnyát (semmi ilyesféle problémám nem volt eddig, úgy látszik ez a trombusképződést megelőző protokoll része). Otthonra Cataflamot kapok egy dobozzal, meg két kapszula erősebb fájdalomcsillapítót ha gondom lenne. És: három fecskendőnyi véralvadásgátlót,amit esténként otthon magamnak kell majd beadnom! Varratkiszedés 2.-án.
Telefon családnak , délután egykor irány haza!!!
És most itthon élvezem a csodálatos nyári időt! És valóban élvezem, a fájdalmat össze sem lehet hasonlítani a tavaly ősszel vágott seb okozta fájdalommal! Kb. 10-14 nappal az első műtét után éreztem úgy magam, ahogy most , mindössze két nappal műtét után!
Aki gyógyul annak könnyű gyógyulást-, aki műtét előtt áll, annak sikeres műtétet-,aki már csak emlékezik, annak semmi kiújulást-, és mindenkinek nagyon szép napokat kívánok!
Szerintem kicsit korai volt az a varratszedés. Az én seblészem azt mondta, ő 8-10 nappal a műtét után szokta kivenni. Az a dorbézolás is korai szerintem, főleg hogy a varratokat is kiszedték. A duzzadás véleméynem szerint a "megerőltetésnek" tudható be. Kell pár nap mire lappad. Műtét után nekem is majdnem úgy nézett ki, mintha nem csináltak volna semmit. Szinte ugyanakkora volt a dudor. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre kisebb lett és mára gyakorlatilag nincs semmiféle dudor.
Látom, nagyon sok bejegyzés. Ne haragudjatok, hogy ezt a sok bejegyzést nem olvasom végig, nameg mindenkinek kicsit egyedi a baja.
Szóval: Engem a héten hétfőn műtöttek jobb oldali lágyéksérvre, háló beültetéssel. Tegnap, azaz négy nappal később, itthon is vagyok úgy, hogy már avarratokat is kivették. Pedig SZTK-s megoldásban csináltattam. Tegnap, amikor kiszedték a varratokat, akkor sokszor már nem is éreztem, hogy fájna, megkönnyebbültem. Rohangáltam is itthon elég sokat. Délután éreztem egy kicsit, de nem volt vészes. Felbuzdulva ezen, még tegnap este el is mentem a haverokkal az éjjel. Nem, nem táncoltam, azért annyira nem, de este már éreztem, hogy fájdogál. Hajnali négykor hazaértem. Namost amikor a kórházból hazaértem, már akkor is feltünt, hogy egy kicsit meg van duzzadva a sebem a hímvesszőm oldali része, mintha egy kicsit ki lenne dudorodva, de mivel le van még ragasztva, ezért nem is foglalkoztam vele. Hajnalban, amikor hazaértem a haverokkal, akkor úgy tünt, hogy még egy kicsivel jobban meg van duzzadva ugyanaz a terület. Gondoltam majd visszahúzódik, de sajnos a pihenésre sem reagált. A kérdésem az, hogyan bizonyosodhatnék meg arról, hogy nem szakadt ki megint? Fájdalommal jár ez vagy nem? Normális ez, hogy meg van duzadva? Nekem az a legfurább, hogy csak a hímvesszőm felőli részén van ez. Segítsetek, meg vagyok ijedve.
