Amúgy ha a képeket nézed, volt egy negyedik változat is, amin nem volt lyuk, csak a közepén kissé körbefaragtak. Itt kötötték körbe a kötelet. Ezt már csak arra írom, hogy írtad: "A legősibb horgonyok egylyukúak." – Ez a te szabályaid szerint, nem ősibb lenne? És azt is írtad, eléggé jogosan, hogy nem is lehetett abban a korban olyan egyszerű átfúrni ezeket a köveket.
A másik hogy észrevettem még valamit egyes képeken. Nézd meg te is a képeket. Némelyik 3 lyukú horgonynál a két alsó lyuk nem annyira kerek, mint inkább négyszögletes (ide ment az a 2 cövek, az ábrák szerint, ami a talajba vágott). Sőt, a 2 lyukúaknál is láttam olyat, ahol az egyik lyuk négyszögletesnek tűnik, a másik kereknek (igaz van ahol mind a kettő kerek). Ennek van-e szerinted jelentősége?
Most a kör alakú horgonyokat úgy különböztetik meg az oszlopok körszelvényeitől, melyek a szállítóhajókkal együtt a tengerbe süllyedtek, hogy ez utóbbiaknak négyszögletes a középen lévő lyuk (hogy nem tudjanak elfordulni), míg a horgonyoké kerek. (Ezt a filmben mesélik.)
Rengeteg kétlyukú kőhorgonyt találtak, s nem hiszem, hogy mindről letört volna a harmadik lyuk. Most itt (ez esetben) a hatékonyságról kár beszélni, hisz ez a hajózás korai időszakában volt, s ahogy jöttek az évezredek, úgy találtak fel egyre több dolgokat a hajókon. Ahogy olvasom, már a görögök is használták az egykarú vashorgonyt. Szóval rögös út vezetett a középkori vashorgonyig. Itt egy viiking horgony:
A legelső képen (14997 hsz) lévő felírás alapján mondtam a kétlyukúra, hogyan használhatták. De ha máshogy használták, nekem az is mindegy, hiszen ha észrevetted, nem erre volt kihegyezve a kérdés (hogy most meg az egylyukú meg kétlyukúról legyen vita).
Rordrigues professzor kőhorgonya, épp olyan két lyukkal, ahogy más ókori kőhorgonyokon látjuk, tehát nem egymás mellett, hanem egy ovális, hosszúkás kő két végén találhatók. Ezt mire használta volna a középkori portugál paraszt. Jellemző, hogy nem is tudta az eredetét, a többi terméskővel, amit összehordott a mezsgyehatárnak, rakta össze. Egyszerűen ott találhatta a parton vagy köves részen.
„De azt nem tudom, hogy egy ballasztkőre miért kellene két lyuk?” Nem tudom, nem is akarok ebbe belefolyni. Meg nem is akarom ez irányba elvinni a kérdést, hiszen nem erről volt szó (a használhatóságról!). Ezt neked kéne megfejtened, ha annyira izgat, hiszen a kétlyukúakat is ugyanott találták, ahol az egy lyukúakat, vegyesen. Ötletként írtam, hogy talán a kétszer akkora súlya miatt?
Ha ez viszont jó, akkor szerintem nagyjából egy időben jelent meg az 1 és 2 lyukú, tehát ha egy nagyobb hajót építettek, automatikusan a 2 lyukú horgonyt csinálták hozzá (nagy feltalálás nem kellett ehhez). De mondom, ez csak ötlet…
Amúgy jól írtad, hogy sokszor ősi kikötők előtt találtak nagyon sokat a tengerben. Így lehetett ez a dél-spanyolországi kőhorgonyoknál. Feltehetőleg a viharok miatt maradtak a tenger mélyén. Talán onnan nem messze volt Tartésszosz, hiszen a hajók ott a kikötésre vártak az árúikkal, csak épp a város kikötője foglalt volt.
Ráadásul nem is nagyon akarok a kőhorgonyokról sokat beszélni, hisz csak annyi lett volna a beírásom értelme, hogy a Rodrigues által talált kődarab lehetett-e kőhorgony???
Később az egylyukúakat már valóban csak ballasztnak használták, amit a horgonyvetés után a szél erősödése esetén egy rövid kötélhurokkal a horgonykötélre függesztettek, s egy másik vékonyabb kötéllel fékezve lecsúsztatták a horgonykötél fele hosszáig, hogy az laposabb szögben húzza a horgonyt. Ez a ballaszt tehát nem ért a fenékhez, hanem oldalt függött a horgonykötélen. Amikor pedig fel akarták szedni a horgonyt, akkor először ezt húzták fel. De azt nem tudom, hogy egy ballasztkőre miért kellene két lyuk? A leeresztő vékony kötelet is bele lehet kötni a rövid kötélhurokba. Emiatt se kell második lyuk, amit azért az ókorban nem volt olyan egyszerű belefúrni.
Háromlyukú horgonyok léteztek, ezeknél két lyukba fa vagy bronz cövekeket rögzítettek horgonykapa gyanánt. De egy horgony, amiben csak egy kapa van, az az oldalára fordulna, s a kapa nem tudna belevájni a fenékbe. A képeid között lévő kétlyukúak nagy része olyan, amiről letörött az egyik lyukat tartalmazó rész. Lehet, hogy a kerítésben talált kő is ilyen. A 26. sz rajz nem látszik törött háromlyukúnak, az egy jóval újabb, fejlettebb típusnak tűnik, aminél egy kettős kapát rögzítettek egyetlen lyukhoz. A másik ábrán lévő B és H kövek viszont kétségtelenül elég ősi kinézésűek. Ha ezeket valóban horgonynak használták, egyetlen keresztbe dugott kapával, hát akkor nem lehettek valami hatékonyak. Sok hajó verődött a parti sziklákhoz úgy, hogy megcsúszott a horgonya. A Tarantói-öböl is tele van ilyen roncsokkal. Ha lecsapott a Scirocco egy ott meghúzódó hajóra, akkor az efféle rossz horgony bizony végzetes lehetett.
"Az a kétlyukú kő aligha horgony. Ha egy horgonyra két kötelet kötnének, akkor azok összetekerednének, ahogy a szél fordulása miatt a hajó körbejár a horgony körül. Másrészt, amikor az egyikkel felhúzzák, a kő másik vége hosszan húzódik a fenéken, s eközben szétdörzsölődne a másik kötél csomója."
Érdekes megfigyelés, annak ellenére, hogy tényleg egy nagy hajó kétlyukú kőhorgonyának látszik! A filmben senki nem szól ellene, mármint Rodrigues megállapítása ellen, pedig van köztük tenger alatti régész is. Inkább csodálkoznak, hiszen egyértelmű, hogy minél nagyobb volt egy kőhorgony, annál nagyobb volt a hajó is! Ez egy igen nagy hajóé kellett legyen. Most akkor ez a probléma szerinted minden kétlyukú kohorgonynál fennállt, vagy csak ennél (amit az Azori-szigeteken találtak)???
Itt mutatják a 3 féle kőhorgonyt. Mellette kétlyukú kőhorgonyok. Hasonlítsátok össze, amit Rodrigues professzor talált és teljesen érthető indokot mondott, hogyan került oda.
Te az nem lehet, hogy a kő súlya (mivel a kétlyukuak kétszer akkorák rendszerint, mint az egylyukuak) miatt ugyanazt a kötelet áthurkolták mindkét lyukon (tehát nem volt két kötél)? Vagy a másik lyukba egy kampót vagy hegyes cöveket dugtak? Mert elég sok kétlyukú kőhorgonyt találtak eddig, és nem csak Európában, hanem mondjuk az Indiai-óceán partjain (Szomália, India, stb.) is. Most akkor azok mik voltak? Egyik helyen azt olvastam, hogy az egy- vagy kétlyukúakat ballasztként, míg a háromlyukúakat úgy használták, hogy kettőbe cövekeket dugtak (ezek vágódtak a tengerfenékbe), míg a harmadikba kötelet hurkoltak. De javíts ki, ha rosszul tudom, végtére is te vagy a hajós.
Szóval a II. világháború előtt még a hajózástörténet ott tartott, hogy magát a horgony feltalálását a föníciaiaknak tulajdonította. Van Loon is ezt írta, s azt hogy erre kőből készítettek horgonyokat, s így már bárhol (értd: part közelben, s nem ötezer méteres mélység fölött) megtudtak állni biztonsággal.
Az "Atlantisz nyomában" c. dokfilmben a búvárok egy csomó kőhorgonyra bukkantak a délspanyol part atlanti oldalán. S mivel valaha itt volt Tartesszosz legendás városa, csak beigazolódni látszik a görögök történetei a városról és hajóiról. Csakhogy ezeket a kőhorgonyokat 3500-4000 évere becsülték. Egyébként a legendás rendező, James Cameron valódi tenger alatti régészt is hívott szakértőnek a filmbe (aki amúgy szkeptikus voltak Atlantisz létezésével szemben).
Másfél órás film ajánlója, ebben is felbukkannak a spanyol atlanti partoknál a tenger alatt talált kis egylyukú kőhorgonyok, 4:50-től https://www.youtube.com/watch?v=E__pA65V5Ec
Egyébként nem csak itt találtak ősi kőhorgonyokat, melyek az ősi tengeri hajózás bizonyítékai, hanem pld. a kaliforniai partok (!) mellett is még a 70-es években, s azóta is vita van, hogy az ókori kínaiaké vagy valaki másé??? Vagy a bolgár tengerparton is 1985-ben mintegy 200 darabot (ezek gúla és trapéz alakúak) a víz alatti régészek. Nagy részük az i.e. 2. évezredi, tehát a krétai-mükénéi korba sorolják, csak hogy találtak az i.e. 3. évezred második feléből is kőhorgonyokat a bolgárok! De kik hajóztak a Fekete-tengeren abban az időben? Ráadásul ezek csak a jéghegy csúcsai, hiszen ezeket csak véletlenszerűen találták, s bizonyos, hogy sokkal régebbiek is lehetnek a tengerben, csak éppen teljesen benyelte őket már a tengerfenék talaja.
Az a kétlyukú kő aligha horgony. Ha egy horgonyra két kötelet kötnének, akkor azok összetekerednének, ahogy a szél fordulása miatt a hajó körbejár a horgony körül. Másrészt, amikor az egyikkel felhúzzák, a kő másik vége hosszan húzódik a fenéken, s eközben szétdörzsölődne a másik kötél csomója.
Pár napja néztem a National Geographic-on az Atlantisz nyomában c. dokumentumfilmet (Atlantis Rising, 2017). Csak 3 éve készítette James Cameron.
Atlantisz nyomait keresik, de csak amolyan "népszerű" stílusban. Szóval a szokásos "vándorlás" Krétától Máltán át Tartesszoszig. Ilyen téren annyira nem is lenne érdekes, de mutatnak benne spanyolországi kőrajzokat a rómaiak előtti időkből, melyeket hét különböző hajótípus is szerepel (van amelyiknek kormánylapátja is van).
Aztán a Dél-Spanyolország atlanti-óceáni partszakaszán a búvárok egy helyen egy csomó bronzkori kőhorgonyt találnak. Mintha ez afféle kereskedelmi találkahely lett volna a bronzkorban. A korukat 3500-4000 évesre saccolják. Pedig a hajózás-történészek szerint ebben az időben csak a Földközi-tengeren hajóztak?!
Ettől is érdekesebb, hogy beszélgetnek Félix Rodrigues-el az Azori Egyetem professzorával. Bemutatja az addigi leleteket a szigeteken. Felfedezték rómaiak, sőt bronzkori látogatók (i.e. 3000-1200) nyomait. A professzor elmondja a filmben, hogy minden Azori szigeten találtak olyan rejtélyes keréknyomokat, mint Máltán. Azonban ettől még régebbi nyomokat is találtak, kőkori (neolitikum) eredetűeket!
Terceirán egy "kőkori falut" talált. Pico szigetén kövekből összehordott piramisszerű építményeket, amiket soha senki nem vizsgált. A piramisokat föld alatti alagútak kötötték össze.
A "piramissal" szemben lévő építmény folyosója egy kamrába vezet. Rodrigues csapata itt kőeszközöket talált. A dolmenekkel, sírkamrákkal ellátott kőkori falu és Pico rejtélyes építményeit vagy 6000 évesnek mondja. Gyakorlatilag nem is szabadna létezniük, hisz hogyan kerültek ide???
Erre is van válasza, hiszen a szigeten vannak a középkorból fennmaradt kövekből rakott kőkerítések, mezsgyehatárok. Az egyik ilyenben felfedezett egy ősi kőhorgonyt, amiben két lyuk is van. Teljesen világos, hogy a portugál farmer a földjén lelte a kőhorgonyt és a többi terméskővel beépítette a kerítésébe.
Simcha Jacobovici (a film egyik készítője) is megnézte a horgonyt, s mondta, hogy ez kétszer akkora, mint azok az egylyukú kőhorgonyok, amiket a dél-spanyolországi atlanti vizekben találtak. Egy hatalmas kőkori hajóé kellett legyen. De ki lehetetett ez a rejtélyes hajósnép, akik ekkoriban, vagy hatezere éve már az óceánon hajóztak és hatalmas hajókat tudtak építeni?
Ráadásul nem rég már írtam a hajózás régiségéről, amire csak a legújabb idők leletei engednek következtetni:
Te, rosszul írtam véletlenül a rámpa szélességet. Stadelmann dolgozta ki még az 1985-ös könyvében a legújabb rámpás megoldást, amit Lehner és Hawass is elfogadott, sőt a 90-es években találtak rámpa nyomvonalakat is a Nagy Piramisnál. Szóval volt egy főrámpa, ahogy a képen látod, amibe sok kicsi futott bele. Ez a piramis sarkát 37 m magasan érte el, itt futtott bele egy másik nagy rámpa, ami a piramis oldalán haladt. Egy és negyed fordulattal jutottak elvileg a csúcs közelébe. De az utolsó negyven métert Stadelmann is problémásnak mondta, s elképzelhetőnek tartotta, hogy ott valami más módszert alkalmaztak. Szóval a fő rámpa szélessége az elején 30 méter volt (s nem 17), később nyilván szükült, de ez jogos is, hiszen a szintek is kisebbek lettek, és sokkal kevesebb anyag kellett az utolsó ötven méterre a magasságból, mint előtte!
Ezt a csörlőrendszert csak ajánlottam, s nem is én találtam ki. Bár arra is kiváncsi lettem volna, ha ismerték, az nem hatékonyabb lett volna, mint ez az íjazás. Vagy a plató tetejéről nem tudták volna húzni felfelé a tömböket azon a sínpályán?
Sok mindenről nem maradt emlék ilyen ősi időkből, hisz hiába van egy csomó kőkalapácsunk, meg bronzvésőnk, azokkal aligha faragták volna ki azt a csomó diorit szobrot, vágtak volna körkörös éleket tálakba, ráadásul ilyen tömeges mennyiségben.
Egyébként ha a kötélcölöpök a lépcsőkbe illesztett fakeretekhez voltak illesztve, úgy nem rángatták ezeket szét az íjazásnál az íjazók?
„az egymást követő szakaszok nem is értek egymáshoz” – no most, ezeknél nem csak az a lényeg, hogy a rángatásnál ne nagyon mozduljanak el, ha még egymáshoz sem voltak rögzítve, pedig egy ilyen pályának az egyik eleme nem az lenne, hogy tartsák a síkot, ne mozduljanak el egymáshoz képest, hiszen a végén már vagy kétszáz ilyen fabak volt egymás fölött a csúcsig??? Most maga az íjazás azon a csúszdadarabon történt, amin éppen a kőkocka volt, vagy a felette lévőn? Szerintem ennél a módszernél értelemszerűen rögzíteniük kellett volna a magkövekhez. Nem értem, hogy miért tartod ezt feleslegesnek?
Te magát a piramis falát használod rámpának, így gondolta Albertelli is (1993).
Gyakorlatilag nem tartod reálisnak a rámpás módszert másokra hivatkozva (14989). Ugyanakkor az előző hsz-ben a rámpáról: „Egyharmad magasságig, és külön csak az extrém nagy kövekhez használva viszont elképzelhető.” (14985).
Te, az nem lenne jó elmélet, hogy volt egy széles rámpa, amit negyven méter magasságig használtak? A burkolótömböket már az alaptól lerakták. Negyven méter után a piramis közepe táján körberámpázták a Királyi Kamrát és a fölötte lévő öt kamrát (azaz mintegy 17-20 m magasságban), így építve be a nagy gránithasábokat. Ezután a szinteket ilyen facsúszdákról építették, melyek csak egy oldalon, a rámpáról indultak. Ezzel igaza lesz Diodórosznak és Hérodotosznak is, akik az egyiptomiaktól egymástól eltérő információkat kaptak a piramis építéséről. A szintek is egyre kisebbek lettek..
De ez is érdekes, mert Goyon a piramis 208 szintjét vagy húsz különböző szakaszra osztotta. A legalsó másfél méteres volt, majd egyre kissbbedtek, de a következő szakasz általában mindig erősebb volt az alatta lévőnél. Fentebb voltak alig 50 cm magas szintek is, de pld. a 201. szint megint 1,12 m magas volt!
Ha ezekkel a bakokkal, amiket írsz, hajtották végre a felhúzást. Úgy nem egyszerűbb lett volna, ha minden szint egyforma már? Hiszen egy adott szinten egyforma magasak a magkövek, úgy nem egyszerűbb lett volna, ha minden szint is egyforma? Úgy a bakok mérete is egyforma, és a burkolókövek is egyformák, azaz előre lehetett volna gyártani ezeket. Vagy még se így történt a kövek felvitele?
A Mükerinosz piramisnál a gránitlapokat, mint burkolatot a magkövekkel együtt rakták fel, majd annyira siettek, hogy felhagytak a burkolattal, s azt is csak a bejárat körül csiszolták le. Nyilván a király betegeskedett, hiszen a halotti temploma is befejezetlen maradt (vagyis a fia fejezte be vályogtéglákkal). Elképzelhető, hogy az eredeti terv az volt, hogy készre faragva építsék be a burkolatot, de egyszerűen siettek vele és berakták félkészen.
Ez a hornyolt Menkauré tárgy, meg a Müller-Römer és mások mások által elgondolt forgó kőhengerek a súrlódás miatt egyáltalán nem alkalmasak nagy súlyok emelésre, legfeljebb leeresztésére. De egy kurblival hajtott kötéldobbal, se lehet tonnás terheteket hosszan emelni. Mert ahogy a feltekert kötéltől nő a dob átmérője, úgy egyre csökken az áttétele. S nem csak ez a baj, hanem hogy racsni vagy kilincsmű hiányában nem lehet vele terhelés alatt megállni.
A nagy teaklipperek kézi hajtású horgonycsörlői persze alkalmasak lennének, de hát azok jó pár évezreddel későbbi korok eszközei. Ki kellett hozzájuk találni azt a speciális dobprofilt, ami magától egymáshoz szorítja a kötélmeneteket, így nem kell az egészet rájuk tekerni, hanem mindig csak az utolsó 6-8 menetet. De ehhez meg kellett oldani az egyoldalú konzolos tengelyezést is. Végül fel kellett találni a racsniszerkezetet. Ezeket feltételezni anakronizmusnak tűnik, az óbirodalomban semmi nem utal jelenlétükre.
Még ha a rámpa felső (és nem talp) szélessége lenne is 17 m, azon akkor is legfeljebb 10 követ lehetne párhuzamosan húzni.
Ha a csúsztatópályák a magkövekhez való csapolás nélkül is működnek, akkor ugyan miért csapolták volna mégis?
A burkolókövek külső felületét persze még utólagos felrakás esetén is csiszolás nélkül lehet egy síkba hozni, ha nem akarjuk őket mind a magkövekhez tolni, hanem homokkal töltjük ki a mögöttük lévő különböző réseket. A Menkauré piramis burkoló gránitjain mégis az utólagos csiszolás nyomai látszanak.
Egyébként pusztán technikai szempontból kérdeztem, hogy nem lenne-e jobb ez a módszer, hiszen speciel az íjazásról sincs óbirodalmi emlék.
Hogy a csörlőt ismerték-e az Óbirodalomban, erre valóban nincs közvetlen bizonyíték, de a nagyon mély kutakból a vizet csörlőkkel húzták fel már az ókorban. Ha ismerték is, nem hiszem, hogy csodaszámba ment. Oskar Riedl bécsi tudós teóriája szerint a szánokra kötött tömböket vagy emelőpadokat kötélcsörlők húzták fel a piramis oldalán. Jean-Pierre Adam francia építészettörténész, akinek régebben adtam be rekonstrukcióját a baalbeki tömbök mozgatásáról, azt gondolta, hogy végül is csörlőrendszert alkalmaztak a piramisok építésénél. Herbert Pitlik mérnök pedig a horgonycsörlőre hasonlító szerkezetet ajánlott az építőknek.
„A rámpás módszer teljesítőképességével való összehasonlításod…”
Te, a régészek jelenleg (!) egy fő és több kis mellékrámpákban gondolkodnak. Tehát a teóriád, jelenleg ellene megy a fősodratú egyiptológiai teóriáknak. A fő rámpa szélessége az elején 17 méter volt szerintük. A rámpa nyomait felfedezték 1990-ben Gízában. Ezt annyira nem erőltetem, de a rámparendszerben is van logika.
„A csúszdákat szerintem is lépcsőnként hosszabbíthatták, amely elemek a Cheopsznál kevesebb mint 1,5 méter hosszúak lehettek.”
Te, komolyan mondom ez hasonlít arra a rejtélyes szerkezetre, amiről Hérodotosz az egyiptomi papoktól hallott: ugyan 2500 éve leírt „egy rövid fagerendákból” álló szerkezetet, amit a piramis építésénél használtak. Erről máig vita van!!! Ezt írta pontosan: „Mikor az alap elkészült, rövid fagerendákból készült gépekkel emelték rá a többi követ. A követ először a földről az első lépcsősorra húzták, amikor fent volt, egy másik, az első soron álló gépre tették, s ezzel emelték fel a második sorba. Mert annyi gép volt, ahány lépcsősor. Vagy az is lehet, hogy egyetlen könnyű emelőgépet vittek feljebb sorról sorra, hogy a köveket helyükre tegyék.”
Viszont, ha ezt módszert választották, miért nem használták ki a lehetőséget, főleg amikor már száz méter felett voltak, hogy a magkövekhez is rögzítsék? Hisz a piramis elkészülte után semmi nem látszott volna ebből?
„Én nem gondolom, hogy a burkolóköveket soronként végig kellett volna rakni, mielőtt a következő sorra áttértek volna. Ezt csak a négy utoljára lebontott középső csúsztatópálya helyén kellett így csinálni. És a felülről lefelé rakást, is csupán itt.”
Ez elég érdekes, mert így se nagyon világos. Hiszen a problémák megmaradnak. Bárhol helyezem el egy burkolótömböt, felette volt már másik, s nem hiszem, hogy valamiféle fatalpon lehetne csúsztatni. A rekonstrukciós rajzokon a burkolókövek jóval nagyobb felületen vannak egymáson, mint a mögöttük lévő magköveken. A burkolókövek közt volt vékony habarcs.
Petrie (aki mérnök is volt, nem csak egyiptológus) szerint előbb a burkolóköveket pozícionálták be, s a magkövet utána tolták be mögé! Ehhez mit szólsz? Vagyis szerinte egyszerre kellett épülni az egésznek, s nem felülről lefelé. Lehet ez a dilatációs mozgást, amiről írsz, éppen a magkövek laza kapcsolódása adta a külső borításhoz. A magkövek közé homokot is szórtak. (Egyébként a piramis közepén lemérték, de a súlyánál fogva 4600 év alatt csak 30 cm-ert süllyedt meg az építmény).
Persze, ez csak játék a gondolatmenettel, hogyan építhették. Nem érdemes vérre menni vele, nyilván. Én alapból nem szeretek elvetni egy elméletet sem, ami ránézésre érdekes vagy jól érvelt. Tehát, amit írtál az is benne van ebben. Tudom, hogy nem vagy az a makett-építős bácsika (tán belenéztél a Diomediről szóló kis filmbe?), de épp játszani/gondolkodni az elmélet megvalósításáról, lehet. (Hisz van ami támogathatja, mint Hérodotosz említett feljegyzése.)
(Csekk tette közzé ezt az épületes tanulmányt Sörös elméletéről).
K. Róbert akkoriban beirkált (1990-2003 közt) egy csomó újságba, embereknek küldött fenyegető leveleket, vagy különféle (nem létező vagy létező) szervezetek nevében is írogatott. Magát közírónak és történésznek aposztrofálta, de akkoriban egy jászsági község piacán zöldséget vagy hasonlókat árult.
Itt így fényezte magát: „Én - amint a honlapomon is látod annak ellenére sem vagyok ortodox egyiptológus, hogy a Sorbonne egyetemen végeztem 1981-ben, és magam is részt vettem jó sok ásatáson, és még Zahi Hawast is személyesen ismerem.”
A hix.com-on van jó pár levele K. Róbertnek. Firtatják mások, hol végezte azt a csomó egyetemet, amit különböző válaszaiban leír, amikor közben raktáros volt. Itt is emlegeti a Sorbonne-t, meg hogy szociológiát végzett levelezőn. Néha voltak őszinteségi rohamai: „bizony loptam a Kadar rendszer idejen sokszor ket kezzel”.
Hogy mint történésznek és végzett egyiptológusnak (sőt, ásatott Egyiptomban!) vagy minek állította be magát nem tudni, hiszen a sok lódítás mellett lehetetlen megmondani már, mit is akart (ha egyáltalán ő maga eligazodott ezek közt?. Nekem a 6 éves egyetemi tanulmányairól írt, meg egyetemi jegyzeteiről Kákosy kapcsán. Meg hogy volt engedélye a Zamarovsky könyv kimásolására a Piramidomániába a szlovák kiadótól, mert már Zamarovsky úgy mond „nem él” (valójában fogalma sem volt, hogy 2000-ben Zamarovsky még élt, 2006-ban halt meg).
Végül az Archivum kidobott egy 2008-as cikket a 168-órától. Az újság riportere meglátogatta, miután arról írt nekik, hogy nagyapja Szálasi legjobb barátja volt. Házában a polcon látta a könyveit, a Mein Kampfot meg az egyiptológiai könyveket (gondolom, innen a hajlam). Magát hungaristának mondta akkor. Mivel „nem vették fel főiskolásra” belügyis iskolába ment, III/II-es ügynök volt, az volt a dolga, hogy különböző munkahelyeken beépüljön és jelentsen, spicliskedjen, embereket köpjön be. K. Róbert egészen 1989. júniusáig (!!!) jelentett, külön fizetésért. Még pózolt is egyet az újság fotósának (Mein Kampffal a kezében). Érdekes, itt meg sem említi a hat év „Sorbonne”-t…!
A cikket mellékelem, benne K. Róbert fényképével, hátha kíváncsi valaki erre is:
Miért, te ismersz valami csörlőszerkezetet, ami megvalósíthatónak tűnik az óbirodalom korának eszközeivel?
A rámpás módszer teljesítőképességével való összehasonlításod csak akkor lenne mértékadó, ha a rámpán egymás mellett ugyanannyi követ húzhatnának, ahány párhuzamos csúszda alkalmazható a piramis oldalain. De hát mint köztudott, még egy olyan rámpa építése is, amelyen csak egyetlen kőszállító pálya fér el, irdatlan munkát és tömeg megmozgatását feltételezi. Ezért nem tartják reálisnak.
A csúszdákat szerintem is lépcsőnként hosszabbíthatták, amely elemek a Cheopsznál kevesebb mint 1,5 méter hosszúak lehettek. Ezek a hosszanti gerendaszakaszok szerintem mind külön lehettek betámasztva a magkövek adott lépcsőfokába, s az egymást követő szakaszok nem is értek egymáshoz. Nem kellett őket a magkövekhez sem hozzákötni, hanem csak "T" szerűen lefelé becsapolni egy-egy rövid merőleges lábat mindegyik gerendaszakasz közepébe. Az ilyen ferdén betámasztott T elemek a kövek súlyával leterhelve nem tudnak lecsúszni. A keresztirányú talpfák rögzítéséhez pedig sekély bevágásokat kell ejteni a "T" felső felületébe, s odakötözni őket.
Az emelőköteleket tartó cölöpök rögzítései is hasonlóak lehetnek, de azok talán "+" alakú ferde keresztek, amelyek egyik ága maga a kötélcölöp. Ahol éppen szükség volt ilyen cölöpökre, ott a pályát alkotó 2 db. "T" elem közé betehettek egymás mellé 3 db. "+"-t, és kisebb kőkockákkal lesúlyozták őket úgy, hogy az emelőkötelek terhelése ne billenthesse ki a lépcsőfokból. A 30cm vastag gerendákból ácsolt 3 db. ilyen kereszt éppen kitölthette a lépcsőfokon lévő 2db. "T" pályaelem közötti teret. A kereszteknek az az ága, amire a kötelet tekerték, természetesen csak kb. 20 cm átmérőjű lehetett, de az is bőven elég az ott ébredő pár tonna nyíróirányú igénybevétel elviselésére.
Én nem gondolom, hogy a burkolóköveket soronként végig kellett volna rakni, mielőtt a következő sorra áttértek volna. Ezt csak a négy utoljára lebontott középső csúsztatópálya helyén kellett így csinálni. És a felülről lefelé rakást, is csupán itt.
Sokszor tároltam a hajómat olyan hajóépítő telepeken, ahol 2 ember hihetetlenül egyszerű eszközökkel tud akár 20-25 m hosszú 100-200 T-ás halászhajókat mozgatni a többi hajó és épületek közötti szűk girge-gurba, akár 100 méteres utakon, sőt a tengerből ki-be is. Ehhez mindössze pár tucat, vizes-olajos emulzióval kent vasúti talpfát, ékeket, szánokat, s egyetlen rögzített helyen lévő motoros csörlőt, meg a telep számtalan helyén talajba vert cölöpökre kapcsolható terelőcsigát használnak.
Az egyiptomiaknak nem volt motorjuk, de volt helyette sok olcsó emberi munkaerejük.
Persze igen sok részletre kellene itt még megoldást találni, de hát amíg nincs erre az egészre semmiféle régészeti támpont, addig mindez csak fantáziálás, legyen az mérnökileg bármilyen megalapozott is. Én pedig nem vagyok egy mániákus bácsika, aki modelleket készítve, animációkkal, kísérletekkel, filmekkel akarná meggyőzni a világot a kitalációjáról.
Ha már ilyen sok vontatópályát képzelsz el, úgy nem egyszerűbb lett volna, ha mondjuk ezekben a vontatósínekben nem ezzel az íjazással, hanem egyszerűen felcsörlőzték volna a tömböket? Ezáltal nem kell a két oldalán embereknek sem hely. A két vízszintes irányban húzó csapatnak is folyamatosan a következő cölöpökre kellett hurkolniuk a köteleket. A csörlős módszer közel sem olyan balesetveszélyes, mintha a munkások a piramis oldalán kísérik a tömböket. Valószínűleg sokkal gyorsabb is! És talán nem is kell ennyi pálya…
Ha csak a nagy gránittömbök miatt építettek egy rámpát a piramis falához, s mivel ezeket a Királyi kamránál kezdték csak felhasználni, azaz mikor a piramis úgy nagyjából 43 m magasan állt. Ez természetesen nem lehetett spirális rámpa, mert a vontatópályákat betakarta volna. Az is nyilvánvaló, a súly miatt, hogy egy elég hosszú, kis lejtésű rámpa kellett legyen. Utána kellett építsenek még egy rámpát a piramis platóján is, hogy felépíthessék teljesen a Királyi Kamrát és a felette lévő öt kis kamrát.
A rámpa valószínűleg a déli oldalon lehetett. A hossza úgy 250-500 méter, szóval nem kicsi lehetett. Viszont mivel ez egy adott munkára készült, nem kellett szintenként megmagasítani. Ha nem alkalmaztak amúgy rámpát, ahogy írod a Khephrén piramis alsó sorait alkotó hatalmas építőkockáit is ezzel az íjazással nyomták fel? Vannak közte 6 méter hosszúak is.
Amúgy szerinted egy átlagos (2,5 tonnás) kvádert 10 óra alatt vittek fel 100 m magasra, ugyanakkor egy rámpán, 20 munkás, szánkókra kötözve egy nap 3 ilyen követ vitt fel a régészek szerint (ha jól emlékszem). Itt a két módszer hatékonyságára célzok?
A Királyi kamra padlója 43 m magasságban volt (a mennyezete közel ötven m), ami az 50. falazatsor szintje. Ebben a magasságban a csonka gúla teraszának egy oldala 163 m, azaz ha 33 ilyen pálya volt, akkor minden öt méterre jutott egy (gondolom ezt így számoltad ki). Így az a mozgástér kijön, amit írsz a húzóknak (3-5 m), hisz az nem valószínű, hogy két csapat épp egymás mellett haladjon.
„Nem kell ehhez semmi bonyolult faszerkezet…” – Azért pár gerenda, léc így elmondva lehet épp gyenge. Hiszen még alig jutnak túl a fél magasságon már a pálya száz méter hosszú. Ha akár 9 tömb is lehet rajta, az már 20 tonna. Ráadásul a cölöpjeid is ehhez kellett legyenek illesztve, hisz a magköveken ezeknek semmi nyoma, se annak, hogy csapokat vertek beléjük a pályák fixálásához. Ráadásul hogy történt szerinted a pálya hosszabbítás fölfelé? A „legkényelmesebb” az a megoldás, ha mindig csak egy szintet építenek a pályához, ami vagy 2 méter, s nem nyúlik túl, van mire fektetni (hisz nem rögzítették hozzá), s nem lóg a levegőbe. Ezt hogy gondolod például? Magyarán milyen hosszú az általad említett „30x30cm keresztmetszetű hosszanti gerenda”???
Aztán itt van a 100-200 ezer burkolótömb. Azt mondod ezeket felülről lefelé rakták (elvileg erre utalhat (!?) Merer „naplója” is és a régészek többsége is így gondolja). Alul lehettek egykor akár 60-70 tonnás burkolókövek is. Most lehet nem jól értem, de egy adott sort teljesen végig kellett rakni, s utána lehetett egy szinttel visszább bontani a csuszópályát. Tehát akárhol húzták vízszintbe a burkolókövet a csúszdapályáról, ott fölötte már ott volt egy burkolótömb! Legalábbis így gondolom. Ezt be kellett tolni (!) alá, sőt akár áttolni a magkövek tetején?!? Itt valamit át kéne még gondolni.
A Khephrén piramis csúcsánál megmaradt burkolóköveknél: Ezek sokkal kisebbek a lentebb lévőknél, valóban vannak pár mm-es kilengések a mellette lévőkhöz. Itt nyilván készre csinálták a tömböket már lent, hisz ebben a magasságban már nem volt lehetőség a hozzácsiszolásra a régészek szerint.
Unalmas már az építés, már nem érdekel... sokkal érdekesebb ott benne a Zed. Forduljunk rá a Zed-re..!!! Szerinted mi az ott benne? Mi az az Zed? Szerintem nyilvánvaló hogy a hidraulikus rendszer fő eleme, ugyebár alul a vizes akna illetve földalatti tó... amivel a Zed öszeköttetésben van a lejtős emelkedős alagútrendszeren át. Azt mondom, hogy valamilyen fejlett technológia (kabír?), pumpa rendszere, amivel a piramis szivattyúzta a vizet felfelé, majd párologtatta és permetezte, így felhőket gyártott, és esőt csinált, jóval kiszélesítve a Nílus menti termékeny területet... Ha azt mondjuk a Stüx vízét párologtatta, akkor pedig a népet is gyógyította vagy mittudomén... Vagy mi lehet? Űrhajó? :)
Egyharmad magasságban értelemszerűen elvileg 66 db. csúsztatópálya fér el mind a négy oldalon.
Külön épített rámpára semmiképp se gondoltam, hisz mint köztudott, az óriási tömegű lenne, már akkor is, ha a lejtőszöget mondjuk 15-200 -ra akarták volna csökkenteni. Ezen kívül egyetlen ilyen rámpa igen kicsi átbocsájtó képességű lenne a kétmillió kváderhez. Egyharmad magasságig, és külön csak az extrém nagy kövekhez használva viszont elképzelhető.
A burkolókövek vízszintes mozgatásán nem gondolkodtam, mint ahogy a magkövek vízszintes mozgatásán se. De szerintem nem közvetlenül a durva magköveken tolhatták, hanem rájuk fektetett kis csúsztatópályákon, amikről csak a végső helyük közelében tolták le közvetlenül a magkövekre. Azok tetejét előbb finom sivatagi homokkal megágyazva. Mert ennek szemcséi már gömbölyűre koptak és így könnyen gördülnek. (Éppen e gömbölyűség miatt nem lehet betonozásra használni a sivatagi homokot, szemben a sarkos szemcséjű folyami homokkal, ami nem gördül, így erősebben köt a cementben.)
A négy utolsó mező fentről lefelé sorrendű burkolása valóban nehéz feladatnak látszik, de talán ki lehet gondolni rá valami jobb megoldást is.
A négy középső csúsztatópálya a végére valóban a csúcsig kellett érjen. De ez nem hiszem, hogy gond, minden egyes lépcsőfoknál rögzíteni lehetett őket a mag már elkészült részéhez. Ha a rajta húzott kövek 20 méterre követték egymást, akkor egyszerre maximum 9 db. fekhetett rajtuk. Nem kell ehhez semmi bonyolult faszerkezet, szerintem elég két kb. 30x30cm keresztmetszetű hosszanti gerenda, amin kb. félméterenként keresztben nagyjából 20x15 cm keresztmetszetű "talpfák" ülnek. Azokon pedig két vékonyabb hosszgerenda a szánok oldalirányú megvezetésére.
Tudtommal ott, ahol részben megmaradt a burkolat (tört oldalú és a Chephren piramis) ott az látszik, hogy a felső régiókban már sokkal kisebb elemekből áll, és kevésbé is lóg túl a magköveken. Ahogy azt minden józan szilárdsági, munkaszervezési kalkuláció alapján várható is.
Elfelejtettem a végére írni, hogy ehhez még kell egy-két kiegészítő elmélet, ill. magyarázat, ha ezt az építési módot és sorrendet pártolod (kétségtelenül sokkal jobb a Sörösénel).
„A Cheops viszonylag kicsi tömbökből épült, 230 méteres alapélei mentén így akár 50-50 pálya is indulhatott volna, félmagasságba ezeknek persze már csak a fele érhetett. Ide tehát ez a 100 pálya 3-5 óránként juttathatott fel 100 kockát.”
Tehát, mondjuk mikor a piramis úgy harmad magasságban állt (45-50 m), ez Királyi kamra magassága. Úgy egy oldalon mennyi ilyen felvonó lehetett? Hisz ott már nem 230 m az alapél. Aztán: ez minden oldalon volt? Vagy csak két oldalon? Gondolom magát a pályát a csúszó faszerkezetek alatt zsírozták. Viszont mondod, hogy kicsik a kvádertömbök és látom, hogy rámpával nem számolsz, hanem a piramis oldalán húzatod fel a tömböket. Ez azért elég meredek lejtő (52 fok), de nyilván menne rajta az elgondolásod, de ugye tudod, hogy a Királyi Kamrában és fölötte 60-70 tonnás gránitlapokat is beépítettek (50-70 m magasban). Most ezt is ugyanolyan könnyedén íjazták fel a munkások?
„A kész mag burkolását a sarokéleken kell kezdeni alulról felfelé úgy, hogy mindig az élekhez legközelebb eső 2-2 (összesen 8) csúsztatópályán viszik fel a köveket a szükséges magasságba, ahonnan az adott lépcsőfokon vízszintesen elhúzzák a sarkokig, ott elvégzik az illesztési munkákat, és a már felrakott kövek külső felületének egy síkba csiszolását is.”
Most ez a vízszintes elhúzás a gyenge pont szerintem. Hogy fértek el a húzók, hogy volt rajta a kötél a belső oldalon? Ráadásul a fele a levegőben lógott! Hacsak nem tettek alá valami gerendákat. De a probléma csak ezután jött, amikor a felette is volt egy burkoló tömb, ami kinyúló sarka egyrészt a vontatókat akadályozták, másrészt valahogy alatta kellett elhúzni! Azaz le kellett venni a szánkóról! Szóval érted, hogy lehettet így a helyére pozícionálni a láthatóan nem simára csiszol magköveken? Persze lehet, hogy rosszul értelmezem, amit leírsz. Mert éppen máshogy is értelmezhető.
Amúgy mivel a magkövek megmaradtak a piramisban, s csak a legszélsőbbre esőket véve alapul, kiszámítható, hogy mennyire nyúltak ki a burkoló tömbök, s az ábrák szerint nem 20-50 cm. Hiszen az alapnál megmaradt burkolókövekre csak egy síkot kell fektetni a megadott szögben.
A turai mészkőből lévő borítókövek valószínűleg nehezebbek, mint a magkövek, hiszen néhány megmaradt az alapnál, s vannak köztük 15-16 tonnásak is. Amúgy az oldalél a csúcsig úgy 220 méter lehet, az apotéma meg vagy 186 méter. Hiszen ennek a faszerkezetnek el kellett érnie a csúcsig. Ez azért elég húzós, bár azt nem mondom, hogy lehetetlen.
(amúgy nem én pontozlak le, a plusz 1-et tőlem kaptad)
Nem tudom miről van szó, én sem vagyok ez irányban tájékozott. Így el sem mondhatom. A "tisztánlátó" Cayce beszélt kristályenergiákról Atlantiszon, viszont ő elvből el sem olvasta Platónt (meg hülyeségeket is beszélt).
Nyilván ismered a "piramis gyűrű" teóriákat. Ezek nekem magasak és nem is hiszek bennük, de valami olyasmi, hogy a Föld valamiféle energia hálózatát (Hartmann sugárzás vagy ilyesmi) erősítették fel bizonyos kristályokkal, a kedvenceid, a titokzatos máguspapok ugyebár... Szóval biztos tudod miről van szó, esetleg örülnék ha részleteznéd ezt az extrém teóriát, szerintem érdekes... a trollok meg hadd egyék csak a kefét...
Maga a film nem új vagy 13 éve vetítette először a Spektrum. A másik, hogy nem bugyuta (a Sörösé az).
Egy ilyen kőhegy létrehozásához nem kell szerintem "fejlett" technika, viszont kell sok munkaerő, logisztika, szervezés. Így azonban még csodálatosabb, amit elértek végül.
Magának az építésnek v.leg nincs olyan fázisa, ami ne lenne megoldható akkori módszerekkel. Mindazonáltal, természetesen bizonyosan voltak olyan építészetben használt eszközeik, technológiáik, melyeket később elfeledtek s mi sem ismerünk már, mivel semmi nem maradt fenn róla. Például a burkolókövek tömeges méretű, szinte optikai pontosságot elérő lecsiszolása, aztán kis helyen való emelőszerkezetek alkalmazása, a mérések pontossága és méretek tartása, stb. Ezeknél kitalálhattak valamiféle gépezeteket, eszközöket. Hisz olyat pld. a baalbeki óriástömbök fejtésénél is alkalmaztak, és máig sem tudjuk, miféle kőfejtői gépezet lehetett.
Amúgy ötlet szinten: milyen lehetett az említett "atlantiszi technológia", amivel a köveket mozgatták? Mert nem csak a Nyga Piramisnál, hanem a többi nagy piramisnál (Gíza, Dashur) is egy nagyon hasonlót kellett használni...
„Hoppácska”, ahogy az olvtárs nevezte. Egyszerűen kíváncsi lettem, milyen lehet az, aki egy ilyen figurát „színvonalnak” nevez és „értő olvasásról” locsog. Szóval hoppácska, mert megtaláltam a húsz évvel ezelőtti levélváltást K. Róberttel (a továbbiakban így nevezem). Akkoriban rakta fel a netre a Piramidománia c. épületes írását. Ez valahogy annyira felidegelt, hogy megírtam neki a véleményem: 2000. júl. 15-én. Kerestem ezt a netes-írását, hátha elraktam, de még nem találtam meg, ha valakinek meglenne, úgy rakja már itt fel (bár tényleg régi). Az íráshoz közölt egy hosszú Bibliográfiát, de azt csak kimásolta valahonnan, köze nem volt ahhoz, amit ott előadott.
Szóval a levelem eleje ez, de lényeg benne van:
„Az elején közölt Bibliográfiának semmi értelme, hisz az ott felsorolt könyveket te nem olvastad, sőt hírből sem ismered! Összesen három vagy négy könyvet lapozhattál át: Vojtech Zamarovský szlovák írónak A felséges piramisok című munkáját, valamint Michalowskinak Piramisok és masztabákját, Graham Hancock és Kákosy egy-egy könyvét.
Az első hét rész tulajdonképpen Zamarovský könyvének átollózása, szinte szóról szóra. Az első részben Kákosy László világhírű egyiptológusunkat kedélyesen le „szegény Laci bácsizod”, kinek a Ré fiai című könyve, nem a piramisokra hegyezi ki Egyiptom történetét, de tudnod kell, hogy olyan kérdéssel, mint a Nagy Piramis kirablása és lezárása, milyen alaposan foglalkozott Kákosy. A második részben John Taylort, a piramis számainak első megfejtőjét „szegény Taylor”-ozod, róla sem tudod ki volt, csak annyit, amit Zamarovský közölt. Még a hetedik részben is Zamarovský nyomán elemzed Däniken könyvét (hát azt sem olvastad)!”
Még írtam pár kisebb jelentőségű dolgot, és…
Csodák csodájára a levélre (!) válaszolt (erre speciel nem is számítottam). Érdeklődött, hogy „kollégát” tisztelhet-e bennem? (Nem vagyok „történész”, és nem is állítottam!) Gyakorlatilag mindent meg- és kimagyarázott: „ez csak egy skicc”. Szóval a „Bibliográfia” az egész „könyvre vonatkozik, de a Piramidománia annak csak egy része. Zamarovskytól a kimásolásokra azt írta: „van engedélyem a Szlovák Nova Tatra kiadótól” (!?!?!). Kákosyt flegmázó beköpésére (akkor még élt Kákosy!): a szöveg „nincs átfésülve stilisztikailag”. Szóval így…
A végén már kíváncsi lettem, van-e egyáltalán a földön valami, amire ne tudna válaszolni, vagy felül überelni? Így aztán még pár levelet váltottam vele. Hozzáteszem, a béka segge alatti szintű írásaitól a levelekben okosabbnak tűnt (még a tiszteletet is megadtuk egymásnak, ilyen szinten úriember volt). Gyakorlatilag bármit mondtam, a válaszában valahogy mindig „nagyobbat” akart mondani. Pld. Peter Tompkinsnak a Nagy Piramisról írt könyvét (1971) említettem neki, erre írta, hogy 1978-ban Párizsban egy egyiptológiai konferencián ott volt (!) Tompkins egy előadásán (hozzáteszem Tompkinst sosem hívták volna meg egy ilyen szakkonferenciára, hisz nem egyiptológus volt, ő egy ismeretterjesztő szerző volt, aki a növények titkos életéről, Darlan admirális meggyilkolásáról vagy a mexikói piramisokról is írt könyvet, s a szaktudósok őt amolyan áltudósnak tartották).
De végül abba maradt ez a levelezgetés, semmi értelme nem volt. Akkoriban elég nyüzsgő figura lehetett. Az itteni híve (akiben úgy látszik máig nyomott hagyott K. Róbert munkássága) azt írja, hogy róla „legalább tudni, hol végzett, mi a neve, hol lakott”. Nos, akkor bónuszként még egy adalék…
Rákerestem az archívumban, s van egy ugyanilyen nevű emberről egy olvasói levél a Demokrata 2003-as évfolyamában, ahol volt III/II-es ügynöknek (is) nevezik (lásd lentebb a cikket). Persze nem vagyok benne biztos, hogy ő az, de nekem az egyik levelében arra panaszkodott, hogy az „egyik újság ortodox olvasója” feljelentette „egy zsidó fajvédő szervezetnél”, sőt, ez nem az első eset volt, mint írta még hozzá. Úgyhogy könnyen lehet, hogy ő az. Ha valakinek van erről bővebb információja, megoszthatná, mert gyakorlatilag K. Róbertet teljesen elfelejtettem a húsz év alatt, egészen mostanáig, hogy egy csodálója beírt.
Egy újabb bugyuta filmecske a témában. Hadd írjak én is hasonló bugyutaságokat akkor már! Két teóriát ne feledjünk! Az egyik, hogy öntött kő a legtöbb, amiből építették a megalitikus szofisztikált építményeket; azaz egyfajta elfeledett betonozásos technika, aminek legszebb példája ugyebár Puma Punku... (de az antik görög és római építészetben is jelent volt még a speciális hófehér "világító" beton... amit mi már nem tudunk reprodukálni, ha jól tudom, vagy ha igen is, nincs értelme, mert drága lenne... ésszerűbb az elterjedt "vad" beton és a finomabb építkezést nem abból csináljuk ugyebár nyilván) A másik szerintem nem kukába való elmélet, hogy bizony magas technológiával mozgatták a köveket, valamiféle energia daruval emelték és hasonlóan szállították a megalitokat, melyet még Atlantisztól örököltek (bár szerintem maguk atlantiszi szakemberek csinálták, hisz nyilvánaló a barbár egyiptomi királyság már erre nem volt képes...)
A Cheops és a Cephren piramisokat alkotó 1 illetve 2 m3 -es 2-5 tonnás kövek a piramisoldal 52o illetve 53o -os lejtőjén kötelenként 0,8 - 1,5 tonna erővel (plusz a súrlódási erő) húzhatók felfelé. Ha a köteleket a hosszuk 20-adával íjazzák ki oldalt, akkor 10-szeres erőnövelés valósítható meg, ez a 100-200 kg.-nak megfelelő erő csapatonként kb. 4-7 fővel számolva munkásonként 25 kg-ot jelent, ami nem különösebben megerőltető, és folyamatosan végezhető munka. Ha a köteleket átlagosan mondjuk 10m hosszban használják, akkor az íjazás 50cm-es oldalra rántásokat jelent, amit ellépés nélkül ütemesen tudnak csinálni. Egy-egy íjazással tehát 5cm-et lehet emelni, s ez percenkét 3-4 ilyen rántással számolva 15-20 cm-t jelent. 10 perc, vagyis 30-40 íjazás tehát 1,5-2m emelést eredményez, s ez után ennyivel feljebbi cölöpre kell tekerni a kötelek felső végeit, közben 2 lépcsővel feljebbi szintre állnia az íjazóknak. Ha óránként csak 3 ilyen 1,5-2m-es emelést végeztek is, az 10 óra alatt 45-60m emelést jelentett. De egy pályán egyszerre több kő is emelhető, egymást akár 20m-es távolságban követve. Így a pályák felső végére 3-5 óránként érkezhetnek a tömbök.
Íjazás közben a terheletlen kötél rövidebbre fogása és rögzítése nagyon egyszerűen megoldható a cölöpökre való rátekeréssel, 4-5 tekerés már akkora súrlódási erőt ad, hogy ott 1-1 ember megtarthatja.
Egy pálya mindkét oldalán szükséges kb. 3-5 m mozgástér a 4-7 íjazó számára. Maguk a pályák a kövek méretétől függően 1-2 m szélesek lehetnek, így a pályák egymástól akár 4-7m távolságra is elhelyezhetők. A Cheops viszonylag kicsi tömbökből épült, 230 méteres alapélei mentén így akár 50-50 pálya is indulhatott volna, félmagasságba ezeknek persze már csak a fele érhetett. Ide tehát ez a 100 pálya 3-5 óránként juttathatott fel 100 kockát. Ám ennyire szerintem nem is volt szükség, hisz ilyen emelési kapacitással aligha tudott volna lépést tartani az épp aktuális felső szinten végzendő munka, a kövek helyükre vontatása, kiékelése. De a bányamunka, a méretre faragás és helyszínre szállítás se.
Egyébként ha a piramist valóban 25 év alatt építették fel, akkor naponta átlagosan 300-350 kockát kellett beépíteni, hogy helyére kerüljön mind a kb. 2 millió darab. Az alsó szintek építésénél ennél nyilván jóval nagyobb, a felsőknél pedig jóval kisebb lehetett a napi teljesítmény. A félmagasság szintjén természetesen már nem fele, hanem csak 1/4 annyi kocka van, mint az alapszinten, így oda nem is kell felérnie 100 pályának.
Én nem nagyon hiszem, hogy a burkolóköveket szintről szintre egyszerre rakták volna a magkövekkel. A Menkauré piramisnál egészen biztos nem is így tettek.
Ráadásul nagy előnye is van annak, ha az oldalak minél tovább lépcsősek maradnak, mert azon egyszerűen tudnak mozogni az íjazó és egyéb brigádok, bármi külön segédépítmény nélkül is. De a burkolat felrakásához akkor se kell külön csúsztatórendszereket építeni, ha utólag készült. A piramis oldalára fektetett fagerendák mindaddig ott maradhatnak a lépcsős magon, amíg az adott részt el nem kezdik burkolni. A kész mag burkolását a sarokéleken kell kezdeni alulról felfelé úgy, hogy mindig az élekhez legközelebb eső 2-2 (összesen 8) csúsztatópályán viszik fel a köveket a szükséges magasságba, ahonnan az adott lépcsőfokon vízszintesen elhúzzák a sarkokig, ott elvégzik az illesztési munkákat, és a már felrakott kövek külső felületének egy síkba csiszolását is. Amikor a sarokélek két oldalán a burkolat már annyira kiterjedt, hogy megközelíti a legközelebbi csúszdát, s további burkolás esetén az íjazók már nem tudnának a lépcsős részen állni, akkor le kell bontani az illető csúsztatógerendákat, és a továbbiakban az eggyel távolabbiakat kell használni.
Mint fentebb mondtam, a felsőbb régiók magjának építéséhez nincs már szükség annyi csúszdára, amennyi adott magasságig maximálisan elhelyezhető volna. Így ha az alsóbb régiókban elkezdték a burkolást már jóval a mag csúcsig való felépítése előtt, akkor se okoz lassulást a mag építésében a csúszdák elbontása az élek két oldalán egyre növekvő burkolás alatt vévő területekről.
Így mehet ez mindaddig, míg mind a négy oldalon már csak 1 - 1 középső, leghosszabb, egészen a piramis csúcsáig kiépített csúszda marad meg. Ezek helyén sajnos már felülről lefelé haladó sorrendben kell burkolni (ami nyilván nehezebb munka). Így az emelő és faragó munkások mindig az elkészült burkolat alatti lépcsős részen állva dolgozhatnak. Közben minden vízszintes sor elkészültével egy lépcsőnyit le kell vágni a csúszda felső végéből.
Mivel a burkolókövek trapéz keresztmetszetűek, így az alsó lapjuk nagy része mindig az alattuk lévő legszélső magkövön áll, s csak 20-50 cm-nyit lóg ki elé. E konzolos rész alá kell betolni az alatta következő sor szintén trapéz keresztmetszetű kövét, miután annak magasságát akkorára faragták, hogy beférjen.
Szerintem nem szabad arra törekedni, hogy az egymás felett lévő burkolókövek egymáshoz érjenek, egymásra terheljenek, mert az a piramismag legkisebb süllyedése esetén bajt okozna. Leválna, túlterhelődne megrepedezne a burkolat. Sokkal célszerűbb pár milliméteres dilatációs réseket hagyni közöttük. A Cephren piramis mutatja is, hogy valóban nem terheltek egymásra, ami abból látszik, hogy a felső burkolati kövek a helyükön maradtak akkor is, amikor az alsókat lelopkodták. Ha egymásra terheltek volna, akkor ez nagyon veszélyes munka lett volna, valószínűleg nagy darabokban leomlottak volna. Az épületek burkolásánál ma is ez az alapelv, a burkolat elemei ne egymásra terheljenek, hanem mindegyik a saját maga mögött lévő falszakaszhoz legyen rögzítve. A közöttük lévő fúgák pedig csak optikailag meg az esővíz ellen zárjanak.
Kétségtelen, hogy még az az 5-6 lehetséges építési forgatókönyvnél is akadtak kétséges pontok, melyek további kutatásokat igényeltek. Pld. szerintem külső rámpát, rámpákat használniuk kellett, de kérdéses, hogy ezzel oldották volna meg a piramis teljes felépítését vagy milyen típusú rámpát használtak ez esetben.
Vannak, akik szerint azonban nem használtak rámpát: ezen elméletek közt is érdekes Elio Diomedi olasz építési vállalkozóé, aki nem csak egy részfeladatra, hanem az egész építés menetére megpróbált megoldásokat találni:
A legkülönösebb, hogy Diomedi egy belső rámpát (!) használt a kövek felviteléhez. Ezt így nem is érdemes elmagyarázni, hiszen filmben jól van illusztrálva. Szerintem ez az elmélet is betehető az 5-6 lehetséges közé, még ha a film után is van 1-2 kérdéses pont, ami nem tiszta (bár lehet arra is talált választ az olasz).
Hát, amit írsz, könnyű belátni, sem egyértelműen elfogadni, sem elvetni nem lehet, még ennyi alapján. Egyszerűen be lehet venni azon lehetséges módok közzé, amit az elmúlt száz évben mérnökök, kutatók, régészek ajánlottak a nagy piramisok építési módjaként. Általában szeretik azt írni az újságcikkek, "máig nem tudja senki, hogyan építették a nagy piramisokat".
Ez így nem igaz, hiszen legalább 5-6 olyan módszert közöltek már, amit éppenséggel abban a korban használhattak és felépíthették vele a gízai piramisokat. Egyszerűen az emlékek, a leírások és a korabeli illusztrációk hiánya miatt lehetetlen eldönteni, melyik lehet az. Kétségtelenül ismerték a rámpán, az előre elkészített pályán való vontatást, csúsztatást. És persze ezen 5-6 lehetséges modellen kívül van vagy száz elmélet, ami képtelenség, anakronizmus vagy csak sima hülyeség (mint Sörösé).
Az előbbi hsz-emben látható, hogy egy merőlegesen a piramisnak futó rámpán húzzák fel a tömböket. Sosem értettem, miért eröltetik ezt, amikor csak kisebb építményeknél használhatták. Teljesen világos, hogy a nagy piramisoknál a rámpa építése sokkal nagyobb meló lett vona, mint a piramisé. Hiszen szintenként kellett volna emelni. Azért kérdeztem ezt a piramis oldalára fektetett fa csúsztatópályát, mert ez feleslegessé tenné a piramisnak támaszkodó rámpát.
A másik még az lenne, hogy az említett illusztráción (14973. hsz) láthatólag csak a magkövek vannak elhelyezve a piramisban. Most akkor a burkolóköveket szerinted fentről lefelé helyezték el, vagy ahogy épült a piramis egyszerre kerültek fel a magkövekkel? Szóval, hogy ez az íjazás, amit írsz, megfelelő válasz a teljes építésre, a kövek mozgatására? (Bár lehet ez már nem is tartozik ide.)
Amúgy mit saccolsz, hogy ezzel a módszerrel a Nagy Piramis esetében mennyi ilyen faszerkezetes csúszdapálya kellett az oldalára? Mennyi idő alatt húztak fel egy tömböt, amikor a piramis úgy 50 vagy 100 m magasságban állt? Tehát naponta ez mennyi tömböt jelenthet? Hisz éppen a hatékonyság minden módszer esetében a kérdéses. Gondolom úgy 8-10 szint magasságig megfelelt az a sima földrámpa is.
"valami vontatási rámpán vitték volna el a piramis lábáig és onnan az épülő piramis oldalán húzták volna fel ezen a fából épített csúsztatópályán?"
Igen. De nem valami felső cölöpökön vagy álló csigákon visszafordított köteleket húztak lefelé. Ezekkel ugyanis nem lehet erőt többszörözni, sőt a puszta cölöpökön visszafordított kötél súrlódása felemésztené az kötélerő jó részét. Hanem a felső cölöpöket arra használják, hogy rajta többször körbetekerve a köteleket, a súrlódás miatt kis erővel is tartani lehessen a kőtömböt. Az emelést ezeknek a tartó köteleknek az oldalirányú íjazásával valósíthatnák meg. Az íjazó csapatoknak vízszintes húzásokat kell végrehajtani. Célszerű 3 kötelet használni, amiből kettőt íjaznak, egyiket jobbra, másikat balra, így a tömböt nem éri oldal irányú rángatás. A harmadik kötél minden íjazásnál meglazul, ezt mindannyiszor újra megfeszítik a saját cölöpén. Így amikor az íjazók megszüntetik az oldalirányú húzást, erre a harmadik kötélre terhelődik át a súly, s akkor a két meglazult kötelet is feljebb lehet húzni a maguk cölöpén.
Az íjazás egy-egy vízszintes kötéllel történhet, amelyek laza csúszóhurkokkal kapcsolódnak az emelőkötelekhez. Az íjazás akkor a leghatékonyabb, ha az íjazók a piramismag azon lépcsőjén dolgoznak, ami körülbelül félmagasságban van a kő pillanatnyi helyzete és a cölöpök magassága között.
A hatnubi kőfejtőben talált cölöpös módszer úgy néz ki valóban Kheopsz korabeli, ami valóban biztató. Ráadásul azóta is írtak cikkeket erről. Abban vannak további képek, pld:
„alighanem fagerendákból építhették a csúsztatópályákat a piramisok oldalára, s a cölöpök is azokba lehettek beleácsolva”
Most akkor valami vontatási rámpán vitték volna el a piramis lábáig és onnan az épülő piramis oldalán húzták volna fel ezen a fából épített csúsztatópályán?
A gízai piramisok építése idejéből semmilyen kép nem maradt fenn magáról a piramisépítésről. A Nagy Piramis építési rámpájának nyomait megtalálták, de ezek mindig arra voltak kárhoztatva, hogy az építés végén elbontsák azokat. Tehát a cölöplyukak helyei sem találhatók meg.
A két nagy piramis alapja körül azonban vannak furcsa kerek vagy négyszögletes gödrök a kőtalajba vájva. Most ezek kapcsolódhattak a szállításhoz? (Vagy akkor más céljuk volt).
