Működik ugyan, de nem 100%-ban, tehát ne adjon hamis biztonságot! Ha konkrét kutyával van bajod, azon lehet tesztelni. Ha szerencséd van, pár kezelés után megtanulja, hogy te vagy a fájós ember. A turistaút nyilván nem tehet róla, meg az sem, aki festette. Csak a kutya gazdája a hibás.
Az odàig oké, hogy a dogàt végezte a gazdi tàvollétében, de akkor a francnak vezetik arra a turistautat, avagy nem kötik meg amig nincsenek otthon?! De ne godoljàtok, hogy csak ugy el lehet menni màsfele. A környéken nagyon sok a gazgasàg, a legelö meg a boci. Egy-egy futàs alkalmàval különbözö trükkös karàmajtokon, keritéseken kell àtmàszni, hogy folytathasd az jelzett turistautadat. Ami jo, csak amikor megvàg a villanypàsztor, az annyira nem vicces. Na épp emiatt nem tudtam mit csinàlni és ezért volt olyan nehéz leràzni...
A telet sikerült kihúznom az őszről átmentett motiválatlanságommal és edzettlenségemmel. Januárban ugyan újrakezdtem az elipszis-trénerrel (20 óra), de hó végével egy újabb vállficam miatt a február már repült is a levesbe sportszakmailag, a gyarapodás látványosan és sebesen következett be, sajnos nem izomban. Hirtelen nyertem 6 kilót, ami a T100 rajtjáig 8-10 kg pluszt jelentett tavaly májushoz képest. Szórványosan gyűjtögettem a kiliket, de nem rendszeres mozgással, hanem időnként egy-egy megfutott tt-vel: HTMV 90, Teleki 50 és az első önteszt a MB volt. Elkönyveltem, hogy fejben nagyon egyben vagyok, nem üres ami monoton, ismerem a testem, pulzuskontrollal jól működök. Bár nem vagyok már gyors, de az erőm meglepően hamar kitűnt, előjött. Becsülettel végigmentem a MB-en, 70% feletti frekin az időm 95%-ban. Úgy, hogy maradt még kraft akár további 20 kilire is. Gyorsabb nem tudtam volna ugyan lenni megborulás nélkül, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy megtaláltam a teljesítős zónáimat a jelenlegi fizikai adottságaimhoz.
-melák- piszkált állandóan, hogy nehogy már ne induljak... A T50-et terveztem és tudtam, a szívem hasadna meg a Rigóban, a padra rögzítve. Tudtam, nem bírnám ki, hogy ott megmardjak és ne menjek tovább a többi Tuperman után! Ezért elkezdtem a bejárásokat, mégpedig a második féllel. Tudnom kell, hogy mi vár rám, ha 50-nél folytatom! Húsvétkor megcsináltuk a bónusz-kört Fat-tel. Az útkép hihetetlenül tetszett. A karakterisztikája azonben elrettentett. Ezt én nem tudom a versenyen megfutni, Lúdtalp, alow és csanya olyan pályát talált ki, ami csak az igazi versenyzőknek van. :(
Azért folytattam a bejárásokat. Valami belül hajtott. Május elsején összehoztuk az utolsó 24 kilis szakaszt. Gigantikus kavarással, sokat gyalogolva is olyan szakaszidő kerekedett ki, ami feljogosított egy reális <16h-s összteljesítésre. Hétfőn fizettem és neveztem. Egyből jöttek az sms-ek, hogy végre észhez tértem, meg hogy tudták ők jól, meg ilyenek...
Még két bejárás kellett, egy az első 32-re, ez csak 27 lett, de a lazázó Lúdtalp és kékvirág után futva bőven elég is volt nekem, a másik pedig az utolsó hegy rendesen kraftban megfutva. Hogy tudja a lábam, ott milyen lesz! Ez utóbbit Lúdtalppal követtük el, összekötötve azzal, hogy a túloldali kutyás házak ajtaira értesítőket ragasztgattunk a jövő heti versenyt a tulajdonosok számára előre jelezve. Akiket otthon találtunk, mind megköszönték és monták, hogy a szomszédoknak is majd szólnak. 15 perc alatt értünk fel futva a nyeregbe, s megtanultam, hogy erősen gyalogolva nekem <20 perc lesz ez a versenyen. Úgy is lett.
Csütörtökön este még kirándultunk egyet Prédikálószékre, megugrasztva két vaddisznó csordát is; a mozgás hátunkon fejenként 16l ásványvízzel kifejezetten hasznos volt a lábizmomnak, éreztem. Lefelé futottunk a Rigóhoz, s hazaérve már le is módosítottam a szakasz időtervem 45 percre.
Már csak egy dolgom volt, a menetfelszerelést összerakni. A város Isost*r készlete kiürült, így puttonyomba csak tiszta vizet rakhattam. A héten intenzív vitamin, Ca és Mg és ásványianyag-feltöltést alkalmaztam, mit volt mit tenni, a hátizsákomba is beraktam a Mg-os, Ca-as és ásványi anyagos kapszulákat. Valamint idén először vettem mekis sült krumplit, hogy kunyerálhassak pár zacskó sót. Ez utóbbit végül egyáltalán nem használtam. Péntek este 11-re már végre minden bepakolva volt. Régen nem éreztem magam ennyire egyben, volt pályaismeretem, részletes időtervem, rutinom és fizikai önismeretem, valamint tudtam, hogy a formám megelőlegezi a biztos teljesítést. Tudtam, nekem idén ott a helyem!
Nekem működött. Pár éve egyetlen egyszer használtam (kölcsönbe kaptam) a Petőfin. A kuty jött, mérges volt, ugatott, én megnyomtam a szerkentyűt, kuty meglepődött, megállt, hátatfordított, eloldalgott.
Ugyan már! Dehogy volt az a kutya gyári hibás... Én is kilennék teljesen, ha egy őrült futó "bandita" közeledne a tanyámhoz... :-)))
Amúgy az ultrahangos kutyariasztó tényleg működik... Bár én ezt csak közvetve tudom megerősíteni, hiszen jómagam nem használom... Én a rettenetes tekintetemmel riasztom el a vérengző fenevadakat! Hiszen ki lehetne félelmetesebb egy Ogrénál az erdőben? :-)))
Hasznàl valaki közületek ultrahangos kutyariasztot? Vagy, hogy is hivjàk... Van tapasztalat? Tényleg müködik?
Eddig nem volt rà szükségem és nem is terveztem beszerezni, mert mindössze egyetlen meccsem volt 3 korcs döggel a hàrmason anno, de a hatàrozott fellépés és a botok làttàn meghàtràltak. A héten viszont fent voltam futni olyan 1100 körül, perszel sehol senki. Majdnem àtértem a hegy masik oldalàra, amikor egyszer csak egy hàz tünt fel a semmiböl, egy kis gazdasàggal, kolompolo tehenek, meg csipegetö tyukok. Ezen kivül halando sehol. Ja meg egy hamis kutya, nem volt megkötve. A jelzett turistaut a hàz elött ment (volna) el, de nem mertem kockàztatni. Viszont olyan közel kerültem, hogy éreztem, ha hàtatforditok nekemjön. Persze kiprobàltam, jött is rendesen. Majd ment a szemböl hàtràlàs és a botok kezemben elegendönek bizonyultak. Viszont kerülnöm kellet és olyan 20 perc sakkozàs utàn kerültem ki a làtoteréböl. Amugy nagyon kutyàs vagyok, de vannak idiota gyàri hibàs darabok. Na ez ilyen volt...
Sajátos látásmód, a T100 mint vidámpark. :-) Vajon ha lenne T150 is, akkor olvashatnánk még két folytatást? :-) Te elindultál a padlóról, én meg odakerültem az ámulattól, hogy így is lehet csinálni.
A LAM-on minden ellenorzo pont frissito is egyben. Kerdesem, hogy lehetseges-e minden ponton tolteni monjuk 4-5dl vizet kulacsba, szamoltok-e azzal, hogy tobben akarjak, lesz-e eleg viz a pontokon?
Csak mert a 6-8 km kozotti frissito tavolsagok erosen adnak, hogy ne cipeljek tevepupot, csak kezikulacsot, de azt akkor tolteni is kell, ilyen tavokon kb el is fogy egy kulacs viz (plane ha meleg lesz).
Nem volt könnyű. Bizony Visegrádról az a 14-15 kili egy kulaccsal nem az a kánaán, ellenben igencsak megszottyasztyja az embert, mire visszaér a "bulipontra". Tisztességesen görcsölt is a gyomrom az ürességtől a pont felé közeledve, de a kritikus szintet még nem érte el, újratölthető maradt.
A kútnál ismét gyúrtam, kissé helyrepofoztam magam, ittam egy kis meleg colát a kocsinál (brrrrr) és csippantottam csanyánál. Hajrá!
Vagy fél percet kocogok, mire ránézek az órámra: 145 körüli pulzus. Ejnye-ejnye, ez nem jó jel, ha az ember fáradt, egy mégoly rövid (bő 3 perc) depo után is nehéz visszaállni az eredeti tempóra. Pedig ennek még nincs itt az ideje! Nana! Csak semmi lazsálás! Intem magam. Tessék elindulni! Kicsit ráteszek, és relatív könnyedén elérem a "szokásos" intenzitást. Jeszoké! ahogy -balazs- mondaná.
Számolgatok: 11:30-hoz 3 órám maradt. Ennyit is szántam rá előzetesen. Bejáráson 2:40-et mentünk rajta úgy, hogy minden dombot megsétáltunk. Sima ügy! Vagy mégsem?
Szentlászló 75-nél van, kb. mint Vértestolna a Kinizsin. Onnan szinte csak be kell gurulni, alig van benne extra... De ez nem a Kinizsi. "Bezzeg a Gerecse!" ;-) Jut eszembe JB jelmondata... de ez most itt a Pilis és a T100: az utolsó 25 kilin van 3 nagy mászás, összesen 1000 szinttel, és 2 kellemetlen ereszkedés. A combjaim fájnak a talpamon a vízhólyagok sajognak. Brrrr....
Na jó ne éljük bele magunkat annyira a kínba, nézzük a jó oldalát: van 3 kaptató, ahol szabad sétálni. Van két ereszkedés, ahol a többiek valszeg lassabbak lesznek. Fájtak már jobban a lábaim ennél? Fájtak. Nehezebb volt az UTMB 24 óra után? Nehezebb. Csupa jó hír: :-) Na akkor tessék igyekezni!
Lajosforrás kaptató előtt ismét gélezek, letolom rá a 1/2 lityi vizet, hiszen fenn úgyis tölthetek a forrásnál. A kaptató előtt megcsodálom larzen gondos szalagozását, alapos munkáján - mint zsotyekén is - érződik a teljesítménytúrás előélet. A susnyás is gyanúsan jól járható, talán ki is tisztította?
Lajosforrás után lassanként W. Ildit érem utol, akivel többnyire együtt haladunk Csikóváraljáig.
Szeretem a zöld keresztet, minden útkeresztezés mint egy kis hullámvasút dob az emberen. Jobbra- balra- dől, huppanók itt-ott. Tiszta vidámpark! :-) T Vicc ismét :-). Csak a talpam ne fájna...
Csikóváralja. larzenék pontja. Valami nagy tábla van az autó oldalán. Nem is értem, olyan kevés név van rajta... Egy, kettő... A 7. -et épp írják: az én nevemmel. Az állam is leesik, rá is kérdezek: 7. vagyok? Igen. válaszolja larzen. Ez jó, vagy nem jó? Kérdezi. Ez nagyon-nagyon jó - válaszolom. Juhéjj!
Ildi már sehol, lassan én is indulok. A sarkon feleségem vár a szokásos depóra. Jöhet Csobánka.
Nehezen indul a mászsás a piroson, érzem, hogy kelleni fog egy újabb gél, de előtte inni kéne. Hátranyúlok a kulacsért - nincs meg. A kocsinál maradt. Áhh! Ez gáz. Gél projekt storno. Hacsak nem megyek le az Oszoly szikláknál a kék kúthoz. Lemegyek. Próbálom nyomni, de olyan erős a rugója, én pedig annyira gyenge vagyok, hogy alig tudok nyomni belőle, épp csak fél korty jut, az is arcomra. Ez van. Oldd meg. Ok. Kevélyre lassabban kapaszkodok, majd Pilisborosjenőn frissítek - tervezek, ott lesz a feleségem a tisztáson.
Lassan jön a nyereg, hosszú ez a mászás, igaza van JB-nek, ez egy rohadék szakasz. A nyeregből futni kell, pedig az igen kellemetlen. A sziklás ösvény nyírja a fájós izmaimat, a talpamat. Lehet, hogy most jöttek a számlával? Nem! Mennie kell! Gyerünk!
Leérek a falu széléig. Ki vagyok tikkadva, kipurcantam. Két húzásra letolok egy poweradet, kicsit szusszanok, aztán indulok tovább. A 10-es útig szinte minden lépésre emlékszem, nem esett jól. Az agyam feltette a tuti kérdést: megéri? A válasz persze: nem, mindent nem ér meg, sétálj! A Köves-bércről azért persze kocogok, tudom, hogy itt hozhatok a mezőnyhöz képest. Az aszfalt tetejéhez érve meglátom JB-t és még egy sárcot (a belga) amint frissítenek, és továbbindulnak. Talán beérhetünk együtt gondolom. Aztán még optimistább leszek: hiszen menekülnek! ;-) És úgy értem őket utol, hogy nagyon rosszul mentem. Ez feldob, kezd viszketni a tenyerem.
Future kérdi jó-e a lábam. Jó. Csak mert nagyon csapod. Ja, mert fáj. :-) Akkor ok. Megegyeztünk.
szasza átkísér az úton. Aztán indulás. Tempomat 158, meglátjuk mire lesz elég. Eleinte alig közeledik a két spori, aztán lassan mégis. Bőven van hely előzni mikor elérem JB-t, de a ziccert be kell dobni! "Pálya." súgom neki... ;-) Gratulál, és bíztat, hogy menjek, fussak most én egy jó időt. Megyek is :-)
A téglagyárnál feleségemnél hagyom a kulacsom, most már szándékosan, bedobok, még egy marék szőlőcukit, aztán gyerünk. Együtt indulok a belgával, aztán elrettentésül kocogni kezdek felfelé a biciklis úton. Műxik! :-) Nem jön velem. Lőtávolon kívülre érve erős gyaloglásra váltok vissza. Ez már hazai pálya. Keményen visznek a lábaim, a narancsra kifújt kövek húznak felfelé. Gyalog is megvan a 155-160-as ritmus. Egy hosszabb egyenesben hátranézek. Sehol egy üldöző! Bakker 3. helyen állok a fiúk között! Királyság!!! Gyönyörű ez a hegy! :-) A nyereg felé igyekezve hallom a kutyák ugatását. Újabb spori előpttem! Nyalom a szám szélét, de ő végül (runner42 mint kisül a végén) már nem elérhető. A Hideg utcába érve 80% fölé is felmegy az intenzitást - a végére "beköltözött a delej a combjaimba"? Úgy tűnik igen, még a Községház utcán is felkocogok! Jobb kanyar, gyorsít, bal kanyar finis! Jessz! 11:26 csontra a legvégső időterv szerint.
Ezt nem hiszem el! Padlóról felkelni nem egyszerű, de onnan indulni.... hülyeség :-) de bejött. Kértem 100 killert a testemtől. Odaadta. Lesz egy kis idő míg visszaadom neki a hitelt. Megérdemli, hogy kíméljem egy kicsit. Szépen megdolgozott a mottóért: "Más ember leszel a végére". Jövőre találjunk valami finomabbat!
Még jó, hogy nem ez lett: " A végére anyád sem ismer Rád!"
Ahogy larzen írta jutalom volt ez a 100-as. A belerakott munka, hit, és a futás szeretetének jutalma. Egyedül nem lettem volna képes rá, magamba szívtam sokak erejét, bizalmát...
