Születéskor a gyermek nem rendelkezik éntudattal, nem különíti el magát a külvilágtól, önmagát a valóság részeként éli meg, egyensúlyban van a valósággal. EGY MINDENNEL.
Ahogy egyre több inger éri, azok egy részét úgy értelmezi, hogy azok a valóság egy pontja felé mutatnak, őfelé. Néven szólítják, megérintik, figyelmet kap.
Eljut arra a pontra, ahol azt kezdi gondolni, hogy a külvilágból érkező ingereknek ő a középpontja , itt pedig megtörik az egyensúly a valósággal, hiszen az, hogy ő középpontja valaminek, az csupán a képzeletben van, nem valóságos. Ez a momentum tekinthető az éntudat kialakulási pontjának. ELHATÁROLÓDIK a valósâgtól.
ha én pszichotikus voltam, amikor azt hittem, hogy mérget párolgok ki, és leültem egy mező közepére (ahonnan a zártra vittek), akkor az is az, aki képes templomot építeni, vagy éppen csak oda járni vasárnaponként...
csak azért kérdeztem rá a meditációra, mert abban a módosult tudatállapotban egyáltalán nem biztos, hogy igazságokra találsz!! ...akkor már inkább a tudományos módszertan...
Gautama Szidhartha felébredt, ... aztán vallássá nyomorították a tanítását. Felébredt az elme kápràzatából, ami most tégeb pont arra sarkall hogy elvesd azt az utat.
11 éve foglalkozom evvel, nagyon átlátok a Májá káprázatán.
Szóval csak annyit akartam a mondandómmal: hogy ismerd meg önmagad!
Tanulj, elmélkedj, meditálj, és ebbe belefér, a matek, fizika, kémia, a tudomány,...na meg a keleti filo is.
