Csak egy van belőle, ami a formákon kersztűl nyílvánul meg, örök.
Sok mindennek nevezik, /tudat, isten, figyelő, lélek, tanu,..stb./de a szavak nem takarják azt a felismerést amiböl megtudod ki vagy valójában..
A kereső amint kezdi figyelni saját érzéseinek szűnni nem akaró örök áramát, és az érzelmek változó hullámait, higgadt közömbösséggel és nyugodt értékeléssel, amint a mindennapi mentalitása és transzcendentális tudat között eltünik a külömbözőség... egyek lesznek.
Ez a tapasztalat az ember szívében nagy nyugalom kialakulását segíti elő.
Azt fogja érezni, hogy szíve valami varázslat alatt áll, agya pedig megnémul, mialatt egy meghatározhatatlan béke és leírhatatlan közömbösség érzete azt tudatja vele, hogy valami, ami nem földi eredetű, lakozik benne és körülötte.
"Sok emberen szeretnék segíteni, de nem tudok, azokat a szennyeződéseket mindenkinek magának kell eltávolítania, hogy jól érezze magát. Ezért bíztattalak a törekvésre. "
Látod van én tudatod. Ez így is van rendjén. Ettől még lehet, öröm, szeretet.
Csak szenvedő én tudatod ne legyen, mert akkor kerültél a dualitás csapdájába.
Szerintem ez minden ember valódi állapota, csak sok a szennyeződés ami akadályozza ezt az állapotot.
Figyelj meg pl. egy macskát, hogy elvan, milyen jól érzi magát,....szinte azt a nyugalmat seki nem éli át az emberek közül az eme miatt.
Sok emberen szeretnék segíteni, de nem tudok, azokat a szennyeződéseket mindenkinek magának kell eltávolítania, hogy jól érezze magát. Ezért bíztattalak a törekvésre.
...ilyesmire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a módosult tudatállapotban nem lehetsz biztos az információk hitelességében. (azaz nem lehet eldönteni, hogy valóban kiléptél-e az elmédből...)
Nem tudom mi az az asztrális projekció. Azt tudom hogy háromszor kerültem a felébredett tudatállapotba. A lehosszabbat meditáció váltotta ki, kb. 1 órára eltüntek a mentális fátylak. Nem fogható semmihez,....sajnos nem lett végleges, de nagy bizalmat adott a Tanhoz.
Ez alapján mondom, az a monitor nem az aminek látod, az a monitor örömtöl vibrál. Minden örömtöl vibrál
Születéskor a gyermek nem rendelkezik éntudattal, nem különíti el magát a külvilágtól, önmagát a valóság részeként éli meg, egyensúlyban van a valósággal. EGY MINDENNEL.
Ahogy egyre több inger éri, azok egy részét úgy értelmezi, hogy azok a valóság egy pontja felé mutatnak, őfelé. Néven szólítják, megérintik, figyelmet kap.
Eljut arra a pontra, ahol azt kezdi gondolni, hogy a külvilágból érkező ingereknek ő a középpontja , itt pedig megtörik az egyensúly a valósággal, hiszen az, hogy ő középpontja valaminek, az csupán a képzeletben van, nem valóságos. Ez a momentum tekinthető az éntudat kialakulási pontjának. ELHATÁROLÓDIK a valósâgtól.
