Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Én is olvaslak, bár van egy kis elmaradásom, mert pár napig a római jelen, és valós idejű élmények kötöttek le. :) Lehet, hogy majd kapcsolódok egy-két szösszenettel, ha szabad. ?
Jó, hogy olvasod. Most szét vagyok szakadva Róma és Nápoly között. Amikor Rómát olvasom akkor Nápolyra vágyom, amikor Nápolyt olvasom, akkor Rómára vágyom. Nem gondoltam volna, hogy Nápolyban ennyi látnivaló van.
Palazzo Wedekind. Itt volt a pápai posta. Az épület 1820 körül épült, a jón oszlopokat egy antik templomból hozták, Veii-ből.
Galleria Colonna, mostani nevén Galleria Alberto Sordi. A milánói és nápolyi Galleria Vittorio Emmanuele és Umberto mintájára, azok keerszt alakúak, ez pedig Y alakú.
S Marcello al Corso. Ez is titulus. Marcellus pápának a postán kellett nehéz fizikai munkát végeznie,ereklyéit a 8. sz-ban hozták ide. Ez a legrégibb a Corsora nyíló templomok között. 4. sz végi, első említés 418, sokszoros átépítés után a 16. sz. elején leégett, majd újjáépítették. A belső többnyire 17 és 18. sz. Viszont 1912-ben előkerült a 8. sz.-i keresztelő medence, merítkezős medence. Nyolcszögletű, márványborítású, belül fülkékkel. 1978-ban pedig még régebbi, talán 5. századi maradványok kerültek felszínre.
Azt nem írja a könyv, hogy ezek a maradványok hogyan közelíthetők meg a templomból, csak azt, hogy a mellette levő Banca di Roma földszintjéről láthatók.
A Banca di Roma a 307-es házszám, ennek falán van a hordárt ábrázoló kút. A közvélekedés Michelangelo művének tartotta.
Számos bank székháza van ezen a környéken.
Sta Maria in Via Lata. 7. sz-i, templom, szintén sokszori átépítés után, a 15. sz végén végül lebontották. A mai épület főleg 16. és 17. sz-i. Viszont itt jelentős földalatti helyiségek vannak. A bejáratnál balra lehet lemenni. Feltártak egy hadrianus kori termet, amelynek egy részét a 5. században templommá alakították. Restaurálási munkák során 1906-ban majd 1964-ben számos 8. és 12. század közötti freskót távolítottak el a falról majd restauráltak. Azt hisezem erről egyszer Janka írta, a Crypta Balbiban látták.
A Corso utolsó( Veneziahoz közel eső szakaszán) volt a legkevesebb változtatás a 19. sz. végén.
A Piazza Colonna- Palazzo Scierra szakaszon kiszélesítették a Corsot, itt több épületet lebontottak illetve megcsonkítottak.
Palazzo della Rinascente 1885-ben párizsi mintára áruházként építették. itt volt a városban először mozgólépcső. A Rinascente 2009-ben bezárt, most Zara van benne.
Piazza Colonna. Az egyetlen közvetlenül a Corsohoz kapcsolódó tér. Az ókorban a Palazzo Wedekind helyén Marcus Aurelius temploma volt, a tér többi oldalán Hadrianus kori lakóházak és üzletek.
A középkorban itt volt a két fő tzarándok útvonal találkozó pontja. Az egyik a Porta salariotól ment a Ponte sant'Angeloig, a másik a Porta del Popolotól a Capitoliumig. A 16. sz végén és a 17sz elején a pápák lebontatták az egyszerű épületeket és arisztokrata paloták kerültek ide. itt volt a pápai posta és számos népszerű kávéház. A Corso kiszelítése 1873-ban kezdődött. Lebontották a tér keleti oldalán levő épületeket és megépítették a Galleria Colonnat.
Marcus Aurelius oszlopa, 180193 között készült, alsó részén a germánok felső részén a szarmaták elleni hadjárat jeleneteit ábrázolják. A könyv szerint a figurák sokkal kevésbé részletesen kifaragottak, de kifejezőbbek, mint Trajanus oszlopán. Eredetileg az oszlop egy 10m-es reliefes talapzaton állt, legfelül pedig a császár szobra volt. Ezt 1589 -ban lecserélték Szt. Pálra, továbbá ekkor néhány elveszett vagy megsérült panelt újrafaragtak. Az oszlopot Colonna Antonina-nak is hívták, mert egy szintén 1589-es téves felirat Antonius Piusnak tulajdonította.
Jobbra a Palazzo Rondinin. A családnak jelentős műgyűjteménye volt, ami szétszóródott. A leghíresebb mű Michelangelo Rondanini Pietaja volt, amely most Milánóban a Castello Sforcescoban látható.
Balra a Goethe ház. Goethe 1788-89-ben hosszas előkészület után 40 évesen érkezett Itáliába, és rajongója lett az ország kultúrájának. ( Bár az utazásra az is ösztönözte, hogy valami szerelmi ügytől menekült)
Chiesa Gesú e Maria 17sz végi díszes barokk templom. Én még itt sosem jártam.
Ospedale San Giacomo, 1339-ben alapítva, de a 16.sz-tól a gyógyíthatatlan (incurabili) betegek kórháza. Eliptikus alaprajz, eliptikus kupola.
S Ambrogio e Carlo, még a 15. sz. végén kapták az itt levő korábbi templomot a városban lakó lombardok, de csak 1610-ben Borromeo Károly szentté avatásakor kezdték az építését.
Via Tomacelli a Prati felé vezető utca, amelyet a 1880-1900 közötti időben kiszélesítették és ugyanúgy, mint a Corso VE esetében levágták és átalakították az épületeket.
S Lorenzo in Lucina. Ez egy titulus, magánház ahol a keersztények misét tartottak. Első említése 366. Sokszor átépítették. Ásatások során maradványok kerültek elő, egy 1. sz-i domus, a titulus, és egy Mecenas által épített terem maradványa. Én úgy emlékszem, hogy legutóbb láttam valami feliratot a látogatási lehetőségről.
Hogyne :) Nagyon jó és hasznos amiket leírsz, köszönet a kitartásodért. Egyszerre nyilván senki sem tudja hasznosítani, de az a lényeg, hogy itt meglesz és visszakereshető az összes különleges információ.
Aki Vélemény posztjaira osztogatja a mínuszokat, annak figyelmébe ajánlom a topic címe alatti ajánló szöveget. (nem kötelező olvasni, ha nem érdekel, de nem szeretném, ha elmenne a kedve, sok érdekes infót oszt meg)
Az ikertemplomok melletti sarkoknál van egy-egy híres kávézó,a Ripettanal a Rosati, a Babuinonál a Canova.
Sta Maria del Popolot 1099-ben annak örömére építették, hogy a keresztesek elfoglalták a Szent Sírt. A római nép adakozásából. Innen a név. A 15sz végén teljesen átépítették, de utána többször belenyúltak, szerencsére a legnagyobbak, Bramante, Raffello, Bernini. A travertin homlokzat nagyjából a 15. sz. végi, Bernini módosításaival, az oldal homlokzat viszont klasszicista, Valadier.
A templombelsőt nagyon részletesen leírja a könyv. Ez az a templom, ahol minden kápolnát, minden szobrot és szobrot meg kell nézni. És valahogy be kell jutni a szentélytől jobbra hátul levő helyiségekbe. nekem ez legutóbb nem sikerült.
Ikertemplomok. Az eredeti építész Carlo Rainaldi teljesen egyforma épületeket tervezett. A barokk szimmetria elvnek megfelelően.. De vegül a folyóhoz közeli Bernini készítette Miracoli kerek alaprajzú nyolcszögeltű kupolával, a Fontana tervezte Montesanto pedig elliptikus alaprajzú tizenkétszögű kupolával.
Via del Corso. A számozás balra kezdődik, végigmegy a Veneziáig, majd ott visszafordul. Ez volt az utca középkori neve, 1900 és 1947 között I. Umberto nevét viselte, majd a királyság bukása után visszakapta az eredeti nevét.
Ez az ókori Via Flaminia városi szakasza, sok fontos középülettel a közelben. Itt volt a Mars mező, a Pantheon, mellette Agrippa fürdője, később Marcus Aurelius oszlopa. Később néhány korakeresztény templom (tituli): S Marcello, S Lorenzo in Lucina, S Marco.
A 16.sz-tól a pápák ösztönözték, hogy a szegényesebb házak helyett a díszes paloták kerüljenek ide, hiszen a látogatók a Popolo felől érkeztek a városba.
Az 1880 és 1930 közötti városrendezés itt is látható, megépítették az összekötő utakat, a Via del Tritone a Barberini felé, a Tomacelli a Prati negyed felé. 1905 körül a parlament környékét rendezték(bontottak le épületeket), a fasizmus idején pedig Augustus Mauzóleuma környékén tették ugyanezt.
A Popolo- Babuino- Ripetta- Venezia által határolt területet "Museo aperto del Tridente " néven említi a könyv. Ez a Polo museale és a Beni Culturali projektje. Nyitott időben és térben is. Ide tartoznak a paloták, templomok, kutak, szobrok, obeliszkek, sőt a terek és perspektívák is. Ennek a programnak a keretében készültek azok a műemlék táblák, amelyek nagyon jó ismertetést adnak.
A Piazza del Popolo a pápai Róma utolsó nagy városrendezési programja. A térről csupa pozitív jelzőt írnak. Eredetileg trapéz alakú volt. A mai tér kialakítása 300 évig tartott a Sta Maria del Popolo 16-sz eleji átalakítástól a Pinciora vezető lépcső megalkotásáig. A Via del Corso a Via Flaminia városon belüli szakasza, a Via di Ripetta eredetileg Via Leonina volt, mert X. Leo az 1525-ös Szentévre építtette ki, a Via Babuina 1543-ra készült el. 1572-ben állították fel a város első nyilvános kútját, V. Sixtus az obeliszket, VII. Sándor Krisztina királynő 1655-ös érkezésére készíttette az ikertemplomokat és alakíttatta át a Sta Maria del Popolot. A 19sz elején épült a lépcső és a terasz a Pincio bejáratánál.
Viszont a térről is van egy olyan térkép, mint a Corso VE-ről. A tér és a folyó közötti szakasz épületeit ugyanúgy lebontották az 1880-1900 közötti időben
Palazzo dei Filippini. Gyakorlatilag az egykori kolostor. Ez Borromini egyik főműve. 3 belső udvar körül 3 szinten helyezkednek el a helyiségek. De a hátsó csak "szervízudvar". Borromini műve a most koncertteremként használt Sala Baorromini, a 2. és a 3.udvar közötti refektórium, és a 2. emeleti Biblioteca Vallicelliana. Ebből engem egyszer kidobtak, na jó nem engedtek be. Szintén az ő műve a Torre dell'orologio kovácsolt vas csúccsal.
A Corso VE ezen utolsó szakaszán többépületet teljesen lebontottak, de a 274-280 házszámú épületekhez nem nyúltak hozzá.
Gyakorlatilag idáig tart a "decomanus" és folytatja a könyv a Carddoval, az É- D főútvonallal.
Ennek 3 fő szakasza: a Via del Corso, ami tulajdonképpen a reneszánsz és barokk Róma; a Fori Imperiali a fasizmus kori városrendezés egyik vitatott projectje és Via del Laterano, amelyet V. Sixtus pápa a Lateran és a Vatican összekötésére építtetett ki a 16. század végén.
Még valami a Palazzo della Cancellariahoz. Az 1940-es években ásatásokat folytattak. Előkerült egy konzul díszes síremléke, egy a folyóhoz vezető mesterséges csatorna,és egy Mitrász szentélyhez kapcsolható dombormű, amimost a Vatikáni Múzeumokban található.
Az épületben található San Lorenzo in Damaso templomot Damaso pápa alapította 380-ban és 1988-ban kerültek elő maradványok. Ezt a templomot Riario bontatta le. a 15sz vége és a 19.sz. vége között állandó átaalkítások zajlottak. barokkosították, majd vissza reneszánszosították. A szentély nagyjából Bernini műve.
Az eredeti terv szerint a Chiesa Nuova után a Corso VE elfordult volna balra a mai Ponte Princ Amadeo Savoia felé, de végül egyenesen építették tovább.
A Chiesa Nuova előtti kút a 16 sz végén a Campo dei Fiorin volt és csak az alsó részéből állt. A felső része azért készült, mert beledobáltak minden szemetet. Most úgy néz ki, mint egy leveses tál (terrin) és csak 1924-ben került a mai helyére.
A téren jobbra a templom a Chiesa Nuova, mellette balra pedig a Palazzo dei Filippini az oratoriánus rend kolostora. A Templomnak két neve van. A másik a Sta Maria in Vallicella. Ezt a templomot adta a pápa Neri Szt Fülöpnek. Ezt a régi templomot építették át, az lett az új. Innen a Nuova név.
A szentélyből balra vezet egy ajtó a sekrestyébe, annak a folyosójáról jobbra egy ajtó Neri Szt Fülöp szentélyébe. Ez évente egyszer látogatható, május 25.-e délután és 26.-án egész nap. A szentély kétszintes, alul egy frskós terem és a márványborításos belső kápolna. A felső szinten perspektivikus építészeti képek, egy előtér, és Szt. Fülöp magánkápolnája
Gondoltam sajnos. De nekem 2014-ben nem volt ingyenes, akkor 7 €-t fizettem.
A Baracco egy titkos helyszín. Még római léptékkel nézve is komoly gyűjtemény. És nincs ott a zavaró tömeg, az óriási méretek. Akkor én voltam "a látogató"
Örömmel olvasom amit írsz, elismerésem a sok munkádért. Szerintem én is írtam a Museo di Rómáról itt pár éve, mikor még hosszú beszámolókat írtam.
Cserébe írok egy "titkos" helyet, ami akár az érkezés napjára is tehető, ha úgy döntesz. A barokk egyik gyöngyszeme, én szerettem, kétszer is jártam már bent. Nem annyira titkos, de nem közismert, hogy látogatható, és ráadásul ingyen. Igaz, csak évi 11-szer, január 1. kivételével a hó első napján első napján 2 x2 órán át 10-12 és 15-17 között látogatható. Ingyenes, foglalás sem kell! Majdnem a Scuderie bejáratával majdnem szemben van egy sorompós őrzött bejárat, onnan balra lesz egy lépcsőház, abból felfelé a lépcsőn a nagyon szép felső kertbe jutsz.
A Palazzo Pallavicini Casino dell' Aurora : A fő mű egy kiváló Guido Reni freskó a pazar, rendezvényekre is bérelhető teremben, és az épület külső homlokzata is különleges.
Fotózni szigorúan tilos.Van külön meghirdetett időpontban vezetés a privát lakosztályokkal együtt néha, persze az fizetős is. Sok netes anyag található, angol és olasz nyelven, de biztosan benne lesz a könyvedben is.
Össze lehet kötni a Galleria Essedra, sütemény kávé, via Torino San Bernardo alle Terme programokkal, a Scuderie kiállítással (febr. 16.-tól szoktak változni a kiállítások). Nekem másik Quirinale közelében lévő kedves helyem a Villa Aldobrandini a februártól virágzó Cameliákkal, a páratlan kilátással.
Piccola Farnesina/ Museo Baracco. A könyv szerint az egyik legszebb 16. sz eleji palota. A város 1885-ben szerezte meg. Az antik gyűjteményt egy Giovanni nevű báró 1902-ben adományozta a városnak és 1948-ban helyezték el itt.
Palazzo della Cancelleria. Riario bíboros építtette 1498-1513 között, de utána nem sokkal X. Medici Leo lett a pápa és elkobozta a palotát. Riario családja vastagon benne volt a Meidiciek elleni 1478-as összeesküvésben, amelyben Leo nagybátyját meggyilkolták. Utána pápai hivatalok voltak itt, 1799-bena rövid életű római köztársaság idején bíróság, az 1848-as forradalom idején Parlament, itt kiáltották ki a köztársaságot. 1871 után megmaradt a Vatikán extraterritoriális tulajdonában. Díszes belső udvar, márványoszlopokkal, domborművekkel.Az első emeleten díszes termek, egyikben annak a Baciccianak a freskói aki a Gesu mennyezeti festményét készítette, egy másiknak a falait Vasari és műhelye festette, egy harmadikban pedig Raffaello tanítványai freskói.
A .Massimo család több palotája közül a Palazzo Massimo alle Colonne-ről van szó, a legjobb rálátás a palotára a Via del Paradiso-ról van.
Piazza Massimi 4-es palota látogatható. Egy része persze. A palotát Kalazanci Szent József szerezte meg a rendje számára. Nálunk ez a kegyes tanítórend vagy piaristák néven ismert. Látogatható(visitabile) a kápolna, a szent szobája és egy kis képtár.
Mellette a Palazzo Massimo Istoriatonak festett a homlokzata , itt volt az első római nyomda, alapítva 1479.
Palazzo Braschi/Museo di Roma. Az utolsó palota, amelyet egy pápa, VI. Pius a családjának építtetett, 1796. A túlsó homlokzata a Navonara néz. 1871-től állami tulajdon, először a Belügyminisztérium, majd majd a fasiszta párt római szervezetének székhelye lett. Amikor nekik már nem volt szükségük rá, akkor került ide a Museo di Roma 1957-ben, amelyet egyébként 1930-ban alapítottak, korábbi helyszíne a Sta Maria di Cosmedin közelében volt egy palotában.
Úgy emlékszem, valaki írt róla itt vagy a másikon, elég sok képpel. A gyűjteményben főleg képek és szobrok vannak, 17. és 18. századból, inkább a sokadik vonal. A valószínűleg a legérdekesebbek azok a falfestmények, amelyeket néhány 1870 és 1930 között lebontott palotából mentettek meg.
Palazzi Massimo. Többes szám, a Massimo család több palotája is van az óriási épülettömbben. Az egyik legrégebbi római arisztokrata család, 999-ből származik a legrégebbi írásos feljegyzés róluk. Ezen a helyen már 1159-ben palotájuk állt. Az épület Corso VE-re néző oldala konvex, Domitianus színházának vonalát követve. A színház 10 ezer főt fogadott be. A mai épület a Sacco di Roma rombolása után, Baldassare Peruzzi műve. Ő Raffaello egyik közeli munkatársa volt. Díszes kapuzat, fölötte stukkós mennyezet.Oszlopos, loggiás első udvar, antik szobrok másolatával. A második udvaron domborművek, medálok, egy antik Izisz szentélyből származó gránit oszlopok. Akotóik a Raffaello műhelyéhez tartozó Pierin del Vaga és Giulio Romano( ő volt legsikeresebb Raffaello halála után) valamint Daniele da Volterra, aki viszont Michelangelo köréhez tartozott. Ő festette az ágyékkötőket az Utolsó Ítélet freskóra. A palota látogatható. Igaz, hogy csak évente egyszer, március 16.-án, reggel 7-től du 1-ig. 1584. 03. 16 meghalt az aktuális herceg fia, váratlanul, utolsó gyónás és utolsó kenet nélkül. Hívták a család barátját, Neri Szt Fülöpöt , aki , intenzív imádkozással felélesztette a gyermeket, feladta az utolsó kenetet és a gyermek békében halt meg.
Biztos sokan vannak, de aznap Rómában jár talán érdemes megpróbálni bejutni.
Én egyszer belógtam a Palazzo Valle szép árkádos reneszánsz udvarába, ami jelenleg a Confagricoltura székhelye. Az épületbe sajnos nem jutottam be. Nyitott paloták rendezvénysorozat alkalmával esetenként belső vezetett vizitet ki lehet fogni.
Csak jelzem, hogy a könyvben a tényleges leírás kb 800 oldal, ebből eddig 50 oldalnyit írtam itt le.
Area Sacra dell'Argentina. A köztársasági korból származó romterületet akkor fedezték fel, amikor 1926-ban lebontották a fölötte levő egész épülettömböt. A marasdványok rendeltetését nem ismeik, ezért csak betűvel jelzik a őket. A könyv szerint a középső B jelű kör alakú maradvány melletti tufa tömbök Pompeius Curiajához tartoztak és itt ölték meg Julius Ceasart.
Teatro Argentina. Két színház épület maradt meg a pápai állam körszakából, ez az egyik. Többször átépítették, de a patkó alakú nézőtér most újra az eredeti 1732-es formában van. 1816-ban itt volt Sevillai borbély ősbemutatója.
Szemben a Corso VE túloldalán is egy egész épülettömböt bontottak le.
A Corso VE palotáinak nagyjából egyforma a története. Középkori alapokon, a sacco di Roma után helyreállítva, majd 1800-ig többször felújítva, kívül vagy belül, vagy mindkettő. Végül 1880-1900 között "megnyomorítva". Írok néhány palotáról házszámmal, hátha valamikor valaki be tud kukkantani.
Palazzo Vidoni 116-os, bent freskós termek. Rafael Mengs a festő. Ő egy 18sz német festő, aki főleg Madridban dolgozott, udvari festő volt, Goya riválisa. A madridi Királyi Palotában és a Pradoban is számos műve van.
Palazzo della Valle 101-es, egy Andrea nevű kardinális itt tartotta az antik gyűjteményét, ez most a firenzei Régészeti Múzeumban van. Szép belső udvar márvány és gránit oszlopokkal, a piano nobile termeiben díszes faragott mebnyezetek és 16sz eleji freskók.
Ebben a műfajban lehet, hogy a világ legsikerültebb épülete a budapesti Parlament. A Halászbástya is tökéletesen teljesíti a funkcióját: a Mátyás templom díszlete.
Egyébként szerintem ha nem építették volna ki a Conciliazionet, a Fori Imperialit vagy a a Corso VE-t akkor Róma már 100 éve nem tudna működni. Így sem könnyű, de akkor lakhatatlan lenne már régóta.
Hasonlóan gondolom én is bár talán megengedőbb vagyok, sok példa van arra, hogy egy neo izé egész jól sikerül, és
beilleszkedik a városképbe. (Egy helyi példa erre off Sopronban a neogót Szent Orsolya templom, emlékszem régen ha turista csoporttal jártam arra mindig kicsit félve mondtam el, hogy 1864-ben szentelték csak fel, de úgy tűnt ez senkit
nem rendített meg, mármint hogy kvázi hamisítvány. :D)
Azért ott van Rómában a Via della Conciliazione,- ami persze nem az általad említett háromszögben van,- na ott azért
sajnálom a borgót, bár nem tudom milyen állapotú épületek álltak ott.
Corso Vittorio Emmanuele II. Ebben biztos sokan nem értenek velem egyet.
A könyvben térkép is van, mindig csak az adott területről. Az utcák fehér színűek, az épületek világosbarnák, a fontos épületek sötétbarnák.
A Corso VE-nél van valami más is, amit első látásra nem értettem. Szinte minden épületnek a Corso VE-re néző oldaláról belógott egy sokszögű barna kontúrvonal. A sokszög egy vagy két oldalán egy-egy épület oldala/fala, a többi oldal csak belóg.A kontúrvonal és az épület oldala közötti rész fehér, mint az utca. Háromszög, téglalap, trapéz, de szabálytalan sokszög is. Elkezdtem olvasni a szöveget és megértettem. Ezek a sokszögek mutatják az épületek régi, még a Corso VE megépítése előtti falait. Ami útba esett, azt egyszerűen levágták. Esetleg csak egy sarkot vagy a homlokzat egy csíkját, de pl a Sta Andrea della Valle környékén elég drasztikusak voltak ezek a lenyesések. Erre 1883 és 1900 között került sor. A Chiesa Nova és Tiberis közötti részen egész tömböket bontottak le, de erre már csak az 1920-as évek végén került sor.. Majd a korábbihoz hasonló lezáró falakat és homlokzatokat építettek. Ugyanazok az építészek, akik a Nazionale alsó szakaszának voltak az alkotói. Gyakorlatilag csak a templomokhoz nem nyúltak hozzá. Valószínűleg az utca vonalát úgy határozták meg, hogy ne kelljen
Mivel ezekbe az épületekbe nem lehet bemenni, nem tudom, hogy hogyan hasítottak ketté ( vagy egyáltalán kettéhasítottak-e) belső udvarokat, lépcsőházakat, grandiózus dísztermeket és egyéb helyiségeket. Mi történt a faragott vagy stukkós mennyezettel, a falfestményekkel? Mit szóltak a paloták tulajdonosai esetleg kaptak-e valami kártérítést.
Én mindig azt hittem, hogy Róma Belvárosa régi eredeti. Nekem a Belváros azt a nagyjából háromszög alakú területet jelenti, amelyik a folyó nagy kanyarulatában van. A régi/eredeti pedig azt az épületet, ami legkésőbb a 19. század elején elkészült. Nekem a klasszicizmus az utolsó történelmi stílus. A 19. század végi neoez-neoaz-neoamaz nekem Disneyland. Szebb szóval Neuschwainstein.
Amikor végre leesett( lassú vagyok)eléggé megdöbbentem.
