Ez a Leedskalnin is azt mutatja, hogy a távoli őseink, akik pedig tőle sokkal inkább rá voltak szorulva, hogy a kövek emelésére és mozgatására feltaláljanak elég egyszerű szerkezeteket, melyek igen hatékonyak lehettek. Leedskalninnak is ez volt a véleménye (hogy a piramisépítkezéseknél, hasonló elveket használtak).
Elképzelhető, hogy halandzsázott, amikor a füzeteiben és szónoklataiban magnetizmusról, föld alatti vízerekről meg elektromosságról beszélt. Több egyszerű eszközét pld. rézhuzallal tekercselte körbe (de minek?).
Valójában azonban igen hatékony mozgató eszközöket konstruált, melyeket gondosan elrejtett mások elől. Hasonló eszközdarabokat találtak a gízai nagy piramisoknál is, amiket Goyon bemutat a könyvében (csiga és csörlő darabok, stb.). Petrie is bemutatja, hogy a nagy piramisoknál valamilyen ismeretlen módszerük volt arra, hogy kis helységekben is több tonnás kőlapokat felemeljenek, amire még ma sincs magyarázat!
Leedskalninnak voltak eszközei, csőrlői, csigái, láncai, emelői, ékei, stb. Volt egy 3 telefonpoznából összerakott 10 m magas emelője, a tetején egy fura dobozzal (ami máig viták tárgya).
Ezen a faálvány munkáját a 30-as években filmre is vették. De ezek egyike sem alkalmas, hogy a legnagyobb nyers tömböket, amiket mozgatott, 30 tonnásakat, hogy ezeket emelgese, a szállításról nem is beszélve. Csak a vas láncszemeknek 2,5 cm vastagnak kellett volna lenniük, de ettül jóval véknyabbakat használt.
Felállított egy 28 tonnás obeliszket, aminek a teteje át van fúrva! Ez a szállításnál játszott volna szerepet? Egyáltalán hogyan mozgatta?
Egy teherautó sofőr dolgozott neki, akinek az alvázára felrakta a nagy tömböket, majd ő elszállította a célállomásra. Soha nem tudta meg, hogyan rakta rá. Egyszer egy reggel elfelejtette az uzsonnás dobozát, és visszament a várba érte. A férfi csak fél órát volt távol, és mire visszaért, Ed már több monolit követ is úgy halmozott fel a pótkocsi sínjére, mint a kordfát. Soha nem látta, hogyan rakodta fel őket Ed Leedskalnin; csak azt, hogy egyáltalán nem volt olyan nehézgépe, amire szükség lett volna az ilyen súlyos kövek mozgatásához; különösen nem ilyen gyorsan!
Bármi legyen is az igazság, Leedskalnin esete is azt mutatja, egy ilyen tanulatlan, ám hihetetlenül furmányos ember véghez tudta az egészet vinni egyedül, úgy egy olyan korban, mikor az emberek ezrei foglalkoztak ezzel, hogy az isteneknek emlékműveket állítsanak, ez meghatványozódva inspirálhatta őket egy csomó szerkezet feltalálására, amiket mi már rég elfelejtettünk...
Nos ha ehhez hozzá gondoljuk, hogy a madár az a gyíkból fejlődött... huhh... :) Amúgy a mezopotámiai mítikus személyeket is, nem ritkán szárnyakkal ábrázolták (pl Gilgamesh), hóna alatt oroszlánnal; érzékeltetve, hogy óriás.
17513: "A hajóknál nem tudom kiverni a fejemből, hogy azok a tojások, vagy gömbök valamilyen tükrök, térképek, GPS, kiválasztja az ember a térképen a helyet és a hajó szépen odamegy."
15728: "Engem hatalmába kerített a "vadászat". Lehet, hogy írnom kellene a bemutatott képek mellé valamilyen címkét, de ezt már az elejétől kellett volna. Csak most döbbentem rá, lehet, hogy mások teljesen eltérő dolgokra asszociálnak a tárgyakkal kapcsolatban."
Valóban inkább felhalmozni kell ezeket a képi utalásokat, s nem is rostálni egyelőre, hiszen mi van ha valami jelentőset dob ki az ember. Ha már összegyűjt egy nagy gyűjtemény, érdemes elmélkedni ezeken.
Igen ezek a tojások rejtélyesek. Néha fémből vannak (Andok, Közel-Kelet, stb.), istenek kelnek ki belőlük vagy utaznak ezekben, vagy itt hagyja a lángoló fészkében a héliupoliszi oltáron a Főnix, mielőtt visszautazna a Vénusz bolygóra. Néha világítanak, sokszor meg szertartások részei, madárember szertartásoké...
Nem olyan rég meséltem Sáska László doktor egyik megjegyzése nyomán már 69-ben miket gondolt Xantus János természettudós ezekről a titokzatos tojásokról, melyek az adisz abebai Szent György templom tetején vannak. Ezt a templomot egy olasz tervezte, egy nagyon ősi, ezoterikus hagyományt követve, ami nyolcszögletű templomot/építményt alkalmazott. Erről több éve sokat írtunk itt Nolanussal, ha utána néztél ezeknek...
Ezektől mindtől sokkal érdekesebb a madáremberek vagy szárnyas emberek hagyománya. Tudod a Biblia lázadó szárnyas angyalaié, akik az embert tudásra oktatták...
Ott vanna a tiahuanacói, húsvét-szigeti, közel-keleti, kínai, szibériai, görög, egyiptomi vagy zimbabwei hagyományokban, képeken. Ők ugyanúgy tojásból születnek, mint a hüllők.
Amerikai molyemberek..? Részeges benzinutasok, rémálomtól szenvedő vietnámi veteránok láttak ilyeket.
De madáremberek egyesek szerint még az ókorban is éltek, mint írja Várkonyi a Sziriatban. Sőt, eldugott helyeken akár a közelmultig. Ezektől a fűvező amerikai kamionosoktól sokkal megbízhatóbb tanút szólitok erre....
Nos, tehát Arszenyev kapitány, a híres orosz vadász, geográfus és természetbúvár (tudod, Derszu Uzala barátja) az oroszt Távolkeleten, Szihote-Aliny alig ismert erdőségeinek szélénél, Gobilli folyó torkolatánál, az udigék földjén a tajgában 1908-ban úgy hitte egy madáremberrel találkozott!!! Erről írt a magyarul már 1956-ban megjelent híres könyvében:
„Röviddel sötétedés előtt az eget borító felhőlepel felszakadt, s a réseken átszűrődtek a lemenő nap sugarai. Az eddig mozdulatlan levegő egyszerre mozgásba jött. Felzúgott az erdő, s a feléledt fák lerázták magukról az esőcseppeket.
Magamhoz füttyentettem a kutyámat és megindultam a magas nyárfákkal és kőrisfákkal szegélyezett folyóparton.
Óvatosan lépdeltem, néha meg-megálltam és hallgatóztam; kutyám mögöttem kullogott. Az ösvény jobb felé kanyarodott, és azt hittem a hegyekbe vezet, de egyszerre csak világosság derengett előttem. Széthajtottam a bokrokat és a folyó sebesen iramló vizét pillantottam meg, amelyen tajtékfoszlányok és hulladékok úsztak. A levegő hőmérséklete lesüllyedt és a vízről köd szállt fel. Egyhelyütt medvenyomokat vettem észre az ösvényen. Alpa felborzolta a szőrét és felmordult. Hallottam, hogy a bokrokat tördelve valami vadállat távolodik. De nem menekült el, hanem megállt a közelben, és mozdulatlanul figyelt. Így lestük egymást néhány percig. Végül is én untam meg hamarább, és megfordultam. Alpa szorosan a lábamhoz simult. Alig mozdultam meg, az ismeretlen vadállat szintén elfutott néhány méterre és ott megint elrejtőzött.
Hiába igyekeztem megtudni, milyen állattal van dolgom, a sűrűség olyan áthatolhatatlan és a köd oly sűrű volt, hogy még a nagy fák törzsét sem lehetett kivenni. Ekkor lehajoltam, felemeltem egy követ, és odahajítottam abba az irányba, ahol az ismeretlen állat állt. Ekkor olyasvalami történt, amire egyáltalán nem számítottam. Szárnycsattogást hallottam, a ködből valami sötét, nagy tömeg merült fel – és elrepült a folyó fölé. – Egy szempillantással később eltűnt az egyre magasabbra emelkedő sűrű párafelhőben. Kutyám rémülten nyöszörgött, és a lábamhoz lapult. Titokzatos hangulat ereszkedett a tajgára: valami különös vegyüléke az erdő csendjének, a hullámok szüntelen locsogásának és a szélfútta fű susogásának. A másik oldalról női jajveszékeléshez hasonló kiáltozást hallottam. Így szokott kiáltozni a felingerült bagoly. Nem időztem tovább, megnyugtattam a kutyámat és visszafordultam a kis ösvényen.
Az éj gyorsan közeledett, a köd egyre sűrűbb és sűrűbb lett, én azonban nem féltem, hogy eltévedek. A folyópart, a vadcsapás és kutyám hamarosan visszavezetett a táborhoz. Csaknem velem egyidőben jöttek meg a vadászatról az udegék is.
Vacsora után elmondtam az udegéknek kalandomat a titokzatos állattal. Szavaim hallatára valamennyien felélénkültek, és elmesélték, hogy errefelé él egy ember, aki tud repülni. Vadászok gyakran látják a nyomait, amelyek váratlanul jelennek meg a földön és ugyanolyan váratlanul el is tűnnek; márpedig ez csak úgy lehetséges, ha az ember felülről ereszkedik le a földre, és azután megint a levegőbe emelkedik. Az udegék már megpróbálták kinyomozni, de a repülő ember minden alkalommal ugyanolyan lármával és kiáltásokkal ijesztette el őket, mint amilyeneket én hallottam az este.
Mikor az udegék elhallgattak, Csang Pao vette át a szót. Elmondta, hogy Kínában szintén vannak repülő emberek. „Li-csen-csi”-nek hívják őket, s a hegyekben élnek, távol az emberektől…” (A Távol-Kelet őserdeiben, 1956).
Rovarember misztériumok is vannak a világban. Pl az észak-amerikai molyember. De már volt is szó erről. Ahogy lehettek az őskorban gyíkemberek, meg halemberek, ugyanúgy akár rovaremberek is; nem kizárt, mint ahogy nem is túl valószínű...
Az 1960/70-es évek ősűrhajózási irodalma rendszeresen mutogatott régi krónikákból, domborművekről vagy sziklarajzokról fura alakokat, akik búraszerű űrhajóssisakot viseltek és… sokszor valamiféle antennát vagy antennákat a sisakon! Úgymond az idegen űrhajósok ezek segítségével kommunikáltak egymással.
Még a 90-es években volt annak sansza, hogy a mobiltelefonoknak voltak kihajtható antennái. Ma senki sem keres ezeken antennákat. Ha mi megszabadultunk ezektől, mi a fenének alkalmazná egy tőlünk fejlettebb űrcivilizáció?!?
De van egy "hamisítói elképzelés" is, akik ősinek ható domborműveket, faragványokat, lemezeket csinálnak, s azon ufonautákra hasonlító alakokkal. Ez is a lejárató kampány része. Ők ábrázolásai is úgy "fejlődtek", ahogy a mi tudományunk talált fel sorban technikai dolgokat, mert ahogy feltaláltuk, úgy jelentek meg hírtelen prehisztorikus hamisítványokon:
Vjacseszlav K. Zajcev orosz filológus cikke a Sputnik 1967/1. sz. (francia kiadása, az orosszal párhuzamosan):
Az üzbegisztáni Ferghanában talált ősi sziklarajz. Ezen is feltűni egy burafejű, antennás alak. Később beismerte Zajcev, hogy a rajz modern.
Más utakat bejáró civilizációk, ám néha, rejtélyes módon megjelennek átfedések. (Azonos szimbólumok.) Talán nem is véletlenül.
Ezeket is érdemes kutatni. Engem hatalmába kerített a "vadászat". Lehet, hogy írnom kellene a bemutatott képek mellé valamilyen címkét, de ezt már az elejétől kellett volna. Csak most döbbentem rá, lehet, hogy mások teljesen eltérő dolgokra asszociálnak a tárgyakkal kapcsolatban. Ez pedig kézenfekvő, mondaná Fülig Jimmy.
Erre tényleg nem is gondoltam! Én vagyok az, aki nem keres telefont, gyújtógyertyát, sem bombát. Néha csupán az esztétikai élmény a választás oka.
Most ismertetném a 15722. jegyzékét dióhéjban.
Az első sorban az első és harmadik - nevezzük bögrének - Fura szereplők misztikus tevékenység közepette, második a föld alatt játszódik, elgondolkodtató és különleges, az utolsó egy ismeretlen szerkezet. Pontosabban láttunk már hasonlót.
A második sorban szereplő 4 kerámia alakjában, formájában nagyon hasonlít a 15723-ban a három Menes-hez köthető egyiptomi kerámiákhoz. Harmadik sor első kép: egy hajó és a varázsgömb. A második és harmadik kép alakjai akár a velencei karneválról léphettek volna elő. Negyedik sor a két szabályos fekete csavarszerű tárgy között második kép egy áldozati gép, harmadik kép egy fülke; nem telefon, vagy tusoló, inkább valami fiatalitó, vagy ájtatoskodó kamra. Rejtélyes vésett csont vagy kagyló.
Negyedik sor indul egy hordószónokkal, vagy a büntetését töltő varázslóval, akinek nem sikerült esőt csinálni. Utána egy alien kinéz az űrhajó ablakán. Ebből nem engedhetek! A kerek lapka démonábrázolással, látványos darab. Az utolsó tányér magáért beszél.
Ötödik sor kerámia nagy szemű lénnyel, majd egy dogu figura, csak a feje nem stimmel, a fülke véletlenül másodjára is, vágottszemű arc különleges fejfedőben, végül eszkimónak vagy asztronautának öltözött sámán. Utolsó sor egy nem béka, nem denevér lény egy fiú és egy lány (nem béka, nem denevér) lényt tart a karján. Következő: szimpla sárkánykígyók, melyek csigának álcázzák magukat mimikriből. Női figura két kapuőrző törpével. Utoljára pedig olmék kőmaszk, a szeme se áll jól.
Huh, így utólag szinkronizálni nem egyszerű feladat.
Az orosz Andrej Zsukov író az ősi Amerika titkairól szóló könyvében (2016) bemutat egy elefántra hasonlító szobrocskát, amit szerinte a bolíviai Tiahuanacóban találtak. Zsukov két anonim dél-amerikai újságos cikkre hivatkozik, mint forrásra.
Ez jól alátámasztaná azokat, akik felfedezni vélnek a Nap Kapu jelei közt elefántfejet is. Viszont Dél-Amerikában eddigi tudásunk szerint csak egy, a Cuvieronius nevű elefántszerű-faj létezett, ami kihalt i.e. 11-10.000 évvel ezelőtt.
Dr. Karl Shuker kriptozoológus, több könyv szerzője, jelentősnek tartja a szobrocskát, mivel Tiahuanacóból származik. A kép már több oldalon is feltűnt, s ezért írok róla röviden most.
Itt a szobrocska, s mellette a Cuvieronius rekonstrukciója:
Én ebből azt szűröm le, hogy hamisítvány lehet, amit megpróbáltak tiahuanacói stílusban megfaragni (ott számos kis állatfigura került elő).
A hamisító túllőtte azonban a célt, hiszen a modellje túl elefántszerű. Cuvieroniusnak jellemzően kis fülei voltak, ilyen elefántszerűen semtudta felemelni a fejét, hanem azt jellemzően „lógatva” hordta (legalábbis, ahogy a csontmaradványaiból következtetni tudunk erre).
Hogy a Cuvieroniust ábrázolni tudták, arra 3 lehetőség kínálkozna:
1. A tiahuanacóiak 12.000 éve látták ezen faj utolsó példányait, s a szobrocska akkor készült.
2. Az indiánok – akár a szibériai kis törzsek vadászai – jégbe fagyva találták az Andokban a faj példányait, melyeket kiolvasztottak. S a „szörnyeket” így voltak képesek ábrázolni.
3. Valójában az amerikai masztodont ábrázolták a tiahuanacóiak, ami elefántszerűbb volt és szintén 11 ezer éve halt ki. A fejét magasabban hordta, de a fülei szintén kicsik voltak. Viszont eddig a foszíliáit csak É-Amerikában találták (a legdélebbi pont Honduras).
Az első két esetben szerintem jól kellett volna ábrázolniuk a Cuvieroniust, és ez nem is a Mammut americanum!
„Természetes, hogy volt vízözönelőtti technika, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy totálisan más volt mint amit ma ismerünk, vagy alkalmazunk, mert ugye az alapcsomag az adott: a bolygó nyersanyagforrásai és adottságai.”
Azt én sem gondolom, hogy „totálisan” más volt, az hülyeség is lenne. Egyáltalán mit értesz totálison: mondjuk nem egy mécsessel világítottak, hanem egy olyan állat tojásával, amit mi nem ismerünk, és így tovább? Hiszen számos dologra egy humanoid, értelmes lény egyformán reagálhat. Viszont én olyasmire, gondoltam, hogy több tárgyi emléket éppen ezért nem értünk meg, mert a távoli őseink egyszerűen más utakat is bejártak, mint mi, mikor a maguk technikáját felépítették. Olyan különbségekre gondolok nagyobb méretben, mint pld. az ó-amerikai civilizációk és az óvilágiak közt kialakult az eltelt 5000 ezer év alatt, legalábbis kicsiben. De azt nem vitatom, hogy a körformájú kerék jobb, mint a négyzet formájú, s erre bizonnyal rájöhetett egy minket sok ezer évvel megelőző civilizáció is.
Egyébként többször érintettem a témát, magát az alkímiát is eredetében egy prehisztorikus civilizációra vittem vissza vagy Porsenna erőművét, ahogy a tömegszuggesztióról szóló ősi szerkezeteket is.
Olyan gondolatokat vettem át egy "másik technika" kapcsán, mint Juhász Vilmosé Tiahuanaco kapcsán:
De ez elég „forró” területe a kutatásnak, s nekem vannak kételyeim is, ahol inkább újabb leletekre, utalásokra várok. Épp ezen okok miatt, megpróbálom óvatosan kezelni, hogy zseblámpát, zsebrádiót, voki tokit, tévét, helikoptert, tengeralattjárót, antennát és hasonlókat keresgessek régi egyiptomi babiloni, kínai vagy maja képeken. Jellemzően, ahogy mi technikánk fejlődik, így fejlődnek a botcsinálta kutatók keresési mintái is. A hatvanas években még karórákat fedeztek fel ókori domborműveken, az istenek karjain, a hetvenesben voki-tokikat, kazettásmagnókat, ma meg mobiltelefonokat, tableteket, s mi lesz ötven év múlva?
Már 1973-ben Walter R. Fuchs tudománytörténész is „Däniken-játékot” emlegetett egyik könyvében: „Ez a módszer egyáltalán nem olyan ötletes, mint ahogyan az ember az első pillanatban gondolná. Ezt mindenki akár saját maga is kipróbálhatja. Nincs szükség másra, mint egy minél vastagabb, bőven illusztrált művészettörténeti könyvre, és egy kis technikai félműveltségre. Önök meg fognak lepődni azon, hogy a régi egyiptomiak, maják és kínaiak képein mennyi gyújtógyertyát, zseblámpát, rádiókészüléket, telefont, antennát, bombát stb. látnak majd.”
Mandics is az említett ókori elektromosságról szóló sorozatában nyilvánvalóan olyan módszerekre, technikákra asszociál, mely a MI civilizációnké. Pld. a 15717-ben idézett rész így folytatódik: „Däniken Meine Welt in Bildern (Világom, képekben) című könyvében a 39. kép egy az előbbi „elektromos-rendszerre“ meglepően hasonlító elrendezést mutat. Két póznán álló gömb (alatta 6 fonálon hat széjjel ugró golyócska, mint az elektroszkópokbanl), a két gömböt egy ívelt „vezeték" köti össze, mely alatt egy háromszögletű tárgy szintén egy póznán, a háromszög alatt 12 szétugró golyócskával! Elektrosztatikai kísérlet egy mezopotámiai pecséthengeren?” (1981).
Az ördög persze ilyenkor kacsint egyet, hisz ahogy mondják, ez a lehetőség is benne van a pakliban, csak éppen roppant nehéz magyarázni jelenleg…
Tehát van a bizonyos Núbiai Tojás, ami állítólag 7000 éves. Azon van három háromszög. A fószer azt mondogatja, hogy az a három gízai piramis. Csakhogy a nagy piramisok, azt mondja, a tudomány szerint 4500 évesek, és hisztizik a 2500 év differencia miatt... Ahelyett hogy olvasna mítikus kutatómunkákat, melyekből "kiderül" hogy minimum 12000 évesek, de az sem kizárt hogy 100 000 körül... soha nem gondoltam 4500 évesnek azokat, mindigis azt gondoltam, hogy legalább 7000 évesek, szóval nálam teljesen klappol ez a Núbiai kö, és hát tudni kell, hogy nyilván amikor rávésték a rajzokat a gízai piramisokról, akkor már ki tudja mióta ott álltak... XD
Természetes, hogy volt vízözőnelőtti technika, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy totálisan más volt mint amit ma ismerünk, vagy alkalmazunk, mert ugye az alapcsomag az adott: a bolygó nyersanyagforrásai és adottságai.
Az könnyen lehet, hogy az idevetődött életformák hoztak magukkal egy adag kriptonitot, vagy mást, de az nem tartott örökké.
Biztos, hogy azért apró laboratórium, ez-az akadt náluk és pár szuper speckó cucc, ami sokáig kitartott. Amit később megpróbáltak rekonstruálni. Eleinte valószínűleg elég fejfájást okozott nekik az adaptáció is.
Tesla megér több misét is, élete gyönyörűen illusztrálja a bolygó önző lényeit, a mi pusztító civilizációnkat, ami felfalta őt.
Azért legendává lett, és bőséges bevételt biztosít a pittbulloknak akik haszonélvezői voltak és lesznek az ő zsenialitásának.
Kozmikus helyzetét jelentékenyen betöltötte. Etette a galambokat, álmodta a valóságot, a világtól elidegenedett szellemnek is juthatnak öröm-morzsák. A belső mindenségében alkotta tovább tüneményeit, ha viszont leírta, akkor tudjuk, hogy a bulldogképű ügynökök a hárombetűs szervezetek és a Pentagon einstandolta, abban a rengeteg hagyatékban, amit halálakor lefoglaltak.
Egy kis érdekesség:
Az FBI által titkosság alól feloldott egyik levél szerint Nikola Tesla sikeresen feltalált egy olyan eszközt, amelyet fel lehet használni interplanetáris kommunikációhoz.
Továbbá szó esik benne arról, hogy Tesla mérnökei 1950-ben megépítették a készüléket, miután Tesla meghalt, és ettől kezdve szoros kapcsolatban álltak "űrhajókkal".
Ezenkívül az FBI dokumentuma megemlíti, hogy Tesla egy vénuszi volt, akit 1856-ban hoztak a Földre, és Tesla szüleinél hagyták a volt Jugoszlávia egyik hegyvidéki tartományában, a mai Horvátországban.
Sokan szeretik az összeesküvéseket, és mi lenne jobb összeesküvés, mint azt sugallni, hogy Nikola Tesla, az egyik legnagyobb tudományos elme, aki valaha élt a Földön, egy idegen volt. De senki ne higgye, hogy ezt valaki csak úgy kitalálta, ez nem hamis hír, hanem valójában az FBI egyik titkosítás aló feloldott dokumentumában szerepel, amely az alábbi linken szabadon elérhető.
Az FBI által közzétett, nem minősített dokumentumok az ügynökség online oldalán számos érdekes dolgot említenek Nikola Teslával kapcsolatban. A dokumentum 1957. június 14-én kelt, és az "Interplanetary Session Newsletter" cím alatt számos ellentmondásos témát említ.
Nyilvánvaló azonban, hogy az FBI dokumentumban említett leginkább figyelemre méltó részlet a következő:
"Az űremberek sokszor meglátogatták Tesla mérnökeit, és azt mondták nekünk, hogy Tesla egy vénuszi volt, 1856-ban hozták erre a bolygóra csecsemőként, és Tesla úrnál és asszonynál hagyták egy távoli hegyvidéki tartományban, a jelenlegi Jugoszláviában." - 1957. június 14.
Tehát idevetődtek a létformák és elkerekedett a szemük, mert van itt minden ami szem-szájnak ingere: az ökoszisztémától a periódusos rendszerig és még azon is túl. ( Az ő életüknek volt bármi értelme? ) A terraformálásnak, egyáltalán a túlélésnek? Mert egy vírus is tud alkalmazkodni, túlélni. Csak az menthet meg minket, ha hiszünk abban, hogy mindez többről szól.
Többről is szólt, mert most itt bogozhatjuk a láncszememeket. Lehet, hogy ennek a bolond életnek semmi értelme nincs (Feyerabend), ám nem megvetendő mindaz, amit e közben kínál nekünk.
Ezen kívül még azt beszélik hogy a "frigyláda" képes volt lebegni a föld felett és bárki akinek a tulajdonába volt jószerencséje lett azonnal, ezért háborúkat lehetett megnyerni vele. Hitler is folyamatosan kereste abban a reményben hogy megnyeri a háborút, de szerencsére nem így lett. Hitler ezen kívül nagyon sok misztikus/természetfölötti ősi dolgokat próbált felkutatni pl: Szent Lándzsa, Szent Grál stb.
"Igen, az biztos, hogy nem villámhárító, de az nem kizárt, hogy köze van ha nem is elektromossághoz de valamilyen energiához, vagy valami láthatatlan dologhoz."
A mi saját technológiánk ez esetben mindig olyan felé visz az összehasonlításoknál, amit mi már használunk vagy feltaláltunk. Ez lehet azonban teljesen téves is. Nyilván volt egy korábbi technika, ami más irányokba mozdult el, mint a miénk. Ezt jobb híján vízözönelőtti technikának vagy kabir elektromosságnak is neveztem.
Írtam már ilyet: "Tesla tornyának gömbjéről is láncok csüngenek alá körben, akár Lequeu vagy Orsini 1800-as rekonstrukcióján. A Barberini Tájképen ábrázolt különös ház tetejéről szintén valami (láthatólag leszakadt) fémháló csüng le, ami sejtésünk szerint az épület tetején lévő oszlop egykori gömbjét takarhatta. Ilyen fémláncokkal borította Hiram a jeruzsálemi Templom előtti két oszlopon lévő gömböt." (itt vannak képek is:
Mandics György a Rázós sztori c. írásában (1981), ami az ókori elektromosságról szól előhoz pár dolgot. Ebben foglalkozik Salamon Templomával. Itt egyébként felhasználja Charroux korábbi (1963) intuicióit is. Írtam vagy másfél éve erről már futólag: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=153962036&t=9000303
Mandics is közli a megérzéseit, hogy a "villámhárító" csupán túl egyszerű válasz (mégha részben igaz is!) egy valójában ősi, s ki tudja igazán mi célú hatalmas szerkezetek esetén. Mandicsnál olvassuk:
"A jeruzsálemi templom leírását a Királyok I. könyve(7. 23—50) valamint a Krónika II. könyve (3. 3—17: 4. 1—22.) részletezi. A templom méretei nem voltak különösen nagyok: „hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing" (Krön. TI. 3. 3.), ami mai mértékrendszerünkben az építésztörténészek szerint 31,5 m hosszúságot, 10,5 m szélességet tesz ki. Fallal körülvett udvarára tornyos kapuzat vezetett. Maga a templom egy felülről megvilágított nagyobb, s egy megvilágítatlan kisebb helyiségből állt. Ez utóbbiban helyezték el a „frigyládát”. Lássuk milyen érvek hozhatók fel az elektromossági ismeretek megléte mellett, hisz a frigyláda jelenléte indokolttá tenne egy „kollektor hálózatot" s egy védelmi villámhárító rendszert is, mely a túl nagy elektromos töltések negatív hatásától védené az épületet, már azért is, mivel a templom, amint mindjárt meglátjuk, libanoni cédrusfából készült. Az egész épület külső falait aranyozott fatáblák borították. A tetőn Flavius szerint 24 fémcsúcs volt, ami arra szolgált, hogy a madarak tetőre telepedését meggátolja. Persze, Flavius azt már nem sejthette, hogy esetleg a fémcsúcsoknak más rendeltetésük is volt, azonkívül, hogy a tetőt a madárpiszoktól óvják. Erre utalna az, hogy a tetőről lefutó esővízcsatornák a belső udvar egyik rézmedencéjébe torkolltak állítólag. E medence 12 rézkör hátán feküdt. Így természetesen kitűnő földelést biztosíthatott az egész áramszedő rendszernek. Oly jót, hogy állítólag a történelem folyamán e templomba sohasem csapott villám! Ez a tény már a 18. században felhívta a nagy francia fizikus, Francois Arago figyelmét arra, hogy lehetséges, hogy itt villámhárítókat használtak. Talán a „frigyláda feszültségének" növelését szolgálta a szentek szentjének, a frigyládát tartalmazó helyiségnek vastag aranyozása, két óriás aranykerubbal való ellátása is. (Krón. II. 3. 8—13.) De meg is volt a hatása, hisz a templom felszentelése látványos mozzanattal zárul a biblia ismeretlen krónikása szerint: „És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállá le az égből, és megemésztő az egészen az égőáldozatot és a véres áldozatot". (Krón. II. 7. 1—3.). Figyelemreméltó, hogy míg Mózes esetében a frigyláda mindössze a zsiradékot és az égő anyagokat képes lángralobbantani, addig az új elrendezés — Salamon tervei alapján föníciai mesterek munkája — már a véres darabokat is megsemmisíti, a kisülést követő ionizáció oly nagy, hogy a papok ruhája is megtelt elektromossággal s nem közelíthették meg a „szentek szentjét", a „kondenzátorszobát"! E nagy hatású berendezés elektromos védelmét azonban valószínűleg nem csupán a tetőn elhelyezett 24 „tüske" szolgálta. (Valószínűbb ezek szerepe a „kondenzátor" feltöltésében, bár az is lehetséges, hogy itt egy Gay-Lussac- féle s egy „kalitka"-rendszerű villámhárítótípus elemeiről van szó!) Tény az, hogy a templom előtt szintén állt két magas oszlop, mely a leírás alapján elektromos rendeltetéssel gyanítható. De egyszerűsíthető-e ezek szerepe a villámhárító szerepre, ahogy Charroux véli könyvének egy másik passzusában? Ha csak a francia szerző által szolgáltatott adatoknál maradnánk, miszerint a hagyomány a két oszlopot a tudás fájónak anyagából faragottnak tartja, bronzlapokkal fedték azokat s a férfi és a nő szimbolikáját látták benne, akkor még hajolhatnánk egy ilyen egyoldalú interpretáció felé. A biblia elolvasása után aligha. Hisz miféle villámhárító az, amelynek csúcsán egy óriási, 2,625 m átmérőjű gömb áll! A gömböket a több mint 18 m magas torony tetején holmi láncok kötik össze, melyek szemeiben „gránátalmák" vannak! A későbbi szövegből kiderül, hogy a gömböket valamiféle háló is fedi, melynek szemeiben ismét csak „gránátalmák" vannak. (Krón. II. 4. 12—13.) Mik ezek a „gránátalmák"? Mire szolgál az egész konstrukció? Talán az atmoszferikus feszültség gyűjtésére? Van Marum 1787-es kísérletei alkalmával az elektromosságot ilyen szigetelt állványokon álló fémgömbökkel tárolták és sütötték ki. Mindez persze nem több analógiánál, mégis jelenlegi ismereteink alapján valószerűbb, mint a Charroux hipotézis." (1981).
A tarragoniai szarkofágot összetörve 1850-ben találták meg. Buenaventura Hernández Sanahuja helyi régész tanulmányozta (1810-1891) , s rakta össze a darabokat. Fotót én sem láttam róla' Bár ha egy hamisítvány, úgy tökmindegy ha van fotó róla.
Viszont 1850-ben nem nagyon fotózkodtak még (a lelet további sorsát sajnos nem ismerem, ha van egyáltalán neki). Braghine „erős bizonyítékként” említi, csak nem tudom miért? Sanahuja állít pár törénelmileg nonszensz dolgot is. Pld. hogy Tarragonát az Egyiptomból elűzött hikszoszok építették. De abban az időben más régészek is állítottak hasonló lehetetlenségeket (főleg a zsidókkal vagy az egyiptomiakkal kapcsolatban, a Biblia okán). Nekem speciel már a szarkofág felső részén lévő "írásjegyek" is zavaróak voltak.
Sanahuja a lelet leírását közli ebben: Resumen Historico-Critico de la Cuidad de Tarragona Desde su Fundacion Hasta la Epoca Romana (1855). Ez fenn van a googlebookson, de én abban még képet sem láttam! A német E. Hubner hamisítványnak kiáltotta ki a leletet az 1862-ben kiadott könyvében. Sanahuja erre igyekezett könyve elérhető példányait megsemmisíteni. Azóta a régészek hamisítványnak könyvelik el (de nem mindegyik, pld. Frothingham). Bővebben itt: https://archive.archaeology.org/online/features/hoaxes/tarragona.html
De ők amúgy is sok bizonytalan, ám talányos jelentésű leletet így könyveltek el. Braghine pld. hivatkozik Rafael Urbano spanyol hellenistára (1870-1924), aki tanulmányozta a tarragónai leletet, s szerinte Herkules tettét ábrázolja.
De a 15607-es hsz-ben utaltam is erre a lelet kapcsán, hogy hitelességi okok miatt inkább nem veszem be a bizonyítékok közé:
"Viszont a tarragónai összetört márványszarkofág domborművével kapcsolatban már a kezdetektől felmerült a hamisítás vádja (ettől függetlenül csak igazolta volna a mítosz elmondását!), úgyhogy ez nem is vennénk be gyűjteményünkbe."
Az uri zikkurat megvan szépen egyben. Bár be nem engednek senkit (abban sem vagyok biztos hogy a muszlim vadak egyáltalán megtalálták rajta). Ők bemenni biztos nem mernek, mert őrült babonával félnek az ősi démonok átkától ill haragjától; ami egyébként a szerencsénk, hogy maradt ennyi ősi épület az iszlám világban, akár a NagyPiramis is... ha nem paráznának, elhordták volna az utolsó szemcséig mindet...
Sokáig nézegettem (15607.hsz. után) az interneten fellelhető anyagokat a tarragonai szarkofágról, összetört darabjairól, de nem lehet tényleg felhasználni, mert a megtalálás körülményei ugyan hitelesnek tűnnek (rétegek és égésnyomok) de "kalandjai" ellene szólnak. Legalább egyetlen fotó maradt volna, egyetlen darabról, amelyen össszevethető lenne a karikatúraszerű rajz az eredetivel.
Azért írom mindezt, mert utánanéztem ama yonaguni tábláknak, hogy valóban az okinawai prefektúra múzeumában vannak, vagy sem. Itt sem lehetünk teljesen bizonyosak az eredetiségben. Néhány fotó van csak. Kimura professzor (tengeri geológus) szerint Yonaguni csak kis része a megalitikus emlékek komplexumának Okinawa-Tajvan-Korea térségében, hogy nincs egy Cousteau kapitány, aki ennek utánanézne?! Bár a professzor 10 évet dolgozott terepen, mégsem hisznek neki sokan. Vésett köveket okinawán találtak, ilyenek tényleg vannak. /"Okinawa rosetta stone/
Nem kizárt, hogy kerülhetnek elő még gömbös oszlopokat ábrázoló leletek, majd körbeszimatolok. Ezekre eddig nem fókuszáltam.
Funkcióját tekintve, először eszembe jutnak ezekről a hajók evező nélkül. /Gebel el-Araki kés/
Igen, az biztos, hogy nem villámhárító, de az nem kizárt, hogy köze van ha nem is elektromossághoz de valamilyen energiához, vagy valami láthatatlan dologhoz. (Prána, csí, kí, ultrahang, rezgések, sugárzások, energiamezők).Talán összegyűjt valamit, vagy továbbít. Lehet, hogy köze van a kristályokhoz. Esetleg információs eszköz, (de akkor nem lenne magasan) vagy radar, antenna. Mikrohullámú antenna? Ennél azért több eszük volt!
A hajóknál nem tudom kiverni a fejemből, hogy azok a tojások, vagy gömbök valamilyen tükrök, térképek, GPS, kiválasztja az ember a térképen a helyet és a hajó szépen odamegy.
Van egy szép történet: a Ferhád és Sirin , ebben van egy tükör, amiben az egész világon bármit meg lehet nézni. Nem tudom, hogy végül is méregettek ultrahang, energiamező tekintetében valamelyik piramisban, vagy a kristályok hiányában felesleges is. De volt itt szó a szövetség ládájánál, hogy volt benne egy lüktető kristály, ami kozmikus sugarakat bocsátott ki. Na és kondenzátor+generátor+ halálos fegyver. Már nem emlékszem melyik dél-amerikai piramisnak kristály volt a fala, vagy a padlója.
Most térjünk vissza az önjáró hajókhoz egy kicsit és a lüktetéshez. Ezt hogyan rajzolnánk le? Valamilyen jelekkel, amik egymás után következnek. Mert azt sem bírom kiverni a fejemből, hogy a festett kerámiákon a hajókkal (már nagyon sok képet hoztam róluk) szintén valami ilyesmit láthatunk, pont olyan mint a képregényekben, amikor az alvó feje mellé egy buborékban z betűket írnak (zzzzzzzz). Valamilyen folyamatosan fennálló rezgés, vagy hullám. Krétai gyűrűn is láthattunk hasonlót. De az lehet repülő kígyó, vagy villám is.
Alant illusztrálok mindent. (Legalábbis a magam módján próbálom.)
Még egy gondolat a GPS gömbről, képzeljük el, hogy letörik a hajóról, már nem is működik. Valaki még továbbadja az unokájának a történetet, hogy abban látni lehetett a világot. Majd az unoka talál egy hegyikristály tömböt és gömbbé faragja. Már nincs benne semmi, de mindenki tudja ma is ( ha nem is hiszi), hogy abban a varázsló, vagy a boszorka mindent meg tud nézni. Múltat és jövendőt.
A fikciónak remélhetőleg talán még van létjogosultsága e topikban ?! 🌞
Itt is volt egy agyagtábla, amin egy babiloni zikkurat látható, a tetején fura, gömbös oszlopokkal.
Ilyesmi tárgy persze nem maradt fenn, csak maguk az égetett téglából rakott, lépcsős piramisok. Ezeknek nem sok értékük lehetett a fosztogatóknál. De valamikor, évezredekkel ezelőtt az emberek látták ezeket a fura szerkezeteket a zikkuratokon. Mik lehettek ezek?
Többször beszéltem már ezekről. Itt egy másik hasonló kép (s kettő már nem lehet véletlen, de biztos vannak még hasonló ábrázolások):
Gyanítom, hogy nem valamiféle vallási jelképek, hanem gyakorlati funkcióik lehettek (inkább). Valószínűleg fémből voltak, s ezért nem maradt fenn ilyen egy sem.
Egyszerűen a fémből készült eszközök/tárgyak folyamatosan áldozatul estek az évezredek során a primitív fémgyűjtő seregeknek. De még korunkban is, hiszen nemrég még rendszeresek voltak nálunk is fémtolvajok mohósága a kábelek vagy köztéri szobrok esetén. Egyébként az ókorból nem is maradt fenn bronzszobor (pedig ezrével voltak a nagyobb városokban), ha csak nem borította be földrengés, vagy a hajóval süllyedtek a tengerbe. A zikkuratból is csak a téglák maradtak fenn…!
Mik voltak ezek a zikkuratokon? Még a legegyszerűbb válasz villámhárító lenne (hiszen azt ismerte az ókor, lásd pld. a Mári-ban feltárt leleteket Istár templománál). Oda elég lenne egy oszlop is…
De mire szolgálhattak akkor? Valami olyasmire, amit a mi technikai fejlődésünk elkerült vagy más irányba ment?
