Ha most ezzel is arra akarsz utalni, amit írtál előtte, hogy "A papirusznád szálai annyira szivacsos szerkezetűek, hogy szerintem nem alkalmasak kötélfonásra.". Úgy ebben nem vagyok illetékes, mert én is csak forrásokra tudok hivatkozni.
Bencsik írta a hajós-oldalán hogy kötelet is fontak belőle.
A papirusz sás szára háromszögletes keresztmetszetű, aminek oldalai kifejlett állapotában 2 - 3 cm szélesek. Annyira puha, hogy két újjal laposra nyomható. Így készül belőle a "papirusz" is: fakalapáccsal, vagy sodrófával kilapítva, egymás mellé teszik a csíkokat (a vastagabbra nőtt szárakat hosszában többfelé hasítják), majd rá merőlegesen egy mások réteget fektetnek, s nedvesen egymásba préselik őket. https://slideplayer.hu/slide/2104260/
"Még olyan felfedezést is tett, a hajónak volt egy világosan felismerhető tőkegerendája, copfszerűen font papiruszból."
viszont alighanem félreértésből származhat.
Szándékosan említettem meg ezt a részt, mert kevés ismeret található az ősi egyiptomi hajóépítésről (főleg magyarul). Én meg magához a hajóépítéshez nem értek. Hátha valakinek szemet szúr. Mert hát minek lenne egy fahajónak "copfszerűen font papiruszból" valamilyen gerendája (hacsak nem a tőkegerenda alatti álgerenda készült ebből, de az is minek készülne ebből?). A Hatsepszut ábrázolásokon világosan látható, hogy a tőkegerenda fából van (szerintem).
Tudomásom szerint Gil-Artagnan rekonstrukcióját Rene de Tauriac francia hajóépítő-mérnök segítette. Buzetzky még 1977 decemberében ezt nyilatkozta a hajómodellről, amikor még az 1978 nyarán történő indulás volt tervben: "A Pound méretarányos modelljét szélcsatornában vizsgáltuk, épp oly jó, mint a mai vitorlások. Természetesen ennek ellenére két óceánon végigporoszkálni vele nem veszélytelen dolog. Kísérő hajónk nem lesz, ez már a mi kockázatunk. Baj esetében ott a rádió."
Az infó egy 1976-as cikkből van, ami a leendő Punt-expedícióról szól, szó szerint ezt írja: "Hogy teljesen biztosra menjen, Gil-Artagnan egyiptomi hajóépítőkhöz fordult. Ezen túlmenően további felfedezést is tett; a hajónak volt egy világosan felismerhető tőkegerendája, copfszerűen font papiruszból." (Turista Magazin, 1976/8. sz.) Az info innen van, s kicsit meginogtam, mert a cikkíró szerint ez Gil-Artagnan saját(os) felismerése a Punt-hajóval kapcsolatban, azaz más hajózási szakember ezt nemigen osztja! Gil-Artagnan könyveit sem találtam a neten, megvenni meg azért nem akarom, hiszen csak abból derülhetne ki ez a "sajátosság", hacsak nem a magyar újság cikkírója értelmezett totál félre valamit!?!
Az említett cikk ez:
"A papirusznád szálai annyira szivacsos szerkezetűek, hogy szerintem nem alkalmasak kötélfonásra..."
Ezt nem tudom, papiruszt sem fogtam még a kezembe. De Bencsik oldalán ez van erről:
„A palánkok közötti réseket papirusznád nádtörmelékkel tömítették, köteleket is fontak papirusznádból.”
De utánanéztem, mert az ókori Egyiptomban lent is termeltek, szóval abból is fonhattak kötelet a hajókra (Bencsik ezt nem említi, de furamód beszél lenolajkencéről).
André Gil-Artagnan "Pount-expedíciója" egy valóban érdekes vállalkozás volt.
Ez a mondatod:
"Még olyan felfedezést is tett, a hajónak volt egy világosan felismerhető tőkegerendája, copfszerűen font papiruszból."
viszont alighanem félreértésből származhat. A tőgerenda, azaz egy hajó gerince nyilvánvalóan nem lehet font papiruszból. Egy ilyen fonat legfeljebb valami kötelet képezhet. A Hatsepszut halotti templom domborművein látható punti expedíciós hajókon feltűnik egy nagyon jellegzetes elem, a hajók orrától a faráig a fedélzet felett húzódó vastag kötél. Dúcokkal íjazottan kifeszítve ez merevíthette az egész hajótestet. Ilyen nem volt az ókori egyiptomiak nílusi hajóin, s nyoma sincs a Hufu máig fennmaradt temetési bárkáin sem. A Hatsepszut expedíció hajóit alighanem hasonló tőgerenda nélküli szerkezettel készítették, mint a belvízi hajóikat, s a tenger hullámos vizein éppen ezért vált szükségessé az íjazóköteles merevítésük.
A papirusznád szálai annyira szivacsos szerkezetűek, hogy szerintem nem alkalmasak kötélfonásra. különösen nem olyan kötélhez, aminek kicsi nyúlása kell legyen. Mert csak ez biztosítja hogy egy megfelelően vastag és merev gerinc nélkül, pusztán palánkdeszkák egymásmellé varrásával épített hajó ne roppanjon össze a hullámokon hajladozva.
1976-78-ban több magyar újság is beszámolt róla, hogy a francia André Gil-Artagnan ún. Pount-expedíciójának lesz magyar tagja is (Buzetzky Győző). Végül az egész annyira elhúzódott (1975-91), hogy ebből semmi nem lett.
Gil-Artagnan megpróbálta megismételni Nékó fáraó föníciai hajósainak tettét, sőt szerinte már erre az egyiptomi hajósok is képesek lehettek: hogy körbehajózzák Afrikát. Hatsepszut királynő templomának 3500 éves domborművén felfedezett egy hajót elfordítható vitorlával, és amelynek farevezője is volt. A rajz olyan pontos volt, hogy az alapján építettek egy hajót (lásd fentebb a makettjét). Még olyan felfedezést is tett, a hajónak volt egy világosan felismerhető tőkegerendája, copfszerűen font papiruszból.
Végül 1988 nyarán indultak el hatan az 5 évig épített 24 m hosszú egyiptomi hajóval a Vörös-tengerről, majd megkerülve Afrikát 1991 nyarán tértek vissza Egyiptomba (26 ezer km-es út). Egyébként több szakértő előtte úgy vélte, hogy a hajó nem lesz képes széllel szemben hajózni, viszont ez a hajó a négyszögletes vitorlája ellenére is: képes volt.
Gil-Artagnan két könyvet is írt az expedícióról, több megfigyelése is hasznos a hajózástörténészeknek, akik az Afrika körüli ókori expedíció eredményeit vizsgálják.
Erről a Szodomáról is rendszerességgel kapunk újabb feltételezéseket már vagy 150 éve.
Akkor mégse nukleáris bomba okozta pusztulását?
Hernádi Gyula egyik könyvében vagy öt szerző könyvéből szemléz Szodoma pusztulása kapcsán, s mind eltér egymástól (Werner Keller, Daniken, stb.).
Már 2008-ban is volt több újságban,hogy meteorit okozta a pusztulást.
Bond és Hempsell könyvet is adott ki erről 2008-ban, hogy egy sumér forrás szerint i.e. 3123-ban egy kilométeres meteorit zuhant az osztrák Köpfelre (bár nem is tudom,hogy jön ide Szodoma).
De mivel az időpont nagyon összecseng azzal, amit a maja kezdődátum is, és még sok más adat is emleget, úgy gondolom, nem Köpfelre, hanem az észak atlanti térségre zuhant (ahol ennek nyoma is van, nem úgy mint a Közép-Európai vagy mediterráneumi térségben).
"Footprints found at White Sands National Park in New Mexico provide the earliest unequivocal evidence of human activity in the Americas and offer insight into life over 23,000 years ago.
The footprints were formed in soft mud on the margins of a shallow lake that now forms part of Alkali Flat, a large playa at White Sands. Researchers from the U.S. Geological Survey dated these tracks using radiocarbon dating of seed layers above and below the footprint horizons. The dates range in age and confirm human presence over at least two millennia with the oldest tracks dating from around 23,000 years ago, which corresponds to the height of the last glacial cycle – making them the oldest known human footprints in the Americas."
"Régészek, geológusok, asztrofizikusok, ásványkutatók és más szakemberek százainak 15 éven át tartó munkájának eredményeként sikerült felvázolni, milyen események ihlették Szodoma bibliai történetét. Ahogy azt a kutatók a Conversationben megírták, a ma Jordániában található Tall el-Hammam területét 3600 éve egy olyan meteoritbecsapódás rázta meg, amely ezerszer erősebb volt, mint a hirosimai atombomba-robbanásé.
A 61 ezer km/h-val száguldó meteor körülbelül négy kilométerrel a föld felett robbant tűzgömbbé, ami a közel-keleti település lakosai számára sosem látott következményekkel járt. A levegő hőmérséklete a 2000 Celsius-fokot is elérte, így a ruhák és a fák azonnal lángra lobbantak, míg a kerámia és fém tárgyak olvadni kezdtek, majd pillanatokon belül gyakorlatilag az egész város lángokban állt. Akik belenéztek az izzó tűzgömbbe, azonnal megvakultak.
A meteor által kiváltott lökéshullám 1200 km/h-val, a valaha volt legnagyobb tornádónál is erőteljesebben csapott le a városra, és minden épületet lerombolt. A település 8000 lakosa és a helyi állatok közül senki sem élte túl az eseménysorozatot, csontjaikat darabokban sodorta szerteszét a hatalmas energia. Körülbelül egy perccel később a Tall el-Hammamtól 22 kilométerre, nyugatra fekvő Jerikó városát is elérte a lökéshullám és a forróság – a város kőfalai leomlottak, Jerikó porrá égett.
Amikor évekkel ezelőtt Tall el-Hammmamba érkeztek a régészek, arról egyből megbizonyosodtak, hogy valamiféle óriási tűzvész pusztította el a várost, ugyanis másfél méter vastagon egy szénből, hamuból, valamint olvadt agyagból és fémből álló réteg borította azt. Az olvadékok láttán egyértelmű volt, hogy nem vulkánkitörés, földrengés vagy háború okozta a pusztulást.
A kutatók a becsapódási események modellezésével kiszámították, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján egy kisebb méretű aszteroida csapott le a városra – hasonló ahhoz az 50-60 méteres meteorithoz, amely 1908-ban, Szibériában 80 millió fát tarolt le egy pillanat alatt. Ezt támasztották elő azok a sokkoltkvarc-leletek, amelyeket a feltárás helyszínén találtak, hiszen azok kialakulásához legalább 5 gigapascal nyomásra van szükség, ezt pedig csak egy meteoritbecsapódás képes előidézni.
A kutatók ugyanakkor egyelőre nem értik, miért vált évszázadokra elhagyatottá a város és tágabb környéke a katasztrófa után. Egy elmélet szerint a robbanás következtében óriási mennyiségű só ömlött a Jordán völgyére a Holt-tenger irányából, ami terméketlenné tette a földet, így nem tudták az életet biztosító haszonnövényeket megtermelni. A környék éghajlatával járó minimális csapadék mellett nagyjából 600 évnek kellett eltelnie, mire az eső teljesen elmosta a sót a földekről. A város pusztulásának krónikáját nemzedékeken át mesélhették, míg megszületett a bibliai Szodoma története, amelyben Isten a város lakosait bűneik miatt kénköves és tüzes eső által pusztítja el. Az ószövetségi történet és a leletek tanúságának egyezései miatt a kutatók azt sem zárják ki, hogy egy szemtanú elbeszéléséből terjedt tovább a történet, legalábbis az égből hulló tűz és kövek képe, a lakosok azonnali pusztulása, a vakító fény és az egynél több város vesztének (Szodoma és Gomora, ugye) leírása erre utalhat. Ha így történt, akkor ez az emberiség legkorábbi írásos emléke egy kozmikus becsapódásról."
Röviden néhány információ amit ezzel kapcsolatban találtam:
Több ezer éves kutak vannak a víz kinyerésére. Elméletek vannak hogyan működött valaha, apáról fiúra száll ma a mesterség, ami az aknák, folyosók karbantartása, állagmegőrzése, omlásoktól való megtisztítása. A fogak mérik az áthaladó vízmennyiséget, amelynek mértékegysége a "habba". Iránban világörökségi helyszín Sustar hidraulikus vízrendszere.
Qanat ezeknek a kutaknak a neve, vagy hívják kariz-nak is. Perzsa eredet valószínűsíthető, de India, Kína is felmerül. A világ számos pontján vannak hasonló ősi kutak, ciszternák; ezeket általában megtalálták, majd újból használták.
Nazca kútjait, a puquio-kat is nagy viták övezték, Kolombus előttiek, de a spanyolok is használták, módosították. Műholdfelvételek, majd drónok derítették fel ezeket és találtak addig ismeretlen rendszereket is.
Málta megalitikus templomainak közelében és sok más helyen is vannak hasonló, gyakran párhuzamos barázdák (ismeretken rendeltetéssel) ezekre emlékeztetett a kép.
Nagyon jó kép az utolsó! Majd be is rakom valahová.
"mi van a szék alatt" … néha két kabir, néha meg valami más, mint ez a kép is mutatja!
Médeia fiatalító kúrája is eszébe jut az embernek a vér áramoltatásról, „cseréjéről”. Aztán a krétai Epimenidésznek az üvegcséje, ami olyan szert tartalmazott, hogy majd 300 évig élt, míg fogyasztotta. A nyolcadik kabir, Aszklépiosz tégelye az örökifjúság szerével. Ahogy a krétai daimónok/kurészek lombikszerű kis edénye a kezükben, ahogy a Barberini Tájkép egyik másolatán az „alkimista házában” is hasonló van a falon. Az egyik krétai pecsétképen az „ágy” mellett vannak hasonló lombikok...
Az utolsó kép hitelessége kipipálva, fél év után találtam meg rá a bizonyítékot.
A fiatalításhoz, ill. a "mi van a szék alatt" c. képekhez kapcsolódik.
Végül Itt van újra a zapoték kő, ami hivatalosan szarvas. (mi más?!😏) Mellette kő a maya Toniná romjaiból. A fül miatt még beugrott az egyiptomi Hápi majom-kutya köztes képe Abydos-ban kék háttérrel, de ezt önként elvetettem.
Lenne még piramisokkal foglalkozó topik, de ide kell nektek beírni (igaz azok döglöttek). Miért nem azt élesztitek fel?
Ez a topik a "rejtélyes"-ben van, s nem a tudományosban. Ezt figyelembe kell venni.
Az indexnek is jelentős bevétele van a napi olvasókból. Gondolod, hogy ebben a fórumban a te 1-2 soros beírásaidat olvassák? Rendszeresen és évek óta rombolod az oldalt.
Ezek a fikázó beírások folyamatosan előkerültek az évek alatt. A te fikázásaid/piszkálódásaid miatt már egyszer állást foglaltak:
Ha ez az állásfoglalás nem él már, úgy javaslom mindőnk kitiltását az Index rejtélyes részlegéből (mintha mi nem lennénk idevalók!) vagy egy másik topik indítását. És majd elhalmozhatjátok ezt a topikot beírásokkal és olvasókkal (ezt azért mérjék majd le). Szerintem ez is halott topik lesz.
"minduntalan igyekeztél bizonygatni, hogy a hajósok hitelesen írták le Afrika megkerülésénél, melyik oldalról látták a napot. Holott nem mondott ellene itt senki."
Nem kell ezt bizonygatni senkinek. Pláne nem itt! Én se bizonygattam.
Te talán nem érted, hogy ez az információ éppen Hérodotosz hitetlenkedése miatt hiteles?
Pont ebből tudjuk, hogy ez nem az ő vagy más filoszok koholmánya, konfabulációja.
Olyasmi, mintha az ókorban valaki helyesen leírta volna a mesterséges gyémánt előállítási módját, de a recept után megjegyezte volna, hogy ő bizony nem hiszi ezt a marhaságot, higgye, aki akarja.
Marjai hajós könyveit szeretem ugyan, de a Nékó meg a Hanno expedíciókról készített térképe csak egy Afrika köré kanyarított minden konkrétumot nélkülöző vonal: Móricka-ábra.
A te elméleteid, meg amiket a forrásaidból idézni szoktál többnyire a vágy-vezérelt gondolkodás iskolapéldái:
"Lampszakoszi Xenophón és Plinius is foglalkozik ezzel a hellyel, . . . azonos lehet az ezer négyzet km-es vulkanikus Sao Toméval. Plinius ezt nevezi a Gorgadok szigetének . . . a római földrajzi írók ezt nevezték Atlantisnak. Livio Stecchini . . . szerint Sao Tomé volt a küklopszok szigete, ahol Odüsszeuszék jártak . . . sziget benne a tóval, s abban egy másik szigettel felidézi Platón koncentrikus gyűrűit . . . A karthágóiak senkit nem láttak a belső sziget lakóiból, de érzékelték jelenlétüket . . . Sao Tomén több kör alakú kráter is van, van amelyikben tó is van (Lagoa Amelia), . . . Sao Tomé egy titkos kabir bázis volt még az ókorban? Ahogy Hanno jelentése leírta a hangokat, azok éppen a görög misztériumok eksztatikus zenéjéhez rímelnek."
Minden józan önkritika nélküli laza képzelődések, kabirokról, Atlantiszról, küklopszokról, egymásba ágyazott koncentrikus tavakról, miközben nincs azon a szigeten még egy picike egyszerű tó se, hanem csak alig százméteres időszakos brakkvizek a patakok torkolatainál. Még a Lagoa Ameliában sincs tó, hanem az egy virágos rét. De te egyre éjszakai vér rítusok extatikus kiáltozásait álmodod oda, fuvolák rikoltozását, cimbalmok pergését, dobok dübörgését. Az ilyen látomások nagyon hatásosak lehetnek egy regényben. Azon nem gondolkodtál még, hogy a vízióidat fikciós irodalomként add elő inkább, mint tudományként?
„Engem borzasztóan érdekelnének az ókori hajósok útjai… rengeteg könyvet teleírtak mindenféle feltételezésekkel…”
Igen, ezzel felkeltetted a kíváncsiságom. Tkp. milyen könyveket olvastál a témában? Mert azt is mondod, felesleges bármit olvasni a témában (anélkül is lehet valaki okos az ókori geográfia témájában). Szóval, milyen forrásaid vannak, ha már ilyen borzasztóan érdekel?
Az ókori geográfia tanulmányozása ilyen rögös út. Viszont elég sok földrajzi író volt a görögöknél vagy rómaiaknál. Főleg távolságokat, kikötőket, kereskedelmi útvonalakat, hegyeket és tavakat írtak le. Sok esetben meghatározták a hegyek magasságait is és sok minden mást. A mi fejlődésünknek volt ugyanis egy kezdete.
Magyarul gyér a szakirányú könyvek tára, de pld. ott van Jean Merrientől A tenger legendáriuma vagy Marjai – Patakytól A hajó története. Ez utóbbi – ha jól emlékszem – nemcsak közli Hanno teljes periplusát magyarul, de az útvonalat is megpróbálja beazonosítani.
Egyébként Nékó föníciai hajósait már többször előszedted, s minduntalan igyekeztél bizonygatni, hogy a hajósok hitelesen írták le Afrika megkerülésénél, melyik oldalról látták a napot. Holott nem mondott ellene itt senki: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=149042848&t=9000303
Viszont Hérodotosz logográfus és nem geográfus volt, de szerintem nagyon jó író. Tavaly raktam is fel egy régebbi cikket erről:
Hogy érthetőbb legyen: engem is borzasztóan érdekelnek az ókori hajós felfedezések, periplusok, melyek leírták az akkori világot. Így érdekel Hanno kapitány utazása is. Természetesen inkább olyannal beszélnék erről, aki maga is tanulmányozta az útleírást és ismeri az ókori geográfia NY-Afrikára vonatkozó részét, s nem olyannal, aki szerint nem érdemes ezzel foglalkozni.
Duane W. Roller az ókori geográfia és az Atlanti-óceán korai felfedezésének talán legjobb mai kutatója is behatóan foglalkozik ezekkel a korai Nyugat-Afrika partjai menti hajósbeszámolókkal. Én olvastam a könyvét, de nem mondja, hogy felesleges ez a kutatás.
Engem borzasztóan érdekelnének az ókori hajósok útjai, de ezekből a zavaros és egytől egyig utólagos ókori szövegekből sajnos szinte semmi bizonyosság nem olvasható ki a Földközi- és a Vörös-tengeren túli vidékekről. Annak ellenére, hogy az évszázadok alatt rengeteg könyvet teleírtak mindenféle feltételezésekkel, a dolog többnyire puszta önámítás.
Az egyetlen biztosnak tűnő pont, hogy az ókori mediterrán kultúrkörből járt valaki Afrika déli részén. Még az se biztos, hogy hajóval, hisz az a tapasztalat amit Hérodotosz említ, származhatott esetleg egy szárazföldi expedícióból is.
Igen, ez hihető a te szádból és persze az sem zavar, ha nem igazán érdekel téged a téma.
Az ókori geográfiai kutatói azonban számos tanulmányt vagy könyveket írtak Hanno kapitány útvonaláról: a 16. századtól egészen máig: Vossius, Cellarius, Dodwell, Campomanes, Gosselin, John Leyden, Kluge, Bernhardy, Rennell, Heeren, Cory, Hoefer, Unger, Bochart, d’Anville, Mannert, Müller, Falconer, Hug, Fischer, Bunbury, Illing, Bougainville, Annone, Stephane Gsell, Duane Roller, Stecchini, Barry Cunliffe, Rhys Carpenter, Lionel Casson, Richard Hennig, Lipinski és sokan mások. Ezek pont arról szólnak, ami szerinted meddő próbálkozás.
Lipinski és Duane W Roller történészek és az ókori geográfia kutatóinak azonosításai a legújabbak. Csodáltam azokat a 18. és 19. századi tudósokat és geográfusokat, akik maguk is hajóra szálltak és megpróbálták követni Hanno útját az afrikai partokon. Ahogy maga a kapitány és útja is Montesquieu csodálatát váltotta ki.
Hanno kapitány útja iránt már az ókorban is nagy volt az érdeklődés. Juba numida király írt egy értekezést Hanno útvonaláról, hiszen maga is jól ismerte és bejárta a marokkói partokat, sőt több Kanári-szigetre is ellátogatott.
Karthagó elfoglalása után a rómaiak felszereltek egy hét hajóból álló rajt Polübiosz történetíró vezetésével, hogy bejárja Hanno útvonalát. Erről Plinius számolt be.
*
Másrészt amit írsz, a Nékó fáraó vállalkozása is érdekes: megelőzi Hanno idejét. Az ókori földrajz és geopolitika szerintem legnagyobb 20. századi kutatója a német Dr. Richard Hennig volt, akinek 4 kötetes Terrae incognitae c. munkája 1936-39 közt jelent meg. Az első kötetben ad egy fejezetet: Eine phönizischc Umseglung Afrikas im Auftrag des Pharao Necho (49-53. old.) címmel, ami erről az utazásról szól. Szerinte Sztrabón és Psz-Szkülax is utalt erre az utazásra (de nem tudom, hogy nem-e Hérodotosz nyomán?). Hennig már az elején így ír: „Hérodotosz beszámolóját az első Afrika körüli hajóútról, amelyet a föníciai tengerészek állítólag Nékó egyiptomi uralkodó (Kr. e. 609-595) megbízásából hajtottak végre, az ókortól napjainkig többször megkérdőjelezték, mint ahányszor elhitték. Furcsa, hogy éppen a beszámoló azon részeit, amelyek a régiek számára a történet mesés jellegének biztos bizonyítékának tűntek, ma komoly érvnek kell tekinteni a beszámoló történelmi hitelessége mellett…”
Izgalmas kihívás előásni ezeket a régi, ismeretlen (és jórészt megsemmisült) gyűjteményeket. Ezek annyira a megszokottól eltérő ábrázolásmóddal, motívumokkal, arányrendszerrel bírnak, amivel soha nem találkoztam eddig. Nem tudok elszakadni egyiptomtól pedig sohasem érdekelt különösebben. Hol mérhető az ősi, mélységes titkokkal teli lurisztáni bronzokhoz, vagy mesélő szkíta kincsekhez?!
Kissé irigy vagyok Caylus grófra, remek foglalkozása volt. Hiszem én is: azért mert általában a zsengéket ajánlják fel, ebben az esetben talán másra ácsingózik az "Isten".
Igen, ez a reflexszerűség más esetekben is jellemző a régészekre. Nekem nem tűnik sem gabonának, sem gyümölcsnek ez a felajánlás. Ez a szabályos forma inkább kristályra emlékeztet. Lépesméz sem lehet. ( Mert kristály az!) Az egyiptomi tablaképen is érdekes ajándékok láthatók.
A bencés Montfaucon alapos munkássága példaértékű, megalapozottak a félelmek, hogy több képet fogok bemutatni tőle is a jövőben... Az Ancient World Digital Library labirintusának hívása pedig magam is érzem, hogy túlzás és roppant veszèlyes.
"Ha nem Sao Tomé volt, ahol partra szálltak a Hannóék, akkor melyik szerinted?"
Szerintem teljesen meddő igyekezet ilyesmiket kideríteni ezekből az eleve pontatlan, sokszor túlzó vagy költött adatokat tartalmazó, töredékesen és fordítási, interpretációs hibákkal fennmaradt szövegekből.
De hogy az egyiptomi, föníciai, görög, vagy talán éppen a rejtélyes "tengeri népek" kultúrköréből valamikor valaki mégiscsak járt Afrikának a déli féltekére eső partjai mellett, arra Hérodotosz szolgál önkéntelen bizonyítékkal, annak ellenére, hogy ő épp a hitetlenségét akarta kifejezni. Ezt az expedíciót semmilyen más forrás nem említi, azt se tudjuk Hérodotosz honnan vette, de Nékó fáraó korába tette, aki Hérodotosz forrásai szerint föníciai hajósokat indított a Vörös-tengeren, hogy felkutassák "Lübia" déli kiterjedését. Hérodotosz gúnyosan hitetlenkedő közlése szerint ez a flotta három év múltán a Földközi-tenger nyugati kapuján keresztül érkezett vissza. Legfőképp azért nem volt hajlandó hitelt adni a történetnek, mert a felfedezők azt állították, hogy ott délen nyugat felé hajózva a Nap tőlük jobbra (vagyis északra) látszott. Ami a kor földrajzi, csillagászati ismeretei szerint lehetetlennek tűnt, de mi már tudjuk, hogy szóról szóra így áll. Ilyen "képtelenséggel" csak olyan ember igyekszik bizonyítani a történetét, aki maga tapasztalta, s azt nem auktorok szövegeinek továbbköltésével koholta, a kor téves tudományos feltételezéseire támaszkodva. Az, hogy Hérodotosz közöl egy ilyen igaz adatot, amit maga nem hisz el, számunkra határozottan alátámasztja, hogy korábban mégiscsak járt valaki az egyenlítőtől délre, akinek közvetlen tapasztalatai voltak erről.
Hanno utazásáról pár cikk magyarul, ha valakit érdekelne (ill. a hajóút szövege magyarul).
És észrevettem, hogy a netről eltűnt Stecchini Metrum nevű oldala. Ott volt több írás, amiben Sao Tomét megtalálja, mint Atlantiszt vagy Hanno bizarr szigetét.
Ha nem Sao Tomé volt, ahol partra szálltak a Hannóék, akkor melyik szerinted?
A tavak mai mérete nagyon nem releváns, hiszen pld. az Aral vagy a Csád tó sokkal rövidebb idő alatt tizedére csökkent, az ókoriak Tritónisz taváról nem is beszélve.
Hanno jelentése a Kamerun hegyet is leírta a magyarázók szerint. Stecchini szerint Hanno előtt már a karthágóiak bejárták és leírták ezeket a partokat, innen tudhatták, hogy ez egy öböl. A fennmaradt beszámolótól sokkal részletesebb is létezett az ókorban, ami nem maradt fenn.
(Sao Tomé amúgy szerintem nem lehetett sem Platón Atlantisza sem Odüsszeusz Küklopszok szigete).
Hanno jelentése "nagy szigetnek" mondja, de Sao Tomé csak ezer nkm-es, s a karthagóiak láttak azért pár szigetet.
