Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Bőven lehetett volna az egyik betétdala a filmnek az I'll be back. Sajnos kimaradt, pedig sok dal kétszer is felcsendül a filmben, valamelyik helyére el tudtam volna képzelni. Na mindegy.
Egyébként feltűnt nektek is hogy a digiotálisan felújított verzióban nem az eredeti tempóban szólnak a számok, hanem sokkal lassabban? Engem kifejezetten zavart. Picit olyan volt mint mikor régen húzta a szalagot a kazettás magnó.
Hihetetlen, hogy hosszú évekkel ez előtt elindítja az "Archive" sorozatot, amelynek darabjai 1-2 éves rendszerességgel, egyre változó formátummal (aranyáron) jelennek meg, aztán ezt a kiadóváltás miatt abbahagyja, ezt követően elindít egy új sorozatot, persze úgy, hogy itt először megjelentette színes (!!!hú) vinyleken azokat, amiket az előző évben kiadott. Láthatóan ezt is koncepciótlanul teszi, folytatja a viszonylag friss New-val és még ebbe is van képük beletenni a Wings Greatest.... á nem is folytatom.
Miközben lehetett volna belőle egy tényleg jól szerkesztett, átfogó életmű sorozat is.
Van még valaki, akit lázba hoz egy McCartney reissue híre?
Az egész sorozat a legjobb példa, hogy a zeneipar milyen hibákat követhet el, és hogyan lehet ezen hibákkal leszoktatni a gyűjtőket a vásárlásról, ezáltal szép lassan kinyírni a zeneipart.
Az ember elsőre arra gondolna, hogy valami magyar lemezipari kreálmány lehetett ez ("ha annyira odavannak a fiatalok az angol zenekarokért, 'csináljunk' nekik egyet"), csak az cáfol erre rá, hogy 50 év alatt ez már réges-rég kiderült volna, ha így lenne.
Kicsit utánaolvastam ennek a Stovepipe No.4-nek. Érdekes, hogy majdnem kizárólag magyar források szólnak róluk. Ami külföldi, az is jobbára azt említi, hogy létezett egy ilyen nevű együttesnek egy EP-je, amelyet 1965-ben Magyarországon (!) adtak ki. (Egy dal 1989-ben felkerült róla egy brit válogatás CD-re.) Furcsa ez az egész. Hogy került egy teljesen ismeretlen angol zenekar Magyarországra? A nevüket se tudjuk, a korabeli pesti plakátokon és a sajtóban öt (amúgy tipikus) angol keresztnév szerepelt. És hogy készíthettek ők Magyarországon lemezt? Nagyon rejtélyes ez az egész.
Állítólag az is elhangzott, hogy a fiúk a londoni Penny Lane környékén nőttek fel. Nem én hallottam, egy barátom mondta. Többen is felhívták a figyelmemet, hogy lesz ez a hétvége, de pont ezek miatt, nem nagyon tudott érdekelni. Csak azt nem tudom, ha bevállalnak egy ilyet, miért nem olyan szerkeszti az egészet, meg válogatja a zenéket, aki ért is hozzá. Vagy csak megmaradnak a fősodornál, mert a nagy átlag csak ezeket a számokat ismeri? Vagy csak a hallgatottság számít?
Különben másik rádiónál (Klasszik) vettem észre, hogy adott zeneszerző ismertetésénél, (akit később lecsekkoltam a neten), a Wikipédia szócikkénél tovább nem merészkednek.
Nézem ezeket a mostanában elkapott McCartney-fotókat ( a vonatom stb.), és azt kell mondanom, az utóbbi egy évben látványosan megöregedett. Azazhogy most a korának megfelelően néz ki.
Itt is csak a legnagyobb slágereket játsszák - de azokat többször is - nehogy elveszítsenek egy hallgatót. Tegnap a kívánságműsorban egy betelefonáló a 15. házassági évfordulóra a P.S. I Love You-t kérte, pedig az I Want You mennyivel dögösebb lett volna...
Beatles-hétvége a Retro Rádióban. Sajnos A Hard Day's Night, Hey Jude stb. vonalon nem nagyon jutnak túl. Viszont megtudtam a rádióból, hogy a Beatles legnagyobb slágere a Penny Lane, az I'll Be Back pedig az Egy nehéz nap éjszakája c. film egyik betétdala.
Nem akarok politizálni, de ha ilyen stílusú lehet egy pszichológiai kísérlet, akkor lehet, hogy az egész mai magyar közbeszéd az kék plakátostul, mindenestül... :-/
Sajnos a Magyar Televízió arisztokratikus távolságtartással viszonyult a műfajhoz, az volt a hozzáállás, hogy "Örüljenek a hülye hosszú hajúak, hogy egyáltalán beengedjük őket a TV-be." Az pedig, hogy kimenjen a stáb egy koncertre... ez tényleg igazi kegy volt,főleg a '60-as években.Nem beszélve arról,hogy sok anyagot letöröltek.Ezzel azt akartam mondani,hogy a hazai beatről valós képet nagyon nehéz alkotni,mert nagyon kevés az olyan anyag,ami valós képet ad. Nemrég hallottam egy felvételt az első hazai beatfesztiválról,amin szinte az összes ismert hazai zenekar fellépett-köztük a Benkó Dixieland Band is,akiket a közönség keményem megdobált a tojástól kezdve a paradicsomon át a bakancsig mindennel-és a felvételen a korabeli- még Szörényi-testvérek, ill. Bródy nélküli-Illés játszik. Abszolút nem beat-et, hanem rock and rollt, surf-rockot,és az üvöltés már akkor is megy teli torokból.Mindez 1963 májusában.
Már Monterey-ben sem ment az üvöltés, ahol Hendrix ismertté vált az Államokban-és ahová McCartney ajánlására hívták őt meg. Természetesen hívták a Beatlest,de végül nem léptek fel.Sajnos.
