A komancsok tkp. a keleti sosónik közül váltak ki a 18. sz. elején valahol a Platte folyó felső folyása mentén.
Onnan húzódtak délre és elszaporodva hammarosan benépesítették a déli prériket.
Összlétszámuk a 18. sz. végén 20 ezer fő körül lehetett, bár pl. a Wikipedia egyenesen 45 ezer fős létszámot hoz.
Az 1850-es évek elejének nagy himlőjárványa után azonban már csak kb. 8 ezren maradtak.
Az 1850-es évek második felében a reguláris katonaság több hadjáratot is indított a komancsok ellen.
Az 1860-as évek végére a komancsok nagy része már az Indián Territóriumon (a mai Oklahomában) kijelölt rezervátumon élt, csak egy kb. kétezer fős csoport tartotta magát következetesen távol a rezervátumi élettől.
Ezek voltak a kwahadi komancsok, a legendás félvér törzsfőnök, Quanah Parker csoportja.
Quanah Parker csak a Red River War után, 1875 nyarán vonult be a Fort Sill mellett kielölt rezervátumba.
Általában 30-100 fős lovasbandákban támadtak, időről-időre persze nagyobb portyázó csoportok is összeverődtek, mint pl. az ún. 1840. évi Nagy Portya idején.
Általában lesből vagy meglepiből támadtak lóháton vad hujjogatással, hatalmas elánnal, fergeteges sebességgel.
Ha a meglepetés ereje hatott, akkor könnyen legyűrték a kisebb létszámú telepescsoportokat vagy a védtelen mexikói falucskákat.
Ha azonban komolyabb, szervezettebb ellenállással találkoztak, főleg a Rangers vagy a regulárisok részéről, akkor gyorsan megfutottak.
"Pl. a hunok, magyarok és más nomád népek általában nem irtották ki a leigázott népeket, hanem csatlósként és szolgálóként betagozták őket a saját társadalmukba."
Mondjuk, ez a mongolokra már nem volt igaz. A vikingekre sem, bár ők nem lovasnomádok.
De ha beolvasztottáka meghódított népeket, akkor mondhatjuk, hogy használták az (emberi) erőforrásaikat. Hiszen, végül is mindig ők voltak az elő- és utóvéd.
"Nyugat-Európában mégis a mai napig seggre vannak ülve a rómaiak nagyságától, miközben a hunokat és magyarokat barbárnak tartják."
Mondjuk, ezt én sem értem, én valahogy sohasem bírtam őket.
A hopi, más néven hopitu vagy moki nép egyébként több szempontból is figyelemre méltó:
kifejezetten békeszeretőek voltak, ha csak tehették, kerülték a háborúskodást mind a szomszédaikkal, mind a fehérekkel.
Arizona sivatagos északkeleti részén élve már vagy 1.200 éve, mesterfokra fejlesztették a sivatagban való földművelést, elsősorban a kukoricatermelést egy oloyan régióban, ahol az éves csapadékmennyiség csak 180-200 mm körül van és az év nagy részében kíméletlenül tűz a sivatagi nap.
Az angolszász farmerek egyébként sokáig nem is értették, hogy a hopik hogyan tudnak kukoricát termeszteni azon a száraz, kietlen, kiaszott vidéken. Nem értették, hogy miért nem szárad ki, miért nem ég ki a hopik kukoricája.
Aztán az 1960-as évek végén a hopi törzsi tanács egyik tagja elárulta a titkot egy indiánokkal rokonszenvező fehér újságírónak, Stan Steinernek.
Annak a Stan Steinernek, aki a Szegény sápadtarcú c. könyvet írta...
Egyszer talán be is írom egy mezőgazdasági vagy kertészeti topikba, de aligha hiszem, hogy itt ez túl sok embert érdekelne:-)
Az elfogott ellenség megkínzása korántsem volt általános jelenség az é-amerikai indián kultúrákban.
Leginkább egyébként az északi irokéz törzsek kultúrájának volt a része, de pl. az irokézekkel szomszédos algankin nyelvű népek nagy része nem gyakorolta, sőt barbárságnak tartotta.
Az olyan békés délnyugati földművelő törzsekről, mint a hopi, pueblo, pima, papago stb. már nem is beszélve...
"Nem sorolható ide tulajdonképpen minden agresszíven terjeszkedő hódító hatalom? Hiszen mindegyik elsősorban gazdasági okokból indított háborút!
Vagy van különbség?"
Vannak minőségi különbségek, de nem lényegiek.
Pl. a hunok, magyarok és más nomád népek általában nem irtották ki a leigázott népeket, hanem csatlósként és szolgálóként betagozták őket a saját társadalmukba.
Ezzel ellentétben a római birodalom pl. Galliában mintegy 1,5 millió keltát irtott ki, Britanniában is több százezret.
Nyugat-Európában mégis a mai napig seggre vannak ülve a rómaiak nagyságától,miközben a hunokat és magyarokat barbárnak tartják.
Pedig ha azt mondanának, hogy a világtöri 10 leginkább népirtó államalakulatát jelöljem ki, nálam a rómaiak biztos benne lennének a 10-ben, de valószínűleg az első háromban is.
Julius Caesart és társait simán a hágai törvényszék elé lehetne állítani népirtásért...
Dull Knife-ról is azt írták többen, hogy ő meg elesett a harcban, amikor kitörtek a Robinson-erődből, holott ő is túlélte az ütközetet és beköltözött a rezervátumba.
"Tény és való, hogy a régebbi angolszász történetírásban divat volt mind a mexikóiakat, mind az indiánokat meglehetősen sötét színekkel ábrázolni..."
Tény, ugyanakkor az indián kultúráknak volt egy tényleg sötét oldala is: az elfogott ellenség kínhalállal való elpusztítása. Az apacs gyerekek harcossá való felkészítésének volt egy olyan része is, amikor madarakat, kisebb állatokat kellett kegyetlenül megkínozniuk. Visszaemlékezések szerint Geronimo emiatt közutálatnak örvendett a fiatalok körében, ugyanis a legszadisztikusabb módszereket agyalta ki, amikor ilyen feladatokat adott nekik.
Tényleg, igazad van! 1879-ben pedig egy telepes megsebesítette a Niobraránál. Később a hadsereg sebészei látták el a Keogh-erődben. A beavatkozás közben eltávolított csontdarabkák az orvosi múzeumba kerültek. 2000-ben a csejennek kérték a maradványok visszaadását:
A detailed assessment of the human remains was made by National Museum of Health and Medicine professional staff in consultation with representatives of the Cheyenne-Arapaho Tribes of Oklahoma and the Northern Cheyenne Tribe of the Northern Cheyenne Indian Reservation, Montana.
In 1879, human remains representing one individual were sent to the Army Medical Museum (now the National Museum of Health and Medicine, Armed Forces Institute of Pathology) by U.S. Army Assistant Surgeon A. Girard following the removal of bone fragments from an individual during medical treatment. This individual has been identified as Black Horse, a Cheyenne man. No associated funerary objects are present.
Accession records from the National Museum of Health and Medicine, Armed Forces Institute of Pathology indicate that these human remains are those of Black Horse, a Cheyenne man. Early in 1879, Black Horse was wounded by a settler on the ``Niobrara'' (river) and subsequently captured with Little Wolf's band and treated by U.S. Army surgeons at Fort Keogh, Custer County, MT. Biological evidence of the human remains is consistent with the accession records.
On October 6, 2000, Gilbert Brady, Sr., as the great-grandson and authorized representative of the descendants of Black Horse, claimed Black Horse's remains as a lineal descendent, tracing his ancestry directly and without interruption by means of the traditional kinship system of the Northern Cheyenne. The Northern Cheyenne Tribe of the Northern Cheyenne Indian Reservation, Montana supports this claim.
"A komancsok lecsaptak a kis falvakra, a férfiakat megölték, a nőket megerőszakolták, a gyerekeket és a fiatal nőket magukkal a hurcolták, az idősebbeket viszont gyakran szintén lemészárolták és megskalpolták. Előszeretettel csonkították meg áldozataik holttestét (a férfiak nemi szervét gyakran levágták és a tetem szájába tömték). A lovakat elhajtották, a házakat porig égették. "
Van olyan elmélet is, hogy az apacsok, navahók, komancsok, jútok és más délnyugati népcsoportok a mexikói spanyoloktól tanulták meg a kegyetlenkedést és a kínzásokat, de én nem akarok ebben igazságot tenni.
Tény és való, hogy a régebbi angolszász történetírásban divat volt mind a mexikóiakat, mind az indiánokat meglehetősen sötét színekkel ábrázolni...
Nem a bőrszínükre gondolok, ha értitek, hogy mit akarok mondani.-(
Néhány tipikus wetiko jellegű kultúra, ill.államszervezet:
Akkád, asszír és káldeus (újbabiloni) birodalmak
Római Birodalom
Az újkorban a nyugat-európai gyarmatbirodalmak: spanyol, portugál, brit, francia, holland.
A késő középkorban és a kora újkorban az Oszmán Birodalom.
Valamint a cári Oroszország is.
Történelme jó részében az USA is, valamint kisebb mnértékben Argentína és Brazília is.
Ez a wetiko elmélet egy még meglehetősen új megközelítése a világtörinek, de nagyon úgy néz ki, hogy megállja a helyét...
Persze nemcsak az óvilági eredetű népek fertőződtek meg az ún. wetiko betegséggel, hanem néhány indián népcsoport is:_ mindenek előtt a toltékok, az aztékok és az inkák.
É-Amerikában az irokéz Öt Nemzet járt a legközelebb hozzá, hogy maguk is wetikokká váljanak.
Egy bizonyos mohikán főnök meg is feddte az irokézeket, hogy "kezdetek úgy gondolkodni, érezni és cselekedni, mint az angolk és franciák..."
Ezzel arra utalt, hogy a First Beaver War idején elkövetett aggresszív tömegmészárlásaik és hódításaik révén az irokéz Öt Nemzet kezdte magát magasabb rendűnek érezni a többi indián népcsoportnál, kezdtek birodalomról, alattvalókról és rabszolgákról álmodozni...
Black Horse egyébként, a hadsereg jelentésével ellentétben nem halt meg, sőt, túlélte a Sappa Creek melletti vérengzést is - ahol elsősorban a bölényvadászok "jeleskedtek", többek között a harc befejezése után elégették az elesett indiánok holttestét, a túlélők szerint pedig nemcsak halottakat, de még élőket is a tűzbe vetettek. Black Horse és a menekülők többsége elérte a Powder River vidékét, Dull Knife táborát, végigharcolta az 1876-77-es csatákat, majd 1878-ban kénytelen volt visszatérni délre. Részt vett a cheyennek 1878-79-es északra menekülésében is, többek között az ő elbeszélésének hatására, bosszúból támadták meg a Sappa Creek környéki településeket, amikor átvonultak azon a vidéken.
A szökevények közül néhányan elérték a csejenn Kis Bika táborát, mely 25 mérföldnyire feküdt az ügynökségtől. A főnök eddig is ódzkodott attól, hogy megadja magát, a hírek hallatán pedig nyomban szedte a sátorfáját és 60 emberével együtt északnak tartott. Kansasban nyomban riadóztatták a katonaságot, hogy elvágják a menekülők útját. Austin Henely hadnagy a 6. lovasezred H századával és Christian C. Hewitt hadnagy a 19. gyalogezred K századával elindult északkeleti irányba. Találkoztak néhány bölényvadásszal, akik egy indián csapat nyomaira bukkantak, melyek a Sappa River középső ága felé vezettek. A katonák a hozzájuk csatlakozó vadászokkal együtt követték a nyomokat. Április 23-án hajnalban a katonák rábukkantak az igazak álmát alvó táborra és nyomban támadásba lendültek. Az indiánok azonban harc helyett tárgyalást javasoltak (Henely és emberei ekkor már kézre kerítették a csejennek 134 lovát). Henely egy tolmács segítségével felszólította az indiánokat a megadásra, ők azonban ezt elutasították és követelték a lovaik visszaadását. Ekkor eldördült egy lövés és a tábort körülzáró katonák tüzet nyitottak és megszólaltak a bölényvadászok fegyverei is. A harc három órán keresztül zajlott. A katonák megöltek 19 harcost, köztük Kis Bikát, Gubancos Hajat és Fehér Medvét, valamint 8 nőt és gyereket. A többi (kb. 30) indiánnak sikerült megszöknie. A katonák két halottat veszítettek. Henelyt később fegyelmileg elmarasztalták a mészárlás miatt.
A dolog előzménye az volt, hogy 1875 tavaszán egyre több indián adta meg magát az Egyesült Államok hadseregének, és a magukat embereikkel együtt feladó Kőborjú és Szürke Szakáll csoportjának a Darlington-ügynökség közelében, a Canadian River északi ágánál kellett letáboroznia. Az ügynökség emberei suttyomban igyekeztek kideríteni, kik azok az indiánok, akik felelőssé tehetők a Red River-háború kirobbantásáért. 33 indiánt válogattak ki, mint a legjavíthatatlanabbakat, hogy fogságba küldjék őket a Floridában lévő Marion-erődbe. Az ügynökséget Thomas H. Neil alezredes parancsnoksága alatt a 6. lovasezred M százada, valamint a 10. lovasezred D és M százada őrizte. Április 6-án a kovács éppen a csejenn Fekete Ló lábára próbált bilincset verni, amikor az egy csejenn asszony gúnyolódásán feldühödve leütötte a kovácsot és megpróbált kitörni a katonák gyűrűjéből, de azok lelőtték. Miközben a katonák Fekete Lóra lőttek, más csejenneket is eltaláltak. Néhányan közülük ekkor fegyvert kerítettek és elkezdtek visszalőni a katonákra. Attól félve, hogy mindannyiukat meg fogják ölni, az indiánok megszöktek. Hamarosan csatlakozott hozzájuk még 150 csejenn Fehér Ló táborából. Az északi Canadian River mentén elterülő homokdombokhoz futottak, ahol fegyver- és lőszer-rejtekhelyük volt. A lovaskatonák, az 5. gyalogezred egy különítményével együtt körülvették a homokdombokat és az éj leszálltáig harcoltak az indiánokkal. Az éjszaka folyamán a csejennek kisiklottak a gyűrűből. Az indiánok 11 halottat veszítettek, a katonák egy halottat és 18 sebesültet.
Sappa Creek a két sz-szel ezelőtt belinkelt oldalról:
Sappa Creek, 1875
On April 6, more than 150 cheyenne prisoners escaped from the Darlington Agency on the North Fork of the Canadian River, and were pursued and surrounded by elements of the 5th Infantry and 6th Cavalry. Among the Cheyenne were those who had been identified as having raped the German girls. Most were captured and eleven were killed.
Those not killed or captured fled upriver, where they joined another band. They were trailed by Lieutenant Austin Henely, who caught up with them on April 23 at Sappa Creek in Kansas. While another thirty-plus escaped again, t he troopers surrounded nineteen warriors and eight women and children in a dry creek bed and gunned them all down. Henely was later disciplined and reprimanded for what came to be called the Sappa Creek Massacre.
Van egy honlap, amin a komancsok és kajovák 1860 előtti csatái vannak kielemezve a benyomuló angolszászok ellen.
Lehet, hogy a védtelen mexikói falvak szemében félelmetes ellenfélnek számítottak, no meg valószínűleg a szétszórt angolszász ranchok lakói szemében is, de a Texas Rangers, majd az US Army ellen valahogy soha nem jött ki nekik a lépés.
Legalábbis a honalpon lévő adatok szerint szinte valamennyi csatájukat elvesztették, ahol a Rangerekkel vagy reguláris katonasággal kerültek szembe.
Ui: egyébként azt is olvastam, hogy a komancsokat 1850-1852 környékén egy hatalmas himlőjárvány tizedelte meg, lélekszámuk ekkor a korábbi 20 ezerről kb. 8 ezerre esett vissza.
Innen kezdve hanyatlásuk már megállíthatatlan volt, a Red River War ennek már csak a legutolsó epizódja volt...
Pedig végső vereségük előtt másfél évszázadon keresztül a komancsok és kajova szövetségeseik voltak a déli síkságok rettegett urai. Észak felé a mai Colorado és Kansas államok területéig, dél felé pedig messze túl a Rio Grandén is portyáztak a félelmetes komancs lovasok. A XIX. század elején a mexikói területek különösen csábítóak lehettek számukra. A spanyol kormányzat meggyengülése, aztán a belharcokban elvesző független mexikói állam tehetetlensége miatt szinte védtelenül maradt ez a vidék. Az elszórt presidiókban állomásozó csekély létszámú katonaság képtelen volt megvédeni a mexikói falvakat a rablóportyáktól. A komancsok lecsaptak a kis falvakra, a férfiakat megölték, a nőket megerőszakolták, a gyerekeket és a fiatal nőket magukkal a hurcolták, az idősebbeket viszont gyakran szintén lemészárolták és megskalpolták. Előszeretettel csonkították meg áldozataik holttestét (a férfiak nemi szervét gyakran levágták és a tetem szájába tömték). A lovakat elhajtották, a házakat porig égették. Miután egy falut elért a végzete, a környékbeli települések vénei igyekeztek ajándékokkal lekenyerezni a komancs harcosokat, hogy távozásra bírják őket. Gyakran sikerült ily módon megmenteni otthonaikat, ha azonban ajándékaik túlzottan szegényesnek találtattak, nekik sem kegyelmeztek a felbőszült indiánok. Az 1820-tól Texasba beköltöző amerikaiakat a komancsok először igyekeztek elkerülni. Amíg a telepesek még viszonylag csekélyebb számban voltak jelen a területen ez sikerült is, de miután Texas elszakadt Mexikótól és megindult a bevándorlók áradata, a konfrontáció elkerülhetetlenné vált.
A Cree wihtiko vagy wetiko megfelelője az Ojibwa nyelvben wendigo.
Más algankin nyelvekben is megvan ez a szótő, pl. Stephen King hírhedt horrorregénye, az Állattemető szerint a Micmac (mikmak) indiánok windigonak hívták ezt a mitológiai emberevő szörnyet.
Abban az összefüggésben azonban, ahogy Jack Forbes használja, a wetiko alakot kell használni.
"Adobe Walls, 1874.06.27. A fehérek 4 halottat veszítettek (egyikük saját magát lőtte le véletlenül, amikor lemászott a tetőről és közben elsült a fegyvere :-) ) Kb. 7 csejenn, 6 komancs halott és 20 sebesült."
Ez elég közismert sztori, az amerikai mítoszcsinálók is felkapták. Állítólag még a szereplők életében közkedvelt "vadnyugati" sztori lett, könyveket is írtak róla.
Persze a győztes bölényvadászok szépen föl is nagyították a győzelmüket:
egyrészt eltúlozták a támadó indiánok számát, több forrás 700-800 fős támadó indián csoportról tud, de van olyan is, amelyik egyenesen ezer főt számláló indián hadseregről ír.
Újabb kutatások szerint - ezt is a neten olvastam - a támadó indián harci csoport létszáma kb. 300, max. 400 fő volt, akik között igen sok volt a tapasztalatlan fiatal is.
Másrészt az indiánok veszteségeit is föltornázták kissé: Dee Brown mértékadó klasszikusa szerint az indiánok 15 halottat veszítettek Adobe Wallsnál, de én magam is olvastam olyan cikket a neten, amelyik azt bizonygatja, hogy az indiánok legalább 30-40 halottat és nagyon sok sebesültet veszítettek.
Mindettől független tény és való, hogy a támadó indiánok Adobe Wallsnál csúfos vereséget szenvedtek, ami aztán rossz ómenként az egész Red River Warra rányomta a bélyegét, hiszen ebben a háborúban gyakorlatilag egyetlen egy megnyert ütközetük sem volt, ha jól emlékszem.
Kolombusz Kristófról meg kiegészítésként csak annyit, hogy mi itt Európában általában a zseniális felfedezőt és a kiváló tengerészt ismerjük benne, de a mi derék Kristófunk egyéniségének bizony volt egy borzasztó sötét oldala is.
Hispaniola szigetének (ma Haiti és a Dominikai Köztársaság) első kormányzójaként az arany beteges megszállottja és az indián őslakosság kegyetlen üldözője, kiirtója volt.
Hispaniola őslakosságát már az ő kormányzósága alatt majdnem teljesen kiirtották a spanyolok.
Erről nem nagyon szólnak a Kolombusz-életrajzok, még a híres történelmi film, a Paradicsom meghódítása 1492 is egy a valóságban soha nem létezett spanyol nemesre, valami Moxica nevűre keni az őslakossággal szembeni erőszakoskodások bűntettét...
Hiába no, Kolombusz akkora pozitív hős lett az európai és euro-amerikai kultúrkörben, hogy az ő történelmi emlékének mindenképpen tisztának kellett maradni...
Jack Forbes és más indián származású történészek gyökeresen más véleménnyel vannak a Kristóf viselt dolgairól...
Nem tudjátok véletlenül, hogy Jack D. Forbes: Columbus and other Cannibals c. könyve megjelent magyarul is?
A félvér é-amerikai indián származású szerző teljesen újraértékeli Kolombusz személyét is, bár éppen nem ez a mű főcélja.
A könyv alcíme is sokat mondó:
the Wetiko disease of exploitation, imperialism and terrorism.
A wetiko vagy wihtiko szó a krí (Cree) indiánok nyelvéből származik és egy emberevő mitológiai szörnyet jelölnek vele.
Forbes azonban ad egy mögöttes jelentést is a szónak, wetiko betegségnek nevezi azt a lelki betegséget, hogy valaki más emberek, más népcsoportok életerejének és életterének elszívása, elpusztítása által akar meggazdagodni.
Szerinte az Amerikákat meghódító európai gyarmatosítók - úgy a katolikus spanyolok, franciák és portugálok, mint a protestáns angolszászok, hollandok és svédek - a wetiko betegség tipikus jellegzetességeit viselték magukon.
Forbes elmélete É-Amerikában nagy vitákat kavart annak idején, Európában érthető módon csekélyebb hatása volt.
Próbáltam a neten rákeresni magyar nyelvű kiadásra, de úgy tűnik, hogy nem jelent meg magyarul.
