Nimródról, Enkiről, Enmerkarról, Gilgamesről és legfőképpen a legrejtélyesebb figuráról, Lugalbandáról volt már itt szó 11 évvel ezelőtt (és nem félrevezető Sitchin felfogásában!). Nolanussal beszélgettünk róla:
Nimród király koronája egy égi jelenség mintájára készült. Egyiptomi gyűrűn is láthatjuk ezt, ami vagy a szimbólumok egyeredetűségét, vagy azok hatékony és gyors elterjedését mutatja meg, amely számtalan módon és okból megvalósulhatott azokban a csodás, nanoműanyagoktól mentes időkben.
Hogy ez melyik Nimród? Ezeken a leleteken nem tűnik óriásnak.
A ruháját szeretném látni, ami eredetileg az édenkertből száműzöttek tulajdonában volt. A kérdés eldönthetetlen, mivel lehet, hogy ő Gilgames, esetleg bármely "lázadó". Erről egy vélemény:
Ha találtak alatti római kori érméket, cserépdarabokat, vagy bár milyen szemetet: akkor igen vagyis inkább minimum római koriak!
De ahogy nézem, jó részük nem is római, hanem már arab építmény. Az meg mindenfelé a világban divatos volt, hogy a természetes sziklaformációkat belefoglalták az építményekbe.
Szárnyas ruha és egyedi kiegészítők; tetováció a karon hasonlót több képen is láthatunk lentebb
Szarvas korona, és golyók melyek neve: Ré szeme.
Lepsius munkáiból már hoztam és lesz is még, ezeknek minden részlete izgalmas! Sumer párhuzamok, láthatjuk itt is a jelenetet, mely Narmer - Meni óta folyamatosan feltűnik a legváratlanabb helyeken és időben: csapás az ellenségre.
1842 és 1845 között Carl Richard Lepsius tudományos expedíciót hajtott végre Egyiptomba Őfelsége, a porosz király, Friedrich Wilhelm IV. Az ott elért eredményeket az 1849 és 1859 között megjelent "Denkmäler aus Egypt und Aethiopien" című nagyméretű táblázatos munkájában foglalta össze. A Tafelwerk 12 kötetből áll, amelyek 6 részre oszlanak. Lepsius azt tervezte, hogy ezeket a táblákat magyarázó szöveggel egészíti ki, és a főműben nem szereplő rajzokat és feliratokat egy kiegészítő kötetben publikálja. Carl Richard Lepsius halála miatt egyik terv sem valósult meg.
Egy bronz a kevésbé különlegesek közül, de jön majd egy ilyen békalábas kép, ami egy mexikói ocarinát ábrázol.
" Djedi tudja az Iput* számát, Thot szentélyében. A fáraó sok időt töltött ezeknek a felkutatásával, mert valami hasonlót tervezett építeni, mint amilyen a horizontja. "
Máshol így fordít a google:
" Most a Király Felsége Felső- és Alsó-Egyiptomból igazoltan napokig kereste Thot szentélyének ezeket a titkos kamráit, hogy valami hasonlót építsen a sírjához...
Ez kicsit rámenős, a magyar fordítást is kivégzem majd.
A kutatásba belefáradt, csüggedt, ( szívében azért izzó indulatok és láncra vert démoni vadállatok hortyogtak ) fáraó meséket hallgat. Hasonlóan egy szultánhoz, aki éjjeli mese szeánszain, rituális áldozatként fogyasztja ezt a szert és haragvó lelkének gyilkos ösztönei ennek a titokvilágnak válnak szelíd játékává.
Kheopsz már nem kutat, otthon issza a történeteket, unatkozik. Felnőtt gyerekei vannak. Kézenfekvő a kérdés: hogy lesz ebből piramis? Horizont és komplexum! Hirtelen színre lép a varázsló aki birtokolja az erőt. Légzése nyugodt, szeme vidám, de ez csak álarc.
* Bizonytalan jelentésű szó, amelyet "lezárt kamra"-nak vagy "szentélynek" lehet fordítani; Az egyiptológusok vitatják a valódi jelentést.
Én örülnék neki, ha kommentálnád a képeket. Mit is érdemes nézni... Lehet, hogy elsikkad. Az meg nem lenne jó, nincs annyira sok emlék, hogy hagyjuk veszendőbe menni.
Robert Charroux francia szerző "A rejtélyes ismeretlen könyve" c. munkájában (1969) a következő elképzelést nyújtja a piramisok eredetéről:
"Nem lehet egyszerű egybeesés, hogy a gallok, a britek, a közép-európai népek, az egyiptomiak, a maják és az inkák egyaránt a tumulus vagy a piramis építészeti formáját adják temetkezési építményeiknek.
A tudományokat, művészeteket, ipart és a különböző társadalmi formákat érvényesítő kultúrák sorát öröklődő ismeretek, azaz a kromoszóma-emlékezet működése tartja életben a tudattalan síkján.
Ha mi „feltaláltuk” a gőzgépet, a turbinát és az ionikus felhajtóerőt, ez annak köszönhető, hogy távoli őseink e mechanikus minták felé ösztönző erőt és a fejlődés kezdeti impulzusának irányából következő privilegizált és uralomra törő képességet hagytak ránk örökül.
A kelták házakat építettek, mert a fehér uralom sajátja ez a fajta építkezés; egy magasabb, szakrálisabb síkon piramisokat emeltek, mert egy előző kultúrában ilyen módon építették meg a monumentumokat.
Hagyományosan, intuitív módon az atlantiszi építmények elképzelt ábrázolása mindig piramis formában jelentkezik.
E feltételezés alapján a piramis atlantiszi örökség volna, és legelső tartalma végtelenül távoli, földi vagy Földön kívüli korszakokra menne vissza.
Az a tény, hogy egy ilyen építmény fejlett technikát feltételez, arra mutat, hogy esetleg a földi civilizációtól idegen építészet és tudomány szülötte.
Ez a hipotézis egy egyetemes élet elméletéhez vezet el, ahol a világ uralkodóinak engedelmeskedniük kell a mindenféle és -fajta nép számára meghatározott, állandóan fejlődő szükségszerűségeknek.
Ami annyit jelent, hogy valamennyi azonos típusú bolygón nagyjából hasonló módon építenek házakat, és formálnak agyagedényeket az emberek, mint ahogy a fecskék építik a fészküket, mint ahogy más madarak szövik azokat, ahogy a tölgyfák zömök felépítésűek, a ciprus pedig lándzsahegy alakú.
A piramisok titkának tanulmányozása azt bizonyítja, hogy azok a tudományos ismeretek, amelyek architektúrájukat és felépítésüket megszabták, csak a kiváló atlantiszi vagy az időben még távolabbi ősök birtokában lehettek."
Lehet ugyanakkora lett "kinagyítva" is, mint a korábbi képen. Egyébként nemcsak tableten lehet így kézzel nagyítani a berakott képeket, de én mobilon (is) olvasgatom, s azon is tudom nagyítani a képeket, sőt laptopomon is, mivel érintőképernyős a monitora.
Raktál mér régebben is ilyen dinasztiák előtti (dél-egyiptomi) edényeken lévő háromszögeket, ami kedvelt motívum volt akkoriban. Gondolom azt is szándékosan:
"Az egyik legkedvesebb tudományos fantasztikus történet, amelyet ismerek, a világűrben játszódik. Egy űrhajóscsoport kalandjait mondja el egy olyan esztendőből, amelyre még néhány ezredévet várhatunk. Űrhajósaink a világűrben utazva találkoztak egy régimódi fotonrakétával, s abban egy mulatságos emberkét találtak, aki alig ért a derekukig, de ami még rosszabb: szünet nélkül bosszantotta őket azzal, hogy egyvégtében a maga gyönyörűséges bolygójának nagyszerű civilizációját magasztalta, és azon panaszkodott, hogy nem tudja hazáját a végtelen világegyetemben megtalálni. A bolygóközi végtelen térben úgy eltévedt, mint Jancsi és Juliska a sötét erdőben.
Űrhajósaink hamarosan torkig vannak az emberke kérkedésével. Hogy megszabaduljanak a hencegő Hüvelyk Matyitól, a sok milliárd galaxis közt megkeresik a többitől semmiben sem különböző, egészen közönséges csillagát, és elindulnak bolygórendszere felé. Közelednek a Harmadik Bolygóhoz. A kis űrrepülő szinte ugrál izgatottságában. Beszél a csodákról, amelyeket hamarosan mindnyájan saját szemükkel láthatnak, beszél a gyönyörű városokról, amelyeknek különös a nevük: Pá-rizs, Lo-n-don, beszél a tökéletes közlekedési hálózatról, szóval a virágzó civilizációról, amely előtt kénytelenek lesznek fejet hajtani az idegen űrhajó csúfondáros égimeszelői is.
Leszállnak – ámde a Harmadik Bolygó puszta és lakatlan. Itt-ott ugyan rábukkannak némi nyomokra, amelyek értelmes lények egykori alkotásaira vallanak, találnak romokat, s helyenkint a terep mintha rendezett lett volna – csakhogy nyilvánvalón hosszú ezredévek óta elhagyatott minden, és már réges-régen pusztulásnak indult. Az egész bolygó egyforma képet mutat, ám az űrhajó parancsnoki kabinjának képernyőin egyszerre csak feltűnik valami, ami bizonyosan nem természetes képződmény: hatalmas kőtömbökből álló, óriási négyoldalú gúlák látszanak rajta, s körülöttük mindenütt sivatag. A jókora űrhajó gyatra kis játékszer e gúlákhoz képest. Ez az egyetlen tanúbizonysága annak, hogy a végre megtalált bolygón egykor értelmes, dolgos lények – emberek éltek.
Az aprócska űrrepülő fogát összeszorítva kilépett az űrhajóból, s mintha sírás fojtogatta volna:
– Bámultok, ugye? Hát hogy tudjátok, ezt voltunk képesek felépíteni...
Bizony, a piramisok alighanem túlélnék az emberiség pusztulását is, hiszen voltaképp már épülni is rom formában épültek, mert így dacolhatnak legkönnyebben az időjárással, s valóban az örökkévalóságnak készültek. Az építészeti statika szemszögéből nézve a piramis a legidőtállóbb, legmegbízhatóbb építmény, amit csak el lehet képzelni. Erre a gyerekek is rájönnek, amikor az első színes építőkockákat kapják ajándékba. Miután néhányszor megpróbálkoznak azzal a rendkívüli merész kísérlettel, hogy egy kockára kettőt állítsanak rá, s a dolog persze rosszul végződik, nagyon hamar áttérnek a széles alapon nyugvó, felfelé keskenyedő, biztosabb építmények építésére, s ezek lényegükben: piramisok." (A betlehemi csillag nyomában, 1973).
John Michell írta a piramidológusokról és más amatőr piramiskutatókról:
"A tárgy ellenállhatatlanul vonzza az izgékony, megszállottságra hajlamos embereket, nem is beszélve az őrültekről, de az ilyen emberek megérzései sokszor megelőzik a józanabb kortársak meglátásait, és az az odaadás, amivel olyan sokan közülük a Nagy Piramissal kapcsolatos tanulmányokat kísérték, ahelyett hogy hitelét venné, inkább varázsát bizonyítja..."
Biztos ami titkos, kinagyítottam a (pre) Nagada korú figyelmeztetést: Vigyázat, piramisok !
A három (!) piramis delejes sugárzása összetéveszthetetlen.
Aki itt háromszögeket lát az félrecsalogat, zsákutcába visz. Merjünk hinni a szemünknek! Ebben a globális szellemi válságban ez az utolsó órai menedék, óvjuk a spirituális jelképeket
és a türelem 12.000 éves piramisokat terem. ( Nem, nem kell addig várni! )
Az "isteni geometrizálás" vala kezdetben, égből jövő. Ennek emlékezetét vésték, formálták évezredeken át. És most íme, három piramis az ősi edényen. Magától értetődő üzenet. Részesei vagyunk egy roppant időutazásnak, emlékek homokján csak ránk várt e tárgy,
hét lépésnyire a szarvasviperák sziklája mellett, a Nílustól ezerkétszáz méterre balra.
Hmm, kis red pottery én még korábbra datáltam volna, a fehér csíkok miatt, de igazából egy szavam sem lehet!
Régiesen majomembereknek mondták ezeket: ma az erectus és a habilis közötti láncszemnek tartják. Nyilván semmi közük a több százezer évvel későbbi kabirokhoz...
