Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Nem szeretem, ha a jelzéseim kapcsán valakit elkezdenek hibáztatni, az nem vezet semmire. A mai világot szabályok, protokollok vezérlik, és bár már elképzelhetetlen mennyiségben gyártottunk szabályokat, mégis vannak olyan bajok, amikre nincs szabály.
Én végigjártam tudósoktól önkormányzaton át minisztériumokig, talajvédelmi hatóságig megannyi közösséget, fórumot, konkrét személyekkel beszéltem, és őszintén hiszem válaszaik alapján, hogy egyiküknek sem feladata foglalkozni a rémálmaimmal. Talán azzal követtem el a hibát, hogy konkrétan azonosítottam egy kártevőt (most már tudom, hogy egy komplex életközösség irtja a fáinkat), és a protokollokban mindenhol az van leírva, hogy az általam jelzett állat ellen nem kell védekezni, mert nem jelent problémát.
Aki ismerőseimnek eddig megmutattam a bajt, nem virtuálisan, hanem kint az utcán, az mind azonnal megértette, és még hónapok múlva is jelezte, hogy "basszus, tényleg igazad van, mióta nézem, én is látom a pusztulást".
Mindig rettegtem a temetőktől és a gyásztól, most viszont már úgy érzem, néha muszáj megélnünk a veszteségeinket. Vannak emberek, akik előre látják egy cselekedet vagy tétlenség későbbi következményeit. Van egy korai pillanat, amikor még be lehetne avatkozni és megelőzni a bajt. Ha ezt nem tesszük meg a maga idején, akkor már a sors kezében vagyunk, tehetetlenné válunk. Még vígan él a fa - legalábbis úgy tűnik -, mikor én már látom, hogy nem normális véget fog érni, hanem két éven belül kipusztul. Ha akkor nem tesszük meg a szükségest, amikor még lehet, akkor később már hiába sírunk, tüntetünk, keresünk felelőst, nincs értelme. Ilyenkor meg kell élni a veszteséget, és vagy tanulunk belőle, vagy nem. A hársfasort és a rózsakertet én már több, mint egy évtizede meggyászoltam. A rózsakert maradékát persze szükséges ápolni, de ahogy a hársfasor, a kert sem lesz már az, amivé két évtizede még tehettük volna. Körbeépítik, így sem a klíma, sem a méret, sem a gazdálkodás szükséges körülményei nem lesznek meg, így ami marad, az legfeljebb egy emlékkert lehet. Ezért szorítok azoknak, akik a Márk-örökséget máshol próbálják életben tartani.
"Az esetet nem ismerem, de a leírtak alapján olyan „hibáért” teszitek felelőssé a tervtanácsot, ami a rendelet alkotás folyamatában keletkezett."
Foglaljuk össze röviden: A Tervtanács az önkormányzattól független emberekből álló szakértő testület, feladata az építészeti minőség és a településkép védelme. A Tervtanács véleményére hivatkozva meg lehet tagadni az építési engedélyt.
Az önkormányzat rendeletben rögzítette, hogy a családi házas övezetben nem épülhetnek abból kilógó, soklakásos nagy tömbök. Hogy ebben mi a hiba, amikor nyilvánvalóan a kialakult településszerkezetet és településképet védi, azt el nem tudom képzelni.
A rendelet betűjét az ügyes építész kijátszotta, és egy háromlakásos sorházat betett a családi házak közé. A Tervtanács ezt megakadályozhatta volna, de nem tette. Egy ilyen döntést egyetlen módon lehet megvédeni: be kell bizonyítani, hogy a településkép jobban járt a háromlakásos sorházzal, mint ha csak két lakás épült volna oda.
Ekkora marhaságot még ti sem állítotok, ezért jön elő az önkormányzat hibáztatása meg a csűrés-csavarás a fizetett tervtanácsi tag részéről. Egyedül 504 LACI vetette fel, hogy mégis milyen felelősségük van ezeknek az embereknek a feladatuk elvégzéséért? Köszönet neki!
Ha már városkép.. Mit szóltok a Kossuth Lajos utcai, felállványozott ház kialakuló színvilágához? Én nagyon bízom benne, hogy a felhordott színréteg még csak valami alapozó féle, mert az a zöld + sárga kombináció elég vészesen néz ki jelen állapotában..
Én drukkolok, hogy befejezzék mielőtt tönkremennek. Különben úgy járunk vele mint a Rózsakert utcai sportkomplexummal.
Ha valaki vendéget hoztam-vittem általában megkérdezték, hogy mi épül itt. Akkor volt nagy csodálkozás amikor elmondtam, hogy épületgépészeti szakáruház. Mindenki azt kérdezte, hogy ide minek?
„Valakik felvesznek pénzt olyan munkáért ahol gyakorlatilag semmi felelősségük nincs.”
Én bízom benne, hogy ez azért nincs és nem is lesz így.
Gondold végiga következőket:
A KVSZ-t az önkormányzat megbízása alapján külső cég készíti, a megfogalmazott irányelvek alapján. A szükséges egyeztetéseket, véleményezéseket követően a képviselő testület vagy megszavazza, vagy elutasítja a tervezetet. A rendelet megalkotása a képviselő testület feladata, ha rossz a szabályozás tessék módosítani.
Az építési hatóságnak és a tervtanácsnak is a testület által megalkotott hatályos rendeletek szerint kell eljárnia. Az esetet nem ismerem, de a leírtak alapján olyan „hibáért” teszitek felelőssé a tervtanácsot, ami a rendelet alkotás folyamatában keletkezett.
Érdekes, hogy az a rendeletalkotási hiányosság, aminek következtében a tervtanács évekig nem működött, nem zavarta az illetékeseket….
A Föld történetében egy hársfa élete egy észrevehetetlenül rövid pillanat. Az én életemben már nincs annyi év, amennyi alatt megnő egy hársfa. Majdnem mindent meg lehet szerezni pénzzel és akarattal, az időt nem. Különösen ha több fa pusztul el, mint amennyit telepítünk.
Szóltam, hogy baj van a fákkal, de megint gyorsabbak a reményeim, mint a világ működése. A vészjelzéseimet még csak néhányan hallották, és a cselekvésig még kevesebben jutottak el. Pusztulnak a fák. Nemcsak az öreg fák, hanem a pótlás is. Nem olyan pusztulás, mint az eddigiek, ez másféle, és úgy látom, nemhogy a gyógyszer nincs meg, de még a gondolat szikrája sem, hogy valamit tenni kellene. Ez a betegség viszont nagyon gyors, és egyelőre visszafordíthatatlannak tűnik. A fa megkapja - elpusztul. Annyit néztem végig, hogy most már viszonylag korai fázisban felismerem a jeleket, de akkor már késő. És marhára nincs kedvem egy újabb reménytelen üggyel foglalkozni, pusztuló fákat fényképezni.
Az a pusztulás módja, hogy gombák sokasága lepi el a fát. Átszövik a fa testét, lelökik a kérget, elkorhasztják a fát. Nem tudom, mitől terjed ilyen gyorsan és kiterjedten, az viszont tény, hogy megfigyeltem egy szárnyas rovart, amiről tudott, hogy a fába teszi a petéit, és csomagol mellé gombafertőzést is, hogy az utódoknak legyen korhadt fája. Ez a rovar időnként nagy felhőkben közlekedik. Mikor a megrágott és extrém gyorsasággal elkorhadt fa már kidőlt, a földből még akkor is törnek fel a gombatestek tömegesen. (mondjuk eddig a fázisig még nem sok fa jutott el, de az ágak lehullása és a kéreg ledobása már nagyon sok fán megfigyelhető, a lehullott ágakban pedig többnyire ott az említett rovar faragásának nyoma.) Egyre több helyen látom, hogy az élő fából gombatestek nőnek ki, és nem a közismert taplógomba, hanem rendes kalapos gombák. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy sok szereplős közösség alakult a fáink kipusztítására: rovarok, gombák és fotoszintetizáló lények együtt.
Itt speciel ő maga lesz az utcakép. Ez Budatétény, akár tetszik, akár nem. Hogy csak egy szakaszt emeljünk ki, az RTL Klub székházától a művészeti iskola - művház - uszoda együttesen és a Tesco-n át a Camponáig, majd a Való Világ villa, aztán egy kis telek, ahol még bármi lehet, a vasúti aluljáró, ami majd valamilyenné formálódik, mikor kibővítik a szélességét, aztán az általad fényképezett épületgépészeti áruház, a használtautó-kereskedésből lett zöldséges, végül a trafóház. Ez városrészünk egyik arca. Már most is valamilyen, aztán lesz még valamilyenebb, azt a kérdést feszegetem, hogy ez az arcképváltozás csak úgy megtörténik, mint az én öregedésem, vagy volt valakinek a fejében, tervezőasztalán egy kialakult városkép arról, hogy mivé válik majd alsó Budatétény.
Meg persze nemcsak ezt feszegetem, hanem azt is, hogy ha már valamilyen lett, mit csinálunk a részletekkel, a finomságokkal, apróságokkal. Tudom, hogy a Konstruktív sokak nemtetszését váltotta ki, de valójában azért nem fogadta be a városrész, mert az egész beruházáshoz képest apróságokat nem sikerült megoldani. Ott egy embereket vonzó, egymással összehozó közösségi tér alakulhatott volna ki. Az a hatalmas vetítőfelület olyan attrakció lehetett volna, amilyen máshol nincs. Erre a (végül létre nem jött) közösségi térre nézett a Campona emeleti panoráma ablaka, amit azóta be is "deszkáztak", annyira nem képviselt értéket a létező és a lehetséges látvány. Néhányakkal a Konstruktívban terveztünk egy Rózsakert-bemutató vetítést, ami azért nem tudott létrejönni, mert
- nem lehetett botlás veszély nélkül megközelíteni, nem lehetett olyan járható burkolatot építeni, amin megindulhatott volna a közösségi élet, szabadtéri asztalkihelyezés és felszolgálás
- a Campona akkori tulajdonosa nem volt hajlandó leoltani azokat az egyébként okafogyott parkoló-világításokat, amelyek felülről ráreflektorozva a vetítővásznakra megtekinthetetlenné tették a vetítést.
A házak, az egy dolog, az utca használhatósága, funkciója meg egy másik. Már nem különösebben érdekel, hogy milyen lesz ez az utcakép ertéeltől sorompóig, de az még érdekel, hogy valaki látja-e maga előtt tervként, makettként vagy virtuális modellként.
Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy a szembe-oldali hársfasor kipusztulása megkezdődött - ha valaki még nem vette volna észre -, már jópár fát kivágtak, mert életveszélyessé váltak. Azt tippelem, hogy pár éven belül egy sem marad a néhai hársfasor fáiból. Szóval az is egy új városképi elem lesz, ami majd onnan kibontakozik. De hogy mik a Rózsakert (legalábbis Gyula vezér lépcső felőli része) beépítésének elképzelései, arról húsz éve nem sikerül látványtervet megpillantani.
Sebaj, a lehetőség azért így is megvan minden helybélinek, hogy ezeket az írásos-tervrajzos koncepciókat megismerhesse, kialakíthassa saját viszonyulását a város formálódásához. Köszönet az anyagok készítőinek.
Így van, a tervtanácsnak ez nem feladata, és nincs is benne a statutumában, rendeletében, az önkormányzaté lehet leginkább, persze civil oldalról is indítható.
"Például egy utcakép ..." - utoljára ilyet a Péter Pál utca revitalizációs programjában láttam, ahol egy nagyobb területegység egységes arculatát - kutatások alapján - látványtervekkel együtt elkészítették. Igaz, ez még a '80-as évek végén volt, az Ybl Főiskola hallgatóival, Dr. Szendrőné, dr. Font Erzsébet vezetésével. Azóta valószínűleg nem tájékozódtam kellően...
Aki nem szakember, az ebből a két anyagból mennyire érti, érzi azt, hogy mi a követendő példa és mi kerülendő? Mennyire érezheti az ötvenezer kerületi lakó érhetőnek, magáénak ezeket az anyagokat, és mennyire találja meg saját számára a választási, döntési lehetőségeket?
Nagyon jó mindkét forrás, és már az hatalmas dolog, hogy léteznek. Nem azokat bírálom tehát, csak kérdem, hol láthatjuk kicsit vizuálisabban, hogy hol tartunk, és merre kellene haladnunk? Például egy utcakép, amit példaértékűnek tart a Tervtanács, és egy terv, amit úgy bírál, hogy a benyújtotthoz képest a szerinte követendő példát is megmutatja vizuálisan.
Igen, ez fontos lenne, a közös gondolkodás, együttműködés efféle témákban, és célokkal.
Budafok-Tétény Integrált Településfejlesztési Stratégiája, és Kerületfejlesztési Koncepciója november óta van fenn a honlapon, lehetett véleményezni, én megtettem.
A Casino egy évig folytatta a közösségi tervezési programját a belváros ügyében, anyaga látható, akár kapható is könyv alakban.
Másrészről itt van ugye a létező városkánk, összes örökségeivel és hosszú időszak elhanyagoltságot, nemtörődömséget vagy tehetetlenséget is sugárzó városképével és -szerkezetével, ahol komoly barátságokra és tudósok segítségére, vagy erős helyi kötődésekre van szükség ahhoz, hogy az arctalan vagy éppen rosszarcú városrészekben az ember megtalálja a szerethetőt és szépíthetőt.
Na. Engem az érdekel, hogy miből maradtam ki, folyik-e valami nagy, közös jó dolog, építő dolog annak érdekében, hogy az egyrészrt-ől és a másrészt-ről (a vágyott és a reális jövő, meg a menthető értékek) egymásra találjon. Ismerek embereket, akik erre nagyjából az életüket erre tették fel, és csoda, amit tesznek. De vajon ez a tevékenység, ez a törekvés mennyire hatja át mindennapi életünket, mennyire érinti meg a kerületi lakosság egészét, mit teszünk, és mit tehetnénk azért, hogy közismertté és valóban védetté váljanak a megmentendő értékek? Mit teszünk, mit tehetünk, hogy kialakuljon az a közös értékrend, amit az itt lakók többsége valóban ismer, és támogatni tud, akár tettekkel is.
Végre egy téma, ami engem is felvillanyoz, igaz, nem az "oltsuk egymást" fejezete.
Egyrészről mindig is szerettem volna, ha szép, értékes, szerethető városom lenne, olyan, amire méltán lehet büszke az ember, amire jó szívvel tekint, amiben örömmel sétál, amiben jó érzéssel néz szét. Persze nem elég az öncélú szép látvány (olyan talán nincs is), értelmének is kell lennie. Számomra legnagyobb szépség az, amikor a jó funkcióhoz sikerül megtalálni a megfelelő formát, jó anyagokat, és érezhető a törődés a város szintjén és az egyes lakók szintjén egyaránt, városvezetés és lakosság közt nyilvánvaló az egy húron pendülés.
Ezzel a témával kapcsolatban kerületi vonatkozásban azt szeretném megtudni, hogy létezik-e egy vízió, hogy mi az, ami hagyományosan szép és megőrizendő a városból, és mi az a jövő, amit elképzelünk városunknak. Vannak erről képek? Vannak kiállítás-anyagok, összeállítások, kisfilmek vagy bármi más megfogható anyagok? Van-e igazi terepe a közös vízió kialakításának, amennyiben a lakosság részvétele kívánatos az álmodásban-tervezésben? Vagy ha inkább mesterekre bízzuk a tervezést mint laikus lakosságra, akkor van-e terep a mesterek víziójának ismertetésére?
Van egy olyan érzésem, hogy bár a legszebb városokban az előírások, rendeletek segítettek kordában tartani a városképet és város-funkciókat, mégis legfontosabb a városvezetők és városlakók értő, támogató város-szeretete. Amikor azért épít valaki egy városképhez (vagy faluképhez), helyi tradíciókhoz vagy közösen óhajtott helyi jövőképhez illeszkedő dolgot, mert tudja, hogy azzal teremti a legnagyobb értéket.
Javasolom, ülj be tervtanács ülésekre, egy-kettő után megérted a működésének lényegét! Ha pedig ott vagy, hozzá is szólhatsz, mint "lakosság". Addig pedig javasolom, szedd listába, ki mindenkit fizetnek nevünkben akármilyen jogcímen olyan munkáért, dolgokért, amit el sem végez, avagy teljesen felesleges, illetve nem is ért hozzá...
"..aki aztán a kőműves és a burkoló érdekeit kezdi képviselni..."
Ja, ja -- akinek másképp gondolkodik, az idegen érdeket képvisel.
Ismerős gondolatok....
Szakértőnek akkor nincs értelme, ha a hatalom csak azért tartja, és fizeti, hogy bólogasson neki és szolgai módon kiszolgálja, szakmailag igazolja azt amit ő akar....
Nem, a lényeg nem itt van. Valakik felvesznek pénzt olyan munkáért ahol gyakorlatilag semmi felelősségük nincs.
Én csak a fodrászt tudom akinek nincs garanciális kötelezettsége, hiszen újra kinő a páciens haja.
Ha úgy működne a tervtanács ahogy azt én mint laikus elképzelem, akkor az általuk átengedett de a hatóság által megvétózott tervek újratervezésének és engedélyezésének összes költségét állják ők. Ez a minimum.
Ha tegyük fel házat építesz de nem értesz hozzá és megbízol egy építésvezetőt aki aztán a kőműves és a burkoló érdekeit kezdi képviselni akkor mit teszel?
Mindez csak a számon kérhetőség miatt merült fel.
Így ebben a formájában ezek szerint pont annyit ér a tervtanács mint egy gittegylet.
De egy dologban viszont egyetértünk: ezért kár szakértőket tartani.
Ez kissé más történet, ott megteheted, vagy megteheti az önkormányzat, ha ő a szereplő, de ez nem az a helyzet. Itt az opponens részletes véleményt készít, terjeszt elő, a négy tag további véleményeket fűz hozzá, az elnök, a főépítész összegzi, és megfogalmazza a javaslatot, amit szavazásra tesz fel, volt hogy leszavazták az opponenst, ami nem jelenti azt hogy ő hülye, vagy nem ért hozzá, településképi véleményről van szó ismétlem.
A konkrét esetben meg ráadásul a vita inkább műszaki, jogszabály értelmezési lehet, ha van vita, mert csak a tagok, a főépítész és a jelen volt alpolgármester között volt, és ha netán tévedett volna a testület, és a főépítész, akkor a műszaki iroda még közbeléphet, bár az ülésen ők is ott vannak, és ismerik a terveket.
...még ugyan nincsen kész, de majd biztos be illeszkedik az utcaképbe.