Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
MK 26 nem volt, volt a 25, és annak továbbfejlesztett, klasszikussá vált fekete színű darabja a narancssárga gombokkal az MK 27. Nekem még megvan és remekül szól, pedig húsz éves darab.
A másik klasszikus fordítás: If I Fell - Ha elbuknék
A Dizzy Miss Lizzie-t egykor szokás volt Szédülős Erzsikének is fordítani.
Nem tudom, hogy az Imaginet Lennon tényleg lopta-e (persze nem kizárt), de az pl tárgyi tévedés, hogy az I Feel Fine riffjét Bakersfield Buckaroo Don Rich-től lopták. Ugyanis maga Harrison vallotta be az Antológiában, hogy ezt Bobby Parker "Watch you step" c. számából lopták.
Nekem megvan a szám, tényleg kissé gázos a dolog. :-) Ez a cikk amúgy tipikisan amerikai szerző műve lehet.
A régi Rádió újságról jut eszembe:
Emlékeim szerint a következő számok szerepeltek leggyakrabban a Slágermúzeumokban:
(Szigorúan magyarra fordított címmel !)
Könyörgök, könyörgök engem !;
Bár jobban ismerhettem volna;
Ezüstkalapács;
Ó drágám;
Rock and Roll zene;
Lány;
Szeress kérlek;
Nem vehetsz nekem szerelmet;
Hosszú, karcsú Sally;
Sárga tengeralattjáró.
Ezekre nálam is az MK 27-es (vagy 26-os ?) izzott.
Ez is egy álláspont. De azért az hogy tulképp az amerikai sikerek "fő részese" szegény J.F.K. lett volna, az azért elég izléstelen kitétel. Amerikában egyébként sokan nem szerették a Beatlest, mert nem amerikai...
HOW THE BEATLES RUINED EVERYTHING
by Jonny Whiteside
Just a year or two ago, as the Red and Blue album reissues enabled you to buy the same songs for the fourth or fifth time, news of a BBC documentary reuniting three Beatles in a studio made headlines. The media gusher celebrating their Sullivan debut's 30th anniversary further primed the market for the upcoming ex-Beatle Stu Sutcliffe biopic, Backbeat (and its alt-rock remake soundtrack). The frenzy peaks with the canned reformation of all four playing to an unreleased Lennon vocal track. The Beatles are rock's sacred cow, everything from their suit-and-tie dopey pop to their '68 high-concept indulgence ballyhooed as "perfect rock" marked by "consistent artistic" growth and "emotional maturity."
YEAH, YEAH, YEAH.
All the Beatles most distinctive moments were hijacked. "Day Tripper"'s guitar lead was copped from Vee-Jay bluesman Bobby Parker; "I Feel Fine" and "She's a Woman" spotlight riffs were heisted from Bakersfield Buckaroo Don Rich and Merle Haggard sideman James Burton; McCartney acknowledged Pet Sounds as sole competitive motivation for Sgt. Pepper.
Lyrically, the Beatle' were always shallow and puerile ("Yesterday"? "Michelle"?). Their albums bubble with juvenile doggerel, from "Norwegian Wood" to "Yellow Submarine" to White Album masterworks like "Bungalow Bill," "Ob-La-Di, Ob-La-Da" and "Rocky Raccoon."
Why uphold this delusion any longer? Look at what we lost: in 1963, while Vee-Jay released the first three Beatles singles to little notice, America reverberated with a kustom kulture of garish and fabulous proportions. It was the hour of the Hot Rod and Rat Fink, Martians a-Go-Go, the Mojo hand, the Irresistable Beast; the hour of the Sonics, Kingsmen, Link Wray, Arthur Alexander, Gary "U.S." Bonds, Dick Dale--here was the bi-racial Beatnik Bandit life, enjoyed by most of those who operated independently.
When "I Want To Hold You Hand" reached No.1 on the Billboard chart, the Trashmen's "Surfin' Bird" was just beneath it. "After that went down,"Ed "Big Daddy" Roth said, "the cars I built always had a big hole in the dash where a radio should've been, but never was." There was another significant event that week: opening arguments were heard in Jack Ruby's Dallas, Texas, murder trial.
In the months following JFK's assasination, America underwent a national process of disassociation, burying its head in the bloody Texas sand. Only then, in that state of shock, did the Beatles' Caucasoid, sugarcoated solipsisms make sense. No Oswald, no domestic success for the Fabs. The music industry has aggressively futhered the myth of Beatles dominance ever since. (Remember: there were 11,000 empty seats at the Beatles' final Shea Stadium appearance.)
The strongest argument against the Beatles' purported genius lies in their solo work. Think Wings; more revealing are Harrison's "My Sweet Lord"/"He's So Fine" plagiarism rap and Lennon's bald rewrite of George Jones' "A Picture of Me Without You," which he retitled "Imagine." Ringo? He's 16, he's beautiful and he's all yours.
Veneration of the Beatles, as slick and wily a rock & roll ever suffered, has gone on long enough. So, as mop-top McCartney recently suggested, "Give your regards to Broad Street" and let the mess die quietly.
Bocsáss meg, de ki kell, hogy javítsalak. A Hope of Deliverance kislemez 1992 november 28-án jelent meg Európában. Az Off the Ground album jelent meg 1993 februárjában.
1993. február 9-én jelent meg, kislemezként az összesített európai listán valóban megfordult az első helyen, Amerikában a 83. helyig jutott. (Utána mégis New World Tour következett...)
"Azért McCartney régóta nem ír No. 1. slágereket. Nem is tudom, mikor volt utoljára listavezető dala."
Nem tudom, hogy a Hope of Deliverance végül volt-e listavezető, de nagyon akörül járt... Utoljára az volt olyan sláger tőle, amit a "kívülállók" (értsd: nem rajongók) is szerettek, hallgattak, és legfőképp ismertek. És az már több mint 10 éve jelent meg, valamikor 1992 novemberében.
Azért McCartney régóta nem ír No. 1. slágereket. Nem is tudom, mikor volt utoljára listavezető dala. Utána kellene néznem a könyvemben. De ez persze szőrszálhasogatás, nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy mindenkinek lehet véleménye itt, Beatles-ügyben is, sőt, és ezen nem kellene megsértődni, kivonulni meg ilyesmi. Vannak olyan topikok az Indexen, ahol komoly ideológiai különbségek, érzelmek csapnak össze, mégis tartani tudják az emberi hangot.
1989-ben a Beatles újjáalakult egy AIDS - jótékonysági koncertre. A koncertet a Yankee stadionban tartották. A Beatles nem szerepelt a stadionban, de az Abbey Road-stúdióból élőben eljátszott 7 számot: Help!, All You Need is Love, Hey Jude, Don't Let Me Down, Get Back, Here Comes the Sun, Old Brown Shoe, és I Can't Hide (egy új dal, melyet Lennon és Mccartney külön a koncertre írt).
Futnak még az oldalon ilyenek:
What if Elvis Lived?
What if Kennedy Lived?
Bogyó 2:
"Rá is lehet mondani, [...] régen kifulladt és a múltjából él, stb. (Nem komolyan írom ám !)"
cliftony77:
"Pedig sajnos nagyon úgy néz ki. Lásd a Driving turné és koncertkiadványok tracklistjét..."
Ez szerintem tipikus példája a féligazságoknak, amikre Bogyó 2 célzott. Az önmagában tényleg gáz, ha valaki csak a múltjából él. De ha utána hozzátesszük, hogy egy 60 éves emberről van szó, akkor már érthető a dolog.
Szerintem az rendben van, hogyha egy tehetséges előadóművészben van annyi elhivatottság, hogy még 60 éves korában is lemezt készít, és turnézik. Pedig nincs rászorulva anyagilag, simán lógázhatná a lábát otthon a medencéje szélén ülve, de nem ezt teszi. Szóval, szerintem inkább hálásnak kéne lennünk mindezért.
Igen, ezért írtam féligazságok. Ez lehet az egyik igaz fele. De hát 60 éves!
30 évesen ez teljesen igaz lehetett volna, pedig akkor is félrelökhette volna a gitárt, megélt volna, akkor is volt már múltja. Nem tette.
Egy 60 éves zenésznél ez természetes.
"Az igazat mondd, ne csak a valódit!"
(Bocs, ha nem pontos az idézet)
De várom az ellenpéldákat azokról a 60 feletti zenészekről, akik világhírűek, és szakmai és üzleti sikert aratva évről évre most is number one slágerekkel örvendeztetik meg a világot.
"itt csak isteníteni szabad, meg arról beszélni, ki hogyan szerette meg a beatles-t, esetleg hogyan szerettette meg másokkal."
Kedves themanwho, szerintem ilyet senki sem mondott. Ha gondolod, írd le a negatívumokat,a véleményedet, akármit.
Csak Te se kívánd Tőlünk, hogy egyetértően bólogassunk. Meg azt se, hogy ilyeneket ne írhassunk. Szerintem ez ide való, de senki nem mondta, hogy csak ez lehet itt.
Írd le, hogy szar.
Én meg leírom, hogy nem. Te érvelsz, én ellenérvelek és így tovább.
S az egész olyan lesz mint egy fórum mondjuk a Beatlesről.
Ja, én szívesen elolvasnám Te hogyan szeretted meg?
Bocs, ha már megtetted, majd utánanézek.
Az alternatív jövő is érdekes volt, ha háborogtál is, hogy nem reagált senki. Igaza volt annak, aki azt írta, nagyon érdekes volt,csak nem tudott mit írni. Ezért írom én is, jó volt, érdekes volt, köszi. Többet én se tudok hozzátenni.
Hát persze Szabolcs, hogy erős.
Tényleg azt hiszed, hogy ezeket komolyan írtam, amikor mind a négyőjüket nagyon szeretem?
Meg hogy a hinduizmust szólnám le?
Tényleg ennyire rosszul írtam le, s nem lehet érezni az iróniát?
" Mindenki szíve és lelkiismerete szerint választ magának vallást. Ilyen alapon mások behülyültek a Vatikánban vagy a Sultanahmet-dzsámiban Isztambulban. "
"Végül is minden vallás ugyanarról szól, csak alkalmazkodik a Föld különféle helyi viszonyaihoz, kultúráihoz."
Tökéletesen egyetértünk.
Én a nagy átlaghoz hasonlóan Lennont és McCartney-t szeretem leginkább, de közülük nem tudnék választani, nem is akarok. Szerintem nagyon jól kiegészítették egymást, csak aztán szétfeszítették a közös kereteket. De Harrison is nagyon-nagyon jó!
Csak próbáltam felsorolni, hogy így is lehet nézni a dolgokat, bárkinek fel lehet a hibáit nagyítani, a furcsaságait, másságát félremagyarázni, a pozitívumait lekicsinyelni.
Úgyhogy annyira erős ez, mint az, hogy Paul hangja borzasztó.
Rá is lehet mondani, csak nyálas, szerelmes dalokat írt (Silly Love Songs), régen kifulladt és a múltjából él, stb. (Nem komolyan írom ám !)
Így is lehet nézni, van is ezekben valós tartalom, de ezek szvsz csak féligazságok.
Tőlem nevezhetitek modorosnak McCartney-t és lehet, hogy igazatok is van.
Senkinek nem kell befognia a száját.
De ugye nekünk se muszáj egyetértenünk?
Látod, Te is elkezdted védeni Harrison behülyülését, amit én nem is gondoltam komolyan, hadd tegyük meg mi is Paul borzasztó hangjával. Mindamellett, hogy igen, kopott.
Tegyük is szóvá. Csak ezért ne írjuk le szegényt teljesen.
Szerintem.
Ez az én véleményem. De ha nektek más, írjátok csak le, aztán vitázunk, vagy meggyőzzük egymást, vagy nem. Aztán meghallgatjuk mindannyian a kopott hangú Pault, Beatlefan jóvoltából.
Jó, Dolorest nem mércének szántad, csak szereted.
Én is.
Köszi, hogy ápolgattátok a lelkem! Ez a vizsgaidő nagyon kaka.
Nem nagyon volt időm átnézni a mai témákat, szóval bocs, ha ismétlek. Én is láttam a királynős koncertet, elég érdekes volt. Például az, hogy a végén Cliff Richard Ozzy vállára akaszkodva énekelt, hát bizarr. Paul természetesen szupi volt. Bár a Blackbird néha elcsúszott, azért szívesen hallanám én azt az elcsúszást élőben! Talán felkérhette volna Őfelségét, hogy csörögjön az ékszereivel...
Nekem az a mániám, hogy ha kezembe akad egy enciklopédia, akkor egyből elkezdem keresni a Beatlest, meg a kapcsolódó, neveket.
Ha a könyvtárban már nincs különösebb dolgom, csak lődörgök, akkor pl. a film enciklopédiában a Beatles filmeket, Richard Lestert, meg a többi nevet keresem.
Ha benne vannak, akkor jó érzés, tudni, hogy "na tessék, itt is számon tartják őket", ha nincsenek akkor mérgelődök egy kicsit magamban, hogy "egy pár szót igazán illett volna róluk irni".:-)
Nosztalgia: Anno a Rádióújság részletesen közölte a slágermúzeum anyagát, s a számok címeit mindig lefordította magyarra. Még kezdő Beatles-rajongó voltam, amikor az egyik általam nem ismert Beatles-számot Bolond a hegytetőn címmel közölte. Megnéztem a Beatles-diszkográfiámat, de ott meg angolul voltak a számok címei én meg nem tudtam angolul. Képes bemenni azért a könyvtárba, hogy a nagy Országh-szótár segítségével megtaláljam a szám címét. Érdekes egy szórakozás volt. A Fool On The Hill azóta is az egyik kedvencem.
Ez most nem tartozik a témához, de most már elég a veszekedésből és segítsetek nekem valamilyen jó verset választani, mert 20.-án szavalóversenyre kell mennem. Ha tudtok valami jót, ami tényleg tök szuper és ha valaki otthon van az irpdalomban akkor nyugodtan szóljon. Ha esetleg van olyan magyar költő aki átfordított beatles lennon vagy paul szövegeket magyarra úgy hogy az tényleg szinvonalas, akkor az is lehet. Ilyet úgy se választ szerintem senki. Előre és köszi és peace!
A kívülállóság az ilyen kultuszok esetén gyakorta előny.
Na jó.
Szó esett Esterházyról. Tudjátok, hogy irodalmunk vezérlő fejedelme nagyon kedveli a Beatlest? A "Sittin' on a cornflake" fordulatot több művében bevetette.
Egy másik nagy Beatles-rajongó író Temesi Feri, aki a trilógiájában többször emlegeti a bandát. Bár hibákat is követ el: egyszer egy regényhőse az 1970-es években hallgatja a "Grow Old With Me"-t, holott az 1984-ben jelent meg először.
Szkárosi Endre költő is írt esszét pér éve a Beatlesről az ÉS-be.
