A mingó szó jelentését lényegében a XVIII. sz. közepén az Ohio felső folyása mentén letelepedett északi iroki csoportokra (főleg szenekák és kajugák) szűkíti le.
A logikus és emberbaráti cselekedet természetesen az volna, hogy az ember meghúzza a ravaszt és megszabadítsa a szerencsétlent a kínok kínjaitól. Fogalmam sincs , hogy képes lennék-e rá. Nagyon nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Ennél már csak azt szeretném kevésbé, ha szerény személyemet kötöznék a kínzócölöphöz. Szerencsére manapság erre viszonylag kevés az esély :-)
Az az igazság, hogy ezek a mingók és más északi irokéz hordák jól megérdemelték félelmetesen rossz hírüket. Foglyaikat válogatott kegyetlenkedések közepette, lassan ölték meg. Ezeknek a kínzásoknak, kegyetlenkedéseknek nemcsak az európaiak, de pl. az algankin nyelvcsaládba tartozó őslakos csportok sem igazán értették a miértjét...Emberek ezek egyáltalán? - tették fel sokszor a nem is teljesen alaptalan kérdést mind a telepsek, mind a különböző algankin nemzetségek fiai...
Még a halál is jobb volt, mint irokéz, juron vagy mingó fogságba kerülni.
Nemhiába, az Utolsó mohikánban pl. a Sólyomszem menekülés közben agyonlövi a juronok fogságába esett Duncan hadnagyot, hogy a juronok/mingók ne bírják őt kiszadizni.
Hogy ez mekkora jelenet! Gondoljatok csak bele a lélektani hátterébe. Ti vagytok Sólyomszem és egy nem túl szimpatikus, de azért csak a "mi kutyánk kölyke" angol hadnagyot a teljesen megvadult juronok elkezdenek kiszadizni.
Kezetekben csőre töltve van a félelmetes hosszú puska, kiváló céllövők vagytok, adott a lehetőség, hogy egy jól irányzott lövéssel megmentsetek egy embert a kínok kínjától.
Mos, ti meghúznátok a ravaszt?
Tibb?
Nj?
(Anniet nem kérdezem, mert nőknek nem való az ilyesmi...)
Persze Coopernek annyiban igaza lehet, hogy a francia és indián háborúk idejére az új-angliai, új-yorki és Penn-erdőségbeli angol telepesek és gyarmati katonák beszédében a mingó szó a franciákkal szövetséges vagy velük rokonszenvező irokéz csoportok összefoglaló, pejoratív elnevezése volt, főleg "mocskos mingók" vagy "koszos mingók" összetételekben.
Ebbe beleértették a kanadai juronokat, az Erie-tó partján élő wyandotokat és az Ohio felső folyásánál tanyázó "szűkebb értelemben vett" mingókat is.
Persze ehhez jobban kéne ismerni az angol nyelv korabeli észak-amerikai dialektusait, hogy biztosat mondjunk, de valószínűsíthető, hogy így lehetett.
Emellett a Tibb által is említett titokzatos észak-karolinai vesztók (Westo) is mingó-származékok lehetnek egy elmélet szerint, mégpedig az első prémkereskedelmi háborúban az irokik által szétvert mingó csoportok leszármazottai.
A XVII. sz. végén teljesen váratlanul észak felől jelentek meg Észak-Karolinában, ahol terrorizálni kezdték mind az őslakókat, mind az angolszász telepeseket. Egy erődített faluban laktak az Appalache-hegységben, oda hurcolták el rabszolgának foglyaikat, de állítólag az emberáldozatot is gyakorolták.
A leírások szerint szálfatermetű (6 lábnál is magasabb), medveerejű indiánok voltak, akik egy fejjel kimagaslottak a többi karolinai őslakó közül. A harcokban feketére mázolták arcukat. A szelídebb természetű karolinai indiánokban már a megjelenésük is vad, páni rémületet okozott, de még a tűzfegyverrel felszerelt fehérek is tartottak tőlük.
Szóval egy elképzelés szerint ezek a vesztók is mingó-származékok voltak.
Mint ahogy Tibb ohioi mingói is.
Itt tehát valószínűleg olyan északi iroki törzscsoportról van szó, akik az első prémkereskedelmi háborúban szétszóródtak és Észak-Amerika több különböző területén (Ohio-völgy, Kentucky, É-Karlina) különböző nevek alatt újjászerveződve bukkantak fel.
Néha-néha már én is kezdem azt gondolni, hogy az egy szál ágyékkötőben flangáló kosztenoeneknek igazuk volt, hogy finoman szólva nem bonyolították túl kultúrájuk anyagi szegmenseit.
Lám mi itt Európában és a jenkik odaát É-Amerikában hova jutottunk a nagy technicista civilizációval?
Lassan már nem merünk mobiltelefonnal kilépni a kapun, mert az elektronikus kütyük nélkül nem érezzük teljes értékű embernek magunkat.
Néha én is leveszem a nehéz erdészbakancsot és a vastag, hosszúszárú erdészzoknit és mezítláb sétágatok a selymes füvön és hagyom, hogy az arcomat hadd simogassa a szél. Ilyenkor az ember átérzi, hogy mély, spirituális kötelékek fűzik a Földhöz, rájövünk, hogy mindannyian a Nagy Földanya gyermekei vagyunk, földből való emberi lények valamennyien.
Nagyon sokan vannak, akik már teljesen elfeledték ezt az érzést és soha nem is vágyakoznak rá.
Üvegfalú, légkondicionált irodaházakban üldögélve naphosszat a számítógépek monitora előtt, hát nehéz is, ha nem egyenesen lehetetlen ezt az érzést felfedezni.
Én egy netes anyagban azt olvastam, hogy eredetileg kétfajta mingó törzs élt É-Amerikában.
Az ún. fehér mingók az Erie-tó partvidékén az irokik tőszomszédságában, míg az ún. fekete mingók a Susquehannock folyó partjai mentén, a mohikánok közelében.
A fekete mingók arról híresültek el, hogy a keleti partvidék, de talán egész É-Amerika legsudárabb, legatlétikusabb testalkatú őslakói voltak.
A korabeli leírások szerint a fekete mingó férfiak hat angol lábnál (180 cm) is magasabbak voltak, emellett roppant izmosak és délceg testalkatúak. Még az egyébként általában magas irokik közül is kiemelkedtek egy fél fejjel.
180-185 cm a mai világban már nem számít kirívóan magasnak, de akkoriban bizony az volt.
Korabeli angolok, franciák és hollandok átlagban ennél jóval alacsonyabbak voltak, a korabeli spanyolok, portugálok meg egyenesen nyamvadt törpének néztek ki egy délceg, atlétikus testalkatú fekete mingó férfi mellett.
Sors iróniája, hogy a háborúk és járványok miatt a fekete mingók a XVII. sz. végire eltűntek a töri színpadáról.
E szerint a teáltalad említett mingók inkább a fehér mingók közül valók lehettek.
Én egy netes anyagban azt olvastam, hogy eredetileg kétfajta mingó törzs élt É-Amerikában.
Az ún. fehér mingók az Erie-tó partvidékén az irokik tőszomszédságában, míg az ún. fekete mingók a Susquehannock folyó partjai mentén, a mohikánok közelében.
A fekete mingók arról híresültek el, hogy a keleti partvidék, de talán egész É-Amerika legsudárabb, legatlétikusabb testalkatú őslakói voltak.
A korabeli leírások szerint a fekete mingó férfiak hat angol lábnál (180 cm) is magasabbak voltak, emellett roppant izmosak és délceg testalkatúak. Még az egyébként általában magas irokik közül is kiemelkedtek egy fél fejjel.
180-185 cm a mai világban már nem számít kirívóan magasnak, de akkoriban bizony az volt.
Korabeli angolok, franciák és hollandok átlagban ennél jóval alacsonyabbak voltak, a korabeli spanyolok, portugálok meg egyenesen nyamvadt törpének néztek ki egy délceg, atlétikus testalkatú fekete mingó férfi mellett.
Sors iróniája, hogy a háborúk és járványok miatt a fekete mingók a XVII. sz. végire eltűntek a töri színpadáról.
E szerint a teáltalad említett mingók inkább a fehér mingók közül valók lehettek.
Egy korábbi hsz-ben említettem a kies kaliforniai partokon valaha egy szál ágyékkötőben flangáló kosztenoen törzseket.
Múltkor meg láttam egy dokumentumfilmet, hogy a polinéz hajósok Kr.u. 500 és 1.200 között nagy valószínűséggel elérték a kaliforniai, chilei és ecuadori partokat.
Az édesburgonya polinéz elnevezése pl. egy ecuadori indián törzs nyelvéből származik. Chilében prekolumbián tyúkcsontokat találtak, a tyúkot nagy valószínűséggel polinéz hajósnépek vitték Chilébe.
A kaliforniai csumes indiánok nyelvében a csónakra használt szó meg polinéz eredetű, sőt csónakjaik alakja és kivitelezésre is polinéz hatásra vall.
A csumesek és a kosztenoenek azok nem ugyanaz a törzs különben?
Újra beleolvasgatok a "Vadon fiai"-ba. Nagyon jónak és hitelesnek tartom. Majd nyomok be a fórumba egy-két nekem tetsző ( és remélem,hogy nektek is ) idézetet.
...ha megtartják, úgy jó. Tudom, tudom, csak most nagyon el vagyok havazva. Hétvégén nem leszek itthon, de jövő héten: cherchez la femme! Jöjjenek az indián asszonyok, és családi ügyek, párkapcsolatok, nőrablás, milyen volt a házasság intézménye a síksági indiánoknál, asszonyverés és egyéb kellemetességek! Addig is, akinek van valami jó története, ossza meg velünk!
Júliusra már csak három fehér település maradt Kentucky területén: Boonesborough, Harrodsburg és St. Asaph (Logan's Fort). A többi telepes vagy az erődökbe húzódott, vagy visszatért keletre. Azonban még maguk az erődök sem voltak biztonságban. Szeptemberben a Henry-erődöt (Wheeling) támadta meg 400 sóni, mingó és viándot. A 42 fős helyőrség állományának felét elvesztette mielőtt segítség érkezett, és visszavonulásuk előtt az indiánok felégették a közelben fekvő települést. 1778 februárjában Edward Hand tábornok a pennsylvaniai milícia élén büntetőexpedíciót indított a Pitt-erődből Ohióba. Handnak egyetlen ellenséges harcost sem sikerült kézre kerítenie, de sikeresen földig rombolt két békés települést (Squaw Campaign – hadjárat az asszonyok ellen), és majdnem sikerült a delavárokat is belerángatnia a háborúba. Hand végül lemondott és a helyére Lachlan McIntosh tábornok került. Eközben egy Simon Girty nevű fehér nyomkereső, aki a Pitt-erődben szolgált, arra a következtetésre jutott, hogy amerikaiak elfogják veszíteni a háborút, ezért átállt a britek oldalára. A később „Nagy Áruló”-ként elhíresült Girty hamarosan sóni harci osztagokat vezetett a Hosszú Kések ellen, akiknek legádázabb ellensége lett.
Májusban Feketehal és Alkirály (Half King) 300 sóni és viándot harcost vezetett a Randolph-erőd ellen, hogy megbosszulják Kukoricaszár halálát. Az erőd parancsnoka azonban nem engedte meg embereinek, hogy kivonuljanak az erődből, és a nyílt terepen vegyék fel a harcot az indiánokkal, ezért aztán a csalódott harcosok egy heti ostrom után elvonultak a Kanawha-folyó vidékére, hogy a Greenbrier környéki településeket zaklassák. Februárban egy sóni magát Daniel Boone-t ejtette foglyul, akit Feketehal nem szolgáltatott ki a briteknek, hanem fiává fogadta. Boone júniusban megszökött, hogy figyelmeztesse Boonesborough lakosait egy közelgő támadásra, amelyre végül szeptemberben került sor. Míg harcosai kilenc napon át ostromolták a települést, Feketehal ott állt a falak előtt és Boone-t szidalmazta, aki hálátlanul elárulta fogadott atyját. Hand tábornoknak az asszonyok ellen vezetett hadjárata dacára, a delavárok szeptemberben a Pitt-erődben barátsági és szövetségi szerződést kötöttek az amerikaiakkal. Abba is beleegyeztek, hogy az amerikaiak erődöt építsenek a Tuscarawas nyugati partján, hogy „megoltalmazzák őket a britektől”, azonban a Detroit elfoglalására indított amerikai akcióban nem kívántak részt venni. Vonakodásuk miatt gyanússá váltak a Hosszú Kések előtt, akik novemberben meggyilkolták Fehér Szem delavár nagyfőnököt, aki a létesítendő új erőd helyére vezette őket.
Az amerikaiak 1778 augusztusában jelentős győzelmet arattak, amikor George Rogers Clark elfoglalta a Vincennesnél (Sackville-erőd) és Kaskaskiánál lévő brit erődöket, és ellenőrzésük alá vonták az Illinois vidékét. A Detroit környéki törzsek segítségével a britek decemberben visszafoglalták a Sackville-erődöt, de Clark ellentámadást indított és 1779 februárjában kikényszerítette az erőd feladását. A brit foglyoknak megkímélték az életét, de az indiánokat tomahawk-val kivégezték. Azonban – mintha csak Fehér Szem szelleme átkozta volna meg őket – a Tuscarawas partján fekvő Laurens-erőd az amerikaiak számára halálos csapdának bizonyult. 1779 januárjában egyik különítményüket egy mingó harci osztag támadta meg, melyet Simon Girty vezetett. Egy hónappal később 18 katonát öltek meg közvetlenül az erőd előtt, s a mingók és a viándotok körülzárva tartották, míg márciusban végre felmentő csapatok érkeztek a Pitt-erődből. Augusztusban azután védhetetlennek nyilvánították és elhagyták az erődöt. A Kentucky-i fehérek a sóni rajtaütéseket megbosszulandó büntető expedíciót indítottak májusban, amikor John Bowman és 300 önkéntes lovasa átkelt az Ohio-folyón és fölégette Old Chillicothe-t. Feketehalat megölték, és a sónik elköltöztették falvaikat a Sciotótól északabbra, a Mad-folyóhoz.
A Hosszú Kések piszkosul dühösek voltak. Nemcsak hogy visszautasították a sónik és viándotok által ajánlott békeajánlatot, de még egy delavár követséget is megtámadtak (pedig ők akkoriban az amerikaiak szövetségesei voltak), amely a Kongresszussal kívánt tárgyalni Philadelphiában. Belefáradva a folytonos háborúskodásba a kiszpokók és pikvák maradékai is eltávoztak Spanyol-Louisianába, így a csillikotik és a mekacsakék maradtak az utolsó sónik Ohióban. 1780 elején a britek egy három irányból induló átkaroló hadműveletet terveztek, hogy megszerezzék teljes hosszában megszerezzék a Mississippi- és az Ohio-völgyét. Henry Bird kapitány áprilisban indult el Detroitból 600 harcossal, s mire elérte az Ohiót, embereinek száma 1200-ra gyarapodott. Azon a nyáron lángba borultak az amerikai települések, lakosaikat megkínozták és megölték. Clark augusztusban a Mad-folyónál lévő sóni falvakon állt bosszút. Mindösszesen csupán hét foglyot ejtett, de Clark eddigi pályafutását tekintve már az is csodaszámba ment, hogy egyáltalán hajlandó volt foglyokat ejteni.
A forgatókönyvről semmit sem találtam. Szerintem marad a lakota környezet. Ámbár, ha azt nézzük, hogy a rendező legutóbbi munkája a "Comanche Moon" volt, akkor még bármi megtörténhet. :-)
Ha hinni lehet az interneten található információmorzsáknak, akkor idén forgatják és John Dunbart Kevin Costner helyett Viggo Mortensen fogja játszani.
Én a rádióban halgattam a "Disputa" egyik adásában erről a "himlő" témárol. Az europai és ázsiai népek évezredeken keresztűl együtt laktak állataikkal(birka, kecske, marha) és így hamar kialakult az a bizonyos immunrendszer.
Köszönöm a figyelmességet, de edzett vagyok, tudod, főleg apacsokkal foglalkozom... :))
De nem gondolom, hogy pont ezzel szólta el magát. :) Ahogy Tibb írta, a szakértők szerint "semmi nem stimmel".
Én legelőször azon akadtam fenn, hogy a sónik rengeteg "törzsi" aranykarkötő eladásával oldották meg a problémájukat. Ez nagyon meredek állítás, mivel az európai kontakt előtt még az ezüstművesség sem volt ismert Észak-Amerikában, aranyat pedig még utána is csak az Északnyugati Partvidéken használtak fel ékszerkészítésre, kereskedelmi céllal. (Egész a legutóbbi időkig így volt, bár mostanában már délnyugati aranyékszereket is lehet látni.)
De azért reménykedni lehet, meg aztán vannak kevésbé materialista világnézetek is, melyek szerint nem csak attól lehet valaki valami, hogy fizikailag hova született éppen. (De inkább nem offolok, meg nincs is kialakult álláspontom ezzel kapcsolatban.)
