Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Huhh, jó sok változás! Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmet.
Mindazonáltal kíváncsi leszek a konkrét menetrendekre....
Két hete Bécsből jöttem haza egy konferenciáról, Kelenföldről késő este kb. 2 perces különbséggel indult a két busz (58, 141). Ha épp lekéstem volna, fél órát ácsingózhattam volna a mínuszokban. :( Ezt vajon nem lehetne jobban összehangolni...?
Lám, a menetrend máris igazodik a vasárnapi zárva tartáshoz. A nagy irodaházakban, ahol eddig dolgoztam, az volt a gyakorlat, hogy az épületek üzemeltetésével kapcsolatos dolgokat: nagytakarítás, karbantartás, átépítések, stb. munkaidőn kívül, éjjel és hétvégén végezték. A bezáráshoz egy csomó dolgot el kell pakolni, elő kell pakolni, a folyamatos nyitva tartáshoz képest plusz munkafolyamatok szükségesek. Nem tudom, hogy fogják ezt megoldani a nagy boltok, és hogy a törvény egyáltalán engedi-e a bolt zárva tartása mellett hétvégén az ilyen karbantartó-árufeltöltő munkákat. Ha igen, akkor az ilyesmit végző dolgozók jobb, ha autóval járnak majd.
Legsúlyosabbnak nem is a "statáriumot a fotósra" törvényt gondolom, hanem azt, amilyen döntéshozatali folyamat kialakult. Amikor a döntéshozatalra jogosultak-kötelezettek (vagyis a felnőtt lakosság) inkább csendben kibekkelnek, hadd hozzanak mások olyan törvényeket, amilyeneket akarnak, csak ne kelljen a demokrácia fáradalmaival vesződni.
A városházi panorámáról a történelmi hűség kedvéért el kell mondanom, hogy az volt az egyetlen kép, amiért pénzt kaptam. A dolognak az a története, hogy már két éve dolgoztam azon a képen, akkor még filmre fényképeztem (bár már megvolt az első digitális gépem is). Annak a képnek a fizikai előállítása messze meghaladta a lehetőségeimet, ezért profihoz fordultam vele. Kilenc képkockából, egy olyan számítógépen fűzték össze a szeleteket, amilyenről akkor nem is álmodhattam (azóta se...), az a cég végezte a munkát, akik többek közt a Szépművészeti Múzeumnak is dolgoztak. Sok óra szakipari munkát kellett kifizetnem a digitális állomány előállításáért. A nyomtatás és keretezés ugyancsak nem az én kategóriámba esett. A végeredmény három és fél méter széles kép, amit három részbe vágva tudtak keretezni svéd keretbe, speciális kasírozással, és a végén egy matt, UV-álló védőfóliával látták el. Annyi pénzembe került, amennyit nem engedhettem meg magamnak, mégsem tudtam megállni, hogy elkészíttessem, annyira izgatott a téma. A Péter-Pál napon nagyra becsült fórumtársam rendezte az egyébként teljesen más technikával, saját kézimunkámmal előállított képeimből készült kiállítást, ő beszélt rá, hogy állítsuk ki a panorámát is. Egy másik fórumtársunk meglátta, és azt mondta, hogy ennek a Városházán a helye. Végül a képviselők többsége nem tartotta indokoltnak, hogy a Városháza ilyenre költsön, így az akkori SZDSZ frakció képviselői adták össze a fizikai előállítás, vagyis a digitalizálás, a bérmunkában készült digitális feldolgozás és a keretezés árát, így a kép az ő ajándékuk. Részemről ajándéknak legfeljebb a saját munkám és a lelkesedésem tekinthető, mert azért nem kértem semmit.
Később azt a keretezési technikát (az UV védőréteg kivételével) magam is megtanultam, eddigi legnagyobb, fiammal közös kiállításom közel félmillió forintot és elképzelhetetlenül sok munkát emésztett fel. Ott már csak a nyersanyagokat vásároltam, a munkát családon belül oldottuk meg. Feleségemtől és néhány fórumtárstól kaptam segítséget. A kiállítás két napig volt látható, a kedvéért egy egész pincét drapériával húztunk be, és egyedi világítórendszert terveztünk és készítettünk a pincébe - a villanyszerelés befejezésében is egy fórumtárs segített két keze munkájával. Később, mikor kis híján hajléktalan lettem, hiába házaltam ezzel az anyaggal, nem volt rá kereslet. Azóta nem publikáltam városfotókat, viszont barátaim rendezvényein - amikor az erőm engedte - igyekeztem a történteket és a személyeket jól visszaadó sorozatokat készíteni, ezt egyfajta önkéntes szolgálatnak tekintettem. Na ennek van most vége. Annyira felháborít a törvény, ami statáriummal fenyegeti nem a képek felhasználását, hanem már azok elkattintását is, hogy valahogy muszáj tiltakoznom ellene, én így tudok. (Tudom, ettől most jól összecsinálják magukat ott fent, ahol az ilyen törvényeket gyártják...)
Kedves Slr! Nagyon érdekes gondolatokat vetettél fel és nincs igaza Villának, ha ezt félretolja azzal, hogy más sokkal jelentősebb problémáink is vannak! (Tény, nagyon sok probléma van, de ha egyikkel sem foglalkozunk soha, akkor ezek maradnak, sőt egyre pofátlanabbá válik keletkezésük, keletkeztetésük...)
Rátérve az eredeti felvetésedre, ahogyan én megéltem, illetve ma látom:
Igen, jó volt ez a topik, sok érdekes gondolat, ötlet jött elő, még ha azok jelentős része talán túlzott idealizmusból született, vagy nem vette figyelembe a megvalósíthatóság realitásait, de mindezek többségének volt egy közös jellemzője: jóhiszeműen javítani, segíteni, fejleszteni, tovább vinni akartak valamit. Sajnos, ezt nem mindenki értette meg, ezek okait nem érdemes sorolni, akik itt vannak évek óta, úgyis tudják...
A félreértelmezések, kettős vagy cső látások és hallások, az agresszív ledorongolások eredményeztek egy olyan légkört, amelyek nagyon sok topikost kezdetben önkéntes szilenciumra, majd a topikkal való szakításra kényszerített. Ha a topik közösségének szétverése, vagy működésének ellehetetlenítése volt a cél - ami a legnagyobb alávalóság és becstelenség lenne, így nem is feltételezem senkiről -, azt kell megállapítanom, ez a kis közösség még él. Takarékon ugyan, de még él, éltetik néhányan, mert hisznek mindabban, amit Te is megfogalmaztál az alaprendeltetésében...
Ismerem munkádat, amit a helyi rendezvények, események, városkép és sorolhatnám mennyi minden területen az archiválás érdekében tettél. (Aki nem ismerné, az csak egyetlen példáért ballagjon el a Városházára és azt az emeleti folyosón lévő panoráma képet nézze meg, amit Slr készített kalandos körülmények között és ajándékozott a közösségnek!) Beszélgettünk korábban ezek hozzáférhetővé tételéről, közösségi hasznosításáról, de igazából nem beszéltük végig és nem is nagyon találtunk megoldást erre. Biztosan lenne mód, de ahhoz nagyon sok okos embernek kellene jó szándékkal összedugnia a fejét. Talán még nem jött el erre az idő, vagy olyan nagy az általános közöny, érdektelenség, hogy nem is érdemes ezt most erőltetni. Nem tudom, lehet, hogy rosszul látom...
Sajnos a civilizáltnak mondott világunk egyre inkább élhetetlenné válik, a szabadság lózungja a bennünket körülvevő, egyre több korlát takarására szolgáló hazugsággá alakul. A jogszabályalkotás, vagy inkább jogszabályötletelés valóban azt eredményezi, sőt már eredményezte is, hogy az átlag polgár - már pedig ők vannak többségben - nem foglalkozik ezekkel, közönyössé, fásulttá vált, legfeljebb arra a néhány nagyon durva dologra figyel, ami közvetlen hatással lehet rá. A jogi finomságok, csapdák, a hosszabb távú élettér elvevők nem tűnnek fel, csak amikor már ráomlik a tető...
Az önkéntes jogkövetés kellene, hogy a polgár tudatos cselekvési mintája legyen, de napjainkban ez egyre inkább vágyálommá válik. Nem akarok olyan, a polgárok előtt is sorra megjelenő és világossá váló példákat hozni - mert akkor átcsúszom a poltopikba, amitől a kezdetek óta távol tartom magam - amelyek alapján a felháborodás, a tehetetlen düh gyülemlik, gyülemlik és gyülemlik, majd ez egy idő után szerencsés esetben valamilyen szintű ellenállásba megy át és nem romboló radikalizmusba, esetleg nagyobb társadalmi robbanásba.
Az általad példaként felhozott adatrögzítés jogszabályokkal való ellehetetlenítése alávaló dolog, ha figyelembe vesszük, hogy ezen szabályok betartása/betartatása nem mindenkire érvényesül egyformán. Pofátlanul nagy adatrögzítés, adatrablás, adattárolás és feldolgozás, elemzés folyik tudtunkon kívül is a világban, állami szinten, gazdasági társaságok, politikai erők, sőt egyes csoportok szintjén is. A kimondottan ezzel foglalkozókat már nem is említem! Az adatok értéket képviselnek, felhasználásuk sokféle módon történhet, manipulálásuk, visszatartásuk, eltitkolásuk nem nyílt és becsületes dolgokat sejtetnek a háttérben, birtokosaiknál. Nem véletlenül halljuk rendre, hogy a bírósághoz fordulnak többen is, egy-egy dokumentum, adat kiadatása érdekében, sőt arra is akad példa, hogy jogerős bírói végzés ellenére sem adják ki a kérelmezőnek a kért dokumentumokat, adatokat. A titkosítási dömpinget már nem is említem, amin csak röhögni tudnak azok, akik valaha is valóban minősített adatokkal dolgoztunk, sőt mi magunk is minősítettünk. Mit várunk el a polgártól, ha ilyen mintákat lát maga előtt? Ma a jogszabályok valóban csak arra jók, hogy ha valaki korlátozni, tiltani akar valamit, vagy valakit, arra ürügyként mindig legyen valamilyen paragrafus.
Visszatérve a rögzítés kérdéséhez, röviden az a véleményem, fotózz, rögzíts bátran, archiváld, a kezedből viszont semmit, általában ne adj ki. Amit így megmentesz, az a jövőben páratlan kincs lesz, legyen példa erre a gyűjteményeinkben lévő számtalan anyag. Ötven, száz év távlatából megszelídülnek a dolgok, a harmadik generáció már nem annyira érzékeny ősei módszereinek szagára...
Itt "elviccelődtem" a Kamaraerdei úti autonóm területtel, de közben arra céloztam, hogy az csak a jéghegy csúcsa - számomra, nem túl tájékozottnak.
Annak vagyunk történelmi résztvevői - nem tanúi mert úgy ahogy írtad, nem látunk és nem teszünk ellene semmit - hogy a megszerzett szabadságot ki szerzi meg előlünk, tőlünk, ellenünk.
A dolog árnyaltabb, mert szükségszerű adatot gyűjteni a polgárokról néhány miatt, de hogy az kihez jut, milyen körű, ki mire használja,
lehet hogy nagyobb lenne a döbbenet, mint amit eddig bárki elképzelni tudott.
Nem múlik el az az idő, amit ki kell bekkelni. Akinek a látás és cselekvés képessége megadatott, annak a véges földi léte alatt kell jól élnie a sorstól kapott adottságaival és terheivel. Hogy utána mi jön, az más lapra tartozik. Sokkal többel tartozunk utódainknak, mint önmagunknak, a kibekk nem segít abban, hogy gyerekeink elfogadható világot kapjanak. Beletörődni persze lehet. Ha a nép sem irányítani nem akarja saját sorsát, sem ízlésének megfelelő uralkodót nem keres, az egy demokráciában a többség szuverén joga, a felelősségérzettel megvert kisebbség meg úgy járt.
Itt például a nép passzivitásával amellett döntött, hogy már egy kép elkattintása feljogosít valakit arra, hogy a fotósra statáriális bíróságot hívjon. Persze ez nem fog megtörténni a gyakorlatban, többnyire nem. De engem már a lehetősége is zavar. Az a rendszer, amit állítólag leváltottunk, félelemben tartotta a lakosságot, nem szabadságban. Röhejes dolgokat nem mertünk megtenni röhejes tilalmak és rejtelmes megtorlási lehetőségek miatt. Most a parlament tömegével ontja a betarthatatlan és értelmetlen szabályokat, amelyeket persze senki nem is akar majd betartatni (néhány esettől eltekintve, e néhány eset kedvéért születik a szabályozás). Viszont szép csendben visszahozza azt a rendszert, amelyben az értelmetlen és betarthatatlan szabályok miatt mindenkinek a fején lesz egy kis vaj, aminek utána lehet nézni szükség esetén.
Ehhez adjátok hozzá azt, hogy az állam nevében számunkra ismeretlen emberek korlátlan adatmennyiséget gyűjthetnek rólunk: kamerákkal figyelnek, biometrikus beléptető rendszerek tömegét építik, követik a mozgásunkat, a Nagy Testvérhez beköttetnek minden kasszát, kólaautomatát, tehát már most olyan, számunkra ismeretlen megfigyelési rendszerek figyelnek minket, amitől berosált volna a 3/3, ugyanakkor ha magunk elkattintunk egy fényképezőgépet, és nem kérünk előre, még a kattintás előtt engedélyt mindenkitől, aki esetleg látszik rajta, akkor egy gyorsított bírósági eljárást és büntetést kockáztatunk.
Orwell fantáziája szegényes volt a valósághoz képest, és mi nem tettünk meg mindent (valójában semmit nem tettünk meg) azért, hogy ez a Nagy Testvér a barátunk maradjon, és soha ne válhasson szörnyeteggé. Nem rajtunk múlik, hogy válik-e, mert az elmúlt cirka húsz évet passzívan átaludtuk. És ma is hagyjuk, hogy olyanok hozzanak döntéseket ebben a témakörben, akiket nem ismerünk, akik minket nem kérdeztek meg, és akiknek mi magunk sem szóltunk, hogy mit szeretnénk. Akik passzivitásunkat igazolásként lobogtatják, hogy lám, az elsöprő többség pont ezt akarta.
Annak idején azért jöttünk itt össze, hogy feltárjuk, megmutassuk, megbeszéljük helyi értékeinket. Kitaláljuk, mit és hogyan kell megvédeni, kiteljesíteni, vagy éppen megalkotni. Ha visszanézek a topic történetében, nagyon sok dolog történt, ami ezeknek a vágyaknak-céloknak megfelel. Mégis hiányérzetem van, mert úgy érzem, még sokkal több értékünk van, aminek a kibontakozásáért tenni kellene, legalább kijavítani vagy megerősíteni egymás gondolatait.
A politikát azért zártuk ki innen, mert a politika szinonímájává a csakazértis ellentmondás, a sárdobálás, a nemtelen szembenállás és a megosztás és uszítás vált. Kizártuk, pedig az értékek alkotásának, megőrzésének és kiteljesítésének egyik fő terepe a politika, az alkotó politika lenne. Van persze destruktív politika is, és egy demokráciában rajtunk, polgárokon kellene múlnia annak, hogy a politika milyen irányba megy. Nemcsak a rendszerváltás óta, azt megelőzően is azzal tartották távol a népet a saját sorsába való beleszólástól, hogy a politikai terepen elkövetett, elfogadhatatlan módszerek mindennapossá tételével elidegenítették a politikától. A nép így gyakorlatilag önként mond le önrendelkezési jogáról.
Itt igazi értékekről beszéltünk többnyire, nem szeretnék arányt téveszteni, és saját hangfelvételeimet, fotóimat az igazi értékek közé sorolni, de nyilván valamennyire közös életünk értékeinek bemutatására, megőrzésére törekedtem. Nagyon szerettem volna, ha közösen kitaláljuk az amatőr felvételek elkészítésének, közzétételének megfelelő módját egy ilyen közösségi körben úgy, hogy lehetőleg senkinek a érzékenységét, magánéletét, személyiségét, szellemi tulajdonát ne sértsük, mégis az érték lenyomata közkinccsé válhasson.
Nos, közben a nagypolitika dolgozott, és mivel már rég megteremtették a szakadékot a valódi élet és a törvénykezés közt, ebbe sem kívánt beleszólni a nép (hogy konkrét legyek, ez a közösség sem), sőt lássuk be, sokakat nem is érdekel, hogy mi mindenről döntenek ott a cifra házban. Úgy tűnik, megszülettek a döntések, amelyek pontot tesznek a dilemmáim végére, miszerint hogyan készítsünk és tegyünk közzé kép- és hangfelvételeket. Részemről, a közelmúlt törvénykezét, vagyis a többség akaratát tiszteletben tartva: a továbbiakban sehogy.
Ki volt (van?) írva, hogy "minden ablakhoz külön várakozzanak !"
Ennek ellenére sokszor egy sor alakul ki (ami szerintem is ésszerűbb lenne).
Az egy sorral az a gond, hogy nem minden ablaknál intéznek mindent, így lehet, hogy épp te következnél, de nem tudsz menni.
Ráadásul sokáig az sem volt fix, hogy pl. az első ablaknál lehet-e csekket befizetni, vagy csak küldeményt vesznek át. Én írtam nekik anno, az volt a válasz, hogy hónap elején, amikor sokan jönnek csekkel, akkor csekket is be lehet ott fizetni. Na erre varrj gombot !
A Campona posta elég lepra hely a kulturált sorban állást tekintve.
Tegnap valami nyugatról visszaszakadt emberek verődtek össze, mert egy sorban álltak, és amelyik ablak szabad lett oda ment a következő. Persze az ilyen idilli állapot nem tart sokáig, mert megérkeznek az itthon szocializálódtak is és borul az egész, nem értik miért ne álljanak oda ahol csak egy ember van - aki épp az ügyét intézi -, miközben a 6-8 ember áll sorba - nem is érti miért.
Erre rátesznek a postások is mert kiszólnak hogy mindegyik ablakhoz külön kell sorba állni.
Nekik mindegy az érkezési sorrend és át sem érzik - ja postások.
A szomszédban - gyógyszertár - sorszámos rendszer van és több postán is. Ott nem muszáj egymás nyakába köhögni.
El tudod képzelni - ezek után -, hogy úgy állítják helyre, ahogy volt, vagy ahogy még elviseled?
Egy jogász kellene ide, valami ilyesmi menettel:
felszólítás, a munka elvégeztetése, behajtás.
De lehet hogy praktikusabb - ha lehet - az önkormányzat kedves ügyintézőjével/képviselő(?) leboltolni, hogy megcsináltatjátok, és tartsák vissza az árát.
Na abwasz, akkor meg van (igaz, ingyen) egy üveg olcsó kölnim.
Minek ?
Használni büdös. Meginni azért nem merem.
Akikkel meg olyan viszonyban vagyok, hogy ajándékot adok nekik, azokkal meg nem szúrok ki ilyennel.
Egyébként a Camponában sajnos több ilyen legális átverés van.
Pl. hétvégente le szokott támadni egy nő, hogy segítsek (=adakozzak) az éhező gyerekeknek.
Mondom neki, bocsi, nem tudom maga kicsoda, és kinek gyűjt, de ha megadja a technikai számot, akkor az szja-m 1%-át felajánlom.
Hát nem köszönte meg. (és nem is adta meg).
Elég kínos, amikor az ember kikapcsolódni lemegy, esetleg gyerekekkel, és letámadják az ilyen kéregetők.
A bohóc direkt a gyerekekre utazik, megkérdezi, hogy odaadhatja-e a gyereknek a lufiból hajtogatott állatfigurát, majd miután odaadta, közli, hogy ő tulajdonképp egy jótékonysági szervezetnek gyűjt.. és egy ezrest szoktak neki adni.
Elég nagy lendülettel láttak munkához. 2 nap alatt körbekerítették, fúrásokat végeznek, most pedig betonkeverők vannak a területen. Közben mintha az ELADÓ tábla még mindig kint lenne a területen. Ki tud róla, mit csinálhatnak?
a múlt héten elkezdtek valamiféle munkálatokat. Talán első lépésben közművesítés, körbekerítés.
A teherautók valami eszement mennyiségű sarat széthordtak a környező utcákban. 2-3 kilós sártömbök, persze azóta már jócskán szétlapítva, de borzasztóan néz ki a környék. :-(
A kérdésem: kinek kéne ezt bejelenteni, hogy tisztítsák meg az utcákat? A beruházónak nem felelőssége ilyenkor a közterület rendbehozása?
Miután a szerinte több tízezer forintot érõ (?) pakkot akkurátusan összeállította és az egekig magasztalta (aloe vera, természetes anyagok, antiallergén, stb.), elõhozta a titkos aduászt: mivel mindent nem adhat ingyen, ezért vegyünk meg tõle egy kitûnõ nõi parfümöt mindössze 6000 forintért, persze ez más gyártóknál több mint 10K, csak itt, csak most, csak nektek, stb...
