Ha a puffer hatás előbb bekövetkezik, mint a töménység kellően lecsökken, akkor az edény alulméretezett, 20%-os kifolyó szeszen már nincs mit hígítani, az 50%-ost biztos kell a logika szerint, a főzés elején van ennek a műveletnek nagyobb jelentősége ez igaz.
Ez részben sem igaz. Persze, majd, amikor fogy az alkohol a cefréből akkor - mint puffertartály - van ilyen hatása, de alapvetően pont ellenkezőleg, a befolyó tömény alkohol hígul a benne lévő víztől.
Amíg a kihígulás nem történik meg, a kifolyó jóval alacsonyabb szeszfokú, majd az "aggregált" kifolyó (mely az adott edény nagyságától függően a lassan fogyó alkoholfokú befolyót "átlagolja") lesz magasabb.
Így van, ez egy klasszikus olaj-zsír fogó, minden nagy parkoló, benzinkút csapadék csatorna hálózatában, konyhák, éttermek szennyvíz hálózatában ilyen van.
Az, hogy működik a Szöllősy féle olajfogó, nem kétséges, nézd meg a megosztott képeket, ha van ilyened, akkor biztos megszagoltad, esetleg kóstoltad, ami marad benne főzés végére, az a brutális penetra, miről beszélünk? :)
A gondolatmenetedből az biztos következik, hogy van egy hatásfoka ennek a szerkezetnek is. Hogy kéne megoldani, hogy keveredjen? Tegyünk egy kis motoros keverőt az első rekeszbe?
Hagyó féle filteremben lévő szűrő év végére olyan mintha kézkenőccsel bekentem volna, plusz a 82 alkohol tartalmú (KP) Sárgamuskotály UP-a másnap reggelre az udvaron a vödörben így nézett ki:
passz, akkor sem törvényszerű, hogy fekete ribizli = opál, mivel nem mindenkinek ilyen, azzal pl még nem volt nekem sem opál gondom, viszont volt vilmossal, amivel neked nincs :)
Ezek elég nehezen lekövethető dolgok, egyik főzésnél kirakódik, következő leoldja.
Én ezzel kínlódtam rendszeresen, hogy olyan opál jelentkezik, ami nem szülhető ki, amióta egyenes hűtőre váltottam, nincs ilyen. Semmilyen opál nincs nálam általában, ezért is hagytam el az olajfogót (ami nem biztos, hogy jó ötlet volt egyéb megfontolásból).
"Gondolom tornyos főzőknél az xy tányéron már magasabb az alkoholtartalom, mint 42%, így ott már nem párlódnak át a kozmaolajok, ezért nincs szükségük külön kozmaolaj szűrésre."
Van olyan fekete ribizli pálinkám (egylépcsősön főzve) ami kozmaolajos (magolaj), és eddig semmilyen szűréssel nem jött ki.
Sólyom L. könyvben ez van: "A kozmaolaj hosszabb szénláncú alkoholok keveréke. Fő alkotórésze az izoamil-alkohol és az optikailag aktív amil-alkohol. Forráspontja 132°C, tehát nagyobb az alkohol, sőt a víz forráspontjánál. Ennek ellenére illékonyabb az alkoholnál (K t> 1), abban az esetben, ha a lepárlandó folyadék alkoholtartalma kisebb 42 tf%-nál."
Gondolom tornyos főzőknél az xy tányéron már magasabb az alkoholtartalom, mint 42%, így ott már nem párlódnak át a kozmaolajok, ezért nincs szükségük külön kozmaolaj szűrésre.
Furcsa az egészben az, hogy bár azt írják, hogy a főzés kezdetén a magas alkoholfokú anyagot azért engedik vízre, hogy kihíguljon, így ki tudjon válni a kozmaolaj, de egy átlátszó (fagyis doboz) kozmaolajszűrőnél látszik, hogy a víz és az alkohol nem keveredik össze, két külön réteget alkot. Csak akkor keveredik össze, amikor a főzés későbbi részében már lecsökken a szeszfok.
Ugyanezt a rétegződést lehet látni tisztázó főzésnél az ún. "szerb módszer"-nél, a szerbezős palacknál, ott is vízre engedik a kifolyó szeszt, de nem keveredik vele össze
..."Nekem a Sándortól van, az nem tudom minek a koppintása, de ugye van 2 kamra"...
2011-ben, a "fagyis-doboz" szűrő korszak után...... kezdtem azon gondolkodni, hogy kellene egy kicsit "komolyabb szűrő", esetleg rézből...
2012. februárjában raktam ide ezt a képet..."Szöllősi szűrő" terv címen, ami a bérfőzdékben elterjedt kétkamrás, ún. "módosított Szöllősi féle szűrő" egyszerűsített változatának készült...
...ezt el is készítettem és ki is próbáltam......a próba és a Snapszmesterrel történt egyeztetés után derült ki, hogy jobb lenne, ha magasabb lenne...így született a 3%-os űrtartalmú (100-literes főzőhöz 3-liter), 150-mm magas újabb típus, ami tényleg jobban teljesített.
...az első (nagyobbik rekesz), a csurgás kezdetekor, a hűtőből jéghideg vízzel feltöltve.
Papírzsepi csíkok odakészítve és amikor már látszanak az olajfoltok, a csipesszel egy csíkot lazán a felszínen végighúzva, az odakészített konzervdobozba ejtem. Hasonló a manőver, mint amikor a kocsonyáról, a nagyi, egy szalvétával leitatta a túl sok zsírt, mert az rögtön rátapad. Ha már kezd a víz melegedni az első rekeszben, néhány jégkockával szoktam "tuningolni"...a fenti képen látszik egy drótkeret, ami ferdén van becsúsztatva a kisebb, kifolyó rekeszbe. Arra érdemes egy kis pamut-pelenka darabot rávarrni, mert így az még az esetleg "átszökő" foltokat is leszűri...
De mi a könnyű módszer az olaj leszedésre? Én kanalaztam, ezért is ment el a kedvem. Mások valamivel leitatják, ha jól rémlik. De ez a gyakorlatban hogy néz ki?
Nekem a Sándortól van, az nem tudom minek a koppintása, de ugye van 2 kamra. Az elsőt hűtöttem régen, de azt tapasztaltam, hogy sokszor a másodikon is megjelent.
Szó sincs arról, hogy az 5 mikronos szűrő bármit csinálna az illatokkal, pont ellenkezőleg, semmit nem csinál a kozmaolajok egy részével. A feltételezés lényege, hogy kisüsti rendszernél nem kerülhető meg hűtve szűréssel a kozmaolaj fogó, mert az utóbbi a főzés kezdetekor a tömény szeszt nagyon kihígítja és abban az állapotban tökéletesebb a kicsapódás, mint fogyasztási alkohol fokon hűtve. A kozmaolaj fogó amikor megindul a párlat töményen 0-1-2-3% töménységre csökkent, hígít, míg a fogyasztási töménység ~45%. Ez óriási különbség a két technológia között.
Figyeld meg azt, hogy az illatban, ízben fedett pálinkák mindig nagyon hosszú szájérzettel rendelkeznek és ebben megfigyelhető a kozmaolaj szerepe. Szűrés után a szájérzet minden esetben rövidül, de soha nem éri el pl egy tornyon készült termék érzetét, azonos egyéb paraméterek mellett sem.
Bemegy a NAV-hoz egy mórickarajzzal, hogy ilyen főzőt épít. Hazaballag, kisuvickolja a régit, és megvárja az elektronikus határozatot. Majd 2-3 hét múlva lejelenti, hogy kész a gépes.
Egyébként (az árusítás kivételével) az otthonfőzők ellenőrzése önkormányzati hatáskör. Önkormányzati Gizike az adócsoporttól még soha nem ment ki ellenőrizni.
Eddig nem volt bejelentve? Legegyszerűbb bejelenteni. A zsibin vette használtan egy ismeretlentől. Magánszemélyek szóban is szerződhetnek, nem kell semmi papírt készíteni.
Egy kis segítséget szeretnék kérni pálinkafőzés önkormányzati bejelentésével kapcsolatban. Az egyik ismerősöm 3 éve vett egy főzőt, most vidékre költözött nagy telek, sok fa (irigykedem is rá), és úgy gondolta bejelentené az ottani önkormányzathoz a gépet, mivel szeretne majd versenyeken indulni.
Na itt akadt el ő is és én is, mivel elvileg Neki anno a tulajdonszerzést követően 15 napon belül ezt be kellett volna jelentenie. Van számlája 3 éve vett gépről a saját nevére. Viszont semmi későbbi bejelentésre vonatkozó infót nem találunk.
Ilyen esetben mit lehet tenni? Ha letelt a 15 napos határidő egy pár évvel...
Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:
a) a tagállamok biztonságának alapvető érdekei védelméhez szükséges berendezések, beleértve a kifejezetten katonai célokra szánt fegyvereket, lőszereket és hadi felszerelést is; b) a világűrbe történő felbocsátásra szánt berendezések; c) minden olyan berendezés, amelyet kifejezetten egy másik fajta, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó vagy annak hatálya alól kizárt berendezés részének szánnak vagy akként szerelnének be, amely csak ez utóbbi berendezés részeként alkalmas rendeltetésének betöltésére, és amelyet csak ugyan azon, külön megtervezett berendezés válthat fel; d) nagyméretű, rögzített ipari szerszámok; e) nagyméretű, helyhez kötött ipari létesítmények; f) személy- és áruszállítási eszközök, kivéve a típusjóváha gyással nem rendelkező elektromos kétkerekű járműveket; g) kizárólag szakmai használatra rendelkezésre bocsátott, nem közúti mozgó gépek; h) aktív beültethető orvostechnikai eszközök; i) fotoelektromos elemek, amelyeket olyan rendszerben szán dékoznak alkalmazni, amelyet egy meghatározott helyen való tartós használatra terveztek, szereltek össze és üzemeltek be szakemberek révén közüzemi, kereskedelmi, ipari és lakossági felhasználás céljából történő, napfényből származó energiatermeléshez; j) kifejezetten kutatás és fejlesztés céljából tervezett, kizárólag vállalkozások által egymás rendelkezésére bocsátott berende zések.
Az ólommentes forrasztás kikényszerítése főleg az újrafeldolgozás miatt történt.
Mivel a "használd és ha elromlott, dobd el, mert drága a munkaerő kijavítani" elv győzött az észszerű javítás ellenében, rengeteg elektronikai hulladék keletkezett, ami viszont értékes összetevőket tartalmazott.
Ezek újrahasznosítása során (főleg arany, réz kinyerés) jelentős mennyiségű ólomvegyület került a természeti körforgásba, ahol rendesen elkezdett halmozódni szinte mindenben.
Erre volt válasz pl. az EU RoHS direktíva, ami többek közt az ólom felhasználást is szabályozta az elektromos és elektronikai berendezésekben (amellett persze vannak mentességi szabályozások is).
Ettől még az ólommentes forrasztási technológiának vannak erős hátrányai.
Nem véletlen, hogy egyes országokban és azok meghatározott iparágaiban (pl. haditechnika) kifejezett előírás ennek kizárása.
Ebben én nem lennék biztos (mármint az USA-ban történő szabadalmaztatás esetén).
"E törvény értelmében már az új és hasznos találmány feltalálójának alanyi joga volt a szabadalomra, melyet a törvény az ún. first to invent elv alkalmazásával juttatott érvényre. Ennek értelmében azt illette meg a szabadalmi elsőbbség, aki bejelentéstől függetlenül hi- telt érdemlően bizonyítani tudta, hogy az Egyesült Államok területén ő végezte elsőként az adott feltalálói tevékenységet, és ezt követően nem titkolja el a találmányt vagy nem mond le arról."
Az alkohol valóban nem szabadalmaztatható, de az, hogy beletegyék a benzinbe, igen. Persze, csak akkor, amikor ez még új ötletnek számított, ma már nem.
"Az ólmozott benzint a General Motors és Thomas Midgley Jr. fejlesztette ki a belsőégésű motorokban az üzemanyag optimális égését elősegítő anyagként. A hasonló hatású etanol természetes anyag lévén nem volt szabadalmaztatható, ezért a problémát inkább mérgező adalékkal oldották meg. "
Hagyományos sajtreszelőnk is az volt, meg a paradicsom passzírozó, már nem az, változnak ezek a dolgok, lehet felhagyok pálinkafőzőnél a lágyforrasztással, ha már ennyit témáztunk rajta. :)
Az íz szerintem nem rossz, biztos abból is van jobb, de az már egy jó szint talán. Up sincs, azt hiszem ezt is kijelenthetjük, az illat ami évek óta idegesít. És ha évek óta nem tudtam kijavítani.. a hiba biztosan bennem van:) ezért teszem fel évente ezt a kérdést, hátha.
Ez úgy megy, hogy aminek nem tudod a papírjait bemutatni, azt oda sem viheted.
Ez nem szted, meg sztem, ez a törvény és a gyakorlat.
A mondani valóm lényege az volt, hogy ha a pálinkafőző lágyforrasztásával kapcsolatban az iparra hivatkozni, nem jó ötlet, egy pálinka főzőt nem kötelező ilyen szabályok alapján vizsgálni,
a pálinkafőzőt azért lágyforrasztjuk, mert műszakilag sem és más szempontból sem kifogásolható, a tapasztalat is azt mutatja, hogy jól működik.
Azért tegyük hozzá, hogy a tegnapi, fórumtársakkal tető alá hozott rögtönzött hordós (és) kóstoló este alapján naivkezdo kolléga szilvái kellemes tételek, főleg az egész szemes erjesztésű változat ad egy nagyon kellemes íz komplexitást, de az illat valóban fedett, nem tódul ki a pohárból/palackból. Az 5 mikronos szűrő nyakába nem lehet szerintem kizárólagosan varrni ezt, én is használom (fagyasztó után), és nem veszik el az illat. Pont ma kóstoltam 2020-as körtémet, aminek talán mégtisztább az illata, mint új korában, az intenzitása semmit sem csökkent. De gondolom a kolléga gyorsan le tudja tesztelni, hiszen elég hozzá nem leszűrni egy adagot, és máris van kontroll minta.
Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak a jogszabályban meghatározott megfe- lelõség-igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, az építménybe betervezni vagy be- építeni.
Ha erre nincs minősítéshez kötött felhasználás, mit változtat azon, ha valamire van? Ilyen alapon azt állítod, ha a hordóra nincs korlátozás, akkor semmire nincs.
Nekem van kolaj fogó edényem, régen mindig használtam, egy ideje nem, mert nem opálosodik így sem, én vissza fogok térni rá, fagyasztva szűröm, mintha nem ugyanaz lenne. Hasonlót érzek a tiedben is, a sztori is hasonló, vágom akárhogy az eredmény egy kaptafára megy, szerény illatú, fedett. Régen mindenféle barkácsolt deflegmátorral, mindig máshogy összerakott főzővel kiszámítható minőséget tudtam hozni, kutatom mi adja a különbséget, most épp erre fogom.
Egy élelmiszer technológia kiépítése után, a minősítő dokumentumban minden felhasznált anyagról minőség tanúsítványt kell adni, illetve beépítés előtt bemutatni. A forrasztás ebbe a témakörbe sorolható, míg a hagyományőrző borászkodás, vajköpülés, házi disznóvágás, pálinkafőzés otthon,nem ebbe.
..."Élelmiszeriparban (és -mint tudjuk- mértékadó vélemény szerint a pálinka alapvető élelmiszer!)
tudtommal fővesztés terhe mellett tilos lágyforrasztás alkalmazása! Régi főző lehetett az..."...
Ha ez igaz lenne, akkor az ivóvíz hálózat vörösréz csöveit sem lehetne lágyforrasszal összeállítani...:)...
Ez egy baromság...legalábbis a pálinkafőzőkre és tartozékaira...gondolj bele, a lágyforrasztás mindig a lemezek átlapolásával (ami legalább 5-6mm) történik. A lemezek közötti rés, ahová a forraszanyag befolyik (a kapilláris erő beszívja) 0,1-0,3mm maximum. Ezt onnan, a párlat gőzei nem tudják kimosni...de ugyanígy van a csövek toldásához használt fittingek forrasztásánál is...
...nézd csak meg itt, az üstfedő és a sisak forrasztását...az alsó üstfedőn, fémnyomással kiképzett, (felfelé álló 5mm-es) nyakba van felülről beleültetve (és forrasztva) a sisak, aminek a palástja szintén átlapolással és szegecseléssel készült...se a felálló "nyakon" körben, se a sisak palástján nem látsz forrasztást...
Csak egy pár fotó, amit hozzám hoztak kisebb javításra...
...jól átszik, hogy minden része, peremezéssel, szegecseléssel és lágy (bádogos) forrasztással készül...és ez egy gyári Szabadkai "Desztillatori"...
De a nem gyári (kézi) üstök is hasonló technikával készülnek, mint alább, ez a szintén Szabadkáról vett vett üst...
......és ezek fatüzelésű üstházakkal készültek eredetileg.
Megjegyzésként, ahogy a Szerbeket ismerem, mégcsak nem is ólommentes forrasszal készülnek...ezt is csak az Unió tolta ránk, mert hogy az ólom mérgező...csakhogy oldódni nem oldódik belőle szinte semmi és akik vele dolgoznak azt mondják, hogy jobban és szebben lehet vele forrasztani...(ő szívja)...ugyanez volt a kadmiumos ezüst forrasszal is, amit betiltottak, pedig szerintem az is jobb volt.
Szia...aki ezt írta, butaságot beszélt...nagyon sok pálinkafőző berendezés készül ma is lágyforrasztással...még a szimpla üstök is, mint a DES-sorozat, egészen a 100-literig, vagy a Destillatori, csak különféle, (főleg bádogos technikákkal, szegecselés, korcolás, stb) erősítik, teszik mechanikusan ellenállóvá a cuccokat. Ami lényeges változás, hogy már ólommentes forraszanyagot használunk. Ezüsttel csak olyan helyeken forrasztunk, ahol tartósan magas hőmérsékletnek van kitéve és egyben nagyobb szilárdsági követelmények vannak.
Arról nem is beszélve, hogy pár éve még 1.200.-forintért vettem a 40%-os bevonatos ezüstöt, tavaly már 6.500.-ért akartak adni egy pálcát...az idén még nem is vettem.
Szia! Itt valamelyik fórumon olvastam hogy pálinkafőzés eszközeinél, tilos a lágyforrasztás, mindent ezüsttel kell forrasztani. Én úgy emlékszem hogy te írtad hogy lágyforrasztást is használsz, vagy rosszul emlékszem?
Állítólag, ha van a víztérnek kifolyója, akkor ez mégjobban működik...de ennek csak akkor van jelentősége, ha legalább 80°C-os, vagy melegebb vizet tudsz rácsorgatni, (különben "önszabályzó" lesz)...a "hidegebb" víztől már olyan erős lesz a deflegmáció, hogy leáll a csurgás, és minden visszamegy az üstbe...
Ha ez így lenne igaz, akkor körülöttünk több száz éves agyakkal rohangálnának emberek...(a ZD-kről már nem is beszélve)...:):)...így már értem, hogy Churchill mitől volt olyan bölcs...:)
Én örülök, mert ez alapján (A kutatók szerint napi egy egységnyi alkohol elfogyasztása egy évvel öregíti az agyat azokéhoz képest, akik egyáltalán nem isznak alkoholt.) az agyam már elkerülhette a száz évet is és több évtizede demenciában szenvedek. :-ppp
Igaz, hogy amerikai a kutatás, de az alanyok angolok voltak, ergo a Monthy Pyton ide illik:
Just one pint of beer or average glass of wine a day may begin to shrink the overall volume of the brain, a new study has found, and the damage worsens as the number of daily drinks rises.
Az ára miatt itthon még senkinél sem láttam, magam is inkább olcsóbb tri-clampes elemekből oldanám meg, pl. a múltkor tárgyalt hálós tri-clamp tömítéssel.
A deflegmátor után szokás bekötni, mert azt akarod, hogy a gőz járja át a gyümölcsöt, nem eláztatni a defi alatt visszacsorgó tömény szesszel. Valahogy így:
Köszönöm, nagyon korrekt a felajánlás, de talán meglesz az a 17. hordó is valahol. Ma felhívtam a szállítmányozót (miután 2 napig nem is válaszoltak a panaszlevelemre...), és azt mondták, hogy a vámszemlén még garantáltan megvolt (emlékeznek rá, mert leszámolták, és hát ritkán látnak ilyesmit, mármint fahordót), így most visszanézik a raktár kamerafelvételeit, hogy kiderüljön, hová került onnét. Ez annyiban jó hír, hogy nem a szerbek felejtették el felrakni a raklapra. Hétfőn talán tudok beszélni az illetékes ügyintézővel, hogy a többit vajon már kiadhatom nektek, vagy akarja valaki szemlézni a leszállított példányokat igazolásként az állításomra.
Nem volt új rendelés, a mostani tortúrák után valószínűleg nem is lesz egy ideig, ez a most ideért csomag. Írtam ma e-mailt mindenkinek, aki érintett volt benne a továbbiakról, kérlek nézzetek rá és majd válaszoljatok.
Igen, a tiéd is light, de egyrészt az a tiéd, nem nyúlom le senkitől a hordóját, másrészt sok lenne nekem a 20 liter, mert a meglévőeket meg a most rendelt másikat is itatni kell, szóval előbb növelem kellene a főzési volument! :)
Egyelőre nem reagált a szállítmányozó, úgyhogy ma felhívom őket. Nagyon csalódott lennék, ha nem kerülne elő, egyrészt mert mégis csak egy egyedi gyártású termékről van szó, amire majdnem 5 hónapot kellett várni, másrészt ez lett volna az egyik legizgalmasabb kísérletem az idei évre: light pörkölésű akác. A medium pörkölésű akáccal a Quintessencetől a kisebb versenyekig mindenhol jöttek az aranyérmek, ízre, illatra és színre is szó szerint sokat ad hozzá, de a pörkölés mögül kevésbé érezni ki a primer akácfavirág illatát és akácméz ízét - ha jól eltalálja az ember az érlelési időt, akkor ezek szépen megjelennek a párlatban, de el kell kapni hozzá a "pillanatot". Arra gondoltam, hogy a light barrique talán kevésbé fedetten adja ezeket a finom jegyeket, de persze ez csak teória, hordó hiányában nehéz letesztelni...
De 1 hordó hiányzik (pont az én kis akácom), vámoláskor még megvolt (legalábbis megvámolták), szóval most fogok reklamálni a szállítmányozónál... Nem hiszem el, hogy nem lehet sima happy enddel zárni ezt a hosszúra nyúlt beszerzést.
Az egy más világ :) a piacon pl a zokniárus mamánál,ott figyel a bírs párlatoktól elkezdve az egyéb pálinkáig minden (is):D meg a dezodor árusnál a pult felett ott lógnak a kolbászok a tusfürdők,dezodorok felett...élni és élni hagyni...ott így van...itt ezt meglátná a Nébih bezárna mindent...
Szerintem az almához passzol a legjobban, de körtéhez és kábé mindenféle szőlőtermékhez erősen stimmel. Viszonylag nagy a párolgási vesztesége, erre azért érdemes készülni.
0.5-3 liter között van valamennyi készletük, a többi mind megrendelésre készül, pörkölést is te választasz (én a mostani rendeléssel ezzel is fogok kísérletezni), meg a kellékeket (állvány, csap) is.
Nálam a kishordók folyamatosan dolgoznak, a legjobb dolog volt, ami történhetett velem, hogy valamiért rápörögrem a témára. Nagy élmény az érlelt pálinka, óriási lehetőségeket látok benne. És meglepetésemre a hölgyek is nagyon szeretik.
Ha ilyen egyszerű lenne... Tucatnyi hazai kádárműhellyel vettem fel a kapcsolatot, a honlapok általában nem tükrözik a valóságot. Nem tudják, idén már nem, majd meglátjuk, abból már nem, abból meg sosem, illetve csinálják, néha, de csak paraffinozva, mert úgyis szivárogni fog stb. Ja, és persze csak 5 literest, se nagyobbat, se kisebbet. Illetve nagyobbat még csak-csak, de nem tudni, mikorra. Tölgy és eperfa viszont nagyjából üzembiztosan van, kivéve ha nem.
Ehhez képest a szerbek rugalmasabbnak tűnnek. Meglátjuk, milyen lett a nagy rendelés, az én szerbiai kishordóim magasra tették a lécet.
Igen, valódi boróka. Amikor megszagolod a hordót kívülről, tiszta gin illata van. Gondolom bordói méretben nem vállalnak belőle hordót, de ekkora kishordókhoz van azért alapanyaguk. És például almához meglepően jó választás, például Idareddel eléggé meggyőző eredményt adott.
Az olaszok meg balzsamecethez szeretik használni, a skandinávok és amerikaik gint érlelnek benne, de abszinthoz is láttam már több helyen emlitve. A szerb boróka hordók több ital adatlapján megjelennek.
Ez a lényeg...ha megéri,közbe,közbe olvasgattam,hogy különböző akadályok voltak,de ha megérte kivárni stb..akkor így is jó lehet. Szabadkán a piacon nem lehet kapni ilyesmi hordókat nem tudod?
A legkisebb 3 literes, a legnagyobb 25 literes. Megéri még vámmal együtt is, főleg úgy, hogy az eperfa és tölgy mellett vannak olyan fafajták is, amit itthon nem nagyon használ kádár, sokszor olyan kifogással, hogy nem lehet, mert ereszteni fog (pl. cseresznye), ehhez képest a szerbek megcsinálják és nem ereszt.
Jó hírem van hordó ügyben: sikerült a vámeljárás, ma befizettem a NAV számlájára a sarcot, így várhatóan jövő héten végre kiszállításra kerül a raklap. Kiszállításkor kifizetem még a vámügyintézési eljárási díjat is és kiszámolom, ki mennyivel járult hozzá a tervezetten felül az államháztartás egyensúlyához, és e-mailben egyeztetünk erről, valamint az átvétel módjáról.
Amikor két éve elkezdtem a főzést, persze minden fellelhetőt elolvastam, és többször találkoztam azzal a mondattal, hogy a pálinka minőségét a cefre minősége 80-90% határozza meg. Mivel kis mennyiségeket készítek, legtöbbször egy 20 literes edényben erjesztetem, nagyon "kóser" cefréket tudtam készíteni. Minden egyes gyümölcs rendesen ki lett pucolva, darabolva, volt ph beállítás, fajélesztővel beoltás stb. és a hűvösben tárolás sem volt gond a kis méretek miatt.
Aztán a pálinka lótúró lett
Mondtam is magamban, hogy menjen mindenki a picsába, a szomszéd parasztbácsi jobb pálinkát készít a hordóba dobált gyümölcseiből. Még hogy a cefre határozza meg lényegesen a pálinka minőségét, hahaha
Persze az volt a gond, hogy mint sok kezdő, tisztázáskor biztonságképp én is túl sokat vettem el az elejéből, nehogy kihaljon a baráti kör.
És amikor rájöttem, hogy a kóser cefréim mellet legtöbbször a 2% EP is sok, mert sok gyümölcsnél akörül jönnek a zamatok/illatok, akkor értettem meg, hogy miért írták a cefre fontosságát: ha levegőt kap erjesztéskor a cefre, vagy bármi más probléma van, kénytelen az ember a körömlakkos, technokolos résszel együtt kidobni a fő zamatokat is, és akkor átlagosság lesz
Történelmileg így alakult. ;) Azért egy jól megépített tányér több, mint egy egyszerű vízhűtéses deflegmátor, sokkal jobb elválasztást biztosít. Meg persze az sem utolsó szempont, hogy egy furcsa alakú rézbigyó sokkal jobban mutat, mint egy rozsdamentes cső...
Hello.Lenne egy kérdésem,lehet hülyeség lesz.Azt szeretném kérdezni,hogy a pistorius tányér miért elterjetebb kiegészitő a kisüstin mint a rendes vizhűtéses defi?
A Vilmost más is vizsgálta, az érzékszervi szinten viszont az UP-s körte aroma elbukott. Nincsenek csodák, ha már nem tudunk elválasztani, akkor belemegy a szutyok is, az UP erről szól, hiába van benne még érték, sajnos el kell engedni.
Vilmosnál a vilmosra jellemző aromák elején jönnek, közvetlen az EP után, ezért kell törekedni a cefrézésnél, főzésnél hogy minimális legyen az EP. (Hasonló az Irsai is.) Ezt tökéletesen ki lehet ízlelni, végén semmit nem találtam.
Ahhoz, hogy ezek a tudományosnak tűnő anyagok hitelessé váljanak, a gyakorlati kiértékelés és összevetés hiányzik, valami ilyesmi és persze mindez a kellő mintaszámmal, ami alapján kimondható, hogy a módszer célravezető.
Egy újabb lépéssel közelebb a hordókhoz: ma délután megkaptam a VPID számomat. Holnap ismét felhívom a szállítmányozó céget, hogy fussunk neki megint, essünk túl a vámoláson mielőbb.
Legjobb eddigi kajszim Márton és Lányai volt, 1x főzés, nem tudom az hogy készült, de 40%-osan egységes illat és íz orgia. Ízben talán a Csalló kisüsti jobb volt, de illata elmaradt, úgy kb teljesen. Legnehezebb műfaj a kajszi.
Kajszit sajnos 2019-ben főztem utoljára még kisüstivel (hátha most nem fagy el), vilmost pedig még soha. Főleg almát, szőlőt szoktam, ezeknél meg inkább az elején, közepén jön.
Úgy kellene összeállítanod a sort, hogy legyen benne illatban, aromában is erős tétel, hogy min készült, sztem nem lényeges, de lehet, hogy a 46%-os párlatod, ha alkoholosnak érződik, akkor az valóban az is. Kisüstiben nagy szórás van, ebben is igazad van.
Nem hiszek abban, hogy képzettségre lenne szükség a vélemény alkotáshoz, inkább tapasztalásra van szükség, sok kóstolásra, sok forrásból, nyitottságra, nem kell hozzá diploma, ez biztos. Egyébként nagyon jó ez a téma felvetés. :)
Vizsgált populáció: nem pálinkamester szakmérnök, nem pálinka bíráló, hanem egyszerű átlag pálinkakedvelő "egyedekből" álló csoport. 20 és 60 év közötti férfiak és nők. Olyan művelt alkoholista félék :)
"A kisüsti ha jól sikerül és nem nehezedik el mindenféle mellékíztől..." - na ez az, ami ritkán jön össze. Legalább is én ritkán tapasztalom. És ezzel nem akarom a kisüsti fanokat magamra haragítani. Ahogy mondtam, ízlések és pofonok. Valamint nem lehet általánosítani. Én is annak a híve vagyok, hogy mindkettő technológiával lehet jót és rosszat előállítani. Meg persze minden úgy kezdődik, hogy végy egy jó cefrét... egy jól vezetett lepárlás csak hab a tortán.
Ha sikerül "kiherélni" kisüstin valamit Pistorius tányérral vagy hasonlóval, akkor az valamilyen technológiai hiba, nincs ok > okozati összefüggés, ez egy tévedés.
Szó volt róla nemrég, hogy míg kisüstinél a vízhűtéses deflegmátor egy "szűrőként" működik, tehát kell lennie egy jósági tényezőjének, addig az oszlopon a 3. tányér felett már csak tömény gőzzel találkozik, így kevésbé lesz az eredmény érzékeny a kivitelére, hűtővíz táplálására, stb, ez pl lehet az ok.
tömény alkoholos italt lehúzva
Hogy mit találsz populárisnak, az erősen függ az adott populációtól is. :)
Lehúzva nem lehet egy italt megkóstolni, meg kell tanulni kis mennyiséget a szájba venni, körbe járatni és megfigyelni, hogy milyen érzést vált ki nyelven, a hátsó részén, szájpadláson, mi történik miután távozott a szájból, milyen az utóíze, lecsengése, amíg ez nem megy, addig igazából nincs miről beszélni és ahogy írod, marad az illatolás. Akinek nem volt gyerekszobája, meg kell tanítani, ez elkerülhetetlen.
A kisüsti ha jól sikerül és nem nehezedik el mindenféle mellékíztől, ízben édesnek érződik és ez előny lehet a tornyossal szemben egy olyan fajta skálán, amiben az a kérdés, hogy mennyire könnyen érthető meg az ital. Egyébként nem tudom, hogy aki a pálinka konkrét gyümölcs ízét nem képes felfedezni, az hogy viszonyul olyan elvontabb műfajokhoz, mint a bor, konyak, viszki..? Gondolom hasonló módon, kb sehogy. Persze az feltétel, hogy a konkrét tételnek meglegyen a kellő aroma koncentrációja ízben, illatban, lecsengésben, hogy egy komplex élményt adjon. :)
Ki hogyan gondolja, milyen hatása van a deflegmációnak a pálinka ízét, illatát illetően? Tényleg "kiheréli" a pálinkát a magas deflegmáció? Mit tekintünk magas deflegmációnak? Hány alkoholfokos középpárlatra mondjuk azt, hogy magasan vezetett? Persze külön kisüstire és tornyosra vetítve. Valamint kinek jön be jobban a szélesre főzött és/vagy alacsony deflegmációval készült Pálinka? Így tényleg több ízaromát lehet belejuttatni a párlatba?
Tudom,hogy megoszlanak a vélemények.
Leírom az én tapasztalatomat, aztán lehet "vitatkozni":)
Az utóbbi időben próbálkozom úgynevezett "populáris" pálinkát előállítani. Ezt hogy értem?
Megfigyeltem haveri körben (nők/férfiak vegyesen), kinek melyik pálinka ízlik, mire mondják azt, hogy selymes, sima ivású.
(Megjegyzem, hogy jelenleg tornyos főzőm van, de kisüsti technológiára is ráhúzható a véleményem)
Azt tapasztaltam, hogy az íz nem annyira fontos, mivel a relatíve tömény alkoholos italt lehúzva, legtöbben csak az alkohol erősségét jegyzik meg. Elmondásuk szerint nem is nagyon tudnak ízben a gyümölcsre koncentrálni, annyira erősnek érzik még az én általam kedvelt 46 fokos pálinkát is. Ellenben az illat, nagyon fontos tényező volt mindenkinél. Az az első, hogy kitöltés után mindenki illatolja a pálinkát és próbálja felfedezni benne a gyümölcsöt.
Tudom, hogy nincs kizárva, hogy egy pálinka egyszerre ízletes és illatos is legyen, néha nekem is sikerül ilyet készítenem:)
Itt csak a fontossági sorrendet próbálom felállítani az észrevételeim alapján.
A fentiek alapján azt következtetést vontam le, hogy jobban ízlik a haveri körben az az ital, ami magas deflegmációval, korai UP vágással készül. Az a pálinka a népszerű, amiben illatban minél jobban csak a vezéraromák vannak, semmi mellékes "sallang". Ez nálam tornyos főzésnél azt jelenti, hogy 87-88 alkoholfokos a középpárlatom.
Hozzáteszem, hogy versenyen lehet, hogy elhasalna ez a pálesz, de nem feltétlen oda szánom. Egyszerűen finom, selymes, könnyen iható pálinkát próbálok készíteni, minden karcosság, oda nem illő íz és illat nélkül.
Tudom, hogy van aki a szélesre főzött kisüstihez van szokva, de ízlések és pofonok.Arra sem mondom, hogy rossz, csak azt mondom, hogy más. Véleményem szerint nehéz úgy főzni egy kisüstin (főleg alacsony deflegmációval), hogy abban csak a gyömölcsre jellemző ízek és illatok legyenek. Legtöbbször van valami mellékes, oda nem illő íz/illat, karcosság benne. Kisüstin magas deflegmációval (pl pisztóriusszal) lehet ezen javítani, csak ott már könnyebb kiherélni is.
Úgy vettem észre, hogy az én tornyos főzőmön három bubisapkás tányérral nem is nagyon lehet kiherélni a pálinkát bármilyen magas deflegmációval is vezetem a főzést. Ez talán betudható annak, hogy itt rektifikáció is történik a kisüsti technológiával ellentétben. Például van tornyossal kétszer főzőtt pálinkám (az első főzésnél belecsúszott az UP) és nem mondhatom, hogy gyengébb aromájú, mint az első főzésnél kapott anyag.
Használom. Az enyém ilyen félig kész, nincs elfolyó így befolyónak sincs értelme.
Szárazon keveset számít, vizesen így csak párolog és talán így gyengébb, mintha veretném rá a hideg vagy a hűtővizet.
Volt, hogy próbáltam a maximumot kihozni belőle és szakaszosan adtam rá hideg vizet, így sikerült pl 86 fokos középpárlatos szilvát főzni, ami pár hónap pihenés után egyre több vélemény szerint a legjobb a 4 féle szilvafőzésem közül.
A középpárlat közepén nem erőltetem annyira, inkább a fűtéssel játszom, egyszerűbb nekem.
Utópárlat nagyon élesen elválasztható vele, ha játszom a rátöltéssel, de nekem a szeszfok csökkenés előtt már jön az up, így nehéz, résen kell lenni.
A rézszövetet pont olyan széles tekercsben árulják, hogy kitölt egy 10 centis egyenes toldóelemet vagy egy standard 90 fokos 2"-os könyököt. A defi után jövő szűkítőn lévő könyökből csak a defi felé folyna vissza lecsapódott párlat. Az alábbi képen látható, mire gondolok:
De amúgy nem látom semmi korlátját annak sem, ha a másik könyökbe kerül a rézszövet, az érdemi katalizációt a tálcák és sapkák már elvégezték, aktív reflux hiányában jelentős lecsapódás (és akár emiatt folyadék+gőz találkozása) sem várható, szóval szerintem kb. bárhova beépíthető a bónusz réz, viszont szintén szerintem felesleges bárhová is. :)
>Ha viszont valaki feltétlenül extra rezet akar a rendszerbe, akkor egyrészt nem apró gyűrű/prizma formájában érdemes, mert nehéz a helyén tartani (ahogy te is megtapasztaltad), hanem rézszövet formájában, másrészt nem a deflegmátor alá építeni, mert úgy hibrid oszlopot csinál belőle az ember és részt fog venni a rektifikációban, hanem a deflegmátor utáni szakaszba rakva, például a könyökökben simán megáll a rézszövet és gyakorlatilag csak katalizációs hatása lesz.
Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a nagy könyv szerint réz töltetet az utolsó lecsapódás előtt szabad csak használni, utána már nem. Deflegmátor utáni szakaszban is lehet, mert ott még gőz formájában van jelen a párlat, és ami véletlenül mégis kicsapódna, az visszafelé folyik. Könyökbe én nem tenném, mert onnan már esélyes hogy a rézen lecsapódott párlat a véghűtő felé kezd el folyni.
Ezt néztem én is, van pár részlet, ami így jobban látható, mint fotóról, például a keverő tengely "kuplungja", az alsópontos leeresztő vagy az oldalfalba integrált extra tri-clamp csonkok célja (mert ugye a sör-, és sajtkészítésig mindenben gondolkodnak az ukránok). És végre látható élesben a kisüsti főzés tri-clampes alapokon is, nem csak az oszlopos lepárlás. :)
A 100 literes 29900 hrivnya (durván 330000 Ft) és vám+áfa. Na meg egy keverőmotor a tengely végére (ehhez jól jöhet a tri-clampes csatlakozás). Gyárilag 3 kW-os fűtőszállal adják, de kérhető 4.5 és 6 kW-os elemmel is - mivel a fűtőszál is tri-clampes, így igazából baromi nagy a választék a piacon ezeken kívül is.
A videó kapcsán eszembe jutott, hogy valamilyen okból kifolyólag feliratkozott a youtube csatornámra az egyik ukrán főzőgyártó, a Magnum Still (gondolom a 3"-os oszlopba szuszakolt dupla ProCap sapka keltette fel az érdeklődésüket, a statisztikák szerint az a videó most valamiért "felkapott" lett orosz/ukrán és amerikai vonalon is) is. Nézegettem az oldalukat, hoztam pár érdekes képet az ukránok megoldásai közül.
Az első a standard orosz/ukrán zugfőző kellék, a befőttes üveg kiegészítője, az üvegre rakható epruvetta:
A másik érdekesség a 3"-os oszlop, amihez a StillDragon ProCap sapkáját másolták le, de jóval megnövelve, tehát egyetlen nagy sapkával építik a 3"-os rendszert:
A következő a 4"-os oszlopuk, amiben már a ProCap méreteket vették alapul (a sapkák pontos alakja azonban picit eltér az eredetitől), viszont kiküszöbölték a kínai üvegoszlop gyenge pontját, a szerelhetőséget. Széles gallérral, szárnyasanyákkal, Tri-clamp végeggel. Nekem tetszik:
Aztán horizontális fejhűtő, amiből visszacsöpög a lekondenzálódott párlat:
Múltkor volt szó a csőköteges hűtők belső terelőlemezeiről, itt látszik az orosz-ukrán vonal jellemző megoldása:
És ha már hűtők: az oroszok-ukránok mindenféle hűtési megoldást használnak a csőköteges mellett, a Dimroth csak az egyik módszer, rendes tri-clampes csatlakozással Liebig is elérhető náluk (ha már unná valaki a csőkötegest):
Végül pedig üst: villanyfűtéses, gőzös duplafalú kialakítás, szívemnek kedves módon kerekekre szerelve. Kiemelendő a tri-clampes csatlakozású KÉZI keverő berendezés, de van még pár egyéb érdekesség is a megvalósításban:
"A rézfelület egy egylépcsőshöz már így is bőven elég (a pistorius is réz), pálinkához szerintem semmi értelme még réztöltetet is tenni."
Jó olvasni ezt gyakorló oszloposoktól, mert korábban voltak (itt is és a Facebookos csoportban is) hangok, melyek mindig a "rozsdamentes sz@r" felütéssel kezdtek, majd a kevés réz problémáját rótták fel a kínai vagy magyar kisiparos rendszereknek. Aki viszont aktív használója ezeknek, általában megerősíti, hogy semmi szükség több rézre, az oszlopos rendszer a működési elvéből adódóan (reflux miatti többszöri érintkezés a réz felületekkel) bőven elegendő rezet biztosít a pálinkafőzéshez, a kész párlaton nem érződik a "rézhiány". Pont erről a "mítoszról" csináltam pár hete rövid kis videót, csak még nem volt időm feltölteni.
Ha viszont valaki feltétlenül extra rezet akar a rendszerbe, akkor egyrészt nem apró gyűrű/prizma formájában érdemes, mert nehéz a helyén tartani (ahogy te is megtapasztaltad), hanem rézszövet formájában, másrészt nem a deflegmátor alá építeni, mert úgy hibrid oszlopot csinál belőle az ember és részt fog venni a rektifikációban, hanem a deflegmátor utáni szakaszba rakva, például a könyökökben simán megáll a rézszövet és gyakorlatilag csak katalizációs hatása lesz. Könnyű tisztítani, olcsó (egy tekercs kb. 2000 Ft), ollóval méretre vágható, ha szükséges. Nekem még a töltetes oszlopomból maradt rézszövet, előtte rézgyűrű volt benne, időnként még most is találok a műhelyben elszóródva itt-ott a gyűrűből. Összehasonlításként (ukránoktól lopott kép):
Szóval ha valaki nagyon akarja tuningolni az oszlopot, akkor nagyon olcsón megoldható, de összességében felesleges, van elég réz "gyárilag" is benne.
Értem, hogy lehet ilyet csinálni, de ez mitől klasszikus és mi a célja? A minőség maximalizálása, az biztos nem cél, a főzde bevételének a növelésére jó. Belepréselni, ami egyébként már UP lenne, az a kihozatalt valóban növeli, a minőséget meg csökkenti, gyakorlatilag beleengedsz 1-1.5liter tömény, semleges, enyhén zavaros ízű szeszt, amiből már elfogyott a gyümölcsaroma. Pont erre jutottunk Yanou0322 kolléga esetében, a magas kihozatalai alapján. Az UP határát, ha oszlopról vagy akármiről van sző, aminek jelentős az erősítése, csak eltolni lehet, ha folyamatosan növekszik az erősítés, de ettől az aroma még kifogy ott, ahol. Kipróbáltam párszor van marcipán ízű meggyem, meg zavaros ízű, fedett szőlő. Ilyen mély semmilyen ízek jönnek a végén, ha forszírozva van a deflegmáció, az illat meg pláne áldozatul esik ennek a műveletnek, mivel ezek már alacsony illékonyságú komponensek kizárólag. Persze ez oszlopra vonatkozik, kisüstinél nem lehet ilyen mértékben emelni, meg eltolni sem.
Mint látod, nálam "kisüsti jellegű" az alkoholfok lefutás, folyamatosan csökken.
Ha megnézed a lentebb berakott Kothe beállításokat, a klasszikus "egylépcsős" stratégia van beállítva:
a KP második harmadában növelik az alsó két tálca visszatartását (a harmadikon épp csak van valami buborékolás), ezzel szerintem "szinten tartják" az alkoholfokot;
a KP vége felé a harmadik tálcán is növelik a visszatartást (még több alkohol kinyerés).
Ezzel az alkoholszint sokkal tovább "egyenes", jobb a kihozatal.
Próbáltam én is hasonlót, de nekem túlságosan "alkoholos" lett a párlat, ugyanakkor hiányzott belőle valami (amire néha azt mondjátok, hogy "széles").
EP-nál mindenképpen gépészkedni kell, ha kínai oszlopot használsz.
Egy bizonyos fűtésmennyiség alá nem tudsz lemenni, ha már megindul a csepegés, mivel fenn kell tartani a tálcákon a reflux elpárologtatást, és pótlást kell az üstből is nyomni, ezért csak a deflegmátor hűtését tudod szabályozni a lassú csepegéshez.
KP már mehet magasabb fűtéssel és ahhoz állított fix. defi hűtéssel.
Az automatika nem az alap csomag része. A vízfürdő minden esetben pontos hőmérsékleten van, mivel az a forráspont, fölé nem lehet menni, alatta meg legfeljebb felfűtéskor lesz, ez minden vizes, gőzös üstre igaz. A deflegmátort be kell állítani egy kívánt kp alkohol fokhoz és ott hagyni, nem tudom honnan ered az ötlet, hogy ez folyamatos szabályozást igényel. Ha nem stabil a rendszer így, annak az okát kell elsősorban megszüntetni.
Csak éppen egy Kothe-nél a 0.5C fokon belül tartott vízfürdő hőmérséklet mellett a három tányér beállításával (reflux visszavezetés) érnek el közel állandó deflegmátor feletti hőfokot.
Ezt egy kínai oszloppal sose fogod elérni, úgyhogy máshol kell szabályozni: fűtés, defi hűtés.
Megállítani, meg tudod, a kérdés, hogy a térfogat, felület arányai lehetővé teszik-e, hogy a kívánt tartományban könnyen beállítható legyen. Az ugye nem jó, ha az egyik állásban alig van reflux, hozzányúlsz, majd csak reflux van, nincs elég finom átmenetre lehetőség.
ha megnézed a referenciáknak tekinthető főzőket, Kothe, Müller, stb. nem foglalkoznak a fejhőmérséklettel, állandó hőmérsékletű vizet vezetnek be, ezt kellene összehozni pl egy termosztatikus keverő szeleppel (a hűtőből kilépő vizet, hideg bekeverésével állandóra szabályozni), nem sikerült még senkinek megvalósítani, illetve ide nem írta meg. A 0.1C hiszterézis már elhanyagolható, a tehetetlenségek miatt elméleti érték, a valóság egy összevissza lengő rendszer lesz, de ez csak tipp, próbáld ki, aztán kiderül. Ha hideg vizet vezetsz be és ezt ilyen szépen el tudod osztani csepegtetve, ahogy értad, nyomás csökkentővel ezt sztem simán egy radiátor szeleppel be tudod állítani, hozzá sem kell nyúlnod a főzés alatt.
Hát igen az jo lenne,sajnos nincs senki sem a közelemben aki megtudná mondani,hogy milyen irányban menjek el,milyen lett a pálinka,van e benne ep vagy up,min kellne változtatni stb.
Remélem beválik a pistorius, ha már megvettem anno, szeretném végre kihasználni.
Abból bátorkodtam arra következtetni hogy elég lesz, hogy a legutóbbi alma alszesz finomításakor, az utópárlaton tesztelgettem egy kicsit és hidegvizes hűtéssel képes volt mindent lekondenzálni még intenzív fűtéssel is.
Ha mégsem volna elég, akkor ki tudom egészíteni a rendszert, az oszlop és a pistorius közé beillesztett 20cm-es Liebig hűtővel, amit mondjuk a pistorius kifolyója táplálna hűtővízzel. Ez vajon működőképes megoldás lenne?
Szerintem gyümölcscefréhez nem szűkséges az 5 tényér, háromnak elégnek kell lennie, és a fölé sem indokolt a réztöltet. A Pistorius tányérral való előhűtéssel kapcsolatban nem sok gyakorlat van (leírt tapasztalat sem), de semmi sem kizárt, próbáld meg, én mindenképp, beruháznék egy deflegmátorra. Én a Pistorus tányért csak a kétlépcsős eljáráshoz alkalmazom, finomításnál(nem minden esetben), az egymenetes főzéshez alapból deflegmátorral rendeltem.
Ilyenkor az a baj, ha leáll a gőz továbbítás a defi felé, az még jobban visszahűl, aminek hatására az automatikus (ha tudod mérni a defi utáni gőzhőmérséklet változást -mindegy, milyen eltéréssel-), vagy manuális (tekergeti az ember, mintha az élete függne tőle :-p) szabályzás visszavesz a hűtésből ... aztán mikor még az is kevés, ráad a fűtésre, aztán felszökik a hőmérséklet, aztán visszavesz, aztán.... beindul egy akár 10 C fokos lengés is...
Ha nem tudod rendesen szabályozni a fűtést és a flegma visszaadást (deflegmátor hűtés, flegma elosztás stb.), esélyed se lesz a finom oszlop egyensúly megtartásra.
Persze a durrbele (nyomjuk a fűtést, adunk a hűtésnek etc. etc.) működni fog, de azzal pálinkát igen nehéz főzni, mert mindig moonshine lesz belőle. :-ppp
Viszkiben nem (sem) vagyok képzett, Talisker volt ősszel, amire rácsodálkoztam, hogy ilyen is lehet, 4x töltöttem, mire diszkréten elrakták előlem, azóta máshogy gondolok a műfajra.
Értem. A mágnesszelepes szabályozáshoz nyomáscsökkentett, előszabályzott vizet használnék, hogy a mágnesszelep ki/be kapcsolt időit elnyújtsam, így talán nem lennének a hiszterézis miatt problémás kilengések a fejhőmérsékletben. A víz egy kör alakban hajlított, sok vékony furattal ellátott csövön esőztetve folyna a tányérra. A termosztát hiszterézise 0,1°C, nem tudom hogy a gyakorlatban milyen fejhőmérséklet ingadozás lenne így. Mennyi lehet az ami még tűrhető?
Én is csak azért vettem egy 4"-os 30cm-es csövet (amit meg lehet tölteni réz "rugóval"), ha mégis kipusztulna felénk minden gyümölcs a klímaváltozás miatt, renegátként tudjak esetleg moonshine-t is főzni az oszloposon. :-ppp
Nem igazán rektifikál, mert az alsó lemez hideg, a belső terelőt pedig nem járja be a reflux, a rés, ahol átfordul a gőz, ott lehet némi találkozás ellenáramban, egyébként jó kiegészítő kisüstihez, de nem biztos, hogy elég lesz az oszlophoz. Mágnesszelep imulzus szerű működése, hiszterézise miatt a hűtés indításához tudod csak használni, nyomáscsökkentő, szabályozószeleppel tudsz finoman állítani, ahhoz egy motoros tűszelep és egy pid vezérlő vagy valami hasonló megoldás kellene, hogy automatizáld, nem biztos, hogy megéri kifejleszteni, hacsak nincs valami spéci cél, pl a lepárlás profilját illetően.
A pistorius is rektifikál? Én csak deflegmátornak szántam, még a kisüsti géppel együtt vettem, teszteltem, de komolyabban még nem fogtam munkára. Átfolyó vízhűtéssel képes lekondenzálni mindent, ezért gondoltam hogy szabályozva jó lesz a fejre definek.
A hűtés két körös lesz, a véghűtőn is ugyanolyan mágnesszelepes - digi termosztátos megoldással.
A hőelvonást elég csak egyszerűen "delta T" -vel nézni, vagy tömegárammal is számolni kell?
Milyen intervallumon belül optimális a reflux arány?
Én csőköteges hűtőt tettem be reflux hűtőnek. mérem a be és kilépő víz hőmérsékletét és mennyiségét itt is és a véghűtőnél is. Ha ugyanannyi hőt vonok el mindkét hűtőben, akkor jó közelítéssel 50% a reflux. Én kivettem az alsó és a felső tányérból a sapkákat (így három szint maradt), de azóta nem főztem vele. Szerintem van elég réz a rendszerben, nem kell variálni.
Az oszlopban csak 5db tányér van, de ha sok akkor a legfelsőt kivehetem, esetleg a negyedikről is leszedhetem a sapkákat. Hogyan lenne célszerű a refluxhányadot szabályozni? Lenne értelme még rézfelületet belerakni, vagy elég ennyi?
Elkezdtem fejleszteni a berendezésemet, kisüsti főzőmet egészítettem ki 4"-os buboréksapkás oszloppal.
Deflegmátorként a pistorius tányéromat szeretném használni, a hűtése szabályozva lesz digitális termosztáttal és mágnesszeleppel.
Keverőgéppel is fel lesz szerelve, de az még nem dőlt el hogy az üstre, vagy a sisakra lesz e applikáva.
A képen csak egy próba összeállítás látható, majd ha összeáll hogy mi hogy lesz, akkor egy gurulós állványra fogom szerelni az egészet, ami valamelyest tehermentesíti az üstöt az oszlop súlyától, a hűtőt is tartja majd és a páracső is rövidebb lesz.
A kérdéseim:
Használ valaki hasonlóan felépített berendezést? Szívesen vennék tőlük javaslatokat, tapasztalatokat.
Kell az 5db buboréksapkás tányér? - Mert az is lehet egy opció, hogy 3 tányér fölé réztöltet kerül...
Állítólag a középkor elején az angol-francia csetepatékban azért nem volt túl nagy halálozás, mert ahhoz is -folyamatosan- részegek voltak (a vizet fertőzés miatt szinte lehetetlen volt meginni, a felforralást meg "elfelejtették"), hogy agyonüssék egymást. :-o
Az nem lepett meg, hogy a gabonaszesz főzése megelőzte a gyümölcsét. Az már egy kicsit igen, hogy az egész kor egy hosszú részegség lehetett, akkor is szeszt főztek a gabonából, ha kenyérnek nem maradt. Azt sem gondoltam, hogy még a mohamedán törökök is nagyivók voltak... (1662-ben 25 akó akovitát rendelt Brassóban Ali basa számára)
Igen, az Arcanumról van az 1915-ös a pálinkafőzésről szóló cikksorozat is. De pl Drózd Jenő a szilvafőzdék üzeméről, a megkerülhetetlen Osztróvszky Antal pedig a konyakfőzésről írt sokat a 30-as években.
Én az 5mikronos szűrőt javaslom neked, ha 50 fok alá mész hígításkor (persze nem mindegy mennyivel, milyen gyümölcsnél) nagy valószínűséggel úgyis opálos lesz. Ekkor meg úgyis le kell fagyasztanod, szűrnöd, hiába játszottál a kozmaolaj leválasztással.
Tavaly nem pöcsöltem kozmaolajjal, így jártam el, ahogy leírtam, azaz hígítás után fagyasztó majd 5mikronos szűrés, és 1 hibát leszámítva (itt meg kellett ismételnem) mindegyikből kivette, egy kis pihenés után ízgazdag, szerintem illatos pálinkák lettek.
Az utópárlat fogyasztás után a szádban hagy kellemetlen utóízeket, de az illatban is érezhető általában.
A kozmaolaj hígítás után opálosságot okoz, konkrét olajosságot ettől nem fogsz érezni, mivel nem is olajról van szó, csak ennek hívjuk, kozma-alkohol eredetileg, ez is utóízben jelentkezik, nehéz tőle megszabadulni, hosszan érződik a szájban. Az olajos, tiszta száj érzet, ha önmagában nem probléma, a jó kisüsti jellemzője. Kóstolnod kellene hibátlan pálinkákat, hogy a sajátodat pontosabban tudd megítélni, nehéz így írásban ezeket tisztázni, megbeszélni.
Van egy másik dolog.Kisüsti főzőm van,van egy nyak rajta egy kb.12 literes gömb.A nyakban van egy szitatányér,azt olvastam akkor van értelme,akkor müködik jol,hogyha állando a buborékolás rajta.Ez az elején amikor veszem el az ep,akkor nem buborékol,nagyon kell neki allatta tolni a tűzet,hogy buborékoljon.Azon gondolkozok,hogy valahogy kiveszem belőle,sok hasznát kisüstinél nem látom.Van értelme akkor is csak ha 2vagy 3 cm folyadék réteg áll rajta és nem buborékol?Irtátok,hogy könnyebb lesz ez ep elvétele,mert olyan lenne mintha egy részleges lepárlás folyna a tányéron,de nem tudom,nem érzem,hogy jobb vagy könnyebb vagy másabb lenne valami.
Ha -kisüsti esetében- a cefrefőzésnél -főleg az elején és a végén- nem fogtad fel a kozmaolajat (pl. Szőllősi szűrővel), akkor kerülhettek be az alszeszbe olyan komponensek, amik rossz ízt is hordoznak.
Ez szilvánál nem annyira jellemző, de nem zárható ki.
Üdv.Főztem egy szilvát,ami sajnos valszeg utopárlatos,amikor megiszom a felest,akkor olyan mintha valami olajos bevonat féleség maradna az alján?Létezik ez?Vagy csak hülyeséget irok.
Jellemzően azoknál van lehetőség technikai szám nélküli export/importra, akik szóba állnak a lakossággal, a csomagszállítóknál mindegyiknél. A szállítmányozó cégeknél ez nem működik.
De az is lehet, hogy teljesen hülyeséget írok, életemben most találkoztam először ezzel a VPID számmal, pedig már 15 éves az eBay és PayPal fiókom is, volt pár vámolandó motyóm külföldről, azok a régi szép idők a 170-es dollárfolyammal...
Ezt akarom, de a nem túl segítőkész Ügyfélszolgálat szerint a VPID kell, náluk ez elvárás, hiába megy ez máshogy a Postán vagy a FedEx-nél. Ha jól értem, az az oka, hogy a többi (normális) futárcég a saját VPID számával vámkezeli a csomagot, majd szolgáltatás formájában beszedi tőlem a vámot, ez a cég viszont nem veszi a nevére, csak szó szerint eljár a nevemben. Megnéztem a korábbi FedEx-es formanyomtatványt, ott eleve be van írva az ő VPID számuk. Itt meg közölték, hogy nem érdekli őket, hogy máshol hogy megy ez. Mivel náluk vannak a hordók, sajnos nincs sok opcióm, még saját vámkezelésre sem adják ki VPID szám nélkül. Kár, hogy itt tartunk 2022-ben.
"A természetes és nem természetes személyeknek egyaránt kötelező 2004 májusa óta ilyen elsődleges azonosítót igényelni vám- és jövedéki eljárások esetén. A VPID szám az ügyfelek azonosítására szolgál az illetékes hatóságok számára, megléte elengedhetetlen vámkezelések elvégzéséhez."
Eddig egyszer se kérték. Mondjuk az igaz, hogy vagy a futárcég, vagy a posta intézte a vámolást és mindig csak befelé jött.
Egyébként:
-Magánszemélyként 1000 Euró feletti értékű (UPS vagy TNT) csomag feladásánál fel kell tüntetni az export vámkezelési megbízáson a VPID számnál az alábbi szöveget: A UPS/TNT technikai VPID számán kérem vámkezelni.-
Nem tették könnyűvé a dolgom: közölték, hogy kell VPID szám. Mondtam, hogy nekem nincs olyanom, magánszemély vagyok, eddig minden vámolandó cuccot kihozott egy alig 1 oldalas sajtpapírért a Posta és a FedEx is. Náluk viszont VPID szám nélkül nem lesz semmi, 60 nap után pedig átadják a NAV-nak. Szóval most online igényeltem ilyen VPID számot a T34-es nyomtatvánnyal, és ha már az ÁNYK programhoz vadásztam az igénylő nyomtatványt, akkor gyorsan kitöltöttem az idei évre a J49-es nyomtatványt is a származási igazolás igénylés érdekében. Szóval meglátjuk, mikorra kapom meg a VPID számot, amivel végre tovább lehet gurítani a hordókat a vámudvarból.
Wagner-féle borfokoló Használati útmutató Borfokmérés: A fajsúlymérő az igen drága Maligand meghatározó készüléket helyettesíti. A mérendő bor hőfoka pontosan 20°C legyen. A mérendő borba óvatosan belehelyezzük a fokolót, majd miután az nyugalmi állapotba került, a felső szintnél leolvassuk a skálát. A kapott értéket 2,5-tel szoruzzuk meg. A kapott eredmény alkoholtartalmat mutat, ami a Malligand borfoknak felel meg.
Hát igen, a mai világban kevésbé életszerű az a magyarázat a szállítmányozónál, hogy közösségi beszerzést vállaltam, minthogy zugdíler vagyok. Remélem azért holnap sikerül valahogy magánszemélyre vonatkozó vámnyilatkozatot kikönyörögni belőlük! :)
De ha már hordó: mivel 1 éve folyamatosan érlelek a kísérleti minihordókban, így most már kezd kirajzolódni, hogy melyik hordó milyen gyorsan merül ki, már ami az ízét és színét illeti. Az alábbi képen balról jobbra: kőris, eperfa, akác, cseresznyefa, borókafa.
A kontraszt kedvéért közelebbről is: akác vs. cseresznye.
Az akác továbbra is az egyik kedvencem, elég jól tartja az ízét és színét is, és nagyon sok gyümölccsel jól funkcionál, harmonikus párosítást ad. A cseresznye és boróka viszont nem csak színre, hanem ízre is gyengül, tovább kell benne tartani a párlatot adott ízvilág eléréséhez. A kőris színben ugyan érezhetően "fakult", de ízben viszonylag jól tartja magát, igaz eleve egy elegáns, visszafogott, nem túl harsány háttérízt ad, emiatt talán kevésbé észrevehető, ha veszít intenzitásából.
Fogalmam sincs, Postánál általában sok idő, FedEx-nél elég gyors szokott lenni, ez meg a Schenker, még sosem volt velük dolgom, egyelőre a papírjukat is csak próbálom értelmezni. Az biztos, hogy nem hobbistákra (azaz hozzám hasonló, vámügyekben fogalmatlan hülyékre) van optimalizálva. Hétfőn tisztázom velük a felmerült kérdéseim.
Hello.Szeretnék segitséget kérni. A mult éven főztem körtét és szilvát.A körtét tegnap kostoltam meg,kb 3 honapja lett kihigitva,megszagolva nincs szuros szaga,tiszta körte illat,amikor lenyelem,akkor nem éget,nem is tudom,hogy fejezzem ki,mintha nehéz,testes volna,nincs az a gyengéd körte illata amikor lenyelem.A szilva illata is jo,nem érzem,hogy szuros,zavaro illata lenne,de amikor lenyelem akkor sajnos éget.Ez kb.44 fokra van kihigitva,de még csak másfél honapja higitottam ki,az lenne a baja,hogy nagyon nyers még vagy valami más lehet a hibája?Ugyanez van a haveromnál az alma,kb 2 honapos de ha lenyelem akkor éget,de visszont amikor büfögök töle,akkor kellemes,fris,zamatos alma ize van.Szerintetek mitol lehet az,hogy éget?
A lefoglalt mennyiség alapján van egy gyanúm: ez "cucilistapálinka". Tőkét (gyümölcsfát) nem látott.
Ilyen mennyiséget cefréből kifőzni egy 90-es üsttel komoly teljesítmény, és rettentő hosszú idő.
VISZONT!Ha már eleve "töményebb" alapanyagot főztek, némi aromatikával, elképzelhető, hogy 2-3 hét alatt jött össze ez a mennyiség.Mire gondolok? A pandémia felfutása után a cégünk is gyártott kézfertőtlenítő löttyöt. Étkezési finomszesz, kozmetikai glicerin és kevéske hidrogén-peroxid volt az alap-összetevő. Ezt 20 lityis kannákban vitték el a megrendelők. A hidrogén-peroxid kb. 1 év alatt elbomlik vízzé és oxigénné. Onnantól hatékony kézfertőtlenítőként nem használható, mehet az égetőműbe. Vagy "okosban" megszerzik a dolgozók. Mivel az alap-oldat etanolra 70-72%-os, így némi hígítás után egyből lehet finomítani.
Azért kicsit fáj, mert sokat késett és még meg is sarcolják... A kis hordócskáim simán posta által kézbesített csomagban jöttek át nullás vámmal, pedig az is elvileg értékhatár felett volt már. Ha megvan a vége, akkor jelentkezem mindenkinél, majd azt kell még kitalálni, hogy milyen módon jutnak el a hordók a végállomásokra. A legtöbben viszonylag közel vannak (max. 1 megye távolságra), de nem mindenkiről tudom a lakhelyét, így még lehet meglepetés. Sebaj, viszonylag olcsón van csomagküldés, megoldható dolog, csak érjenek már ide!
Ezek az ilyen sztorik, gondolom teljesen spontán történnek, minden előzmény nélkül. Tehát reggel bemennek a navosok dolgozni, kávé, szendvics, cigi, azután sétálnak a városban és spontán benyitnak valahová ahol ott van fél m3 szesz. Hja! Ez biztos így van!
Kb. 1 órája hívott a szállítócég, hogy bekérje az adatokat a vámügyintézéshez, szóval végre érkezik a rendelés, de sajnos a vámot nem tudjuk elketülni.
Ha a 2.5 - 3.5 dl "ötpoharas" -kb. 80-85%-os- előpárlatot elveszi, annak elégnek kéne lennie ... ha meg nem, akkor ott más baj lehet, mint az előpárlatosság.
Azt nem lehet tudni mennyi előpárlatod van/lesz, ha sokáig volt tárolva a törköly, akkor lehet több liter is, kóstolgatni kell és nagyon lassan, szinte csepegve engedni, akkor lesz a legkevesebb a veszteséged, ha vége, akkor rá lehet adni kicsit jobban a fűtést. Milyen a főződ?
Üdv mindenkinek! Segítséget kérnék tapasztalt főzőktől, ugyanis kisebb "malőr" történt... Előre szólok, még olvasni is teljesen abszurdnak tűnhet a sztori - hát még leírni (meg persze átélni). Szóval, kész az alszesz finomítása, beállítottuk 50 V/V fokra a pálinkát, méregetjük kutyaközönséges szeszfokolóval az eredményt. Egyszer csak a fokoló az ujjunk között összeroppan, és sanszos, hogy a nedűbe is jutott némi szilánk - szemmel egyébként tisztának látjuk, szűrőpapírral átszűrve a pálinkát nem "akadt fenn" semmi. Kérdésem, hogy volna-e valamilyen szűrőalkalmatosság, pihentetés, vagy bármilyen módszer, amivel ezeket a szemmel nem látható szilánkokat el tudjuk távolítani a nedűből... Válaszokat előre is köszönöm. Üdvözlettel, Óvári György
Webshopra már nem maradt idő az év elején. Felhívtam persze többet is, de a legtöbb helyen az év első 2 hetében nem intéztek rendeléseket. Jó, ez nyilván az én hülyeségem, időben be kellett volna tárazni belőle, de álmomban sem gondoltam volna, hogy sem az üvegárusnál, sem a gasztrósnál, sem a borászati szakboltban, sem a mezei gazdaboltokban nem fogok találni. Kicsit olyan, mint a múltkor említett kerámiapaplan, ami szintén sehol nincs, pedig nem tűnt rendkívüli dolognak.
Bocs, csak a lényegre nem válaszoltam: sima postával MPL csomagként, vagy a GLS-sel, attól függően, hogy melyik jön ki olcsóbban (csomagnet.hu-n keresztül választok mindig szolgáltatót).
A balkáni versenyeken viszont még mindig a 0.5-0.7 liter megy, remélem ott is leszoknak majd erről, igaz arrafelé a polgári fogyasztás alapegysége sem a tulipános pohár egyharmada...
Sima borszállító kartondobozt használok erre a célra, amiben elválasztó betétek (kartonlapok) vannak. Versenytételektől függően van 6-os, 9-es, 12-es, vagy olyan is van, hogy személyesen viszem el, ha útba esik, akkor nem szoktam becsomagolni. Az üvegek alatt, felett és mellett pedig a hétvégénként postaládánkba bedobott Tesco/Lidl/Penny szórólapokból gyűrt gombócokkal párnázom ki az egészet, aztán jól leragasztom a teljes doboz felületét széles átlátszó ragasztószalaggal, ami a papírdoboz sérülése ellen véd hatékonyan (nem tépi fel így semmi az oldalát).
Még arra érdemes gondolni, hogy néha van szerencsétlen dugó/palack párosítás, nem szorul meg eléggé a dugó a palack szájában, ilyenkor az ital kirázhatja a dugót (szélsőséges eset, de már láttam ilyet), ezért célszerű kapszulázni vagy sima villanyos szigetelőszalaggal lefogatni a dugót, akkor már biztosan nem jön ki a helyéről. Ez a 0.5 literes versenyekre igaz, mert ahová csak 0.2 vagy 0.3-0.35 liter kell oda egyszerűbb csavarzáras üveget küldeni. A Quintessence miatt az egész várost végigtúrtam csavarzáras 0.5 literes palack után, de nem kaptam sehol, így maradt a szigszalagozás.
Amúgy részben ezért is kezdek leszokni a 0.5 literes versenyektől, macerásabb. Meg azért, mert nagy luxus a saját kertjéből főzőnek ahhoz képest, hogy ténylegesen mennyi fogy belőle a bírálat során. Egyre több versenyen visszakapni a minta maradékát, és hát látszik, hogy jó ha egy deci fogy belőle, ezért kár fél litert beküldeni. Szerencsére egyre több verseny állt át a 0.3-0.35 literre (Brillante, Magnus Spirituum, Scientia Master Spirit, Somogyi Pálinkamustra, vagy a 0.2 dl Porrogon stb), tisztességesebbnek tűnik ez, hiszen ennyi is elég a korrekt bírálathoz. Ehhez képest még mindig van olyan verseny, ahol 7 deci a nevezés...
A végén, amikor elfogynak a gyümölcs ízek, az up határán van kb 1liter, ami dilemma, hogy bele kerüljön-e (nekem). Panyikné állítólag ezt úgy tanította, hogy ez a rész adja a lekvárosságot. Ennek az információnak a hatására döntöttem párszor -mint később kiderült- rosszul, fedett lesz és zavaros, távolabbra kerül az aroma, nem érzed olyan konkrétnak, lekvárosság helyett, meg a legtöbb esetben jobb, ha olajosan vastag, hacsak nincs valami spélci cél.
Nagyon konzervatívan lett vágva, emiatt a kihozatal is elég gyenge lett. A KP "végét" is már külön gyűjtöttem, ami még "oké", de már nem csúcs, aztán jött csak az UP gyanús rész, majd az UP. Ha natúr és semelyik más hordós formában sem jött ki Ongán legalább 15 kéz alatt az UP gyanú (illetve másik versenyekkel együtt még ennél is több bírálóról van szó), akkor számomra eselyesebbnek tűnik az, hogy ebben az esetben inkább be lett nézve (akár az általam vázolt okokból, akár teljesen más miatt, mindegy).
Ezek friss Irsai pálinkák, (4 hónaposak), ha nyomokba van benne UP nehéz kiérezni most. Lehet, hogy a hordó egyik tételnél elnyomta, másiknál felerősítette. 4-5 hónap múlva érdemesebb újra kóstolni, addigra erősödik az UP íze is.
Öt-hat napra főződ, nem lesznek benne zöldes jegyek.
Kipréselésre kíváncsi vagyok, anno főzés előtt kipréseléssel próbálkoztam, eredmény az volt, hogy az kevés volt Irsai pálinkának, törkölye szintén kevés volt törköly pálinkának.
Gyorsan én is bepötyögöm a bírálattal kapcsolatos dolgokat...
Szóval a bronz Lepo szilvánál már odaírták, hogy az UP határán lett vágva, de ettől függetlenül rendben van.
A Debreceni Bőtermő meggynél kisebb hibának volt megjelölve a szélesre főzés illetve, hogy kénes. Na hogy kénes mitől lett, arról fogalmam nincs...lehet ez is az UP miatt van.
Az Irsainál szintén az UP-t jelölték hibának, meg száras, zöldes jegyeket írtak még rá, ami bogyózott szőlőnél nekem fura, mindenesetre idén már úgy fogom csinálni, mint tavaly előtt, kipréselem és külön lesz erjesztve a must és külön a törköly. Tanultam a hibákból, endrepp, neked is igazad volt, hogy valszeg ezért voltak olyan kihozatalaim...
Idéznék pár bírálati lapomról, hogy kontextusba kerüljön az elmúlt napok diskurzusa. Kezdeném egy hibás tétellel: sógor túltárolt, már majdnem romlásnak indult zöldalmája, amit a cefrézés előtt jószándékból feldarabolt, hogy könnyebb legyen turmixolni. Így szegény be is barnult, mire az élesztőt, pektinbontót megkaphatta volna. Emiatt valóban nem egy friss, gyümölcsös, "roppanó" almapálinka lett belőle, hanem egy fáradt, oxidálódott "kármentés" - afféle kontrollnak szántam a versenyre, hogy kiderüljön, mennyire elnézőek a kishibás tételekkel szemben. A bírálók ezt ügyesen kiszúrták, idézem a szöveges értékelést:
Egy másik jó meglátásuk a bronzérmet szerző tölgyfa hordós érlelésű irsai olivér törköly kapcsán született, aminek előzményéről a napokban már írtam. Az egészfürtös érlelésű irsainak a törkölyében már "nem maradt annyi erő", mint a szőlő párlatában, jóval kevésbé lett fajtajelleges, a hordóban pedig csak kis ideig tudott ülni (natúr, nem barrique!), túl későn lett hordózva, tehát idő előtt kellett a verseny határideje miatt lefejteni. A szöveges értékelés jól feltárta ezeket a körülményeket:
"Kicsit fedett illata visszafogottan gyümölcsös. Ízében zárt, alig nyíló. Az érlelés nem sokat ad hozzá."
Az ezüstérmes szilvámra kapott bírálat kapcsán érdemes felidézni az oszlopos főzőkkel kapcsolatos mítoszt, miszerint egylépcsősen csak illatbomba, de vékony, gyors lecsengésű, test nélküli párlatok főzhetők:
"Illata visszafogott, lassan nyílik, akkor cukorkás, lágy, gyümölcsösséget mutat. Ízében sokkal közvetlenebb, az illatnak megfelelő ízjegyek kellően erősen, hosszan mutatkoznak. Kellemes, jó szájérzetű, illatban kissé nehezezebben nyíló pálinka."
Pontértékei az új pontrendszerben az alábbiak voltak (megszerzett/elérhető):
Illatosság:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás: 10/13
- gyümölcskarakter: 5/8
- tartósság: 7/10
Ízlelés:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás, tartósság: 8/10
- gyümölcskarakter: 7/8
- szájérzet: 14/15
Harmónia:
- harmónia: 8/10
Ugyanez a párlat volt az alapja a bronzérmet szerző titkos szerelemprojektemnek, a szilvafa hordós érlelésű szilvának, amire a következő bírálatot adták:
"llata robosztus, nehezebb fajtakarakterű, de szilvás, héjasság, lekvárosság jellemzi. Ízében fűszeres, fáradt, nehezebb fás jegyekkel. Cseres, kissé vastag szájérzetű. Lecsengése hosszú, fűszeres, kissé nehézkes,szivarpárlatokhoz illő férfias stílussal."
Baromi találó megfogalmazás a "szivarpárlatokhoz illő férfias stílus", ez a párlat tényleg távol került a klasszikus szilva pálinkától, készítésekor, kóstolásakor bennem is hasonló "füstös" gondolatok jártak. Érdekes, hogy a pálinka milyen univerzális ital, mennyi irányba el lehet indulni egy párlatból kiindulva, talán ezért is nehéz definiálni azt - utalva az elmúlt napok pálinkatörténeti és jövőképi diskurzusára -, hogy mi is a (jó) pálinka. A szöveges értékelést látva már nem bánom, hogy csak bronz járt érte, valószínűleg kevésbé fért bele a klasszikus értelmezésbe.
És akkor essen szó a napokban már tárgyalt, ezüstérmet szerző egészfürtös erjesztésű irsai olivérről is, ahol a bírálók elég jól ráéreztek az erjesztésből adódó sajátosságaira. Érdekesség, hogy eléggé korai szüretelésű volt, így túlérettség, cukrosság vádja a szüretkori állapota alapján nem érheti, a bírálat találó megállapításai szerintem az egészfürtös erjesztés jótékony következményei (beleértve a törkölyös jelleget is):
"mazsolás szőlős jegyek, hibamentes lepárlás, édeskés szép muskotályosság jellemzi, ízben erősteljes kellemes itt is kissé törkölyös."
A pontokat is szeretném megosztani, szintén abból a szándékból, hogy az "oszlopos főzőn csak vékony, illatos de ízben rövid lecsengésű pálinkát lehet főzni" legendát romboljuk picit:
Illatosság:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás: 11/13
- gyümölcskarakter: 6/8
- tartósság: 7/10
Ízlelés:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás, tartósság: 8/10
- gyümölcskarakter: 7/8
- szájérzet: 13/15
Harmónia:
- harmónia: 8/10
Aztán essen szó a "zászlóshajóról", az aranyérmes akacáfa hordós érlelésű irsai olivérről is, hiszen talán ez a bírálat igazolja vissza a legjobban, hogy a fahordótól nem lesz rosszabb a pálinka (szintén gyakran olvasott mítosz a különböző pálinkás fórumokon, csoportokban), hanem átlényegül: ideális esetben a szerencsés hordófa-gyümölcs párosítás, a megfelelő idejű érlelés és a kimondottan hordózási céllal főzött párlat együtt egy nagyon kellemes, egyedi italt adhat, amiben a gyümölcsöt nem elnyomja, hanem kiemeli a hordó fája. Eredetileg a kőrisfa hordó tűnt a befutónak az érlelés során az irsai méltó párjaként (azt végül más versenyre küldtem, ott aranyérmet ért el), de ahogy haladt előre az (érlelési) idő, egyre inkább az akác vette át (az én szememben) a "kedvenc párosítás" szerepet. A végeredmény ez lett:
"Tiszta, intenzív, gyönyörű kerek Irsai karakter. Citrusos, muskotályos, fűszeres.Telt, testes, cseres szájérzet. A gyümölcs intenzitása szinte elnyomja a háttérben található, édeskés, enyhe hordós jegyeket."
A pontozást is érdemes áttekinteni:
Illatosság:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás: 13/13
- gyümölcskarakter: 8/8
- tartósság: 10/10
Ízlelés:
- technológiai tisztaság: 10/10
- intenzitás, tartósság: 10/10
- gyümölcskarakter: 8/8
- szájérzet: 14/15
Harmónia:
- harmónia: 10/10
A hordós tételekhez alapvetően jó érzékkel álltak neki a bírák, ezt bizonyítja a bronzérmes cseresznyefa hordós érlelésű irsai olivér ítélete is, ahol teljesen jogosan a gyenge hordós jegyeket rótták fel: ez a tétel is idő előtt lett lefejtve a nevezési határidő miatt, a műhely 12-13 fokos hidegében a már lassan fáradó cseresznyefa hordó jóval kevesebbet tudott hozzáadni a párlathoz, mint mondjuk a még mindig nagyon potens akác. Ezt jól vették észre az értékelők:
"Illatában intenzív irsai olivéres bodzavirágos citrusos jegyek jelennek meg, ízében kellően édes, faynaran fűszeres, összetett. Sajnos az érlelési idő kisés kevésnek bizonyult, nem igazán mutatkoznak meg az érlelési aromatika. Olajos, telt, közepesen mozgékony, gyümölcsössége tartós, de az érlelés sajnos a lecsengésében sem maradandó."
Érdemes viszont ezen a párosításon rajta tartanom a szemem, mert kellő idejű érlelés során talán a cseresznyefa is nagyon harmonikus eredményt ad csemegeszőlővel.
Végül pedig hoznék példát hibás bírálatra is, hogy minden oldala megmutatkozzon a versenynek. Az alany irsai olivér, ami egyetlen cefréből, egyszerre került lefőzésre, tehát az alapanyagot illetően nem volt lehetőség a főzés vagy a cefrézés során különböző eredményre jutni. A bírálat alanya az eperfa hordóban érlelt irsai olivér, ami az alábbi álláspont miatt érem nélkül zárta a versenyt:
"Enyhén utópárlatos, hiányoznak az érlelt jegyek!"
Mivel más formában ezt a szőlőt (tisztán vagy másik hordóban) nem találta senki utópárlatosnak, így nem gondolnám, hogy ez a kritika jogos. A hordós jegyek hiányát is nehéz elfogadni, mivel az akác mellett az eperfa bizonyult a legintenzívebb fafajtának, ízben és színben egyaránt. Azt nem mondom, hogy az eperfa jól áll az irsainak, sőt! Az ongai kritika alapja szerintem az lehet (teljesen amatőr hobbista vélemény következik), hogy az eperfa nem kiegészíti az irsai karakteres jegyeit, hanem konkurál vele, nehéz elválasztani, hogy az ízből mi a hordóé és mi a szőlőé, kaotikus az összkép - tehát nem harmonikus. Érdekes dolog ez, mert az akácnak is vannak az irsaihoz hasonló édeskés, mézes vonásai, valamiért mégis jobban áll a szőlőnek. Az eperfa nekem összességében csalódás (nem a mostani verseny miatt, hanem az elmúlt 1 év összes kísérlete alapján), eddig a kajszin kívül nem találtam olyan párosítást, ahol kimondottan jónak találtam volna (a kajszi-eperfa kombóval viszont más versenyen - szerintem jogosan - aranyérmet is sikerült szerezni).
Szóval ez utóbbi értékelést tévesnek tartom, de ahogy korábban már többször mondtam, ezt játéknak, szórakozásnak kell felfogni, nem vérre megy. Így belefér. Lehet, hogy másnál több ilyen téves(nek tűnő) bírálat született, nem tudom. Szerintem érdemes beszélni a helyes és rossz bírálatokról is, így lesz teljes a kép.
Engem nagyon megleptek az eredmények. Beküldtem a négy tételemet, amiből 3 érmes lett és pont az bukott el, amelyben a legjobban bíztam. Ezt most nagyon nem értem.
Ezeket rendszeresen átrágjuk, ha 600-év írott történelmét átnyálazol, abban biztos találsz több tucat jó hírt és kevésbé jót, itt szépen össze van szedve (lent)de továbbra is kérdés, mi a hagyomány és miért nem azt folytatjuk, mint egyes szomszédaink, miért folytatunk technológiai cefrézést, ha ezekből a hagyományokból meg lehet élni és a mai értelembe véve is készülhet általuk esztétikus végeredmény és ezt hogy kell elérni, ha régen ment, akkor most miért nem megy, miért nincs egyetlen egy főzde sem, aki ne modern irányított erjesztést végezne? Erre nem nagyon van más válasz, mint az, hogy nincs hagyomány, a nulláról lett újra építve, ami most van és ez a sztori csúcspontja ként értelmezhető még így is.
A XVII. század végén jelent meg a híres szilvapálinka. 1677-ben Szatmár megyéből hallunk először a szilvából készült rossz minőségű szeszről ( meg is tiltották), majd 1684-ben Thököly már kimondottan szilvából főzetett pálinkát munkácsi uradalmában. Mátyus István orvos pedig 1790 körül arról tájékoztat, hogy a szilvából készült égettbor mennyire elterjedt, Gugyinak vagy Szilvórium-nak is hívják. Ebben az időben már a románok is főzték, de a délszlávok slivociája (sligovica) is megjelent.
Egy 1723-ban megjelent német könyv szerzője szerint csak az a jó minőségű borpárlat, melyet Magyarországon, Franciaországban, vagy a Rajna-vidéken pároltak le.
Hazánk szesztermelése ( ) egy igen fejlett iparágat képez állapította meg 1884-ben Szolcsányi Hugó. Ez idő tájt 1881-ben 666 nagyobb, valamint 82.510 mezőgazdasági üstfőzde működött a magyar korona országaiban.
Az első világháború jelentős változást indított el a pálinkafőzésünkben. Legnagyobb gyárain ekkor álltak át jellemzően a cukorrépaszeszből főzésre (gabona helyett), 1917-től egyenesen tiltották a is a gyümölcsből főzést. 1915-ben a községi kisüstöket hadi célokra (ágyúöntésre) elrekvirálták, így a vidéki pálinkafőzés hosszú ideig tartó érvágást kapott.
Az 1929-es gazdasági válság problémáit is csak a szeszgyáraknál próbálták kezelni. Azért, hogy a szeszgyárainknak ne kelljen leállniuk, 1929. november 1-től elrendelték, hogy a motorbenzinhez 20%-nyi víztelenített szeszt keverjenek.
Az első világháborúban kitűnt személyeknek a kormányzó (Horty M.)vítéz címet és vele együtt telket, pálinkafőzdét, trafikot vagy likőrgyártási engedélyt adományozott,... (ezzel akarta emelni a magyar pálinkafőzés színvonalát)
Nagyapám szenvedő alanya volt ennek az időszaknak, nincs ebben semmi vicces, tragédia volt úgy egészében, ennek ellenére főztek, elvették a főzőt, aztán visszalopták, megint elvitték, a főzni valóval együtt. 200liter cefre készült egy rekesz gyümölcsből és egy zsák cukorból, de ez már később volt, amikor felköltöztek, kádban erjesztették. Jöttek a modern idők. :)
Azt az időszakot érdemes elfelejteni, a két háború közötti boldog békeidőket kellene megvizsgálni, akkor fejlődött minden. Keresgéltem a Központi Szabó Ervinben és a Műegyetem könyvtárában 1-1 alkalommal, de ez nagy meló, annyi energiát nem fektettem bele. Találtam leírást, hogy a Monarchiában milyen jogosultságokat kellett szerezni a szeszfőzéshez, biztos lehet találni abból az időből erről bővebb anyagot.
Ezt pár éve feltettem és fel is töltöttem, nézd meg. :)
Magyaros és tájjellegű házi pálinkafélék készítése, ezt is megtalálod, de ennek meg semmi forrásmegjelölése nincs és badarságok is vannak benne bőven, nem tudom mennyire hiteles.
1948 ? Ebben az időszakban keressük a gyökereket, amikor elkezdődött az államosítás, aki otthon pálinkát főzött, annak elvették a készülékét, bevitték jól megverték, ha kulák volt, akkor 2 hetente minden ok nélkül megverték a Rákosi rendszerben. Viccnek talán jó. Ebben az időszakban biztosan kimondható, hogy ipari szeszen és kerítésszaggatón kívül semmi más nem készült az országban.
Azt érdemes lenne szétválasztani, hogy az otthoni pálinkafőzéssel kapcsolatos hagyományt hol keressük. Pálinkafőzés takarmány- és konzervgyártás területen, esetleg egy falusi főzdében vagy háznál. Azt gondolom, kijelenthetjük, hogy DES-hez hasonló készülékeket szeszgyárban nem érdemes keresni... :)
A "dicső múlt"ott fut zátonyra, hogy évszázadok átfogásában egyetlen egy nevet tud a történetírás elővenni a témában (Führer), ez maradt fent a XVI-XIX századi p. sztoriból, erre lehet építeni egy rövid írást, mer más konkrétum nincs több száz éven keresztül. Persze több, mint a semmi ez is.
Konkrétan, ha hagyományosan akarsz pálinkát főzni, ahhoz semmilyen tudásanyagot, támpontot nem tudsz elővenni, erről van szó, nem arról, hogy nincs miről regényt írni. :)
A pálinka megnevezés első írásos említése 1630-ból való és a szlovák, palenka szó átvételéből származik. Ez akkor még a gabona, a gyümölcs- és borpárlatok közös megjelölése volt. A gyümölcspálinka csak később jelent meg Magyarországon, és az erre utaló első írásos adat 1658-ból származik. A XVII. század végéről, pl. a szilvapálinkára utalóan, már egyértelmű feljegyzések maradtak fenn, míg a XVIII. századból származó tárgyi emlékek egyértelműen bizonyítják, hogy Magyarország területén a mai értelemben vett pálinkafőzés folyt. A pálinka jelentéstartalmának letisztulását segítette, hogy a XIX. század elejétől, a borpárlatok megnevezésére a francia eredetű konyak szót kezdték használni. A pálinka gyakorlatilag ekkortól vált a gyümölcsalapú párlatok egyértelmű megnevezésévé.
Az iparosodás fejlődésével, amelynek a szeszipar is részese volt, előtérbe került a központi szabályozás szükségessége. 1850-ben bevezették a szeszadót, és így ettől datáltan állnak rendelkezésre a magyarországi pálinkafőzésről részletes és hiteles adatok. Így tudjuk, hogy a XIX. század közepén, Magyarországon több mint százezer főzde működött, amelyek közül azonban csak közel hatezer volt iparszerű üzem. Az országban ekkor szinte minden község, város, nagyobb uradalom, ill. gazdaság saját pálinkafőzdével rendelkezett. A XIX. század végére viszont lezajlott a szeszipar egyfajta koncentrációja, amely a kis főzdék számának a csökkenését jelentette. A XX. század első évtizedében már csak kevesebb, mint ezer szeszgyár működött, amelyek közül harminc volt ipari méretű. A magyar szeszgyártás mégis ekkor lett először világszerte elismert, amely a termelés megnövekedésével is együtt járt. Az I. világháborút követően a szeszgyártásban is hatalmas változások következtek be. Az állam erősen beavatkozott a termelésbe és évről évre a gyümölcstermés mennyiségétől függően határozták meg az előállítható mennyiséget. Ebben az időszakban a szeszgyárak száma tovább csökkent, a gyümölcspálinkák exportja viszont a második világháború kitöréséig folyamatosan növekedett.
A második világháborút követő államosítások a szeszipart sem kerülték el. Gyakorlatilag az összes szeszfőzde állami kézbe került, melyek kizárólag termelési keretek szerint gyárthattak. 1952-től bevezették a feles főzést, amelynek a lényege az volt, hogy a termelő a főzetett pálinka felét megkapta, ami után bérfőzési adót fizetett és állta a teljes kifőzéshez szükséges tüzelőanyag költségét, míg a pálinka másik fele az államot illette. A feles főzés 1970-ben megszűnt, utána csak bérfőzés és kereskedelmi főzés létezett. Nagy változás 1982-ben következett be. Az állam lemondott szeszmonopóliumáról és engedélyezték, hogy pálinkafőzéssel magánszemélyek is foglalkozhassanak. Természetesen korlátozva volt a legnagyobb főzőüst kapacitás (500 liter), de az új főzdék alapításán túlmenően, engedélyezték az ilyen kapacitást meg nem haladó, meglévő szeszfőzdék magánszemélyek részére történő bérbe vagy szerződéses üzemeltetésbe adását is. Szintén ebben az évben módosították a gyümölcspálinka-szabványt és, így a legalacsonyabb engedélyezett szeszfok 50 helyett 40 lett.
A rendszerváltást követően a magyarországi pálinkafőzdéket sok esetben elmaradott technikai felszereltség és háttér, a jó minőségű alapanyagok teljes hiánya jellemezte. Ezen körülmények között, jó pálinka készítésére gyakorlatilag alig volt lehetőség. Igaz ezt, az akkori - a valódi pálinkák értékeit nem is ismerő - piac sem igényelte. Az üzletekben hideg úton, finomszeszből , vízből és aromából készült szeszesitalokat lehetett kapni, amelyeket természetesen pálinkának neveztek. Ebből a helyzetből kellett a pálinkát újrateremteni, hitelét helyreállítani. Ebben fontos szerepet játszottak azok a pálinkafőzők, akik az 1990-es évek végén felvállalták a minőségi pálinka ügyét. Megszervezték a megfelelő gyümölcsellátást, technológiai fejlesztéseket hajtottak végre vagy teljesen új gyártóegységeket létesítettek . A legfontosabb azonban, hogy mindezek fókuszába a minőséget állították, bízva abban, hogy a kiváló minőségű termék a fogyasztók elismerését is kivívja. A pálinka ragjának helyreállítását a jogalkotás is segítette. A Magyar Élelmiszerkönyv 2002. július 1-től érvényes, szeszesitalokra vonatkozó új előírásai a pálinka korrekt definícióját adták.
Elég nehéz valamit "hagyományosan" készíteni, aminek még a neve sem arra vonatkozott, amit ma érünk alatta, pont az a lényeg, hogy a pálinka hagyományával kapcsolatos elképzelések inkább a romantika témakörébe tartoznak, nem volt dicső múlt. Főzzük réz pálinkafőzőben, de milyenben? A szerb Des-ben? Hagyományosan milyen a magyar réz pálinkafőző, olyan mint a francia charentais? A pálinkafőző arányai meg fogják határozni a végtermék jellegét, egyáltalán milyen volt 100éve a pálinka? Semmilyen elképzelés nincs ezekről, ami háznál esetleg volt az előző rendszer tsz időszaka azt is felszámolta. Nincs egyetlen főzde, ami 2 generációval tovább tudna visszatekinteni, innen építkezni hagyományokra az hangzatos kijelentés, de semmi valódi tartalom nem lesz mögötte.
Elfogadom, mert nem néztem ennek utána. Nem az idő intervalluma a lényeg itt, hogy mióta nevezik pálinkának a pálinkát. Vannak ilyen "névbirkózók" akik még az elnevezést is levédetik. De én nem erre gondoltam.
Ez teljesen más dolog, mint egy verseny. A bírálók, márcsak a sokféle pálinkák kóstolgatásban szerzett tapasztalataik alapján jobban tudnak különbségeket tenni közöttük. A helyezésre és díjra menő verseny már más dolog. Amit írsz, azzal egyetértek.
Én a szöveges értékelések miatt nevezem héba-hóba pálinkáimat. Nem feltétlen azt, amit jónak tartok, hanem, amit nem tudok hova tenni. Eddigi értékelésekből nem volt olyan, amit nem tudtam elfogadni. Az előfordul, hogy amit én fajta jellegnek vélek, azt hibának értékelik. Nem nagyon van lehetőségem kóstolgatni jó pálinkákat, így ezek a bírálatok megerősitenek abban, hogy tudom, mi a jó. Ismerősök véleményére nem lehet adni, mert a legroszabb kajszi is jó, és a legjobb cseresznye is rossz.
Itt nálunk a pálinka készítésnek semmilyen hagyománya nem maradt fent, nincs mihez visszatérni sajnos.
A pálinka mai fogalma is csak a 20. század során alakult ki. Önmagában a pálinka szó korábban utalás szintjén sem jelölt konkrét italfajtát, csak égetett szeszt: a rozspálinka vagy a kolompérpálinka pont ugyanúgy pálinka volt, mint a szilvapálinka vagy a törkölypálinka. Ennek ellenére a szakmabeliek ma előszeretettel idéznek pálinkát és pálinkafőzést olyan régi feljegyzésekből, melyek valójában nem a pálinkáról szóltak.
Az én ízlésem a hagyományos élelmiszer termékeket preferálja. És úgy látom, hogy visszafordul ez az ágazat is a hagyományokhoz. Igaz, hogy őrületes ellenszelet kell legyűrni, mert azokat az értékeket amit a több száz éves tudás és tapasztalat épített fel réges régen letaposták egy új trend érdekében. Mondok egy példát az égetett szeszek világából. Például Európa legnagyobb rum üzemében végigkóstoltam a repertoárt. ( Arucas) Ez az egyik kedvenc italom. Itt a legkorszerűbb technológia működik a lepárlásnál. Rozsdamentes acél az egész gyártósor (ok). A múzeumban minden vörösrézből van. Azt már nem használják. Na ennek az ellentéte Kubában, ahol még a vörösréz és a fa edények több száz éves hagyománnyal üzemelnek. Nekem az az igazi! Meg Jamaika
stb. Nekem Szabadegyháza szesze ipari termék. A tornyokkal és a tányérjaival együtt. Lehet itt bármilyen fejlődésről magyarázni. Én egy maradi begyepesedett maradok ilyen téren.:):)
Köszönöm mindenki válaszát, akikkel úgy látom nincs olyan nagy véleménykülönbség. Bevallom, hogy támadásra számítottam ez ügyben. Nekem nincs tapasztalatom a pálinka ágazatban, hogy mi az ilyen versenyek "erkölcsi" szintje. A bor vertikumról (itt lett felemlítve) viszont nem jó a véleményem ebből az aspektusból. Elnézést, ha valakit is megbántottam, nem volt szándékomban.
Mondjuk anélkül hogy meg is inná a bíráló, hogyan tudja eldönteni, hogy valóban lehet vele jó értelemben egy jó ízű, tartós szilva szkafandert böfögni?:))
Mert az enyémmel lehet:))) egylépcsőssel is lehet?
Érthető ez, én nem látok abban semmi bántót vagy kivetni valót, ha valaki így gondolja, nem is vagy ezzel egyedül, ez kiderült itt már régebben.
Egy apróságot viszont megjegyeznék, míg pl egy tornászversenyen a versenyzők egymással versenyeznek, addig egy pálinka versenyen, ez csak az aranyérmesekre áll, addig a minősítés kifejezés inkább találó, tehát érzékelési kritériumoknak kell megfeleljen, ha valakit kizárnak és ebben nem sok szubjektivitás lehetséges, ahogy kerül egyre feljebb a léc, már sokkal több. Pl két arany érem közül választani, az már feladat, illat alapján kiszűrni az EP/UP-t, az nem, azt 100/100-on kell teljesíteni. Szóval nem szubjektív véleményről van szó, hanem előre lefektetett szempontrendszerről, amiből a bírák a hivatalos jogosultságuk megszerzésekor és közvetlen a verseny előtt is "vizsgáznak".
Egyetértek veled, hogy a plecsnik az értékesítést segítik elő az erre fogékony vásárló rétegnél.
Ugyanakkor nem nehéz belátni, hogy segíthet a fejlődésben pl a magánfőzők esetében, ugyanúgy, mint ha itt a fórumon vagy tapasztalt ismerősnek adsz mintát és őszinte visszajelzést kapsz.
Dehogy akartam én megbántani azt, aki ebben benne van bármilyen oldalról. Ez a monológom minden bírák által hozott döntésekre vonatkozó dolog. A sporttól a válóperen át a nevezett italversenyekig. Mind egy szubjektív kéz belenyúlása. Nekem bármely verseny akkor jön be, ha objektív a lefutása. Például egy síkfutás vagy magasugrás az mérhető és objektív. De egy jégtánc verseny vagy tornászverseny az a bírák döntése (pontozás). Az ilyen szubjektív döntésű versenyt nem nézek pontosan ezért.
Ha a borok világát valamennyire követed, ott pont az a helyzet, hogy nem sok fogyasztót érdekelnek a verseny szereplések, bort plecsnikkel manapság Kínában lehet eladni. Itt a pálinkás fórumon is olyanok szoktak értekezni erről, akiket érdekel és elfogadnak ilyen feltételrendszereket, ha téged ez nem érdekel és nem fogadod el, az is tökéletesen érthető és elfogadható.
Egy dologban viszont tévedsz, a bírák tanult szempont rendszer alapján bírálnak, nem szubjektíven és a bírálati rendszer piramis felépítése -elvileg- úgy van kitalálva, hogy ez érvényesüljön a gyakorlatban is.
Üdv. Mindenkit! A bor, vagy pálinka verenyekről: Én nem is értem ezeket dolgokat. Bármilyen szubjektív dolog bírálását (ahol ugye a bíró is szubjektív döntéshozó) teljes mértékben feleslegesnek tartom. Azt, hogy nekem mi ízlik azt el tudom dönteni ("nemzetközi bírálók" nélkül is.) Mégis érdekes módon ilyesmire végeláthatatlanul nagy az igény. Igaz, hogy hatalmas erők dolgoznak az imázs építésén kialakításán ennek az útnak. Mindegy is. Az biztos, hogy életem legfinomabbnak ítélt borát vagy pálinkáját nem az X helyen Y számot elért aranyérem határozta meg.---Csendben megjegyezve inkább csalódást okoztak eddig a dobogóra "emelt" italok az életem során. Ezek inkább az üzleti menetet (köztük az irányítottat vagy korruptot) reprezentálták, mint a minőséget. Ezt nem is hiszem, hogy valaha másképp volt és másképp lesz. Én ezeket elfogadom, de mikor túl tolják már a hideg kiráz. Mint a Győzike show-nál.
Ha nagyon akarod, akkor nekem is az az elméletem, hogy sok, de a gyakorlatban, ennek érzékelhető hátrányát nem sikerült tetten érni.
Voltam egy borásszal borfesztiválon, asszisztáltam, ahogy végig kóstolja az összes tételt, a hibásakat jelezte szóban, a jókat kijegyzetelte, nem száz tétel volt, jóval több, délben egy ebéd, ennyi volt a pihenő, én ott kiszálltam. Nézni is sok volt, persze ez más, nem tétre ment, én bizalmat szavazok erre.
Köszönöm, majd ha erre jársz, megkóstolod mindkettőt.
Az irsaihoz loptam az ötletet, a szekszárdi "kis" Heimanntól olvastam kékfrankos és kadarka kapcsán, hogy ilyesmivel próbálkoznak, és ugye ez főleg a kadarka kapcsán izgalmas vállalkozás, hiszen kevésbé testes fajtáról van szó, aminek úgy "jelenlétet" csinálni, hogy közben megmarad a gyümölcsösség, na az gondolom kihívás lehet (nem értek hozzá, nem vagyok borász, csak műkedvelő, és elfogult pont e két fajta irányába). Ezt írják pl. a kékfrankosnál:
"A 2018-as szüret nagy változásokat hozott. A korábban kísérletként elkezdett borászati eszköztárat: az egész fürtös erjesztéseket és spontán élesztőflóra szaporítását (pied de cuve) és a hosszú héjon tartást elkezdtük nagy tételben, 5000-8000 literes fa- és acél erjesztőkádban is használni. Meg kellett oldanunk, hogy a kierjedt szőlőtörkölyt, benne a kocsányokkal, a lehető legkíméletesebben juttassuk a présbe, ezért a törkölyszivattyú helyett dupla kézi munkával, lapátot és big box-ot használtunk.
Az új felfogású erjesztés soha korábban nem tapasztalt frissességet és ízhosszúságot hozott a kékfrankosainkba, amit rövidebb acélkádas és nagyhordós érleléssel őrzünk meg.
Spontás erjesztés fakádban és acélkádban részben egész fürtökkel (25-30%) Visszafogott extrakció napi 2x csömiszköléssel vagy körfejtéssel Szivattyú nélkül préselve 20-24 nap után Spontán almasavbontás 8 hónapig nagyhordós és acéltartályos érlelés"
A fakádas erjesztéshez még nyuszi vagyok, de az egészfürtös szerintem jó irány, ha az ember eleve hordós érlelésre szánja a párlatot, nálam meg ugye szinte csak erről szólt 2021. Idén lehet, hogy csinálok egy fej-fej melletti tesztet bogyózva és egészfürtösen erjesztve is.
Én azzal rontottam el egy szőlőt tavaly, hogy a végén növeltem a deflegmációt, egyre növeltem, így bele tudtam engedni még kb 1.5litert, vékony szőlő íz, nagyon távoli, fedett, enyhe édeskével, ez jött, "kicsavartam", magas kihozatal, kicsit távoli édeskés íz, visszafogott illat. Ezt gondolom oszlopon még durvábban meg tudják oldani, hogy ne maradjon sok szesz az üstben, de jól el legyen választva az up. Az eredmény, hogy ugyanaz az aroma mennyiség +1.5literre oszlik el és lesz némi "teste" az egésznek kis mellékízzel, de ez csak egy gondolat, fogalmam sincs nálad mi a helyzet, de gyanúsan magas kihozatalokat produkáltál.
A szilva pont az, ami nekem pl az ongai norma irány, ha jól térképeztem fel egyáltalán, hidegen hagy. Egy fórumtárs a zseniális szilvájára bronzot kapott, az nálam arany lett volna. :) Úgy általában nem tudom bemérni, hogy ott pl valami bronzot vagy aranyt kap-e, ez kiderült egyértelműen, az talán megy, ha valamit hibásnak számít ott azt érzem, azt gondolom, kb eddig jutottam. Irsaira ezüstöt kapni, pláne, ha alternatív módon lett cefrézve az szép teljesítmény, gratulálok! A szilvádról pedig azt gondolom a fentiek alapján, jobban érdekel, mintha aranyat adtak volna rá. :)
Szerintem holnap estig, a bírálatok közzétételéig senkinek nincs (megalapozott) oka reklamálni. Aztán az értékelés alapján vagy születik egy-egy nagy "Aha! Tényleg!" felfedezés az érintettekben, vagy továbbra sem értenek egyet az eredménnyel (jogosan vagy sem, az minden esetben egyedi).
Igazából minden verseny utóélete ez (egy része örül, egy része nyugtázza az eredményt, egy része lázad), és mindegyik forgatókönyv lehet jogos, tévedhet a bíráló és a bírált is. Pont ezért kell ezt az egészet tanulási lehetőséggel bővített szórakozásként felfogni, mert akkor minden alkalommal "nyer" az ember, ellenkező esetben csak bosszankodással jár (a bíró sosem tud elég jó lenni, ezt a foci feltalálása óta tudjuk).
Én például a szilvámtól "többre vártam", de lehet, hogy ha majd megkóstolod, azt mondod, hogy örüljek az ezüstnek. :)
Az egészfürtösen erjesztett irsai ezüstjének viszont örülök, mert ez volt az első irsaim (nincs a kertemben, tavaly némi noszogatásra vettem 100 kilót próbának), ahogy a hordós irsai aranynak is, mert nem ez az első verseny, ahol aranyat adott, és ez egy fontos visszaigazolás számomra, hogy ennek a módszernek van értelme, a karakteres csemegeszőlőt így tudom a legjobban a hordó fájával harmóniába hozni (kitölteni, átmenetet adni a markáns gyümölcsíz és a hordófa közötti "térnek").
Értem, tiszta sor, nekem kell ezt megoldani természetesen, nem másnak, csak gondoltam én naív, hogy tudsz mondani egy teszemazt KP szeszfokot, hogy mittomén 85 alatt tuti UP-s. Tudom, hogy ez nem olyan "szakma", amit beszélgetés alapján elsajátít az ember, így harmadik éve már régen rájöttem erre, csak valamiféle soha ki nem mondott alap tételekre gondoltam, amit sem fórumokon, sem könyvekben nem talál meg az ember. Kisüsti főzőnél többek között pl. alap igazság, hogy 65-68 fokos lejövő KP-nál már el kell kezdeni figyelni az UP-t. Ebből gondoltam, hogy tornyosnál is van hasonló. Adott Kothe gép példájánál maradva, ha ugyanazt a cefrét alacsony deflegmációval főzöm le, akkor UP-s lesz 83 fokosan, ha magasabb deflegmációval főzöm ugyanaddig, akkor 87 fokos lesz és nem lesz UP-s, mert a végén járva a töményebb alkoholból le lesz vágva az a rész, ami az UP ízeket eredményezné. Mindegy...csak jár az agyam, lehet le se kéne írnom ezeket, de már nem törlöm ki... :)
Tudod mit, másképp kérdezem... Ha a főzés magasabb deflegmációval történik, akkor könnyebb-e az UP megjelenését észrevenni?
A verseny témához még hozzátenném és tisztáznám a következőt: Még véletlen sem reklamálás volt a célom, ha két tétel nem érmes, akkor nem érmes, nincs mit ezen szépíteni, vagy fanyalogni, kizárólag észrevételnek szántam a leírtakat, hogy az említett "problémákra" már sokféle megoldás létezik, bármelyiket átvehetnék és alkalmazhatnák.
Maradjunk, ez a Te elméleted és kritikád, javaslom beszélgess erről ongai bírálóval is, ha van erre lehetőséged, én nem tudok érdemben hozzászólni. Én ami kaptam, amikor neveztem, abból tanultam és reálisnak tartottam, akinek az ongai bírálatát lehetőségem volt olvasni, kóstolni az rendben volt, akit látok, hogy az alapján évek óta csiszolja a termékét, olyanokat főz, ami nekem komoly színvonal, nem érzem úgy, hogy nekem okom lenne bármilyen kritikát megfogalmazni ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban, nem vagyok azon a szakmai szinten, hogy kritizáljam az ott bírálókat, nem látok bele a munkájukba ilyen szinten.
Meg kell kóstolni valamit, hogy lehessen róla véleményt alkotni, én így erre semmit nem tudok írni.
Remélhetőleg kapsz használható írásos értékelést, módszerességgel, sok kóstolással, meg fogod ezt oldani. Tiszta, közvetlen gyümölcs ízeket kell érezni, -úgy tudom- ha illatban van valami nem oda való vagy fedettség, azt kizárják még bírálat előtt.
Régen biztos így volt, de olvasva, hogy mennyi tételt kell egy nap alatt bírálniuk, garantált a hibázás. Ennyit nem lehet, elfárad a bíráló, bármennyire is profi.
Valszeg igazad van, de én ezt el is fogadom és sosem állítottam, hogy az összes általam főzetett tétel érmes lenne. A múlt évtől kezdődően a cefréimben nem gondolom, hogy lenne bármi nagyobb hiba, sem a gyümölcs minőségét tekintve nem kötök kompromisszumot, sem pedig a cefrézési eljárást illetően. Mindenre kínosan figyelek, így ahol hiba lehet a folyamatban az a főzés, ez már számomra is egyértelmű. 99%, hogy UP hiba miatt hasalt el a két másik tétel. Az EP elválasztása pár alkalom után már nem nehéz, de az UP-t jóval nehezebben lövöm be.
Némi utánaolvasást követően az alábbi következtetésekre jutottam:
- Alacsony deflegmációra van beállítva a gép, ezért a lefőtt középpárlat szeszfoka alacsonyabb, mint kellene (80-85 közötti)
- Az alacsony deflegmáció eredményezheti azt is, hogy jóval nehezebb belőni az érkező UP-t, nehezebben felismerhetőek az UP jegyek, mert jönnek olyan (még jónak tűnő) ízek is, amik elnyomják ezeket
- A tavalyi első pár tétel után szóltam a főzdében, hogy 85 fok alá ne menjen a középpárlat szeszfoka, bármilyen "jó ízű" is még a lejövő párlat a végén
Megpróbálom leírni, hogy szerintem hogyan lehet javítani a fent leírtakon, kérlek erősíts meg, vagy cáfolj:
Kothe tornyos főzőről van szó 3 állítható tányérral (vagy a tököm tudja, hogy Kothe főzőnél hogy hívják a szinteket, nem szitatányéros az biztos, de olyan magas, hogy nem látok bele.). Főzésnél a három szint állító karjai lentről felfelé haladva a következőképpen állnak:
1: Alsó pozícióról kb. 20 fokkal elfordítva
2: Alsó pozícióról kb. 80 fokkal elfordítva
3: Alsó pozíciótól kb. 95 fokkal elfordítva
Jól gondolom, hogy az 1. szint szinte teljesen nyitva van, tehát ott minimális a deflegmáció és a fentebbieknél is csak közepesnek mondható? A főzés során minimálisakat szoktak állítani rajtuk felfelé két alkalommal, de csak pár fokot. Ahhoz, hogy magasabb legyen a deflegmáció az egyes szinteken az állító karokat alapból fentebb kellene belőni már a főzés kezdetekor, nem? Létezik itt valamilyen optimális beállítás, vagy a cefre alkoholtartalmához kellene igazodni? A főzőt a gyári leírása szerint a fentebb leírt állásokban kellene használni főzés során, de a gyártó gondolom nem feltétlen gyümölcspárlat előállításához adja meg a beállításokat, bár gőzöm nincs, hogy mit vesz alapnak az ajánláskor.
Tehát amit itt segítségképpen kapok választ a fentiekre, azt simán meg tudom valósítani, annyira már szabad kezem van a tételeim főzésekor, úgy csinálnak mindent, ahogy én kérem, mivel ott vagyok végig, szóval ezzel nem lenne gondom, de nyilván az is benne van a pakliban, hogy egyszerűen a fentiekkel semmi gond, simán csak az UP érkezését nem tudom még magabiztosan belőni. Pedig én mindig minden tételnél hamarabb elzáratom, mint ahogy a mester javasolná.
Tudom, igen, nekem akkor lesznek igazán jó pálinkáim, ha majd lesz saját főzőm...
A kollégának a felvetése 2 szempontból azért meggondolandó: egyrészt részrehajlást nem feltételezve ugyan, de rosszul mutat, ha a bírálók is indulhatnak, főleg, ha az egyik bíra lesz az év magánfőzője (aki egyébként tényleg tehetséges magánfőző, más versenyeken is rendszeresen szépen teljesít), másrészt a minták száma sajnos/szerencsére egyre több versenyen kezd kinőni az "egyetlen hétvége akatt lezsűrizzük" nagyságrendből, amire valahogy reagálnia kell a versenyeknek, különben a minőség rovására mehet.
Az idei ongai versenyen közel 2200 tétel került értékelésre 3 nap alatt, 5-6 fős csoportokban (összesen 31-32 bíráló). Ez napi kb. 120 tétel fejenként. Vannak olyan versenyek, ahol pont ilyen okokból már bevezették a napi 50 mintás limitet, több hétre szétbontva a bírálati tevékenységet. Nem tudom, mennyit bír egy rutinos bíráló egy nap alatt tisztességesen véleményezni, de nyilván jobb, ha nincs túlterhelve. Viszont ritka az a fajta tréning és kvázi vizsga is, ami a Quintessence bírálatot megelőzi, pedig szintén a minőség irányába mutat.
Ongán kapsz valódi kritikát, a többi buksi simogatásra jó, én ezt tapasztaltam. Küldtem direkt hibás almát valahova, hogy megtudjak az értékelésben valami közelebbit róla, kaptam rá ezüstöt, ennek semmi értelme. Biztos van valami szórás, de javaslom keresd a saját produktumodban inkább és próbálj sokat kóstolni házon kívül. Az, hogy bronz-arany között mi az elért eredmény sztem annyira nem érdekes, az viszont igen, ha 3-ból kettő elhasal, ott valami nem stimmel, ha jól emlékszem a főzetett pálinkáidra elég magas kihozatalod volt, itt sokan úgy tapasztaltuk, hogy ilyen kihozatallal, nem lesz minőségi az eredmény.
Sajnos az utóbbi időben elég kevés időm van bármire is, majdnem lemaradtam a Quintessenceről, nagy rohanás után az utolsó nevezési napra tudtam beküldeni 3 tételt.
Picit csalódott vagyok, a Lepo szilvám kapott egy bronzot, az okot még nem tudom, hogy a másik kettőben mi volt a hiba, mert ugye a bírálati lapok még nem elérhetők. Lehet a bírálatig nem pihenték ki az utazás fáradalmait... :)
Volt, ami nem tetszett a verseny lebonyolítási formájában, ha rá tudom szánni magam, akkor lehet küldök egy összeszedettebb levelet a szervezőnek, de az elmúlt hetek-hónapok szabadidő mennyiségéből kiindulva nem biztos, hogy lesz rá energiám. Ebihal, sőt inkább Vízipók vagyok én ebben a tóban és nem valószínű, hogy egy három tétellel nevező ember véleménye olyan nagyon sokat számítana.
Persze sokan mondják, hogy itt egy bronz érem is jóval többet ér, mint a kisebb versenyeken, mindenesetre nekem picit rossz a szám íze és nem azért, mert csak egy érmem lett. Egy porrogi verseny, vagy a Pavlicsek Csabiék versenye után nem éreztem ezt. A 100 pontos rendszer alkalmazása, az 5 bíráló 1 tételhez tök jó dolgok, de az, hogy egy bíráló valami napi 200 tétel felett kóstol, illetve hogy ugyanúgy indulhat a versenyen magán/bérfőzetőként, na az már nem tetszik. Ezt mind Porrog, mind Perkáta, mind más egyéb verseny különböző módon, de jól megoldotta. Lehet nincs jelentősége, lehet valaki csak legyint erre, de mint amatőr műkedvelő, engem pl. zavar... Főleg, hogy a tervem a jövőre nézve az, hogy egy adott tételt csak egy versenyre küldök be.
Porrogra ma készítem össze a pakkot, most nem akarom az utolsó pillanatra hagyni.
Még nem tudom, holnap lesznek elérhetők a részletes értékelések a verseny online felületén, a felhasználói fiókban. Ez első körben jól hangzik, mert így talán nem csak egy 3 szavas sajtpapírt kap az ember, de majd meglátjuk, milyen a végeredmény. Majd beszámolok róla, ez a fajta 100 pontos rendszer elég sok újdonságot ígér.
Mondjuk többen panaszkodtak is, hogy az elért érmek nem feltétlenül tükrözik a párlat minőségét, legalábbis más, komolynak tekinthető versenyeken jól szereplő párlatok lettek lehúzva a Quintessence-en, miközben a bíráló bizottság is nagy átfedésben van e rendezvények esetében. Lehet, hogy a 100 pontost is még szokni, tanulnia kell mindenkinek, a versenyzőknek és a bíráknak is.
Annyi biztos, hogy a tavalyi szilvámba én jobban bele vagyok zúgva, mint a bírák (bár az ezüst sem gondolom, hogy ciki lenne), annak viszont örültem, hogy végre valahol érmet ért a direkttermőm, illetve a hordós aranyérem is egyfajta megkoronázása az elmúlt 1 év kísérleteinek.
Érdekel természetesen, mert most épp megint a szilva nálam a gondolkodás tárgya, keresem a referenciapontokat. Általában a szüret nem esik optimális időpontra, vagy főzni nem tudom akkor, amikor jónak gondolnám. Tavaly nagyjából mindkettő összejött, a jelenlegi oszlopomon most főztem először szilvát (korábbi szezonban elfagyott), ez idén ezüst éremre volt elég a Quintessence-en. Nagyon sok lehetőséget látok a szilvában, részben az általad is kitapogatott cefrézési módok és blendelésük miatt is.
Gondolom papíron egy része még korábbi évjárat. Én olyan figurát ismerek, aki az ország kb. összes versenyén indul, ami szembe jön vele. Nem 40 tétellel, "csak" kb. 10 fajtával, de ha felszorzom a versenyek számával, akkor az is durva. Egész évben gyakorlatilag úton van emiatt, ez a hobbija.
Mondjuk emiatt semmi értelme a legjobb magánfőző kategóriának a versenyeken, mert hiába csak a a legjobb 5-8 tétel számít bele ebbe az értékelésbe, azért sokkal könnyebb 8 aranyat produkálni 25 tételből, mint mondjuk 8-ból.
Kb egyetértek zsorsz véleményével. Ő a kombit magasan első helyre tette, annyi hogy én egyenrangúnak érzem az egészszemest vagy jobbnak. Techno cefre magas defivel helyrejött, tiszta íz és illat, alacsony defi széles, az lesz hordózva.
Ha érdekel majd amikor esedékes viszek mintát ezekből.
A som utóérő gyümölcs, a látszólag érett szemek kiterítve beérnek. Akkor finom, amikor már puha. Kirándulás közben csak a földről érdemes szedni a lehullott szemeket, mert a bokorról szedett csücsöri szájat csinál. ;)
Jelentés a pálinkaműhelyből: végre eljutottam odáig, hogy megcsináljam a hőszigetelést az üst köré (igaz a kevés szabadidő miatt ez is nagyon sok pici részletben jött össze). Jolida üstszigeteléseiből inspirálódtam, az elérhető anyagok függvényében megvalósítva a sajátomat. Kerámiapaplant sehol nem találtam kellő vastagságban, a helyi kandallós kb. másfél hónapig hülyített, hogy majd hoz, így végül drótfonatos hőszigetelő paplannal és golyónyomott lemezzel oldottam meg:
Csináltam próbafűtést 50 liter vízzel 85 fokig, innét 24 óra alatt 45 fokra hűl vissza a víz egy durván 16-17 fokos műhelyben állva, szóval elsőre elégedett vagyok az eredménnyel. Majd meglátjuk élesben, cefrével mennyi időt lehet spórolni pl. a teljes felfűtésen vagy két felöntés esetén a második körnél a meleg üst miatt.
A hordórendelésben érintett kollégáknak szeretném jelezni, hogy végre jó híreket kaptam: jövő héten tervezik leszállítani a rendelt fahordóinkat a szerbek, elvileg hétfőn már talán tudni lehet majd a pontos napot is. Majd jelentkezem mindenkinél.
Mindkettő elég savanyú még éretten is, cukrot nem érzékelek benne, de jellegzetes aromája sincs frissen.
Legalábbis szerintem. Akkor miből lesz alkohol meg aroma?....Ősszel árulták hétszázért kilóját, ha belegondolok nem is drága egy ilyen "vadgyümölcs" ennyiért. Bár ezt biztos ültetvényen rázzák le ennyiért, nem a brazilok gyűjtik.
US $17.87 42%OFF | Brass Luxury 1/2 Ceramic Standard Thermostatic Mixing Valve Temperature Control Valve for solar water heater valve parts https://a.aliexpress.com/_msI5Zxi
Valószínű én is kétkörös rendszerbe állítom, hogy ne kelljen a véghűtőből kilépő hűtővíz függvényében(hőmérséklet, mennyiség) sokat gépészkedni, míg stabilizálódik a defi hőmérséklete, egyszerűbbnek tűnik ha egy külön ágról állandó hőmérsékletet és átfolyást tudok biztosítani a kezdetektől. Természetesen aki már "összeszokott" a géppel annak elég kellő időben az általa kívánt (jónak vélt) értékekre belőni rutinból, egykörös rendszeren is...
Mint régebben írtam, csak akkor kellett "egykörösre" (a véghűtő melegebb vizét visszavezetni a defi bemenetére) váltani, mikor nagyon késő ősszel, hideg szélben (szabadban főzök) nem lehetett az oszlop egyensúlyt megtartani.
A "vegyes" felállás szerintem nem rossz megoldás, főleg úgy, hogy akár "kétkörösre", akár "egykörösre" szabályozható.
Ezt már felraktam régebben, ez volt az eredeti terv tavaly tavasszal, csak a keverőszelepeimet "elhagyták" a kínaiak.
Rendelek újból kért keverőszelepet és tavasszal kipróbálom.
A nagy rendszerek úgy működnek, hogy a hűtő kilépőjét szabályozzák mennyiségileg állandó hőfokra, ez tekinthető alap megoldásnak. Amit felvetettél, hogy a magyar oszlop 2 körös, azzal pedig nyertek legeredményesebb otthonfőző ongai címet, ha nem lett átalakítva, akkor az referenciának már elég erős.
Kicsit tényleg mély víznek tűnik a deflegmátorokról szóló elmélkedés, de én is szeretek mögé látni a dolgoknak. A kísérletezések, próbálgatások alapja is az, hogy nagyvonalakban értsük , hogy mi miért történik.
Visszatérve az eredeti kérdésre, kijelenthetjük azt, hogy a két külön ágon működő vízhűtés is tud jól működni? Esetleg az állandó vízhőmérséklet miatt még stabilabb is a fejhőmérséklet vonatkozásában, mint az egykörös? Esetleg takarékosabb is a víz szempontjából, mivel általában az elterjedt kínai 2"-os véghűtőnek kisebb a vízigénye, mint mondjuk egy 3-4"-os definek?
Független attól, hogy télen állandó 5 fokos, nyáron pedig állandó 25 fokos vizet engedek a deflegmátorba, tud úgy működni, hogy a párlat minőségére nézve ne legyen kiugró változás? Értem ezt úgy,hogy a fejhőmérsékletet mindkét esetben ugyanabban a sávban tartom.
Esetleg lenne lényegi különbség a párlat minőségére nézve, ha pl állandó 60-70 fokos vízzel táplálnám a defit, vagy ezt a hűtővíz hőmérséklet témát teljesen engedjük el?
Tudom,hogy ezekre a kérdésekre inkább csak kísérletezés vagy laboratóriumi vizsgálatok útján lehetne nagyjából válaszolni, de hátha valakinek van tapasztalata ezen a téren.
Miért probléma, ha ilyeneken elmélkedünk? Úgy értem, hogy téged ez zavar?
A méretezéssel kapcsolatos kialakításbeli ok-okozatot azért érdemes érteni, hogy az ember el tudja dönteni, van-e értelme fejleszteni a rendszerét? Volt pl. rosszul méretezett Liebig-hűtőm, rengeteg vizet evett, ha a tudatlanság következtében elfogadom, hogy ez ilyen (hisz a gyártó is ezt mondta), akkor lehet, hogy nem lépek tovább a mostani megoldás felé. És engem például nagyon zavar a pazarlás, nem a víz ára miatt, hanem maga a felesleges erőforrás herdálás miatt. Tehát szeretném tudni, hogy mivel lehet adott esetben csökkenteni a vízfogyasztást, vagy konkrétan 2 deflegmátor közül melyiket ajánljam azoknak, akik hozzám fordulnak oszlopos ügyben tanácsot kérve.
És hogy mennyire reális kérdésről van szó: már több olyan kolléga keresett, aki kint főz a tanyán/présházban, ahol nincs vezetékes víz, csak tartályba felfogott korlátozott mennyiségű víz, így be kell osztani, ha egymás után több üstnyi mennyiséget kell lefőzni. Nekik sem mindegy.
Arról nem is beszélve, hogy ha értjük az összefüggéseket, akár saját, jobb kialakítású elemet is gyártathatunk a kínaiakkal (ők nyitottak rá), ami szintén egy reális opció, tehát miért ne lehetne ezen elmélkedni?
A kész párlat minőségére nyilván semmi hatása annak, hogy hány csöves és hogy rögzítik a terelőlemezeket, de ilyenről nem is volt szó. A keverőlapát tengelyének tömítése sem befolyásolja a kész párlatot, mégis hasznos volt olvasni az elmúlt napokban az ezzel kapcsolatos eszmecserét, én például tanultam belőle.
Egyébként konkrétan a csövek száma teljesítmény kérdés, ha fűtesz 2kWal, akkor 1kW hűtés kell a fejdeflegmátorba, a méretnek ehhez kel passzoljon, ennek nincs köze a pálinka minőségéhez, ennek ahhoz van köze, hogy működik-e egyáltalán az oszloop.
Lejjebb leírtam, nem hiszem, hogy lehetséges ilyen szinten megfigyelni különbségeket, meg kell tervezni korrekten, hogy a szakmai elveknek megfeleljen a berendezés, ennyit tehetünk, én ennek a híve vagyok, ez alapján vizsgálom a Kothet pl, ők azok is ugyanúgy gondolták.
Szerinted mi a jelentősége konkrétan a pálinka minősége szempontjából a a defiben lévő csövek számának, és a " terelőlemez pöttyözésének" , miközben a funkcióját ellátja, azaz előhűt ?
Pálinka minőség szempontból mi a jelentősége, hogy mekkora az üst? Kicsiben ugyanúgy meg kell adni egy műszaki megoldás módját, kókler munkát, meg nagyban is lehet végezni, ennek semmi köze a mérethez.
Azt nem tudom, de csak náluk van ilyen U alakú víztér, ha nincs ilyenre készítve, akkor ez nem is kérdés. Össze szeretnék rakni egyet, fent Tr karima lesz és onnan belógatva a külső csőben egy kisebb lefenekelt cső, ebben lesz a hűtővíz. Fentről levezetek egy csövet, ami alul táplálja, fent pedig egy kivezetés lesz. Vannak 125-ös darab csöveim, egy megfelelő réz(kályha:)csövet kell vadásznom hozzá.
A Kothe hűtőjénél jól értem, hogy gyakorlatilag az átmérő alig valamivel kisebb, mint az oszlopátmérő, így a hűtő teljes palástja mentén történik a hőelvonás, a homogenitást pedig a hűtő közepén betáplált vízzel érik el? Hogyan történik a vízelvetés ebből a viszonylag széles hűtőből? Egy oldalon 1 csonkkal, vagy több irányból? Belül a hűtőn belül van még valami rafinéria a víz terelésére?
A hőcserélők a turbulens áramlást szeretik, az adja le a hőt jól, a turbulencia nagy áramlási sebesség esetén jön létre, ahhoz meg kis keresztmetszet szükséges, szóval minél kevesebb víz van annál jobb a helyzet hatásfok szempontból. A hatásfok a csövek fajlagos felületén is múlik. Én azt számoltam, hogy a Kothe féle egybe vízteres megoldás fajlagos felülete nagyobb. Tehát egy nagy palást nagyobb felületet biztosít, mint sok kis cső ebben a mérettartományban.
Nyilván nem varrja végig vízzáróra, de azért csövenként 1 pötty, az 19 csőnél már közel 100 pötty (5 szintű terelőlemezt feltételezve, ami kb. a realitás egy oszlopos főző kb. 25 centis deflegmátoránál). Bár mondjuk az is igaz, hogy elég a külső pár csőnél rögzíteni a terelőlemezt (mondjuk 4 ponton), akkor már megmarad a helyén, a csöveket meg elég a két zárólapon mind végighegeszteni, szóval érdemben nem jelent nagyságrenddel több munkát, anyagból viszont mindenképpen több kell bele.
Az már más kérdés, hogy érdemes-e. Az OakStills (amit Jolida is linkelt) 6 csőből megoldja a 4"-os rozsdamentes deflegmátort, és működik, akár a ProCap buboréksapkákkal is, tehát nagy teljesítmény mellett is jól funkcionál, mégis a réz 4"-os meg kapott 10 csövet:
Mi lehet a logika emögött?
Az is érdekes kérdés, hogy vajon a deflegmátoron belül a csövek és a víztér keresztmetszetének aránya hogyan befolyásolja egyrészt a vízfogyasztást, másrészt a kezelhetőséget? Mennyire érezhető a különbség ezekben a kérdésekben mondjuk egy 6 csöves és egy 11 csöves defi között? Illetve bónusz változóként még a csőátmérő is bejön, mivel 8 mm-től 16 mm-ig kb. minden átmérővel találkozni. Szóval még azt az általánosítást sem engedhetjük meg magunknak, hogy "standard kínai oszlop", mert hát ugye melyik kínai: hány csöves, mekkora csőátmérővel stb?
volt-e kedve végighegeszteni mind a 19 csövet minden terelőlemeznél
Miért hegesztené minden csőnél? Hozzá sem fér és egyébként is elég, ha a cső pontosan illeszkedik a furatba, nem kell körbehegeszteni. Pár ponton fixálja a lemezt és kész.
Ezt most találtam: ukrán, 3"-os, 19 csővel. Vajon élőben is ezt a minőséget kapja az ember, vagy ez csak demo fotó? Illetve volt-e kedve végighegeszteni mind a 19 csövet minden terelőlemeznél a lakatosnak, vagy...
Meg kellene nézni a deflegmátor alatt és után a gőzhőmérsékletet egy oszlopban.
Lehet, hogy igazad van, de szkeptikus vagyok ebben, van pl a Müllernek az Aromat rendszere, ami egy menetes és nincsenek benne tányérok, csak egy réz spirál járat, amiben csorog le a reflux és áramlik felfelé a gőz, nehezen tudom elképzelni, hogy ebben egy 10%os cefréből, mire felér a gőz lesz ~ 70%os és csak 10%-ot töményít rajta a deflegmátor.
Igazad van, különbség van aközött, hogy rektifikátorral együtt, vagy anélkül használod a deflegmátort. Ha önmagában használod, és relatíve kisebb alkohol tartalmú gőz jön rá, ott a desztillációs görbének nagy a hiszterézise, sokat tud erősíteni. Ha oszlop fölött használod (mert az oszlop nélküle nem működik), ott már nagy alkohol tartalmú gőz jön ki az oszlopból, ott már kicsi a desztillációs fázisdiagramm hiszterézise, a deflegmátor önmagában már keveset erősít.
Akkor szerinted ennek nincs egy jósági tényezője? Ezzel nem értek egyet.
Azért hívjuk deflegmátornak, mert azt feltételezzünk, hogy a kevésbé illékony részeket választja csak le, ez a definíciója. Én önmagában vizsgálom, nem tányérokkal mert nem egymenetes főzéshez használom, hanem tisztázáshoz, mint egy Pistorius tányért, jól kell működnie, úgy hogy a szutyok visszafolyik, az érték pedig átmegy, az oszlop működési szempontjából is ez az elvárás.
Ugyan nem főztem még egylépcsőssel, de azért itt Öreg_nénének van igaza. A lényegi erősítés oszlopos főző esetén nem a deflegmátornál történik, az csak "hideg" flegmával látja el az oszlopot felülről. Az pedig, hogy a deflegmátor pára felőli felületének mi a hőmérséklete, és ez hogy viszonyul a túloldali hűtővíz hőmérsékletéhez, az egy más kérdés. A deflegmátor lényeges paramétere a hűtőteljesítménye (ez mérhető: kifolyó és befolyó víz hőmérsékletkülönbsége szorozva a víz tömegáramával és hőkapacitásával). Ezt a hőt csak a gőztől vonhatja el, a hűtőteljesítményből nem lehet más, mint a flegma, ami visszacsorog az oszlop tetejére.
Igen, az alábbi képen látható kisebb példányok (5 és 8 csöves) konkrétan az itthon is népszerű aliexpresses díler, a Distillex holmijai, az 5 csöves például 2"-os deflegmátort jelent, a 8 csöves pedig lehet 3" és 4"-os is, gyártótól függően (ebben a méretosztályban már nagy a szórás, láttam 4"-os defit 5 csöves változatban is, meg 11 csővel is).
Ettől persze még az a megjegyzés jogos, hogy nincs az utolsó "csavarig" optimalizálva, de ez egyrészt a történetéből adódik (nem erre találták ki, csak valaki rájött, hogy erre is jó a TC moduláris rendszer), másrészt a kínai kollégák nem gondolom, hogy ezen a téren az innováció útjára léptek volna, másolják, ami eléjük kerül és olcsón kopizható. Amit másolnak, az eleve nem optimális (lásd 1. pont), de mivel olcsóbb minden más kisiparos/nagyiparos megoldásnál és ráadásul meglepően jól működik, így végülis senki sem panaszkodik, így meg ugye nincs negatív feedback, ami innovációra sarkallna.
Gyártótól függő módon, de mindegyik defiben terelőlemezek (jobb esetben spirál) mentén áramlik a víz, így azért nem annyira féloldalad, mint a be/ki csonkok pozíciója alapján tűnik:
Ez meglehet, de nem nehéz ebből kihozni a maximumot, ráadásul egyszerűbb olyat gyártani, amibe nem lehet bele kötni. :)
Ha 80%-os párlatot szeretnék és a deflegmátor az egyik oldalon 75%-os, a másikon 85%-os párát enged át és az utópárlat elválasztás majd 76-78%-on fog megtörténni, az már ebből a szempontból probléma. Ehhez 5C fok gőz hőmérséklet eltérés kell, ilyen alapon kellene megnézni, hogy mi a helyzet ott a valóságban, illetve, hogy kinél mi.
Szerintem egy kicsit túl van ez tolva. Nyilván az egyenletes mindig jobb, mint a féloldalas, de az oszlopos főzőnél a deflegmátor feladata a megfelelő refluxarány biztosítása, az elválasztás a tányérok/töltet feladata.
Az lehet, hogy javít a helyzeten, de egyenletes biztos nem lesz, csak az a kérdés mennyire megy el és az mennyiben szól bele az eredménye, pont ez az, ami kb soha nem derül ki.
Olyan, hogy rossz lesz a pálinka, mert féloldalas a deflegmátor, mint tapasztalat nem fog megszületni soha, mert a folyamat túl összetett ahhoz, hogy ezt ki lehessen szűrni, ezt módszeresen kellene tesztelni, nagy számú mintán és kiértékelni, a többi sejtés, hit stb, de az elmélet, a deflegmátor működési feltételéből adódóan az, ami és ezen nem lehet fogást találni.
Az egyetemen tartanak erről előadást, egy volt hallgató számolt be róla, hogy ott azt hallotta a Kothe megoldása a tuti, mert szimmetrikus.
Azt, hogy melyik gyártó, mit miért épít be, őt kéne megkérdezni. Az is nehezen magyarázható, hogy miért építenek rossz arányokkal, minden fajta gépészeti méretezés nélkül, csapni való hatásfokú véghűtőket.
De van más probléma is a kínai deflegmátorokkal, egy oldalon vannak kötve és nem keresztbe, ilyen hőcserélő a világon nem létezik, egy szakmai nonszensz. Ebbe a konstrukcióba beengedsz hideg vizet, nem nehéz elképzelni még olyanabb lesz a helyzet.
Elő kell állítani a véghűtőtől független állandó hőfokú hűtővizet, ez nem ördöngösség és bejuttatni úgy, hogy szimmetrikus áramlás jöjjön létre, konkrétan el kell felejteni a csőköteges megoldást, mert azzal ez nagyon nehezen megoldható, ha valaki úgy dönt, hogy kihúzza a méregfogát ennek a kérdésnek, úgy tűnik a Kothe úgy döntött, a Carl és a Müller is ugyanazt használják. :)
"A harmadik eset pedig a "kevert" módszer, aminél a véghűtőből kilépő vizet, "friss hideg" vízzel keverve vezetjük a deflegmátorba, aminek a legnagyobb hátránya a bonyolultsága."
Én egy keverőszelepet azért nem neveznék bonyolultnak. :-p
Én inkább abban látom a problémát, hogy a véghűtő vízigénye a főzés egy részében sokkal kisebb, mint a defi igénye.
EP alatt teljesen felesleges a hűtőt "nyomni", mert az a pár csepp lepárlása nem termel annyi hőt, viszont a defit hajtani kell. Emiatt "egykörös" esetben a véghűtő az idő egy részében mindenképpen túlhűtött.
KP esetében is főzési stratégiától függ, hogy a véghűtő kimenő vize mennyire meleg, ha több a hőbevitel az üst oldalon, több víz kell a definek, ráadásul meglehet, hogy hidegebb, mint ami egy "jól működő" véghűtőből kijön ... ergo megint túlhűtjük a véghűtőt (kérdés, hogy ez érezhető hatással van-e a párlat minőségére).
A múlt szezon egy részét "kétkörös" módszerrel csináltam, én nem éreztem, hogy a "féloldalasság" -már, ha egyáltalán előfordul- befolyásoló tényező lenne ... mondjuk nem is mértem, hogy a defi egyik felén más-e a hőmérséklet, mint a másikon. Erősen kétlem, hogy házi körülmények közt (sima infravörös mérővel) ez detektálható, a defi fala elég vastag és a kerülete elég kicsi ahhoz, hogy eltérően melegedjen a külső részen.
Úgy látom egy pár napja "döglődik" a fórum, ezért írok egy vitaindító témát. A téma inkább az egymenetes, tornyos főzés iránt érdeklődőknek lesz érdekes.
Örök dilemma, hogy a deflegmátort egykörös, kétkörös, vagy esetleg kevert vízkörrel tápláljuk.
Olvastam mindhárom megoldás esetében pro és kontra érveket.
Két vízkörös defi hűtés estében legnagyobb hátrányként a féloldalas hűtést emlegetik. Mivel "hideg" vízből kisebb tömegáramra van szükség, így nem lesz homogén hőmérsékletű a deflegmátor, így egyik oldalán átenged olyat is,amit nem kellene, a másik oldalt pedig túlhűt. Valakinek van ezzel a jelenséggel kapcsolatban tapasztalata? Gondolok itt arra, hogy feltehetően az előbb leírtak miatt nem sikerült túl jól a párlata? Amennyiben ennyire rossz lenne ez a megoldás, miért alkalmazzák pl. a népszerű és sokak által megelégedéssel használt Koszó féle pálinkafőzőn?
Az egykörös megoldással (amikor a véghűtőből kilépő "langyos" vizet vezetjük a defibe) kapcsolatban egy fórumtársunk nemrég leírt szavait idézem:
"Ezt a megoldást én is próbáltam, de nem jött be. Nagyon nehéz (kézzel szinte lehetetlen) szabályozni. Automatikával is elég nagy kilengések voltak az átadott víz hőmérsékletében. Minél magasabb a defire menő víz hőmérséklete, annál több gőz megy át, az több hőt ad le a hűtőben, még melegebb víz megy át, ami még több gőz, még több hő, még magasabb vízhőmérséklet... Ugyanez fordítva, hidegebb átmenő víz, annál kevesebb gőz megy a hűtőbe, még hidegebb víz... Olyan ez, mint megtartani egy golyót egy kúp tetején..."
Ez a hozzászólás nekem nagyon tetszett,mivel én is gondolom a kevéske tapasztalatom alapján, de azt is tudom, hogy nagyon sokan használják az egykörös megoldást úgy, hogy semmi problémájuk nincs vele. Valószínűleg én csinálok valamit rosszul.
Esetleg más tapasztalt már az előbb említettek miatti nehezen megtartható fejhőmérsékletet?
A harmadik eset pedig a "kevert" módszer, aminél a véghűtőből kilépő vizet, "friss hideg" vízzel keverve vezetjük a deflegmátorba, aminek a legnagyobb hátránya a bonyolultsága. Ti is így gondoljátok?
10 m/s max sebességet ír, az 15ös átmérőnél 12 ezres fordulatot jelent, 100as fordulaton örökéletű lesz bármelyik, a legolcsóbbat venném meg, de nem tudom mi a lényegi különbség közöttük.
Nekem nem kell felmondanod a leckét, ez a tanult szakmám...(gépjárműszerkezettanból érettségiztem)...
Egy pálinkafőzőbe, amit egy otthonfőző egy évben, alig egy-két tucatszor használ, tök felesleges az ilyen komoly tűrés és nem is lesz jó...
Amikor pár éve a fúvókádat csináltam, láttad azt a kis orosz műszerész esztergámat...
Nagyon jó, pontos kis gép volt, nem volt szétkopva, újonnan vettem és csak a kis gőzgépek sárgaréz alkatrészeit csinálgattam vele...azóta lecseréltem egy még jobb Német műszerész padra. Hidd el meg tudnám csinálni...
De minek?...ez a tengely konstrukcó nekem bevált és az 50-60-as percenkénti fordulattal pedig sokáig működik.
Kínlódunk? Már bocs lehet Te kínlódsz, én biztos nem. Volt ilyen megoldásom, elégedett voltam vele, közben változtak az igényeim, változtattam a megoldáson, leírtam a véleményem, részemről ennyi.
Én kézi húsdarálómban csapágy van. :) gyárilag lehet ilyet venni szétszedhető 3 részes csapágy van benne.
Nem értem az egészet, hogy mit kínlódunk ezekkel a perselyekkel?
Kell egy 100 mm hosszú min. 30-35 mm átmérőjű kör anyag (réz, rozsdamentes),majd esztergálás, bele 300 Ft/db -áron két csapágy, és egy 200-300 Ft-os szimering, vagy bele a csúszógyűrű.
Lemerem fogadni, hogy anyagban sem több mint a perselyes megoldás, egyszerűen a perselyezés nem idevaló.
Van egy 300-400 mm hosszú vékony falú cső melynek a két végébe sárgaréz persely van, és van benne egy vékony pálca. Ezer meg egy dolog van amitől soha nem lesz egytengelyű a "szerkezet". takaríthatóságról meg ne beszéljünk.
Öntvény húsdaráló persely tűrését mérd meg légyszíves, aztán dobd el, ha nem felel meg, ezek nem finom mechanikák, hogy azokra vonatkozó szabványok alapján értelme lenne őket vizsgálni, de nem is értem mi lenne a cél? Fakarika vasasítása? Ha vaskarika kell, akkor azt kell tervezni, fakarikát hiába méregeted mikrométerrel. :)
Vannak olyanok ahol a dugattyú csapszegnél bronz persely van a hajtókarban. Ott is van bőven hőmérséklet különbség. Nem laza, kotyanas mentes illesztés van.
Ez csak laza tud lenni, illesztésben hogy gondolkozol 60-80C hőfokkülönbség esetén, hidegen szorul vagy melegen lötyög, ráadásul cefrében, ezeken a helyeken a laza hibatűrő illesztések működnek csak, az kitárgyalt hátrányokkal, egy olyan illesztés, amit írtál lent, nem ide való, annak feltételek kellenek.
Arra emlékszem, hogy régebben csináltál egy olyan megoldást, hogy csak egy vörösrézcső, ha jól emlékszem 12x1-es és mivel annak 10-es a belvilága, avval vezetted be a 10-es acéltengelyt...de ez nem vált be...
Az a régi üstről van, felül megy be ferdén, előtte látod a rézcső hüvelyt, az már le van dugózva. Nem azért kell szimering, mert az jó, hanem azért, mert a rézcső semmiben nem jobb és nem olcsóbb, viszont van amiben gyengébb, nem logikus azt a megoldást választani, semmi nem szól mellette.
Szimeringet nem mertem folyadék alá tenni, ott csúszógyűrű van, így néz ki a ház:
Ez tényleg nagyon egyszerűnek tűnik és nagy fordulathoz is tökéletes...de neked ha jól emlékszem, nem is fölülről megy be a tengely, hanem oldalról, merőlegesen az üstfalra...ez egy egyedi megoldás és ott szinte kötelező a szimeringes megoldás, ebben igazad van, mert ott anélkül tényleg kifolyna.
Ott nem kell tömíteni semmit, mert az egy bukócső, maga a folyadékoszlop zárja le. (Az meg már kb ízlés kérdés, hogy ilyen alacsony fordulatra, nulla terhelésre miből készül a persely.:)
Annyit akarnék még mondani, ha a tengelyt a persellyel illeszted pl.: H7/f7 tűrésezéssel, akkor oda szilikon zsír nem megy be, de a gőz képes kijönni. Egyszerűen egy persely nem tömít, nem arra való, arra van más gépészeti alkatrész.
Annyit megemlítenék, hogy a persely anyaga nem sárgaréz, hanem speciális porkohászati réz ötvözet.
Piacról nincs fogalmam, nem is tudom, hogy mennyiért vesznek az emberek pálinkafőzőt, azt sem tudom, hogy neked mennyibe van az előállítás, stb...
... kezdtem azon gondolkodni, hogy kellene egy kicsit "komolyabb szűrő", esetleg rézből...
..."Szöllősi szűrő" terv címen, ami a bérfőzdékben elterjedt kétkamrás, ún. "módosított Szöllősi féle szűrő" egyszerűsített változatának készült...
...ezt el is készítettem és ki is próbáltam...
...a próba és a Snapszmesterrel történt egyeztetés után derült ki, hogy jobb lenne, ha magasabb lenne...így született a 3%-os űrtartalmú (100-literes főzőhöz 3-liter), 150-mm magas újabb típus, ami tényleg jobban teljesített.
...az első (nagyobbik rekesz), a csurgás kezdetekor, a hűtőből jéghideg vízzel feltöltve.
...nézd csak meg itt, az üstfedő és a sisak forrasztását...az alsó üstfedőn, fémnyomással kiképzett, (felfelé álló 5mm-es) nyakba van felülről beleültetve (és forrasztva) a sisak, aminek a palástja szintén átlapolással és szegecseléssel készült...se a felálló "nyakon" körben, se a sisak palástján nem látsz forrasztást...
...de még belülről sem...
...
...jól átszik, hogy minden része, peremezéssel, szegecseléssel és lágy (bádogos) forrasztással készül...és ez egy gyári Szabadkai "Desztillatori"...
...
...és ezek fatüzelésű üstházakkal készültek eredetileg.
...
...
...Márton és Lányainál...
