dolgozgatott az udvaron egy foszer w.v.b monogram volt a kituzojen. gyanus tartalyokat eszkabalt, a mosogepet pedig turboszivattyuva alakitotta. nem tudom mire keszulhetett. odament az onmukodo tavtartos funyirohoz, es a balak kozul eloszedett egy fel litykos unikumot meg egy jeghideg asvanyvizet.
Ez alighanem Makkoshotyka ősi koronázógyűrűje lehet.
Amikor felkenik az új polgármestert (korábban: tanácselnököt) akkor ünnepélyesen felhúzza az ujjára, és mind a négy égtáj felé elkiálltja, hogy: ihaj-tyuhaj Makkoshotyka!
Innen tudja Háromhuta, Nagyhuta és Kishuta, hogy lehet jönni sörözni. Regéc és Mogyoróska népét telefonon értesítik.
Sziasztok! Azt nem mondom, hogy ez a kedves könyveim közé tartozik, de valamivel mégis nyitni kell az új nicknevemet, emiatt ezt a topikot választottam és ezt a könyv előlapot, mert itt ebben a topikban éppen az erdészek jelképéről van szó.
mondjuk a cikk szerint valami epitoipari telepen tortent a baleset, szoval eleg valtozatos format felvehet. akar egy nagyuzemi faaprito, amivel forgacsot gyartanak, stb... sajnalom szegenyt.
amit en lattam mukodni husuzemben, ak bk igy nezett ki. amikor mar azt hiszed, hogy a csontokon nincs hus, akkor onnan meg vegyszerekkel a maradek husszeru szart lemaratjak, tobb ladanyit belehanynak ebbe, megy bele egy felladanyi fuszer, egy ladanyi jeg, elindul, a vegen pedig kijon a virslipep, amit mar csak mubelbe kell tolteni.
Én azonban megtöltöttem a feladványos gombaformájú fűszeres üveget szemesborssal. Tehettem volna bele sok más apróra dolgozott fűszert, de nekem ez a kedvencem. Borzasztóan szeretem a grenadírmarsot jól megtrágyázva őrölt borssal.
Mostanában a kedvencem a Galéria Savarián ez a levélbontónak címzett sajtkés, még meg is van ideologizálva, hogy rajzszög kiszedő is. Kétségtelenül annak is lehet(ne) használni, akár, de ez akkor is sajtkés. Esetleg gyümölcskés.
Olyannal már találkoztam, hogy ha valaki nem tudja, hogy minek nevezze a portékáját, kölcsönveszi mástól. Például mustáros. Így már ketten is annak nevezték. Ha mustáros, akkor pedig kegyetlenül nehéz kirázni belőle a mustárt. A maradékot pedig még kegyetlenebbül nehéz kitakarítani belőle.
Nekem szimpatikusabb lenne valami szemes takarmány, ami hiánytalanul kihullik - még ezen a kis lyukon is.
Meghát miért ragaszkodunk ahhoz, hogy mustáros? Ennyi erővel lehetett só vagy borsszóró is, ami szintén indokolja a lezárást, hogy ne csomósodjon össze benne a cucc.
Gőzöm sincs, hogy miért van a gombában külön parafa lap (amikor a talpban lévő is megfelelően szigetel) és miért csak alig nagyobb, mint egy asztali borsszóró. Valószínűleg éttermi cucc, de nem virslihez, vagy efféle, relatíve sok mustárt igénylő ételhez használhatták.
