Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Egy ismerősöm vidéken földmunkázik és aszfaltozik. Órákig tud mesélni a kalandjairól, tőle tudom, hogy azok az emberek, akik ezeket a fizikai munkákat vállalják, gyakorlatilag egy 7-8 éves gyerek szellemi szintjén állnak, akár lapátosok, akár gépkezelők, akár sofőrök. És akkor is, ha a gazdájuk tisztességes, és megfizeti őket. Ezektől elvárhatatlan, hogy a munkájuk eredménye esztétikai szempontból is értékelhető legyen.
Meg tegyük hozzá, hogy már a pályáztatásnál szívja a fogát a megrendelő önkormi, mert a pénz igazán az apparátus és a mélyszegények jóllakatására kell, majd a fővállalkozó lecsípi a pénz nagyobbik részét, a kivitelező alvállalkozó is élni akar valamiből, ezért minimál költségen, filléres anyagból rendes fizetést nem igénylő félbolond kubikusokkal, maximális igénytelenséggel próbálja úgy összecsapni a munkát, hogy legalább részben kifizessék.
Ez a gondolatsorod nagyon tetszik! Az úttestre visszatérve, igen, elsősorban a funkcióra kell koncentrálni, a hagyományos, régi térburkolatokat legfeljebb zárt műemléki, védett városképi körzetekben tudom én is elképzelni, mert a forgalmi terhelés úgyis tönkre teszi azokat, illetve a járműveknek sem megfelelőek. Tetszetősek a fakocka, a macskakő, a kis- és nagykocka, a keramit, de ezeket ma már nehezen lehetne elképzelni egy lakótelepen, sztrádán, főútvonalon, stb. Már csak azért sem, mert szakemberek sincsenek, akik ezeket szakszerűen, kiváló minőségben, a hagyományos módon lerakják. Elfeledett szakma lett ez is, mint a jeges...
Annak idején eleink kitalálták a gyepmester - GYEK: sintér - foglalkozást, illetve hivatalt. Miért kell megalázni a rendőröket ezzel a munkakörrel is, amikor azt hiszem, az alapfeladataikra kellene inkább koncentrálniuk, hogy eredményesek is lehessenek...
Tudod, hogy néha fotós szemmel nézem a világot, és nagyon tetszenek a tagolt, texturált felületek, mint a macskakő, vagy éppen az apróra töredezett aszfalt. Gyűjtök is használati tárgyakat, amiket többé nem használok, csak látványnak, emléknek, egyfajta múzeumi tárgynak tekintem. Vannak olyan dolgok is, amik még mindig használhatók, csak nem a mai kor igényeinek megfelelően. Szeretem, ha megőrizzük ezeket a régi dolgokat, de...
a járda és az úttest alapvetően nem múzeum, hanem szigorúan funkcionális konstrukció. Jó, ha megőrzünk macskakövet, szép, ha egy tér vagy egy járda rusztikusan kövezett, de a funkciót akkor is biztosítani kell, és az az első. Ha egy autómentes övezetben laknék, ahol párszáz méterre van a legközelebbi parkoló, ott elvárnám, hogy legyen jól gurulható gyalogos felület. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Út esetében a funkció a minimum, a múltőrzés és az esztétikum a bónusz, ami elérhető, de az alapok biztosítása után.
Visszavettek a célokból, alacsonyabbra teszik a lécet, a bűnözőkkel nem boldogultak, maradnak a kóbor kutyák. Új nevük is lesz: Sebességmérési és ebrendészeti hatóság.
Más országokban, városokban őrzik, javítgatják, kiírják, hogy mikor készült, dokumentálják az olyan úttest-felületet, mint ami az Alsó Sas utcában volt.
Félve írom le: Budafokon a legszebb járda a most felújított park körül látható a volt pénzügyőr laktanya mellett. Nem tíz-húsz éves, hanem még régebbi. Apróra töredezett aszfalt. Érték.
504LACI legalább reagál, abban nincs sértő, ha más a véleménye, vagy nem szereti az írásaimat. Ha volna szíves és vitatná az utakról és burkolatokról írtakat, az nagy nap lenne, mert ilyen tárgyú írásaimat eddig nem volt kivel megbeszélni :-)
Ma reggel megint vonatoztam, közben jól megnéztem az említett területet. Rádöbbentem, hogy az ott elkövetett útpusztításoknak csak egy töredékét soroltam fel. Nem vagyok egy látnok, de elég jól el tudom képzelni, hogy ezek az úttestek, járdák és egyéb műtárgyak hogy fognak kinézni tíz-húsz év múlva, ha nem kapnak egy jelentős felújítást, és akkor kérdés, hogy az a felújítás felületi, vagy mélységi lesz-e.
Azért ebben a litániában van néhány erős túlzás. Ennyire kell komolyan venni a többi hozzászólásod is vagy azok reálisak? Lehet ezért váltanak ki csak unott ásítást...
A kártevőim nem léteznek, nem károsak, papírom van róla. A probléma csak az én fejemben létezett, de már megoldottam. Visszavonok minden félrevezető állítást, és elnézést kérek.
Köszönöm szépen a válaszodat. Mindenesetre az a megoldás nagyon tetszik, aki még nem látta, mindenképpen nézze meg egy napos délutánon. Ahol a fényaknák nyílása van, az már rég árnyékban van, de a tükörfáról még mindig árad lefelé az irányított napfény. Nem hittem, hogy Budapestnek egyszer ilyenje is lesz, remélem befogadja és szeretni tudja a város.
Belső címről, közvetlenül az érintettnek küldve hátha lesz valami hatása. Majdcsak lesz valami.
Az M4-es metró állomásairól nem sokat tudok építészeti értelemben. Az (új) aluljárókat a BKK-Közút üzemelteti, a metró üzemi területei és az infrastrukturális eszközök pedig a BKV kezelésében vannak. A tippem az lehet, hogy üzemeltetői figyelmetlenség miatt nem tartják karban, de ez nem a BKK feladata (arról nem is beszélve, hogy én csak grafikus utastájékoztatással foglalkozom, úgyhogy nem is látom át annyira a helyzetet, amennyire a kérdésed miatt kellene).
Az üzemetetésnek már hetekkel ezelőtt jelentettem, úgyhogy nem információhiány akadályozza a javítást. Viszont ha lehet visszajelzést kérni, kíváncsi lennék, hogy ezek az oszlopok lefényképezik-e a vandált, és van-e bennük riasztó üvegtörésre, rugdosásra.
Kérdezhetek kerületen kívüli BKK-s dolgot is? Nagyon kedvelem a 4-es metrót, és különösen lenyűgöznek a természetes fényre alapozó megoldásai, élükön a Rákóczi téri tükrökkel. Akinek még nem volt hozzá szerencséje: a korábbi metrókhoz képest a négyesnél nagy belső terek vannak, az utasok nem szűk csövekben mozognak, amikor még nincsenek a kocsiban. Ahol lehet, levezettek természetes fényt, a Rákóczi téren például úgy, hogy két nagy, különleges üveg aknát építettek a belső tér közepébe. A csöveknek üvegezett tetejük van a szabadban, és egy-egy tükör vetíti le a fényt. A tér északi oldalán, ahová legtöbbet süt a nap, felállítottak egy tükörfát, amin motorok mozgatnak négy tükröt úgy, hogy a nap fényét a másik két tükörrel mandinerből pont bevetítsék a fényaknába. Ahol aztán a napfény szivárványos spirálokban spriccel szét a tágas föld alatti térben.
A kérdésem az, hogy vajon ennek a briliáns megoldásnak az üzemeltetésére is van mód, vagy csak a megépítésére volt? Az egyik mozgatható tükör lekonyult, nem mozgatja a motor, így már kevesebb napfény jut a föld alá. Pedig nagyon szép megoldás volt.
Leányka utca minimum 2 éve
Anna utca hónapok óta
