Az igaz, hogy ezek a síksági cuccok viccesek olyan törzsek tagjain, akik egészen másféle viseletet hordtak eredetileg, de azt se felejtsük el, hogy az egymás közelében élő törzsek korábban is sok mindent átvettek a másiktól. Pl. a préri-apacsok, a keleti nez perce-k, sosonok a tipiket, a bölényvadász életmódot, a ruházatot.
A keletről áttelepített törzseket ilyen szempontból nem ismerem, de lehet, hogy akik Oklahomában letelepedtek, egy pár dolgot szintén átvettek a közelben, szabadon élő síksági törzsektől. Kereskedtek is velük, lehetett kukoricát adni bölényhúsért, -bőrért, nyilván ruhadarabok is gazdát cseréltek ilyenkor. Kétségtelen, nem a képen látható volt autentikus öltözék.
Nem állítom, hogy a csirokikkal, vagy a szeminolokkal is biztosan az történt, amit írtam (nem erre enged következtetni az 1927-es dátum sem), de azért előfordulhatott.
A kanadai üldözésekről inkább nyilatkozzanak az illetékesebbek.
Ami az átmentést illeti, én a navahókra szavazok, ha a létszámot is figyeljük, de ha csak a kulturális önazonosságot, akkor valamelyik pueblót mondanám. Hogy melyiket? Hát nem tudom, ezt kutatni kellene.
Létszámban talán a csirokik vezetik a mezőnyt manapság, de ők eléggé asszimilálódtak kulturálisan.
De lehet velem vitatkozni, sőt lehet, hogy még én is tudnék vitatkozni magammal :)
Érdekes téma, és erről jut eszembe, hogy a fehérek indiánképe komoly erőszakot tett a legtöbb őslakos "indiánságán", úgy értve, hogy a fehérek által preferált, főleg síksági jellegű kellékek szinte rájuk lettek kényszerítve, akárcsak manapság a dél-amerikai zenészekre.
Helen Smoker Martin csiroki festőnő képe épp erről szól, ez egy gúnyos vélemény a csiroki kultúra és a sastollas indiánság viszonyáról:
Cherokee War Bonnet
És hogy ez mennyire komoly ügy, egy érdekes fotó illusztrálja: a seminole Tony Tommie patchwork ruhában, síksági sastollas fejdísszel 1927. február 5-én.
A sónik történetét kicsit hanyagoltam mostanában, jöjjön hát a folytatás:
Az új amerikai kormányzatnak szüksége volt az ohiói földek eladásából befolyó pénzre, hogy a függetlenségi háború idején felvett kölcsönöket törleszteni tudja, csakhogy 12 000 Hosszú Kés már letelepedett az Ohio-folyótól északra elterülő indián földeken. A telepesek általában nem fizettek az általuk elfoglalt földekért, viszont jó eséllyel robbantottak ki költséges háborúkat. Az amerikai hadsereg nem tudta megakadályozni a túlkapásokat, úgyhogy a Kongresszusnak mindenképpen meg kellett állapodnia egy határvonalban az ohiói törzsekkel, hogy megkezdődhessen a „fizetős ügyfelek” letelepedése. Mivel a nyugati törzsszövetséget brit ármánykodás eredményének tekintették, az amerikaiak elhatározták, hogy csakis külön-külön tárgyalnak az egyes törzsekkel. 1785 januárjában a delavár, az odzsibve, az ottava és a vijándot törzsek képviselői aláírták a Fort McIntosh-szerződést, melyben elismerték az amerikai fennhatóságot Ohio területén, és a Cuyahoga, Tuscarawas és Muskingum folyók mentén húzódó határvonalat. A Kongresszus ezután eladta a földeladási jogokat az Ohio Társaságnak és egy New Jersey-i szindikátusnak. Hasonló szerződést írtak alá a sónik Fort Finney-ben (Nagyobb Miami Szerződés), egy esztendővel később.
Valójában az amerikai kormányzat és a szerződéseket aláíró törzsfőnökök sem az őket megválasztók valódi szándékait képviselték. A szövetséges harcosok közül sokan az Ohio-folyót és nem a Muskingumot kívánták határnak, míg a Hosszú Kések étvágyát nem lehetett lecsillapítani addig, míg az egész Ohio-völgyet be nem kebelezték. A sóni főnökök közül csak Molunthy (Mequachake) írta alá a Fort Finney-szerződést (ő is inkább fenyegetések és megfélemlítés hatására), de Fekete Kígyó és a többi sóni harcra készen álltak. Azon a tavaszon az irokézek megkíséreltek összehívni egy konferenciát a Buffalo Creek-hez (New York állam), hogy feloldják a növekvő feszültséget, de egyik ohiói törzs sem jött el. A szövetség képviselői júliusban eljöttek ugyan az Irokéz Liga gyűlésére, de csupán azért, hogy a segítségét kérjék az amerikaiak ellen, ha háború törne ki. Az irokézek ebbe nem akartak belekeveredni, nem úgy a britek és a detroiti törzsek.
1786 tavaszára már 400 amerikai telepedett le a Vincennes környéki franciák közé, a Wabash-folyó alsó folyásánál. Több összecsapásuk is volt a májamikkal és a kikapukkal, azután júliusban egy nagy harci osztag érkezett Vincennes-be, és bejelentették a franciáknak: azért jöttek, hogy megöljenek minden amerikait. A franciák húzták az időt, míg az amerikaiak elbarikádozták magukat és segítségért küldtek Kentuckyba. Csakúgy mint a „régi szép időkben”, George Rogers Clark megérkezett ősszel a Kentucky-i milíciával, azonban – szintén mint a „régi szép időkben” – a csapat fele hamarosan lelépett és meg sem állt hazáig. A dezertálások nem akadályozták meg Clarkot abban, hogy egy különítményt küldjön Kaskaskiába, egy brit kereskedő letartóztatására, akiről azt gyanították, hogy spanyol ügynök. Clark közel járt ahhoz, hogy egy igazán nagy háborút robbantson ki, azonban az amerikai katonai parancsnok, Josiah Harmar megparancsolta neki, hogy oszlassa fel csapatát és térjen haza.
Novemberben a csikamaugák (akiket az amerikaiak űztek Tennessee-ből Ohióba) szintén csatlakoztak a szövetséghez. A részt vevő törzsek sora ekkorra már igencsak megnövekedett: kanadai irokézek, vijándotok, mingók, májamik, kikapuk, delavárok, sónik, ottavák, odzsibvék, potavatomik, csikamaugák, foxok, szaukok és maszkutenek. Joseph Brant végül megegyezésre jutott a Hosszú Késekkel, akik elfogadták határként az Ohio-folyót. A tanács úgy határozott, hogy ideiglenes fegyverszünetet tartanak addig, míg a megegyezés eljut a Kongresszushoz. Ha tavaszig nem érkezik válasz, a háború folytatódik. Sajnálatos módon az üzenet csak júliusban ért el Philadelphiába, addigra viszont újból fellángoltak a harcok. Miután tavasszal és nyáron számos mingó, csikamauga és sóni rajtaütés terrorizálta Kentuckyt, Benjamin Logan ezredes megtámadta Ohióban a Mad-folyó mentén fekvő sóni falvakat. Wakatomica és Mequachake porig égett. Természetesen ismét könnyebb volt a békés sónikat megtalálni: Molunthyt, aki a kezében lobogtatta a Finney-erődben aláírt szerződést, maga Logan ölte meg.
Ezt örömmel olvasom, mert épp a zűrzavar az, amit be akartam mutatni. És akik ezt összehozták, biztosan jártak Amerikában. :)
Yavapaiok ez idő alatt azért vehettek föl apacs ruházkodási szokásokat.
Persze, meg keveredtek is, és semmi sem biztos, csak az anyanyelv. Viszont ezek nagyon apacsul néznek ki. Ilyen ügyekben mindig meg szoktam nézni, mit mond Josephine az olasz fórumon, mert ebben ő a király. Az oldal utolsó hsz-ében San Carlos apacsokként azonosítja őket. Remélem, jó a link.
Ezekben az archívumokban egyébként hihetetlenül sok hiba maradt benn, úgyhogy időnként jobb, ha az ember a saját szemének hisz inkább. Ezt csak azért írom, mert ijúsági regényektől ennél nagyobb pontosságot elvárni talán nem is jogos. May nagyon sok etnográfiai anyagot is elolvashatott, és volt valami mély antropológiai megértése. Szerintem.
OFF: Örülök, hogy azért nagyjából jól végződött a dolog. Nagyon rossz élmény ez, tudom. Amikor anyukámék ugyanígy megzavarták a betörőket, a rendőrök azt mondták nekik, hogy nagyon hamar intézkedjenek riasztó és egyéb ügyekben, mert biztos, hogy vissza fognak jönni.
ON: legalább egy lámpát hagyjatok égve, ha este elmentek otthonról, akkor nem mernek bepróbálkozni!
Igen, a Winchesterek a Henry egyenes ágú leszármazottai. 1866-ban kezdték gyártani a "Yellow Boy"-ként elhíresült első Winchestert, amely gyakorlatilag csupán két dologban tért el a Henrytől: volt már töltőnyílása és fa előagyat kapott, amely jobb fogást biztosított a lövésznek.
"Észak-Amerikában 1908-ban járt először, de akkor sem utazott a New York állambeli Buffalonál nyugatabbra. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával."
Úgy tudom, hogy ez a Henry, akiről a karabélyt elnevezték, fegyverműves és feltaláló volt, aki szabadalmát 1860-ban vagy 1861-ben a Winchester-fegyvergyárnak adta el.
Ez volt az elődje a híres Winchester-féle ismétlőpuskáknak.
A Henry-karabély tehát lényegében egy korai Winchesternek tekinthető.
Cherokee War Bonnet
