Colin Wilson író könyveiből készült a kétségkívül érdekes: TheFlood..or..Looking for Atlantis c. dokumentum film ("Az özönvíz avagy az Atlantisz nyomában", 1998): https://www.youtube.com/watch?v=dpbDb6-9yaw
10:42-től beszél Neil Steede amerikai régész a Tiahuanacóban talált köveket összetartó fémkapcsokról: egészen elképesztő - magyarázza Steede, de az építőknek rendelkezniük kellett egy hordozható olvasztó berendezéssel, ami minden egyes helyszínen biztosította, hogy a fém olvadt állapotban legyen a kövek összekapcsolásához (tehát az építők a két egymás melletti kőbe belevágták a kapocs alakját, majd kiöntötték helyben fémmel).
Protzen a Tiahunanacóról írott könyvében hivatkozik Heather Lechtman tanulmányára (1997), aki szerint a kapcsok vagy belekalapálással a kapocsüregekbe készültek vagy helyben lettek kiöntve (még nem világos hol használták az egyiket, hol a másikat, sőt lehet van köztük korszakhatár is). Valamennyi kapocs réz-arzén-nikkel hármas ötvözetből áll. Túlnyomórészben persze rézből, de sem az arzén, sem a nikkel, nem valamiféle szennyeződéssel került bele, mert ahhoz túl magas a százalék arányuk. A Pumapunkuban talált kapcsok esetében 2-6% közötti mind az arzén, mind a nikkel esetében (ez több, mintha csak nyomokban lenne ezekből a kapcsokban). A nikkelt és arzént Keleten az ókorban is használták, vésőkben Egyiptomban vagy nikkelt babiloni pénzekben.
Semmi különös nincs abban, hogy ezek egyedi ötvözetekből készültek. Az analízis kimutatta réz, nikkel és arzén jelenlétét; ezeket a kapcsokat mértékadó források szerint öntötték, valahol pedig hideg kalapálással alakították ki.
Itt azért van egy érdekesség: a nikkel felhasználása.
A nikkel előállítása nem egy egyszerű menet, komplexebb, mint a vaskohászat. Sokkal valószínűbb, hogy az arzén volt erősen nikkellel szennyezett, és azért tartalmaznak nikkelt a kapcsok.
Ha mindegyikben azonos az ötvözőanyagok aránya, akkor tudatosan keverték az anyagot.
Ebben az esetben viszont sokkal fejlettebb volt az a civilizáció, akik létrehozták, mint amit a jelenlegi történelemtanítás állít.
Sulawesi megalitjait nem ismertem eddig! Egészen kivételesek. Ráadásul ott vannak ezek a fura pofák. Milyen lehetett az a nép, akik ezeket alkották?
Kissé nekem a san agustini faragott arcú oszlopok és néma szobrok jönnek elő ezektől az indonéz helyszíntől.
Indonéziából, amit ismertem, az a Gunung Padang kialudt vulkánja és megalitikus helyszíne volt, Nyugat-Jáván. Ott már a több millió odahurcolt kőszál és kődarab látványa is bizarr, nem beszélve a hely állítólagos régiségéről...
Az indonéz Sulawesi szigeten több mint 400 ismert megalit található.
Ezek három völgyben oszlanak el: a Napu-völgyben, a Behoa-völgyben és a Bada-völgyben.
Valószínűleg még sokkal több rejtőzik a hegyvidéki esőerdők dzsungelében.
A legutóbbi, 2005-ös számlálás óta legalább 60 szobor tűnt el a helyszínről, a gyanú szerint európai és amerikai gyűjtőknek adhatták el.
A megalitok kora i.e. 5000 és 1400 közötti időszakra tehető.
1908-ban fedezték fel, és kiterjedt régészeti kutatásokat végeztek rajtuk, mégis keveset tudunk róluk.
A tudományos közösségnek még mindig nem sikerült megmagyaráznia e gránitszobrok eredetét és célját.
Az egyik legnagyobb rejtély az elkészítéséhez használt anyagok és eszközök hiánya.
Gránit sehol sincs a szigeten, tehát ide kellett szállítani. A környéken soha nem találtak építkezéseket vagy emberi településmaradványokat.
A helyiek szerint a szobrok mindig is ott voltak. Feltételezések szerint a völgy megalitjai emberáldozatokkal vagy természetfeletti erőkkel is kapcsolatba hozhatók;
más hiedelem azt sugallja, hogy gonosz szellemek elűzésére is szolgáltak.
Egy legenda szerint kővé változtatott bűnösök is vannak közöttük.
📄 "Arsenical copper tools of Old Kingdom Giza craftsmen: First data" by Martin Odler
This study deals with the remains of metal objects from the settlement of workers living and labouring at the Egyptian site of Giza in the reigns of Dynasty 4 Kings Khufu and Khafra (c. 2500–2450 BCE). It provides the first detailed set of data on copper tools of the craftspersons working with wood, limestone, textile, etc., focusing on the major and trace element analyses, lead isotopes and microstructural description. Arsenical copper is again confirmed as a material practically used in the Old Kingdom, with arsenopyrite from Eastern Desert proposed as a source of arsenic. The CuAgAs needle 20966 has similar lead isotopes as two pieces of Predynastic Egyptian metalwork and litharge from late Uruk site Habuba Kabira (Syria), being probably a recycled specimen of earlier material connected to silver production. With 15 objects analysed in detail, it is for now the largest Old Kingdom corpus of metal objects from the settlement context.
"Cseh kutatókat nem győzték meg százszázalékosan Däniken argumentumai, ezért nemrégiben újravizsgáltak egy piramisépítő munkások településén talált leletegyüttest. A fémeszközöket és azok töredékeit még az 1970-es években ásták ki osztrák régészek, az anyag nagy része pedig a kairói Egyiptomi Múzeumba került. Csakhogy az egyiptomiak nem engedélyeztek további vizsgálatokat, még mintavételt sem, ezért a korpusz Bécsben őrzött kisebb részét vették alaposabban szemügyre. A tizenöt fémtárgy egy vésőből, két nagybaltából, két bilincsből, egy veretből, egy horogból és tűkből áll, és a lelőhelyen megtalálták a két legnagyobb piramisépítő fáraónak, a nagy piramis építtetőjének, Hufu fáraónak (görögösen Kheopsz), és Khafrénak pecsétlenyomatait is.
AZ EGYIK LEGNAGYOBB DILEMMÁRA KERESTÉK A VÁLASZT:
hogyan tudtak rézeszközökkel soktonnás kőtömböket tökéletesre kifaragni. A réz ugyanis egy kifejezetten puha fém, ha körömmel nem is, de egy kisebb ráhatással, mondjuk egy laza kalapácsütéssel azonnal deformálódik. Márpedig 4500 évvel ezelőtt, jobb híján, rézvésőket használtak a mészkőtömbök formálásához, amelyeket fakalapácsokkal ütögettek.
Azt már tudjuk, hogy a kőtömböket vízzel locsolt, s ettől megduzzadt faékekkel hasították széjjel, de hogyan lehet rézeszközökkel bármit is formálni rajuk? Eddig azt gondolták, hogy pár ütés után újraélezték őket, és a kőfaragók mellett mindig ott voltak a szerszámjavító munkások is.
Megoldották a talányt
Nemrég azonban részletes kémiai elemzés alá vetették a Bécsben őrzött piramisépítő szerszámokat. Neutronaktivációs elemzéssel megnézték kémiai összetételüket, metallográfiával mikroszerkezetüket és mikrokeménységüket (Vickers mikrokeménység), és ólomizotóp-vizsgálattal a réz eredetét. Meglepő eredményre jutottak.
A VÉSŐK ÉS BALTÁK NEM TISZTA RÉZBŐL, HANEM ARZÉNRÉZBŐL KÉSZÜLTEK, AMELYNEK KEMÉNYSÉGE A PÁR SZÁZ ÉVVEL KÉSŐBB ELTERJEDT BRONZHOZ (AMI A RÉZ ÉS ÓN, ESETLEG MANGÁN ÖTVÖZETE) HASONLÓ, EZÉRT TÖKÉLETESEN ALKALMAS VOLT MÉSZKŐTÖMBÖK MEGMUNKÁLÁSÁHOZ.
Azt is megtudták, hogy a rézérc az egyiptomi keleti sivatagból és a Sínai-félszigetről származott. Jelentős felfedezés ez, hiszen választ kaptunk egy piramisépítést körül lengő újabb rejtélyre. De azonnal felmerült egy másik megválaszolatlan kérdés is: szándékosan adtak-e arzént a rézhez, vagy rezet és arzént egyaránt tartalmazó ércet használtak eleve? "
Az andoki és mexikói legendák szerint a "szakállas" isteneik (Viracocha, Bochica, Quetzalcotal, Votan, stb.) tanították az embereket a civilizációra, mint a házépítés, ruhaszövés vagy a kukoricatermesztés. Gyakorlatilag csak olyanokra, melyeket a spanyolok Amerikában találtak.
Mondjuk, ha azt veszem, hogy a legendáik szerint a levegőbe tudták emelni a köveket a hang erejével, úgyhogy minek nekik a kocsi, a csigasor, csörlő? Igaz ilyen legendák Afrikában vagy Ázsiában is vannak. Én mindenesetre számolok olyan ősi andoki technikákkal, melyek elvesztek a spanyolok idejére, mert amúgy pár ősi építmény felépítése elég érthetetlen.
Mindenesetre a "hiányok" erősebben durrannak, mint ezek az "egyezések". A hiányok közt egyébként nagyon jelentős találmányok vannak, melyek hiányoznak az Ős-Amerikában. Az emberiség 15 legjelentősebb technikai találmány közt ott van az ék, a fogaskerék stb. Ezek nagy részét mi már az ókorban ismertük.
Földönkívüli kapcsolatot kizárnám: egyrészt ezek kőépítmények, másrészt ha évekig itt éltek, szerintem ettől sokkal jobb technikákat is átadhattak volna a bennszülötteknek. Nekem inkább annak tűnnek, ha még itt is voltak idegen űrhajósok, egyszerűen nem szóltak bele ezek építésébe, azért különböznek a várak és falak építései a velük egykorú európai társaiktól, mondjuk a gótikus székesegyházaktól, melyek a Sacsahuamannal egyidőben épültek. Ez egyébként ravasz ötlet, mert meg lehetne közelíteni a rítusok és szimbólumok oldaláról a kapcsoltatot!
Itt viszont az "idő" elég zavaró tényező: már az is "megdöbbentő", ha belegondolunk, a rejtélyesnek mondott ősamerikai építmények kora nemhogy nem "ősiek", hanem az esetek többségében Európa ekkor élte a kora középkorát vagy gyakorlatilag a mi Nagy Lajos királyunk idejében épültek...
Szerintem, ha folytatni akarod ezt az elképzelést: azt kellene megmagyarázni, kik és mikor voltak a civilizációs "misszionáriusok" Amerikában? Miért csak bizonyos dolgokat adtak át az indiánoknak? Például motívumokat, jelképeket vagy ezt a szerencsétlen fémcsapok formáját, ami olyan kampós, H-betűre sikeredett. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer lesz magyarázat a hiányokra és az egyezésekre is.
Most még nem válaszolnék ezekre a kérdésekre, mert még az előző ügyekben sem tisztázódott, miszerint nem vagyok hülye.
A prekolumbián örökséget ugyanúgy találták meg, majd vették használatba az emberek mint a megalitokat. Temetkeztek, áldoztak, rituális célokra használták. A vallási mítoszok nagyjából kitöltötték a zavaró űrt. A hit és a tudomány sem tud mindenre választ adni. A paleoasztronautika igen, látványától a szemünk is szépül.
Az viszont érdekelne, hogy vannak e indiai csapolások is, mert az a kultúra valahogy kilóg a sorból. Az a díszítőművészet jóval nagyobb falat nekem, mint a kecskék, kukorica, eke, pénz. Milyen passziója ez az isteneknek?
Én nem zárkózom el az ilyen ókori atlanti kapcsolatok lehetőségétől, de magyarázza el valaki miért csak ilyen szimbólumok vagy ilyen csapolási módok hasonlítanak, de nem mondjuk az írás és még számos egyszerű találmány: kerék, eke, kasza, taliga...?
Én sem zárkózom el az atlanti kapcsolatok lehetőségétől, de a földönkívüli kapcsolatban is látok fantáziát.
Úgy érzem bőséges képi bizonyítékot hoztam már ami cáfolja Gazdag László listájának igazságtartalmát.
Ahol paradicsomi állapotok uralkodnak ott nincs szükség vetésre és trágyázásra. A pénz mint civilizációs hátrány?
Döbbenetes az alkímia és a lőpormalom felemlítése.
Minek az igavonó állat, ahol kövek olvadnak össze falakká, elhagyott, kristállyal bélelt vízmedencés piramisokká.
Az ember viszont csak ember. Utána szépen bepótolták a számonkért hiányosságokat és hozták az elvárt normákat az ökofasizmustól kezdve a tömegmèszárlásokig.
Én magam is sok mindent csodálok a Kolumbusz előtti indián civilizációkban: a maják piramisvárosait, csillagvizsgálóit, nyílegyenes útjait, a Nazca sivatag rajzait, az arizónai hopi indiánokat, Tiahuanacót, Teotihuacánt, a perui Sacsahuamant, de mindig zavart ezen kultúrák embertelensége, annak ellenére, hogy a spanyolok gyakorlatilag "lefejezték" ezeket a civilizációkat. És persze mi sem voltunk szentek, de mindig rettegek attól, hogy mi lett volna, ha az aztékok találják fel a puskaport, a maják az ágyút és a vitorlásokat, majd átjöttek volna Európába... Az embertelen viselkedésük az ember és állat iránt, kezdve a sziúktól az aztékokon át a kecsuákig, a förtelmes százezres tömegeket igénylő értelmetlen és kegyetlen emberáldozásokig, emberevésekig...
Gazdag László A prekolumbián magaskultúrák címmel írt egy cikket a Világtörténet egyik 2003-as számában. A szerző felsorolja az indiánkultúrák csúcsteljesítményeit. Majd tételesen sorolja, mi mindent nem ismertek az indiánok, ami Európában és Ázsiában kézenfekvő volt:
"Amikor csodáljuk a prekolumbián magaskultúrák bámulatos teljesítményét, megdöbbentő kontrasztként kell látnunk e civilizációk hátrányait is! Nézzük, mi mindent nem ismertek, amit az óvilág, Európa és Ázsia ismert:
– vas, acél, réz, bronz (egyes történészek szerint a rezet ismerték),
Döbbenetes „hiánylista"! A kerék alkalmazása Eurázsiában nemcsak a kocsit, a fazekaskorongot, a malomkövet jelentette, de a lőpormalmot is! Az inkák hatalmas, többtonnás kőtömböket munkáltak meg, csiszoltak össze hihetetlen pontossággal, ma sem lehet a résekbe egy borotvapengét sem becsúsztatni, de nem ismerték a kötőanyagot, a habarcsot.
Nem voltak alapvető kémiai ismereteik, még az európai középkor alkímiájának a szintjén sem. Nem ismerték a savakat, a lúgokat, a lepárlást stb. A fémek közül kizárólag az aranyat és az ezüstöt olvasztották, mégpedig csak ékszerkészítés céljából. (Az aranyat a napisten könnyeinek tartották.) Pénzt nem vertek e két nemesfémből sem. Nem jutottak el az általános egyenértékes fogalmáig, ritka kagylókat, madártollakat használtak kezdetleges értékmérőként, a csere döntően naturális csere volt még a hatalmas és egyébként jól működő tenochtitláni piacon is.
Az aztékok Tenochtitlán körül használták az iszapot, a hínárféléket, a moszatokat trágyaként, nádból font úszó szigeteken termesztették a moszatot, emberi étkezésre is. Egész Amerikában nem ismerték az állati trágyát, nem használtak táplálkozásra állati tejet, tejtermékeket. A maják valószínűleg a kukoricaföldek kimerülése miatt hagyták el hatalmas városaikat.
Közép-Amerikában háziállat volt néhány kutyaféle, ezeket fogyasztották is, valamint szárnyasok, például a pulyka. Ez igencsak kevés állatitermék-fogyasztást jelentett. Egyesek szerint a tömeges emberáldozatok kannibalizmust is szolgáltak, de ez nem bizonyított."
Hozzáteszem, hogy ebben vannak kora ókori, sőt újkőkori találmányok is! De van még jó pár találmány, amit nem említ Gazdag.
Egyébként a romantikus szerzők afféle dicsőséget szimulálva az inkáknak, úgy adják be, mint plusz rejtélyt, hogy nem használtak habarcsot, s mégis milyen pontosak voltak a kövek illesztései (közben meg nem is ismerték a habarcsot)...
Én a görögöknél egyedül a korinthoszi Apollon templomról tudom, hogy monolit oszlopokból áll. Kb. olyan magasak, mint a baalbeki oszlopok szegmensei, de az átmérőjük nyilván sokkal kisebb, a súlyuk nagyjából a hetede lehet.
"A helyi aymara indiánok elmeséltek egy történetet egy spanyol utazónak, aki röviddel a hódítás után ellátogatott Tiahuanacóba, és arról beszélt, hogy a város eredeti alapítása a Chamac Pacha, vagyis az első teremtés korában volt, jóval az inkák eljövetele előtt. Elmondásuk szerint legkorábbi lakói természetfeletti erőkkel rendelkeztek, amiért csodával határos módon köveket tudtak felemelni a földről, amelyeket „...a levegőben hordtak [a hegyi kőbányákból] trombitaszóra."
Érdekesek ezek az aymarák, olyanok akár az arabok, akik a 6-7. században telepedtek be Baalbekre és környékére és azt magyarázták az idetévedő európai utazóknak, hogy itt egykor óriások éltek, azok építették ezeket kőrakásokat, templomokat. S még pár mamut csontot is tudtak mutogatni...
Ezek alapján az aymarákat csesztető spanyol krónikásokat különböző mesékkel áltatták, amiből azt vonom le, nem sok közük lehet Tiahuanacóhoz (kb. mintha a középkori magyarokat kérdezgették volna Aquincumról, akik azt hitték ez Szikambria).
Az amerikai-óvilági kapcsolatokról azt mondom, van sok "kis" igen és egy "nagy" nem. Tehát azt éppen feltehető, hogy véletlenszerűen eljutottak Amerikába európai, krétai vagy föníciai hajósok, de ezek "észrevétlenek" voltak az indiánok szempontjából. A vikingek példáját látva, akár kikötőjük is lehetett az amerikai partokon, de ez nem jelentet kereskedelmet az indiánokkal, talán csak egy partközeli bánya miatt lehettek ott. Így szerintem felesleges óvilági kultúrhéroszokról beszélni, akik oktatták az indiánokat...
Azért tematikus ezeknek a csapolásoknak a képeit egymás mellé rakni, mert pld. az időpont nem volt velük. Tiahuanacóban a Pumapuncu nem régibb az i.sz. 6. századnál, az Akapana meg a 7. századnál.Írod, hogy "Az építők maguktól, véletlenül is rájöhettek ilyen apró újításokra? Több helyen egy időben hasonlóan megmunkált megatömbök." Ezek az etióp csapolások egyébként mikoriak? Mert azt írod egyidőből valók a tiahuanacóiakkal.
Bizánc tele van ekkor írókkal, költőkkel. Ez már bőven a vaskor. Ha az indiánokat ilyen építészeti megoldásokra ösztönözték a 6. században valamiféle fehér idegenek (és kik lettek volna ezek?), úgy az egész érthetetlen.
Arra milyen magyarázatod van, hogy nem mutatták meg az indiánoknak az ekét, a kaszát, a kereket, kocsit, a vasöntést, a darut, az őrlő-malmokat, az írást, a hajóépítést, hangszereket, a pénzt és még pár dolgot (mondjuk a szeszes italokat: a sörfőzést, borkészítést szőlőből, stb.). Az ókori föníciai hajók mindig vittek magukkal vetőmagot, arra az esetre, ha messzeföldre vetődnének, vagy valahol hajótörést szenvednének. Pld. Nékó föníciai hajósai úgy kerülték meg Afrikát 3 év alatt, hogy megálltak elvetették a magukkal hozott gabona magokat, majd learatták, s így lett ennivalójuk és mentek tovább. Tehát miért nem volt akkor búza és más óvilági gabona a Kolumbusz előtti indiánoknál, a lovakról, kecskékről már nem is beszélve.
Hozzáteszem van egy csomó minden, amit viszont az indiánok találtak fel és mi nem ismertünk! És ha már ennyi fehér "isten" szaladgált az indiánoknál. nem volt annyi eszük, hogy a kukoricát elhozzák Európába?
Tehát ilyen kőcsapolás titkaiba beavatták egymást, de az említettekbe meg nem? Erre lenne valami megoldásod? Én nem zárkózom el az ilyen ókori atlanti kapcsolatok lehetőségétől, de magyarázza el valaki miért csak ilyen szimbólumok vagy ilyen csapolási módok hasonlítanak, de nem mondjuk az írás és még számos egyszerű találmány: kerék, eke, kasza, taliga...?
De megjegyzem: a maják egy-két nemzedékre sem emlékeztek már a korábbi történelmükre (több ilyen indiántörzs is van). Elhagyott városaikat nem tisztelték. Az aztékoknak, majáknak, de az inkáknak sem, nem volt "történelmük". Ilyet nem is ismertek. Amit a kecsuák elmondtak az spanyol krónikásoknak, az egy szájhagyomány volt, ami nagyjából jó száz évre terjedt ki...
A didymai Apollon templomot nem ismerem sajnos a rajzok nyomán.
Juppiter Heliopolitanus temploma azáltal lett a legnagyobb a birodalomban, hogy kelet felé mérhetetlenül kibővítették, és ez is szerves része a templomnak, a bejárat is ott volt. A pódiumon lévő templomnál több nagyobb területű is volt a birodalomban, de nem a komlexumnál. De ekkora építőköveket sehol nem használtak, mint itt.
A baalbeki Nagy templom oszlopai ráadásul 3 db, egyenként 40-60 tonnás hengerekből állnak. A felettük lévő architrávok 55-60 tonnásak! Ezek több mint 20 m magasba emelése lehet nagyobb rejtély, mint a több száz tonnás téglatestek, speciális úton való vontatása. Ugyanolyan gépezetek, emelők lehettek itt, amilyeneket a híres Traianus oszlopának 53 tonnás oszlopfőjét 34 m magasba emelték. Ilyen technikákról már írtam itt:
Akartam írni egy görög templom nevét, amit lehet itt is írtam (a baalbeki oszlopok viszonyításaként), de elfelejtettem a nevét. Ennek is hatalmas oszlopai vannak, de nem hengerekből van összerakva, mint más templomoknál, hanem egybe lettek kifaragva. Nem tudod véletlenül, melyik templom ez?
Tervrajz részletek és makettek kerültek elő Egyiptomban, egészen Dzsószer idejétől. Hinkel Meroéban talált egy ottani piramis tervrajzát. De egy kiviteli rajz maradt fenn egy XVIII. dinasztia kori papiruszon, ami egy templom bejáratát mutatja. Ha technika segít, talán találunk egyszer a Nagy Piramisnak is ilyet, felteszem ugyanis, hogy bár Hufu megtiltotta a piramis belső feliratozását, és a környező sírokban azt, hogy a piramisról írjanak a falaikon, de az alapkőletétet szertartásosan elvégezték.
Kis zöld kavicsok után kutattam éppen, (melyeket Akapana felső teraszának anyagába kevertek bele) és zöld obszidiánra kerestem rá, amikor megnyitottam egy oldalt és letöltöttem ezt a könyvet:
The Stones of Tiahuanaco: A Study of Architecture and Construction
/szerző: Stella Nair, Jean-Pierre Protzen/
Itt láttam először, hogy a köveknél és vízcsatornák falain is bronzból készült süllyesztett rögzítéseket alkalmaztak. Semmi különös nincs abban, hogy ezek egyedi ötvözetekből készültek. Az analízis kimutatta réz, nikkel és arzén jelenlétét; ezeket a kapcsokat mértékadó források szerint öntötték, valahol pedig hideg kalapálással alakították ki.
Utána véletlenül etiópiai képek nézegetésekor találkoztam másodjára ilyen rögzítéssel:
Az építők maguktól, véletlenül is rájöhettek ilyen apró újításokra? Több helyen egy időben hasonlóan megmunkált megatömbök. Szkeptikus vagyok. A békés lámapásztorokra gondolok, akik boldogtalanul üldögéltek az olvasztó kemencék mellett.
Akkor inkább a szóbeszéd és a legenda:
"Maguk az inkák tagadták a Tiahuanacan komplexum építését. Ma már tudjuk, hogy a Tiwanaku kultúra az inkáktól függetlenül, és valamivel korábban is létezett. Egy tény, amelyet hagyományaikban és mítoszaikban tárolnak. Az inka eredetű mítosz a Titicaca-tó közelében tartja nyilván az emberiség eredetét. Feljegyzik, hogy Viracocha innen indult útjára, mígnem hosszas vándorlás után Cuzcót választották az inka nemzet szülőhelyéül. A helyi aymara indiánok elmeséltek egy történetet egy spanyol utazónak, aki röviddel a hódítás után ellátogatott Tiahuanacóba, és arról beszélt, hogy a város eredeti alapítása a Chamac Pacha, vagyis az első teremtés korában volt, jóval az inkák eljövetele előtt. Elmondásuk szerint legkorábbi lakói természetfeletti erőkkel rendelkeztek, amiért csodával határos módon köveket tudtak felemelni a földről, amelyeket „...a levegőben hordtak [a hegyi kőbányákból] trombitaszóra”.
A nagyon ritka esetek egyike, ahol némileg betekinthetünk a tervrajzok egyik másik részletébe, a didymai Apollon templom, mert itt nem csiszolták le azt a sekos faláról. Ugyanis hiába folyt az építkezés felfoghatatlanul hosszú időn, hatszáz éven keresztül, mgse sikerült teljesen befejezni, így ezen a 25 m magas falon ma is látható például az oszlopok alkotóvonalainak szerkesztése 1:1 léptékben. Ezek az oszlopok egyébként csak 20cm-el alacsonyabbak a baalbeki Jupiter templom oszlopainál, az épület alapterülete viszont lényegesen nagyobb, 109mx51m. A 7 lépcsős talapzat tövében pedig 120mx60m.
Előjött itt a szakrális építészet és hozzá kapcsolódó szent geometria. Ennek témaköre nagyon szerteágazó. Gyakorlatilag arra gondoltam, hogy szinte mindenhol az építészeknek voltak titkos céheik, mestereik, társaságaik. Ezek a mesterek mindenhol a névtelenségbe igyekeztek burkolózni. Egyfelől valamiféle "építési naplókat" várnának el Baalbek, Nagy Piramis, Pantheon esetében, de ők képtelenek megérteni, hogy ilyenek nem maradhattak fenn.Egyszerűen ez vétek lett volna az ezoterikus építészet szabályaival szemben. De mindig ilyen ókori építményekbe kötnek bele, mert ugye a középkoriakkal nem tudnak tízezer évekkel dobálózni.
Hogy lehetne a Chartresi gótikus katedrálist 12.000 évesre tenni? Pedig semmilyen tervrajz nem maradt a gótikussá átépítéséről. Semmit nem tudunk magáról az építésről sem! Egyetlen építész nevét sem ismerjük. Csak annyit, hogy az újjáépítés 12. század végétől 1260-ig tartott. Majd a mesterek eltűntek. Fura, de úgy érzem, ez a katedrális ugyanúgy folytatója a baalbeki Juppiter Heliopolitanus templomnak vagy a Pantheonnak, vagy a Nagy Piramisnak.
Aztán figyeljetek fel az ilyen építményeknél az "üvegre", mert a legendák mindenhol kapcsolják valamilyen módon az üveget a Nagy Piramishoz, a pharoszi toronyhoz, Baalbekhez... és persze Chartreshez is.
A híres "chartresi kék"-re gondolok. Az igazi ólomüveget valószínűleg Perzsiában találták fel az alkimisták (emlékeztek mit mondtam a rózsára annó?), a 9. században. A chartresi Notre-Dame-székesegyház helyén egy domb van, amiben egy dolmen, még a megalitépítő ligurok idejéből és egy kút (az Erő Kútja), ami mára kiszáradt. Egy sok ezer éves szenthely, amit évezredekkel később a kelta carnuták törzse is tisztelt, ahogy a druidák is. Erre a dombra épült az alvilág istennőjének, Perszephonénak temploma. Majd 350 körül ezt lerombolva, egy keresztény templom, amelyek később folyamatosan megsemmisültek és újjáépítődtek.
A domb barlangja ma a katedrális kriptája. Itt további érdekes és bizarr összefüggések vannak, de nem erről akarok beszélni...
Mikor eljöttek Chartresbe az építőmesterek, azzal az óriási tudásukkal, ugyanakkor eljöttek a titokzatos alkimisták is, hogy megcsinálják a több mint kétezer négyzetmétert lefedő ablaküvegeket. Tény, hogy ugyanaz(azok) készítik az ólomüvegtáblákat, mert az üvegek vizsgálata ezt mutatta. Tudjuk a festékek összetételét, de 800 év alatt sem jöttek rá a művészek, restaurátorok, tudósok, hogyan alkalmazták azokat. A chartresi kék, ma is rejtély: egyetlen kémiai elemzés sem hatolt be a gótikus ólomüvegek rejtélyébe, hisz nem tudjuk reprodukálni. Ez az üvegfestés egy magas tudomány, az alkímia terméke.
Nem tudjuk kik csinálták ezeket, egyetlen név sem maradt fenn. Csak annyi tudható, hogy a 12. század első negyedében hirtelen megjelenő «igazi» ólomüveg a 13. század közepén eltűnik. Akárcsak vele a gótika. Az építőmesterek, az igazi gótika alkotói és az ólomüveg készítő és üvegfestő alkimisták (akik elválaszthatatlanok az építőmesterektől) egyszerűen elpárologtak, mintha nem is lettek volna. Eljöttek, hogy csodát tegyenek, hogy megalkossák az embert alakító athanort, a katedrálist, hogy képes legyen az épület befogadni a Frigyládát. Salamon kőművesei, a vándorlegények, vajon merre mentek Nyugat-Európából a 13. században...?
Adod ezt a fentebbi linket. Kőlapok egymáshoz erősítését szolgáló fémcsapok helyeit mutatja. Hogy mennyire hasonlóak ezek Afrikában, Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában. Így tematikusan összerakva a gyanútlan szemlélőnek, Graham Hancock stílusában magyarázva, arra gondolhat, hogy a ciklopi építmények építői bejárták a világot, s lám-lám még Amerikában is voltak. A neten már regényeket írnak arról, hogy Kolumbuszt megelőzve föníciaiak, krétaiak, kelták rendszeresen jártak Amerikába, sőt gyarmataik, kikötőik voltak ott.
Én ezekkel teljesen szkeptikus vagyok.
Bár valóban volt egy rövid életű viking falu Labradorba, anélkül, hogy bármi módon hatott volna az indiánokra. Szerintem ilyen kőcsapolásra, tekintve annak egyszerűségét, helytől és időtől függetlenül az építők és iparosok maguktól rájöhettek. Mint ahogy arra is, hogy egyszerűbb egy gömb alakú labdát rugdosni, dobálni, mintha kocka alakja van.
Inkább véletlenszerű, egyszeri atlanti átkelésekkel számolok, mintsem rendszeres kapcsolattal Amerikával. Hisz erre nem is nagyon vannak konkrét jelek. Nem ismerek erre bizonyító anyagokat, leleteket, amik erre az óvilági-amerikai kapcsolatokra utalna.
Rómában is voltak nagy templomok, a baalbekihez is mérhetők. De valahogy úgy alakult, hogy mégis a baalbeki lett a legnagyobb római templom. Rómában viszont sokkal több templom volt. Magyarországon sem Budapesten, a fővárosban van a legnagyobb templom!
Rómában volt viszont a Colosseum, amihez egy többszázezres város tömege kellett, hogy megtöltse. De ott volt a Pantheon az óriási kupolájával vagy Rómáé volt a Földközi-tenger legnagyobb kikötője is.
Sok minden közrejátszott még: Sziria egy túlnépesedett, sokmilliós tartomány volt. Baalbekben telepítettek le több ezer veterán római katonát. A történészek szerint Róma hivalkodni akart Kelet előtt a baalbeki templomok építésével.
Tény, hogy vannak furcsaságok az építésével kapcsolatban. Például nem világos nekem, hogy ki vagy kik fedezték az építkezés horribilis költségeit? Ez a terület az ókorban nagyon gazdag volt, de voltak itt még más nagyvárosok, más istenségekkel is, és azoknak is kellett templom. A császárok támogatták, de pénzt is küldtek? Másrészről a hely neve Héliupolisz, a "Nap városa". Viszont a rómaiak a tartományokban sehol máshol nem emeltek a napistennek templomokat. Igaz, a napistent a görögök itt Zeusszal, a rómaiak meg Juppiterrel is azonosították (rómaiak a vallásban is gyakorlatias emberek voltak).
Nem az egyiptomi város nevét másolták le, hiszen az egyiptomi Junu-t nevezték el a görögök Héliupolisznak, mivel az Ré szent városa volt. Szíriában meg Baalbeket nevezték el szintén Héliupolisznak, mivel Baal az itteniek fő istensége volt, s azt hitték ő a napisten is. Viszont jóhelyen tapogatózol, mert a két városnak mégiscsak volt köze egymáshoz. Macrobius szerint nagyon ősi kapcsolat volt a két város közt.
