Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Szeretettel várjuk 2015. április 15-én 18.45-kor az Uránia Nemzeti Filmszínház Fábri termébe a Faludi Ferenc Akadémia DO-KU Filmklubjába.
Vetítésre kerül: MOHI SÁNDOR-BALOG GÁBOR: VILÁGLÓ ÉJSZAKA /2010/ és MOHI SÁNDOR: A RÓZSAEMBER – A RÓZSA ÜZENETE /2013/ című dokumentumfilmje.
VILÁGLÓ ÉJSZAKA
A moldvai Magyarfaluban magányosan és vakon,de mélységes mély hittel és középkori világképpel él egy öreg földműves: Bácsu Mihály .Így vall a filmben: „A kapun, mikor ki megyek, betettem a kaput, keresztet vetek. Vannak mások, akik megsajnálnak, de mások azt mondják, hadd el az öreget, essék gödörbe. Amikor megyünk a templomba, Isten is velünk van, ott tudunk imádkozni. 92 éves vagyok, nem az én akaratom. 13 esztendeje, hogy nem látok semmit se és élek itt.”
Az Isten-szeretet és az életigenlés költészete ez a film.
A RÓZSAEMBER- A RÓZSA ÜZENETE
A személyes hangvételű portréfilm Márk Gergely világhírű rózsanemesítő és felesége Benedek Ilona munkásságáról, békességben és boldogságban eltöltött évtizedeiről szól. Márk Gergely 1950 - 2009 között 898 új, közülük több nemzetközileg díjazott rózsafajtát hozott létre egy csúnyuló világunk szebbítésére.
„Vadócban rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”- szól a film mottója.
A vetítés utáni beszélgetés vendége: Mohi Sándor rendező-operatőr.
Bérletek az Uránia Nemzeti Filmszínházban kaphatók, belépőjegyek a kezdés előtt a helyszínen válthatók.
Szívesen megnéznék egy fotót az Egán villáról. Fent a Klauzál u. és a Sándor u. sarkán a fenyvesben is volt egy szép villa szerű épület de az Egán villa az elmondások szerint lejjebb volt. Már nem nagyon van kit kérdezni, pl a Baranyai/y majd Magyari Marschild villáról sem ami az Erdőd u. mentén volt.
A Kápolna utcai szűkületben nagy kőfallal van most is egy emeletes épület az volt a Karmelita rendé. A hozzá tartozó telek egészen a gyermekotthonig hozzájuk tartozott, na ide épült a Szovjet altiszt képző laktanya tisztjeinek az a három épület. A tisztek családostól laktak itt. A kert be volt telepítve őszibarack fákkal és zöldséges kerttel. Ezt a területet ajándékba kapta a karmelita rend Popiel Dénes fogorvostól. A rendet feloszlatták a háború után és 1952-53-ban Szabó Mihály elnöksége alatt a budatétényi Béke TSZ-nek voltak ott az irodái. A fölötte levő rész lett a Borhy kertészet egészen az Erzsébet királyné útig terjedő nagy területtel, mandulással, és kajszissal. Ma itt van a Hűség utcai lakópark. Ebből a Borhy birtokból vett egy 10000 négyszögöles darabot Pauks Albert a Magyar acél vezérigazgatója és a Poldi acél Magyarországi vezérképviselője. Mi már Mamusich birtok néven ismertük a mandulást és a kajszist.
Ez volt dr. Popiel Dénes villája és az alsó mozaik kép a szóban forgó terület ma a kocka házakkal.
Az Egan villában a nővérem volt egy darabig cseléd. Ő is segített festegetni a dobozokat stb. Nekem is van belőle vagy kettő három. Azok a dobozok amelyikek nem sikerültek ugy ahogy kellett volna elajándékozták. Még a háboru után is működött és állt a villa.
Köszönöm szépen. Csak azért érdekel mert un. könnyű beton készült kazánsalak és cement keverésével padlásunk lefedése céljából, én ezt gondoltam salakbetonnak....
Más:
A legutóbbi kérdésed a az egykori Szovjet laktanya határát illetően nem volt pontosan megválaszolva részemről. A felső rész A Sándor utca elejétől már nem tartozott a laktanyához. Eredetileg az Egán villa épülete volt ott a Sándor utcai bejáratával egészen Klauzál u.-ig terjedő telekkel. Az utca másik felén Ritter/Richter birtok volt a pincéivel és cca. 1000 négyszögöl telekkel a mai cukrászdánál és a kőkeresztnél volt a telekhatár. A későbbiek során az 50-es évek végétől az Egán birtokon az Ezermester bolthálózat raktárai voltak ott ahol most a barakképületek vannak. Az Egán villában egy időben 30-évek végén 40-es évek elején egy szépen díszített iparművészeti esztergált fa dobozokat gyártó üzem is működött. Csak egy fotóm van amin a háttérben valószínűleg az Egán villa látható, és van egy dobozom is amit ott készítettek. Nem tudom, hogy lebontották, vagy lebombázták az épületet amit már a háború után nem láttam.
a Halk utcai mentesítésnél erről mi annyi tudtunk meg, hogy az alapanyag vasérc alapú, ezért azt ércelőkészítőbe vitték Borsodba, majd Kassára a kohóba,
a színezete jól ismert, lilásbarna, és kékes árnyalatú volt,
A "gázgyári salak" nem salak, hanem a timföldgyártás mellékterméke, a vörösiszap (lúgos kémhatású). Arra használták, hogy a szénlepárlással előállított városi gázt megszabadítsák a savas kénvegyületektől és egyéb szennyezőktől. Ez utóbbiak miatt számít veszélyes hulladéknak, mert rákkeltő anyagok is vannak benne. A rövid válasz tehát piszkos rozsdavörös színű.
Katasztrofális amilyen állapotban leledzenek a sínek és környezetük a belvárosban, főleg a végállomásnál. Szégyen a kerület központjában ez az állapot. Csoda, hogy ott még egyetlen gyalogos sem törte ki a nyakát, vagy legalábbis a bokáját. Vajon mikor szándékoznak elkezdeni -a régen elkészült tervek alapján- a rekonstrukciót?
Itt valóban gyomirtózhatnak, hogy a gaz ne nőjön méteresre a sínek között. Ami a képen látható, az korántsem füvesített pálya, mert annak kb. így kellene kinézni:
Remélem emlékeztek a füvesített villamos pálya körüli vitákra. Nos, a fővárosban van, ahol harcolnak a zöld pálya ellen. Ilyen a 41-s villamos rózsavölgyi szakasza, ahol a sarjadó zöldet ma lepermetezték, a munkavezető szerint gyomirtóztak. Ezen a szakaszon a villamos közvetlenül a Hosszúréti-patak partján halad……
A 19-es és 41-es villamos vonalán a Clark Ádám térnél filmforgatás volt. Ők igényelték a nosztalgiajármű közlekedését, emiatt jártak a villamosok a felső szakaszon csak a Döbrentei térig.
Bocs a duplán betett képért, egyébként meg köszönjük a szervezőknek az estét.
Mellesleg megjegyzendő, hogy az egykori díszpolgár, Dr. Posta Sándor a feleségem dédapja (Dr. Baintner Hugó) által alapított Kolozsvári Athleticai Club sportolójaként nyert olimpiát. Tessék a keresett kerületi kötödés ;-)
Szép este volt az immár 12. Díszpolgár és topic találkozó a Lics pincében. A díszpolgárokból Pelikán Imre bácsit, és Köteles prof.-ot voltunk kénytelenek hiányolni, de számos itt voltak, a családtagok, a korábbi, eltávozott díszpolgárok részéről is, topic tagok, és más érdeklődők, csatlakozók. A lajstromba vételt, méltatásokat követően a közelmúltban eltávozottakról, dr.Joó Ernő és dr.Mercz Árpád, emlékeztünk meg, kiadós képanyagok kommentált vetítésével, a családtagok részéről, amolyan XXI. századi krónikaként. Majd Fükő Zsuzsa tavalyi díszpolgár méltatta, vezette fel Gömöry Géza dr. gyermekorvos, idei új díszpolgárunkat, aki később maga is felszólalt, egyfajta önvallomásként. Felavattuk Fükő Zsuzsa tavalyi díszpolgárunk tablóját a falon, ami már szép hosszan húzódik, már a tablók sora, egy tízéves montázs tabló jön majd hozzá a közeljövőben. Majd Garbóci László beszélt és képeket is vetített Posta Sándorról, olimpiai bajnokról, aki egy elfeledett díszpolgárunk, Budafokon 1924-ben olimpiai bajnokként kapta meg a címet.
Köszönet a házigazda Lics családnak, a szervezőknek, elsősorban ppapa, Hatanbátor és slr, a hardwer egy részét megemeltem, tiszteletre méltó. Kitűnőek voltak a borok, leginkább a 2012-es szekszárdi bikavér. A májpástétom meg örök.
A végén a tömegoszlatásról Tárogatós gondoskodott.
