Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Nem akarok okoskodni, e két külön dologról van SZVSZ szó. A zuzmó nálam is békésen borítja az ÉLŐ ágakat és nem is öli meg azokat. Az ágpusztulás oka főleg ilyenkor tavasszal a monília gomba kártétele. A fa (bokor) virágzásakor behatol a hajtás (fiatal vessző) belsejébe és elpusztítja azt. Védekezés ilyenkor áprilisban hetenként háromszor ismételve Topas oldatos permetezés (MÉHEKRE NEM VESZÉLYES) Nekem bevált.
Számomra ez az első olyan eset, hogy tőlem független emberek, ráadásul a növényhez értő gazdálkodók számolnak be pontosan azokról a tapasztalatokról, amire én is felfigyeltem.
"azok az ágak el is száradnak"
"a felső ágain sárga gombás lerakódás van, ... lecsúszik a törzsére is"
"zöld és ezüst színű zuzmó .... évek óta védekezem, de ilyen hatalmas ágpusztulást még nem tapasztaltam"
Bozsik gazda a műsorvezető szerint "megint igazságot tesz". Nos, ez az igazságtétel úgy történik, hogy leoltja a gazdákat (ahogy eddig engem is minden szakember) hogy rosszul tudják, a zuzmó semmilyen kártételt nem okoz.
Csak amellett az apróság mellett megy el szótlanul, hogy a fák pusztulnak. Nos, lehet, hogy a laikus nem tud tudományos igényű diagnózist felállítani, lehet, hogy nem tudja megkülönböztetni az okot az okozattól, de azt láthatja, hogy elpusztulnak a fák, és látja, hogy a két jelenség együtt jár. Sajnos ebben a rádióműsorban is azt látom, hogy a szakemeberek a saját dogmáik ismétlésén, a korábban bevált tananyagokon nem akarnak túllépni, és gyakorlatilag elengedik a fülük mellett az üzenet valódi tartalmát, miszerint: basszus, pusztulnak a fák, mit lehetne tenni? A válasz kimerül abban, hogy a hírvivő rosszul tudja, és rosszul értelmezi, amit lát.
(Már nem akarok semmit a témában, csendben végig fogom nézni a folyamatot, csak ez a rádióbejátszás annyira ironikus volt, hogy muszáj volt megosztanom.)
Igazából nem figyelem a méheket, a közelünkben 60 évvel ezelőtt szűnt meg az utolsó méhészet. De a mindenféle zümmögő, nektárt szívogató repülő rovar igencsak eredményesen dolgozik. éppen tegnap néztem a kajszit. Szinte 100%-os a beporzás. A kis barack kezdemények alapján rekord termést prognosztizálok (ha semmilyen váratlan időjárási esemény nem jön közbe)
Wofgang Bartesch mondta, hogy egy német kisvárosban kitalálták, hogy ehető növényekkel telepítik be a települést. Ez lett a város turisztikai vonzereje.
Valaki itt ajánlotta - nagyon ötletesen -, hogy a Tóth József elején a domboldalba szőlőt kellene ültetni. Passzol a "bornegyed" koncepcióhoz.
Itt megpendítettem, hogy az új piacépület jellegtelen, építészetileg semmitmondó falait be kellene takarni élő növényzettel. Tegnap a Construma kiállításon is láttam ilyen megoldást, de a neten nagyon sok, jobbnál jobb ötleteket lehet látni.
Vagy a beltéren:
És akkor ott a japán turisták is szívesebben vásárolnak: látnak valami extrát, látnak valami szépet.
Pedzegetik már egy ideje, hogy mi lesz velünk méhek nélkül... egyébként meg elképzelésem sincs arról, hogy úgy általában a kertekben milyen arányban dolgoztak hagyományosan mesterséges kaptárakban dolgozó háziméhek és más, spontán lények. Azért érdekes, hogy nem tudok erről, mert egyébként elég fontos információnak tűnik. Olyan ez, mint az egészség. Amíg van, addig természetesnek vesszük, és nem foglalkozunk vele. Ha már nincs, akkor egy mesterséges egyensúlyi helyzet csak nagy munkával tartható fenn, és mindig másfelé billen, mindig valami újat és küzdelmeset kell kitalálni, hogy a rendszer fel ne boruljon.
Ezt az épületet a háttérben, az ugyancsak a háttérben látható St. Mihály kápolna tornyát látva, be tudom tájolni, de nem tudom azonosítani. Van valami ötleted?
ez egy forgalmas hely, és mindig történik valami....
Laci bácsinak, a ledorongolást a salakbetonok egészségügyi hatásaival kapcsolatos korábbi hírek kapcsán gondoltam, anno Kékesi doktornő is sokat vizsgálta a 70-es 80-as években a helyi daganatos gócokat, ilyen volt a Játék utcai lakótelep, ami korai salakblokkos építésű. Persze a hatások sokrétűek, ott is a társadalmi helyzet, az életmód, a kor is benne van ezekben.
A salakbetonoknál a minőségromlásról kevés adat van, az inkább a bauxit betonoknál volt markáns, de az korlátozott alkalmazású volt a háború előtt inkább.
Salakot már a XIX. századtól a korai betonszerkezeteknél is alkalmaztak, födémeknél, ahol az aktuális összetétel és Ph következtében adódtak korróziós hatások a jelenlévő betétekre, acél főtartókra. (Balázs György Beton és Vasbeton I. II. III.)
A bauxitban az alumínium-oxid kísérője vas-oxid és szilikát volt. Az u.n. nedves technológiával lúggal kioldották a vasoxid mellől az alumínium vegyületeket majd timföldként kicsapatták, a lúgban oldhatatlan vas vegyületek és más nehézfém oxidok (kis mennyiségben) az u.n. vörösiszapban maradtak. Mivel ebben elég sok lúg maradt vissza, ezt a vörösiszap tározókban ülepítették, a felúszó lúgos oldatot pedig visszavezették a technológiába. Az ajkai vörösiszap katasztrófát is ez a lúg oldat okozta. A vörösiszap kokósítására több kísérletet is végeztek, de emlékezetem szerint az össszetétele miatt (nagy volt a szilikát tartalma) alkalmazása első sorban energetikai szempontból, ill. a feltáráshoz szükséges drága technológia miatt sokkal gazdaságtalanabb volt, mint a Krivoj Rog-i vasércé, ezért a kísérletekkel felhagytak. A keletkezett vörösiszapot óriási földgödrökben tárolták. Ajka mellett a legjelentősebb ezek közül Almásfüzitő. A gázgyárak a vörösiszap lúgos kémhatása mellett annak kristályszerkezete miatti nagy fajlagos felületét használták ki, amelynek köszönhetően nem csak a savas kénvegyületeket és a fenolokat, hanem az egyéb nagy molekulájú szennyezőket, első sorban a többgyűrűs aromásokat (pl. naftalin) kötötte meg sikerrel. Ez lett aztán a pincék tömedékelésénél a veszélyforrás, amikor a talajvíz, a beszivárgó esővíz elkezdte ezeket szép lassan kioldani.
A salakbeton az más történet. A múlt század első felében a szilikát vegyészek felfedezték, hogy az akkor rohamosan fejlődő kohászat mellékterméke, a salak kiválóan használható a cementben azt hiszem a mészkő helyett (bocsánat a bizonytalanságért, de én nem voltam "szilikátos"). Ebből a cementből kiváló minőségű betont lehetett előállítani és rengeteg budapesti ház épült ebből. (Pl. a Budafoki út elején a "Ch" épülettel szembeni házak). Ez akkor nagy környezetbarát találmány volt, mert nem csak a hulladékot hasznosították, de csökkent a mészbányászati igény is. A bajok néhány évtized múlva jelentkeztek, amikor a salakbeton elkezdte rohamosan elveszíteni a szilárdságát (sajnos a konkrét okát ennek már elfelejtettem). Sok házat kellett lebontani vagy nagyon drágán megmenteni.
Remélem Villa ez a magyarázat nem számít ledorongolásnak.
