Talán ha úgy választ az ember vonalat , hogy utána néz, hol van több 13-15 éves leszármazott, akkor kicsit reménykedhet , hogy az övé is megélheti azt a kort.
Persze, így viszont csak másodlagos lehet a többi tulajdonság, amit elvár az ember általában, amikor kiskutyát keres.
Üdvözöllek! Köszönöm az együttérzést...,hát igen, megelőzés. A megelőzésre azt hittem , hogy nagyon jó stratégám van . A napi kaja mennyiséget háromszorra elosztva kapták (jelenleg két kutyám (van) volt), és evés után szigorúan be voltak csukva kb 2órára, hogy ne ugráljanak, mégsem ért semmit.
Egyáltalán mi azaz életkor a német juhászoknál amit megélnek ,mert nekem még egyszer sem sikerült a 10éves kor sem.
Nagyon sajnálom, hogy másodszor is így vesztetted el a kutyádat. Részvétem !
Én úgy gondolom, az idősebb kutyáknak lazulhatnak a tartószalagok a gyomornál. Nekem idáig a tudomásomra jutott ismerős kutyáknál a gyomorcsavar miatti halál leginkább idősebb korban történt. Akik túlélték, fiatalabbak voltak.
Azt hiszem,képtelenség előre megjósolni, melyik kutyánál fordulhat elő.
Szerencsés vagyok , mert a velem élt kutyáim egyikénél sem kellett átélnem .
Pedig vacsora után "dönthettem", kennelben ugrálnak a hálóra, vagy kiengedve a kerítésnél rohangálnak.
Ismerek olyan gazdát, aki kivarratta a gyomrot megelőzésként.
Majdnem pontosan 10 éve írtam ide utoljára, abból a szomorú aktualitásból ,hogy a gyomorcsavarodásban meghalt a kutyám. ....harcsy-ra emlékszem ,látom még mindíg aktív a fórumban. Lassan 8 hónapja már,de ,újra megtörtént a baj ,megint gyomorcsavarodás. Hiába vittük azonnal orvoshoz ,( a kutya velünk lakott a házban , tehát szinte azonnal észre vettük ) aki szerint jóak az élet kilátásai ,ha most megműti. A műtét megtörtént , a lépet is el kellett távolítani ,másnap reggel kellett érte mennünk. A kutya úgy tűnt ,hogy jól van amikor haza hoztuk, ez volt reggel 8 óra körül , fél 12-re halott volt. Mindössze 9 évet élt . Azt kérdezném Tőletek , hogy mennyire természetes dolog ez szerintetek , egyáltalán a német juhászkutyák akiket ti ismertetek meddig éltek , és mi okozta a halálukat ?
Sajnos én nem tudtam elérni azt az ismerösömet, akit meg akartam kérdezni - az általam ismert címröl elköltözött, telefonszáma nem volt meg -, de megkönnyebbülve olvastam, hogy most már nincs is rá szükség.
Alinak békés, boldog öregkort kívánok, szeretö családi körben, neked meg nagy köszönet és elismerés, hogy törödtél vele. Egy nap ott fog várni téged farkcsóválva a mennyország kapujában, meglátod :)
Ma nagy öröm ért. Ali egyik pártfogója képeket küldött róla. Szép zöld füvön hasal egy hatalmas fenyő alatt és egy fiatal hölgy (kislány) fésüli. Szemmel láthatóan nyugodt és jól érzi magát. Csilla azt írja, nagyon ritka, hogy pár napon belül örökbe fogadjanak egy kutyát - de hát Ali egy ritkaság. És nem volt hiábavaló idő pazarlás a sok hónapi szocializálás, hogy örüljön a fésülésnek, sétáljon pórázon és ne féltse az ételét, tudjon kézből enni. Tudom, hogy ezek alapvető viselkedési normák, de Alin csak az intelligenciája és a jó természete segített, hogy 9-10 éves korában hajlandó legyen ezeket megtanulni. Nagyon büszke vagyok rá és várom róla a további híreket (bár tudom, hogy el kéne engednem).
Most olvastam a menyem idővonalán, hogy Ali elköltözött a gyepiről, “próbaidejét tölti”. Remélem, végleges és jó helyet talált, és ezúton is köszönöm mindnyájatoknak a törődést, megosztásokat és ismerősök értesítését. Ha többet tudok, majd írok. Remélem, nem kerül vissza!!
Nagyon belebonyolódtam Ali gazdikeresésébe, és csak ezért nem köszöntem meg sokadszor is a segítségedet, amit azóta kaptam Tőled, mióta rám maradt szegény pára. Soha nem hagytál válasz nélkül, és a tanácsaid mindig jók voltak, a biztatásod pedig tartotta bennem a lelket.
Kívánom - bár ne kerüljön rá sor - hogy ha Neked lesz szükséged segítségre, Te is megkapod!
Szép napot kívánok és viszlát (nem tudom, hogy a levelezésben hogyan kell mondani? “vissz-ír”?)
Ali mellett néhány éve volt egy ivaros kan tacskó, és még azzal is kijöttek. (Más kérdés, hogy a rohadalom gazdája miatt, a tacsi idő előtt elpusztult.) Mikor már nálam volt, többször kitört a kenneljéből, egyszer be is sétált a lakásba. A kistermetű mix ivartalanított szukám (ő is 10 éves) csahintott, onnan vettük észre. Rá szóltam Alira, rögtön kiment. Nem volt még morgás se a kerítésen keresztül köztük. Nem mertem összeengedni őket, mert mint már írtam, nem értek a kutyákhoz és nem volt segítségem.
Majd segítséget kérek a gyerekeimtől, hogy be tudjam illeszteni Ali képét, mert nekem nem sikerült.
Megható, hogy ilyen távolról is próbálsz gondoskodni az öregfiúról!
Sziasztok, Németországból, Hessenböl olvaslak benneteket, Aliról. Van egy ismerösöm, akit meg tudok holnap kérdezni, nemrég vesztette el az öreg ónémetjuhászát, nem teljesen kizárt, hogy esetleg hajlandó lenne segíteni.
Kérdés: ennek az embernek van egy barátnöje, akinek van egy golden retriever szukája. Kijönne-e egy nagytermetü, nagyon szelíd szukával Ali?
Én embert ölnék a kutyáimért, így pontosan értelek. Sajnos csak annyit tehetek, hogy minden létező fórumon próbálkozok. Meg agyalok...hátha valaki eszembe jut mégis. Sajnos az emberek többsége alkalmatlan az ebtartásra. A jobbik eset, ha nem is vállalkozik rá.
Igazad van, de tudod te, hogy. Egy ónémet ék mennyire hullik a szőrét, főleg tavasszal? Ez talán az egyetlen dolog, ami a lakás ellen szól. Egyebekben teljesen igazad van. És tudom, hogy kicsik az esélyei, de minden támogatásért hálás vagyok (látod, már potyognak a könnyeim).
