A foton egy olyan izé, ami nem tud más sebességgel mozogni, csak c-vel. Mivel ilyen szempontból a "nyugalmi tömeg" értelmezhetetlen, ezért a foton nyugalmi tömegéről ilyen értelemben nem lehet beszélni.
"...más rendszerben vizsgálva lehet elvileg nulla és duplája, ez a két végpont a fotonnál."
Egyrészt nulla energiájú foton bizonyosan nincs. Másrészt miért csak duplája lehet egy foton energiája egy másik rendszerből nézve? Elvileg bármekkora frekvenciát el lehet érni egy adott fény esetén úgy, hogy a fénnyel párhuzamosan nagy sebességgel mozogsz a fénnyel egyirányban, illetve ellentétesen.
a "ponttal" a végén nincs megoldva, mert a mai fizika is a "pont" körül forog, olyan értelemben persze, hogy a tíz a minusz nagyonkicsin secundum, vagy cm.
Az érzékelésed arra fejlődött ki, hogy ezt a világot érzékelje. Nem választ el az semmitől semmit, hanem azáltal tudsz bármiről is. Az érzékeléstől előbb-utóbb úgyis megszabadulsz (a sírgödörre gondolok), addig szerintem ne fanyalogj túl sokat rajta.
Igen igazadvan Einstein elkúrelta az egész fizikát.
A tapasztalatokról szólva és abból kiindulva egy mer zagyvaság az egész.
Többen beszélnek itt merőleges kordinátarendszerről, ami valóban szépen is mutat a rajz asztalon.
A valóságban a térben sehol sem létezik merőleges és párhuzamos .
A térben minden ugy halad mit egy dzsungelharcos az őserdben.
Én elbirok képzelni a forrásnál egymásra merőleges két fénysugarat amik később párhuzamosan haladnak, sőt olyant is hogy ellentétes irányban induló fénysugarak haladnak párhuzamosan.(csupán megfelelő nagyságu tömeg kell hozzá)
Nos Einstein képletéből kiindulva a nulla nyugalmi tömeggel rendelkező foton(ez jó duma )hiszen csak ilyen dolog haladhat "c" sebességgel, akkor ha már halad akkor mekora a tömege?
Ha nulla tömegű valami kölcsönhatásba tud lépni , hatni tud valós anyagra akkor annak tömege is van még pedig ha fotonról van szó akkor a tömege "1".
Már korábban is megbeszéltük a fény csak a forrás rendszerében őrzi meg az összes alapvet tulajdonságát, ilyen tulajdonság az energia tartalma is a fotonnak, más rendszerben vizsgálva lehet elvileg nulla és duplája, ez a két végpont a fotonnál.
Végül is a tudományra eredendően gyakorlati szükség volt, később már elvált és önálló diszciplinává vált. A lényeg azonban ma is a gyakorlati, a holdraszállás, a mars expedíció, naprendszeren kívüli kutatás a gyakorlat számára. Ezért nem kell egy tudományágnak tökéletesnek lenni, hanem egy bizonyos tér és idő intervallumban jól kell működnie. Nem is hiszek a tökéletes tudományban, mert az érzékelés-fogalomalkotás-cselekvés-visszajelzés (érzékelés ), azaz egy zárt körről van szó, amiből teljes mértékben hiányzik a külső, tudatunktól függetlenül létező. Ha ezt is be akarjuk csempészni akkor legfeljebb az érzékelés elé tehetem be, azaz valóság-érzékelés-fogalomalkotás-cselekvés-visszajelzés-valóság... ciklussá alakul. Ebből az is látható, hogy az érzékelés választ el a valóságtól, méghozzá kikerülhetetlen szigetelőként, valamiféle burokként veszi a tudatunkat körbe, így akár a valóságot ki is iktathatnánk és az istenfogalmat tehetjük be helyette, de ezzel a megismerést nem vittük előbbre.
Kant szerint "Az értelem nem ismerhet meg mindent. Tehát az értelem az a dolog ami a megismerés folyamatát korlátozza, nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz , hanem a tárgyak a megismeréshez. A megismerés állomásai a következők: minden emberi megismerés a szemlélettel kezdődik, onnan a fogalmakhoz halad és az eszmékkel fejeződik be.", akkor viszont nagy csávában vagyunk, mert a valóságot kiöntöttük útközben :-)
Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy nem nagyon van más út a megismerésre, mint amit mi a tudományban követünk. Az ismeretek leghatékonyabb rendszerezését biztosítja a "felépítős" módszer, a redukcionista szemlélet. Nem hiszem, hogy ez emberi sajátosság lenne, bár más tudós állatfajt nem ismerünk valóban.
a nagy kérdés az, hogy a természet lehet-e axiomatikus felépítésű vagy pedig valamilyen " lágy " rendszer és csak kis környezetben érvényesek az axiomái.
A matematika axiómáin nincs mit célba venni. Kb. olyan lenne, mintha valaki a sakkjáték szabályait hibáztatná (pl. hogy ő még nem látott a valóságban mozgó bástyát).
ha a relativitáselméletet akarjuk cáfolni,mint ahogy a címben is van, de a matematika axiomáit veszik célba, akkor ez azt jelenti, hogy nem tudnak magán a relativitáselméleten fogást találni :-). és ez megnyugtató...
Igen, annak íródik. baj is lenne, ha ennek a közönségnek is azzal kéne bajlódnia, ami ált. isk anyag. Nem pejoratív volt a hozzászólásom, vagy lehet hogy az lett, de nem azt akartam. 1m
Meglehet, egy matematikus gondolkozású, jó absztrakciós készéggel megáldott elme számára ez nem kérdés, elolvassa, oszt minden világos.
Az is lehet, hogy egy szűkebb szakmai közönségnek íródott, igy a szakzsargon és a használt fogalmak ismeretét feltételezi. Bár szerintem akkor nem biztos, hogy a blog a megfelelő forma a gondolatok kifejtésének, hanem valamelyik szaklap lenne megfelelő, de ez a blog írójának a döntésén múlik.
Lehetséges az is, hogy így szeretné a hablatyolókat távol tartani.
...ez a szög a két vektor szöge definíció szerint.
Ezzel nem is vitatkoznék, már csak azért sem, mert nem vagyok matematikus. Viszont úgy gondolom, hogy minden matematikai, vagy geometriai konstrukciót alapvetően egy logikai konstrukciónak kell tekinteni, amelyben az axiómákat rögzítik és ezzel jelölik ki a játáékteret. Az, hogy ezeket a logikai konstrukciókat fel tudjuk használni a körülöttünk lévő világ valamely modell szerinti leírására, külön "szerencse".
A használható fizikai modellekhez gyakorlatilag megfigyeléseken, a megfigyelt jelenségek rendszerezésén keresztül, valamilyen modellbe illesztésével juthatunk.
A felhasznált matematikai apparátust azon az alapon kritizálni, hogy szerintünk mennyire mutatja a "valóságot" nem túl bölcs dolog, mert ha a kísérleteink eredményét helyesen adja, akkor a modellünkel leírható jelenségek vizsgálatára alkalmas, függetlenül attól, hogy a világ a "valóságban" szerintünk milyen.
Nagyon érdekes, amit írsz. Tetszik a szög definíciója, ami, mint látom, nem triviális dolog, mert még egy szép feladatot is meg kell oldani előtte.
De kérdezem: eljutna-e a matematika erre a definícióra, ha nem lennének az "euklideszi" tapasztalatok (pl. miért szögnek nevezi, mikor akárminek is hívhaná az illető nemtriviális fogalmat?). A választ tudjuk, nem is ezért írok.
Hanem azért, mert nekem pl. ugyanilyen problémám lett, amikor megpróbáltam elolvasni 'n Quijote blogját a folyósóról. Nem az a gond, hogy nem tudom, mi az a Descartes szorzat, meg azt is meg tudom nézni, meg talán még érteni is, hogy mi a szürjektív meg a homomorf, hanem azt nem tudom, mire megy ki a játék.
Mert amikor a mai definícóval vezetjük be a szöget, akkor 2500 éve mindenki tudja, mire megy ki a játék, és örülünk, hogy ilyen szép axiomatikus felépítésű definíciója is lett.
De ott vajon mire megy ki a játék? Hogy kerül a sündisznó fésűje az asztalra?
Szóval arra gondolok, hogy az ottani definiíciókban is van bizonnyal egy halom előző tapasztalat, ami a definíciót így hívta életre. Nálam ez hiányzik, ezért ezt a blogot kihagyom. De az is lehet, hogy nem hiányzik a tapasztalat, csak nem látom a kettő közötti összefüggést.
Meglehet, egy matematikus gondolkozású, jó absztrakciós készéggel megáldott elme számára ez nem kérdés, elolvassa, oszt minden világos.
Lehet, hogy ennek se füle, se farka, ezesetben elnézést kérek attól, aki véletlen elolvasta.
ha két nem nulla hosszúságú vektor skalárszorzata nulla, akkor azok merőlegesek egymásra. (akárhány dimenziósak.)
Tegyük hozzá, hogy ez inkább definíció, mint tétel. Hacsak nem Euklidész módjára építed fel az 5-dimenziós euklideszi teret, de senki se csinálja így. Két vektor szögét euklideszi térben (vagy tetszőleges pozitív definit belső szorzattal ellátott valós vektortérben) úgy szokás definiálni, hogy belátjuk, a skaláris szorzatuk abszolút értékben legfeljebb a két vektor abszolút értékének a szorzata (ez egy szép feladat), és utan a két szorzat hányadosa (ami tehát -1 és 1 közé esik) egy -pi és pi közé eső egyetlen szög koszinusza: ez a szög a két vektor szöge definíció szerint.
De ne mondjuk merőlegesnek azt ami nem merőleges. Ne nevezzük a mi geometriánk szabályai szerint nem létező negyedik, ötödik merőlegest létezőnek.
Kedves Gézoo!
Mi az, hogy a "Mi geometriánk"? Ti hányan vagytok? A negyedik, ötödik merőleges pedig létezik, a négy ill öt dimenziós térben, amely tisztán geomertiai fogalom. Emlékeztetnélek a vektorok skalárszorzata nevű varázslatra, amely szerint, ha két nem nulla hosszúságú vektor skalárszorzata nulla, akkor azok merőlegesek egymásra. (akárhány dimenziósak.)
Másrészt igen izgalmas a felvetésed, hiszen Minkowsky-t és Einsteint is azzal vádolod, hogy karosszékben ücsörögve találták ki elméleteiket, (ami Minkowsky esetében lehetséges), de te tudod hogy ez mind csak sületlenség lehet, miközben mondjuk a vektorok merőlegességének problémája már meghaladja a képességeidet. Viszont van egy egészen jó kezdeményezés itt az indexen, miszerint külön rovatot kaptak a minden iskolai tananyagtól szüzen maradottak "Új Fizika" néven. Szerintem te (ti?) is oszlopos tagja lehetsz az ottani stábnak. (Egyelőre csak iszugyi professzor úr tevékenykedik ott, de biztosan szívesen fogadja a kollégákat.)
Gézoo4: "Haladjunk Einstein szerint lépésről lépésre. Ha neki megfelelt, a kinetikus energia klasszikus jelölése annak jelzésére, hogy ami mozog az energiát vett fel a mozgásához, Akkor legyen nekünk is elegendően kicsiny a mellényünk ahhoz, hogy elfogadjuk."
Nekem még kisebb a mellényem, honnan jön az, hogy a gravitáló tömeg akkora, mint a nulla sebességgel mozgó tömeg?
Hát ezt most nem értem. Az 5 dimenziós tömb, az egyszerűen egy 5 dimenziós tömb.
Ha matematikusan akarod felfogni, akkor a 3D-s tér, az a számhármasok tere (minden egyes pontot egy számhármassal adhatsz meg). Az 5D-s tér a számötösök tere az n dimenziós tér pedig a szám-n-esek tere. Mi ezzel a gond?
A specren 4D teret használ: minden egyes eseményt egy számnégyes határoz meg. Nem értem, mit nem lehet ezen érteni?
Ha declarálsz egy 5 dimenziós tömböt, akkor ezt vagy úgy követed el, hogy 5x5x5 térfogat minden cellájához tartozik egy-egy újabb 5x tömb és még így is az össz cellához hozzá kell még újabb 5x -en rendelni a teljes eddigi "tömböt"
Ez simán elképzelhető, kezelhető, nem ezzel van a gond.
Ha elolvasod figyelmesen akkor meg és nem félre érted..
Akkor kezdjük: - a sok dimenziós "terek", matematikai konstrukciók; ne próbáld elképzelni, mert agyunk 3D-s világra van tervezve, ezért nem fog menni. El kell fogadni, hogy lehet definiálni akárhány dimenziós teret, amiben lehet definiálni a merőlegesség fogalmát is. Sőt, lehet hiperkockát, hipergömböt stb is definiálni... - ez az energia dolog érdekes; leírod a nyugalmi energia képletét (az az m0-ban a 0) és aztán azt mondod, hogy ez nem változik, ha mozgatod a testet. Hát nyilván nem, mivel ez a nyugalmi energia. Minden IRben más energiájunak (és így más tömegűnek) mérsz egy testet, mivel más sebességgel mozog benne... Nem értem, hogy ebben hol a probléma?
