A kizáródásról annyit szeretnék mondani/mert nekem ugye ez volt a helyzet/, hogy igazából nem lehet tudni, hogy baj van.Amikor nem volt kizáródva, akkor is szinte ugyanúgy fájt a hasam, sugárzott a derekamba meg a lábamba.Talán egy kicsit gyengébben fájt.De nem nagyon volt különbség a két állapot között...
Olvasgatom a tapasztalatokat...Ha hálóval is kiújul a sérv, akkor háló nélküli műtétnél nagy a kockázat? Persze gondolom, ez több mindentől függ.Nem tudom, eljön-e az az idő, amikor nem gondolok arra, hogy sérvvel műtöttek és mi lesz, ha...Három éve megállás nélkül zúg a fejem, influenza szövődménye.Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet.De ez a sérv tudat illetve aggódás a kiújulás miatt...hát majdnem rosszabb.Szegény kislányom, már azt se engedem neki, hogy megcsiklandozzon.Nehogy a nagy nevetéstől baj legyen. :) Szerintem túl aggódom a dolgot.Vagy más is így van ezzel?Amúgy nincs problémám műtét óta, három hét elteltével.Leguggolni viszont alig bírok, mert három hétig ugye nem próbálkoztam vele, az ízületeim berozsdásodtak.Hiába,nem vagyok már húsz éves. Nem tudom, mi lesz, ha mondjuk két hét múlva kiközvetítenek csatornatisztításra...műtét után oda akartak.De ugye műtét után négy nappal nem lehetett. Amúgy kozmetikus, gyógypedagógiai asszisztens és zenész vagyok. Csatornatisztítást még nem végeztem.Főleg sérvműtötten...:)
En is igy voltam vele de tudom a kovetkezmenyeket mi van ha kizarodik. Te is tudod ugyhogy menj el minel hamarabb. Na tarts ki meg egy kicsit. Most en mondom.
Köszi, hogy megírtad a hírt, és egyben sajnálom is, hogy megint kés alá mész, .. nekem is ez lesz belőle, csak én még nem mentem el a sebészhez, ... rettegek, nem akarok második műtétet, .. Na majd csak lesz valahogyan.
Ha fájdalmat , főként folyamatos fájdalmat okozna, mindenképp haladéktalanul menj orvoshoz.Nekem ez mentette meg többek között az életem.Szerencsére nem vettem be fájdalomcsillapítót, mert az elnyomta volna a vészjelző tünetet...Nem akarlak megijeszteni,reméljük nem lesz semmi gondod a műtétig.De jobb az elővigyázatosság.Nálam életmentő volt.Én az ügyeletre mentem be szombat este.Majd a sürgősségire.Éjjel 11 körül pedig már műtöttek is.
Engem szűk 3 hete műtöttek.A jövőben fél vödör vizet merek maximum emelni.Novemberben költözködtem, 10kg körüli meg lehet annál is több volt némelyik doboz tele pakolva.Harmadikról le, kocsiba be, második emeletre fel.Ezt kb.10x.És érdekes, akkor nem történt baj...
Hali! Én is hasonlóan érzek..mondjuk kb havonta kéne járnom a sebészemhez,hogy megnyugtasson,hogy nincs semmi bajom..főleg úgy h nekem állandóan van dudor,mert a hasfalat nem varták össze csak belülről tettek be hálót.Kiakasztom már a szüleimet az állandó nyavalygásommal,hogy kiújult.Főleg amellett,hogy kondiba heti 5x emelgetem a nagy súlyokat..benne van,de emiatt én nem fogom abbahagyni!Ha úgy érzed menj el a sebészedhez,nézettesd meg..nincs benne semmi :D ugysem küldhet haza.Kitartás! Én is szenvedek ezzel az érzéssel!
Én elég sokat aggódom azon, hogy ki fog újulni a sérv...Kizáródott műtétnél nem ültethetnek be hálót, ezért varrtak csak.Ezt itt tudtam meg a neten.30% a kiújulási arány, 40 %a kizáródás veszélye combsérvnél.Azt gondoltam eleinte, hogy a műtét megoldja egyszer-s mindenkorra a problémát.Hát ez nem ilyen egyszerű, most már átlátom...
Érdekes esetet írtál le, nem is gondoltam, hogy valaki ennyire félhet az orvosi környezetben.
Persze mindenki tart a műtéttől, maguk az orvosok is -lehet, hogy főleg ők- :)
A stressz sok mindent okozhat, de ilyen rohamról, hogy görcsbe rándulsz, nem tudsz beszélni, levegőért kapkodsz, mentőt kell hívni, stb. még nem hallottam.
Ne aggódj, az állapotod folyamatosan javulni fog, vigyázz magadra, ne emelgess eleinte lehetőleg semmit, és később is csak nagyon módjával.
Sziasztok! Engem a SOTE I. sebészeti klinikán operáltak július 8án jobb oldali lágyék- és heresérvvel. Sajnos – ahogy már azt sokan írták – itt is nagyüzem van. Eredetileg 3ára voltam kiírva (2-án megtörtént a végleges orvosi és nővéri konzultáció), de ameddig nem telefonálnak előző nap, addig semmi se biztos. 7-én már jelenésem volt, feltételes listásként, de közel 7 óra várakozás után hazaküldtek. Sajnos sok a beteg és kevés a kapacitás… Engem hagyományos úton műtöttek, azaz vágtak! Altatásban voltam, de vénásan kaptam mindent (altató, érzéstelenítő). A háló elő volt készítve, de végül nem ültették be, mert a hasfalam elég erős volt, ráadásul szépen össze is ért! Maga a műtét kb 40 perc volt, majd az intenzíven 1 óra az ébredezés. Hasamon homokzsákkal jött a délutáni alvás már a kórteremben. Iszonyat meleg volt, a fülembe csorgott a verítékem, de nem ihattam. Este 6kor kellett volna vizeletet produkálni, de miután éjféltől nem ittam (18 óra), kértem haladékot, majd kb 1,5 liter folyadékot magamba döntöttem Fájdalomcsillapítót direkt nem kértem, nehogy amiatt ne tudjak pisilni, de sajnos így is kínszenvedés volt, mire megindult. Két ujjammal nyomtam hasfalamon át a húgyhólyagomat, közben amennyire tudtam, préseltem. Tényleg úgy voltam, hogy már magam kérem a katétert, de végül megindult. Éjszaka nem sokat aludtam, reggel f6-kor viszont felültettek. Kb fél órás ülés után elindultam nagy nehezen (semmiféle fájdalomcsillapító nélkül), de kiegyenesedni nem nagyon tudtam! Reggeli vizitnél találkoztam a sebészemmel, elmondta, hogy minden rendben volt és haza is mehetek. Reggel f9-kor megkaptam a zárójelentést, ami viszont nevetséges! Úgy képzeljétek el, hogy nincs benne szinte semmi, csak az, hogy milyen műtét volt és nem voltak komplikációk. Se egy EKG a műtétről, vagy valami adat… sehol semmi! Mintha egy szemölcsöt távolítottak volna el! A hazajövetel durva volt, iszonyatosan fájt, ráadásul picit átvéreztem a kötést, de azt 3 napig nem vehettem le, végül nem bírtam tovább, bevetem egy Panadol rapidot, ami picit segített. Első itthon töltött éjszakán megindult a széklet is, bár WC-re való kijutás, leülés, produkálás, felállás és tisztába tétel szintén iszonyat fájdalom volt! Végül csak hétfőn vettem le a kötést, mert akkor volt mellettem a párom – mindenképpen szerettem volna magam mellé segítséget – és akkor zuhanyoztam először (addig csak cicamosdás). Maga a heg szép volt, picit beleragadt a kötés, de a tus alatt 2 perc alatt ki is jött. Ezek után már kevésbé húzódott, kissé jobban tudtam mozogni és ez napról napra javult.
Aztán egyszer csak jött az álmatlanság, majd egyre erőteljesebb szívdobogás, végül fel kellett hívnom az orvosom, hogy mi lehet ez!? Mondta, hogy a műtéttel kapcsolatban ez nem függhet össze, mert a műtét alatt minden rendben volt, sajnos a belgyógyászuk csak jövő héten lesz bent, így a saját házi dokimmal konzultáljak. Péntek reggel viszont kaptam egy rohamot. Görcsbe rándult az arcom, a karom, a lábam, nem tudtam beszélni, csak artikulálatlanul üvöltöttem és kapkodtam a levegőt. Párom kihívta a mentőket. Mire kiértek, addigra kissé magamnál voltam. EKG minimális eltérést mutatott, majd jött a kikérdezés. Totál ki voltak akadva, hogy milyen zárójelentést kaptam, hogy a műtét után nem kaptam semmit trombózis ellen és otthonra se írtak fel semmit. Bevittek hát a Szent Imre kórházba, ahol fél napot töltöttem. EKG, vérvétel, oxigénszaturáció, stb… Majd egy nagyon kedves doktornő mondta, hogy rövidre zárja a dolgot, csinálnak egy mellkas CT-t. Tüdőcsúcstól mellékveséig átnéztek, minden rendben volt (trombózist kerestek, ami miatt egy enyhe embóliát kaphattam), így haza is engedtek. Mondták, hogy a görcs valószínű egy pánik roham volt, az alvatlanság ellen meg nincs mit tenni. Foglaljam el magam, olvassak, tanuljak, de erőltetni nem kell az alvást, mert akkor kezd el az ember agya zakatolni, hogy biztos valami baj van és jönnek a bajok… Tény és való, hogy én reszketek minden orvos láttán. Vérvételnél általában elájulok, izgulás miatt gyakran hasmenésem van, de mindez most a műtétnél elmaradt. Magam is csodálkoztam! Itthon alig mertem ránézni a műtéti hegemre elsőre,, remegő kézzel itattam le róla a vizet tusolás után. A doki szerint ez az egész most felgyülemlett bennem és így jött ki, ami az én esetemben érthető, hiszen vannak, akik tényleg rosszul vannak orvosi körülmények között. Azóta próbálom magam elfoglalni, nem erőltetem az alvást, bár néha még mindig arra ébredek, hogy csak úgy zakatol a szívem, de már valamivel jobb, mint volt. Ráadásul ez a dög meleg is betesz az embernek. Kint melegebb van, mint a lakásban, de a lakásban egy idő után romlik a levegő, így el lehet dönteni, hogy forróság, vagy oxigén… Másfél hete operáltak, nyilván ilyenkor még a szervezet keményen dolgozik a gyógyulás érdekében, így az enyhe szédelgés és kókadás ennek is (a meleg mellett) köszönhető. Konklúzió:
- Amint diagnosztizálják a sérvet, a lehető legrövidebb időn belül műtét. Nem szabad megvárni, hogy eldurvuljon.
- A heresérv az esetemben nem terheléssel hozzák összefüggésbe, hanem ez még születési rendellenesség. Valószínű, hogy amikor a heregolyók leszálltak, a hasfalam nem záródott rendesen össze. Ugyanakkor megjegyzem, hogy 2 évente rendszeresen járok urológushoz és csak az utolsó találkozásnál állapította meg a heresérvemet.
- Mondjuk el mindent a dokinak, főleg, ha valaki annyira fél, mint én. Eredetileg helyi érzéstelenítéssel operáltak volna, de „jobb a békesség” alapján elaltattak, ami számomra sokkal jobb volt.
Olvasom itt a negatív tapasztalatokat a hálóval kapcsolatban. Nyilván az orvos dönti el, hogy mi a megoldás, de szerintem érdemes bevállalni a hagyományos módszert, aminél esély van arra, hogy a hasfalat össze tudják varrni háló nélkül. Nálam a doki szerencsére elsőre ezt a megoldást választotta és nagyon remélem, hogy tartós lesz. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék minden „betegtársamnak” mielőbbi gyógyulást kívánni. Tuti recept nincsen, minden eset más és más, és mielőtt öndiagnózist állítunk fel, tényleg konzultáljunk akár több orvossal is. A SOTE I. sebészeti klinikára nekem nem lehet panaszom. Kedvesek, megértőek és szaktudás terén nagyon magas szinten képzettek az orvosok és a nővérek is. Nem hotel, de az ember nem is nyaralni megy oda.
Tejet régóta nem iszom, sajt, joghurt eddig nem okozott problémát, a műtét óta attól is hasmenésem volt.Nem tudom, van-e öszzefüggés, de a műtét óta most már úgy érzem, rosszabb lett a hasmenés.Köszönöm a tanácsokat.IBS-témában már olvasgattam, a gasztróorvos azt mondta, csak akkor adnak IBS diagnózist, ha minden mást kizártak és mindent kivizsgáltak.Lehet vastagbélgyulladás, Chron-betegség, vagy az epekő is okozhatja...ki tudja, remélem kiderül rövidesen.Nem tudom, hogy fogok így munkába állni.Három éve kezdtem minden betegséget "összeszedni".Előtte nem volt szinte semmi bajom.Ez van.Kívánok mindenkinek gyógyulást, jó egészséget én is.
Kivizsgálás alatt állok gasztroenteorolögián és az orvos vetette fel , hogy lehet, hogy a sérv volt a hasmenés okozója...bár ezt én is kétlem.Hálót nekem nem ültettek be, csak varrtak csonthártyához.Két héttel műtét után kellene még diétázni?Műtét előtt csak főtt étel után volt hasmenésem, műtét óta meg összevissza, bármitől.Először felpuffadok, utána hascsikarás sokáig.Néha elmúlik végül.Tegnap éjjel meg jobban fájt az egész hasam, derekam, mint műtét után...Lehet attól, hogy két hete csak a jobb oldalamon fekszem vagy háton.Elég kényelmetlen az ágyam, kemény.Remélem nem más oka van.
Köszönöm a hozzászólást.Én úgy gondoltam, hogy ha két hét múlva ki akarnak közvetíteni, megmondom, hogy nem tudok még munkába állni.A körzeti orvossal igazoltatom.Egyébként úgy tudom, hogy ha munkaviszonyban lennék, 6 hetet minden indoklás nélkül táppénzen lehetnék.Akkor egy kiközvetítésnél nehogy már ne regenerálódhassak 6 hétig.A betegségeim listája a leírtakkal még nem is teljes.Lehet, hogy lassan leszázalékoltathatom magam, ha így haladok.Arra lennék még kíváncsi, hogy okozott-e már valakinek sérv rendszeres hasmenést??Abban bízok, hátha a sérvem okozta a mindennapos hasmenést...Most még nem tudom eldönteni, mert a kórház óta is volt igencsak másnaponta hasmenésem.Jelenlleg a csapvíztől is hascsikarásom lesz időnként.A puffadást mi okozza?A beleimhez úgy tudom, nem nyúltak hozzá, cseplesz záródott ki.Ez valami hashártya függelék, de el sem tudom képzelni, hogy néz ki vagy mi is az.Az orvos nem kommunikált semmiről.Most is alig ettem és totál felfújódtam.Majdcsak javulni fog.
Fizikai munka végzése esetén a BNO kód alapján, szerintem legalább 6 hét a gyógyulás, szellemi munka esetén is legalább két hét, .. szerintem ezt az orvosnak tudnia illik, vagyis kell.
Elég „sűrű” a betegséglistád, nem irigyellek. Nagyon drukkolok, hogy mielőbb állj talpra, és ne újuljon ki a sérved. Sajnos munka terén nagyon kevés jó dolgot lehet írni, de annyiban szerintem „szerencsés” vagy, hogy legalább nem tudnak bárhová kiközvetíteni, … egyelőre semmiképpen sem. Érdemes átgondolnod azt is, hogy amennyiben helyre jössz, elvégezteted akár az epekőműtétet is, ha már lúd, hát legyen kövér. Azonban keresőképtelenséged miatt, munkajövedelem híján, nem lehetsz nagyon jó anyagi állapotban, szóval ezek a dolgok mindennel összefüggnek. A Te döntésed, hogy miként teszel, .. egyelőre tanácsos legalább 6 hetet otthon maradnod, ….
Ami a hasi puffadást illeti, nálam is voltak hasonló gondok, én nagyon megszenvedtem ezzel, mert amikor puffadtam, irtózatosan fájt a műtéti heg, meg minden „odabent”, és a nagyvécézés is elég nehezen ment, szóval annyira biztatót nem tudok írni, de együtt érzek Veled maximálisan, ..
Még az lenne a kérdésem, hogy sérvműtét után hány hetet lehet gyógyulásra igénybe venni? Meg van-e valahol határozva, hogy műtét után hány hét minimum a lábadozási idő? Azért kérdezem, mert a munkaügyön már azt számolják,mikor közvetíthetnek ki. A zárójelentés szerint 1 hónapig nehéz fizikai munkát ne végezzek.Hétfőn szedték ki a varratokat, tegnap kaptam az utolsó injekciót.Sebészeti vélemény szerint kb.fél év a valódi gyógyulás...A körzeti orvos azt mondta, hogy 5-6 hét is, mire helyre rázódik az ember úgy-ahogy egy műtét után.A sérvet egyébként attól kaptam, hogy óvodába közvetítettek ki, ahol nehéz kondérokat, ételes szállító edényeket kellett emelni, amit két ember is nehezen bír el.Nem voltam hozzászokva , mert soha nem emelgettem ilyen nehéz dolgokat, azonkívül 49 kg vagyok, fizikailag nem erős.Ráadásul idegbecsípődést is kaptam a gerincemben, reggel meg se bírtam mozdulni, injekciót adtak.Ezt is az óvodai munka során szereztem, az emeléstől./Egyébként az óvodában nagyon szerettem dolgozni, mindezt leszámítva./Szóval nyugtalanít, hogy megint kidobnak valahova, olyan munkára, amitől akár a sérvem is kiújulhat...30% a kiújulási arány combsérvnél, "mellékhatásként"lágyéksérv jöhet ki a műtéti megoldásból kifolyólag/Fabritius-féle módszerrel műtöttek/, stb...Én azért legalább 6 hetet gondoltam, hogy nem vállalok munkát.Ha irodában kellene ülni , arra azt mondom, 4 hét után , ha nincs panasz , akkor nincs akadálya.De sajnos általában fizikai munka van, ahova közvetítenek.Azt is tudják, hogy gasztoenteorológiai kivizsgálás alatt vagyok, fél éve tartó hasmenés miatt.Hasnyálmiriggyuladásom zajlott le ultrahang alapján az elmúlt fél év alatt, valamint epekőműtét van javasolva.Szóval nem egyszerű.Valamint az lenne még a kérdésem, a bélműködés mennyi idő alatt áll helyre?Bármit eszek, nagyon puffadok, műtét előtt ez nem volt.Ez normális dolog két héttel műtét után?
Megkérdeztem, 20 kg-ra biggyesztgette a száját meg bólogatott.Szerintem fogalma sincs, gyakorlatban dől ez el, meg nyilván személyenként más a helyzet.Persze nyilván nem ajánlatos emelni, azt a 10kg-ot megpróbálom nem túllépni.Semmiképp nem szeretném, ha baj lenne belőle.Így is aggódom, vajon ki fog-e újulni a jövőben...Összesen 4 órahosszát fogok vonaton ülni.Gondolom a vonat zötykölődése az nem gond...Köszönöm a hozzászólásokat.
