A kettő szóalak használata jelzős szerkezetben. Néha ugyan segíti az egyértelműsítést, nehogy félrehallják hétnek, de nem a legszebben hangzik.
A kettő elsősorban állítmányként, alanyként, tárgyként, határozóként használatos, a két pedig mennyiségjelzőként, illetve a -szer ragos alakban és annak származékaiban.
Gyanítom, hogy a sajt esetében az "előállít"-nak van némi köze a német "herstellen"-hez, a csibész előállítása viszont a valaki/valami (pl bíró) elé állításból rövidült, majd torzult.
A hangforrás közel van a fülemhez, de azért körbenézek, hátha van egy öregasszony körülöttem, de nem, nekem szólt a kérdés. Egy erős negyvenes férfi szólt egy húsz évvel fiatalabb hasonló neműhöz.
Nekem ilyenkor a szőr feláll a hátamon. Hasonlóképpen mint amikor édesapám a telefonban gátlástalanul lecsókolomoz és letetszikel fiatalabb nőket.
2013-ban két esetben tudom tolerálni a tetszikelést:
- 12 évnél fiatalabb gyerekek esetében.
- Idős asszonyok vagy különösen idős urak megszólításánál.
Éppen ellenkezőleg, az irodalom a /ts/, ill. /tɕ/ fokozatot a vulgáris latin utolsó közös állapotának tartja: ebből fejlődtek a nyelvek külön életében az eltérő /s/, /θ/, /tʃ/ hangok.
A németes ejtés az észak-itáliai nyelvjárásokból származik, amelyek közül több megőrizte a /ts/ fokozatot. A korai német értelmiség (miként a magyar is) a bolognai egyetemen tanult, és bolognai kiejtésben sajátította el a latint. Az alább következik a miatyánk bolognai és irodalmi olasz változata. Aláhúzással jelölöm az irodalmi olasz /tʃ/-jének megfelelő hangokat (a bolognaiban a szó végén lehet /s/, egyébként /ts/).
Bolognai: „Pèder nòster, ch't î int al zîl, ch'al séppa santifichè al tô nómm, ch'ai véggna al tô raggn, ch'ai séppa fâta la tô volontè, cómm in zîl, acsé anc in tèra. Dâs incû al nòster pan d ògni dé, e dscanzèla i nûster dèbet, cme nuèter a i dscanzlän ai nûster debitûr, e brîsa lasèr ch'a cascaggna in tentaziån, mo lébbres dal mèl. Âmen.”
Olasz: „Padre nostro, che sei nei cieli, sia santificato il tuo nome, venga il tuo regno, sia fatta la tua volontà, come in cielo così in terra. Dacci oggi il nostro pane quotidiano, rimetti a noi i nostri debiti come noi li rimettiamo ai nostri debitori, e non ci indurre in tentazione, ma liberaci dal male. Amen.”
Így igaz. Viszont a latinban csak a középkori latin németes változatában "c" az ejtés.
A klasszikus latinban a c az mindig "k" ejtésű. Tehát macedonia = makedonia, cicero = kikero, ceasar = kajszar.
A vulgár latinban magas magánhangzók előtt "cs" vagy "sz" lett - az előbbi Itáliában, az utóbbi máshol. A "c" ejtés inkább kései germán találmány. Érthető okokból Magyarországon a germán-latin ejtés terjedt el. Viszont a katolikus egyház az olaszos változatot használja, Magyarországon is.
Az ókori Makedónia neve latinul Macedonia. A latinban a c csak mély magánhangzók előtt ejtendő k-nak (pl. Caligula), magas magánhangzók előtt c-nek ejtendő (lásd Cicero, Caesar).
Innen vehettük át ezt az elnevezést. Például nemzetközi versenyek angol konferálásában is hallható, hogy a kiejtés kb. "maszedonia".
Kicsit valóban furcsának tűnhet, hogy az ókori nép esetében a görögös makedónt használuk, a mai szláv népnél pedig a macedónt, viszont egyértelműsítésnek nem rossz. Így legalább nem kell a "Makedónia Korábbi Jugoszláv Köztársaság" kifejezést használnunk. :D
Engem a "macedónozás" idegesít. A Makedónok (és görögök) Makedoni(j)ának mondják. Az ókori makedónokat szintén K-val említjük. Miért kell akkor az egyszer latin helyesírással C betűvel leírt K hangot fonetikusan C-nek olvasva bebetonozni ezt a nevet? Semelyik népet nem hívják macedónnak...
Az athéni olimpia közvetítéseiben Vitray Tamástól, idén Horváth Marianntól hallottam a bjelorusz szót.
Magyar beszédben teljesen erőltetett a használata. Van rá fordításunk: fehérorosz. De korábban a SZU fennállása idején sem mondtunk magyarban a lágyítást, egyszerűen belorusz volt.
Ha pedig az vezérli az illetőt, hogy megtisztelje őket az önelnevezésükkel, akkor pláne tévúton jár. Az ugyanis belarusz.
De most egy nem szabolcsi mit mond a Nyíregy kifejezésre? Az ittenieknek ez teljesen természetes, míg máshol nem szokás így nevezni Nyíregyházát.
Rövidített városnevekre van egy rakás példa, bár a Nyíregy annyiban érdekes, hogy inkább az elejét szokták lehagyni (pl. Dunaújváros vagy Tiszaújváros helyett Újváros, Sárospatak helyett Patak), mint a végét.
főleg regionális használatban jelenik meg: "Nyírszőlő" (Nyíregyháza egyik városrésze, Nyírszőlős, még helyiek is gyakran így mondják)
---
Csak visszanyúlnak a gyökerekhez. Eredetileg az a Kotaji szőllő volt. Továbbá volt Ó Szőllő és Uj szőllő is, mely nevek utcanevekben ma is léteznek és épp a korabeli helyet feltáró utak helyén.
De most egy nem szabolcsi mit mond a Nyíregy kifejezésre? Az ittenieknek ez teljesen természetes, míg máshol nem szokás így nevezni Nyíregyházát.
