Én azt mondanám, hogy intervallumot óvatosan kell transzformálni, ezekre valók az idődilatcáió és hosszkontrakció unalomig ismert képletei, de mondok egy rendkívül egyszerű példát, amikor ezt mégsem lehet alkalmazni:
Van egy <b>A</b> IR, amiben <b>v</b> sebességgel mozog egy test. A test hosszát <b>A</b> <b>l</b> hosszúnak méri. Van egy <b>B</b> IR, ami <b>w</b> sebességgel mozog <b>A</b>-hoz képest. Milyen hosszú <b>B</b> szerint a test?
1. Természetesen, az intervallumot a két végpontja (két esemény) egyértelműen meghatározza, így intervallumot is lehet transzformálni: akét végpont transzformáltja határozza meg a transzformált intervallumot.
2. A kért példa: K megfigyelő szerint egy bizonyos foton mozgását a x=(t+2)c képlet írja le. Mi a képlet egy K' megfigyelő szerint, feltéve, hogy a találkozásuk volt mindkettejük számára az origo (t=0, x=0 esemény), és K szerint K' sebessége v (K' szerint pedig K sebessége -v).
Ha jól értelek, akkor a Föld rendszeréból 10 fév távolságot az űrhajós 40/3 évnek éli meg, függetlenül attól, hogy a Földhöl képest v=0,6c, vagy egy másik ponthoz képest v=0,8c a sebessége.
Ez alapján gondolom (számolás nélkül) egy vonalba eső tetszőleg ponthoz képest amihez képest az űrhajónak v=xc a sebesége esetén is 40/3 év jönne ki. Tehát ez az időintervallum megfigyelő független.
Még annyi segítséget kérnék tőled, hogy a 40/3 év alatt, amennyi eltelik az űrhajón, 1. mennyi idő telik el a Földön? (v=0,6c) 2. mennyi idő telik el az x bolygón? (v=0,8c)
A Lorentz tr. pedig szerintem intervallum-transzformálásra használatos, hiszen tér- ill. időintervallumhoz rendel relatív sebességtől egyértelműen függő nagyságú tér- ill. időintervallumot. (utóbbi intervallum jajgat, mert megvesszőzték :)
Szerintem itt nem sok helye van a találgatásnak: (t,x) párokhoz rendel (t',x') párokat, illetve általánosan (t,x,y,z) --> (t',x',y',z'). Tehát nem intervallumokat, hanem események transzformálunk.
A Lorentz-trafó koordinátákat transzformál, nem intervallumokat. Arról szól, hogy egy inerciarendszer koordinátái hogy fejezhetők ki egy másik inerciarendszer koordinátáiból. Olvasd el Bign-nek legutóbb írt üzenetemet, kiváltképpen az utolsó bekezdést, ahol a Lorentz-trafót alkalmazom (természetesen koordinátákra).
hát nem. a LoTr egy téridő pontot visz át egy másik téridő pontba (a téridő pont leánykori nevén esemény)
természetesen van értelme egyszerre kettő, vagy akárhány pontot is transzformálni. ez azt jelenti, hogy a kiindulási halmaz minden pontját transzformáljuk, és azokat belepakoljuk az eredményhalmazba.
utóbbi nagyon hasznos, ha világvonalakat akarunk transzformálni pl. ha a világvonal egy egyenes (inerciális mozgás), akkor bármely két pontjának transzformálásával könnyen kiszámíthatjuk a transzformált világvonalat. erre mutattam korábban számos példát, falra hányt borsó volt. de legalább én megértettem belőle :)
Amiről irsz az mind igaz , de vedd figyelembe az energia megoszlást a táguló gömbfelületen, figyelmedbe ajánlom a Planck számokat , köztük található az a parányi lépcs ahogyan az energia változik (lépcs nagysága). Képzeld el a tért mint parányi nyitott rezgőkörök sokaságát amik szoros csatolásban vannak egymással.
Természetesen az energia áramlás iránya is továbbitódik a térben .(eltolási feszültség )
"Mmormi" a 46165. hozzászólásban a fényóra elvét említette, írta le..
A cíkk-cakkban haladó fényt a tükör rendszeréhez képest mozgó látja
a saját rendszerében, a merőleges visszapattogást a tükörrel együtt "mozgó",
vagyis a tükör rendszerében álló látja.
A merőleges fényút rövidebb, mint a cikk cakk fényút. Pedig egy teljes oda-visszaverődés alatt mindkét esetben ugyanazon fotonszám halad a fényáramban.
A doppler lényege: azon két rendszer közötti relatív sebesség amely rendszerekből az egyik a forrás másik a detektor rendszere.
Ezért, ha egy rendszeren belül van egy forrás és egy detektor, akkor nincs doppler hatás.
"Mmormi" példájában van egy álló rendszer, ahol merőlegesen és van egy másik álló rendszer ahol ferdén pattog a fény.
Mindkét rendszerben a saját forrás és a saját detektor között halad a fény..
Így egyik álló rendszerben sem lép fel a doppler hatás.
> Az egyenletei megalkotásakor már Maxwell is alkalmazott bizonyos átlagolást , ezt még Az SR-ben megtoldják egyszer , a R.Dopplerban mégegyszer átlagolnak csoda-e a káosz a végeredménynek.
Csak a többiek kedvéért: Természetesen semmiféle "átlagolás" nincs.
Feltételezem, hogy Föld és csillag között konstans 10 fényév a távolság, magyarán a csillag nem mozog a Földhöz képest. Most elmondom, mennyit öregszik az űrhajós a Föld rendszerében számolva, és mennyit öregszik az x bolygó rendszerében számolva. Természetesen ugyanaz az eredmény fog kijönni.
Föld rendszerében számolva: Űrhajós megtesz 10 fényév távolságot 3/5 fénysebességgel, ez tehát 50/3 évet vesz igénybe. Az idődilatáció folytán az űrhajós órája folyamatosan lassabban jár (1-(3/5)2)1/2=4/5 faktorral, tehát az űrhajós ténylegesen (50/3)*(4/5)=40/3 évet öregszik amíg a Földről eljut a csillagra.
Bolygó rendszerében számolva: A relativisztikus sebességösszeadás képlete szerint a Föld és a csillag ((4/5)-(3/5))/(1-(3/5)*(4/5))=5/13 fénysebességgel mozog (a bolygóhoz képest), míg a hosszdilatáció miatt közöttük konstans 10*(1-(5/13)2)1/2=120/13 a távolság. Az űrhajós 4/5 fénysebességgel mozog, ezért a Földtől a csillagig 200/9 év alatt jut el, hiszen az (120/13)+(5/13)t=(4/5)t egyenlet megoldása t=200/9. Az idődilatáció folytán az űrhajós órája folyamatosan lassabban jár (1-(4/5)2)1/2=3/5 faktorral, tehát az űrhajós ténylegesen (200/9)*(3/5)=40/3 évet öregszik amíg a Földről eljut a csillagra.
Összefoglalva: Mind a Föld, mind az x bolygó rendszerében számolva azt kaptuk, hogy az űrhajós 40/3 évet öregszik, amíg a Földről elérkezik a csillagra.
A rend kedvéért még elmondom, hogy miként jön ki az 5/13 relatív sebesség, hiszen mint láthatod, ez kulcsfontosságú a jelen példa megértéséhez. Tehát lényegében a relativisztikus sebességösszeadás levezetését fogom ismertetni (ami egyébként benne van Einstein első 1905-ös cikkében). Jelölje (xF,tF) a Föld rendszerében a koordinátákat, (xB,tB) a bolygó rendszerében a koordinátákat. A földi koordinátákkal az űrhajós mozgásegyenlete xF=(3/5)tF. A Lorentz-transzformáció szerint a földi koordináták kifejezhetők a bolygó rendszerének koordinátáiból az xF=(xB-vtB)/(1-v2)1/2, tF=(tB-vxB)/(1-v2)1/2 egyenletekkel, vagyis az említett mozgásegyenlet átírható a bolygó koordinátáival mint (xB-vtB)/(1-v2)1/2=(3/5)(tB-vxB)/(1-v2)1/2. Egyszerűsítve xB-vtB=(3/5)(tB-vxB), azaz xB=((3/5)+v)/(1+(3/5)v)tB. Ez azt jelenti, hogy az űrhajós sebessége a bolygóhoz képest ((3/5)+v)/(1+(3/5)v). Na de ez a sebesség adva volt mint 4/5, tehát ((3/5)+v)/(1+(3/5)v)=4/5, tehát (3/5)+v=(4/5)+(3/5)*(4/5)*v, tehát v=((4/5)-(3/5))/(1-(3/5)*(4/5))=5/13 mint állítottuk.
Miért lenne szükség Doppler hatáshoz forrásra? A Doppler azt mondja, hogy az egyik rendszerben mért f frekvenciát a másik rendszer f' frekvenciának észleli. Hol volt ebben a forrás?
Látod ebben igazad van! A haladó foton és az éter részecskéinek ilyen energia átadó hasonlatosságára még nem is gondoltam, de igazad van az energia szállításának megközelítési módja szempontjából.
Viszont logikailag ha éter részecskékről lehetne szó, akkor nagyobb távolságok esetén megjelenne az éter részecskéinek méretéből adódó textúra irányító jellege.
Azaz nem lenne "egyenes" az energiatovábbítás iránya, hanem úgy mint a monitoton megjelenített 45 fokos szögű vonal, kis lépcsőkből állna össze az útja.
Ami bármilyen kicsiny ( még zérót közelítően kicsiny) méreteknél is felveti a lépcső
elemei közötti irányváltás-irányátadás szabályainak leírását.
Azaz, a haladó energiának az eddig ismert tulajdonságok mellett, még
két újabb jellemzőt is szállítania kellene ahhoz, hogy az éter részecskéi "ne más irányba adják át az energiát".
Arról a paradoxonról már nem is szólva, hogy az éter "részecskéinek" olyan erős kapcsolatban kellene állniuk egymással, hogy haladási irányban maradék és veszteség nélküli energiaátadás létrejöhessen, de egyben minden más irány
esetén semmilyen kapcsolatban sem állhatnak egymással, nehogy elvezessenek
más irányba a szállított energiából..
Ehhez pedig minden egyes energia csomag esetén összetett kapcsolómechanizmust kellene "üzemeltetnie" minden egyes "éter részecskének"..
A természet eddig megismert folyamatainak az egyszerűségének, logikusságának ismeretében ilyen lehetőség létezésében erősen kételkedem.
Minden egymáshoz képest mozgó rendszerben van Doppler. Ha a tükrök rendszerében a fény mondjuk kék, akkor az ahhoz képest mozgó rendszerben nem kék.
Még annyit, hogy ha a frekvenciát akarod boncolgatni, akkor felejtsd el a fehér fényt: a fehér fény a látható tartomány minden frekvenciáját tartalmazza, ezért látjuk fehérnek, ezért Doppler effektus bemutatására alkalmatlan.
Még azt kéne tudni, hogy a csillag mozog-e a Földhöz képest, illetve hogy mekkora sebességgel teszi meg az űrhajós a Föld-csillag távot a Földhöz képest.
Először is: A hullámszám fogalmilag az egy méter hosszra eső hullámok száma, ami számszakilag a frekvencia reciprokaként is számolható.
Másodszor, a fényóránák nincs Doppler hatás, lévén, hogy a tükrök között pattogó fény nem lép át más rendszerbe.. A tükrökkel mozgó rendszerben (az álló megfigyelő szerint) sincs Doppler hatás, és a mozgó rendszerben síncs, lévén, hogy a mozgó rendszer is sajátjában látja pattogni..
Hidd el, nem bántásként mondom, hogy: Jó lenne, ha a fényóra elvét ismernéd,
tudnád, hogy mit értünk Doppler hatáson, mi a hullámszám, stb.
Nagyon komikus az amikor nagymellénnyel kioktatsz, hogy szerinted
mit nem tudunk, közben ilyen alapokat külön el kell magyarázni neked.
És mit nézzek a hullámszámon? A hullámszám a hullámhossz reciproka... Ez miben befolyásolja azt, hogy a frekvencia megváltozását a Doppler effektus okozza?
A történések leirásában minegy , hogy valamiféle ellemi részecskék hordozzák-e az energiát és ezek mozognak , vagy álló ellemirészecskék adják tovább az energiát a szomszédjuknak és igy halad az energia a térben.
Jó volt neki! Nem volt fórumozó, és nem vitatták az ilyen kijelentéseit..
Még mielött belemennénk a boncolgatásába, elfogadhatónap tartasz-e egy olyan megközelítést, hogy ami sugárzás az mindig foton áramlás, és az szerint, hogy
milyen kölcsönhatást vált ki a környezetéből, úgy osztályozzuk: mágneses-, elektrosztatikus-, elektromágneses hatásként?
Ill. ami ebből következik: Azzal is egyet lehet-e érteni, hogy a fotonok
áramlásával kitöltött térrészt, amelyben az erőhatást tapasztaljunk, erőtereknek nevezzük ?
Csupán azért kérdezem, mert ha elfogadható az ilyen megközelítés, akkor
más szemlélettel lehet Maxwell egyenletaihez is közelíteni.
"Invariáns geometriai reprezentáció: irányított egyenes szakasz, és ez a geometriai entitás ugyanaz marad, ha más koordinátarendszerből tekintjük is. A vektor egy geometriai egység, ami a koordinátarendszertől független."
" Először tekintsük csak a szűkebb értelemben vett négy Maxwell-egyenletet. Ezen egyenletekben H a mágneses, E pedig az elektromos térerősség vektora, B a mágneses indukciót, D az elektromos eltolást jelöli (mely utóbbit szokás elektromos megosztásnak és dielektromos indukciónak is nevezni), j az elektromos áramsűrűség vektora, végül az elektromos töltéssűrűség. Mielőtt részletesebb magyarázatba bocsátkoznánk, igen fontos kiemelni, hogy valamennyi változó térmennyiség. Ez azt jelenti, hogy nagyságuk -és vektorok esetén az irányuk is- egy adott időpontban attól függ, hogy a tér melyik pontjában tekintjük őket. E helyfüggés hangsúlyozására az alábbi jelölést használhatnánk:"
A Maxwell egyenletekrl idézet.
Mint említetted korábban, kalibrálunk, egy adott "álló" helyzetben..
Aztán a méréseket másnap is így indítjuk, sőt! Van olyan, hogy naponta többször újra kalibrálunk, mert "elmászott" a freki, a stb..
Igen. Jól látod, komoly hatásai vannak, de őszintén: Te elvárod egy mezei mérnöktől, technikustól, hogy eljusson a tudatáig, hogy az életét
megkeserítő mérési hibákat szortírozza, az szerint, hogy melyik relativisztikus,
melyik, hőmérsékleti, melyik energia állátási, és melyik kozmikus (pl. napkitörés)
eredetű?
Nem. Gondolom te sem várod el.. Mert hiába is várnánk el, sokuknak meg sem fordul a fejükben a lehetőségek fele sem.. Ezért sem látják..
Igen, igazad van. Hatnak a jelenségek. Nagyon is.. Példa egy 3 cm és egy 4 cm hosszú vezetékben, egyetlen Smith trigger kimenetéről egy h nand kapuira ment a jel.. szimpla invertálás volt a feladat.. rendesen működött is.. elfordítottam az asztalon és nem működött.. vissza ford.. műkszik.. nem ragozom..
másfél centis "fényút" elegendő volt ahhoz, hogy határeseti detektorrá alakítson két kommersz h -s kaput.
