Ha van egy adott kilépési energiával működő fotocellád, az ilyen esetben az egyik rendszerben működik, a másikban nem..
Ha egy freki mérőd, az ís az egyik rendszerben más frekit mér, ugyanazon természetes forrásból származó hullámokra mint a másik rendszer ugyanazon forrásából mérhet.
A hatás, szemben a fényóra lineáris (szögfüggvény szerinti) arányával,
1. A Föld rendszeréból 10 fév távolságot, v=0,6c sebességen megtéve az űrhajós 40/3 évnek éli meg. Ez az időtartam független attól, hogy ha egy másik IR-hez képest más az űrhajó sebessége.
"a bolygóbeliek számára ez az idő 200/9, míg a földiek számára 50/3"
2. Az űrhajó rendszeréből nézve a Föld távolodik 0,6c-vel, illetve az x bolygó 0,8c-vel. Az űrhajón ha eltelik 50/3év, addig a Földön 40/3év telik el, illetve az űrhajón eltelt 200/9 év allat, a bólygón eltelik 40/3év.
A teljesség kedvéért elmondom, hogy az űrhajós szemszögéből hogy néz ki az utazás. Az ő számára a Föld-csillag távolság a hosszdilatáció miatt csak 10*(1-(3/5)1/2)=8 fényév, amit ő 3/5 fénysebességgel tesz meg. Ezért az ő rendszerében az utazás ideje 8/(3/5)=40/3 év, ami természetesen azonos azzal, amennyit ő ténylegesen öregszik az utazás során.
Ha jól értelek, akkor a Föld rendszeréból 10 fév távolságot az űrhajós 40/3 évnek éli meg, függetlenül attól, hogy a Földhöl képest v=0,6c, vagy egy másik ponthoz képest v=0,8c a sebessége.
Egyáltalán nem értesz jól. Az űrhajós az általad megadott feltételek mellett 40/3 évet öregszik. Ha nem 0.6c-vel menne a Földhöz képest, akkor nem ennyit öregedne. A megadott feltételek között a bolygó sebessége természetesen fölösleges adat volt, de ha azt is tudni akarod, hogy a bolygóbeliek számára hogy fest az utazás minden részletében, akkor használni kell ezt a sebességet is. Az én 46331-es üzenetem (javaslom, hogy alaposan olvasd el újra) rámutat arra, hogy háromszor tévedtél a 46273-ban, amikor ezt mondtad:
1. ha nekem van igazam, akkor 10 évvel lesz öregebb amikor kiszáll az ürhajóból. 2. a Földi tudósok szerint 8 évet öregszik. 3. az x bolygó beliek szerint 6 évet öregszik.
Az 1-esben azért nem volt igazad, mert nem 10 évvel lesz öregebb, hanem 40/3 évvel.
A 2-esben azért nem volt igazad, mert a földi tudósok szerint is 40/3 évet öregszik.
A 3-asban azért nem volt igazad, mert az x bolygóbeliek szerint is 40/3 évet öregszik.
A bolygó sebessége az űrhajós összöregedését nem befolyásolja, csak a bolygóbeliek számolásának (a szituáció leírásának) részleteit. A bolygóbeliek számára a hosszdilatáció miatt az utazás összideje más, mint a földiek számára (nevezetesen a bolygóbeliek számára ez az idő 200/9, míg a földiek számára 50/3), de ezeket az idődilatáció pontosan úgy korrigálja, hogy a végeredmény ugyanaz lesz az összöregedésre vonatkozóan. Nem is lehet más a végeredmény, mert a végeredmény egy abszolút dologról szól: arról, hogy mennyit öregszik az űrhajós az utazása során. Itt nincs helye relativitásnak, egy konzisztens modell erre a kérdésre csak egyféle választ adhat.
A newtoni modell szerint az űrhajós 50/3 évet öregszik (bárhogy is számolod), az einsteini modell szerint pedig 40/3 évet (bárhogy is számolod).
A probléma az, hogy ezek az események egy másik J rendszer ideje szerint nem az O és az E között következtek be
Ezt úgy kell érteni: a szóban forgó események némelyike a J ideje szerint az O előtt következtek be, némelyikük az E után, és csak egy részük következett be az O és az E között (a J ideje szerint).
Az hogy minden koordináta felfogható az adott inerciarendszerben valamiféle "intervallum" nagyságaként, az nem azt jelenti, hogy a Lorentz-trafó ezeket az "intervallumokat" magukat transzformálná. Hasonlóan, az hogy a Lorentz-trafó alkalmazható olyan feladatok megoldására, amikben nem szerepel a koordináta fogalma, megint csak nem jelenti, hogy a Lorentz-trafó nem a koordinátákról szól. Jól is néznénk ki. Ilyen alapon ha egy trapézról szóló feladatot a Pitagorasz-tétel felhasználásával oldanánk meg, kimondhatnánk, hogy a Pitagorasz-tétel nem is derékszögű háromszögekről szól, hanem valójában trapézokról.
Kicsit jobban kifejtem. Az intervallum a matematikában szakaszt vagy félegyenest jelent a számegyenesen, tehát számok (általánosabban pontok) halmazát. A Lorentz-trafó azonban számnégyeseket, tehát individuális pontokat transzformál. Ettől függetlenül a Lorentz-trafó indukálhatna egy transzformációt az intervallumokon (pl. a számegyenesen egy eltolás vagy egy tükrözés alatt minden intervallum képe is intervallum), de nem teszi. Ha kijelölünk egy egyezményes O eseményt és azt mondjuk, hogy egy E esemény I rendszerbeli időkoordinátája az a t szám, amennyi idővel az esemény az O után következett be az I-beli idő szerint, akkor persze te gondolhatsz erre a t számra úgy, mint az O és E közötti I-beli időintervallum előjeles hosszára. Ezzel nincs probléma. Egy kicsit mélyebben megkapargatva azonban világossá válik, hogy ez a felfogás félrevezető, hibás. A kérdéses időintervallum I-beli pillanatok halmaza, tehát valójában azon események halmaza, amik az I-beli idő szerint az O és az E között következtek be. A probléma az, hogy ezek az események egy másik J rendszer ideje szerint nem az O és az E között következtek be, de még csak nem is valamilyen két másik esemény között! Az események I-beli időbeli rendezése nem ad (nem indukál) semmiféle időbeli rendezést a J-ben és fordítva. Térbeli rendezésre (az egyes irányokban) ugyanez.
Én azt mondanám, hogy intervallumot óvatosan kell transzformálni, ezekre valók az idődilatcáió és hosszkontrakció unalomig ismert képletei, de mondok egy rendkívül egyszerű példát, amikor ezt mégsem lehet alkalmazni:
Van egy <b>A</b> IR, amiben <b>v</b> sebességgel mozog egy test. A test hosszát <b>A</b> <b>l</b> hosszúnak méri. Van egy <b>B</b> IR, ami <b>w</b> sebességgel mozog <b>A</b>-hoz képest. Milyen hosszú <b>B</b> szerint a test?
1. Természetesen, az intervallumot a két végpontja (két esemény) egyértelműen meghatározza, így intervallumot is lehet transzformálni: akét végpont transzformáltja határozza meg a transzformált intervallumot.
2. A kért példa: K megfigyelő szerint egy bizonyos foton mozgását a x=(t+2)c képlet írja le. Mi a képlet egy K' megfigyelő szerint, feltéve, hogy a találkozásuk volt mindkettejük számára az origo (t=0, x=0 esemény), és K szerint K' sebessége v (K' szerint pedig K sebessége -v).
Ha jól értelek, akkor a Föld rendszeréból 10 fév távolságot az űrhajós 40/3 évnek éli meg, függetlenül attól, hogy a Földhöl képest v=0,6c, vagy egy másik ponthoz képest v=0,8c a sebessége.
Ez alapján gondolom (számolás nélkül) egy vonalba eső tetszőleg ponthoz képest amihez képest az űrhajónak v=xc a sebesége esetén is 40/3 év jönne ki. Tehát ez az időintervallum megfigyelő független.
Még annyi segítséget kérnék tőled, hogy a 40/3 év alatt, amennyi eltelik az űrhajón, 1. mennyi idő telik el a Földön? (v=0,6c) 2. mennyi idő telik el az x bolygón? (v=0,8c)
A Lorentz tr. pedig szerintem intervallum-transzformálásra használatos, hiszen tér- ill. időintervallumhoz rendel relatív sebességtől egyértelműen függő nagyságú tér- ill. időintervallumot. (utóbbi intervallum jajgat, mert megvesszőzték :)
Szerintem itt nem sok helye van a találgatásnak: (t,x) párokhoz rendel (t',x') párokat, illetve általánosan (t,x,y,z) --> (t',x',y',z'). Tehát nem intervallumokat, hanem események transzformálunk.
A Lorentz-trafó koordinátákat transzformál, nem intervallumokat. Arról szól, hogy egy inerciarendszer koordinátái hogy fejezhetők ki egy másik inerciarendszer koordinátáiból. Olvasd el Bign-nek legutóbb írt üzenetemet, kiváltképpen az utolsó bekezdést, ahol a Lorentz-trafót alkalmazom (természetesen koordinátákra).
hát nem. a LoTr egy téridő pontot visz át egy másik téridő pontba (a téridő pont leánykori nevén esemény)
természetesen van értelme egyszerre kettő, vagy akárhány pontot is transzformálni. ez azt jelenti, hogy a kiindulási halmaz minden pontját transzformáljuk, és azokat belepakoljuk az eredményhalmazba.
utóbbi nagyon hasznos, ha világvonalakat akarunk transzformálni pl. ha a világvonal egy egyenes (inerciális mozgás), akkor bármely két pontjának transzformálásával könnyen kiszámíthatjuk a transzformált világvonalat. erre mutattam korábban számos példát, falra hányt borsó volt. de legalább én megértettem belőle :)
Amiről irsz az mind igaz , de vedd figyelembe az energia megoszlást a táguló gömbfelületen, figyelmedbe ajánlom a Planck számokat , köztük található az a parányi lépcs ahogyan az energia változik (lépcs nagysága). Képzeld el a tért mint parányi nyitott rezgőkörök sokaságát amik szoros csatolásban vannak egymással.
Természetesen az energia áramlás iránya is továbbitódik a térben .(eltolási feszültség )
"Mmormi" a 46165. hozzászólásban a fényóra elvét említette, írta le..
A cíkk-cakkban haladó fényt a tükör rendszeréhez képest mozgó látja
a saját rendszerében, a merőleges visszapattogást a tükörrel együtt "mozgó",
vagyis a tükör rendszerében álló látja.
A merőleges fényút rövidebb, mint a cikk cakk fényút. Pedig egy teljes oda-visszaverődés alatt mindkét esetben ugyanazon fotonszám halad a fényáramban.
A doppler lényege: azon két rendszer közötti relatív sebesség amely rendszerekből az egyik a forrás másik a detektor rendszere.
Ezért, ha egy rendszeren belül van egy forrás és egy detektor, akkor nincs doppler hatás.
"Mmormi" példájában van egy álló rendszer, ahol merőlegesen és van egy másik álló rendszer ahol ferdén pattog a fény.
Mindkét rendszerben a saját forrás és a saját detektor között halad a fény..
Így egyik álló rendszerben sem lép fel a doppler hatás.
> Az egyenletei megalkotásakor már Maxwell is alkalmazott bizonyos átlagolást , ezt még Az SR-ben megtoldják egyszer , a R.Dopplerban mégegyszer átlagolnak csoda-e a káosz a végeredménynek.
Csak a többiek kedvéért: Természetesen semmiféle "átlagolás" nincs.
Feltételezem, hogy Föld és csillag között konstans 10 fényév a távolság, magyarán a csillag nem mozog a Földhöz képest. Most elmondom, mennyit öregszik az űrhajós a Föld rendszerében számolva, és mennyit öregszik az x bolygó rendszerében számolva. Természetesen ugyanaz az eredmény fog kijönni.
Föld rendszerében számolva: Űrhajós megtesz 10 fényév távolságot 3/5 fénysebességgel, ez tehát 50/3 évet vesz igénybe. Az idődilatáció folytán az űrhajós órája folyamatosan lassabban jár (1-(3/5)2)1/2=4/5 faktorral, tehát az űrhajós ténylegesen (50/3)*(4/5)=40/3 évet öregszik amíg a Földről eljut a csillagra.
Bolygó rendszerében számolva: A relativisztikus sebességösszeadás képlete szerint a Föld és a csillag ((4/5)-(3/5))/(1-(3/5)*(4/5))=5/13 fénysebességgel mozog (a bolygóhoz képest), míg a hosszdilatáció miatt közöttük konstans 10*(1-(5/13)2)1/2=120/13 a távolság. Az űrhajós 4/5 fénysebességgel mozog, ezért a Földtől a csillagig 200/9 év alatt jut el, hiszen az (120/13)+(5/13)t=(4/5)t egyenlet megoldása t=200/9. Az idődilatáció folytán az űrhajós órája folyamatosan lassabban jár (1-(4/5)2)1/2=3/5 faktorral, tehát az űrhajós ténylegesen (200/9)*(3/5)=40/3 évet öregszik amíg a Földről eljut a csillagra.
Összefoglalva: Mind a Föld, mind az x bolygó rendszerében számolva azt kaptuk, hogy az űrhajós 40/3 évet öregszik, amíg a Földről elérkezik a csillagra.
A rend kedvéért még elmondom, hogy miként jön ki az 5/13 relatív sebesség, hiszen mint láthatod, ez kulcsfontosságú a jelen példa megértéséhez. Tehát lényegében a relativisztikus sebességösszeadás levezetését fogom ismertetni (ami egyébként benne van Einstein első 1905-ös cikkében). Jelölje (xF,tF) a Föld rendszerében a koordinátákat, (xB,tB) a bolygó rendszerében a koordinátákat. A földi koordinátákkal az űrhajós mozgásegyenlete xF=(3/5)tF. A Lorentz-transzformáció szerint a földi koordináták kifejezhetők a bolygó rendszerének koordinátáiból az xF=(xB-vtB)/(1-v2)1/2, tF=(tB-vxB)/(1-v2)1/2 egyenletekkel, vagyis az említett mozgásegyenlet átírható a bolygó koordinátáival mint (xB-vtB)/(1-v2)1/2=(3/5)(tB-vxB)/(1-v2)1/2. Egyszerűsítve xB-vtB=(3/5)(tB-vxB), azaz xB=((3/5)+v)/(1+(3/5)v)tB. Ez azt jelenti, hogy az űrhajós sebessége a bolygóhoz képest ((3/5)+v)/(1+(3/5)v). Na de ez a sebesség adva volt mint 4/5, tehát ((3/5)+v)/(1+(3/5)v)=4/5, tehát (3/5)+v=(4/5)+(3/5)*(4/5)*v, tehát v=((4/5)-(3/5))/(1-(3/5)*(4/5))=5/13 mint állítottuk.
Miért lenne szükség Doppler hatáshoz forrásra? A Doppler azt mondja, hogy az egyik rendszerben mért f frekvenciát a másik rendszer f' frekvenciának észleli. Hol volt ebben a forrás?
Látod ebben igazad van! A haladó foton és az éter részecskéinek ilyen energia átadó hasonlatosságára még nem is gondoltam, de igazad van az energia szállításának megközelítési módja szempontjából.
Viszont logikailag ha éter részecskékről lehetne szó, akkor nagyobb távolságok esetén megjelenne az éter részecskéinek méretéből adódó textúra irányító jellege.
Azaz nem lenne "egyenes" az energiatovábbítás iránya, hanem úgy mint a monitoton megjelenített 45 fokos szögű vonal, kis lépcsőkből állna össze az útja.
Ami bármilyen kicsiny ( még zérót közelítően kicsiny) méreteknél is felveti a lépcső
elemei közötti irányváltás-irányátadás szabályainak leírását.
Azaz, a haladó energiának az eddig ismert tulajdonságok mellett, még
két újabb jellemzőt is szállítania kellene ahhoz, hogy az éter részecskéi "ne más irányba adják át az energiát".
Arról a paradoxonról már nem is szólva, hogy az éter "részecskéinek" olyan erős kapcsolatban kellene állniuk egymással, hogy haladási irányban maradék és veszteség nélküli energiaátadás létrejöhessen, de egyben minden más irány
esetén semmilyen kapcsolatban sem állhatnak egymással, nehogy elvezessenek
más irányba a szállított energiából..
Ehhez pedig minden egyes energia csomag esetén összetett kapcsolómechanizmust kellene "üzemeltetnie" minden egyes "éter részecskének"..
A természet eddig megismert folyamatainak az egyszerűségének, logikusságának ismeretében ilyen lehetőség létezésében erősen kételkedem.
Minden egymáshoz képest mozgó rendszerben van Doppler. Ha a tükrök rendszerében a fény mondjuk kék, akkor az ahhoz képest mozgó rendszerben nem kék.
Még annyit, hogy ha a frekvenciát akarod boncolgatni, akkor felejtsd el a fehér fényt: a fehér fény a látható tartomány minden frekvenciáját tartalmazza, ezért látjuk fehérnek, ezért Doppler effektus bemutatására alkalmatlan.