Az előbbi szövegem elég zavaros volt, ezért leírom rendesebben.
Legyen egy lámpa a faltól adott B távol. Ez a lámpa egy adott rendszerben -80 és +80 fok között 10 fokonként egy-egy fényimpulzust bocsájt ki a fal felé, az adott rendszerben 0 fokos merőleges a falra. Minden fényimpulzus valamilyen kód szerint közli, hogy hanaydik a sorban, a -80 fokon jövő az első, stb.
Ki lehet számolni, hogy az egyes fénysugarak mennyi idő alatt érik el a falat, a merőleges éppen B/c idő alatt, a többi valami szögfüggvény szerint.
Azonban minden egyes fénysugárhoz lehet találni olyan rendszert, amiben ő lesz a merőleges, mégpedig éppen az a rendszer lesz ez, amelyiknek a sebessége az eredeti rendszerben megegyezik a fénysugár sebességének fallal párhuzamos összetevőjével.
Ebben a rendszerben a fénysugarak beérkezési sorrendje megváltozik, az fog beérkezni B/c idő alatt, amelyikhez a fenti módon igazítottuk a rendszert, a többi pedig később.
Azonban, ha több fénysugár is jön ki egy-egy reflektorból, és ezek között olyan is van, ami a reflektor rendszerében merőleges a falra, akkor a reflektor rendszerében nézve meg az fog ugyanannyi t idő alatt a falhoz érni. És amelyik a fal rendszerében ért t idő alatt oda, az most hosszabb ideig megy.
Véletlenül sem szeretném kedvedet szegni, de a buta SR szerint, a falra merőleges irányban lévő reflektorból nem érkezik fény a falra,
mert a reflektor a beérkezéskor már előbb lesz, mert haladt közben, és az SR sohanem a fény kilépési pontját, hanem az eszköz rendszerének pontját "látja"..
Kedves topiktársak, több alkalommal igyekeztem bemutatni a specrel cáfolatát, most eszembe jutott egy igen egyszerű példa, ami semmiféle gyanús, vitakeltésre alkalmas abszolút meg relatív sebességet, sebességkülönbséget nem tartlamaz, se zavaros kontrakciókat meg dilatációkat, sem látszólagos dolgokat, csak néhány egyszerű eseményt, aminek időpontját minden résztvevő a saját órájával rögzít. Mégis, már az alapelvekből kiindulva zavaros ellentmondásra jutunk néhány egyszerű lépésben.
Képzeljük el, hogy mindentől távol az intergalaktikus sztrádán két űrhajó közeledik egymás felé, fedélzetükön egy-egy fiatal házaspár.
Összetalálkoznak.
A lányok már nagyon únják a banánt, átmennek a másik űrhajóba. Az ott levő férfival egyeztetik óráikat, kicserélik telefonszámaikat, és eltöltenek egy kellemes pásztorórát. Majd vissza a saját űrhajóba, és haladnak tovább, egymástól távolodva.
9 hónap múlva (t1) az egyik lány SMS-t küld a másik férfinak: Fiad született, rólad akarom elnevezni, OK?
Rá 6 hónapra (t2=15) megjön a válasz: OK.
A lányban felmerül, hogy vajon az ő férje is kapott-e ilyen SMS-t.
Megpróbálja kiszámolni, vajon mikor kaphatta (t=?).
Azt mondja: Ugyanakkor, amikor az én SMS-emet magkapta a másik férfi. (Relativitás elve.)
Az én SMS-em 3 hónapot utazott oda, 3 hónapot vissza, tehát ő a találka után (t=)12 hónappal kapta meg az SMS-t. Így a férjem is, ha kapott.
Aztán tovább gondolkozik:
Ha az én t1 (=9) -kor küldött SMS-emet t -kor kapta meg a másik férfi, és a másik férfi t-kor feladott SMS-ét én t2 (=15) -kor kaptam meg, akkor a igaz kell legyen, hogy
t/t1=t2/t
ami szintén a relativitás elvéből következik.
(Ezt támasztja alá, hogy az SMS-ezéshez a telefonok adási és vételi frekvenciáit is ugyanilyen arányban kellett elállítani.)
Ebből viszont az jön ki, hogy t=gyök(t1*t2)=11,6 hónap, azaz majd két héttel korábban, mint amit az előbb számoltam.
Látható, hogy a specrel elveiből egymásnak ellentétes eredményre jutott a csaj ugyanazon esemény idejére, tehát a specrel önellentmondást tartalmaz, azaz gagya.
Kösz, végre valaki belenézett. Azt hiszem a 4. egyenlettől a balhét nekem kell elvinni mert az átgépelésnél v helyett én írtam frekvenciát. Az eredeti pdf szöveg nem a legjobban olvasható, de az 1 ábrán látható a V sebesség, így a 4,5,6,7 egyenletekben V szerepel. Ha ezzel egyetértesz akkor hamarosan javítom, és ezzel máris sokat segítettél.
A V sebességet 6 és 7. ben persze kiejti állítván, hogy n és t független a V sebességtől.
Amúgy a (4) egyenlet még akkor is hülyeség lenne, ha a jobb oldal meg lenne szorozva egy hosszdimenziójú mennyiséggel, hogy mindkét oldal dimenziótlanná váljon. Először is, a (4) bal oldalán az összeadás helyett kivonásra gondolt a szerző (vö. az egyenletet megelőző mondattal), vagyis lambda_1=lambda_2 esetén nu=0, tehát az (1) alapján c=0. Eközben a (2) és a (3) között ő éppen erről a speciális esetről beszél (amikoris lambda_1=lambda_2=lambda), vagyis számára ez az eset nagyon is előfordulhat. Tehát Silvertooth fejtegetéseiből következik, hogy c=0, amit persze nyilván visszautasítana, már csak azért is, mert az érthetetlen (4)-(5) egyenletekben ezzel a c-vel kíván osztani.
További kérdések merülnek fel a (4) és az (5) egyenlettel kapcsolatban: ha szerinte a c nem állandó (lásd (1)-et követő mondat), akkor mit kell érteni a c alatt a későbbi egyenletekben? Mi a c definíciója Silvertooth számára? Az illető még az éterelméletet sem ismeri, amit alá akar támasztani. Ott legalább a c-nek van definíciója: az éterhez viszonyított sebesség. Silvertooth beszél a c-ről, de sosem tisztázza, hogy mit ért alatta.
Kapásból 3 súlyos logikai hibára mutattam rá Silvertooth cikkében. Mondom, hogy blöff. Anélkül is tudtam, hogy belenéztem volna a cikkbe, most még jobban tudom.
Zagyvaságokat beszél Silvertooth a cikkében (lásd az előző hozzászólásomat). Egyszerűen nincs értelme az egyenleteinek. Nem csupán arról beszélek, hogy hibásak az egyenletek, egyszerűen nincs értelmük. Olyan, mintha valaki halandzsázna a magyarórán: nem lehet még arról se érdemben diskurálni, hogy hülyeség-e, amit az illető mond, mert halandzsanyelven beszél, aminek nincs értelme.
Na most egy ilyen embernek - aki azt se ellenőrzi, hogy az egyenletei két oldalán azonos dimenziójú mennyiségek állnak - miért higgyek el bármit is, amikor sokszáz kísérlettel megy szembe és olyan alaposan kidolgozott teóriákkal, amik számomra tökéletesen érthetők, szépek és mélyek, továbbá az említett sokszáz kísérlet eredményét sorra pontosan jósolták meg?
Silvertooth cikkéről (megnéztem a pdf fájlt): eleve nem tudok komolyan venni egy olyan cikket, ami azzal kezdi, hogy az MM kísérlet lényegében az egyetlen kísérleti alapja a SR-nek. Ez 1910-ben igaz volt, de 1986-ban egyszerűen hazugság és teljes tájékozatlanság a fizika terén. Amúgy az első bekezdést elolvastam, de már az is elég zavaros és szánalmas. Belekeveri a termodinamikát, meg a Fourier-sorfejtést.
Aztán nem értem a (4) egyenletet. Annak a bal oldalán dimenziótlan mennyiségek vannak (hiszen hosszúságok vannak osztva hosszúsággal), a jobb oldalán pedig egy 1/hosszúság dimenziójú mennyiség (hiszen egy dimenziótlan mennyiség van szorozva egy frekvencia és egy sebesség hányadosával). Egy dimenziótlan mennyiség sosem egyenlő egy 1/hosszúság dimenziójú mennyiséggel, ezért a (4) egyenlet olyan szintű zöldség, mintha valaki azt állítaná, hogy a 47 méter egyenlő a 25 másodperccel. Ez egyébként halmozódik az (5) megoldásban: a nevezőkben az 1 skalár van összeadva a nu/c mennyiséggel, aminek pedig 1/hosszúság a dimenziója. És egy ilyen összeggel kéne osztani. Pl. ha lambda=3m, nu=85Hz, c=5m/s (helyettesíthető reálsabb adatokkal), akkor az (5) azt mondaná, hogy lambda_1=(3m)/(1+85Hz/(5m/s))=(3m)/(1+(17/m)). Na most ennek mi az értelme mint hosszúság: hogy kell érteni, ez hány méter valójában? Hogyan kell (1+(17/m))-rel osztani?
Itt van egyébként egy részletes leírás a SR kísérleti alapjairól, legalább 100 különböző kísérletről lehet itt olvasni. Silvertooth három cikke is meg van említve némi kritikai kommentárral.
Mondom: nem ismered a Pithagorasz-tételt. Akkor ugyanis ki tudnád számolni, hogy a kétutas interferométernél sincs az a fajta kiegyenlítődés (étert és newtoni fizikát feltételezve), amiről beszélsz. Ettől persze még beszélhetünk a háttérsugárzáshoz képesti sebességről, de nem érinti a fénysebesség állandóságát (minden inerciarendszerben). Silvertooth egy blöff, egy vicc. Olyan, mint pálca, ami vizet talál a falban.
Nekem nincs ötletem, a Silvertooth által használt egyutas interferométert forgatod és érdekes módon mindig az égbolt egyazon pontja felé nézve (Leo) maximuma van a változásoknak. Pontosan azt teszi a műszer amit Michelson Morley szeretett volna látni de az ő eszközével erre képtelen volt akármeddig forgatta.
Nem muszáj figyelembe venni a kisérletet Gergő, de ez esetben előbb utóbb mindenki rajtatok fog röhögni (ez nem neked szól ciprian). Úgyhogy szedjétek össze magatokat a cáfolással, mert a Silvertooth kisérlet működik, a Michelson blöff meg nem, mert a kétkaros kétutas interferométer a mérésre alkalmatlan.
Nyomd meg ezt a linket itt, ez a Silvertooth kisérlet (kösz ivivan):
csak hát az MM kísérlet erre rácáfolt. Aki persze nem ismeri a Pithagorasz-tételt (mint pl. Astrojan), az nem érti, miért cáfol rá.
Szóljál már valamit a Silvertooth kisérletre, mert az arra alkalmatlan MM kisérlet nulla, sikertelen, képtelen, semmi eredményével szemben itt egy eszköz ami képes kimutatni azt amit az MM keresett, ráadásul az eredmény összhangban van a COBE méréseivel, 370 km/sec ala Leo.
Hiába szajkózzátok MM istenek kisérletét ha a forgatás közben a karokban történő ellentétes értelmű változások miatt az képtelen kimutatni a fénysebesség változásait, ahogy a radírom sem képes erre.
"Ha úgy jobban tetszik, akkor legyen a vonat sebessége 20m/s (a sínhez képest) a lövedéké pedig 100m/s (a vonathoz képest), hogy életszerű legyen. Milyen messze lesz a két karó?"
Ez Galilei rendszerében igaz, SR-ben nem.
Igazán eldönthetnéd, hogy SR-ről vagy Galilei-térről van szó..
Az idő konstans lesz. Az más kérdés, hogyha a falhoz merőlegesen érkezik a fény, akkor a reflektorból nem merőlegesen indult, hanem kissé hátrafelé....
Egyrészt nincs olyan, hogy "látvány". Mint ahogy nincs olyan, hogy "látszólagos". Az van, amit mérünk. Én megmérem a sín rendszerében a vonat sebességét és a lövedék sebességét. Leszúrtam két karót - megintcsak a sín rendszerében - ott, ahol a vonat és a lövedék tartózkodott az első másodperc végén. Idáig minden adat a sín rendszerében van megadva. És most kérdezem a sín rendszerében a két karó távolságát.
Ha úgy jobban tetszik, akkor legyen a vonat sebessége 20m/s (a sínhez képest) a lövedéké pedig 100m/s (a vonathoz képest), hogy életszerű legyen. Milyen messze lesz a két karó?
Átgondolva a kísérletet, lehet, hogy így jobb lesz:
Egy végtelen fal mellett mozogjanak a reflektorok a fallal párhuzamosan. Ha a mozgások függetlenek egymástól, akkor bármilyen sebességű a reflektor, a fénysugarak egyszerre, t idő alatt érik el a fal azon pontját ami merőleges a reflektorra. (mondja a fal mellett álló megfigyelő)
Nem három napja, hanem eddig még soha sem értetted meg, hogy a vonat rendszere, a sín rendszere és a lövedék rendszere,
három különböző hossz és idő egységekkel rendelkező rendszerek..
Így hiába látod a sín rendszerében a másik két rendszert, csak látványt látsz.
Erre találták ki a Lorentz transzformációt. Azt kellene megértened, hogy a másik két rendszer látványából a sín rendszerébeni valósággá kell transzformálni a látványt ahhoz, hogy egynemű, azaz összeadható és kivonható legyen
mivel ez nem igazán sebesség annak intuitív értelmében. ellenben két valódi sebesség különbsége. ha úgy tetszik, a köztük levő távolság növekedési sebessége, de ez elég furcsa egy fogalom.
Valamit félreértesz. A példádban a reflektor távolodik a megfigyelőtől v sebességgel miközben oldalra világít. Ekkor a fény sebessége "oldalra" (azaz az oldalirányú vetülete) nem c-lesz, hanem sqrt(c2-v2). Sima Pithagoras tétel az egész és éppen azért van ez, mert a fény sebessége mindig mindenkihez képest c, tehát a csillagászhoz képest is: átlósan halad c-vel...
Lehet, hogy könnyebb lenne megvitatni, mennyire függetlenek a mozgások, főleg a fény mozgására gondolok. Ez a kérdés azért fontos, mert ha megállapithatóan függetlek, akkor hibás az az elképzelés, hogy ha megközelítjük a fénysebességet, akkor az adott rendszerben lelassulnak a fizikai folyamatok, mivel a sebessége és a folyamatok sebességének vektorális összege nem lépheti túl a fénysebességet.
Ha viszont függetlenek, akkor nincs ilyen korlát és ezért nem csökken a fiikai folyamatok sebessége.
Távolodjon tőlünk három reflektor egy irányba, 3/10; 6/10; 9/10 c-vel. A reflektorok a mozgási irányukra merőlegesen világítsanak. Sima reflektorok, tehát nem lézer. A megfigyelést egy földi csillagász végzi, és tekintsünk el egy olyan "apróságtól", hogy a fénysugarak nem láthatók oldalról. Ha a mozgások összefüggenek akkor a sebesség növelésével csökkennie kéne az oldalra mozduló fénysebességének. Mivel a v1^2+v2^2=c^2 A fénysebességnek (v2) csökkennie kéne az oldalra terjedő fénynél.
De tudjuk, hogy ez nincs így. Mind három reflektorból egyforma távolságot tesz meg a fény azonos időalatt.
Mit jelet ez? Hogy a fényterjedést nem zavarja, hogy forrása, milyen írányú, és sebességű mozgást végez. Éppen ezért nem kényszereríti semmi, hogy a forrás fizikai folyamatai megváltozzanak, lelassuljanak.
Eddig még nem hallottam rajtad kívül, hogy a fenti környezet és műveletek IR-ként is elképzelhetők.
Kétlem, hogy sok részecskefizikus ismerősöd lenne, akivel ezt megvitattad volna. Légy erős: egy részecskegyorsító a részecskék leírása szempontjából praktikusan inerciarendszer, mint ahogyan az MM kísérlet céljára is az. Egy részecskegyorsító csakis a gravitáció miatt nem inerciarendszer, ennek hatása pedig csupán annyi, hogy a Pitagorasz-tétel (derékszögű fényháromszögekre) egy sóhajnyi mértékben sérül, tehát az SR idődilatációs képleteit mondjuk 1:10000000000 részben kell módosítani, ami a részecskefolyamatok szempontjából mérési hibán belül van. Ez nem GPS, ahol napokig, évekig figyelünk egy órát: itt egy folyamat mondjuk a másodperc egymilliomod részéig tart. Tehát egy részecskegyorsító praktikusan inerciarendszer és ebben bármilyen mozgású objektum idődilatációja kiszámolható (az ÁR-ben a számolás szó szerint ugyanazt adja egy inerciarendszerben, mint az SR).
A fentiek fényében talán nem lep meg, hogy a részecskefizikusok a SR-t alkalmazzák, annak képleteivel számolnak, az SR-re épül a kvantum-elektrodinamika (a részecskefizika egyik legalapvetőbb és legpontosabb elmélete, érte kapott Feynman és mások Nobel-díjat), de az SR-re épül az általad kedvelt ÁR is. A SR annyira hagyható ki ezekből az elméletekből, mint egy toronyházból az alapozás és az első 10 emelet. Ha kihúzod őket, a ház összedől. Ennél világosabban (de még a metaforikus keretek között maradva) nem tudom elmondani.
